Tr?g?nd linie, am spune c? ne afl?m ?n prezen?a unui demers pertinent de mare actualitate, a unui pre?ios instrument de lucru menit s? umple un gol ?n literatura didactico-?tiin?ific? de specialitate, dar totodat? put?nd deveni util ?i unor cercuri intelectuale interesate de evolu?ia fenomenului poetic rusesc ?n secolul XX, situate ?n afara comunit??ii universitare. (Mircea Croitoru) E o bibliotec? umbl?toare. A citit mii de c?r?i ale altora ?i a scris c?teva ale sale. ?l recuno?ti dintr-o mie. Ziarele, revistele, c?r?ile ?i sunt lipite de degete. Merge pe strad? ?i cite?te, a?teapt? lini?tit la o coad? ?i cite?te. Absent pentru lumea aceasta viermuitoare ?i pragmatic?, el s-a retras protector ?n spatele ziarelor ?i c?r?ilor, ?i a rezistat. Cu o ?inut? sobr?, de o ?epeno?enie verde, demn? de ?ara Fagilor de unde-?i trage ob?r?ia, nu-i po?i da anii pe care, incredibil, ?i are. (…) Dac? te duci la el acas?, totul pare sprijinit pe tomuri, iar dac? ai proasta inspira?ie s? clinte?ti ceva, acea ?arhitectur? intelectual?“ ??i poate fi fatal?. Un soi de Manole Anapoda, zidit ?n chip de An? ?ntr-o m?n?stire de c?r?i. Prietenii ?i spun Dima. Am tradus ?mpreun? din Bulat Okudjava volumul de versuri C?ntecul esen?ial ?i, din mul?i al?i poe?i contemporani ru?i, ?n periodice. Metodic, punctual, suferind de acribie ?i, bine?n?eles, scufundat ?ntr-o lectur? atunci c?nd nu lucram ?mpreun?, a dovedit c? nu e doar un consumator de literatur?, ci ?i un excelent cunosc?tor al limbii din care traducea, ?i chiar un creator. ?l invidiez pentru felul sfid?tor ?n care ?tie s? uite de televizor ?i de calculator. Dima cite?te. El e scufundat ?n ecranul unei file de carte, al unei pagini de ziar sau de revist?. ?ntr-o vreme ?n care aceste dou? ustensile subjug? lumea obosind-o, nevroz?nd-o, ?mb?tr?nind-o, f?c?nd abstrac?ie de mirajul lor, el a r?mas ?nc? proasp?t, zdrav?n ?i t?n?r. (Passionaria Stoicescu)

O radiografie hermeneutic? a unor c?r?i-eveniment ce au v?zut lumina tiparului ?n perioada postdecembrist?, accentul fiind pus pe autorii interzi?i sub dictatur?, precum ?i pe c?r?ile poe?ilor ce devin, f?r? voia lor, o rara avis ?n societatea de tranzi?ie. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Dou? spa?ii literare: cel rom?nesc ?i cel spaniol. Dou? planuri de abordare: teoretic ?i hermeneutic.Acela?i element de referin??: metafic?iunea. Un studiu semnat de Anamaria Blanaru care vizeaz? o cercetare complex? a metafic?iunii, o privire critic? asupra polemicilor ?n care a fost abordat acest subiect.?

Sonetul contondentCelor doi / poe?i de mare soi...(Istrate ?i Murgeanu)Visam c? Marea-?i p?r?sea ghioculCu-al s?u tumult de valuri euxine?i, h?t-departe-n zonele alpine,Ca-n Cretaceu, ??i reg?sise locul...Priveam de-acuma fascinat la joculDe valuri ?n?esate de jivineDin vremuri disp?rute, care-n fine,??i ?ncercau, o dat?-n plus, norocul.Sim?eam o dulce binecuv?ntareC?-n groapa euxinic? ad?nc?O Mare Neagr? nu exist? ?nc?,Nici Casa Scriitorilor la mare;Nici doi poe?i cu barb?, bur?i ?i plete,S?-n?ire contondentele sonete.

Volumul a ambi?ionat s? aduc? ?n aten?ia cititorului activitatea unuia dintre cei mai importan?i lingvi?ti ?i publici?ti ai momentului din ?ara noastr?, din perspectiva speciali?tilor, dar ?i a fo?tilor sau actualilor s?i studen?i. ?n cei aproape ?aizeci de ani de activitate ?tiin?ific? ?i didactic?, Stelian Dumistr?cel s-a impus ?n domeniile dialectologie, stilistic?, etnolingvistic?, pragmatic? lingvistic? ?.a.; la Ia?i, a pus bazele unei ?coli de cercetare doctoral? de orientare co?erian?, confrunt?nd ?tehnica liber? a vorbirii ?i discursul repetat”. Pun?nd accentul pe activitatea sa publicistic?, ?miezul” acestui volum este constituit de treizeci de articole ap?rute ?n Revista de cultur? contemporan? ?Timpul”, c?rora li s-a ad?ugat o selec?ie de interviuri ?i articole publicate ?n alte diverse periodice, dar, la aniversare, ?i testimoniale care ?l prezint? pe Stelian Dumistr?cel ?i din postura dasc?lului preocupat at?t de fenomenele limbajului, c?t ?i de problemele comunic?rii, din perspectiv? larg interdisciplinar?.STELIAN-TRAIAN DUMISTR?CEL (n. 19 august 1937, Zvori?tea, Suceava) este, din 1958, cercet?tor ?tiin?ific la Institutul de Filologie Rom?n? ?A. Philippide” al Filialei Ia?i a Academiei Rom?ne. Din 1996, anul ?nfiin??rii Departamentului de Jurnalistic? ?i ?tiin?ele Comunic?rii la Universitatea ?Alexandru Ioan Cuza”, sus?ine cursuri de limba rom?n? (fonetic?, gramatic?, vocabular) ?i de stilistic? ?i retoric?, din perspectiva pragmaticii comunic?rii. A publicat, ?n calitate de autor ?i coautor peste trei sute de titluri (volume, studii, recenzii etc.) ?i aproape o mie de articole ?n periodice culturale ?i ?n presa cotidian?. Printre cele mai cunoscute volume se num?r? ?Influen?a limbii literare asupra graiurilor dacorom?ne” (1978), ?Lupta ?n jurul literei ? ?i demnitatea Academiei Rom?ne” (1993), ?P?n?-n p?nzele albe. Expresii rom?ne?ti. Biografii – motiva?ii” (1997, 2001), ?Limbajul publicistic rom?nesc din perspectiva stilurilor func?ionale” (2006), ?Discursul repetat ?n textul jurnalistic” (2006) ?.a.

Am nceput s scriu pentru c aa am simit chemarea. E la fel ca preoia: devii pstor de suflete pentru c ai trimitere de sus, de la Tata. Aa s-a croit i destinul meu. Probabil c obria mea flticenean e de vin. n acest loc binecuvntat am crescut i am primit educaie. colile, dasclii, istoria literar a oraului – nesat de nume mari i sonore, care au trecut i trit pe aici – mi-au creat creuzetul. Mai departe a trebuit s muncesc singur, ca un rob, pe aceast plantaie plin ochi de litere, cuvinte i fraze. Aa am fost, sunt i voi rmne: un ego ce intersecteaz anii pe orizontal i vertical, aducndu-mi i eu, la rndul meu, contribuia pe care un ora minunat, numit Flticeni, mi-o cere. Mark Twain spunea: Dou zile sunt importante n viaa unui om: ziua n care s-a nscut i ziua n care a aflat de ce. Tu, cititorule, ai aflat” (Romulus Andriescu)

Fegyverek lehetnek-e pusztítóbb, gyilkos fegyverek, Mint a ragyogó n?i szemek? Lágy természet sátrába bekuporodva, A nap csak mécsesként pislákolva, ?rzi szerelmedet. Hallottál még annyi árulásról, Mit egy szép h?lgy magába tárol? ?szi es?ként patakba folyt a k?nny, F?ld anyánk méhében új gy?trelem k?sz?n. Burkában fogva vagy. Menekültél már asszonyi kacagás el?l, Mi kíméletlenül, hátadba t?rként kerül? Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem. Szeg?dj társamul. Ajánlások... ?Els?re nagyon szép! Azok a k?lt?i képek, hasonlatok. Tudom, nem lehet egy m?b?l kiragadni részeket /nem is illik/, de mégis... ?Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem.” Nem gy?ny?r?? A hangulata is tetszik.” - Szabó Mihály ?Fantasztikusan szép vers!” - Lehoczky Judit ?nekesn? ?Mária versei a mindennapi emberhez szólnak. Helyettünk fogalmazza meg az ?r?m?t, bánatot, érzéseket, melyek olyan ismer?sek számunkra. Hiszen mindenki volt szerelmes, a szerencséseknek még van szeretett ?desanyja, és mindenki találkozik élete során azzal a kérdéssel, mi végre is született erre a világra. Ezért olyan k?zeliek számunkra Mária sorai, hiszen az életünk legfontosabb gondolatait formálja meg k?lteményeiben.” - Geberle Zsóka

Adrian Punescu scrie proz cu degetele arse de miracolul poeziei, i de aici succesul tulburtor, care, n loc s mntuie, nspimnt, oblig i rtcete. Poet al fluenelor de liliac n grle de piatr rar, al brumelor de bronz, al cderii n rnile dorului i n hohote de chihlimbar, grav despicat de neiertare i de rzvrtire, Adrian Punescu intr n hotarele prozei prin vijelia reportajului. (...) Puin i pas dac lumea l aplaud sau l njur, el vrea s rstoarne i s cldeasc, i n-are timp s cpieze stnd ntr-un picior, viaa e scurt i, dac nu vrea s se ndrepte prin cntec (i nu vrea), trebuie rezidit din mers i nvat s cnte. Reportajul lui Punescu e, nainte de toate, unul de atitudine, adevrul sare din pagin ca miezul dintr-o ceap zdrobit cu pumnul (...), fulgerul, aparent liric i aparent hrnit de curcubeie, e un arc al ndoielii, un crlig veninos umblnd prin crpturile pmntului, strigtul doare, suspinul are ghimpi n cretet, gerul frige, apsarea nghea.Durabila for a reporterului Adrian Punescu vine de acolo c el n-are chef, n nici o pagin, s fie ru de but n apte linguri, ci numai fluviu azvrlindu-se n mare, cu toate aluviunile i rzboaiele sufletului.“

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

O que poderá talvez deixar mais intrigado o leitor que pela primeira vez se depare com o título Travessias pela Literatura Portuguesa: estudos críticos de Saramago a Vieira é a aparente anomalia na disposi??o dos nomes que aparecem em subtítulo: de Saramago a Vieira. N?o faria mais lógica de Vieira a Saramago? No entanto, quando percorremos o conjunto de oito artigos que comp?em este volume, compreendemos que eles n?o est?o dispostos por ordem cronológica.

DAC - Nem gyerekjáték: Nem gyerekjáték

Berci és az elt?nt osztálypénz

Elképeszt?!: Apolló Akadémia

Ezer éjszaka

Mi, állatok

Hány csillag az égen?

Lila csík, fehér csík

Elhordott múltjaink

Géraldine: Egy magyar n? Albánia trónján