Monumentala monografie dedicat? unuia dintre cei mai mari romancieri ai lumii are avantajul de a sintetiza o bun? parte din bibliografia scris? pe marginea operei uria?ului care a semnat, ?ntre altele, capodopera Crima ?i pedeaps?. Ion Iano?i plaseaz? ?ac?iunea“, firul epic al cercet?rii ?ntreprinse ?n contextul secolului al XIX-lea, astfel ?nc?t eroii vie?ii literare de atunci se contureaz? pregnant, provoc?tor de viu.

Lirica Aurei Christi s-a format i s-a modelat iute, ferm, cu o ndrzneal i o gravitate rar a tonului, mai ales n jurul poeziei de meditaie post-romantic, de la Rilke la vetaieva, de la Blaga la Nichita Stnescu. Necznd prad ispitelor culturale i mondene post-decembriste, ntre care aa-zisul post-modernism romnesc, ce afia cu o anume suficien refuzul valorilor clasice i moderne n favoarea unei lirici descompuse i uneori barbar improvizate sub scuza autenticismului, poeta noastr a uimit critica de specialitate prin ample volute metaforice, calde, ndrznee, abordnd, n cteva volume, printr-o splendid frond, clasicul sonet poetic i dovedind o excelent stpnire a limbii, a mijloacelor specifice, ntr-o liric a meditaiei grave, adnci, exprimat n metafore, n care modernitatea i sensibilitatea secolului se confund, cu vigoare clar, de o marcat originalitate, tumultuos i muzical aproape, ntr-o subtil rezonan eufonic, cu trimiteri, accente i imagini simbolice, cu marele torent al liricii europene de nalt nivel, de la Rimbaud i Baudelaire, la Rilke i Blaga. i, nc odat, la vetaieva i Nichita Stnescu.“ (Nicolae Breban)A scrie cderea apocaliptic nu e uor. E un merit al Aurei Christi faptul de a gsi singura soluie la aceast cdere fatal, dat din pornire: cel care o scrie o i oprete, incitnd rigoarea/ celui din urm frig. Doar un fel de zeu al poeziei, o divinitate descoperit cu greu, contient de destrmarea mitului, poate s impun din nou mitul: instituirea mai viului este cu putin doar datorit morii. nvierea nu e posibil dect datorit ei. Sensul celei mai mari dintre taine se dezleag, astfel, paradoxal, prin rsturnarea negativitii generale a sensului. (...) Descoperirea fcut de poet este c realul nsui are origine poetic (nu real!), prin cderea n emisfera cealalt, de parc Dante nsui ar fi acum reeditat n alt semantic: Ah, calul e fiu al pegailor dintotdeauna. Fiinele existente i au obria n himere, iar realitatea ia fiin din metafor. (...) Alt descoperire poetic: ntreg mitul temporal al omenirii poate fi ranversat. (…) Iat, deci, cum se poate recupera mitul ntr-o epoc n care toat lumea postmodern a visat la demitizare i dez-iluzionare pentru a se apropia de realul ca atare.“ (tefania Mincu)http://aurachristi.ro/

Iat?, ?n cuvintele Aurei Christi, curg?nd abundent, din surse ascunse, fluidul vivifiant al poeziei, s? nu ne temem de retorica majusculelor, al marei Poezii. (Nicolae Balota).Aici totul e grav. Nici ludicul, nici parodicul, nici oboseala contextului postindustrial ?i nici tendin?ele destructurante ale postmodernilor nu au trecere. Modernitatea Aurei Christi e una esen?ial?, organic?, refractar? modelor, n?zuind spre reinterpretarea semnelor ?i universaliilor; ?ntreb?rile pe care ?i le pune ea au fost ?i ale inainta?ilor, iar r?spunsurile transcend achizi?iile, relev?nd evolu?ia con?tiin?ei ?n mers, relev?nd evolu?ia unei creatoare de m?na ?nt?i, cu totul personal?. Scrieri mai noi, Labirintul exilului (2000), Elegii nordice (2002) ?i altele confirma consecven?a cu sine a unei con?tiin?e exemplare. (Constantin Ciopraga)M? auzi tu, oare, ?nstr?inato? Am citit poeziile tale la ceas de sear?, pe o teras?, av?nd ?n fa?? colinele Ierusalimului. Eu nu sunt un bun comentator de poezie, cei care au scris despre poezia ta te-au “prins“ foarte bine, ai for??, un sim? rar al tragicului ?i antene pentru transcenden??, f?r? s? cazi (din fericire) ?n ceea ce se cheam? “poezie religioas?“. E un instinct p?g?n care te fere?te de o excesiva “cre?tinare“ a poeziei chiar ?i ?n Psalmi. (Leon Volovici). (fragment dintr-o scrisoare)E simplu: ?l vad pe Dumnezeu ca pe un partener de dialog, cu care ma cert nu rareori. Citesc adesea serile din Noul Testament mai ales; ei, ?i atunci ?ncepe fierberea... Nu prea merg la biseric? dec?t atunci c?nd simt imperios nevoia – adev?r pentru care Mama de pilda m? ceart? c?teodat?. Duc biserica mea cu mine; a?a pot s? m? rog oriunde, oric?nd. Spre deosebire de Cioran, eu cred ca nu Diavolul a f?cut lumea, ci Dumnezeu; doar c? spre sf?r?itul Facerii a obosit un pic; se ?nt?mpl? ?ntruc?tva c? ?ntr-o proza a lui Rilke, ?n care cele doua m?ini ale Domnului se iau la ?ntrecere ?i se pare ca st?nga profit? de oboseala dreptei... M? ?i ?ntreb uneori, pe urmele lui Unamuno: cine sunt eu s?-i cer socoteala lui Dumnezeu pentru ca lumea ?n care tr?im e a?a cum e? (Are dreptul, oare, o g?nganie s?-?i aroge obr?znicia de a se ciond?ni cu El, cu nimeni altcineva dec?t cu El?!!) ?i tot ca Unamuno, invoc?ndu-l pe Oberman, ?mi r?spund: da, c?ci pentru lume, pentru univers eu sunt nimeni, nu ?nsemn nimic, pentru mine ?ns? sunt totul.Gr?dini austere a stat – da, incredibil – ?n sertarele c?torva edituri circa ?apte ani; ani de izolare atroce, de singur?tate dorit?, iubit?, hulit? ?i, iar ?i iar, iubit?... E un volum publicat dup? o perioada de secet?, c?nd mi se p?rea – p?n? la o neagr? m?nie! – ca nu voi mai scrie niciodat? poezie... Nici cartea de debut n-am a?teptat-o at?tea... secole. E un volum care a circulat pe internet, prietenii trimi??ndu-mi mesaje, scrisori, cronici ad-hoc despre cartea mea de psalmi ?n r?sp?r. (Aura Christi)Faptul c? Gr?dinile austere au trecut prin PC-ul meu mi-a prilejuit o bucurie, o tulburare de zile aurorale. Nu m-am putut ab?ine ?i am citit c?teva poeme. N-am mai putut apoi s-o las din mana. M-a ?nv?luit ?i m-a luat pe sus cutremurata spiritualitate vital? care str?bate versurile. Asta nu mi se ?nt?mpl? prea des, citind poezie contemporan?. (Zoltan Terner)Mignona ?i b?t?ioas?, cheltuind pasionalitate, r?zboinic? ?n pofida fragilit??ii, ?mpr??tiind texte curajoase pe care amicii internau?i nu ezit? a le califica “dinamit? curat?“, sup?r?nd pe mul?i, scriind febril, asum?ndu-?i riscurile Balcaniei (“lin?at?“, pedepsit?, izolat? etc.), Aura Christi, cit?nd “vorbele atroce“ ale iubitului Nietzsche, vrea s? devin? ceea ce este: poet?. (...) Metamorfoza e izbitoare; discursul a devenit sincopat, auster, de o incanta?ie adumbrit?, celebr?nd “via?a de vis“, test?nd – prin “poemele de iubire“ – temele grave (rela?ia cu maestrul, divinitatea, moartea, poezia) pentru a conchide c?, doar povestit?, via?a e tr?it?. Mul?i dintre exege?ii Aurei Christi au subliniat “fulminant? ascensiune“ a poetei. Penetrant?, Aura Christi a avut ?ansa de a fi fost v?zut? ?n mediile bucure?tene. Dar meritele poetei, dincolo de suportul valoric, stau ?i ?n tenacitatea autoconstruc?iei, promov?nd – programatic – “ruptura“. (Adrian Dinu Rachieru)

Poeta, eseista ?i prozatoarea Aura Christi propune o radiografie a vie?ii literare ?i a celor mai interesante c?r?i ap?rute ?n ultimul deceniu literar. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

n lirica decadent a lui Pierre Lous (18701925), actul erotic are valene mistice i chiar religioase. Poemele sale reproduc un adevrat ritual de adoraie.Pierre Lous ncepe ca secesionist (plin de langori i crnuri fezandate) i/sau ca prerafaelit, ca s continue,n lo stile floreale, ca n, bunoar, celebrele Chansons de Bilitis, scriere apocrif a unei aazise discipole din vechea Grecie a Sapphidei, transpus muzical de civa mari compozitori (printre acetia, Debussy) i tradus, de muli ani, i n romn, ca una ce, antic fiind, devine acceptabil cum este, printre altele, Ars amatoria a surghiunitului la Tomis“ – erban Foar.

A bájos, v?r?s hajú Répássy Rebeka szereti a magas sarkú cip?ket, a drágak?veket és a bécsi kávét. Nem szereti viszont a tenger gyüm?lcseit, a tolakodó pasikat és a felt?nést. A sors szeszélye folytán mégis egyik pillanatról a másikra az osztrák tévé képerny?jén találja magát, és a Kísérletkastély cím? valóságshow ígéretes szerepl?jeként egy ország kíséri figyelemmel minden mozdulatát. A tét Rebeka számára százezer euró, a hírnév, és váratlan ráadásként a szívfájdítóan jókép? producer, Marcus szerelme. A Bécsben dolgozó magyar lány igyekszik megállni a helyét a kereskedelmi tévék számára ismeretlen világában, ahol semmi sem az, aminek látszik: az ellenfelek barátnak álcázzák magukat, a segítség kerül? utakon jár, és még az igazi szerelem is álruhába bújik. Vajon ki mozgatja a szálakat a háttérben? Mi a szerepe az eseményekben a titokzatos újságírón?nek, Fr?ulein Lemkének? ?s vajon megtartja-e Rebeka kezdeti elhatározását, miszerint nem hajlandó szerelmeskedni a kamerák el?tt? Aki a rokonszenves Rebekához hasonlóan kedveli az osztrák f?várost, a karácsonyi hangulatot és a bécsi kávét, az kül?n?sen élvezni fogja PALOT?S PETRA izgalmakban és fordulatokban nem sz?k?lk?d? regényét.

Dup? treisprezece ani de la prima apari?ie, m?-ntreb unde-a ajuns oare Drumul furnicilor? Strada pe care plou?-ntotdeauna ?i-o fi luat un new look? Josefina, musca dintre ferestre, cum se adapteaz? la termopane? La baie apa continu? s? curg? zi ?i noapte ca un fluviu particular? Colacul de s?rm? ploioas? s-o fi dezr?sucit de tot, l?s?nd moartea pe dinafar?? Vreun paparazzi o fi ob?inut vreo poz? a p?s?rii din pod pe care nimeni n-a z?rit-o? Nu m?-ntreba?i pe mine, eu n-am f?cut altceva dec?t s? bat la ma?in? litere unele dup? altele. Tot ce ?tiu este c? ?i dup? treisprezece ani norii ?i be?ele de chibrit r?m?n cele mai frumoase lucruri de pe lume. (Constantin Ab?lu??, decembrie 2010)

Végh Sándor életútja tbb mint teljes volt. Miután letette a vonót egy végtelenül gazdag hegeds pálya után, ahol univerzális egyéniségét a legnagyobb mértékben és a legsokoldalúbban tudta kifejezni, a Camerata Academica élén tapasztalatai sszegzése mellett olyan megújulásnak voltunk a tanúi, amely párját ritkítja.” - Várjon Dénes. Száz esztendeje született a 20. század egyik legkiemelkedbb, világszerte ismert és elismert magyar eladómvésze, Végh Sándor. A ktet a centenárium alkalmából állít emléket a muzsikusnak, aki egy személyben volt hegedmvész, kvartettprimárius, karmester és pedagógus. Lwenberg Dániel végigkíséri a trténelmi okokból viharos, mvészi szempontból roppant változatos és termékeny életutat. A ktet ismerteti a mvész életrajzát, de a legnagyobb súlyt szakmai tevékenységére és zenei rkségére helyezi.

Talán ismered azt az érzést, amikor van két barátod, akik nem ismerik a másikat, de biztos vagy benne, hogy jól kijnnének egymással, és minden vágyad, hogy végre sszeismerkedjenek - hogy aztán reményeid szerint els látásra megkedveljék egymást. Nos, ez volt az igazi oka annak, hogy megírtam ezt a knyvet. n magam elég szerencsés voltam, hogy gyerekkoromban >>találkozhattam<< ezekkel a zeneszerzkkel - e zseniális, olykor hihetetlenül nehéz természet, máskor nagyon szórakoztató, de mindig csodálatosan elevennek ható emberekkel. s azt akartam, hogy te is megismerd ket, és életre szóló barátságot kss velük. A knyvben megpróbáltam a lehet leghitelesebb lenni. Szerencsére semmi szükség nincs rá, hogy a zeneszerzkkel kapcsolatban a fantáziámra hagyatkozzak - k maguk sokkal meglepbb dolgokat produkáltak, mint bármi, amit ki tudnék találni.” Nagyon rülk, hogy a knyvem magyarul is megjelenik. Magyarország simán pályázhatna manapság a világ legzeneibb országának címére - és maradjon is ez így még jó sokáig! Boldog leszek, ha a knyv révén kicsit tbben kezdenek érdekldni ez iránt a hat nagy zeneszerz iránt, hiszen zsenialitással áldotta meg ket a sors, külnleges életet éltek és elképeszt figurák voltak. rm volt megírni a knyvet - remélem, olvasni is az lesz.” Steven Isserlis

Segundo Eduardo Coutinho, a obra trata de um texto bastante atual, que aborda a cr?nica em vários de seus aspectos, no período que se estende desde a primeira metade do século XX ao início do século XXI, deixando claro que o gênero continua vivo e em plena efervescência no momento presente. Além disso, inclui uma bibliografia relevante e bastante atualizada sobre o assunto e uma rela??o bastante completa de livros de cr?nicas publicados no período de 1936 até o presente.

Mihai Eminescu este considerat de cititori ?i de critica literar? mondial? drept cea mai important? voce poetic? din literatura rom?n?. ?Titlul de fata reprezinta cea mai bogata colectie de poezii a poetului Mihai Eminescu. In cele 650 de pagini regasiti titluri celebre precum: Floare albastra * Revedere * Scrisoarea III * Luceafarul * Ce te legeni... * Mai am un singur dor * Sara pe deal

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

La zece ani de la moartea lui Emil Cioran – un studiu aplicat ?i incitant despre viata ?i opera sa, rela?ia filosofului de la R??inari cu marii g?nditori ai lumii, dar ?i cu ?ara ce l-a d?ruit lumii, cu care parisianul nu ?nceteaz? niciodat? controversele. Un studiu de teorie ?i istorie literar? extrem de interesant ?i util ce se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Volumul de versuri Elegii parisiene este scris ?n anii 1986-1987, la Paris, reprezent?nd – conform confesiunii autorului – ?alcoolul unei veri“. Este un volum dens, scris ?n siajul Elegiilor… rilkeene, de factur? expresionist?, volumul fiind menit sa ne aduc? ?n fa?? o alt? posibil? imagine a romancierului Nicolae Breban.

De la fulminantul s?u debut ca poet ?i teoretician al futurismului, Vladimir Maiakovski s-a dovedit a fi un n?valnic emanator de energii artistice, ideatice, un generos creator de metafore surprinz?toare, ?nc?t cople?ea, hipnotiza o parte a publicului; las? cu gura cascat? sute ?i sute de in?i… Era un adev?rat retor (cu ?glas de arhidiacon“, cum scria Pasternak) al noii literaturi, al futurismului rus; retor clam?nd ?n gura mare!… Acest poem tot Pasternak l-a definit ca fiind un ?nemuritor document din preclipele mor?ii“… Vladimir Maiakovski face parte din spi?a nu prea numero?ilor poe?i c?rora li se potrive?te calificativul de uria?. (Leo Butnaru)

Un roman textualist, un roman-experiment propus de o scriitoare care are un stil aparte, abrupt, dens, av?nd for?a de a recurge la mari desf??ur?ri epice, situate ?n siajul textuali?tilor europeni. ?Hidrapulper este o metafor? terifiant?, o bolgie ?n care se f?r?m?, se topesc deopotriv? destine, cuvinte, c?r?i, momente istorice, natura ?ns??i... toate trec?nd ?ntr-o past? inform?. Un roman "negru", unic, al adev?ratei atmosfere de “fabric?““. (Christian Cr?ciun)Cartea este destinat? unui public larg, iubitorilor de romane ce fac parte din onorabila tradi?ie a romanelor de citit ?n tren.

Pata-Tata. ?ah nu este o carte de critic? literar?, nu este un experiment critific?ional hibrid, nu este nici o fic?iune pur?, ci este, ?n cel mai autentic sens pe care ?l permite literatura ast?zi, confesiunea unei sensibilit??i ?b?ntuite“. Despre paginile care ??i ?ntind umbrele prelungi asupra propriei vie?i ?i despre absen?ele care se strecoar? imperceptibil din autobiografic ?n c?r?ile pe care le cite?te, Diana Adamek scrie ?ntr-o tonalitate silen?ioas?, hipnotic?, cu talentul incontestabil al unui romancier. Evit?nd conven?iile obosite ale textualismului, sau problematiz?rile conceptuale ale teoriei literare, Pata-Tata. ?ah este romanul unei credin?e poetice care configureaz? deopotriv? spa?iul clipei vii ?i cel al memoriei livre?ti ?n liniile de for?? ale unei vibra?ii pasionale. ?ntre c?r?ile rom?ne?ti ale primului deceniu, acest eseu confesiv al Dianei Adamek r?m?ne cea mai patima?? ?i mai provocatoare m?rturie de credin?? a unui cititor avizat, ?i, dup? cum avea s? se dovedeasc? c??iva ani mai t?rziu, a unui excep?ional prozator.Ovidiu Mircean

Йшов четвертий р?к св?тово? в?йни. Втомлений под?ями генерал-лейтенант рос?йсько? ?мператорсько? арм?? Павло Петрович Скоропадський, нащадок старовинно? старшинсько? фам?л??, ще не знав, що стане гетьманом незалежно? Укра?нсько? Держави. Епоха зм?н, яку самовбивчо наближали революц?онери вс?х мастей, перетворилася на апокал?псис, в?йну вс?х проти вс?х, але Скоропадському стало духу взяти на себе невдячну ношу державного буд?вництва. Спроба зак?нчилася ц?лковитим ? оч?куваним провалом, але окрем? починання гетьмана дотривали до наших дн?в: саме йому Укра?на завдячу?, наприклад, Академ??ю наук. У цих пронизливих спогадах постають буремн? роки революц?? ? громадянсько? в?йни та особиста драма Скоропадського, який за влучними словами Вячеслава Липинського, став укра?нцем, т?льки переставши бути гетьманом. Але, на жаль, було вже п?зно: Укра?ну охопив червоний морок з п?вноч?. Коментар? до видання п?дготували Георг?й Потульницький, Владлена Мара?ва. П?слямова — Ярослава Пеленського, ?горя Гирича та Георг?я Папак?на.

Nagy élmény ez az éjszaka! Felettem zldell faág és a csillagos ég.” A csndben zek, dámvadak osonnak le a kopolyához”… – írja naplójában tizenévesen a majdani kutató, a nvénybiológia professzora, két teljes napot egyedül eltltve a Nagynyíri erdben. Folytatódik a sor nyári diákmunkaként egész megyéket feltérképez kerékpártúrákkal, ifjúkori nyaralásokkal, majd eljutunk a már felntt férfi, családapa kutatói munkáival sszekapcsolódó utazásaihoz, tanulmányútjaihoz. Egyszer turista számára elérhetetlen oldalát láthatjuk Hollandiának, Japánnak, megtudjuk, hol van Fokhagymaország”, van-e, volt-e rabszolgaság a 20. sz.-ban, mit mond a távolról jtt magyarnak Dél-Amerika… Megismerhetjük más népek szokásait, vallását, gynyrkdhetünk természeti és épített kincseik szépségében. Ismeretekben gazdag leírások, pontos információkkal az adott ország fldrajzi adottságairól, társadalmáról, olykor trténelmérl is – érzékletesen, élményszeren. Nem hagyva ki a korabeli Magyarország külfldi utakkal kapcsolatos hozzáállását sem... Szülfldjérl, Trtelrl indul, és vissza is tér oda. Bár Szegeden él, mégis tevékenyen vesz részt a település mindennapjaiban. E. L. tudósként gondolkodik, de a hétkznapok nyelvén fogalmaz. Visszaemlékezéseit olvasva knnyedén, szinte észrevétlenül gazdagodik tudásunk, emelkedik lelkünk… Szafián Zsuzsanna tanár, író