vine un tractor, un T 82.5 din Bielorusia,nimeni din cei prezen?i nu am mai v?zut a?a ceva –un tractor care s? planteze cartofi,ne apropiem cu fric? de el,femeile se tem s? urce ?n locurile de unde s? pun? cartofii ?ntr?un tub,le apuc? panica, iau ?n m?ini c?te o sap??i zic c? mai bine planteaz? cu propriile m?ini,e prea periculos acest tractor,nu ?tie nimeni cum merge,e dintr-un alt viitor,tractorul ?sta e un fel de monstru Frankenstein,?l atingem ?i apoi fugim de l?ng? el speria?i

Aceast? carte este ?n limba englez?.?In My Loved Japan, [...] the Romanian poet Clelia Ifrim offers a very fine imaginative response to the tragedy that overtook northeast Japan earlier this year.As far as I know the writer has never visited Japan, though she has long connections with it through haiku, and haiku poets.“A river of tears — to whom belongs this silence after the earthquake?“; “Not a voice or sound but this moon path on the waves — fishermen's village“;“Hobby horse sinking in the depth of the ocean to make its farewell.“?From David Burleigh, Best Books of 2011: Close-up on a People’s Disaster, in Japan Times, at http://www.japantimes.co.jp/text/fb20111225a5.html.

n doar civa ani, tefan Manasia a devenit una dintre cele mai importante figuri ale poeziei noastre de azi. i nu m refer aici doar la activitatea lui poetic propriu-zis (dac lsm la o parte plachetele underground, autorul a publicat deja trei volume), ci i la prezena pregnant n spaiul public(istic).“ – Alex Golditefan Manasia dispune – i n noul volum se vede cu ochiul liber – de o capacitate enorm de a experimenta. De altfel, poetul este cunoscut nc de la Amazon ca un mptimit al stilisticii glam. Poezia luxuriant, baroc, domolit i mprosptat de o estetic a onestitii discursului definesc, acum la al patrulea volum, anarhismul livresc al autorului.“ – tefan Baghiu

Babits Mihály remekbe szabott válogatása és ezek m?fordításai 1947-ben jelent meg az Officina Kiadó gondozásában. Az Erato példás munka, mely hozza az eredeti nyelv? változatot, legyen az g?r?g, latin, olasz, francia, vagy angol nyelv?. Manapság az a generáció, mely egyként képes a digitális világban eligazodni és g?r?g, vagy latin nyelven olvasni és érteni, megszámlálhatóan kicsiny lélekszámú. Ezért úgy d?nt?ttünk, hogy elhagyjuk az eredeti változatban megtalálható g?r?g és latin nyelv? verseket és csak Babits magyar nyelv? m?fordítását k?z?ljük abban a sorrendben, ahogy az egykori k?tet oldalain megjelentek. Reméljük, hogy a digitális világ szerelemre, lírára fogékony és olvasni kedvel? lakói értékelik vállalkozásunkat. Jó olvasást, és felr?ppen? szerelmes sóhajokat kívánunk.

Rónai Egon nagy siker? m?sorának legérdekesebb beszélgetéseib?l szerkesztett k?tetet. Vendégei a magyar kulturális, gazdasági és politikai élet legjavából kerültek ki. Az elgondolkodtató interjúkkal most k?nyv alakban találkozhat az olvasó.  ?… remekül tudok élni, mert nagyon boldog tudok lenni, ha kisüt a nap… De ahogy múlik az id?, változik, mert tudja, jól vagyunk megteremtve. Fiatalon még sokkal k?nnyebben átlépünk tragédiákat… Ilyenkor meg már sokkal jobban nyomaszt az emberi szenvedés. Hihetetlen, hogy mit tudunk kitalálni egymás ellen!”/ T?r?csik Mari/?A kapitalista piacgazdaságban nincs teljes foglalkoztatás, az a szocializmusban volt, amikor a kapun belüli munkanélküliség formájában eltüntették a kapun kívüli munkanélküliséget. Teljesen értelmetlen azzal a tudatot torzítani, és az embereket ilyen értelemben butítani, hogy teljes lesz a foglalkoztatás.”/ Bokros Lajos/?Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánik szituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én r?h?gve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.” /Szilágyi János/?Más id?k voltak, az igaz. 2002-t?l t?rt el valami ebben az országban. 2002-ben, amikor nagyon sokad magammal felültem oda a tribünre, Orbán Viktor beszéde m?gé, akkor ez nagyon érdekes hatással volt a k?rnyezetemre.” /Kovács ’Kokó’ István/  Rónai Egon újságíró, televíziós-rádiós m?sorvezet?. Ahogy mondja, 50 éves, de 60 éve van a szakmában: 15 év az írott sajtóban, 25 a rádiózásban, 20 a televízióban. Pályafutását a Népsportnál kezdte, azután a rádiózás k?vetkezett, a Magyar Rádió, majd a Danubius Rádió, amelynek alapító tagja, kés?bb program- és hírigazgatója volt. Vezette a Budapest Rádiót és a PontFM Rádiót. 2000-ben bábáskodott a Sport1 TV indulásánál is, ahol aztán egy évtizedet t?lt?tt. Ezután csábította el jelenlegi munkahelye, az ATV. Ezek mellett másfél évtizeden át tanította a rádiós utánpótlást, k?zben 12 éven át reklámügyn?kséget is vezetett. Az ATV-ben a Start! cím?, reggeli politikai magazin mellett Csatt címmel vitam?sort vezet. A k?tet beszélgetéseinek az alapja a 2011 óta minden héten - jelenleg is - jelentkez? portrém?sora, a Húzós.

Heyman ?vát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták el?bb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki k?nyvvé formálta, és kiadta. ?gy lett ?va naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhet? anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, f?ként, mert tudjuk: a megjelenés után ?va édesanyja mély depresszióba esett, majd ?ngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezel?tti, ?va lányom cím?, magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is.  "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész k?rzetb?l csak én maradhatnék itt. ?n egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csend?rt?l, aki elvitte a lisztet t?lünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne ?ljenek meg, csak hagyjanak élni!"A család elhurcolásáról Zsolt Béla: Kilenc koffer c. k?nyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája" - ként tart számon a The Observer.

Am pus ?n valiz? / Chilo?i ?i po?ete / Degetu’ t?u mare / Trei perechi de ghete.?n aia mai mic? / Am pus o batist? / 5 kile de mere / O spr?ncean? trist?.?n cea mijlocie / Nu o ?nc?put / Dec?t 4 pere / ?i-un genunchi futut.Nu mi-e dor de tine / Te am peste tot / Te am ?n valiz? / Chiar ?i ?n compot.

Ce e un manechin? Un om-p?pu??, unu’ care se las? ?mbr?cat ?i dezbr?cat ?n v?zul lumii, o f?ptur? derutant?, un fel de paralitic ?ntr-un spital; nu mi?c?, nu vorbe?te dec?t ?nl?untrul s?u, ca ?ntr-un joc de-a v-a?i ascunselea: ?observi cum ??i fur vorbele cum ??i mut patul c?nd eram t?n?r? m? ?ndr?gosteam ?n mai acum m? ?ndr?gostesc ?n octombrie soarele meu bostanul meu doldora de semin?e orice ascunz?toare e o m?rturisire“. (Nora Iuga, iulie 2010)

Volumul de fa?? din seria Eminescu, poem cu poem ne dezva?? de toate vechile obiceiuri de interpretare care au prezentat ?n limbaj de lemn poeziile eminesciene. Alex. ?tef?nescu ne face din nou cuno?tin??, de data aceasta ?n cuvinte simple ?i idei proaspete, cu unele dintre cele mai cunoscute poezii din literatura rom?n?. Analiza sa cuprinde observa?ii fresh ?i referin?e culturale pe gustul elevilor, tinerilor ?i iubitorilor de literatur? care (re)descoper? ast?zi crea?ia eminescian?.

Fluturele este o insect din ordinul Lepidoptera, termen ce provine din termenii grecesti lepis (coaj) si pteron (arip). Mai mult coaj dect miez. Acest ordin are aproximativ 165.000 de specii cunoscute care, n ciuda unei mari varieti de forme si culori, au o structur similar, mai toi fiind nscrii n uniunile scriitoriceti de pretutindeni. Printre azteci, fluturii sunt un simbol al sufletului sau ultima suflare a unui muribund. Un fluture care zboar printre flori reprezint sufletul unui rzboinic czut pe un cmp de lupt. ntr-adevr, rzboinicii se ntorc pe pmnt sub form de colibri sau fluturi care, de data aceasta, se apuc imediat de scris i nu mai suport vederea armelor. Eventual sapa o mai tolereaz, pentru a-i spa pe cei care nu le laud culorile, stilul i fandoselile. Curcanul, ns, este o pasre de talie mare, originar din America, domesticit cu premii literare nc din timpul aztecilor. n timpul mperecherii n vederea formrii gtilor literare, culoarea pielii capului i gtului devine albastru i rou aprins, masculul desfurnd coada n form de evantai. Femelele desfoar doar sunete guturale: glu-glu-glu! i recit cu gravitate ce le vine la ndemn, pe sub aripi. Specie hipersensibil, curcanii pot s sufere atacuri de cord sau de panic. n timpul unor teste ale avioanelor U.S. Air Force s-a constatat decesul a mai multor curcani din zon din cauza atacurilor cardiace. Remediul este aplicarea de laude i aplauze n zonele tumefiate. Fluturele-curcan este o specie ncruciat ce, paradoxal, nu tolereaz fluturii i curcanii pur-snge. Exist zvonuri c unele exemplare modificate genetic pot rezista fr s scrie chiar i 6 luni. Timp n care clocesc citind pe rupte. (tiri despre fluturi, curcani i hibrizi/stirileprotv.ro)“

Kevesen vagyunk, s még tovább fogyunk, kik h?séggel, népünkért dolgozunk. Sokan kérdik: ?mért vagytok ostobák?” Csak hallgatunk és dolgozunk tovább. Más bíztat: ?Fordulj már végre el e romtemplomtól, és gazdag leszel!” De fog-szorítva tesszük, amit kell, jutalom, megtorlás, nem érdekel. Olyanok leszünk mint a parázsszemek! ?lesztünk tüzet, mely tán már elveszett.

Geo Vasile ne propune o selec?ie riguroas? de 100 de prozatori ?i esei?ti ale?i din ?ntreaga istorie a literaturii. Elementul inedit, provocator ?i inevitabil ?n acest context este selectarea ?i plasarea, evident, justificat?, a unor redutabili prozatori ?i esei?ti rom?ni ?n contextul generos ?i selectiv deopotriv? al concertului universal al litera?ilor. Astfel, al?turi de autori precum Paul Auster, Saul Bellow, Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar, Henri Miller, Philip Roth etc., sunt a?eza?i Nicolae Breban, Augustin Buzura, Petru Cimpoe?u ?i mai tinerii s?i colegi, argumenta?ia adus? ?n arena de litere de istoricul ?i criticul literar Geo Vasile fiind una perfect justificat?, iar criteriul de selec?ie – unul atotputernic: valoarea.

Az út, ami hazavisz. Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük el?tt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már kés?. ?n negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még id?ben. Mint amikor a s?tétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett bel?le. Egy olyan ?b?nért", amit nem is tudtam, hogy elk?vettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a d?bbenett?l, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi t?rténik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Un limbaj poetic direct, cu mesaje clare, ne?nv?luite ?n v?lurile dense ale figurilor de stil. Totul ?ns? aureolat de o feminitate sensibil?.?Nicoleta Popa scrie pentru c? nu poate altfel. ?i o face ?n regimul urgen?ei, f?r? brizbrizuri, f?r? menajamente, f?r? s?-i pese prea mult de ce zic cei din jur, fiindc? are ceva de m?rturisit. E detectabil chiar un sadism al adev?rului ?n versuri, necesar asemeni oxigenului ca s? r?m?n? un om ?ntreg. ??i analizeaz? condi?ia de femeie, vitupereaz?, se t?nguie, este fireasc?, nu plictise?te. Volumul de fa?? e mai cuminte dec?t anteriorul, sulfurosul Fragmente din inima mea. S? fie o etap? intermediar?, o trecere spre un alt palier al spunerii poetice? Nu m? ?ncumet la un r?spuns. Aceast? pite?teanc? e de re?inut ?n r?ndul poetelor care conteaz? ?n literatura rom?n?.“ (Alexandru Petria)?O seduc?toare feminitate sclipe?te prin versurile din spatele acestei coperte. Nu trebuie dec?t s? deschizi oriunde ?i o s? te sim?i sigur mi?cat. Dar nu trebuie s? deschizi dac? nu te sim?i preg?tit s? te la?i ?mbog??it de efluviile sensibilit??ii… de spiritul acestei poete. Aferim.“ (Stoian G. Bogdan).

FLUX PERMANENT Scene ?i secven?e cur??ate de resorturile sugestiilor automate sunt eroii poeticii Ioanei Geac?r. ?pe scaunul de la cinema las? dinadins trandafirul/ lumina se va stinge/ ?i doar lic?ririle dinspre ecran sau dinspre u?a deschis?/ ?i vor m?ng?ia genunchii“ (?Cinema“) astfel de imagini ale singur?t??ii aflate ?n permanent? rela?ie cu tot ceea ce este ?n jur lumineaz? noul volum al Ioanei Geac?r. P?n? ?i titlul c?r?ii sale de la Casa de Pariuri Literare func?ioneaz? dup? aceea?i dinaminc? a izol?rii ?n mijlocul lucrurilor. Singur?tatea unui titlu ??Recviem pentru nuca verde? e un titlu de poem care m? b?ntuie de c?teva zile ?i uite unde a r?s?rit! Am pus si eu un nuc l?ng? bloc, c??iva ar?ari, plopi, tei, dar nu s-a prins dec?t un m?r care s-a dovedit a fi dud ?n cele din urm?. Toate vr?biile din cartier m? iubesc.“ scria Ioana Geac?r ?n urm? cu 5 ani pe un site literar. ?ntre timp, titlul acela pare s? fi preluat controlul asupra unui ?ntreg volum de poezii. Un volum ?n care nu este niciun poem care s? fie explicit recviem ?i nici de nuci nu vine vorba dec?t ?n interiorul cuv?ntului ?siNUCIdere“ sau c?nd ?sinuciga?ul alege din libr?rie c?teva c?r?i de pus sub picioare“. Verde ?n ce prive?te, ?ns?, felurile ?n care apare culoarea ?verde“ ?n volumul de fa?? al Ioanei Geac?r se pot scrie pagini consistente. De la fluturele care ??i schimb? culoarea, la ?zidul crescut ca un mu?chi“ cu op?iuni de ?tergere ro?ii ?i verzi, sau la acoperi?urile sm?l?uite ?n acela?i poem (?printre ruinurile T?rgovi?tei“), ?n amestecul cromatic al trupurilor dintre blocuri, sau ?mirosul de verde“ din ?emo?ii ?n ghips“, ochiul ?ncol?cit ?i rochia mamei, acela?i motiv leag? stabilizeaz? traseul poetic parcurs ?n aceast? carte care ?ncepe cu ?the end“ ?i se ?nchide cu ?ziua abia a-nceput“, ?naintea finalului ?ioana deseneaz? raze la sf?r?itul caietului de poezii“. Poveste vs. prezen?a uman? Multe poeme din acest volum alterneaz? personalul ?i impersonalul, articolul nehot?r?t ?i m?rci ale posesivit??ii la distan?? de c?teva versuri. Dac? ar fi s? aleg un mecanism care s? fie responsabil pentru demersul poetic al Ioanei Geac?r acesta ar fi tocmai amendarea jocului literar gratuit. Fie c? preia desf??ur?ri nostalgice ori tablouri ale purit??ii, nara?iunile sunt pulverizate aici pentru a face loc unui contur uman: ?mi-e team?/ c? dac? z?mbesc fa?a mi se va descompune“ (?humpty dumpty“). ?ntr-un volum ?n care singurele cuvinte scrise cu majuscule sunt T?rgovi?te, Breughel cel B?tr?n sau Hieronymus Bosch ?i unde nu exist? nici m?car o singur? virgul?, reperele poeziei sunt puse la ?ncercare, iar ?ncercarea suprem? este leg?tura dintre elemente aparent disparate, dintre m?rci ale fragilit??ii ?i ipostaze brutale, o c?utare expresiv? ?n flux permanent.

"Volumul Picaj al Ioanei Miron e de fapt un poem amplu scris parc? sub imperiul aceleia?i st?ri, una a dezordinii interioare, a hausului existen?ial. Poezia ?ncearc? s? pun? ordine ?ntr-o lume dezmembrat? ?i schizoid?. Spa?iile psihice sunt ?n acord cu toate acele lucruri dezlocuite de sens. Cea care a decis s? dep??easc? un oarecare prag existen?ial are nevoie de o propulsare spre altceva cu adev?rat autentic ?i plin de con?inut. De aici, un r?zboi interior, o tenta?ie a punctului zero, un picaj. Cartea nu descrie traiectoria descendent? a unui spirit din ce ?n ce mai lucid. Nu e vorba aici de o probu?ire, dup? cum ar putea sugera titlul. Confruntarea cu limita (suportabilit??ii?) stimuleaz? ?nfiriparea unei dimensiuni material-spiritual?. Materialitatea dur?, abraziv?, t?ioas? poate fi ?n?eleas? ?n dou? feluri: ca nevoie de echilibru, de fixitate ?i, mai plauzibil, ca o ?ngreunare a spiritului dornic de libertate. Dincolo de toate acestea, timpul cunoa?te reprezent?ri clar delimitate:? ?ncet ?ncet ne facem loc aici/ o s? ne aciu?m mai bine/ cine ne spune cu adev?rat cine suntem cine o s? ne descopere/ de ce s? taci ?ine-m? bine minte/ ?mpreun? am scotocit prin d?rm?turi/ ?i cu toate astea n-ai dat impresia de nesiguran??/ s?-mi poveste?ti ce ?i c?nd/ cum ?i de ce se ?nt?mpl? s? mai ?i uit?m/ ?n lipsa concentr?rii aerul devine ?ngust/ & str?zile cu tot restul/ bitimul cald ?mp?ienjenit privirile ?ntinse/ un loc sigur ?n care te infiltrezi”." (?erban Axinte) "Poezia Ioanei Miron face chiar lucrurile pe care teoriile literare au ?ncercat mereu f?r? succes s? le explice. Alege diferite scenarii existen?iale ?i decupeaz? secven?ele relevante pentru circula?ia unei energii speciale. Face acest lucru chiar ?i atunci c?nd reformuleaz? mizele t?cerii: "am ?nv??at s? mim?m t?cerea/ despre noi ?i despre al?ii am ?nv??at/ s? fim o singur? gur? din care iese orice imbold orice/ striden??". Arta Ioanei Miron ?ine mai ales de injectarea cu for?? a unor expresii al c?ror sunet pare str?in de ceea ce ?tim deja c? este poezie ?i totul se ?nt?mpl? contur?nd circuite controlate poetic. Dintre variantele de titlu pe care Ioana Miron mi le-a ar?tat, "Blocaje tactile" era sintagma care mie mi se p?rea c? sugereaz? linia investiga?iei poetice din acest volum: "schimb?ri comune gesturi banale/ facem corp comun cu obiectele/ am stat pe iarb? important e s? fim ?n locuri cunoscute ?i/ sigur te-a? convinge/ s? ne ?nt?lnim la ?nt?mplare s? ?nlocuim/ aerul cu sufl?rile tale tactile/". S-ar putea s? m? fi ?n?elat, ?ns? picajul este numai cadrul acestui demers ?n care se ?nc?p???neaz? Ioana Miron, ?n ciuda tuturor celor care ?in s? rezume poezia la fluctua?iile ipocriziei militante." (R?zvan ?upa)

Nóra fels? k?zéposztálybeli, k?zépkorú n?, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje k?ré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ? az aranykalitkában üld?gélt, a világ k?rül?tte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a k?z?sb?l, a lánya Londonba k?lt?zik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az id? ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékel?dés társul. Az ?regedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – akár a nátha vagy az influenza – az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A t?rténtek után azonnal új társat kezd keresni, társkeres? oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal n?kre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, t?r?dj?n bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy…Nóra t?rténetéhez hasonlóak nap mint nap százával keresztezik utunkat, ám az ?vé azért lehet iránymutató, mert felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejt?je, hanem akár a felemelkedés természetes folyamata is lehet. Csupán d?ntés kérdése, melyik irány érvényesül.

Mayer Antal (1938-2008) magyar-t?rténelem szakos tanár a 2000-es évek elején jegyezte le emlékiratait. A k?nyvének gerincét alkotó családt?rténet szigorúan véve csak tíz év (1938-1948) esményeit ?r?kíti meg, ám kicsiben megtalálhatók benne mindazon események, amelyek a 20. században egy magyarországi, majd vajdasági német családot sújthattak: két világháború, asszimiláció, disszimiláció, a család kettészakadása ideológiák mentén, kollektív b?n?sség elvének alkalmazása, népirtás, el?zés, menekülés, majd a semmib?l t?rtén? újrakezdés. A szerz? – aki a leírtaknak részben szemtanúja volt, részben szóban meg?rz?tt hagyományokat jegyzett le –? mindezen eseményeket a kisgyermek szemével, de az az azóta eltelt sok évtized tapasztalatával ábrázolja, így azok számára is átélhet?vé teszi, akik szül?f?ldje, a bácskai régió t?rténetében kevésbé jártasak. A Mayer család 20. századi t?rténete sok szempontból sajátos, mégis tipikus bácskai sors; a t?rténet f?h?sei a (a szül?k és nagyszül?k) inkább elszenved?i, mintsem alakítói voltak annak. Sorsukon keresztül az olvasó betekintést nyerhet egy sajátos soknemzetiség? régió (a Bácska), két, a család életében meghatározó település (Bezdán és Bátmonostor), valamint a a Trianon után Jugoszláviába került bácskai németség világába is. A családt?rténet mellett a k?tet néhány kisebb írást is tartalmaz; ezek egy része a feln?tt korában tanítóként, majd tanárként dolgozó szerz? helyt?rténeti érdekl?dését mutatják, más része pedig saját, illetve családja t?rténetének a viszszaemékezésben nem tárgyalt szakaszához kapcsolódik. Az olvasó tájékozódását b?séges jegyzetanyag is segíti.

Ezek a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek ?sszecsapni. Szürke hétk?znapokban k?nnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen j?nnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzr?l, egészségr?l, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemel? gondolat segíthet felfedezni a benned rejl? er?t, a kiaknázatlan er?forrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! M?nich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Meger?sít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.

Halál után

Mi lesz veled, emberke?