Edgar Allan Poe's Complete Poetical Works' is an elegant edition boasting the entire Poe catalog. It features works from the famous gothic American writer. His works span the years from 1827 to his death in 1849.?This treasure book collects all of Poe's poetry in a single volume, some of the most evocative poetry in the English language.

O carte pe s?pt?m?n? reprezint? norma decent? pentru un critic de ?nt?mpinare, cu at?t mai mult cu c?t el mai scrie ?i studii sau eseuri, ??i duce copilul la ?coal?, plimb? c?inele pe trasee lungi, dinainte calculate, petrece mult timp printre studen?i la cursuri ?i seminarii, formeaz? oameni tineri ?i ?ncurajeaz? debuturi, fiind prezent c?teva ore zilnic ?i pe Internet, pentru a prelua comenzi de colaborare sau ca s? onoreze unele mai vechi, cu scaden?e ?n general respectate. Cartea de fa?? prezint? jum?tatea pedanta, disciplinat? a celui care a scris, ca un program personal de evaziune, Visul lupului de step?: 52 de texte, dedicate scriitorilor rom?ni, formeaz? aici un ?an ideal“ consacrat literaturii recente, compus din respect pentru munca altora, din admira?ie ?i entuziasm, dar ?i din responsabilitatea critic? a disocierilor lucide, tran?ante, atunci c?nd cazurile o impun. Practic?nd cu pl?cere cronica de ?nt?mpinare de mai bine de 30 de ani, autorul c?r?ii de fa?? ?tie prea bine c? nu laude a?teapt? ?n primul r?nd scriitorul rom?n din partea criticului s?u, ci ?n?elegerea obiectiv? a demersului literar ?i onestitate. ?n consecin??, se prea cuvine ca recenzentul s? r?m?n? un om marginal ?i s? priveasc? vedetele din penumbr?. ?n ultim? instan??, critica de ?nt?mpinare devine stil prin coregrafia subtil? a distan??rilor reciproce: a scriitorului de sine ?nsu?i prin intermediul criticului s?u, ?i a acestuia din urm? de propria sa fixa?ie, prin mijlocirea c?r?ilor mereu noi pe care le cite?te.

O edi?ie aniversar?, dedicat? unuia dintre cei mai mari creatori europeni, realizat? cu participarea unor importante personalit??i ale culturii rom?ne (Nicolae Balota, Eugen Simion, Nicolae Manolescu etc.); edi?ie special? ce con?ine o bogat? iconografie. Textele sunt menite s? omagieze o legend? vie a literaturii rom?ne – ctitor, al?turi de Liviu Rebreanu ?i Hortensia Papadat-Bengescu, al romanului modern.

Lidia Lazu a scris aceste poeme. i pe urm a uitat c le-a scris. Le-a gsit pe marginea unei ferestre, ciugulite de psrile cerului, cu frumuseea pierdut pentru totdeauna – c toate lucrurile sortite s ntrein miracolul existenei. Acesta este mitul n jurul cruia ar putea s se consolideze o ntreag oper poetic. Eu cred c nici unul dintre poeii romni nu a reuit s construiasc o asemenea imagine, care ntr-adevr s ne reprezinte ntr-un asemenea chip i ntr-o asemenea msur. Lidia Lazu scrie din preaplinul firii sale. (...) Ea face parte dintre acei oameni care nu scriu din pricina slbiciunilor lor, ci din pricina prea multelor daruri cu care a fost nzestrat de Dumnezeu.“ – Mircea Ciobanu

Sub limita de detec?ieVorbi?i ?n ?oapt?Ceva se petreceSub pragul vostru auditiv.A?a cum silabele gurii taleSunt sorbite de timpanele ei, tot astfelAcolo, ?n ad?nc,Picur? ceva –P?m?ntului ?i scap? lacrimiPe care le-nghit r?d?cinile;Acolo, ?n ?naltSe spulbera ceva –V?zduhului ?i scap? lacrimiPe care le-nghit ?ngerii.E un plan?et f?r? istovAl lucrurilor, fertil –Doar c? se petreceSub limita de detec?ie.

mi nchipui pe pmnt locuriUnde nu ajunge raza de soareLocuri unde nu adie vntulLocuri oarbe i surde, fr cldurFr memorie –Dar nu am destul putere s-mi nchipuiLocuri unde s nu ajungi s nu m ajungDurerea.

B?rba?ii vin de pe Marte, femeile de la coafor este urmarea best-sellerului Femeile vin de pe Venus, b?rba?ii de la b?ut. Ambele volume s-au n?scut ?n paginile s?pt?m?nalului satiric Ca?avencii. De?i pare c? e vorba de un ?r?zboi ?ntre sexe“, ?n realitate, autorii n-au dus niciodat? un r?zboi, ci un dialog. R?nd pe r?nd, toate stereotipurile care circul? despre via?a de cuplu au fost puse ?ntr-o lumin? umoristic?, eliberatoare. Primul volum s-a bucurat de o primire extraordinar? din partea publicului, ating?nd ?n mai pu?in de doi ani de la lansare un tiraj de aproape 20.000 de exemplare. Ne face pl?cere s? v? oferim acum continuarea lui, const?nd ?ntr-o nou? colec?ie de texte pline de umor, inteligen?? ?i autoironie. * * * De unde naiba s? ?tie b?rbatul care-i sunt hainele murdare??? ??i miroase, timp de dou? ore, toate c?rpele de pe scaunul-cuier. Le ?mparte ?n dou? gr?mezi, unele curate ?i altele murdare. C?nd, transpirat, anun?? c? a terminat, bestia de so?ie se ?nfiin?eaz? ?i ia ambele mormane la sp?lat. — De ce le iei ?i pe-alea curate? o ?ntreab?, confuz. — Pentru c? sunt jegoase. ?i d?-le ?i pe toate alea de pe tine, c? put. — Dar sunt proasp?t sp?late, le-am luat de-abia acum o s?pt?m?n?. Vr?jitoarea e ?ns? de neclintit. ?i ?ntoarce spatele ?i iese, l?s?ndu-l gol, dezorientat, umilit ?i mirosindu-se la subra?. * * * C?nd e o hain? murdar?? C?nd te-ai uitat la ea. Ai p?ng?rit-o cu privirea ta. E ca ?i cum s-a frecat un pechinez ?n c?lduri pe ea, trebuie aruncat? la sp?lat. Multe femei stau la u?a ?ifonierului ?i te urm?resc c?nd ??i alegi haine: — Haaaa, tricou atins, tricou ?mbr?cat, tricou ?mpu?iiiiit!

Augustin Fr??il? (1953-2010), scriitor ?i cantautor, a fost un apropiat al lui Nichita St?nescu ?i membru al Cenaclului de Luni. A publicat ?n cele mai importante reviste culturale, iar ?ntre 1991 ?i 2010 a fost redactor-?ef al Editurii ALLFA, departamentul de literatur? al Grupului Editorial ALL. C?r?i publicate: Gramatica mor?ii, poezie, 1995 (premiul USR), El-Roi, poezie, 1996, Plaja nudi?tilor, poezie, 1998. Dintre c?r?ile traduse de Augustin Fr??il? din englez?: Legende franceze, Pove?ti japoneze, 1001 de nop?i, Moby Dick, 100 de minuni ale lumii, 100 de ora?e ale lumii, 100 de muzee ale lumii, Islamul ?i Vestul. A tradus poezie din limbile francez?, italian? ?i spaniol?. C?r?ile sale au fost traduse ?n german?, croat?, greac?, spaniol?, englez?. Ca muzician, a ?nregistrat ?i editat discul O recitare, 1982, muzic? original? pe versurile lui Nichita St?nescu, ?i dou? CD-uri ?n 2005: Mai sunt pentru c? el mai este ?i A?a am tr?it. Al treilea CD, Balad? pentru Transilvania, c?ntece originale pe versurile lui A. Fr??il?, a ap?rut ?n 2007. Voce muzical? ?i poetic? unic? ?n literatura rom?n? contemporan?, el declara ?ntr-un tulbur?tor, ultim interviu publicat ?n revista Luceaf?rul: ?N-am f?cut niciodat? nici cel mai mic efort de a cultiva vreo rela?ie, m-am l?sat doar ?n voia valului – asum?ndu-mi riscurile de rigoare, – am l?sat destinul s? lucreze pentru mine, s?-mi arate dac? trebuia s? fiu acolo ori nu. Asta m-a costat, ?ns?: imagine, notorietate, carier?, via?? de familie, via?? social?... n-a fost zi s? nu pl?tesc pre?ul dezordinii, aventurii mele existen?iale.“

Lumin?, ?ncet este o antologie care reune?te cele mai valoroase poeme scrise de Marian Dr?ghici – un poet atipic, greu de integrat ?ntr-o anume genera?ie, de?i, structural, pare s? r?m?n? afiliat unei ontologii postmoderniste. Marian Dr?ghici scrie o poezie cerebral?, fragmentar?, ironic? ?i autoironic?, din care nu lipsesc ?ns? m?rcile unui vizionarism ?bine temperat“. De?i poezia din Lumin?, ?ncet e mai degrab? geometric?, ?n care, totu?i, abund? artele poetice, se poate remarca aici – cum sus?ine ?i criticul literar Dan Cristea – ??mbinarea dintre religia poeziei ?i poezia religiei“.

Selec?ie de Teodor Dun? ?O parte a criticii a socotit c? Mazilescu este un ?poet de limbaj?, elaborat, rafinat, atras de artificiu, nu cu scopul exacerb?rii retorice a limbajului, ci, din contr?, pentru configurarea unui minimalism poetic, prin distorsiuni sintactice, blancuri, omisiuni, ?ntreruperi etc. ce au rolul de a revela o insolitare suplimentar? a limbajului poetic. Eugen Negrici caracteriza lirica lui Mazilescu prin formula fericit?: ?o stilistic? a eschivei?. Virgil Mazilescu trebuie privit, ?ns?, nu doar ca un poet al limbajului, oric?t de ?ncifrat, ci ?i ca un poet al fiin?ei, cu un discurs liric ce are o miz? clar ontologic?, dispus? chiar ?ntr-un registru neoexpresionist, un discurs ce ?ncorporeaz? ?n sine ‘?marile teme? ale modernit??ii: moartea, nebunia, suferin?a, Poezia cu ?majuscul?? ?i care percepe ?mistica poeziei ca instrument de m?ntuire, gravitatea rostirii? (Mircea C?rt?rescu)’.“ – Iulian Boldea

Camil L. A. Camil este un alt nume. Persoana din spatele lui Camil L. A. Camil nu-?i asum? responsabilitatea celor scrise, de?i voi crede?i c? i-ar apar?ine de drept. ?Probabil”, g?nde?te acea persoan?, poeziile scrise de Camil L. A. Camil sunt retu?uri ?n trans?.” Eu nu sunt la?, dar nu mai ?tiu unde ?i c?nd am scris cele ce urmeaz?! S? fie uitarea singurul meu viciu?

De ce fr minotaur Fiindc literatura, din perspectiva mea, este un labirint, iar naintarea n ea, una plin de pericole, topite ns n pura iridiscen. Un labirint, dar unul radios, menit s atrag atenia asupra infinitii de jocuri ascunse n textul literar. Jocuri care te prind (mai bine-zis te seduc), doar ca s te poi elibera, s fii vzut n mijloc, schind un salut triumfator – poate spre nite prieteni nevzui. Cu nimic altceva n jur dect pietre ncinse, ncrustate cu nestemate. Nevoit s mergi mereu nainte, lai averea asta altcuiva, n-o poi lua cu tine – sensul e s iei din labirint cu totul nud (neatins de prejudeci ori de cliee), fr cicatrici literare, literatura s fie pentru tine o poart, nu o temni. Ea poart, ntr-adevr, n sine, aceast imens generozitate. Niciun minotaur care s te sfie, doar picurul de miere al bucuriei lecturii, pe lespezile arse de soare: suntem la amiaz, ateni, vigili (minotaurul ar fi doar creaia noastr). Senzaia de deschidere druit de literatur st deci la originea acestei cri, mai degrab un sinuos autoportret de cititor (nu att narcisiac, ct fidel siei) dect o lucrare sistematic. Un chip caleidoscopic, conturat din capricii reunite, firesc, ca rsplata pentru a fi urmrit cu ncredere traiectoria neregulat a lecturii – sinuozitate nelipsit totui de un sim al unitii, tradus n meditaia continu asupra unor noiuni precum familiaritate i alteritate, a relaiona ori a insolita.“ – Simona Grazia Dima

„C? Lucia Cuciureanu era nu numai predispus?, dar ?i preg?tit? de zbenguial? liric? se vedea deja din volumul las? apa s? curg?, unde lucrarea principal? era f?cut? de verv? ?i de inteligen??. Nici aici, în noua carte (o sut? de kilometri mai la nord), nu lucreaz? altcineva în locul lor. Textul e un joc de compozi?ie cu regul? de imprevizibilit??i cât mai spontane (pe principiul «s? fie u?or ilogic» totul) ?i cu gândul s? par? fermec?toare. A?a ar ?i p?rea dac? din loc în loc n-ar c?dea, în plin? euforie ludic? (inclusiv intra-textual?, nu doar referen?ial? la tot pasul), câte-un strop de ghea?? sau câte-o imagine de frison (de genul lini?tii «din fereastr?/ca un pumn în plex» ori al «creierului strivit de ?enile» ce «pare o poian? cu brându?e» ?.a.) care magnetizeaz? anxios pulberea de nota?ii existen?iale.“ - Al. Cistelecan

Lectura este una dintre activit??ile umane cel mai frecvent investigate ?n diversele episteme care au ordonat g?ndirea uman? a ultimului secol. Ea a fost analizat? at?t ca proces diacronic, c?t ?i ca activitate sincronic? ?n paradigmele ?tiin?elor limbajului ?i ?n cele ale hermeneuticii ?i ofer? un c?mp conceptual foarte amplu, astfel ?nc?t orice nou demers care ?i?ar propune s??l acopere ?n integritate trebuie s? acceseze domenii variate, modalit??i distincte de conceptualizare.?

12 interviuri cu Ioan Es. Pop. Via?a ?i opera unuia dintre cei mai importan?i poe?i rom?ni ?n interviuri

ber Zsófi, a harmincas, okos és sikeres mfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétkznapok mókuskerekébl. Krnyezete legnagyobb dbbenetére vidékre kltzik, hogy birtokba vegye a nagymamájától rklt, mesébe ill házat. A titokzatos Nagyi azonban, akirl faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi krül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház – vagy valaki más – üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a külns dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán Mi minden rejtzhet az ódon, sokrekesz szekreterben Kinek a horoszkópját rizgette féltett kincsként a Nagyi és miért Bauer Barbara generációkon átível regénye arra keresi a választ, honnan jvünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük ket Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalóktól Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy idtlen szerelem felemel és szívszorító trténete bontakozik ki, saját sorsa is gykeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az igazi – de lehet, hogy egy kicsit még annál is tbb. Mieltt kzs jvjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy trténetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak ssze, mint azt bármelyikük is gondolta volna…

lmában nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írón eltt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára rkre zárva marad. A megingathatatlan jellem, erklcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetnnek áll az írónhz, ám els perctl nyilvánvaló, hogy diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván knnynek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja eltte, ha csak résnyire is. gy sejlik fel Magyarország huszadik századi trténelmének kulisszái eltt egy magára maradt n tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit rizget az ids asszony a hét lakatra zárt ajtó mgttAz ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál si jelképe. llandó kettsség jellemzi a két fhs áhítatosan odaadó, máskor szinte gyllkd kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Segundo Eduardo Coutinho, a obra trata de um texto bastante atual, que aborda a cr?nica em vários de seus aspectos, no período que se estende desde a primeira metade do século XX ao início do século XXI, deixando claro que o gênero continua vivo e em plena efervescência no momento presente. Além disso, inclui uma bibliografia relevante e bastante atualizada sobre o assunto e uma rela??o bastante completa de livros de cr?nicas publicados no período de 1936 até o presente.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

„Bagdad, capitala devastat? a Irakului. ?i «Bagdad» – capitala unei combustii ontologice care pare a urm?ri, prin arheologia poeziei, ipostazierea întro stare de maxim? vulnerabilitate, splendoare ?i vinov??ie a acelor lucruri care sunt la limita vizibilit??ii, amalgamând realit??ile (sociale, istorice, existen?iale, memoriale etc.) întrun nod al autodemol?rilor ?i al infrarealit??ilor beligerante. Index de ecouri instinctive: tropismele lui Nathalie Sarraute ?i antiescapismul via Aktionsgruppe Banat. Iulia Modiga debuteaz? puternic ?i tran?ant, cu transfigur?ri germanice pe linie experimental?, cu rigoare lingvistic? ?i cu o atitudine imagistic? cu totul extrateritorial? în contextul actualelor poetici române?ti.“ (Liviu G. Stan) „Miar fi greu s? detectez motivele care au conduso pe Iulia Modiga spre poezie. Datele ei oficiale – doctorand? în sociologie, ma?tera unui site unionist ?i mama unui b?iat crescut frumos – nu l?sau loc b?nuielii c? Iulia ar avea ?i preocup?ri lirice. Uite îns? c? un sâmbure, ascuns bine pân? acum, a irumpt întrun volum de poezie care, sunt convins, va stârni interesul criticilor literari, pe care, îns?, îi desfid de pe acum dac? vor accesa tagul «poezie feminin?» ?i nu vor recunoa?te c? în «Bagdad» e poezie pur? ?i simpl?, scris? nu din ambi?ia de a încropi vreun manifest sau de a promova, în subsidiar, cine mai ?tie ce idei, ci din pl?cerea de a imagina ?i a formula tot cei trece prin minte Iuliei. Au f?cut vreodat? poe?ii altceva?“ (Dumitru B?di?a) „Poezia Iuliei Modiga din acest volum se na?te din nota?ii frânte ?i rapide, din înregistr?ri neutre ale unor st?ri acute de disperare ?i revolt?, din jocuri lingvistice, din ambiguit??i c?utate, din ciocnirea unei sensibilit??i exacerbate cu un cotidian agresiv, dintro luciditate sentimental? ie?it? din comun, din mici ilumin?ri personale, dar ?i din fel de fel de expresii scânteietoare memorabile, precum «u?ile se deschid în exterior»; «oameni în c?ma?? alb? de z?pad?»; «respir?m ca sub ap?»; «din cre?tet în t?lpi sârm? ghimpat?»; «deatunci ritmul cardiac î?i strânge genunchii la piept în slow motion/ precum troleele care trec pe bd. ?tefan cel Mare când efectueaz? o vizit? Merkel sau Biden»; «m? a?ez în praf întro prelungire de mesteac?n/ alt?dat? ai fi suflat ?i ar fi disp?rut tot». Dac? ar fi s?i caut un nume acestei poezii r?scolitoare, ia? spune c? e o poezie a a?tept?rii dup? ce nu mai ai niciun fel de a?tept?ri.“ (Dumitru Crudu) „Iulia Modiga scrie o poezie în care detaliile cotidiene primesc profiluri ferme, fundamentale, privind mereu spre un cel?lalt absent. Dar acest cel?lalt din volumul «Bagdad» este pentru poem o ocazie de a contura deopotriv? st?ri politice ?i personale. Uneori cel?lalt este poezia («copiii etnobotanici ?i masca?ii o conduc pe ultimul drum»), alteori cel?lalt este partenerul unei plastice discu?ii despre putere ?i istorie (unde «pe?ti?orii înoat? cu ciocane s? sparg?», iar «Bruce Lee plânge pentru c? ?i regii plâng câteodat?»). Versurile Iuliei nu cunosc ambiguitatea: «m?car am crescut un câine/ care nu te cunoa?te/ care tear sfâ?ia/ la o simpl? comand?». Reu?ita cea mai de seam? în «Bagdad» ?ine de claritatea cu care este decupat un spa?iu personal între atâtea detalii care au preten?ia c? sunt mai importante decât noi. ?i, de acolo, poezia Iuliei Modiga organizeaz? ap?rarea f?r? s? cedeze.“ (R?zvan ?upa)