A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…

Aki a s?tétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az ?gb?l. A szívre helyezett parázs perg? hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Diz?z és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süv?lt? orosz hómez?n ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. ?gve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színészn?, csupán elhitet? színészn? volt. Sz?gletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az id?t, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A b?n?s n?, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig k?z?s. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a t?rténelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. ?tkelt az óceánon, hogy kalaposn? legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agy?!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégr?l. Végigszívták. ? vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGY?. (Mihalicza Tamás, 1990)

Volumul lui Cornel Mihai Ungureanu cuprinde interesante interviuri cu mari personalit??i ale culturii rom?ne?ti, din sfere multiple. Printre al?ii, Ana Blandiana, Gabriel Andreescu, Liviu Antonesei, Gellu Dorian, Bogdan Suceav?, Lucian Dan Teodorovici sau Daniel Cristea?Enache. Cititorul va g?si ?n paginile c?r?ii comentarii provocatoare privind operele ?i biografiile intervieva?ilor, precum ?i pagini din istoria tulbure din perioada comunist? ?i din cea contemporan?.

Volumul Marianei Damian reconstituie via?a celui mai iubit poet latin, Publius Ovidius Naso, ?n contextul istoric, politic ?i cultural al perioadei lui Augustus. Cartea este o radiografie am?nun?it? a fr?m?nt?rilor poetului roman ?n urma exil?rii sale la marginea imperiului, pe malul M?rii Negre, invit?ndu-i pe cititori la o relectur? a operei ovidiene din perspectiva motivelor ?nstr?in?rii, singur?t??ii ?i nostalgiei.

ntre crile de poezie ale autoarei, Inima ca un pumn de boxeur este una dintre cele mai interesante deveniri“, una dintre multiplele sale viei“ artistice. Prima via a acestei cri a nceput n 1982 prin publicarea volumului la Editura Cartea Romneasc, constituind mpreun cu Scrisori neexpediate i Opinii despre durere revenirea n literatur a Norei Iuga dup aproape un deceniu n care poeta a avut interdicie de publicare. (Cezar Gheorghe)

Nu ?tiu c?nd au trecut 15 ani. ?n mai 2000 nu m-am g?ndit o clip? unde voi fi peste 15 ani, ?tiam c? voi face acest ziar, dac? m? va ?ine Dumnezeu ?n via??, ?nc? un an, doi, zece, dar nu m-am v?zut o clip? m?car peste un num?r at?t de mare de ani. Pentru o publica?ie, de orice fel, 15 ani ?nseamn? enorm, aproape istorie, mai ales c?nd traverseaz? vremuri de criz?, cu fluctua?ii economice uria?e, cu schimb?ri politice care pot pune cap?t ?i celui mai minunat proiect.

E textul pe baza cruia am fcut spectacolul Habemus bebe, n primvara lui 2014, mpreun cu soul meu, regizorul Robert Blan. Iniial nu-l voiam publicat, apoi m-am rzgndit, publicarea i d o via textului pe care scena nu i-o poate da (i invers cred c e la fel de valabil). Non Stress Test va fi un poem mai lung, pe o tem care nu a fost i nici nu este la mod: maternitatea. E nsoit i de un set de fotografii, sper s fie o carte mito. i de data asta m-am jucat cu limitele genului: o variant a textului a aprut deja n traducere (n bulgar i n maghiar) ca text de teatru”. (Elena Vldreanu)

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

Adrian Punescu scrie proz cu degetele arse de miracolul poeziei, i de aici succesul tulburtor, care, n loc s mntuie, nspimnt, oblig i rtcete. Poet al fluenelor de liliac n grle de piatr rar, al brumelor de bronz, al cderii n rnile dorului i n hohote de chihlimbar, grav despicat de neiertare i de rzvrtire, Adrian Punescu intr n hotarele prozei prin vijelia reportajului. (...) Puin i pas dac lumea l aplaud sau l njur, el vrea s rstoarne i s cldeasc, i n-are timp s cpieze stnd ntr-un picior, viaa e scurt i, dac nu vrea s se ndrepte prin cntec (i nu vrea), trebuie rezidit din mers i nvat s cnte. Reportajul lui Punescu e, nainte de toate, unul de atitudine, adevrul sare din pagin ca miezul dintr-o ceap zdrobit cu pumnul (...), fulgerul, aparent liric i aparent hrnit de curcubeie, e un arc al ndoielii, un crlig veninos umblnd prin crpturile pmntului, strigtul doare, suspinul are ghimpi n cretet, gerul frige, apsarea nghea.Durabila for a reporterului Adrian Punescu vine de acolo c el n-are chef, n nici o pagin, s fie ru de but n apte linguri, ci numai fluviu azvrlindu-se n mare, cu toate aluviunile i rzboaiele sufletului.“

Nihilismul lui tefan Bolea este o masc n spatele creia se ascunde o inocen perpetuu incandescent. Revolta blasfematorie a poetului marcheaz un ritual de trecere spre iniiere, degajnd, n mod paradoxal, o nemrginit sete de via. Muzicalitatea incantatorie a textelor n limbile german, englez i romn plonjeaz cititorul n viziunea lumii reale.“ (Basarab Nicolescu)

Volumul de fa?? din seria Eminescu, poem cu poem ne dezva?? de toate vechile obiceiuri de interpretare care au prezentat ?n limbaj de lemn poeziile eminesciene. Alex. ?tef?nescu ne face din nou cuno?tin??, de data aceasta ?n cuvinte simple ?i idei proaspete, cu unele dintre cele mai cunoscute poezii din literatura rom?n?. Analiza sa cuprinde observa?ii fresh ?i referin?e culturale pe gustul elevilor, tinerilor ?i iubitorilor de literatur? care (re)descoper? ast?zi crea?ia eminescian?.

Cum dispare, cu de la sine putere, realismul socialist, transform?ndu-se – ?n textele publicate dup? ‘90 – ?ntr-un ?realism atroce“, ce oglinde?te p?r?ile ?ntunecate ?i incendiare ale existen?ei? Minimonografia Nicoletei S?lcudeanu, critic, profesor ?i istoric literar, r?spunde sugestiv ?i pertinent la aceast? ?ntrebare, cartea ei constituind-o un manual indirect de istorie a literaturii postdecembriste. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

ncepnd cu Grdina magistrului Thomas (1995), care reprezint debutul su editorial, tefan Borbély se recomand ca un critic eliberat de marotele locale, dezinhibat de complexe endemice i dotat cu o deschidere hermeneutic n care referinele creative principale par a fi acelea germane (Nietzsche, Freud, Jung, Kafka, Hermann Hesse i Thomas Mann). Autorul tezei de doctorat De la Herakles la Eulenspiegel. Eroicul (publicat sub form de carte n 2001) reuete s depeasc handicapul speculativ att de flagrant pentru critica noastr postbelic, rmas la stadiul unui orizont de ateptare provincialist, n imposibilitate de a lua contact cu ideile critice din alte pri i a se sincroniza normal cu demersul interdisciplinaritii. Alonja deschiderii comparatiste, ca i apetitul tririi nietzscheene a ideilor fac din tefan Borbély o personalitate critic n expansiune. El este un hermeneut de descenden eliadist care cerceteaz topologia auroral a umanitii, subsumnd-o categoriei eroicului, n perimetrul creia se pot decela fundamentele culturii i civilizaiei mediteraneene. Prin opera de cercettor i culturolog avizat, tefan Borbély este un exemplu important de integrare a criticii noastre postdecembriste n sfera hermeneuticii europene.“ – Marin Mincu

Márton László új regénye, A mi kis k?ztársaságunk a t?kéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott él? agrárproletárok létrehozták a saját kis k?ztársaságukat. A regényben a t?rténelmi tények és az írói képzelet t?rténetei keverednek – a keser? szatírában tegnapi-mai ?nmagunkra ismerhetünk és saját kisszer?ségünk?n nevethetünk.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

Kívánom, adjanak er?t ezek a k?ltemények sokaknak! Azokhoz szólok most, akiknek valamikor, valamije fájt már életében, és/vagy ismernek olyan embert, aki tudja, hogy a szó szoros értelmében mit jelent az a szó: jaj! Tetovált társaim! Ti egyt?l egyig tisztában vagytok ennek a fogalomnak a jelentésével, és azzal is, hogy ez a választott életérzés megéri, méghozzá busásan. Akiknek jelen pillanatban is fáj valami, azoknak pedig… Nekik drukkolok leginkább!

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s elj?ne k?zétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyak?veit, ?klel? kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ‘?s, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’ […] He was brave and fearless, always ready for fight, There’s nobody like him here and there and world-wide; If he would rise from dead and would come to your ranks, You’d believe all his things to be fancies and cranks. Neither three of yours could raise his ponderous mace And his sling-stones and pike and his iron sword-lace; You’d be well dumbfounded looking at his grand shield, ‘And at spurs he had on his boots in battle-field.’ ?

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

Ianoi e viu, atent i emoionat de orice problem de parc acum abia ar ntra, aplecndu-se uor, sub naltul portic al Cunoaterii. Curios, profesnd acea dubl curiozitate, rar azi – fa de problem, dar i fa de cel ce o ridic. Fa de Fiin. Cultura romn se poate felicita, n zilele i anii notri un pic buimaci, unde Nordul valorilor pare a se fi rtcit undeva, n alte secole sau pe alte continente, c posed un cercettor, un profesor i un ins capabil de o asemenea cuprindere a unor platforme culturale att de auguste i, aparent, contradictorii. Unul din puinii supravieuitori ai acelei Mitteleuropa sapieniale, acei ndrgostii fr pricin de misterele artei i ale gndului, unul dintre acei, rari azi i n Europa, ce pesc uor peste granie istorice i mentale, rigide pentru atia, cu o graie, cu o uurin ce ne poate nela asupra acelui depozit afund de suferin i travaliu, de tenacitate unic pe care numai prezena unui ideal poate s-o explice. Iat unde putem gsi Idealul su Modelul, dezorientai nu rareori de propriile noastre ezitri i eecuri.“ (Nicolae Breban)Ianoi este un om pentru care problema morala exist, iar faptul acesta l aaz ntr-o postur extrem de fecund i de necesar, de mediator. ntr-o lume care devine tot mai conflictual, uneori n mod stupid, cu totul superficial i aberant. Ion Ianoi cred ca ne d o lecie de economie de conflict. Vd n aceast lecie i n persoana lui un model de senintate, de sinceritate intelectual, de europenitate.“ (Mircea Martin)[...] stilul Ianoi; un stil unic n cultura romn. Nu e vorba, n cazul d-sale, de cri de erudiie pedant, seac, ci de cri scrise cu un mare talent literar, cred eu, i cu extraordinare capaciti de evocare.“ (Gabriel Dimisianu)Am spus i cu alte prilejuri, am scris i cu alte ocazii c Ion Ianoi este un dar fcut literaturii romne. Oare avem puterea de a ne bucura de acest dar Avem fora de a-l onora i de a ne minuna de el, aa cum se cuvine Printre scriitorii romni, prietenul nostru e perceput drept un crturar evreu-maghiar atipic. Printre evrei e tratat drept un romn sadea. n Ianoi vd un model de prim rang, un mare crturar ce s-a nzidit n literatura romn, un scriitor care ar face onoare oricrei culturi majore a lumii. Ianoi este, apoi, un spectacol, n pofida felului su de a fi, aproape n ciuda sa...“ (Aura Christi)