Egy kép ezer hazug szóval is felér. Amikor Autumn Carpenter az interneten véletlenül rátalál egy család profiljára, megfordul vele a világ. A képeken szerepl? egyik gyerek ugyanis a saját, ?r?kbe adott kislánya. Egyre megszállottabban k?veti a befogadó családot: gy?ny?r? emberek, szép ház, irigylésre méltó élet. Amikor egyik pillanatról a másikra t?rl?dik a profil, Autumn bébiszitternek jelentkezik, hogy a lánya k?zelében maradhasson. Ekkor szembesül vele, hogy semmi sem az, aminek látszik. ?s hogy néha a legszebb embereknek vannak a legb?n?sebb titkaik. Minka Kent amerikai írón? bemutatkozó pszichológiai thrillere a tavalyi év egyik nagy k?nyvpiaci sikere, amely most a magyar olvasókat is kész elvarázsolni váratlan fordulataival és elképeszt? végkifejletével. A filmjogokat szinte azonnal megvette a Universal Studios.

…ránézett az el?tte terpeszked? hatalmas faóriásra. Milyen méltóságteljes, és milyen dunyha vastagságú, hófehér palást borítja f?ldig ér? ágait. Mint valami sátor, akár meg is éjszakázhat alatta. Elfedi az, megvédi az erd? minden veszélyét?l. K?zben kitisztult az ég, s csillagok milliárdjai gyújtották meg kis lámpásaikat. A hókristályok csillagszóróként sziporkáztak a nagy feny? ágain. Aztán a fa csúcsán megjelent a ragyogó hold, és az arany sarló megkoronázta az amúgy is fényárban tünd?kl? fát. Ez lehet az erd? karácsonyfája – gondolta. ?gy karácsonyozik az erd?, és én most vendégségben vagyok nála. ?s még bejglim is van – jutott eszébe. Csak a szerettei hiányoztak. Hogy ?k nem lehettek részesei ennek a látványnak, nem gy?ny?rk?dhettek vele együtt az óriás karácsonyfa szépségében…

Gyilkosság t?rténik egy vidéki kúriában. Az áldozatot megfojtva találják a szobájában, az ajtót belülr?l elreteszelték, az ablak tárva-nyitva. Az asztalon egy csupor kakaó - benne altató. Vajon a gyilkos tette bele? Ha igen, aligha lehetett más, mint valaki a házban lakók k?zül. A Maxie család és két vendégük feszült, gyanakvó légk?rben várják a nyomozás eredményét, és a legkevésbé sem k?nnyítik meg Dalgliesh f?felügyel? dolgát. A poéta-lelk? detektív azonban nem az a fajta, aki k?nnyen feladja...P. D. James, akit Agatha Christie mellett az angol krimi klasszikusának tartanak, gondosan ügyel arra, hogy az olvasó számára végig izgalmas maradjon a fejt?r? irodalmi kirakójáték - majd minden szerepl?je gyanús, és egészen az utolsó oldalakig az is marad.?A Takard el az arcát! az írón? korai és egyik legsikeresebb regénye, a m?faj tízmilliók által olvasott alapm?ve.?

Az elvált, nyugdíjas Nathan Glass már nem vágyik másra, csak magányra és névtelenségre, ezért visszavonul gyerekkora helyszínére, Brooklynba. Csakhogy találkozik rég nem látott unoka?ccsével, Tommal, aki valaha akadémiai ambíciókat dédelgetett, ám most taxisof?r, majd annak barátjával, a kétes múltú antikvárius Harryvel, és hamarosan azt veszi észre, hogy egy ?sszeesküvés részese, amelynek tárgya egy hamisított kézirat, célja pedig a bosszú. Paul Auster ebben a regényében a t?le megszokottnál melegebb, der?sebb hangon mesél kallódó emberekr?l, akiknek élete nem úgy alakult, ahogy remélték, akik már lemondtak a j?v?r?l, de a j?v? még korántsem mondott le róluk. Auster, hosszú évek óta a Nobel-díj várományosa, számtalan irodalmi díj birtokosa, k?nyveit harminc nyelvre fordították le. M?vei most a 21. Század Kiadó új életm?sorozatában jelennek meg. "Elb?v?l? t?rténet a család elviselhetetlen szépségér?l és a szerelem megváltó erejér?l." USA TODAY "Nagyszív?, életigenl?, gyengéd és mulatságos t?rténet.” The Washington Post "Auster üzenenetet küld nekünk: van remény. A szerelem megment bennünket. Meg fogjuk menteni egymást. The Boston Globe

gy mondják, sose bízz egy idegenben. Talán nekik van igazuk. Amikor Emma Joseph megismerkedett a férjével, Davidet bánat gytrte. Els feleségét a saját elszabadult kocsija gázolta halálra, hatesztends lánya pedig titokzatos módon eltnt a baleset helyszínérl. Most, hat évvel késbb, Emma úgy véli, végre maguk mgtt tudhatják a fájdalmas idket. j életet építettek fel Daviddel, és van egy csodaszép kisfiúk, Ollie. Aztán feltnik egy idegen, és flforgatja az életüket. Emma elveszíti a biztonságérzékét. Vajon csakugyan tudja, mi trtént oly sok évvel azeltt s miért aggódik nmagáért meg a csecsem fiáért Elkeseredésében régi barátjához, Tom Douglas nyomozó ffelügyelhz fordul segítségért, ám ezzel a lépéssel valamennyiük életét veszélybe sodorja. Hamarosan olyan hazugságok hálójára derítenek fényt, amely mindkettejüket velejéig sokkolja. Az Aludj jól világhír szerzjének legújabb bestsellere letehetetlen és elgondolkodtató remekm, a pszichológiai thrillerek, és a krimik kedvelinek a kedvence világszerte.

Osnovu svake pri?e ove zbirke ?ini istra?ivanje emotivnog i erotskog u odnosu dve ?ene, ali ovo ?tivo nije samo to; Ana Kala se poigrava sa ?anrovima, pa je njena osnovna tema nekada obra?ena kao romansa, nekada kao triler, a nekad kao nau?na fantastika.Knjiga sadr?i veoma eksplicitne opise erotskih scena i nije namenjena maloletnicima, kao ni onima koji su neskloni kvir literaturi.

When does life begin?... A well-known book says "forty". A well-known radio program says "eighty". Some folks say it's mental, others say it's physical. But take the strange case of Mel Carlson who gave a lot of thought to the matter. Mel felt as if he were floating on clouds in the deepest, most intense dark he had ever experienced. He tried opening his eyes but nothing happened, only a sharp pain. Little bits of memory flashed back and he tried to figure out what could have happened, where he was. The last thing he could remember was the little lab hidden back in the mountains in an old mine tunnel. Remote, but only an hour's drive from the city. What had he been doing? Oh yes, arguing with Neil again. He even recalled the exact words."Damn it, Mel," his partner had said. "We've gone about as far as possible working with animal brains. We've got to get a human one." "We can't," Mel had disagreed. "There'd be enough of an uproar if the papers got hold of what we've been doing with animals. If we did get someone in a hospital to agree to let us use his brain on death, they would close us up tighter than a drum.""But our lab's too well hidden, they'd never know." "It wouldn't work anyway. The brain might be damaged for lack of oxygen and all of our work would go for nothing. Worse, it might indicate failure where a fresh, healthy brain would mean success.""We'll never know unless we try," said Neil almost violently, dark eyes glittering. "Our funds aren't going to last forever."

n már elz életemben sem hittem a reinkarnációban, de ennek ellenére azt kívánom, trténeteim olvasása által sikerüljn újjászületned azokban a kapcsolatokban, melyeken változtatni szeretnél, de nem mersz, vagy úgy érzed, nem tudsz lépni igazán. Legyen az párkapcsolati kuszaság, gyermeke(i)ddel való rendezetlenség, akár lelki, akár testi eredet bonyodalom nmagaddal, azaz: nem bírok a tükrbe nézni” szindróma. Természetesen annak is rülk, ha egyszeren csak szerzek néhány gondtalan percet. Ezeket a sztorikat a fantázia diktálta nekem; ha valamelyikben ráismersz valakire, ne hagyd magad megtéveszteni, az csakis és kizárólag a véletlen mve lehet.

F?szerepl?nk Kópé, egy erdei manó, aki kirándulók fogságábae sik, majd az erd?b?l egy f?városi lakótelepre kerül. A manó megsz?kik a rabságból, és meghúzódik egy limlommal zsúfolter kélyen. Nem esik kétségbe, hanem kényelmes kuckót alakít ki a kacatok k?z?tt. Kópé az épület el?tt magasodó akácfán k?zlekedik az erkélyek k?z?tt. ?gy talál egy barátot, Dórit, aki egyedül él az anyukájával, és soha nem járt erd?ben. A manó mesélni kezd az otthonáról, az odvas t?lgyrol, a barátairól. A mesékhez Dóri rajzokat készít. A rideg lakótelepen nem ismerik egymást az emberek, és éppen Kópé kalandozása, kíváncsisága hozza ?ket ?szsze. Dóri megismerkedik Olga nénivel, akit?l kertész kedni tanul,virágokat nevel az erkélyen, másoktól cicát kap. A k?nyvben az izgalmas kalandokat, mint például amikor Kópét majdnem elüti egy autó, vagy amikor lepottyan egyik erkélyrol a másikra, mulatságos részek gazdagítják. Az erdei él?világ valóságh? bemutatása keveredik a fantáziavilágbeli lények, tündérek és manók jellemzésével. Megtudhatjuk például, milyen is egy manó esküv?! Ajánlott korosztály: 5 és 10 év k?z?tt.

To the irreverent—and which of us will claim entire exemption from that comfortable classification—there is something very amusing in the attitude of the orthodox criticism toward Bernard Shaw. He so obviously disregards all the canons and unities and other things which every well-bred dramatist is bound to respect that his work is really unworthy of serious criticism (orthodox). Indeed he knows no more about the dramatic art than, according to his own story in "The Man of Destiny," Napoleon at Tavazzano knew of the Art of War. But both men were successes each in his way—the latter won victories and the former gained audiences, in the very teeth of the accepted theories of war and the theatre. Shaw does not know that it is unpardonable sin to have his characters make long speeches at one another, apparently thinking that this embargo applies only to long speeches which consist mainly of bombast and rhetoric. There never was an author who showed less predilection for a specific medium by which to accomplish his results. He recognized, early in his days, many things awry in the world and he assumed the task of mundane reformation with a confident spirit. It seems such a small job at twenty to set the times aright. He began as an Essayist, but who reads essays now-a-days—he then turned novelist with no better success, for no one would read such preposterous stuff as he chose to emit. He only succeeded in proving that absolutely rational men and women—although he has created few of the latter—can be most extremely disagreeable to our conventional way of thinking. As a last resort, he turned to the stage, not that he cared for the dramatic art, for no man seems to care less about "Art for Art's sake," being in this a perfect foil to his brilliant compatriot and contemporary, Wilde. He cast his theories in dramatic forms merely because no other course except silence or physical revolt was open to him. For a long time it seemed as if this resource too was doomed to fail him. But finally he has attained a hearing and now attempts at suppression merely serve to advertise their victim. It will repay those who seek analogies in literature to compare Shaw with Cervantes. After a life of heroic endeavor, disappointment, slavery, and poverty, the author of "Don Quixote" gave the world a serious work which caused to be laughed off the world's stage forever the final vestiges of decadent chivalry. The institution had long been outgrown, but its vernacular continued to be the speech and to express the thought "of the world and among the vulgar," as the quaint, old novelist puts it, just as to-day the novel intended for the consumption of the unenlightened must deal with peers and millionaires and be dressed in stilted language. Marvellously he succeeded, but in a way he least intended. We have not yet, after so many years, determined whether it is a work to laugh or cry over. "It is our joyfullest modern book," says Carlyle, while Landor thinks that "readers who see nothing more than a burlesque in 'Don Quixote' have but shallow appreciation of the work." Shaw in like manner comes upon the scene when many of our social usages are outworn. He sees the fact, announces it, and we burst into guffaws. The continuous laughter which greets Shaw's plays arises from a real contrast in the point of view of the dramatist and his audiences. When Pinero or Jones describes a whimsical situation we never doubt for a moment that the author's point of view is our own and that the abnormal predicament of his characters appeals to him in the same light as to his audience. With Shaw this sense of community of feeling is wholly lacking. He describes things as he sees them, and the house is in a roar. Who is right If we were really using our own senses and not gazing through the glasses of convention and romance and make-believe, should we see things as Shaw does Must it not cause Shaw to doubt his own or the public's sanity to hear audiences laughing boisterously over tragic situations And yet, if they did not come to laugh, they would not come at all. Mockery is the price he must pay for a hearing. Or has he calculated to a nicety the power of reaction Does he seek to drive us to aspiration by the portrayal of sordidness, to disinterestedness by the picture of selfishness, to illusion by disillusionment It is impossible to believe that he is unconscious of the humor of his dramatic situations, yet he stoically gives no sign. He even dares the charge, terrible in proportion to its truth, which the most serious of us shrinks from—the lack of a sense of humor. Men would rather have their integrity impugned. In "Arms and the Man" the subject which occupies the dramatist's attention is that survival of barbarity—militarism—which raises its horrid head from time to time to cast a doubt on the reality of our civilization. No more hoary superstition survives than that the donning of a uniform changes the nature of the wearer. This

BOW-WOW AND MEW-MEW is one of the few books for beginners in reading that may be classed as literature. Written in words of mostly one syllable, it has a story to tell, which is related in so attractive a manner as to immediately win the favor of young children. It teaches English and English literature to the child in the natural way: through a love for the reading matter. It is the character of story that will, in the not distant future, replace the ordinary primer or reader with detached sentences, and which seldom possesses any relation to literature.The ultimate objects of any story can only be effected through the love for a story. The prominent point in this story is development of good character, which may well be regarded as the highest purpose of education. The transformation from bad to good traits in the dog and cat cannot but have a desirable effect on every child that reads the story. Bow-Wow and Mew-Mew become dissatisfied with their home and their surroundings, and ungrateful toward their benefactress. As the story tells, "They did not find good in any thing." But after running away and suffering hunger, neglect, and bad treatment, their characters begin to change. They naturally come to reflect their mistress's goodness. They learn the value of companionship and friendship, and the appreciation of a home. However, the ethical thoughts in the story are presented without a moral. The child really lives the scenes described. He has the emotions of the characters and feels their convictions. And this determines the worth of a story as an agent in character development.The narrative furnishes, further, the proper kind of exercise for the imagination. It affords abundant opportunity for the play of the dramatic instinct in the child, and effects a happy union of the "home world" and the "school world." The illustrations, drawn by Miss Hodge, have been planned and executed with considerable care.

A mérf?ldk?nek számító Sons of Anarchy - Kemény motorosok cím? televíziós sorozat negyedik évadja után játszódó t?rténetét Kurt Sutter, a széria vezet? producere találta ki. A klubtagság fele éppenhogy csak kiszabadult a Stockton állami b?rt?nb?l, de a Galindo drogkartell máris a nyakukban liheg, így nem unatkoznak a motorosok. Jax Teller, a SAMCRO aleln?ke mégis kénytelen egy másik problémával foglalkozni, amikor megtudja, hogy ír féltestvére, Trinity már hónapok óta az Egyesült ?llamokban tartózkodik - és az orosz Bratva-gengszterekkel lóg. Most azonban elt?nt, és Jax biztos abban, hogy ehhez az életét fenyeget? maffiaháborúnak van k?ze. Jax, Chibs és Opie társaságában Nevadába utazik, hogy megkeresse, és hazavigye. Trinity ugyan félig ír, félig viszont Teller, és ahol a Tellerek megjelennek, ott k? k?v?n nem marad. ?A Maffiózók óta nem uralta így a tévéképerny?t egy csapat izzadt, er?szakos vadállat...” - Rolling Stone. ?Els? osztályú... A mai napig az egyik legjobb tévésorozat.” - Newsday. ?Az egyik legjobb dráma a tévében.” - Time. ??t csillagból négy... A Sons csúcsra járatja a drámát.” - New York Daily News.?

M? numesc Gicu ?i sunt poli?ist. Mama crede c? a?a mi-a fost scris ?n marea carte a vie?ii, s? fiu poli?ist, ?i c?, de?i totul pare ?mpotriva mea, Dumnezeu are compasiune pentru mine ?i m? va ajuta. Sunt poli?ist la sec?ia 66 din Bucure?ti, la ordine public?. Acum sunt ?n ?nt?rziere la o ?nt?lnire conspirativ?. Eram decis s? nu m? las impresionat de ceea ce urma s? v?d.De la Universitate o iau pe jos. Ajung t?rziu la ?nt?lnire. Discu?iile introductive au durat mai mult dec?t ar fi fost necesar ?i pentru o clip? m-am ?ntrebat dac? nu era o ?nscenare, ?ns? am respins ideea.

Gndul c a fi putut-o sugruma pe sora mea mai mic, adormit n patul de sub mine i pe care o iubeam mai mult dect orice altceva pe lume. Nu o nebunie slbatic, ci una aproape n joac. O sugestie lene, somnoroas, maliioas, care prea s atepte acolo de mult vreme.“ Acolo, adic n pivnia ntunecoas a fiinei. Gnduri ceoase, impulsuri obscure, vinovii fr vin, acuzaii difuze. Inexplicabilul sau inavuabilul resimite ca reacie fireasc. Benign demonism infantil, dincolo de logic i de orice explicaie. i totul n caruselul Relaiei, cadrul obsedant al acestor istorii de via amar, pestri, derizorie. Relaii ntre prini i copii, surori i frai, bunici i nepoi, unchi, mtui, vecini. Cu avorturi, adultere, accidente, sinucideri, apendicite, bovarism, sex aiurea, decizii pripite de nunt i desprire. Gelozie ntre surori, ura fetiei fa de predicile mamei, Parkinson i Alzheimer, Toronto i Vancouver, baluri provinciale, paralizii, primele fantazri erotice ale vrstei nubile, rochia mamei, azilul, recuperri sentimentale dup jumtate de veac, apologia vieii neinhibate“, dar i rigorile inflexibile ale unui mediu intens irizat religios. Pe scurt, via. Mai precis: draga noastr via. Cea pe care adesea uitm s-o trim, necum s-o mai i gndim.

Azi tr?im o Miori?? r?sturnat?, lumea, ?gur? de rai“, transformat? ?ntr-o lume din ce ?n ce mai mercantil? ?i vanificant?, o lume a g?ndirii economice, cu omogenizarea, dispari?ia diferen?elor, omogenizarea sexelor, a binelui ?i a r?ului, a?a-zisul ?global village“; lumea virtual? care gole?te realitatea, pentru a o umple ?n loc cu ?emo?ii“ dozate de al?ii, ?n tentativa de colectivizare ?i dirijare a sentimentelor ?i g?ndirii oamenilor.Revolu?ia rom?n? a fost o revolu?ie a jertfei mioritice, a tinerilor care au opus r?ului piepturile goale, care a dat, ciudat rod, o societate a corup?iei morale: ea a fost contrapus? ?colhozului global“, at?t sub sensul colectivistic al colhozului comunist, c?t ?i al aceluia omologant, dup? o unic? m?sur?, al popoarelor ?i al valorilor.Cine va recrea punctele cardinale, utopia paradisului mioritic? Noul Ierusalim?Poate c? Miori?a, prin for?a ei spiritual?, ne va reda punctele cardinale ?i pe noi, cei r?t?ci?i de noi, nou? ?n?ine. Altfel, moartea Miori?ei, cea din urm? mioar?, ar fi moartea noastr? a tuturor.

Roman inspirat din istoria contemporan?, Puzzle realizeaz? o viziune cuprinz?toare a voca?iei rom?nilor de-a armoniza ?ntr-un mod necunoscut celorlalte ??ri europene (Constantin Noica) dou? mentalit??i istorice?te opuse: oriental? ?i occidental?. ?n centrul c?r?ii se afl? un singur personaj – profesorul pensionar Neghibaur – ?n jurul c?ruia se dispun faptele ?i oamenii ca pe un ecran al imagina?iei, observa?iei ?i experien?ei fostului dasc?l. Construc?ie dens? ?i insolit?, romanul se re?ine ?i prin deschiderea de amploare ?i de ad?ncime asupra mecanismelor ascunse ale reac?iilor suflete?ti individuale determinate de importantele schimb?ri sociale intervenite ?n via?a ??rii dup? Revolu?ia din Decembrie, 1989.

Cin? cu langustine, ap?rut ini?ial ?n anul 1987 (Editura Cartea Rom?neasc?), se constituie dintr-o suit? de schi?e ?i povestiri av?nd, ca numitor comun, spa?iul geografic al Peninsulei Iberice. Stilul prozelor este alert, cu nota?ii scurte, imprim?nd un ritm viu lecturii. Este o proz? care angajeaz? subtil interesul cititorului, provoc?ndu-l ?ntr-un registru discret la reflec?ie ?i coresponden?e de tr?iri. Povestirile iberice ar putea fi ?i un posibil vestibul de p?trundere ?n lumea uneori fabuloas? a celuilalt cap?t de orizont al Europei. Mihai Giugariu (n. 1929), este autorul unei literaturi beletristice variate, cu predilec?ie romane, proz? scurt?, dar ?i eseuri ?i traduceri. Din portofoliul activit??ii sale literare pot fi re?inute romanele: Condotierul, O vacan?? at?t de lung?, Magdalena, Spre sear?, C?l?uza, precum ?i volumul de eseuri M?rul lui Paris. Romanul Destine, editat ?n 1990 ?i reeditat ?n 2003 a fost distins (ex aequo) cu premiul pentru proz? din anul 1992 al Academiei Rom?ne.

Te voi lua totu?i cu mine, M?iastro… Te voi ascunde ?n inim?, ?n g?nd, ?n vis…. Te voi oglindi ?n treizeci ?i trei de chipuri – ?n marmor? alb?, sur? ?i neagr?, ?n bronz lustruit ca aurul, ?n aur ?nsu?i… Te voi sculpta ?n lumin?, dincolo de lut ?i carne, ??i voi face cu m?inile mele de ??ran din Gorj aripi ?nalte de piatr? sau metal, ?i cu ele te vei ?n?l?a ?i vei zbura ca ?i aci, str?b?t?nd P?m?ntul, de la un cap la altul… (?ncet de tot.) ?i vei c?nta… c?ntecul t?u… ?i al meu…O carte pentru copii antrenant?, pentru pu?tii de toate v?rstele.

Inspirational Poetry. Touches The Places Words Rarely Reach Poetry: there are times in life when nothing else will do. At such times, you need a certain kind of poem, the kind of poems that are contained in Orna Ross's poetry pamphlet series. The kind of poems that tell the truth about life while providing consolation and inspiration. Here are some of the things that are being said about this short book of inspirational poems: - "Reaches into the corners of your soul and pulls out all that is beautiful." - "Masterfully crafted poetry". - "These poems' many beauties are at the service of elusive truths." - "A little book of very big poems." If you never read poetry, this little pamphlet is a great place to start. Without ever straying into superficiality, Orna Ross's poetry is compelling and accessible. If you are a poetry lover, then you're sure to appreciate these poems about love, poems about life. poems about loss, and faith, and redemption — all delivered in simple, yet achingly beautiful, words. Poetry this powerful and profound is rarely so simple and compelling, which is why inspirational quotes from these poems are turning up all over the Internet, people drawn to their wise and uplifting insights.

Sunt bucuros s? ?tiu c? aceast? carte a fost remarcat? ?i luat? ?n considerare pentru publicarea ?n Rom?nia. ?mi amintesc vorbele lui Serghei Dovlatov, scriitor rus care ?i-a desf??urat activitatea literar? ?n America: ?Orice ziarist viseaz? s? scrie un roman.“ Un s?mbure de adev?r ?n aceast? fraz? exist?... E greu s? g?se?ti un jurnalist care, ?n timpul liber, s? nu fi ?ncercat s? scrie un roman, povestiri sau versuri... Principiul redac?ional era urm?torul: ?Scrie ?n a?a fel ?nc?t cel care va citi s? aib? co?maruri noaptea!...“ Totul p?rea extraordinar... Ie?it? din comun este ?i povestea dintre coper?ile acestei c?r?i.

Jane Forrest Hargitai nyugodtnak induló hétf? reggele abban a pillanatban felborul, amint a dugóban el?tte álló kocsiból el?kerül egy n?i holttest. A bizonyítékok az éjszakai élet vezéréhez, Dobó Renátóhoz vezetnek, de a férfi egy csepp hajlandóságot sem mutat arra, hogy segítsen. Még a halott nevét sem árulja el. Jane viszont nem hagyja annyiban a dolgot, minden k?vet megmozgat, hogy megtudja, ki is az illet?. Mikor kiderül, hogy Bárfai sógorn?je az, elindul a lavina. Vivien és Renátó elt?nik, Jane családját pedig folyamatos támadások érik. Mikor a nyomozón? két gyerekére is rál?nek, Jane ráj?n, hogy csak úgy védheti meg a gyerekei életét, ha végez Bátfaival. A n?ben kett?s érzések dúlnak. Egyrészr?l a nyomozó, aki a b?n ellen harcol, másrészr?l, az anya, aki bármire képes azért, hogy megvédje a családját. De vajon helyesen cselekszik-e, ha meg?leti a b?rt?nben ül? férfit? Jogilag semmiképp! De mint ember? Vajon elfogadható-e, hogy úgy védje meg a gyerekei életét, hogy felbujtóként meg?leti a családja életére t?r?t?