Dup? apari?ia monumentalei (la propriu) Istorii a literaturii rom?ne contemporane, 1941-2000, Alex ?tef?nescu este omul zilei ?n critica literar? rom?neasc?. Admirat sau pizmuit de confra?i, invitat ?i celebrat cu fast ?n ora?ele de provincie, intervievat de superbe ziariste, Alex ?tef?nescu se afl? mereu ?n centrul aten?iei, prezen?a sa ?ntr-un loc este imposibil s? treac? neobservat?. Chiar ?i cei care ??i propun s? ?l ignore ajung p?n? la urm? s? ??i piard? cump?tul, ?ncep s?-l v?neze cu invectivele lor, sporindu-i, indirect, vizibilitatea, notorietatea ?i popularitatea. Alex ?tef?nescu este, ?n lumea literaturii, genul de personaj care nu las? pe nimeni indiferent. Unii ?i sunt prieteni, al?ii du?mani de moarte (cei neinclu?i ?n Istorie ?i cei men?iona?i ?n emisiunea sa TV rezervat? c?r?ilor proaste, Tichia de m?rg?ritar). ?n fine, mai exist? o categorie, a celor care ?l cultiv? cu speran?a secret? c? i-ar putea intra ?n gra?ii ?i c? ?n felul acesta ?i-ar putea asigura un viitor luminos ?n literatura rom?n?. (Tudorel Urian)?Alex. ?tef?nescu este singurul critic rom?n contemporan care, metodic, confer? criticii caracteristicile unui ?act de persuasiune?. El face uz de o veritabil? strategie de seducere a cititorului: limbajul este dezabstractizat, f?r? a-?i pierde ?ns? competen?a ?i precizia conceptual?; expresia critic?, mereu dezinvolt? ?i de multe ori memorabil?, are o anumit? materialitate fraged?, fiind astfel u?or de receptat; pl?cerea lecturii ?i a scrisului, aproape palpabil?, devine contaminant? ?i ?mbie la reverii hedoniste; ?n sf?r?it, discursul e ?mp?nat de compara?ii sugestive ?i cu at?t mai ?ocante cu c?t nu se produc ?n spa?iul livrescului, ci al experien?ei comune, con?in?nd ?i o infuzie de umor gra?ios care ?ntre?ine comuniunea afectiv? cu cititorul.“??n volumul Cum se fabric? o emo?ie autorul adopt? forma dialogal? a discursului (?ntre un eu inocent-iscoditor ?i unul doct, profesoral) d?nd dinamism ?i o concrete?e plin? de substan?? problemelor convocate: stilul aluziv, natura artei, rela?ia artist-public, talentul, valoarea, mecanismul psihologic al crea?iei, succesul etc. Este vorba, de fapt, despre un mic ?tratat“ de educa?ie estetic?, alert, eficient ?i care, ?n mod expres, se adreseaz? unui public concret.“ (Petru Poant?)

i acest volum intr ?n seria celor pregtitoare, anun?nd O istorie politic a literaturii rom?ne postbelice. Nu e vorba de un ?rzboi cu estetismul”, reanim?nd fantoma lui Gherea, ci de reevaluri pe temei estetic, la mai multe m?ini, folosind achiziiile criticii literare; i, firete, de recontextualizri (interog?nd epoca), in?nd cont, ?ns, de fluctuaiile recepiei i de capricioasa meteorologie politic. ?n fond, suntem consecveni cu programul, anunat ?nc de la debut (Orizontul lecturii, 1983), ?neleg?nd c, sociologic judec?nd, nu putem examina fenomenul literar retez?ndu-i ombilicul istoric. Generaia orfelin discut, prin profiluri sintetizatoare, despre o serie creatoare, av?nd drept numitor comun vitregele condiii formative; ea a fost modelat de interdicii (lecturi clandestine, maetri ?ascuni”, biblioteci epurate), provoc?nd o reacie polemic (ruptura) i promov?nd, astfel, la start, un program negativ. Dar, ?n acelai timp, este o generaie auroral, cu rol de verig, redescoperind – euforic – tradiia, definind o stare de spirit, angaj?ndu-se, prin combustie creatoare, la o lucrare comun, recuperatoare, fecund, susinut, prin propulsie adjectival, de o critic solidar, risipind i cronici ?tactice”, cum recunotea Matei Clinescu. Chiar dac noi discutm, ?n acest volum, poeii ei, evident nu poate fi vorba doar despre o generaie de poei, transport?nd legenda Labi, anun?nd, prin voci tinere, o nou epoc de lirism. Nu e vorba, aadar, de o compact ?echip” liric, ci de un buchet de personaliti, cu voci distincte, evolu?nd ?n direcii imprevizibile, isc?nd, ?n timp, disensiuni, controverse ?nfierb?ntate, ierarhizri provizorii. i propun?nd un inventar tematic, hrnind un imaginar, p?n la un punct, comun, definind o fizionomie specific. (Adrian Dinu Rachieru)

Edi?ie bilingv? Veaceslav Samo?kin este rus, corespondent de pres? la Bucure?ti, dar ?n primul r?nd, poet. Universul lui poetic penduleaz? ?ntre tragismul ?nsingur?rii ?i nevoia de confesiune. Elegiac? ?i intimist?, lirica din volumul Po?ta?ul nocturn este strig?tul de am?r?ciune al intelectualului lucid ?n fa?a vicisitudinilor unei istorii contorsionate ?i, totodat?, supapa prin care se revars? preaplinul propriilor drame existen?iale. Poet prin excelen?? citadin, Veaceslav Samo?kin ??i aminte?te cu nostalgie de ora?ul natal ?cu nume bol?evic“, care ?i-a pus amprenta asupra ?ntregii lui vie?i – ?Arhitectura sufletului meu/ e-a str?zilor lui prelungire“–, descrie cu delicate?e ner?bdarea de a ?nt?lni fata drag? –  ?ochii mei ?nverzesc semaforul“ –, identific? ?n triste?ea unei toamne destinul unei iubiri trecute –  ?era acea toamn?/ nu un anotimp, ci/ soarta noastr? doamn?“–, sufer? al?turi de femeile care pl?ng noaptea, cu hohote ?n?bu?ite, ?vie?ile nen?scute ori ucise/ ?n disperate p?ntece de mam?“... Tr?itor de c?teva decenii ?n ?ara noastr?, Veaceslav Samo?kin s-a integrat perfect ?n peisajul d?mbovi?ean: ?l putem ?nt?lni pe str?zile ora?ului sau ?i putem asculta, ?ntr-o cafenea, considera?iile generoase asupra literaturii ?i artei, politicii sau vie?ii, ?n general. C?ci cel pe care prietenii ?l apeleaz? cu diminutivul Slava nu este doar un intelectual de stirpe aleas?, impresionant prin erudi?ie, ci ?i un om de o fermec?toare ?i bl?nd? colocvialitate. ?n c?teva din versurile sale, poetul pentru care Rom?nia a devenit a doua patrie zugr?ve?te imaginea Bucure?tiului sub ar?i?a necru??toare a verii, anotimp ?nscris ?ntr-un ineluctabil ciclu universal. (Dinu Moraru)

Un volum fundamental, pagini memorabile despre literatura francez? nu numai pentru elevi, studen?i, profesori, constituind un manual indirect de literatur? francez?; este editat pentru prima dat? ?n Colec?ia Edi?ii Definitive, ?n condi?ii grafice cu totul excep?ionale. ??...Vor crede poate c? a fost un bufon, un farsor?. Medicul Pierre Boulenger nu se ?n?el? scriind astfel despre faima viitoare a marelui s?u prieten, Rabelais. Nimic mai ridicol dec?t p?rerile felurite care s-au risipit ?n decursul veacurilor pe socoteala maestrului Alcofibras. Mirarea acestuia ar fi mare dac? le-ar putea afla ?i desigur nu o dat? ar azv?rli printre hohote c?te-o vorba pe care urechile noastre mult prea fine de fii ai veacului al dou?zecilea nu ar putea-o cuprinde dec?t ?nro?indu-se. Ronsard vede ?n autorul lui Gargantua un animal jovial ?i ve?nic ?nsetat, t?v?lindu-se ?n b?l?i de vin ?ca o broasc? ?n noroi?. Tabloul acesta bestial cred c? n-a mai fost reluat de altul. ?n schimb judec??ile au fost tot at?t de neverosimile.” O carte esen?ial?. Un manual indirect de literatur? francez?.

„În 1964, ca parte dintr-un proiect de istorie oral? despre via?a ?i cariera lui John F. Kennedy, mama mea a intrat într-un dialog cu Arthur M. Schlesinger Jr. pentru a-?i împ?rt??i amintirile ?i percep?ia asupra lucrurilor. Înregistrate la mai pu?in de patru luni dup? moartea so?ului ei, aceste conversa?ii reprezint? un dar f?cut istoriei... Sper c? tinerele genera?ii care încep s? afle mai multe despre anii 1960 vor considera aceste rememor?ri o introducere util? în modul în care se face istoria ?i vor g?si în ele inspira?ia de a oferi ceva acestei ??ri care ne-a oferit tuturor atât de multe.“

Volumele de dialoguri (vor fi trei ?n total) socratice adun? convorbiri cu personalit??i ale culturii ?i literaturii na?ionale, realizate ?n libertate, ?ncepind cu 1990. Ele au fost publicate ?n diverse reviste, ?n principal ?Convorbiri literare“ ?i ?Poezia“, dar ?i ?n ?Dacia literar?“, ?Poesis“, ?Hyperion“ ?.a. Dialogurile se succed ?n ordinea apari?ie ?i reflect? fr?m?nt?rile culturale, literare, politice ale momentului, de interes peren ?i constant privind biografia artistic? a personalit??ii intervievate. Dialogurile sunt vii, atractive, instructive ?i mereu actuale prin problematic? abordat?. Participan?ii la acest veritabil banchet platonician din primul volum, Democra?ia oblig? idiotul sa stea al?turi de geniu (310 pagini), sunt: Petre ?u?ea, Ana Blandiana, Alexandru Zub, Ioan Alexandru, Dimitrie Gavrilean, Mihai Ursachi, Cezar Iv?nescu, Svetlana Paleologu-Matta, ?erban Cantacuzino, ?tefan Avadanei, Cristian Simionescu, Luca Pi?u, Lauren?iu Ulici, Corneliu ?tefanache, Ioana Cr?ciunescu, Paul Goma, Monica Lovinescu, Ilie Cleopa, George Astalos, Marin Mincu, Liviu Ioan Stoiciu, Dan M?nuc?, Costache Ol?reanu, Sorin Vieru, Gellu Dorian, Alex ?tef?nescu, Nicolae Manolescu, Ilie Constantin.

Este un autoportret al cunoa?terii personale, un autoportret schi?at ?n timp real, sub ochii cititorului, pe m?sura ce Lara ia cuno?tin?? de st?rile emo?ionale prin care trece, ??i analizeaz? sentimentele, rezultatul posibilelor ac?iuni, analizeaz? deciziile pe care le ia, consecin?ele posibile. Dilema declarat? a Larei este: cum ?mpaci nevoia inimii pentru noutate, pentru tr?iri spontane, cu monotonia mariajului, chiar dac? acesta e fericit? Con?tiin?a sa este prins? ?ntre dragostea pentru so?ul cu care ?tie c? se potrive?te ca structur? ?i pe care ?l iube?te, ?i efervescen?a aventurii cu un alt b?rbat, care ?i furnizeaz? spontanul dup? care t?nje?te. Romanul se concentreaz? pe amant ?n mod deliberat. Lara este perfect con?tient? de r?ul pe care ?l produce celor trei personaje ?mplic?te: so?, amant, ?i ei ?ns??i. Perioada ?n care este creat ?i definitivat autoportretul sunt ultimii ai comunismului, anii ?n care priva?iunile impuse popula?iei sem?nau mai degrab? cu priva?iunile unui r?zboi. Cu toate acestea, eroina se concentreaz? cu ?nc?p???nare pe iubirea ei, pe mi?c?rile sufletului ei, refugiindu-se ?n tr?irile proprii ?i reu?ind astfel s? se salveze de autocomp?timire ?i s? supravie?uiasc? ?ntr-o aparent? normalitate.

Volumul a ambi?ionat s? aduc? ?n aten?ia cititorului activitatea unuia dintre cei mai importan?i lingvi?ti ?i publici?ti ai momentului din ?ara noastr?, din perspectiva speciali?tilor, dar ?i a fo?tilor sau actualilor s?i studen?i. ?n cei aproape ?aizeci de ani de activitate ?tiin?ific? ?i didactic?, Stelian Dumistr?cel s-a impus ?n domeniile dialectologie, stilistic?, etnolingvistic?, pragmatic? lingvistic? ?.a.; la Ia?i, a pus bazele unei ?coli de cercetare doctoral? de orientare co?erian?, confrunt?nd ?tehnica liber? a vorbirii ?i discursul repetat”. Pun?nd accentul pe activitatea sa publicistic?, ?miezul” acestui volum este constituit de treizeci de articole ap?rute ?n Revista de cultur? contemporan? ?Timpul”, c?rora li s-a ad?ugat o selec?ie de interviuri ?i articole publicate ?n alte diverse periodice, dar, la aniversare, ?i testimoniale care ?l prezint? pe Stelian Dumistr?cel ?i din postura dasc?lului preocupat at?t de fenomenele limbajului, c?t ?i de problemele comunic?rii, din perspectiv? larg interdisciplinar?.STELIAN-TRAIAN DUMISTR?CEL (n. 19 august 1937, Zvori?tea, Suceava) este, din 1958, cercet?tor ?tiin?ific la Institutul de Filologie Rom?n? ?A. Philippide” al Filialei Ia?i a Academiei Rom?ne. Din 1996, anul ?nfiin??rii Departamentului de Jurnalistic? ?i ?tiin?ele Comunic?rii la Universitatea ?Alexandru Ioan Cuza”, sus?ine cursuri de limba rom?n? (fonetic?, gramatic?, vocabular) ?i de stilistic? ?i retoric?, din perspectiva pragmaticii comunic?rii. A publicat, ?n calitate de autor ?i coautor peste trei sute de titluri (volume, studii, recenzii etc.) ?i aproape o mie de articole ?n periodice culturale ?i ?n presa cotidian?. Printre cele mai cunoscute volume se num?r? ?Influen?a limbii literare asupra graiurilor dacorom?ne” (1978), ?Lupta ?n jurul literei ? ?i demnitatea Academiei Rom?ne” (1993), ?P?n?-n p?nzele albe. Expresii rom?ne?ti. Biografii – motiva?ii” (1997, 2001), ?Limbajul publicistic rom?nesc din perspectiva stilurilor func?ionale” (2006), ?Discursul repetat ?n textul jurnalistic” (2006) ?.a.

Vrnd s fac un dar poeilor romni – de la care n tineree am primit inestimabile daruri, Nichita, Cezar, Grigore – am ndrznit o versiune romneasc a intraductibilelor i abstruselor poeme rilkeene. Mostre supreme ale unui discurs poetic somnambulic, desfidnd nu numai logica i sintaxa curent dar i cea poetic, aceste Elegii… sunt, cred eu, un vrf dac nu un monument al spiritualitii moderne europene. Sunt fericit ca limba romn a strmoilor mei i a marilor poei romni a primit i a putut cuprinde arta poetului austriac, ce se clatin i cuvnt ntr-un aer de o tensiune insuportabil, ntre Pindar i Holderlin, un monument de vrf inegalabil, cu siguran, al creaiei europene.“ (Nicolae Breban)

Titlul se refer? la ceea ce autorul c?r?ii consider? esen?a mitului faustic: surmontarea limitelor cunoa?terii ?i tenta?ia spre ceea ce exist? dincolo, necunoscutul sau imposibilul ?n ordinea normal? a lumii. Tenta?ia limitei ?i limita tenta?iei este o investigare critic? a ideilor ?i motivelor din perspectiva unui comparatism orientat spre filosofie ?i estetic?, pe care profesorul universitar clujean, Vasile Voia, l-a practicat consecvent ?n cariera sa.

Proiectul acestei cri m frmnta de mai muli ani. n ultimul timp am tot cutat motivaii pentru care o asemenea carte merit s fie scris. Iat ce am gsit.n primul rnd, chiar dac printr-o fereastr foarte ngust, ea este o mrturie a ultimilor 20 de ani. Conine o frm din istoria acestor dou decenii, mici instantanee ale devenirii Romniei dup 1989.n al doilea rnd, exist n mintea fiecrui romn – i aici m includ i pe mine – preconcepia c toate afacerile postrevoluionare sunt mnjite, nscute din privatizri dubioase sau dezvoltate la umbra unor reele de influen care-i ntind rdcinile n era comunist. Povestea din aceast carte arta contrariul. S-au putut constitui i iniiative independente i curate, cum sunt convins c mai exist cu miile. Povestea de fa poate fi o contribuie la schimbarea de mentalitate, att de necesar pentru intrarea n normalitate.“ (Mihail Penescu)

Cum ?i-au crescut regii britanici copiii din 1066 p?n? ?n prezent Lumea ?ntreag? a fost uimit? c?nd Prin?esa Diana s-a dovedit a fi o mam? bun? ?i afectuoas?. Ea a constituit o excep?ie: Familia Regal? a Marii Britanii este cunoscut? mai cur?nd pentru rela?iile reci ?i chiar tensionate dintre genera?iile de p?rin?i ?i copii. ?nc? din vremea Reginei Victoria ?i a Regelui George al VI-lea, p?rin?ii ?i-au exprimat ?n mod f??i? dezam?girea fa?? de mo?tenitori. David Cohen folose?te materiale noi ?i documente descoperite recent, ce dateaz? ?nc? din vremea dinastiei Tudor, ?i realizeaz? ?n Educa?ia regal? o combina?ie captivant? ?ntre istorie ?i telenovel?. ?O bog??ie de anecdote – de la lec?iile de scrim? p?n? la faptul c? Prin?ul Charles a avut valet de la v?rsta de trei ani.“

Chronicling the landmark events in Beethoven's life, this book enhances understanding of the composer's character, inspiring a deeper appreciation for his work.?George Alexander Fischer illuminates the composer’s difficult childhood, his struggle to maintain friendships and romances, his ungovernable temper, his obsessive efforts to control his nephew’s life, and the excruciating decline of his hearing. This absorbing narrative provides a comprehensive account of a momentous life, as it takes the reader on a journey from the composer’s birth in Bonn to his death in Vienna.

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s elj?ne k?zétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyak?veit, ?klel? kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ‘?s, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’ […] He was brave and fearless, always ready for fight, There’s nobody like him here and there and world-wide; If he would rise from dead and would come to your ranks, You’d believe all his things to be fancies and cranks. Neither three of yours could raise his ponderous mace And his sling-stones and pike and his iron sword-lace; You’d be well dumbfounded looking at his grand shield, ‘And at spurs he had on his boots in battle-field.’ ?

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

Piping down the valleys wild,?Piping songs of pleasant glee,?On a cloud I saw a child,?And he laughing said to me:??"Pipe a song about a Lamb!"?So I piped with merry cheer.?"Piper, pipe that song again;"?So I piped: he wept to hear.??"Drop thy pipe, thy happy pipe;?Sing thy songs of happy cheer!"?So I sang the same again,?While he wept with joy to hear.??"Piper, sit thee down and write?In a book, that all may read."?So he vanish'd from my sight;?And I pluck'd a hollow reed,??And I made a rural pen,?And I stain'd the water clear,?And I wrote my happy songs?Every child may joy to hear. ?

Márton László új regénye, A mi kis k?ztársaságunk a t?kéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott él? agrárproletárok létrehozták a saját kis k?ztársaságukat. A regényben a t?rténelmi tények és az írói képzelet t?rténetei keverednek – a keser? szatírában tegnapi-mai ?nmagunkra ismerhetünk és saját kisszer?ségünk?n nevethetünk.

Доля ж?нки в Пакистан? визначена наперед: бути пок?рною дружиною, догоджати чолов?ков? й виховувати д?тей. Але 1997 року народилася ??накша? д?вчинка. Вона хот?ла ходити в школу, носити яскравий одяг ? не ховати обличчя. В цей час владу в ?? р?дних краях, в долин? Сват, захопив ?Тал?бан?. За найменшу провину перед ?законом? терористи карали людей побоями ? нав?ть смертю. Геро?ня ? авторка ц??? книжки розум?ла важлив?сть осв?ти ? боронила права ж?нок, за що й отримала кулю в голову... ?? звуть Малала. ? це т?льки початок ?? ?стор??...

Нельсон Мандела — п?вденноафриканський правозахисник, юрист, пол?тик, президент П?вденно-Африкансько? Республ?ки (1994 –??1999 рр.). Мандела був першим президентом ПАР, обраним на демократичних, не сфальсиф?кованих виборах. У сво?й трет?й книз? Нельсон Мандела в?дверто опису? ?н?ц?ац?ю африканських хлопчик?в, побут ? злидн? свого дитинства, навчання й одруження, народження ? смерть сво?х д?тей, жах самотност? в’язня на остров? Роббен ? вистраждану Свободу. Житт?вий досв?д та погляди Нельсона Мандели як н?коли актуальн? в контекст? нин?шн?х укра?нських реал?й, бо ?правда поляга? в тому, що ми ще не в?льн?, ми просто здобули свободу бути в?льними, право не бути пригноблюваними…справжн? випробування нашо? в?дданост? свобод? лише почина?ться?.??