O poveste de dragoste se înfirip? între un soldat ?i o tân?r? turist?, într?un ora? de pe litoralul albanez. Numai c? nimic nu este ceea ce pare în acest minunat decor estival. Pe fundalul ruinelor unui teatru antic, regimul comunist monteaz? o înscenare grotesc? pentru a??i ?ine sub teroare propriul popor, iar protagoni?tii devin, cu sau f?r? voia lor, actori.

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Enigma unor crime sângeroase din secolul al XVII?lea, tradi?ii africane aduse de sclavi, o confrerie secret? – toate acestea se împletesc în firul unei pove?ti spuse de diferi?i protagoni?ti, într?un amestec de perspective ?i rase care red? îns??i esen?a Braziliei. Iar deasupra tuturor se profileaz? figura misterioasei regine Jinga.

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

National Book Critics Circle Award 2005 pentru carte de nonfic?iune. Premiul pentru Pace Erich-Maria-Remarque, 2001 Carte interzis? ?n Bielorusia ?Explozia reactorului num?rul 4 va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Picnic la marginea drumului, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici danseaz? lumini deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. Ei sunt C?l?uzele reale ?n Zona reactorului de la Cernob?l.“ – Ion M. Ioni?? C?nd fra?ii Arkadi ?i Boris Struga?ki publicau ?n 1972 celebrul lor roman SF Picnic la marginea drumului, nu ?i-ar fi putut imagina, nici ?n cele mai negre vise, c? Zona descris? ?n roman va deveni realitate paisprezece ani mai t?rziu, ?n ?ara lor, URSS. Conform ideologiei oficiale, Zona nu avea cum s? apar? ?n patria sovietelor. Doar URSS construia cele mai sigure reactoare nucleare din lume care ?ar fi putut fi instalate chiar ?n Pia?a Ro?ie, at?t de fiabile erau“. Nu a fost a?a. Pe 26 aprilie 1986, lumea avea s? intre ?n epoca Cernob?l. Explozia reactorului num?rul patru va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici lumini danseaz? deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. ?O istorie oral? mi?c?toare a catastrofei din 1986 de la reactorul nuclear de la Cernob?l, ?n care curajul fatalist ?i stoic este dublat de un umor incredibil de negru. Jurnalista rus? Svetlana Aleksievici a ?nregistrat o serie de m?rturii pe care le-a prezentat sub forma unor ?monologuri?, ?n stil romanesc, care zugr?vesc imaginea vie a atmosferei generale de nemul?umire de la sf?r?itul perioadei comuniste, ?n care liderilor de partid agresivi, propagandei paranoice ?i mobiliz?rilor haotice li se opun sarcasmul deprimant, g?ndurile amare ?i abuzul de votc?. Rezultatul este o radiografie de neuitat a sufletului rus.“ – Publishers Weekly

Gyermeknek és feln?tteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekm?ve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repül?kalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költ?i képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget.

Twenty-seven-year old Anne Elliot is Austen's most adult heroine. Eight years before the story proper begins, she is happily betrothed to a naval officer, Frederick Wentworth, but she precipitously breaks off the engagement when persuaded by her friend Lady Russell that such a match is unworthy. The breakup produces in Anne a deep and long-lasting regret. When later Wentworth returns from sea a rich and successful captain, he finds Anne's family on the brink of financial ruin and his own sister a tenant in Kellynch Hall, the Elliot estate. All the tension of the novel revolves around one question: Will Anne and Wentworth be reunited in their love?Jane Austen once compared her writing to painting on a little bit of ivory, 2 inches square. Readers of Persuasion will discover that neither her skill for delicate, ironic observations on social custom, love, and marriage nor her ability to apply a sharp focus lens to English manners and morals has deserted her in her final finished work.

Káprázatos, borzongtató, lélegzetelállító. T?kéletes. - Meg Rossoff Sally Gardner megd?bbent? regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell - akinek kül?nb?z? szín?ek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem - egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost k?rülvev? fal túloldalára, és ráj?nnek, mit rejteget el?lük az Anyaf?ld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz ráj?n egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül. Száz nagyon r?vid fejezet, t?kéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a t?rténeten, mert egyszerre izgalmas és s?tét humorú, lakatlan és borzongtató, gy?ngéd és elragadó. A Hold legs?tétebb oldala eredeti és megindító t?rténet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver. Sally Gardner Londonban n?tt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzd?tt a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és t?rténelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a k?nyvekkel, mint ahogy azt A Hold legs?tétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki.

As a dense yellow fog swirls through the streets of London, a deep melancholy has descended on Sherlock Holmes, who sits in a cocaine-induced haze at 221B Baker Street. His mood is only lifted by a visit from a beautiful but distressed young woman - Mary Morstan, whose father vanished ten years before. Four years later she began to receive an exquisite gift every year: a large, lustrous pearl. Now she has had an intriguing invitation to meet her unknown benefactor and urges Holmes and Watson to accompany her. And in the ensuing investigation - which involves a wronged woman, a stolen hoard of Indian treasure, a wooden-legged ruffian, a helpful dog and a love affair - even the jaded Holmes is moved to exclaim, 'Isn't it gorgeous!'For more than seventy years, Penguin has been the leading publisher of classic literature in the English-speaking world. With more than 1,700?titles, Penguin Classics represents a global bookshelf of the best works throughout history and across genres and disciplines. Readers trust the?series to provide authoritative texts enhanced by introductions and notes by distinguished scholars and contemporary authors, as well as up-to-date?translations by award-winning translators.

The Sherlock Holmes series read in unabridged form by David Timson is widely regarded as one of the finest. Here, Timson brings his remarkable performance skills to one of Doyle's full-length novels. Holmes and faithful Dr. Watson are summoned to a country house by a coded message. They arrive too late to save a life, but pursue the trail to unmasking the murderer.

A Torzonborz, a rabló és a Torzonborz újabb gaztettei után itt a trilógia befejez? darabja, a Torzonborz megjavul. Otfried Preu?ler legeslegutolsó paprikajancsis és vitézlászlós t?rténete. ?jra felbukkan Torzonborz, a rabló. ?s ez bizony megrémíti Paprika Jancsit, Vitéz Lászlót, Nagymamát, s?t még ?st?llési századost is. De akkor ijednek meg csak igazán, mikor Torzonborz bejelenti: sz?gre akasztja széles karimájú kalapját és felhagy a rablómesterséggel. Vajon mihez kezd ezután az egykori hétt?r?s gazember...? Az életkori besorolás 6+

Voltak olyan korok, amikor az azonos nem?ek szerelme elfogadott volt. Vajon hogy lehet, hogy most, a 21. században mégse tudunk mit kezdeni ezzel a dologgal? Miért van az, hogy sokan még ma is csak a kül?nbségeket akarják látni, legyen szó akár vallásról, b?rszínr?l vagy szexuális orientációról? Sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a k?nyvet. Azt mondták, nem olyan világban élünk, hogy ilyenekr?l beszélni lehessen. ?n mégis azt hiszem, hogy az emberi érzéseknek, az emberi életek tanulságainak, az ember drámáinak, dilemmáinak és ?r?meinek mindig és mindenkor helye van, mert talán ezek a legfontosabbak az életben. Remélem, hogy ez a k?nyv sokaknak jelent majd segítséget, kapaszkodót és ad er?t, hogy mindenb?l, a legnehezebb élethelyzetekb?l is van kiút. Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a k?nyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan k?nyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. ?rz?dik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszer? mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: ?Ott j?n az a buzi a tévéb?l!” ?n mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon ?ssze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ?k?lbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt… Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, s?t beindított a sok kül?nb?z? hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra… Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Leny?g?z?, hogy megismételhetetlen életeink mennyire ?sszeforrnak a t?bbiek sorsával, mások t?rténetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az els? ?barin?m” az oviból, meg az ?ikern?vérem” a gimib?l, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók k?zben. ?s bevillant a torna?lt?z?, ahol hideg verejtékben für?dtem k?vér kisfiúként, mik?zben a nyolcadikos srácok el?ttünk ?lt?ztek át, és disznó vicceket mesélve r?h?gtek. ?s persze el?bújt az emlékeim k?zül a jelenet, amikor Spanyolországba k?lt?ztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. ?s persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az els? látogatásom a picike melegbárban, biológiak?nyvemmel a kezemben – másnap az ?t?sért feleltem… Meg a nagy csalódásom a ?legjobb barátomban”, akivel a gimiben el?sz?r lefeküdtem. ?s persze eszembe jutott a ?nagy szerelem”, ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az. Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthet?k? A melegek csak annyiból ?mások”, amennyiben a t?bbiek annak akarják tekinteni ?ket. Ez a k?nyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól. Lakatos Márk

Pali kilencéves. Magányos otthon és az iskolában is. Egyik téli reggel aztán a mogorva újságárus csodálatos üveggolyót ad neki. Délutánra a konyhában felt?nik egy Egér, az ablakban megtelepszik egy Pók, egy Légy és egy Katica. Kik ezek és mit akarnak Palitól? Talán a rejtélyekre is fény derül, mikor egy picike kislány magával rántja a fiút a tük?rbe…

The friends of Mr. Sherlock Holmes will be glad to learn that he is still alive and well, though somewhat crippled by occasional attacks of rheumatism. He has, for many years, lived in a small farm upon the downs five miles from Eastbourne, where his time is divided between philosophy and agriculture.

"BLEAK HOUSE" is a novel by Charles Dickens, published in 20 monthly instalments between March 1852 and September 1853. It is held to be one of Dickens's finest novels, containing one of the most vast, complex and engaging arrays of minor characters and sub-plots in his entire canon. The story is told partly by the novel's heroine, Esther Summerson, and partly by a mostly omniscient narrator. Memorable characters include the menacing lawyer Tulkinghorn, the friendly but depressive John Jarndyce, and the childish and disingenuous Harold Skimpole, as well as the likeable but imprudent Richard Carstone. At the novel's core is long-running litigation in England's Court of Chancery, Jarndyce v Jarndyce, which has far-reaching consequences for all involved. This case revolves around a testator who apparently made several wills. The litigation, which already has taken many years and consumed between 60,000 and 70,000 in court costs, is emblematic of the failure of Chancery. Though Chancery lawyers and judges criticised Dickens's portrait of Chancery as exaggerated and unmerited, his novel helped to spur an ongoing movement that culminated in the enactment of legal reform in the 1870s. In fact, Dickens was writing just as Chancery was reforming itself, with the Six Clerks and Masters mentioned in Chapter One abolished in 1842 and 1852 respectively: the need for further reform was being widely debated. These facts raise an issue as to when Bleak House is actually set. Technically it must be before 1842, and at least some of his readers at the time would have been aware of this. However, there is some question as to whether this timeframe is consistent with the themes of the novel. The English legal historian Sir William Holdsworth set the action in 1827. Characters in Bleak House: As usual, Dickens drew upon many real people and places but imaginatively transformed them in his novel. Hortense is based on the Swiss maid and murderess Maria Manning. The "telescopic philanthropist" Mrs Jellyby, who pursues distant projects at the expense of her duty to her own family, is a criticism of women activists like Caroline Chisholm. The "childlike" but ultimately amoral character Harold Skimpole is commonly regarded as a portrait of Leigh Hunt. "Dickens wrote in a letter of 25 September 1853, 'I suppose he is the most exact portrait that was ever painted in words! ... It is an absolute reproduction of a real man'; and a contemporary critic commented, 'I recognized Skimpole instantaneously; ... and so did every person whom I talked with about it who had ever had Leigh Hunt's acquaintance.'"[2] G. K. Chesterton suggested that Dickens "may never once have had the unfriendly thought, 'Suppose Hunt behaved like a rascal!'; he may have only had the fanciful thought, 'Suppose a rascal behaved like Hunt!'". Mr Jarndyce's friend Mr Boythorn is based on the writer Walter Savage Landor. The novel also includes one of the first detectives in English fiction, Inspector Bucket. This character is probably based on Inspector Charles Frederick Field of the then recently formed Detective Department at Scotland Yard. Dickens wrote several journalistic pieces about the Inspector and the work of the detectives in Household Words, his weekly periodical in which he also published articles attacking the Chancery system. The Jarndyce and Jarndyce case itself has reminded many readers of the thirty-year Chancery case over Charlotte Smith's father-in-law's will. Major characters: Esther Summerson – the heroine of the story, and one of its two narrators (Dickens's only female narrator), raised as an orphan because the identity of her parents is unknown. At first, it seems probable that her guardian, John Jarndyce, is her father because he provides for her. This, however, he disavows shortly after she comes to live under his roof.

Candide is characterised by its sarcastic tone, as well as by its erratic, fantastical and fast-moving plot. A picaresque novel with a story similar to that of a more serious bildungsroman, it parodies many adventure and romance clichés, the struggles of which are caricatured in a tone that is mordantly matter-of-fact. Still, the events discussed are often based on historical happenings, such as the Seven Years' War and the 1755 Lisbon earthquake. As philosophers of Voltaire's day contended with the problem of evil, so too does Candide in this short novel, albeit more directly and humorously. Voltaire ridicules religion, theologians, governments, armies, philosophies, and philosophers through allegory; most conspicuously, he assaults Leibniz and his optimism. Voltaire's men and women point his case against optimism by starting high and falling low. A modern could not go about it after this fashion.?He would not plunge his people into an unfamiliar misery. He would just keep them in the misery they were born to. But such an account of Voltaire's procedure is as misleading as the plaster cast of a dance. Look at his procedure again. Mademoiselle Cunégonde, the illustrious Westphalian, sprung from a family that could prove seventy-one quarterings, descends and descends until we find her earning her keep by washing dishes in the Propontis. The aged faithful attendant, victim of a hundred acts of rape by negro pirates, remembers that she is the daughter of a pope, and that in honor of her approaching marriage with a Prince of Massa-Carrara all Italy wrote sonnets of which not one was passable. We do not need to know French literature before Voltaire in order to feel, although the lurking parody may escape us, that he is poking fun at us and at himself. His laughter at his own methods grows more unmistakable at the last, when he caricatures them by casually assembling six fallen monarchs in an inn at Venice. A modern assailant of optimism would arm himself with social pity. There is no social pity in "Candide." Voltaire, whose light touch on familiar institutions opens them and reveals their absurdity, likes to remind us that the slaughter and pillage and murder which Candide?witnessed among the Bulgarians was perfectly regular, having been conducted according to the laws and usages of war. Had Voltaire lived today he would have done to poverty what he did to war. Pitying the poor, he would have shown us poverty as a ridiculous anachronism, and both the ridicule and the pity would have expressed his indignation. About Author: VOLTAIREFran?ois-Marie Arouet (1694 – 1778), known by his nom de plume Voltaire, was a French Enlightenment writer, historian and philosopher famous for his wit, his attacks on the established Catholic Church, and his advocacy of freedom of religion, freedom of expression, and separation of church and state. Voltaire was a versatile writer, producing works in almost every literary form, including plays, poems, novels, essays, and historical and scientific works. He wrote more than 20,000 letters and more than 2,000 books and pamphlets. He was an outspoken advocate, despite the risk this placed him in under the strict censorship laws of the time. As a satirical polemicist, he frequently made use of his works to criticize intolerance, religious dogma, and the French institutions of his day.

Avei probleme cu drogurile Citii aceast carte i vei avea motivaia de a scpa de ele. Cunoatei pe cineva care are probleme cu drogurile Facei-i cadou aceast carte i mai mult ca sigur c i vei salva viaa. Dorii s-i ferii pe copiii, fraii, veriorii, nepoii, vecinii, prietenii dumneavoastr de droguri Cumprai pentru ei aceast carte. Aceasta e o carte unic n Romnia! Autoarea crii a fost dependent de droguri timp de 5 ani. Cnd a publicat cartea Goana dup iluzii, trecuser 5 ani de cnd se salvase din agonia dependenei. Ct de jos poi s ajungi odat intrat n lumea drogurilor Ct suferin nduri Exist scpare O poveste adevrat, impresionant, emoionant, povestea Georgianei Drgan.“ – Vasile Poenaru Cartea Georgianei A. Drgan este o autobiografie scris n termenii suferinei, dezndejdii, regretelor i viciilor, dar care n final prinde conturul unei lecii de via al crei lait-motiv este ideea c orice problem are o rezolvare atunci cnd exist voin i speran.“ – Horia Laureniu Tiseanu, primar, Municipiului Cmpina De multe ori am auzit zicala viaa bate filmul, dar prin prisma experienei mele de via, mi-a fost greu s cred. Cartea Georgianei ns m-a convins. Felul n care descrie ea suferinele diverse prin care a trecut de-a lungul vieii este att de real, nct te face s simi c eti acolo i c ar trebui s intervii cumva. Iar uneori chiar s uii c e viaa real i s preferi s crezi c e doar un film urt. Pe de alt parte, este o poveste a speranei, a credinei c nu exist o groap prea mare din care Dumnezeu s nu te poat scoate. Dup tot ce vei citi n paginile ce urmeaz, faptul c Georgiana a ajuns n punctul n care a scris aceast carte, este n sine un miracol.“ – Violeta Frgu,psiholog n adicii, Asociaia Preventis, Cluj

avagy a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ereje T?rténet egy anyáról, akinek szívéhez k?zelebb állt egyik fia, mint a másik, és b?ntudata halála után sem hagyta nyugodni. T?rténet egy fiúról, akit édesanyja nem akart a világra hozni, akinek a magány volt a legh?ségesebb társa, s akinek szíve k?vé dermedt a háború borzalmaiban. T?rténet egy lányról, aki tudta, mekkora er?vel bír a szeretet, és tudta, hogyan kell megszelídíteni, újrahangolni egy elgy?t?rt szívet. T?rténet egy n?r?l, aki háta m?g?tt hagyta a nyugati világot, hogy megtalálja, ami a legfontosabb az életben: ?nmagát. Az egymásba fonódó t?rténetekb?l egyetlen regény kerekedik, mely izgalmas emberi sorsokról mesél, mik?zben bemutatja Burma babonákkal, ugyanakkor b?lcsességgel átsz?tt kultúráját, és felnyitja szemünket egy olyan világra, melyben a szeretet, a megbocsátás és a szabadság jelentik az igazi hatalmat.

Demersul este unul curajos. n ara cu cei mai muli experi i cea mai puin expertiz, ca s citez o coleg de-a mea, cineva are curajul s scrie. Minunat. i-a asumat curajul de a fi criticat. i asta pentru a fi de folos, n definitiv. i este. Cartea de fa este un bun ndrumar pentru cineva care se gndete s fie copywriter sau care a apucat-o deja pe acest drum i nu s-a umplut nc de sine. Pentru oricine consider c mai are de nvat.“ – Felix Ttaru, Global VP. International Advertising AssociationPrimul manual romnesc de copywriting. O lectur obligatorie pentru cei care vor s intre n publicitate.“ – Marius Cristea, IQadsD-mi banii ti este un ghid pe care vor trebui s-l poarte n buzunar, de acum ncolo, deopotriv cei care i doresc o carier n meseria de copywriter, ct i cei responsabili de comunicarea mrcilor.“ – Iulian Toma, AdPlayersGabriel Brnescu este un copywriter veteran, trecut prin multe i uns cu toate alifiile. Dar dincolo de tezaurul experienei, cartea dezvluie o nelegere profund att a psihologiei consumatorului, ct i a imperativelor de business ale advertiserului.“ – Conf. univ. dr. Dan Petre, SNSPA

1588-ban vagyunk. A spanyol Armada megtámadni készül Angliát, a nemrégiben megkoronázott Erzsébet királyn? maga mellé veszi kegyencét, Robert Dudleyt, gyerekkori szerelmét, akit?l gyermeke fogan. A trón?r?k?s, Arthur Dudley, egy viharos éjszakán, titokban j?n a világra, majd egy vadászmajorban nevelkedik, anélkül, hogy sejtelme lenne arról, kicsoda is ? valójában. Nevel?apja csak halálos ágyánál árulja el igazi származását. Arthur Dudley harcol a holland-spanyol háborúban, megismeri az igaz szerelem boldogságát és szenvedéseit, a halálát várja a spanyol inkvizíció b?rt?nében, míg végül sikerül megmenekülnie és eljutnia gyerekkori példaképéhez, Robin Dudleyhoz és imádott királyn?jéhez, I. Erzsébethez, akiknek be kell bizonyítania, hogy a vérszerinti fiuk. A t?rténészeket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon I. Erzsébet és Robert Dudley hosszú éveken át tartó szerelmi kapcsolatából született-e gyermek. Bizonyos források emlegetnek egy Arthur Dudley nev? fiatalembert, aki csak feln?tt korában bukkant fel az angol királyi udvarban.