Márton László új regénye, A mi kis k?ztársaságunk a t?kéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott él? agrárproletárok létrehozták a saját kis k?ztársaságukat. A regényben a t?rténelmi tények és az írói képzelet t?rténetei keverednek – a keser? szatírában tegnapi-mai ?nmagunkra ismerhetünk és saját kisszer?ségünk?n nevethetünk.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Sonetul contondentCelor doi / poe?i de mare soi...(Istrate ?i Murgeanu)Visam c? Marea-?i p?r?sea ghioculCu-al s?u tumult de valuri euxine?i, h?t-departe-n zonele alpine,Ca-n Cretaceu, ??i reg?sise locul...Priveam de-acuma fascinat la joculDe valuri ?n?esate de jivineDin vremuri disp?rute, care-n fine,??i ?ncercau, o dat?-n plus, norocul.Sim?eam o dulce binecuv?ntareC?-n groapa euxinic? ad?nc?O Mare Neagr? nu exist? ?nc?,Nici Casa Scriitorilor la mare;Nici doi poe?i cu barb?, bur?i ?i plete,S?-n?ire contondentele sonete.

Ninge ?n martieNinge ?ntr-un hornDin care iese fumNinge tot mai densCople?itor?i ?ntoarce fumul din drum?l preseaz? ?n horn ca-ntr-un teasc?l ?ndeas? la loc ?n c?rbuniAstup? flac?raRea?az? focul ?nMiezul ?nsu?i al P?m?ntului.

Ca orice construc?ie solid?, ?i un sistem de g?ndire se pl?smuie?te pe structura unor con?cepte fundamentale cu func?ii vitaminizante pentru ?ntreaga desf??urare a g?ndului ?i pen?tru ?nchegarea lui ?ntr?o viziune articulat? ?i complex?, marcat? de cele dou? condi?ii indis?pensabile unui sistem: completitudinea ?i non?contradic?ia. ?i mai preciz?m, chiar cu riscul suspiciunii de banal, c? un sistem de g?ndire articulat nu las? ?i nu trebuie s? lase r?m??i?e sau componente necuprinse ?n ansamblu. C?ci un sistem incomplet, cu resturi sau componen?te r?mase ?n afara ?ntregului ??i pierde carac?teristica de sistem. S? preciz?m totu?i c? vorbim despre sis?tem ?ntr?un loc unde, nu doar c? lipse?te, dar a ?i fost repudiat cu o insisten?? repetat? ?i ?n?d?rjit?. Nu spun c? furia lui Cioran ?mpotriva ideii de sistem filosofic nu??i are ra?iunile ei, spun doar c? chiar acolo unde este t?g?duit?, o anumit? viziune de ansamblu asupra lumii este totu?i implicit?. Nu se poate vorbi despre parte, despre fragment f?r? s? se aib? ?n vede?re imaginea totului ?i felul cum o diviziune este a?ezat? ?n p?ntecul exist?rii. Ionel Necula

Chipul cotropit pe partea dreapt de urmrile unei intervenii chirurgicale pstreaz, n mare, farmecul i drzenia. Prul strns n cretet i barba abundent te-ar trimite cu gndul la marii pontifi hiperboreeni sau la preoii taoiti, dac vioiciunea i gesticulaia nu te-ar opri la timp. tie multe, dar mrturisete puine. Viaa l-a fcut prudent. Cine i va dezvlui spiritul profund Poetul i savantul nu au fcut niciodat concesii. Nici omul nu are pe contiin fapte grandilocvent-regretabile, dei a stat sub vremi, iar ideologia marxist i-a fcut pe muli s-i ascund spiritul critic.“ – Gheorghe Postelnicu

„Mai devreme decât niciodat?“, cum scriam într-un vers de tinere?e, ajunge la tipar materia înjum?t??it?, v?muit? a jurnalului meu de scriitor din perioada 1979-1989; cel din anii anteriori s-a pierdut, nu mai are rost s? explic în ce fel. Iar materia jurnalelor mele din perioada de dup? 1989, structurat? în dou? volume: Lamenta?iile uitucului ?i Gândirea înceat?, î?i a?teapt? editorul. ?i, implicit, cititorii…

Cum dispare, cu de la sine putere, realismul socialist, transform?ndu-se – ?n textele publicate dup? ‘90 – ?ntr-un ?realism atroce“, ce oglinde?te p?r?ile ?ntunecate ?i incendiare ale existen?ei? Minimonografia Nicoletei S?lcudeanu, critic, profesor ?i istoric literar, r?spunde sugestiv ?i pertinent la aceast? ?ntrebare, cartea ei constituind-o un manual indirect de istorie a literaturii postdecembriste. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

ncepnd cu Grdina magistrului Thomas (1995), care reprezint debutul su editorial, tefan Borbély se recomand ca un critic eliberat de marotele locale, dezinhibat de complexe endemice i dotat cu o deschidere hermeneutic n care referinele creative principale par a fi acelea germane (Nietzsche, Freud, Jung, Kafka, Hermann Hesse i Thomas Mann). Autorul tezei de doctorat De la Herakles la Eulenspiegel. Eroicul (publicat sub form de carte n 2001) reuete s depeasc handicapul speculativ att de flagrant pentru critica noastr postbelic, rmas la stadiul unui orizont de ateptare provincialist, n imposibilitate de a lua contact cu ideile critice din alte pri i a se sincroniza normal cu demersul interdisciplinaritii. Alonja deschiderii comparatiste, ca i apetitul tririi nietzscheene a ideilor fac din tefan Borbély o personalitate critic n expansiune. El este un hermeneut de descenden eliadist care cerceteaz topologia auroral a umanitii, subsumnd-o categoriei eroicului, n perimetrul creia se pot decela fundamentele culturii i civilizaiei mediteraneene. Prin opera de cercettor i culturolog avizat, tefan Borbély este un exemplu important de integrare a criticii noastre postdecembriste n sfera hermeneuticii europene.“ – Marin Mincu

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc krül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt krülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elszr terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az sszes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldtt minket, anyámat és az sszes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.” Emlékirat, naplótredékek és a feleségéhez írt levelek egy ktetben. A külnleges sszeállítás elszr jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, mikzben egy kusza keletkezéstrténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szvegét elszr Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta kzre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit lekzli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Kzben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést A válasz egyszer: A jelen ktetben, amelyik tartalmazza mindkét szvegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

A címül használt okirat évtizedekig titkosnak min?sült, olyan fontos államtitkokat tartalmazott, mint a személy neve, születési dátuma és a seregben izzadságszagúan elért magas rendfokozat. Ma már lehet, hogy meg sem találnám egy-két félórás keresés után sem. Az utolsó komoly lehet?ség ez az id?pont arra, hogy hajdani keserves, a Magyar Néphadsereg katonájaként 1957 és 1959 k?z?tt szerzett élményeimet felelevenítsem, k?zkinccsé tegyem.Keserves volt, de mégis. A férfivé válás, k?z?sségi magatartás, némely esetben a higiéniai szabályok elsajátítása volt az ellentétel. Fiatalok voltunk, emlékeinket magunkba zártuk, most azonban kikívánkoznak.

K?zben éltem is.Mégis az álmaim t?ntek valóságosabbnak.Néha szerettem.Mégis mindig csalódtam magamban.Mindig harcoltam.Mégsem tudtam legy?zni ?nmagam.Egy nap mindent elveszítettem.Mégis volt mit elvesztenem másnap.

Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké. Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

O que poderá talvez deixar mais intrigado o leitor que pela primeira vez se depare com o título Travessias pela Literatura Portuguesa: estudos críticos de Saramago a Vieira é a aparente anomalia na disposi??o dos nomes que aparecem em subtítulo: de Saramago a Vieira. N?o faria mais lógica de Vieira a Saramago? No entanto, quando percorremos o conjunto de oito artigos que comp?em este volume, compreendemos que eles n?o est?o dispostos por ordem cronológica.

Poeziile lui Giorgio Baffo (1694-1768), mentor al lui Casanova, sunt de o sinceritate dezarmant?. Un limbaj poetic picant, cu un efect direct asupra cititorului. Erotismul abund? ?n rostogoliri de imagini fierbin?i, iar sonetele autorului italian par o petrecere ?n rime, care iau peste picior bunele moravuri ale epocii.?F?r? Baffo, n?am avea idee de decaden?a voluptuoas? a Serenissimei Republici. Prin el, cunoa?tem via?a sexual? a Vene?iei, cu serb?ri, cu osterii, cu cazinouri, cu jocuri de noroc, cu dansatoare ?i cu c?lug?ri?e liber?tine“ – Guillaume Apollinaire