Riduri deschide colec?ia ?Falanga basarabean?“ (coordonator Dumitru Crudu). Un volum al tinere?ii vitaliste care ?ncepe s? se obi?nuiasc? treptat ?i sigur cu ridurile societ??ii cu o speran?? de via?? din ce ?n ce mai exact stabilit?. Un volum de versuri care sfideaz? moartea prin chiar urmele pe care le las? ?n urm?, ca ni?te tatuaje, amintirea poeziei vie?ii celor dragi.

Irene Matoko, rom?nc? cu tat? congolez, scrie cu lacrimi ?n ochi ?i cu durere ?n suflet. Scurta sa relatare ne impresioneaz? profund ?i ne face s? ne ?ntreb?m cum este posibil ca, ?n secolul XXI, s? persiste ?n sufletele unor oameni ura de ras? ?i prejudec??ile ?n fa?a tr?s?turilor fizice native ale semenilor no?tri.Din p?cate, profesori ?i colegi, persoane la care ne-am a?tepta cel mai pu?in s? prigoneasc? o fiin?? uman? pentru simplul fapt c? are pielea de alt? culoare, ac?ioneaz? brutal ?i inuman ?mpotriva unor copii nevinova?i.Citi?i cartea aceasta ?i pl?nge?i. Citi?i cartea aceasta ?i privi?i-v? ?n oglind?. Citi?i aceast? carte ?i aminti?i-v? de cele dou? porunci ale lui Isus: iube?te-l cu toat? fiin?a pe Dumnezeu (acesta, care a creat rasele umane) ?i iube?te-l pe semenul t?u ca pe tine ?nsu?i.Chiar dac? semenul t?u are alt? culoare.

O s m tii de undeva e ca o matrioc din ppui de sticl, cu care umbli c-un fel de team, s nu le scapi i s se strice, dar apas fr fric, intr, trage, privete-le, studiaz-le, citete – au trecut prin multe, au rezistat n lumea real i au s reziste i-n varianta lor hrtioas. (…) Dup ce-o s citeti cartea ei de debut, o s exclami precum o tenismen care tocmai a ctigat un turneu foarte important – WOW! – i de aici ncolo o s tii exact de unde o cunoti.“ – Mihail Vakulovski Scrisul acestei femei frumoase din toate unghiurile de vedere i de simire nu se savureaz. Se muc, se mestec, se-nghite drag. E dulce i te ustur. Incantaie amanic este aceasta, nu scriitur. Vrjitorie curat creia n-ai cu ce s vrei s i te sustragi. Curgi cu ea, te-amesteci i te umpli de bun mireasm. Pentru c ea e bun i se d. Pentru c ea e att de bun nct te restituie ie-i. Cuvinte-flori-de-cmp care nu se adun-n mnuchiuri, ci se rsfir-n… poeme. L-am auzit pe Iulian Tnase zicnd c-aa se cheam povetile-poeme. ndat m-am gndit la Petronela, c-o tiu de undeva, din miezul nestricat al lumii, din timpurile-n care nu i se despriser apele i nici vntoasele n asta i cealalt. Pe cnd aveam noi ochi muli de heruvimi i aripi ase de serafimi.“ – Ana Barton Scrie cu pasiune, tie s rite, s-i transforme experiena de via n poeme. Este recognoscibil i nu plictisete. Petronela Rotar are toate ansele unei traiectorii literare memorabile.“ – Alexandru Petria

Nebunul indian este al treilea volum semnat de Ovidiu Raul Vasiliu ?i marcheaz? maturitatea liric? a t?n?rului poet ie?ean. Cartea con?ine peste 60 de poeme scrise ?n ultima perioad?, autorul exers?nd cu succes diverse registre stilistice ?i prozodice, ?n versuri ?sub a c?ror dexteritate formal? se ?ntrez?re?te ceea ce niciodat? nu poate fi exprimat p?n? la cap?t“ (Daniel Cristea-Enache).

Dou? spa?ii literare: cel rom?nesc ?i cel spaniol. Dou? planuri de abordare: teoretic ?i hermeneutic.Acela?i element de referin??: metafic?iunea. Un studiu semnat de Anamaria Blanaru care vizeaz? o cercetare complex? a metafic?iunii, o privire critic? asupra polemicilor ?n care a fost abordat acest subiect.?

Chronicling the landmark events in Beethoven's life, this book enhances understanding of the composer's character, inspiring a deeper appreciation for his work.?George Alexander Fischer illuminates the composer’s difficult childhood, his struggle to maintain friendships and romances, his ungovernable temper, his obsessive efforts to control his nephew’s life, and the excruciating decline of his hearing. This absorbing narrative provides a comprehensive account of a momentous life, as it takes the reader on a journey from the composer’s birth in Bonn to his death in Vienna.

Aproape c? nu a existat epoc?, de la primele texte scrise p?n? azi, ?n care s? nu se vorbeasc? despre o criz? a literaturii. Periodic, fie regimul politic, fie situa?ia economic? ori exuberan?ele filozofarde au f?cut s? fie puse semne de ?ntrebare dup? cuv?ntul ?literatur?“. Timp de cinci ani, o serie de ?nt?lniri organizate ?n spa?ii neconven?ionale la Bucure?ti (?i, de c?teva ori, ?n afara Rom?niei) a ?ncercat s? adune scriitori de toate v?rstele pentru a-i pune fa?? ?n fa?? cu publicul lor. Nici acum, dic?ionarul limbii rom?ne nu include termenul ?performare“, dar, dac? ?n cazul artelor spectacolului traducerea ?interpretare“ poate s? func?ioneze, atunci c?nd este vorba despre literatur?, limba rom?n? nu ofer? dec?t termenul ?lectur?“. Acest cuv?nt nu acoper? complexitatea unei prezent?ri ce implic? ?i publicul ?n calitate de participant activ la ?nt?lnirea cu scriitorul, ?i cu textul acestuia. Ini?iat ca un proiect de promovare a literaturii contemporane pentru un public larg, ?Poeticile cotidianului“ s-a transformat, dup? ani de ?nt?lniri s?pt?m?nale, ?ntr-un eveniment literar cu propria sa concep?ie despre literatur?: poetica rela?ional?.

Un b?iat care a tr?it ?n Italia, la Vene?ia, acum ?apte sute de ani. Un adolescent care a c?l?torit ?n China - ?i s-a ?ntors dup? dou?zeci ?i patru de ani. Autorul unei c?r?i de c?l?torii care l-a inspirat pe Cristofor Columb. Iat? o biografie ilustrat? despre Marco Polo ?i lumea ?n care a tr?it!

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

O carte-eveniment, alc?tuit? din dialoguri cu Ana Blandiana, Nicolae Breban, Augustin Buzura, Ion Iano?i, Gabriela Melinescu, Irina Petra?, Dumitru Radu Popa, Alex ?tef?nescu ?i Ion Vianu. Un manual indirect de istorie, realizat de cunoscuta scriitoare (romanciera, poeta ?i eseista) ?n baza m?rturiilor unor oameni de cultur? de prima m?n?, posibile modele europene, care – ?n falsa tranzi?ie interminabil? – aleg, iar ?i iar, voca?ia, atipica meserie de scriitor, r?m?n?nd – martori impar?iali ?i aten?i – mereu ?n prim plan. O carte extrem de dens?, actual?, un fragment dintr-o posibil? istorie a mentalit??ilor. ?Aceast? carte a ap?rut din nevoia de prietenie; a fost adunat?, treptat-treptat, ?n ritmurile felului meu de a fi, uneori-adeseori, catastrofic de ?ncet. Interlocutorii mi i-am ales, i-am c?utat, am ?ncercat s?-i "tachinez" cu ?ntreb?ri, temele discu?iilor converg?nd, firesc, de fiecare dat?, spre o arie de preocup?ri, care ne unesc mai mult dec?t ne despart. Fie ca dialog?m cu Ion Iano?i, fie cu Nicolae Breban, fie cu Ana Blandiana, fie cu Augustin Buzura, fie cu un alt interlocutor, de fiecare dat?, voiam s? aflu – folosind ca instrument, iar uneori ca arm? (din apanajul retoricii, de buna seam?) ?ntreb?rile; unele dintre acestea, da, naive, st?ngace, ?n schimb vii, mereu vii! – cum a rezistat fiecare dintre ei, cum a reu?it s?-?i construiasc? un destin, cum a izbutit s? fie, sa r?m?n? el ?nsu?i/ea ?ns??i ?i s? nu se pr?bu?easc?, cum a izbutit fiecare s? nu renun?e la lupta pentru sine ?nsu?i, pentru cultura rom?n?? Cu unele dintre personajele acestei c?r?i – dac? acceptam ca fiecare scriitor e un personaj, iar literatura este o singur? carte unic? – vreau s? cred c? m-am ?mprietenit, descoperindu-le, redescoperindu-le de fiecare dat?; ?mi place s? cred c? fiecare, aproape fiecare dintre invita?ii mei – ?ntr-un fel sau altul – m-a marcat, m-a f?cut s? m? reapropii altminteri de literatur?, de lectur?, de carte, s? v?d altminteri c?teva lucruri nelipsite pentru mine de greutate, sau – ?i mai important ! – m-a ajutat (uneori, f?r? s? ?tie!) sa r?m?n aceea?i, adic? s? nu m? schimb. Adesea, c?ut?nd prezen?a scriitorilor, de fapt c?utam o calitate la care ?ntunecat?, ?ntortocheat? de mine ajunge greu, c?teodat?, foarte greu: senin?tatea. Apoi… c?utam oameni de litere vii, scriitori ?n carne ?i oase – cum spuneam ?n adolescen??, ?i, iat?, mai spun ?i la cei circa patruzeci de ani – c?rora nu le este str?in cultul prieteniei, cultul voca?iei, cultul lucrului bine f?cut, al lucrului "rotund", cum afirm? un personaj din unul din romanele mele. Apoi… da, nu ascund, c?utam ceea ce se nume?te "complicitate" ?ntr-o lume cultural? postdecembrist? pestri?-amar?, desp?r?it? ?n grupuri, biserici, pui de catedrale. Marea majoritate a protagoni?tilor acestei c?rti de altminteri sunt mari lupi singuratici; ?i mi-a f?cut pl?cere s?-i ?ndemn s? vorbeasc? despre felul ?n care trateaz? solitudinea, via?a, literatura, contemporaneitatea. (Aura Christi)

Cassian Maria Spiridon e un fervent al fragmentului liric, al concentratului capabil a fixa poezia. Spa?iul ?i timpul verbului se contrag astfel la minimalul semn al substan?ei, ungarettian urm?rite ?n sensul unor fugitive contacte ale universului l?untric cu cel exterior, ?nconjurate de magia t?cerii. Pe deasupra oric?rei dezvolt?ri, resim?ite ca parazitare, fragmentul e suveran ca loc privilegiat al poeziei. Dac? Paul Valery afirm? c? partea cea mai profund? a omului e pielea sa, ?n?elegem alarma nivelului senzorial, ?ncordarea sim?urilor ?n vederea ?ntegr?rii ?n real a fiin?ei. Se ajunge astfel la o poetic? a sim?urilor. Aceasta restaureaz? concretul ?n drepturile lui de atotputernic? imaginea a lumii. Cassian Maria Spiridon tr?ie?te liric prin concret, ?nlocuind sublimarea experien?elor sale suflete?ti printr-o decupare ghidat? de acuitatea contemplativ?. (Gheorghe Grigurcu)Pozi?ia individual? a unui Cassian Maria Spiridon, interiorizat, divizat ?i iscoditor (dup? o copil?rie frustrat?), comport? st?ri de opozi?ie, accente de orgoliu ?i tentative (e?uate) de ini?iere ?ntr-un umanism f?r? tenebre. Ca?iva dintre contemporanii s?i mai v?rstnici ?i sunt aproape. (…) Problematiz?nd, la modul ?nalt, d?nd prioritate cerebralit??ii ?i ?nc?dr?ndu-se axial ?n fluxul psiho-nevrotic al momentului sau, Cassian Maria Spiridon opune decorativismului ?i transparen?elor ?nsemnele unei vie?i interioare fr?m?ntate. Poezia sa, de un lirism ideizat, e jurnalul superior-ceremonios al unui melancolic de extrema luciditate. (Constantin Ciopraga)

Volumele de dialoguri (vor fi trei ?n total) socratice adun? convorbiri cu personalit??i ale culturii ?i literaturii na?ionale, realizate ?n libertate, ?ncepind cu 1990. Ele au fost publicate ?n diverse reviste, ?n principal ?Convorbiri literare“ ?i ?Poezia“, dar ?i ?n ?Dacia literar?“, ?Poesis“, ?Hyperion“ ?.a. Dialogurile se succed ?n ordinea apari?ie ?i reflect? fr?m?nt?rile culturale, literare, politice ale momentului, de interes peren ?i constant privind biografia artistic? a personalit??ii intervievate. Dialogurile sunt vii, atractive, instructive ?i mereu actuale prin problematic? abordat?. Participan?ii la acest veritabil banchet platonician din primul volum, Democra?ia oblig? idiotul sa stea al?turi de geniu (310 pagini), sunt: Petre ?u?ea, Ana Blandiana, Alexandru Zub, Ioan Alexandru, Dimitrie Gavrilean, Mihai Ursachi, Cezar Iv?nescu, Svetlana Paleologu-Matta, ?erban Cantacuzino, ?tefan Avadanei, Cristian Simionescu, Luca Pi?u, Lauren?iu Ulici, Corneliu ?tefanache, Ioana Cr?ciunescu, Paul Goma, Monica Lovinescu, Ilie Cleopa, George Astalos, Marin Mincu, Liviu Ioan Stoiciu, Dan M?nuc?, Costache Ol?reanu, Sorin Vieru, Gellu Dorian, Alex ?tef?nescu, Nicolae Manolescu, Ilie Constantin.

Este un autoportret al cunoa?terii personale, un autoportret schi?at ?n timp real, sub ochii cititorului, pe m?sura ce Lara ia cuno?tin?? de st?rile emo?ionale prin care trece, ??i analizeaz? sentimentele, rezultatul posibilelor ac?iuni, analizeaz? deciziile pe care le ia, consecin?ele posibile. Dilema declarat? a Larei este: cum ?mpaci nevoia inimii pentru noutate, pentru tr?iri spontane, cu monotonia mariajului, chiar dac? acesta e fericit? Con?tiin?a sa este prins? ?ntre dragostea pentru so?ul cu care ?tie c? se potrive?te ca structur? ?i pe care ?l iube?te, ?i efervescen?a aventurii cu un alt b?rbat, care ?i furnizeaz? spontanul dup? care t?nje?te. Romanul se concentreaz? pe amant ?n mod deliberat. Lara este perfect con?tient? de r?ul pe care ?l produce celor trei personaje ?mplic?te: so?, amant, ?i ei ?ns??i. Perioada ?n care este creat ?i definitivat autoportretul sunt ultimii ai comunismului, anii ?n care priva?iunile impuse popula?iei sem?nau mai degrab? cu priva?iunile unui r?zboi. Cu toate acestea, eroina se concentreaz? cu ?nc?p???nare pe iubirea ei, pe mi?c?rile sufletului ei, refugiindu-se ?n tr?irile proprii ?i reu?ind astfel s? se salveze de autocomp?timire ?i s? supravie?uiasc? ?ntr-o aparent? normalitate.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Fegyverek lehetnek-e pusztítóbb, gyilkos fegyverek, Mint a ragyogó n?i szemek? Lágy természet sátrába bekuporodva, A nap csak mécsesként pislákolva, ?rzi szerelmedet. Hallottál még annyi árulásról, Mit egy szép h?lgy magába tárol? ?szi es?ként patakba folyt a k?nny, F?ld anyánk méhében új gy?trelem k?sz?n. Burkában fogva vagy. Menekültél már asszonyi kacagás el?l, Mi kíméletlenül, hátadba t?rként kerül? Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem. Szeg?dj társamul. Ajánlások... ?Els?re nagyon szép! Azok a k?lt?i képek, hasonlatok. Tudom, nem lehet egy m?b?l kiragadni részeket /nem is illik/, de mégis... ?Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem.” Nem gy?ny?r?? A hangulata is tetszik.” - Szabó Mihály ?Fantasztikusan szép vers!” - Lehoczky Judit ?nekesn? ?Mária versei a mindennapi emberhez szólnak. Helyettünk fogalmazza meg az ?r?m?t, bánatot, érzéseket, melyek olyan ismer?sek számunkra. Hiszen mindenki volt szerelmes, a szerencséseknek még van szeretett ?desanyja, és mindenki találkozik élete során azzal a kérdéssel, mi végre is született erre a világra. Ezért olyan k?zeliek számunkra Mária sorai, hiszen az életünk legfontosabb gondolatait formálja meg k?lteményeiben.” - Geberle Zsóka

Kívánom, adjanak er?t ezek a k?ltemények sokaknak! Azokhoz szólok most, akiknek valamikor, valamije fájt már életében, és/vagy ismernek olyan embert, aki tudja, hogy a szó szoros értelmében mit jelent az a szó: jaj! Tetovált társaim! Ti egyt?l egyig tisztában vagytok ennek a fogalomnak a jelentésével, és azzal is, hogy ez a választott életérzés megéri, méghozzá busásan. Akiknek jelen pillanatban is fáj valami, azoknak pedig… Nekik drukkolok leginkább!

K?zben éltem is.Mégis az álmaim t?ntek valóságosabbnak.Néha szerettem.Mégis mindig csalódtam magamban.Mindig harcoltam.Mégsem tudtam legy?zni ?nmagam.Egy nap mindent elveszítettem.Mégis volt mit elvesztenem másnap.

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.