Schlesak l combin pe Bakunin cu Marx i era sedus de modelul politic iugoslav. “Teoria tnrului Marx (preluat de la Hegel): realizarea i autorealizarea.“ Dictatura i aprea nc umana, aproape de o forma de realitate i de trirea autentic. Libertatea occidental ar fi creat doar un context amorf. n acest inacceptabil context, nu caut o ieire practic, optnd pentru una teoretic, teoria fiind suficient siei i dizlocnd tot restul. “Nu de soluii, ci de utopii, de ieiri, de asta avem nevoie.“ (dec. 1971) epeneag nu gndea diferit. i el definea contextul social i politic n termeni identici. Accepta i modelul iugoslav. i gsea calitatea de a fi joncional. “Iugoslavia poate juca rolul de punct de contact.“ Nu degeaba se spune: Historia magistr vitae! Istoria (realitatea, contextul) dicteaz modurile de a gndi, prea puin retrospectiv, vag proiectiv, ntr-un prezent tranzitoriu, amorf i (n)formal. La 12 august 1973, urma modelul ceh, “opoziie pe fa“ i-i schia corespondentului su un plan de colaborare.“Un eseu incitant despre unul dintre cei mai importani scriitori romni de expresie germana, stabilii n Italia.

Citesc Azi cnt jazz cu acea curiozitate uor nesigur cu care intri ntr-o locuin necunoscut. Din holul de la intrare m izbete ordinea. Fiecare cuvnt e la locul lui. Fiecare sentimenrt aezat pe raftul potrivit... Totul cu finee, cu rafinament, de un gust ireproabil. Culmea, mi place ordinea asta, mie, care am trecut o via ntreag prin meandrele suprarealismului, prin absurdul celor mai derutante concluzii, prin combinaii imposibile dintre un scaun i o cifr, dintre ziua de joi i un pepene verde. Gata! Debutul n poezie al Mihaelei Stanciu. Parcurg, aadar, cartea Azi cnt jazz. Un titlu incitant prin nostalgia acelui l’éternel retour, prin inciziile rafinate pe care bisturiul unui chirurg-poet le face pe propria lui agonie, pe tcere, pe tot ce vine nechemat...ca i cum ar fi ceva normal pe pmnt,/ iar tu s n-ai umbrel/ s-i plac s amesteci picturile/cu gndurile de peste noapte dintr-o conversaie neterminat. O fat singur cnt jazz fr s clameze nimic, fr s spun nimic, cauzele nu trebuie aflate. O fat cnt jazz, dar nu cnt o fat, tcerea e cea care cnt. Tcerea asta uneori e foarte neleapt. Dar nelepciunea e o mare ofens pentru un poet, vei spune. Uite c nu e aa. Nora Iuga

Edi?ie alc?tuit?, coordonat? ?i ?ngrijit? de Iulian Boldea?Profilul c?rturarului Nicolae Balot?, pe care acest volum se str?duie?te s?-l contureze, adun? laolalt? expresivitatea, rigoarea ?i erudi?ia eseistului ?i criticului literar, dar ?i afectivitatea sublimat? a memorialistului. Sumarul c?r?ii e alc?tuit din mai multe texte semnate de Nicolae Balot?, relevante pentru concep?ia sa critic? ?i estetic?, dintr-o schi?? de portret apar?in?nd lui Matei Boil?, din dou? dialoguri ?n care se ?mpletesc accentele confesive ?i proiec?iile teoretice ?i din dou? sec?iuni exegetice. Prima, Interpret?ri, con?ine abord?ri ale operei critice sau memorialistice a lui Nicolae Balot? ?n ansamblul ei, ?n timp ce a doua, Lecturi, cuprinde analize aplicate asupra unei anumite c?r?i. La toate acestea se adaug? necesarele repere bio-bibliografice. Textele au fost ini?ial tip?rite ?ntr-un num?r al revistei Vatra consacrat lui Nicolae Balot?; a?a se explic? unele referiri ale autorilor la binecunoscuta revist? din T?rgu-Mure?. Le mul?umesc, ?i pe aceast? cale, domnului Nicolae Balot?, pentru amabilitatea cu care a r?spuns provoc?rii noastre, ?i celorlal?i autori, pentru disponibilitatea domniilor lor, f?r? de care acest volum ar fi fost imposibil de realizat.“ – Iulian Boldea

Zece basarabeni pentru cultura rom?n? face parte dintr-un proiect mai amplu numit Interviuri cu tinerii dintre milenii. Anul 2000 era considerat unul mistic ?i chiar apocaliptic, s-a vorbit ?i s-a scris foarte mult despre aceast? cifr? plin? de simboluri, oricum, atunci treceam nu doar dintr-un secol ?n altul, ci ?i dintr-un mileniu ?n altul. Cum erau tinerii care au tr?it aceste momente, ce f?ceau, cum g?ndeau, ce proiecte de viitor aveau? – cartea aceasta ne r?spunde la aceste ?ntreb?ri-st?ri. Tinerii ale?i pentru dialoguri erau ?n focul ac?iunii, ?n v?rf, iar acum fiecare e o certitudine, nici unul nu a tr?dat speran?a investit? ?n ei, chiar dac? soarta lor – inevitabil – s-a schimbat de atunci.Dumitru Crudu nu mai scrie poezie, ?n schimb, acum a debutat ?i ca romancier ?i e unul din cei mai aprecia?i dramaturgi contemporani, piesele sale fiind puse ?n scen? pe toate continentele, ceea ce se ?nt?mpl? ?i cu piesele Nicoletei Esinencu, care atunci ?nc? nu debutase ?n volum, de?i textele ei erau jucate pe scena unor teatre de prestigiu at?t din Rom?nia, c?t ?i din Rusia, SUA, Germania, iar acum are c?r?i publicate ?i aici, ?i peste hotare. ?tefan Ba?tovoi a devenit ieromonahul Savatie, poetul deosebit de talentat dintre milenii s-a c?lug?rit, ?i-a f?cut o editur? ?i a ?nfiin?at ?i o revist?, iar c?r?ile sale de dup? c?lug?rire, romane ?i eseuri existen?iale, sunt poate cele mai citite c?r?i, cel pu?in asta spun v?nz?rile. Alexandru Vakulovski nu mai e debutantul furios care demonstreaz? prin c?r?ile sale de debut (3!) c? se poate scrie ?i altfel, revolu?ion?nd limbajul ?n literatura rom?n?. ?ntre timp, trilogia Letopizde? a fost publicat?, scriitorul edit?nd ?i c?teva c?r?i de poezie, iar piesele sale de teatru au fost traduse ?i editate ?n antologii din str?in?tate, unde au fost dramatizate, poeziile sale fiind selectate ?i pentru antologia de poezie din SUA, New European Poets, cea mai recent? carte a sa fiind romanul 157 de trepte spre iad sau Salva?i-m? la Ro?ia Montan? (Editura Cartier, 2010). Vasile Ernu a lucrat la una dintre cele mai mari edituri din Rom?nia, a editat o carte de mare succes (N?scut ?n URSS, Editura Polirom, 2007), tradus? ?n mai multe limbi, iar pe a doua a publicat-o direct ?n str?in?tate. Pavel P?duraru ??i continu? lupta ziaristic?, dar ?ntre timp s-a afirmat ca poet ?i a publicat ?i un roman destul de controversat, care a provocat multe discu?ii. Mito? Micleu?anu este, al?turi de Florin Braghi?, fondatorul ?i realizatorul ?Planetei Moldova“. ?ntre timp, Florin s-a concentrat pe munca de designer, iar Mito? pe literatur?, edit?nd trei c?r?i ?i devenind una dintre cele mai sigure voci literare. Roman Tolici este unul dintre cei mai aprecia?i arti?ti plastici tineri, expun?nd mai mult ?n str?in?tate dec?t acas? – la Praga, Strausberg, Celje, Berlin. Super-boxerul Octavian ??cu a devenit un om de ?tiin?? la fel de st?p?n pe noile instrumente de munc?, care scrie c?r?i de istorie ?i lucreaz? la multe proiecte valoroase. Iar Zdob ?i Zdub este una dintre cele mai populare ?i mai originale forma?ii de limb? rom?n?, c?nt?nd la prestigioase festivaluri europene, ?n turnee de promovare a albumelor sau pur ?i simplu ?n concerte, purt?nd marca unui nou stil: hardcore moldovenesc.Ce-i une?te pe ace?ti arti?ti ?nc? tineri? ?n primul r?nd, locul na?terii, to?i fiind rom?ni basarabeni, apoi limba ?n care creeaz?, to?i cei ?zece“ intervieva?i trec?nd Prutul ?i activ?nd ?n cultura rom?n?. Interviurile sunt splendide, Mihail Vakulovski fiind un maestru ?n domeniu, iar r?spunsurile sunt deschise, directe, lipsite de orice fel de inhibi?ii. O carte cu siguran?? interesant? ?i pentru cititorii dintre mileniile trei ?i patru. Lectur? pl?cut?!

Poemele lui Marius Aldea sunt inteligent-fanteziste i dau o senzaie de prospeime, dei refolosete, frecvent, i mijloace de seducie inventate de Nichita Stnescu, Emil Brumaru, Mircea Dinescu. Marius Aldea are o plcere de a scrie care face ca tot ce mprumut s devin al lui.“ – Alex tefnescu Marius tefan Aldea face parte din plutonul tinerilor poei crora li se flfie de generaia imediat anterioar, ns nu li se deloc de generaiile vechi. Vd i prevd o promoie de poei lucizi i cultivai printre care compozitorul Simfoniei frnei va strluci. Pentru c are umor, deci i permite s fie cinic, i pentru c izbutete nite metafore trsnite, dar fluente, nu rscutate. Apoi ochiul su este flmnd i precis, nu hoinrete pe firmament pn se ntoarce cu albul n sus. Viteza, claritatea i subtilitatea artei lui monteaz un spectacol inteligent – un deliciu pentru durii ca el, care, de fapt, ascund un suflet sensibil n spatele rictusului sceptic. Un romantic de factur excelent este Marius, adic dintre aceia cu witz, care muc tot, iar apoi se muc pe ei nii. Irezistibil poezia asta ca un roman scris la col de strad de un designer care tie exact ce vrea de la manechinele lui.“ – Felix Nicolau Marius tefan Aldea are atta energie poetic, nct exist riscul s supratensioneze Sistemul Naional de Distribuie a Literaturii. Dar cum SNDL nu exist dect n imaginaia noastr, nu v rmne, dragi cititori, dect s v conectai singuri la aceast surs de energie. E simplu: deschidei cartea lui Marius i citii puin. Dac nu suntei purttori de mnui izolante i cizme de cauciuc, ar trebui ca n secunda a doua s fii scuturai zdravn, iar minile s vi se ncleteze pe carte. E doar unul dintre efectele pe care l are poezia bun asupra omului.“ – Robert erban

Ianoi e viu, atent i emoionat de orice problem de parc acum abia ar ntra, aplecndu-se uor, sub naltul portic al Cunoaterii. Curios, profesnd acea dubl curiozitate, rar azi – fa de problem, dar i fa de cel ce o ridic. Fa de Fiin. Cultura romn se poate felicita, n zilele i anii notri un pic buimaci, unde Nordul valorilor pare a se fi rtcit undeva, n alte secole sau pe alte continente, c posed un cercettor, un profesor i un ins capabil de o asemenea cuprindere a unor platforme culturale att de auguste i, aparent, contradictorii. Unul din puinii supravieuitori ai acelei Mitteleuropa sapieniale, acei ndrgostii fr pricin de misterele artei i ale gndului, unul dintre acei, rari azi i n Europa, ce pesc uor peste granie istorice i mentale, rigide pentru atia, cu o graie, cu o uurin ce ne poate nela asupra acelui depozit afund de suferin i travaliu, de tenacitate unic pe care numai prezena unui ideal poate s-o explice. Iat unde putem gsi Idealul su Modelul, dezorientai nu rareori de propriile noastre ezitri i eecuri.“ (Nicolae Breban)Ianoi este un om pentru care problema morala exist, iar faptul acesta l aaz ntr-o postur extrem de fecund i de necesar, de mediator. ntr-o lume care devine tot mai conflictual, uneori n mod stupid, cu totul superficial i aberant. Ion Ianoi cred ca ne d o lecie de economie de conflict. Vd n aceast lecie i n persoana lui un model de senintate, de sinceritate intelectual, de europenitate.“ (Mircea Martin)[...] stilul Ianoi; un stil unic n cultura romn. Nu e vorba, n cazul d-sale, de cri de erudiie pedant, seac, ci de cri scrise cu un mare talent literar, cred eu, i cu extraordinare capaciti de evocare.“ (Gabriel Dimisianu)Am spus i cu alte prilejuri, am scris i cu alte ocazii c Ion Ianoi este un dar fcut literaturii romne. Oare avem puterea de a ne bucura de acest dar Avem fora de a-l onora i de a ne minuna de el, aa cum se cuvine Printre scriitorii romni, prietenul nostru e perceput drept un crturar evreu-maghiar atipic. Printre evrei e tratat drept un romn sadea. n Ianoi vd un model de prim rang, un mare crturar ce s-a nzidit n literatura romn, un scriitor care ar face onoare oricrei culturi majore a lumii. Ianoi este, apoi, un spectacol, n pofida felului su de a fi, aproape n ciuda sa...“ (Aura Christi)

O sut? cincizeci de mii la peluze e una dintre cele mai puternice c?r?i scrise ?n perioada postsocialist?. E o carte care, la fel ca ?i Tratat de Tanatofobie sau ?oboloniada (de Steliana Grama) va bulversa, cu siguran??, clasamentele literaturii contemporane. Doar c?, spre deosebire de celelalte dou? c?r?i, tragem n?dejdea c? cei care fac critic? literar? nu vor str?mba din nas ?i o vor citi acum. Iar dac? acest lucru nu se va ?nt?mpla, suntem siguri c? peste ani se va g?si cineva care o va descoperi ?i o va aprecia la justa valoare. (Dumitru Crudu)Diana Iepure e o poet? matur? ?i complet?, textele ei sunt scrise bine ?i controlate, iar cartea unitar? adun? ?i formeaz? o lume proprie, ceea ce e foarte important pentru un poet, o lume contradictorie ?n raport cu titlul c?r?ii. Un experiment interesant, cu r?d?cini ad?nci ?n .md, care m? face curios ?n leg?tur? cu urm?torul proiect al Dianei Iepure. (Mihail Vakulovski)Poezii ca ni?te scrisorele sau file de jurnal simulat adolescentin. Cele mai bune mostre, ?lefuite ?i frizate exact c?t s? nu par? prea aranjate, sunt parc? inspirate de noua sinceritate sau, ?i mai bine, de experien?ele holistice, intime ale performatismului. Diana Iepure este valoroas? pentru c? reu?e?te s? scape influen?elor. Uneori, e bine ca poe?ii s? stea mai mult ?n cas?, s? c?nte la pian, s? vad? c?t mai rar al?i poe?i. (Felix Nicolau)

Discursul poetic preios i limpede, lipsit de dramatism nvluie tragismul existenial, sugernd, peste fragmentarismul unei existene, viziunea izbvitoare, ascensional, pur, emanat de raza logosului integrator. Poezia fr evenimente pe care o scrie Liviu Antonesei aspir spre perfeciune formal...“ – Cezar IvnescuDac n-ar fi existat teroarea cenzurii, dac n-ar fi existat ceaushima, dac n-ar fi existat teama redactorilor de carte, dac n-ar fi existat delatorii, aa ar fi artat cartea aprut n 1989 la Cartea Romneasc, sub titlul Pharmakon. Dar, dac toate acestea n-ar fi existat, ar mai fi fost ea oare scris Imposibil de rspuns. Nu-mi rmne, deci, dect s m bucur c toate cele care au existat – i nc multe altele – nu mai exist i, pn la urm, cartea (bun sau rea, asta vor decide cititorii i criticii) apare aa cum am gndit-o, aa cum s-a scris de-a lungul a zece sau cincisprezece ani. Nici eu nu tiu de cnd dateaz cel mai vechi poem din volum. mi amintesc numai c o prim versiune a acestui manuscris a fost depus prima dat la o editur n 1979-1980. De-atunci, manuscrisul a tot fost modificat pn a ajuns la aceast form definitivat n primvara anului 1988, depus la editur i aprut n anul urmtor mai mult dect njumtit. Aa a fi vrut s apar atunci. Aa o voi lsa, deci, s fie tiprit acum, indiferent de imperfeciunile ce le voi fi observat ntre timp. Este limpede c, din acest moment, volumul de debut n poezie Pharmakon nu mai exist.“ – Liviu Antonesei

Un b?iat de ?ase ani care a impresionat-o pe ?mp?r?teasa Austriei cu geniul s?u muzical Un compozitor care a scris peste 600 de concerte, sonate, simfonii ?i opere ?n cei treizeci ?i cinci de ani c?t a tr?it Un muzician serios c?ruia ?i pl?cea s? spun? glume stupide Toate cele de mai sus! ? Afl? mai multe despre adev?ratul Wolfgang Amadeus Mozart ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Un copil care a ?nv??at s? deseneze ?nainte s? ?nve?e s? vorbeasc?. Un iubitor de animale care avea un ?oricel, o broasc?-?estoas?, o maimu?? ?i o mul?ime de pisici ?i c?ini. Cel mai celebru artist al secolului al XX-lea. Toate cele de mai sus! Afl? mai multe despre adev?ratul Pablo Picasso ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Aki a s?tétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az ?gb?l. A szívre helyezett parázs perg? hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Diz?z és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süv?lt? orosz hómez?n ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. ?gve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színészn?, csupán elhitet? színészn? volt. Sz?gletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az id?t, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A b?n?s n?, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig k?z?s. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a t?rténelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. ?tkelt az óceánon, hogy kalaposn? legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agy?!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégr?l. Végigszívták. ? vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGY?. (Mihalicza Tamás, 1990)

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

Aer ?n iarb? este o poezie a ciclicit??ii. Anotimpuri ?i anotimpuri ale inimii. Toposuri ?i loca?uri ale refugiului ?n bucurii simple. Regenerarea prin elemente g?site ?n col?urile altor inimi. O poezie filmic?. O dinamic? cinematic? a cuvintelor ?i a surprizelor prinse de suflet ?i redate ?n pixelii colora?i ai fericirilor nea?teptate. Aer ?n iarb? este ?i ?n ?note de mare“ ?i ?n ?prim?vara la cheie“ un ciclu care mimeaz? numai aparent dicteul automat. Aer ?n iarb? este momentul c?nd treci pe strad? ?i scapi de lume, este spa?iul gol dintre cuvintele care ??i rostesc via?a ca s? dea propulsie maxim?.?Cu totul remarcabil? este, ?n poemele lui Mihai Vieru, capacitatea autorului de a descoperi, ?n spatele spectacolului cotidian, prezen?a miraculosului, a misterului, c?teodat? feeric, alt?dat? terifiant. Poetul e un spirit fantast, ?nzestrat cu ni?te antene extrem de sensibile la partea de umbr? a existen?ei, ?i un vizionar apt s? surprind? spectacularul banalului ?i s? transforme, a?a cum ??i dorea pe vremuri Rimbaud, o fabric? oarecare ?ntr-o moschee.“ (Octavian Soviany)

Riduri deschide colec?ia ?Falanga basarabean?“ (coordonator Dumitru Crudu). Un volum al tinere?ii vitaliste care ?ncepe s? se obi?nuiasc? treptat ?i sigur cu ridurile societ??ii cu o speran?? de via?? din ce ?n ce mai exact stabilit?. Un volum de versuri care sfideaz? moartea prin chiar urmele pe care le las? ?n urm?, ca ni?te tatuaje, amintirea poeziei vie?ii celor dragi.

ficiune nseamn poate c.poate c o gaur de vierme este i existena uman.mcar pentru c omul o resimte ca parcurs, mai rapid dect ar fi de dorit, dintr-o zon necunoscut n alta la fel de necunoscut.poate c ntr-o gaur de vierme prezentul e singurul timp posibil.ce este prezentul fr contiin nimic.contiina o amprent de identificare pe care sinele o numete eu, iar ceilali el.criminalitii presar peste amprente un praf, o substan destinat scoaterii lor n relief. poezia lucreaz i ea cu asemenea prafuri, limbajul expresiv sau alte trucuri.trebuie s se poat i altfel.personajul volumului gaura de vierme transfer materialul livrat de contiin printr-un loc ngust, o fant. timpul prezent din gaura de vierme: oameni, lucruri i ntmplri la care, din motivele lui, eu nu a renunat, care sunt vii, active.trecerea prin fant presupune comprimare i tensiune i totui proba trecerii trebuie s fie firescul, normalitatea spunerii. exist un punct unde sunetul nu e alterat de efectele distanei n timp sau spaiu.ce spunem firesc poate fi important, poate interesa cel puin.“ – g.g.

A Dublinban nevelkedett John Kavanagh vékony dongájú k?ly?k volt, akit az iskolában rendszeresen kínoztak és vertek a társai. Miután tinédzserként egyszer ?sszeverték az utcán, mert próbált egy járókel? védelmére kelni, úgy d?nt?tt, megtanulja megvédeni magát. Nem sokkal kés?bb már sportolókat edzett egy apró pajtában, és megszervezte ?rország els? kevert harcm?vészeti rendezvényeit. Aztán egy napon egy pimasz k?ly?k sétált be az edz?termébe. Conor McGregornak hívták. Az ír fiú a semmib?l érkezett, és néhány év alatt a világ egyik legismertebb sportolója lett… Két súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett… Ma már egymilliárd forintért száll ketrecbe, és felkerült a világ legjobban keres? sportolóinak százas listájára… Szórakoztató stílusával, hipszter külsejével igazi médiasztár lett, és arra készül, hogy meccseivel futballstadionokat t?lt meg…Ebben a k?nyvben John Kavanagh két leny?g?z? élett?rténetet mesél el: a sajátját és McGregorét, mik?zben végigk?veti az MMA robbanásszer? elterjedését az egész világon. Kavanagh a ?Gy?zz vagy tanulj!” mottót a zászlajára t?zve már nemcsak a világ egyik legelismertebb trénere, hanem képvisel?je egy eszmének, amelynek lényege a kitartás, és a pozitív világszemlélet. Mert mik?zben ott állt az egész világ csodálatát kivívó McGregor mellett a legnehezebb pillanatokban és legnagyobb diadalok perceiben is, megtanulta, mit jelent a becsvágy, a fegyelem, a csalódás – mit jelent beteljesíteni valakinek az álmait. "Mindenkinek, aki tudni szeretné, hogyan k?vesse az álmait – egészen a célig." – Tony Parsons"Vannak emberek, akik képesek a feje tetejére állítani a világot. John Kavanagh és Conor McGregor ilyenek." – S. Kovács ?dám A szerz?r?lJohn Kavanagh, a Straight Blast Gym ?rország vezet?je, a világ egyik leghíresebb kevert harcm?vészeti edz?je. Versenyz?i k?z?tt találjuk a UFC pehely- és k?nny?súlyú bajnokát, Conor McGregort.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…

Irene Matoko, rom?nc? cu tat? congolez, scrie cu lacrimi ?n ochi ?i cu durere ?n suflet. Scurta sa relatare ne impresioneaz? profund ?i ne face s? ne ?ntreb?m cum este posibil ca, ?n secolul XXI, s? persiste ?n sufletele unor oameni ura de ras? ?i prejudec??ile ?n fa?a tr?s?turilor fizice native ale semenilor no?tri.Din p?cate, profesori ?i colegi, persoane la care ne-am a?tepta cel mai pu?in s? prigoneasc? o fiin?? uman? pentru simplul fapt c? are pielea de alt? culoare, ac?ioneaz? brutal ?i inuman ?mpotriva unor copii nevinova?i.Citi?i cartea aceasta ?i pl?nge?i. Citi?i cartea aceasta ?i privi?i-v? ?n oglind?. Citi?i aceast? carte ?i aminti?i-v? de cele dou? porunci ale lui Isus: iube?te-l cu toat? fiin?a pe Dumnezeu (acesta, care a creat rasele umane) ?i iube?te-l pe semenul t?u ca pe tine ?nsu?i.Chiar dac? semenul t?u are alt? culoare.

O s m tii de undeva e ca o matrioc din ppui de sticl, cu care umbli c-un fel de team, s nu le scapi i s se strice, dar apas fr fric, intr, trage, privete-le, studiaz-le, citete – au trecut prin multe, au rezistat n lumea real i au s reziste i-n varianta lor hrtioas. (…) Dup ce-o s citeti cartea ei de debut, o s exclami precum o tenismen care tocmai a ctigat un turneu foarte important – WOW! – i de aici ncolo o s tii exact de unde o cunoti.“ – Mihail Vakulovski Scrisul acestei femei frumoase din toate unghiurile de vedere i de simire nu se savureaz. Se muc, se mestec, se-nghite drag. E dulce i te ustur. Incantaie amanic este aceasta, nu scriitur. Vrjitorie curat creia n-ai cu ce s vrei s i te sustragi. Curgi cu ea, te-amesteci i te umpli de bun mireasm. Pentru c ea e bun i se d. Pentru c ea e att de bun nct te restituie ie-i. Cuvinte-flori-de-cmp care nu se adun-n mnuchiuri, ci se rsfir-n… poeme. L-am auzit pe Iulian Tnase zicnd c-aa se cheam povetile-poeme. ndat m-am gndit la Petronela, c-o tiu de undeva, din miezul nestricat al lumii, din timpurile-n care nu i se despriser apele i nici vntoasele n asta i cealalt. Pe cnd aveam noi ochi muli de heruvimi i aripi ase de serafimi.“ – Ana Barton Scrie cu pasiune, tie s rite, s-i transforme experiena de via n poeme. Este recognoscibil i nu plictisete. Petronela Rotar are toate ansele unei traiectorii literare memorabile.“ – Alexandru Petria