Un caleidoscop ?n care se rotesc ?ncet imagini din copil?ria cu mineri, decantoare ?i benzi care transport? c?rbunele sau din adolescen?a ?ntr-o uniform? albastr?. Textele astea spun, ?n fond, pove?ti despre oameni dragi. (Ana Pu?ca?u)Ce-?i r?m?ne de f?cut atunci c?nd e?ti num?rat ?dup? gloan?e“, c?nd ajungi s? asociezi cele mai bune vremuri cu ?primele defil?ri“, prin fa?a ochilor ?i se deruleaz? ?toate marile filme ale indiferen?ei“, iar ?n loc de cer nu mai reu?e?ti s? vezi dec?t ?sute/de mii de c?m??i albastre cu epole?i“? Nu-?i r?m?ne altceva dec?t s? ratezi ?tot ce se putea rata“, asta e lec?ia pe care o ?nva?? at?t de bine ?i o pred?, iat?, mai departe, f?r? gre?eal?, fosta elev? a L(iceului) M(ilitar). De?i pare imprimat pe o band? magnetic?, iar limbajul este ?n esen?? unul sever, discursul ?pedagogic“ din te a?tept ca pe un glonte las? s? se strecoare printre r?nduri suficient din emo?iile, respira?iile sau ezit?rile instan?ei emitente, astfel ?nc?t abilitatea celei aflate la pupitru s? devin? de necontestat. Pentru c?, da, Ana Pu?ca?u convinge f?r? probleme, indiferent dac? scrie despre identit??i furate, manevre sterile, r?zboi, iubire sau ratare. (Cristina Ispas)Un spa?iu disciplinar, depresiv, amenin?at de gloan?e, p?ndit de moarte – o zon? biografic? marcat? de absolvirea LM-ului. Prezen?a semnificativ? a conjunctivelor ?i condi?ional-optativelor m? face s? cred c? totul ar putea fi ?ntocmai, iar rezultatul, exact cel b?nuit, c? oricine poate juca rolul principal propus de Ana Pu?ca?u. Concrete?ea spa?iilor nu se dezminte nici un moment, poeta r?m?n?nd fidel? geografiei ?i istoriei imediate, realiz?nd astfel un sumbru decor al lumii la ?nceput de mileniu; cu fabrici dezafectate, baruri, camioane ?i, de ce nu, cu Bosnia sau Basarabia. Teama care str?bate volumul, ca o ven? sub?ire, tr?deaz? fragilitatea de care literatura ultimelor decenii are at?ta nevoie. Debutul poetic al Anei Pu?ca?u este – probabil – cel mai a?teptat (?i mai reu?it) din zona Timi?oarei, ?n ultima vreme. (Moni St?nil?)

Am mplinit, la 3 martie anul acesta, 81 de ani. O via de om, cu bune i mai puin bune. Am fost martor i actor al multor evenimente, dintre care unele au schimbat cursul istoriei. n cteva dintre aceste schimbri se poate gsi i contribuia mea.[…] Trecerea n revist a istoriei celor 21 de ani de la Revoluia din Decembrie 1989, cu reuite i nereuite, cu experiene pozitive i negative, cu bune i cu rele, trebuie s fie prilej de nvminte pentru toi, s ne inspire pentru a gsi cile cele mai potrivite de redresare i de cuplare a Romniei la procesul n curs de construcie european, n condiiile adncirii procesului amplu de globalizare a economiei i a vieii sociale, n beneficiul tuturor cetenilor rii.“Sunt un om de stnga, nu neg i nu-mi reneg trecutul. Mi-l asum, cu toate ale lui. Dar nimeni nu-mi poate reproa lipsa bunei-credine n ceea ce am fcut. i nici faptul c nu a fi evoluat, c nu a fi nvat din leciile pe care viaa i oamenii mi le-au dat.[…] Nu m-a interesat puterea n sine i nu am folosit puterea pe care am avut-o pentru a face ru sau n interes personal. Puterea devine interesant doar n momentul n care ai un proiect, i ea devine un instrument pentru materializarea lui.Nimic nu corupe mai mult dect puterea. i trebuie s fii, moral vorbind, extrem de puternic pentru a nu te lsa corupt de putere. mi place s cred c pe mine puterea nu m-a corupt. Muli au fost uimii de modul firesc n care s-a fcut transferul de putere n 1996, dup ce domnul Emil Constantinescu a ctigat alegerile prezideniale. Cei care se ateptau la altceva nu m cunosc. Nu mi-am dorit puterea, n 1989, ci mi-am asumat o responsabilitate. Era normal s fiu primul care s respecte regulile la structurarea crora lucrase.[…] Formal, suntem o ar cu toate instituiile i mecanismele unei ri europene, membr a Uniunii Europene. n realitate, lucrurile sunt departe de a fi normale. Am fost i sunt contient de faptul c acestea sunt marile noastre slbiciuni, cele care ne mpiedic s progresm. Nu tiu s existe o soluie miraculoas care s ne vindece de aceste pcate. Cred doar c libertatea de circulaie i dreptul romnilor de a munci n Europa vor permite, n timp, schimbarea profund a Romniei.“

MORE than a thousand years have rolled away since a castle looked down cheerfully from a height amid the Franconian plains into the well-watered Kinzig Valley, with its pleasant villages and towns.?It belonged to the powerful Swabian duke Frederick of Hohenstaufen, whose young and valiant son loved this the best of all his father's proud castles, and often left his uncle's splendid palace to hunt in its forests, or to look down from its lofty oriel window on the blooming plain below.??His father and uncle indeed missed him sadly. His clear blue eye, and the cheerful expression of his noble countenance, seemed to the two grave and war-weary men so gladdening to look upon, that they were always unwilling to let him leave them.??But the young Frederick used to beg them so earnestly to grant him the freedom of the forest for just this once, that father and uncle smilingly granted him permission, though "this once" was often repeated..

C?t?lin Ghi?? este unul dintre cei mai serio?i, mai informa?i ?i mai inspira?i cercet?tori care se afirm? ?n comparatistica literar? ?i cultural? de la noi. Neotematismul s?u este unul atent la diferen?e – ?i ?n primul r?nd la diferen?a estetic? –, reticent fa?? de exploatarea ideologizant? a literaturii. Cartea de fa?? ??i acoper? tema cu mare grij?, cu acribie filologic? ?i teoretic?, dar o ?i dep??e?te uneori prin implica?ii nea?teptate ?i prin considera?ii de ansamblu. ?mi place ?n mod deosebit luciditatea autocritic? a autorului, ?n care v?d reflexul moral al modestiei ?i, ?n acela?i timp, orgoliul justificat al competen?ei profesionale“. – Mircea Martin

Gerek aklara gerek insanlara yazmtm iirlerimi... Bana pis bir ucubeymiim gibi davranan ucubeye... nsan hi ucubeye iir yazar m demeyin! Benimki gerek bir ak hikayesiydi... yle sandm...Küüktüm.... Aldandm... Hani bize hep anlatlan kurbaa prens hikayesi var ya; Ben hep kurbaann prens olacan düünmütüm, ama nereden bilebilirdim prensimin kurbaa kacan... Kurbaamn da yok olacan... Bu kitabm benim gibi kurbaay prens zanneden gen kzlara, incinmi aldatlm tüm kadnlara, terk edilmi aklara ve ak ararken insann nasl ac ektiini, her eyini kaybetmiliini anlamak isteyen ak hrszlarna gelsin... ve tüm iir dostlarna.... Ben küük bir kzdm, ok incindim... Lütfen siz incinmeyin ve sizi kimsenin incitmesine izin vermeyin... UCUBEYE... Bugün tam on iki sene oldu gidiinin ardndan.. Uzun uzun yolunu gzleyiimle, hala bana bunu nasl yapt deyiimle geen on iki sene... On iki senedir hi grmedim seni... Belki yüzünü bile unuttum; zaten sesini hi hatrlamyorum. Karma ksan tanmam bile. Sadece benden aldn ak, güven, huzur, mutluluk duygularn bulmaya alyorum. Yalnzlm iimde gibi büyürken braktn korkularla adm atmaya ekindim her ak araymda... Ve yllarca yazdm sen bilmesen de sana...

ONE of the best things to be said of the stories in this volume is that, although they are not biographical, they are about real persons who actually lived and performed their parts in the great drama of the world's history. Some of these persons were more famous than others, yet all have left enduring "footprints on the sands of time" and their names will not cease to be remembered. ??In each of the stories there is a basis of truth and an ethical lesson which cannot fail to have a wholesome influence; and each possesses elements of interest which, it is believed, will go far towards proving the fallibility of the doctrine that children find delight only in tales of the imaginative and unreal. The fact that there are a few more than fifty famous people mentioned in the volume may be credited to the author's wish to give good measure.??SAVING THE BIRDS?ONE day in spring four men were riding on horseback along a country road. These men were lawyers, and they were going to the next town to attend court.?There had been a rain, and the ground was very soft. Water was dripping from the trees, and the grass was wet.?The four lawyers rode along, one behind another; for the pathway was narrow, and the mud on each side of it was deep. They rode slowly, and talked and laughed and were very jolly.?As they were passing through a grove of small trees, they heard a great fluttering over their heads and a feeble chirping in the grass by the roadside.? "Stith! stith! stith!" came from the leafy branches above them.?"Cheep! cheep! cheep!" came from the wet grass.?"What is the matter here?" asked the first lawyer, whose name was Speed.?"Oh, it's only some old robins!" said the second lawyer, whose name was Hardin. "The storm has blown two of the little ones out of the nest. They are too young to fly, and the mother bird is making a great fuss about it."?"What a pity! They'll die down there in the grass," said the third lawyer, whose name I forget.?"Oh, well! They're nothing but birds," said Mr. Hardin. "Why should we bother?"? "Yes, why should we?" said Mr. Speed.?The three men, as they passed, looked down and saw the little birds fluttering in the cold, wet grass. They saw the mother robin flying about, and crying to her mate.?Then they rode on, talking and laughing as before. In a few minutes they had forgotten about the birds.?But the fourth lawyer, whose name was Abraham Lincoln, stopped. He got down from his horse and very gently took the little ones up in his big warm hands.

When George Washington was a boy there was no United States. The land was here, just as it is now, stretching from the Atlantic Ocean to the Pacific; but nearly all of it was wild and unknown.??Between the Atlantic Ocean and the Allegheny Mo-untains there were thirteen colonies, or great settlements. The most of the people who lived in these colonies were English people, or the children of English people; and so the King of England made their laws and appointed their governors.??The newest of the colonies was Georgia, which was settled the year after George Washington was born.?The oldest colony was Virginia, which had been settled one hundred and twenty-five years. It was also the richest colony, and more people were living in it than in any other.??There were only two or three towns in Virginia at that time, and they were quite small.?Most of the people lived on farms or on big plantations, where they raised whatever they needed to eat. They also raised tobacco, which they sent to England to be sold.??The farms, or plantations, were often far apart, with stretches of thick woods between them. Nearly every one was close to a river, or some other large body of water; for there are many rivers in Virginia..

Michael Faraday (1791 –1867) was an English scientist who contributed to the fields of electromagnetism and electrochemistry. His main discoveries include those of electromagnetic induction, diamagnetism and electrolysis. Although Faraday received little formal education, he was one of the most influential scientists in history. It was by his research on the magnetic field around a conductor carrying a direct current that Faraday established the basis for the concept of the electromagnetic field in physics. Faraday also established that magnetism could affect rays of light and that there was an underlying relationship between the two phenomena. He similarly discovered the principle of electromagnetic induction, diamagnetism, and the laws of electrolysis. His inventions of electromagnetic rotary devices formed the foundation of electric motor technology, and it was largely due to his efforts that electricity became practical for use in technology. As a chemist, Faraday discovered benzene, investigated the clathrate hydrate of chlorine, invented an early form of the Bunsen burner and the system ofoxidation numbers, and popularised terminology such as anode, cathode, electrode, and ion. Faraday ultimately became the first and foremost Fullerian Professor of Chemistry at the Royal Institution of Great Britain, a life-time position.. Faraday was an excellent experimentalist who conveyed his ideas in clear and simple language; his mathematical abilities, however, did not extend as far as trigonometry or any but the simplest algebra. James Clerk Maxwell took the work of Faraday and others, and summarized it in a set of equations that is accepted as the basis of all modern theories of electromagnetic phenomena. On Faraday's uses of the lines of force, Maxwell wrote that they show Faraday "to have been in reality a mathematician of a very high order – one from whom the mathematicians of the future may derive valuable and fertile methods." The SI unit of capacitance is named in his honour: the farad. Albert Einstein kept a picture of Faraday on his study wall, alongside pictures of Isaac Newton and James Clerk Maxwell. Physicist Ernest Rutherford stated; "When we consider the magnitude and extent of his discoveries and their influence on the progress of science and of industry, there is no honour too great to pay to the memory of Faraday, one of the greatest scientific discoverers of all time". ABOUT AUTHOR: John Tyndall (1820 – 1893) was a prominent 19th-century Irish physicist. His initial scientific fame arose in the 1850s from his study of diamagnetism. Later he made discoveries in the realms of infrared radiation and the physical properties of air. Tyndall also published more than a dozen science books which brought state-of-the-art 19th century experimental physics to a wide audience. From 1853 to 1887 he was professor of physics at the Royal Institution of Great Britain in London. Tyndall was born in Leighlinbridge, County Carlow, Ireland. His father was a local police constable, descended from Gloucestershire emigrants who settled in southeast Ireland around 1670. Tyndall attended the local schools in County Carlow until his late teens, and was probably an assistant teacher near the end of his time there. Subjects learned at school notably included technical drawing and mathematics with some applications of those subjects to land surveying. He was hired as a draftsman by the Ordnance Survey of Ireland in his late teens in 1839, and moved to work for the Ordnance Survey for Great Britain in 1842. In the decade of the 1840s, a railroad-building boom was in progress, and Tyndall's land surveying experience was valuable and in demand by the railway companies. Between 1844 and 1847, he was lucratively employed in railway construction planning. In 1847 Tyndall opted to become a mathematics and surveying teacher at a boarding school (Queenwood College) in Hampshire. Recalling this decision later, he wrote: "the desire to grow intellectually did not forsake me; and, when railway work slackened, I accepted in 1847 a post as master in Queenwood College." Another recently arrived young teacher at Queenwood was Edward Frankland, who had previously worked as a chemical laboratory assistant for the British Geological Survey. Frankland and Tyndall became good friends. On the strength of Frankland's prior knowledge, they decided to go to Germany to further their education in science. Among other things, Frankland knew that certain German universities were ahead of any in Britain in expe-rimental chemistry and physics. (British universities were still focused on classics and mathematics and not laboratory science.)The pair moved to Germany in summer 1848 and enrolled at the University of Marburg, where Robert Bunsen was an influential teacher. Tyndall studied under Bunsen for two years.

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

Un b?iat de ?ase ani care a impresionat-o pe ?mp?r?teasa Austriei cu geniul s?u muzical Un compozitor care a scris peste 600 de concerte, sonate, simfonii ?i opere ?n cei treizeci ?i cinci de ani c?t a tr?it Un muzician serios c?ruia ?i pl?cea s? spun? glume stupide Toate cele de mai sus! ? Afl? mai multe despre adev?ratul Wolfgang Amadeus Mozart ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Un copil care a ?nv??at s? deseneze ?nainte s? ?nve?e s? vorbeasc?. Un iubitor de animale care avea un ?oricel, o broasc?-?estoas?, o maimu?? ?i o mul?ime de pisici ?i c?ini. Cel mai celebru artist al secolului al XX-lea. Toate cele de mai sus! Afl? mai multe despre adev?ratul Pablo Picasso ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Chronicling the landmark events in Beethoven's life, this book enhances understanding of the composer's character, inspiring a deeper appreciation for his work.?George Alexander Fischer illuminates the composer’s difficult childhood, his struggle to maintain friendships and romances, his ungovernable temper, his obsessive efforts to control his nephew’s life, and the excruciating decline of his hearing. This absorbing narrative provides a comprehensive account of a momentous life, as it takes the reader on a journey from the composer’s birth in Bonn to his death in Vienna.

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s elj?ne k?zétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyak?veit, ?klel? kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ‘?s, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’ […] He was brave and fearless, always ready for fight, There’s nobody like him here and there and world-wide; If he would rise from dead and would come to your ranks, You’d believe all his things to be fancies and cranks. Neither three of yours could raise his ponderous mace And his sling-stones and pike and his iron sword-lace; You’d be well dumbfounded looking at his grand shield, ‘And at spurs he had on his boots in battle-field.’ ?

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

Om politic liberal mai pu?in cunoscut, Gheorghe D. Pallade a l?sat un jurnal care, de?i cuprinde o perioad? destul de scurt? ?n timp, 1 martie 1897 - 8 ianuarie 1898, ne va introduce ?n atmosfera extrem de fr?m?ntat? din interiorul Partidului Na?ional Liberal.S-a n?scut ?n anul 1858 la B?rlad, dintr-o familie ?nst?rit?. ?i-a f?cut studiile secundare ?i universitare ?n ?ar?, lu?ndu-?i licen?a ?n drept la Facultatea de drept a Universit??ii din Bucure?ti ?n anul 1880. Intr? ?n magistratur? p?n? ?n 1884 c?nd, particip?nd la alegeri este ales deputat pe listele Partidului Na?ional Liberal. Din acest moment via?a lui devine public? ?i intr? ?n v?ltoarea luptelor politice. ?n acela?i an, al?turi de C.A. Rosetti a sus?inut colegiul unic ?i libertatea absolut? a presei. De fapt a ?i fost colaborator al ziarului Rom?nul.Paginile de jurnal, de?i nu acoper? nici un an de zile, prezint? una din cele mai zbuciumate perioade al Partidului Na?ional Liberal. Subiective sau nu, paginile r?mase de la Gh.D. Pallade vin s? completeze istoria politic? a Rom?niei de la sf?r?itul secolului al XIX-lea.L?s?m pe seama cititorului s? analizeze jurnalul lui Gh.D. Pallade. Nou? nu ne r?m?ne dec?t s? ar?t?m c? am considerat ca notele s? fie c?t se poate de complete, persoanele ?i locurile fiind foarte numeroase, f?r? de care, chiar un cititor avizat nu s-ar descurca. Iat? de ce am recurs la solu?ia de a desp?r?i notele de indicele de nume. Trebuie, de asemenea, s? atragem aten?ia c? notele sunt a?ezate alfabetic, deoarece tot volumul ar fi fost prea ?nc?rcat de numere ?i cifre. Sper?m c? modesta noastr? contribu?ie prin editarea acestui jurnal s? ?mplineasc? un scurt moment din fr?m?ntata noastr? istorie politic? a Rom?niei de la sf?r?itul secolului al XIX-lea.

Cartea de Poezii a poetei confirm? un stil, o atitudine estetic? ?i o capacitate de a dep??i ?ngr?dirile presupuse de reactualizare a vechilor formule poetice. Claudia Voiculescu ??i asum? riscul de a p?rea demodat?, abord?nd ceea ce majoritatea poe?ilor din diverse genera?ii ori promo?ii, a respins, cel mai adesea din neputin??.Cred c? poezia Claudiei Voiculescu merit? aten?ia criticii ?i o mediatizare corespunz?toare. (Liviu Gr?soiu)Claudia Voiculescu ridic? forma fix? a rondelului la ?n?l?imi demne de orice competi?ie.... Este o poet? ?n al c?rei talent cred. (C.D. Zeletin)Poet? de ?nalt? for?? r?scolitoare, talent viguros cu cizel?ri de art? adev?rat? ?n ad?ncul substrat al cuv?ntului, vers pasional ?i cotropitor... (Pan. M. Vizirescu)Claudia Ilie, preoteas? ?ntru poezie... (Tudor George)Delicata poet? Claudia Ilie Voiculescu este o voce liric? de mare sensibilitate... (Dumitru Radu Popa)

Tr?g?nd linie, am spune c? ne afl?m ?n prezen?a unui demers pertinent de mare actualitate, a unui pre?ios instrument de lucru menit s? umple un gol ?n literatura didactico-?tiin?ific? de specialitate, dar totodat? put?nd deveni util ?i unor cercuri intelectuale interesate de evolu?ia fenomenului poetic rusesc ?n secolul XX, situate ?n afara comunit??ii universitare. (Mircea Croitoru) E o bibliotec? umbl?toare. A citit mii de c?r?i ale altora ?i a scris c?teva ale sale. ?l recuno?ti dintr-o mie. Ziarele, revistele, c?r?ile ?i sunt lipite de degete. Merge pe strad? ?i cite?te, a?teapt? lini?tit la o coad? ?i cite?te. Absent pentru lumea aceasta viermuitoare ?i pragmatic?, el s-a retras protector ?n spatele ziarelor ?i c?r?ilor, ?i a rezistat. Cu o ?inut? sobr?, de o ?epeno?enie verde, demn? de ?ara Fagilor de unde-?i trage ob?r?ia, nu-i po?i da anii pe care, incredibil, ?i are. (…) Dac? te duci la el acas?, totul pare sprijinit pe tomuri, iar dac? ai proasta inspira?ie s? clinte?ti ceva, acea ?arhitectur? intelectual?“ ??i poate fi fatal?. Un soi de Manole Anapoda, zidit ?n chip de An? ?ntr-o m?n?stire de c?r?i. Prietenii ?i spun Dima. Am tradus ?mpreun? din Bulat Okudjava volumul de versuri C?ntecul esen?ial ?i, din mul?i al?i poe?i contemporani ru?i, ?n periodice. Metodic, punctual, suferind de acribie ?i, bine?n?eles, scufundat ?ntr-o lectur? atunci c?nd nu lucram ?mpreun?, a dovedit c? nu e doar un consumator de literatur?, ci ?i un excelent cunosc?tor al limbii din care traducea, ?i chiar un creator. ?l invidiez pentru felul sfid?tor ?n care ?tie s? uite de televizor ?i de calculator. Dima cite?te. El e scufundat ?n ecranul unei file de carte, al unei pagini de ziar sau de revist?. ?ntr-o vreme ?n care aceste dou? ustensile subjug? lumea obosind-o, nevroz?nd-o, ?mb?tr?nind-o, f?c?nd abstrac?ie de mirajul lor, el a r?mas ?nc? proasp?t, zdrav?n ?i t?n?r. (Passionaria Stoicescu)