Volumul reprezint? punctul de finalizare a unor preocup?ri anterioare ale autorului, afirmat ?n c?mpul semioticii ?i al stilisticii prin studii ?i eseuri dedicate cu prec?dere poeziei rom?ne?ti de-a lungul evolu?iei ei. F?r? a-i ignora pe creatorii medii, importan?i pentru c? dau expresie continuit??ii, el ?i-a propus s? explice, cu mijloacele puse la dispozitie de progresul ?nregistrat de disciplinele umaniste ?n ultima jum?tate de secol, ?misterul“ care transforma limba ?n opera. Sunt discuta?i marii poe?i na?ionali, de la Mihai Eminescu la Nichita St?nescu, relev?ndu-i-se fiec?ruia specificitatea, a?a cum se deta?eaz? ea pe fundalul unor constante care definesc ?ns??i esen?a poeticit??ii.

Traversnd attea decenii, poezia lui Emil Brumaru rmne aceeai, fr a fi i previzibil. nclcnd conveniile, etalnd cu vizibil plcere teme tabu ale literaturii noastre, privind cu melancolie realitatea sub fust, Emil Brumaru este, nu ncape ndoial, unul dintre cei mai mari poei ai literaturii noastre.“ – Bogdan Creu)Dulcele constituie permanent ispit a poetului hedonist, care triete, regesc parazit, n bulion, n latrine cu hrtii murdare, n perne lactante i asemenea cocorilor zburtoare, n rangurile condimentelor peste vastele ntinderi de lene calm. Brillat-Savarin a intrat n vestmntul verbal al lui Brummel, pentru ca litera s-i fie docil printre arome i neprihnire, pentru ca imaginile s-i fac temenele. Totul e aici senzual, moale, domestic de ngerete catifelat, simul gustativ i simul tactil fiind suav exacerbate.“ – I. Negoiescu

Aproxima?ii o carte de critic? literar? ?n care autorul a ?nregistrat cele mai importante apari?ii din literatura rom?n? a ultimilor ani, ?n studii critice, cronici literare ?i eseuri care comenteaz? c?r?i, scriitori sau tendin?e ale momentului actual. Structurat? ?n trei cicluri, cartea lui Iulian Boldea se remarc? prin precizia formul?rilor, obiectivitatea enun?urilor ?i prin metodele critice adecvate valorificate. Tototdata, ea con?ine numeroase puncte de vedere, perspective ?i ipoteze critice meritorii, dup? cum v?de?te o extrem? aten?ie la nuan?ele textului, la relieful s?u subliminal. Demersul critic al autorului se caracterizeaz?, ?nainte de toate, prin rigoarea aser?iunilor ?i relevan?a demonstra?iei. ?ntre autorii comenta?i ?n aceast? carte, pot fi aminti?i Virgil Nemoianu, Al. Paleologu, Nicolae Manolescu, Gabriel Liiceanu, Adrian Marino, Ion Vartic, Marta Petreu, Mircea Muthu, Dan Culcer, ?tefan Borbély, Horia B?descu, Vasile Dan, Eugen Dorcescu, Ion Zuba?cu s.a.

Gabriela Crean scrie poezie cu gnoz dedesubt. Faptul a fost remarcat nc de la prima sa carte, iar modul acesta de a construi a rmas nu constant, ci neschimbat, chiar dac unele accente s-au mai mutat. Gnoza, tradus apocrif, nu e ns dect schela unei viziuni de intensitate paroxistic. Important cu adevrat e suflul imaginativ, dezlnuirea spasmatic a imaginaiei i ritmul frenetic n care sublimele se topesc n grotesc sau imnoidele se revrs n apostrofe. Gabriela Crean vede lumea oximoronic, n coincidene stupefiante i radicale, n care gramatica sacrelor nu se mai poate distinge de cea a infernalelor. Modului ei de a traduce juisarea vizionar n sarcasme i febra celest n repulsii violente i s-ar potrivi conceptul de profanare al lui Giorgio Agamben. Asta dac poezia n-ar face altceva dect filosofia; dar cum face, Gabriela Crean scrie cu o exasperare exuberant i cu o arden vitriolat despre cel mai inconfortabil mod de a fi n lume: sub un imperativ atroce.“ – Al. Cistelecan

Irene Matoko, rom?nc? cu tat? congolez, scrie cu lacrimi ?n ochi ?i cu durere ?n suflet. Scurta sa relatare ne impresioneaz? profund ?i ne face s? ne ?ntreb?m cum este posibil ca, ?n secolul XXI, s? persiste ?n sufletele unor oameni ura de ras? ?i prejudec??ile ?n fa?a tr?s?turilor fizice native ale semenilor no?tri.Din p?cate, profesori ?i colegi, persoane la care ne-am a?tepta cel mai pu?in s? prigoneasc? o fiin?? uman? pentru simplul fapt c? are pielea de alt? culoare, ac?ioneaz? brutal ?i inuman ?mpotriva unor copii nevinova?i.Citi?i cartea aceasta ?i pl?nge?i. Citi?i cartea aceasta ?i privi?i-v? ?n oglind?. Citi?i aceast? carte ?i aminti?i-v? de cele dou? porunci ale lui Isus: iube?te-l cu toat? fiin?a pe Dumnezeu (acesta, care a creat rasele umane) ?i iube?te-l pe semenul t?u ca pe tine ?nsu?i.Chiar dac? semenul t?u are alt? culoare.

Un b?iat de ?ase ani care a impresionat-o pe ?mp?r?teasa Austriei cu geniul s?u muzical Un compozitor care a scris peste 600 de concerte, sonate, simfonii ?i opere ?n cei treizeci ?i cinci de ani c?t a tr?it Un muzician serios c?ruia ?i pl?cea s? spun? glume stupide Toate cele de mai sus! ? Afl? mai multe despre adev?ratul Wolfgang Amadeus Mozart ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

Un copil care a ?nv??at s? deseneze ?nainte s? ?nve?e s? vorbeasc?. Un iubitor de animale care avea un ?oricel, o broasc?-?estoas?, o maimu?? ?i o mul?ime de pisici ?i c?ini. Cel mai celebru artist al secolului al XX-lea. Toate cele de mai sus! Afl? mai multe despre adev?ratul Pablo Picasso ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Chronicling the landmark events in Beethoven's life, this book enhances understanding of the composer's character, inspiring a deeper appreciation for his work.?George Alexander Fischer illuminates the composer’s difficult childhood, his struggle to maintain friendships and romances, his ungovernable temper, his obsessive efforts to control his nephew’s life, and the excruciating decline of his hearing. This absorbing narrative provides a comprehensive account of a momentous life, as it takes the reader on a journey from the composer’s birth in Bonn to his death in Vienna.

A Dublinban nevelkedett John Kavanagh vékony dongájú k?ly?k volt, akit az iskolában rendszeresen kínoztak és vertek a társai. Miután tinédzserként egyszer ?sszeverték az utcán, mert próbált egy járókel? védelmére kelni, úgy d?nt?tt, megtanulja megvédeni magát. Nem sokkal kés?bb már sportolókat edzett egy apró pajtában, és megszervezte ?rország els? kevert harcm?vészeti rendezvényeit. Aztán egy napon egy pimasz k?ly?k sétált be az edz?termébe. Conor McGregornak hívták. Az ír fiú a semmib?l érkezett, és néhány év alatt a világ egyik legismertebb sportolója lett… Két súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett… Ma már egymilliárd forintért száll ketrecbe, és felkerült a világ legjobban keres? sportolóinak százas listájára… Szórakoztató stílusával, hipszter külsejével igazi médiasztár lett, és arra készül, hogy meccseivel futballstadionokat t?lt meg…Ebben a k?nyvben John Kavanagh két leny?g?z? élett?rténetet mesél el: a sajátját és McGregorét, mik?zben végigk?veti az MMA robbanásszer? elterjedését az egész világon. Kavanagh a ?Gy?zz vagy tanulj!” mottót a zászlajára t?zve már nemcsak a világ egyik legelismertebb trénere, hanem képvisel?je egy eszmének, amelynek lényege a kitartás, és a pozitív világszemlélet. Mert mik?zben ott állt az egész világ csodálatát kivívó McGregor mellett a legnehezebb pillanatokban és legnagyobb diadalok perceiben is, megtanulta, mit jelent a becsvágy, a fegyelem, a csalódás – mit jelent beteljesíteni valakinek az álmait. "Mindenkinek, aki tudni szeretné, hogyan k?vesse az álmait – egészen a célig." – Tony Parsons"Vannak emberek, akik képesek a feje tetejére állítani a világot. John Kavanagh és Conor McGregor ilyenek." – S. Kovács ?dám A szerz?r?lJohn Kavanagh, a Straight Blast Gym ?rország vezet?je, a világ egyik leghíresebb kevert harcm?vészeti edz?je. Versenyz?i k?z?tt találjuk a UFC pehely- és k?nny?súlyú bajnokát, Conor McGregort.

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s elj?ne k?zétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyak?veit, ?klel? kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ‘?s, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’ […] He was brave and fearless, always ready for fight, There’s nobody like him here and there and world-wide; If he would rise from dead and would come to your ranks, You’d believe all his things to be fancies and cranks. Neither three of yours could raise his ponderous mace And his sling-stones and pike and his iron sword-lace; You’d be well dumbfounded looking at his grand shield, ‘And at spurs he had on his boots in battle-field.’ ?

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

Fegyverek lehetnek-e pusztítóbb, gyilkos fegyverek, Mint a ragyogó n?i szemek? Lágy természet sátrába bekuporodva, A nap csak mécsesként pislákolva, ?rzi szerelmedet. Hallottál még annyi árulásról, Mit egy szép h?lgy magába tárol? ?szi es?ként patakba folyt a k?nny, F?ld anyánk méhében új gy?trelem k?sz?n. Burkában fogva vagy. Menekültél már asszonyi kacagás el?l, Mi kíméletlenül, hátadba t?rként kerül? Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem. Szeg?dj társamul. Ajánlások... ?Els?re nagyon szép! Azok a k?lt?i képek, hasonlatok. Tudom, nem lehet egy m?b?l kiragadni részeket /nem is illik/, de mégis... ?Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem.” Nem gy?ny?r?? A hangulata is tetszik.” - Szabó Mihály ?Fantasztikusan szép vers!” - Lehoczky Judit ?nekesn? ?Mária versei a mindennapi emberhez szólnak. Helyettünk fogalmazza meg az ?r?m?t, bánatot, érzéseket, melyek olyan ismer?sek számunkra. Hiszen mindenki volt szerelmes, a szerencséseknek még van szeretett ?desanyja, és mindenki találkozik élete során azzal a kérdéssel, mi végre is született erre a világra. Ezért olyan k?zeliek számunkra Mária sorai, hiszen az életünk legfontosabb gondolatait formálja meg k?lteményeiben.” - Geberle Zsóka

A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…

Нельсон Мандела — п?вденноафриканський правозахисник, юрист, пол?тик, президент П?вденно-Африкансько? Республ?ки (1994 –??1999 рр.). Мандела був першим президентом ПАР, обраним на демократичних, не сфальсиф?кованих виборах. У сво?й трет?й книз? Нельсон Мандела в?дверто опису? ?н?ц?ац?ю африканських хлопчик?в, побут ? злидн? свого дитинства, навчання й одруження, народження ? смерть сво?х д?тей, жах самотност? в’язня на остров? Роббен ? вистраждану Свободу. Житт?вий досв?д та погляди Нельсона Мандели як н?коли актуальн? в контекст? нин?шн?х укра?нських реал?й, бо ?правда поляга? в тому, що ми ще не в?льн?, ми просто здобули свободу бути в?льними, право не бути пригноблюваними…справжн? випробування нашо? в?дданост? свобод? лише почина?ться?.??

Aki a s?tétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az ?gb?l. A szívre helyezett parázs perg? hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Diz?z és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süv?lt? orosz hómez?n ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. ?gve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színészn?, csupán elhitet? színészn? volt. Sz?gletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az id?t, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A b?n?s n?, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig k?z?s. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a t?rténelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. ?tkelt az óceánon, hogy kalaposn? legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agy?!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégr?l. Végigszívták. ? vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGY?. (Mihalicza Tamás, 1990)

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

Книга объединяет два главных прижизненных издания основателя и ярчайшего представителя поэзии абсурда. Эдвард Лир (1812-1888) – прославленный английский поэт и художник, отец литературного лимерика, жанра, оказавшего заметное влияние на литературу конца XIX и всего XX века. Лимерики (216 забавных пятистиший) приведены на языке оригинала с параллельными переводами, выполненными лучшим российским интерпретатором поэзии нонсенса Борисом Архипцевым, и сопровождаются авторскими иллюстрациями. Переводчик посвятил работе более 20 лет жизни, добившись уникального результата, невиданной прежде полноты раскрытия авторского замысла в сочетании с красотой и естественностью звучания русского стиха. ?…Архипцев переводит Эдварда Лира, как благочестивый толковник – Писание: он передает и смысл, и звук. Точен – часто до мельчайших деталей. Звучен – до самой лихой эквилибристики…??Н. Горбаневская. Книга погружает читателя в атмосферу тонкого английского юмора, превосходно переданного переводчиком, в мир абсурда, делая его близким и понятным человеку любого возраста – от младшего школьного до старшего пенсионного. Издательство Animedia Company желает вам приятного чтения.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.