A Magánügyb?l megismert magánnyomozó, Dave Bexley ismét úgy érzi, minek elvállalni egy ügyet, ha kett?t is lehet - aztán j?n a t?bbi magától. El?sz?r egy bánatos víg ?zvegy orvul meggyilkolt férjének gyilkosát kell el?keríteni, majd egy bájakkal er?sen megáldott h?lgy zsarolóit megállítani. Tetejében még megtalálja a titkosszolgálat is, hogy elveszett biológiai fegyverek után kutasson. ?s, mivel a nap 24 órából áll, képbe kerül a korábban elt?ntnek hitt, titokzatos Leslie Morton is, és az általa hajszolt mágnesfegyver.Bár Dave néha úgy érzi, csupán gyalog a sakktáblán - de tudjuk jól, akár egy gyalog is képes játékokat eld?nteni.

Tényleg azt hitted, hogy kamasznak lenni k?nny?? Bár a tizen?t éves Pataki Emma élete igen távol áll a t?kéletest?l, hiszen anya nélkül kell feln?nie alkoholista apukája és nagymamája szigorú kontrollja alatt, ? mégis megpróbálja élni a tinik szokásos mindennapjait. Bulizik a barátaival, mindent megbeszél b?lcs barátn?jével és még szerelmes is az elb?v?l? mosolyú osztálytársába. Az eszes kaposvári lány ügyesen lavíroz az ellentmondást nem t?r? apa elvárásai és a barátok napról napra féktelenebbé váló kicsapongásai k?z?tt. Az élet azonban nem t?ri sokáig ezt a t?rékeny egyensúlyt, szemberohan Emmával, hogy minél hamarabb g?rdíthessen elé megoldhatatlannak t?n? nehézségeket. A méretes akadályok k?z?tt botladozó lány mindinkább kétségbeesik, és kérdéses, hogy sikerülhet-e átverekednie magát az ?t elgáncsolni látszó problémákon. Vajon meg tud birkózni Emma az emberfeletti er?t kívánó kihívásokkal? Képes helytállni és feln?ttként viselkedni olyan helyzetekben, amik még sok valódi feln?ttnek is feladnák a leckét? ?s vajon ráj?n, hogy milyen súlyos titkot rejteget el?le a családja? Gombos Tünde a Margó-díjra jel?lt Szerelemtánc után megint egy embert próbáló helyzetbe került fiatal t?rténetét meséli el a t?le már megszokott stílusban, hol humorosan, hol szívhez szólóan.

Bob Houston, the youngest agent of the Federal Bureau of Investigation, stepped out of the Department of Justice Building and turned toward home, his heart beating faster than it had in months. It hardly seemed real but he was now a full-fledged agent in the greatest man hunting division in the Federal Government. Bob paused a moment at the curb. Another man who had emerged from the justice building joined him. It was his uncle, Merritt Hughes, one of the most famous detectives in the department. He put his arm around Bob’s shoulders and shook him in a rough but friendly embrace.“Well, Bob, how does it feel to be a real federal agent?” he asked. It was a moment before Bob replied, and when he finally spoke the words came slowly.“I hardly know,” he confessed, “as yet it doesn’t seem real, but there is one thing I do know—I’m going to work night and day to make a success of this new job.” “Don’t worry about making a success,” advised his uncle. “You’ve got the stuff to make good or you wouldn’t have been taken into the department.”“When do you think I’ll get my first assignment on a new case?” asked Bob. “That’s hard to say,” replied the famous detective, “but if I were you I’d go home now and get a good night’s sleep. In this kind of a game you’d better sleep when you can.” “Then I’m headed for home now,” said Bob. “Good night, and thanks for all you’ve done for me.”With that the young federal agent strode off down the avenue, his lungs drinking in great gulps of the cool air of the fall night. Merritt Hughes stood on the curb of the justice building watching his nephew until Bob turned the corner a block away. Anyone noticing the federal agent would have seen a slight smile of pleasure on his lips and he might have guessed that Merritt Hughes was greatly pleased by the events which had happened in the preceding hours. As a matter of fact, Bob Houston, a plain clerk in the archives division of the War Department, temporarily a provisional federal agent, had been the key figure in preventing the theft of some of Uncle Sam’s most valuable radio secrets.

Alice was beginning to get very tired of sitting by her sister on the bank, and of having nothing to do: once or twice she had peeped into the book her sister was reading, but it had no pictures or conversations in it, 'and what is the use of a book,' thought Alice 'without pictures or conversation?'So she was considering in her own mind (as well as she could, for the hot day made her feel very sleepy and stupid), whether the pleasure of making a daisy-chain would be worth the trouble of getting up and picking the daisies, when suddenly a White Rabbit with pink eyes ran close by her. There was nothing so VERY remarkable in that; nor did Alice think it so VERY much out of the way to hear the Rabbit say to itself, 'Oh dear! Oh dear! I shall be late!' (when she thought it over afterwards, it occurred to her that she ought to have wondered at this, but at the time it all seemed quite natural); but when the Rabbit actually TOOK A WATCH OUT OF ITS WAISTCOAT-POCKET, and looked at it, and then hurried on, Alice started to her feet, for it flashed across her mind that she had never before seen a rabbit with either a waistcoat-pocket, or a watch to take out of it, and burning with curiosity, she ran across the field after it, and fortunately was just in time to see it pop down a large rabbit-hole under the hedge. In another moment down went Alice after it, never once considering how in the world she was to get out again. The rabbit-hole went straight on like a tunnel for some way, and then dipped suddenly down, so suddenly that Alice had not a moment to think about stopping herself before she found herself falling down a very deep well. Either the well was very deep, or she fell very slowly, for she had plenty of time as she went down to look about her and to wonder what was going to happen next. First, she tried to look down and make out what she was coming to, but it was too dark to see anything; then she looked at the sides of the well, and noticed that they were filled with cupboards and book-shelves; here and there she saw maps and pictures hung upon pegs. She took down a jar from one of the shelves as she passed; it was labelled 'ORANGE MARMALADE', but to her great disappointment it was empty: she did not like to drop the jar for fear of killing somebody, so managed to put it into one of the cupboards as she fell past it. 'Well!' thought Alice to herself, 'after such a fall as this, I shall think nothing of tumbling down stairs! How brave they'll all think me at home! Why, I wouldn't say anything about it, even if I fell off the top of the house!' (Which was very likely true.) Down, down, down. Would the fall NEVER come to an end! 'I wonder how many miles I've fallen by this time?' she said aloud. 'I must be getting somewhere near the centre of the earth. Let me see: that would be four thousand miles down, I think—' (for, you see, Alice had learnt several things of this sort in her lessons in the schoolroom, and though this was not a VERY good opportunity for showing off her knowledge, as there was no one to listen to her, still it was good practice to say it over) '—yes, that's about the right distance—but then I wonder what Latitude or Longitude I've got to?' (Alice had no idea what Latitude was, or Longitude either, but thought they were nice grand words to say.) ? ? ABOUT AUTHOR: ??Charles Lutwidge Dodgson (1832 – 1898), better known by his pen name, as “Lewis Carroll”, was an English writer, mathematician, logician, Anglican deacon and photographer. His most famous writings are Alice's Adventures in Wonderland and its sequel Through the Looking-Glass, as well as the poems "The Hunting of the Snark" and "Jabberwocky", all examples of the genre of literary nonsense.

F?szerepl?nk Kópé, egy erdei manó, aki kirándulók fogságábae sik, majd az erd?b?l egy f?városi lakótelepre kerül. A manó megsz?kik a rabságból, és meghúzódik egy limlommal zsúfolter kélyen. Nem esik kétségbe, hanem kényelmes kuckót alakít ki a kacatok k?z?tt. Kópé az épület el?tt magasodó akácfán k?zlekedik az erkélyek k?z?tt. ?gy talál egy barátot, Dórit, aki egyedül él az anyukájával, és soha nem járt erd?ben. A manó mesélni kezd az otthonáról, az odvas t?lgyrol, a barátairól. A mesékhez Dóri rajzokat készít. A rideg lakótelepen nem ismerik egymást az emberek, és éppen Kópé kalandozása, kíváncsisága hozza ?ket ?szsze. Dóri megismerkedik Olga nénivel, akit?l kertész kedni tanul,virágokat nevel az erkélyen, másoktól cicát kap. A k?nyvben az izgalmas kalandokat, mint például amikor Kópét majdnem elüti egy autó, vagy amikor lepottyan egyik erkélyrol a másikra, mulatságos részek gazdagítják. Az erdei él?világ valóságh? bemutatása keveredik a fantáziavilágbeli lények, tündérek és manók jellemzésével. Megtudhatjuk például, milyen is egy manó esküv?! Ajánlott korosztály: 5 és 10 év k?z?tt.

When does life begin?... A well-known book says "forty". A well-known radio program says "eighty". Some folks say it's mental, others say it's physical. But take the strange case of Mel Carlson who gave a lot of thought to the matter. Mel felt as if he were floating on clouds in the deepest, most intense dark he had ever experienced. He tried opening his eyes but nothing happened, only a sharp pain. Little bits of memory flashed back and he tried to figure out what could have happened, where he was. The last thing he could remember was the little lab hidden back in the mountains in an old mine tunnel. Remote, but only an hour's drive from the city. What had he been doing? Oh yes, arguing with Neil again. He even recalled the exact words."Damn it, Mel," his partner had said. "We've gone about as far as possible working with animal brains. We've got to get a human one." "We can't," Mel had disagreed. "There'd be enough of an uproar if the papers got hold of what we've been doing with animals. If we did get someone in a hospital to agree to let us use his brain on death, they would close us up tighter than a drum.""But our lab's too well hidden, they'd never know." "It wouldn't work anyway. The brain might be damaged for lack of oxygen and all of our work would go for nothing. Worse, it might indicate failure where a fresh, healthy brain would mean success.""We'll never know unless we try," said Neil almost violently, dark eyes glittering. "Our funds aren't going to last forever."

To the irreverent—and which of us will claim entire exemption from that comfortable classification—there is something very amusing in the attitude of the orthodox criticism toward Bernard Shaw. He so obviously disregards all the canons and unities and other things which every well-bred dramatist is bound to respect that his work is really unworthy of serious criticism (orthodox). Indeed he knows no more about the dramatic art than, according to his own story in "The Man of Destiny," Napoleon at Tavazzano knew of the Art of War. But both men were successes each in his way—the latter won victories and the former gained audiences, in the very teeth of the accepted theories of war and the theatre. Shaw does not know that it is unpardonable sin to have his characters make long speeches at one another, apparently thinking that this embargo applies only to long speeches which consist mainly of bombast and rhetoric. There never was an author who showed less predilection for a specific medium by which to accomplish his results. He recognized, early in his days, many things awry in the world and he assumed the task of mundane reformation with a confident spirit. It seems such a small job at twenty to set the times aright. He began as an Essayist, but who reads essays now-a-days—he then turned novelist with no better success, for no one would read such preposterous stuff as he chose to emit. He only succeeded in proving that absolutely rational men and women—although he has created few of the latter—can be most extremely disagreeable to our conventional way of thinking. As a last resort, he turned to the stage, not that he cared for the dramatic art, for no man seems to care less about "Art for Art's sake," being in this a perfect foil to his brilliant compatriot and contemporary, Wilde. He cast his theories in dramatic forms merely because no other course except silence or physical revolt was open to him. For a long time it seemed as if this resource too was doomed to fail him. But finally he has attained a hearing and now attempts at suppression merely serve to advertise their victim. It will repay those who seek analogies in literature to compare Shaw with Cervantes. After a life of heroic endeavor, disappointment, slavery, and poverty, the author of "Don Quixote" gave the world a serious work which caused to be laughed off the world's stage forever the final vestiges of decadent chivalry. The institution had long been outgrown, but its vernacular continued to be the speech and to express the thought "of the world and among the vulgar," as the quaint, old novelist puts it, just as to-day the novel intended for the consumption of the unenlightened must deal with peers and millionaires and be dressed in stilted language. Marvellously he succeeded, but in a way he least intended. We have not yet, after so many years, determined whether it is a work to laugh or cry over. "It is our joyfullest modern book," says Carlyle, while Landor thinks that "readers who see nothing more than a burlesque in 'Don Quixote' have but shallow appreciation of the work." Shaw in like manner comes upon the scene when many of our social usages are outworn. He sees the fact, announces it, and we burst into guffaws. The continuous laughter which greets Shaw's plays arises from a real contrast in the point of view of the dramatist and his audiences. When Pinero or Jones describes a whimsical situation we never doubt for a moment that the author's point of view is our own and that the abnormal predicament of his characters appeals to him in the same light as to his audience. With Shaw this sense of community of feeling is wholly lacking. He describes things as he sees them, and the house is in a roar. Who is right If we were really using our own senses and not gazing through the glasses of convention and romance and make-believe, should we see things as Shaw does Must it not cause Shaw to doubt his own or the public's sanity to hear audiences laughing boisterously over tragic situations And yet, if they did not come to laugh, they would not come at all. Mockery is the price he must pay for a hearing. Or has he calculated to a nicety the power of reaction Does he seek to drive us to aspiration by the portrayal of sordidness, to disinterestedness by the picture of selfishness, to illusion by disillusionment It is impossible to believe that he is unconscious of the humor of his dramatic situations, yet he stoically gives no sign. He even dares the charge, terrible in proportion to its truth, which the most serious of us shrinks from—the lack of a sense of humor. Men would rather have their integrity impugned. In "Arms and the Man" the subject which occupies the dramatist's attention is that survival of barbarity—militarism—which raises its horrid head from time to time to cast a doubt on the reality of our civilization. No more hoary superstition survives than that the donning of a uniform changes the nature of the wearer. This

BOW-WOW AND MEW-MEW is one of the few books for beginners in reading that may be classed as literature. Written in words of mostly one syllable, it has a story to tell, which is related in so attractive a manner as to immediately win the favor of young children. It teaches English and English literature to the child in the natural way: through a love for the reading matter. It is the character of story that will, in the not distant future, replace the ordinary primer or reader with detached sentences, and which seldom possesses any relation to literature.The ultimate objects of any story can only be effected through the love for a story. The prominent point in this story is development of good character, which may well be regarded as the highest purpose of education. The transformation from bad to good traits in the dog and cat cannot but have a desirable effect on every child that reads the story. Bow-Wow and Mew-Mew become dissatisfied with their home and their surroundings, and ungrateful toward their benefactress. As the story tells, "They did not find good in any thing." But after running away and suffering hunger, neglect, and bad treatment, their characters begin to change. They naturally come to reflect their mistress's goodness. They learn the value of companionship and friendship, and the appreciation of a home. However, the ethical thoughts in the story are presented without a moral. The child really lives the scenes described. He has the emotions of the characters and feels their convictions. And this determines the worth of a story as an agent in character development.The narrative furnishes, further, the proper kind of exercise for the imagination. It affords abundant opportunity for the play of the dramatic instinct in the child, and effects a happy union of the "home world" and the "school world." The illustrations, drawn by Miss Hodge, have been planned and executed with considerable care.

A Fumax Irodalom sorozat szép sikerrel indult tavaly a Tolvajok tele cím? regénnyel. A Fumax Irodalom sorozat második k?tetére, Az elvarázsoltakra még tavaly tavasszal figyeltünk fel, amikor az Amazon legjobb k?nyve lett márciusban. Azóta megnyerte a Prix du premier roman étrangert (külf?ldi els?regény-díj), a jelent?s francia irodalmi díjat és számtalan más díjra is jel?lték, rengeteg év legjobbjai listára került fel, illetve bejutott a Goodreads-en a legjobb 20-ba a fiction kategóriában (ami talán a legjelent?sebb kategória) az év végi olvasói szavazáson. Bekerült az ALA (Amerikai K?nyvtárak Sz?vetsége) Figyelemreméltó K?nyveinek listájára, 2015-?s díjazottként, és esélyesnek tartják az idei Pulitzer-díjra való jel?lésre is. Az elvarázsoltak csodálatos és megváltással teli els? regény, melynek rideg világában találkozik a gonoszság és a mágia, Alice Sebold empátiája és líraisága és Stephen King s?tét képzel?ereje. TARTALOM: "Még a sz?rnyeknek is szükségük van a békére. Még a sz?rnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni - és hallani - ?ket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek t?bbek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrej?jjenek." A szigorúan ?rz?tt b?rt?n halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a b?nét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranysz?r? paripák vágtáznak a b?rt?n alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a h?ség, a b?rt?nélet pusztító er?szakosságával ?tv?z?dnek. Két kívülálló lép világába: a bukott pap és a h?lgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nev? gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és b?n?z?r?l, ártatlanságról és b?n?sségr?l, míg végül a h?lgy saját megd?bbent? múltjára is fény derül. ?s a rab várakozik, várja, hogy az ? t?rténetét is meghallgassa valaki. Mert még a sz?rnyeknek is van t?rténetük. Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor k?lt?i regény emlékeztet a mindannyiunkat ?sszek?t? emberségre, és arra, hogy még a legsz?rny?bb, rémálomba ill? valóságban is létezhet szépség és szeretet. A k?tetet a neves m?fordító és írón?, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.

Egy szédít? hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban él? világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta el?sz?r hajlandó interjút adni. A d?ntésénél már csak a választása meglep?bb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírón?h?z, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehet?ség? Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal t?bbet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életér?l. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezd?dik a munka, az újságírón? nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon ?sszefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. ?m ennek a titoknak nagy ára van. Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképeszt? csavar - ez a szenvedély és az életb?lcsesség letehetetlen regénye. ?Kérném a k?vetkez? Taylor Jenkins Reid regényt. El?vételben, most." - Examiner. ?Elvarázsol ... játszi k?nnyedséggel teremt hús-vér szerepl?ket." - Associated Press.

Egy montreali pizzéria pincéjéb?l három fiatal lány csontváza kerül el?. Tempe Brennan megoldatlan gyilkosságokat sejt, mik?zben a sekély sírhantba temetett maradványokat vizsgálja, annak ellenére, hogy a jó állapotú csontok csak kevés használható nyomot szolgáltatnak. Tempe-nek nem csupán a gyilkossági csoport egy prominens tagjának makacsságával kell megküzdenie, aki szerint a csontok már évszázadok óta itt hányódnak, hanem az égszínkék szem? Andrew Ryan nyomozóval folytatott viszonyával is, amely kényes fordulóponthoz érkezett. Amikor azonban a radiokarbon vizsgálat igazolja Tempe megérzését, hogy a holttestek mellett hever? rejtélyes antik gombok ellenére a gyilkosságok a k?zelmúltban t?rténtek, az antropológusn?nek még azel?tt meg kell találnia a gyilkost, hogy az újra lesújthatna. Maga Tempe és elrontott házassága el?l hozzá menekül? régi barátn?je is céltáblává válik. Kathy Reichs, a helyszínel?s thrillerek királyn?je ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak ezzel a feszült, tragikus fordulatoktól sem mentes regénnyel, amelyet szokás szerint egyedi humorával f?szerez.

Ki ?lhette meg Hannah Greenwoodot a bálon? Gáncsoskodó természet? n?személy volt, de ez még nem ok arra, hogy eltegyék láb alól. Kül?n?sen kínos, hogy Whiterspoon felügyel? is részt vett az?ünnepségen. Csakhogy neki fogalma sincs, ki lehetett a tettes. Szerencséjére Mrs. Jeffries, a briliáns elméj? házvezet?n?je ráj?n néhány furcsaságra. Vajon mit láthatott Lady Cannonberry, amíg egy pohár puncsra várt a felügyel?t?l? Miért az?oldalajtón át távozott Mr. Locke? Milyen gyanús eseményre célozgat Mr. Wartburton a fiatal ?zvegyn?, Rowena Stanwick múltjában? ?s miért lopták el Dr. Sloan jegyzetfüzetét, ha abba csak a verseit jegyezte fel? Ha Miss Marple házvezet?n? lenne, úgy hívnák: Mrs. Jeffries. A sorozat minden k?tete ?nálló detektívt?rténet.

A t?kéletes házaspár. A t?kéletes gyilkosság. Senki nem feltételezné, hogy az elismert bíró és az elegáns felesége egy drogos prostituálttal beszél meg találkozót. Azt pedig végképp nem, hogy a lányt meg?lik és eltemetik a patinás, ódon villájuk kertjében. A Fitzsimon házaspár mélyen hallgat a gyilkosságról. A n? mindent megtesz, nehogy a fia tudomására jusson a sz?rny? titok. A férfi viszont lelkileg és idegileg kezd szétesni. De a fiú nem olyan naiv, mint ahogy a szülei képzelik. Talán nem is annyira ártatlan. ?s a legnagyobb probléma, hogy szinte r?geszmésen érdekl?dni kezd a prostituált családja iránt… ?Mondd le a programjaidat, amikor belekezdesz.” Sunday Mirror ?Pokoli jól kitalált t?rténet, bravúros kegyelemd?féssel a végén.” Sunday Times ?Briliáns szerkezet? thriller. Az utolsó lapokon már szinte elviselhetetlen a feszültség.” Woman&Home

A fváros eleshet, a hadsereg széteshet, de a gyzelmet nem adjuk.” Tamás tábornagy sikeresen visszaérkezik szeretett hazájába, ám a fváros, Adró, trténetében elszr idegen megszállók kezére került. Egyetlen fia eltnt, szvetségeseit képtelen megkülnbztetni az ellenségeitl, az ersítés pedig csak hetek múlva érkezhet. A továbbra is a Kez támadásait nyg, vezet nélkül maradt adrói hadsereg végül nmaga ellen fordul. Adamat felügyel ebbe a konfliktusba keveredik elrabolt fia keresése kzben. Kétlvet Tániel, akit saját katonái üldznek, igyekszik megóvni az egyetlen reményt arra, hogy Adró pusztulás nélkül vészelje át a háborút… Az SZI KZTRSASG a Lpormágus-trilógia eposzi zárása.

S, mint sokk. Alex élete egyetlen pillanat alatt romba d?l, amikor autóbalesetben elveszti a szüleit. A lány ügyvédje ráadásul felkavaró hírrel szolgál: van egy eltitkolt n?vére. O, mint otthon. Dory sosem ismerte a szüleit és ?r?kbefogadó családja másodrend? gyerekként nevelte fel. Amikor a család imádott, vér szerinti gyereke gyilkosság áldozata lesz, a gyanú Dory-ra terel?dik. S, mint sors. Harminc év után Alex és Dory el?sz?r találkozik. Alexnek nemsokára sz?rny? kérdéssel kell szembesülnie: lehet, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megkereste az eddig eltitkolt n?vérét? Ki akarhat most Alex életére t?rni? ?Az utolsó lapig nem találod ki a megoldást." - Publishers Weekly. ?Sokkolóan fordulatos t?rténet. " - Booklist. Patricia MacDonald amerikai bestsellerszerz? okos, csavaros krimijei egyaránt magával ragadják a pszichothriller és a klasszikus detektívregények rajongóit. Szinte irodalmi min?ség? sztorikat talál ki, viszont - mint egykori televíziós szappanopera-szerkeszt? - lebilincsel?en p?rg?sre, fordulatosra írja meg.

“BOSSZ?T ?LLOK MINDAZOKON, KIK EL?RULT?K CSAL?DOMAT. NEVEM: EZIO AUDITORE DA FIRENZE. ORGYILKOS VAGYOK…” Egy bosszúra szomjas fiatalember eposzi méret? küldetésre indul, miután Itália uralkodó dinasztiái elárulták ?t. ?m ahhoz, hogy visszaállítsa családja becsületét, és véget vessen hazája romlásnak, ki kell tanulnia az orgyilkosok mesterségét. Mik?zben a szabadságért és igazságért harcol, Ezio útját olyan kiváló elmék segítik, mint Leonardo da Vinci és Niccoló Machiavelli, akik – mint koruk legb?lcsebb gondolkodói – beavatják a túlélés fortélyaiba. Társai el?tt Ezio fogja megtestesíteni az er?t, mely els?pri a régit, és újat hoz a helyébe. Ellenségei számára pedig fenyeget? jelképpé válik, kinek rendeltetése, hogy eltiporja a zsarnokságot, mely Itália népét sanyargatja. Kezd?djék a hatalom, az ?sszeesküvés és a bosszú ?r?k színjátékának reneszánsz krónikája… …HISZEN AZ IGAZS?GOT V?RREL ?RJ?K. (Az Ubisoft nagysiker? videojátéka alapján)

Romantikus fantasy. Egy elfeledett idegen lépked végig a macskak?veken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gy?l?letével, húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia. Márpedig nem lehet düh?s, nemfélhet, mert akkor kit?r a káosz. Elég egyetlen bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a k?szarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.Egy láthatatlan árny suhan a s?tétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei. Otthona az éjszaka, ami elrejti ?t a kíváncsi szemek el?l. Fogai feltépik a b?rt, k?rme véres csíkokat hagy áldozata testén. ?rezni akar. Az izgalmat üld?zi, ami véget vet a szívében kongó ürességnek.Egyikük sem ismeri a másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem ?nmagukban, hanem egymásban kell keresni.

Mary Lennox is a sour-faced 10-year-old girl, who is born in India to selfish wealthy British parents who had not wanted her and were too wrapped up in their own lives. She was taken care of primarily by servants, who pacify her as much as possible to keep her out of the way. Spoiled and with a temper, she is unaffectionate, angry, rude and obstinate. Later, there is a cholera epidemic which hits India and kills her mother, father and all the servants. She is discovered alone but alive after the house is empty. She is sent to Yorkshire, England to live with her uncle, Archibald Craven at his home called Misselthwaite Manor.

A nagy író kezében arannyá válik, amihez hozzányul. Gárdonyi egy-egy ritka kirándulása a színm? területére páratlan remekm?vekben jut kifejezésre. Az Annuska vidéki t?rténet. Egyszer?, természetes, vonzó, csupa der?, csupa napsugár és emellett mélyen emberi.

Sorsdráma. Szrny, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak flkeverése. Hirtelen, képtelen, elre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika külns fonadékú szvete. A sors irracionális gykereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom kzt! Ilyen vad, si, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb mvészete tár fl: annál megrendítbb! A Szophoklész mvészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom trténeté-ben.

Ella Longfield kihallgat két vonzó fiatalembert, akik kamaszlányokkal fl?rt?lnek a vonaton. Nem gondol semmi rosszra, míg rá nem d?bben: a srácok nemrég szabadultak a b?rt?nb?l. Anyai ?szt?ne azonnal riadómódba kapcsol. A telefonért nyúl, ám t?rténik valami, ami megállítja...?Másnap arra a hírre ébred, hogy elt?nt az egyik lány, a gy?ny?r?, z?ldszem? Anna Ballard.?Egy évvel kés?bb Annát még mindig nem találták meg. Ellát b?ntudat gy?tri amiatt, hogy nem cselekedett, és nem ? az egyetlen, aki képtelen elfelejteni a t?rténteket. Valaki fenyeget? leveleket küld?zget neki - leveleket, melyek azt jelentik: komolyan féltenie kell az életét.?Majd az elt?nés évfordulóján felhívást tesznek k?zzé, melyb?l kiderül, hogy Anna barátai és családja valószín?leg elhallgatnak valamit. A lány legjobb barátn?je, Sarah nem mondta el a teljes igazságot arról, hogy mi t?rtént pontosan azon az éjszakán - és a szül?knek is megvannak a maguk titkai.?Vannak, akik tudják, hol van Anna - de nem árulják el. Viszont figyelik Ellát.?