《厚黑学》是作者用奇特的思维方式写成的一本奇书，它的问世在某种程度上冲击了当时的一些正统思想，在思想史上更是影响深远。甚至连林语堂、柏杨、李敖、南怀瑾等学问大家也都对其赞不绝。

　　《逻辑思维能力提升与创新人才培养丛书：逻辑思维能力与素养》深入浅出地介绍了逻辑思维的基础知识，全书共分为九章，包括：明确概念、恰当判断、正确推理、概括结论、解释因果、思维规律、有效论证、洞悉假设、识别谬误。每一个问题都体现了一个的基本素养。 　　提高人的思维能力是教育的根本目的之一。逻辑思维能力主要包括判断真假是非的能力、抽象概括能力、论证反驳能力、理解识别能力、形式推理能力、比较类比能力等，这些能力并非天赋能力，而是可以从幼儿时代开始，不断训练、习得的。作为孩子的任老师——家长，和中小学老师如果能够了解逻辑思维能力训练的常识，提高自身逻辑思维素养，无疑会在训练、开发孩子的逻辑思维能力、养成逻辑思维素养方面起到事半功倍的作用。学生如果能够掌握逻辑思维的基本方法，就可以在各门课程的学习中学会思考、学会理解、学会运用，学习就可以一以贯之，取得更高的学习效率。2013年高考命题中呈现“强调能力，突出思维“的新趋势，一些自主招生院校明确规定“数学和逻辑”是报考文理科学生的必考科目。这表明我国教育界把加强逻辑思维能力的开发与培养在前所未有的高度，并将其与培养创新人才相结合。

“世界是我的表象”——这是真理，适用于任何生活着的和认识着的生物，不过只有人才能够将其纳入反省的、抽象的意识之中。倘若人真的这么做了，他就会出现关于哲学的思考。由此，他会明确地认识到，他不认识什么太阳、地球，而永远只承认眼睛，因为太阳为眼睛所见；永远只承认手，是手感知了地球；就会懂得，围绕在他身边的这个世界只是作为表象而存在着的；即是说，世界的存在完全是就它对另一事物——一个进行“表象者”的关系而言的。人，就是这个进行“表象者”。

一个人的成功，80％取决于他的人脉，毫不夸张地说，关系决定命运，人脉决定财脉。个人能力相差其实并没有实际表现的那么大，而你能成就多大的功业，与你有多大的关系，与什么样的人交往是分不开的。无论你是前辈还是社会新人，人脉经营*是你提升自我、积累资源的*秘诀。 即便我们是刚刚走进社会的毛头小子，在人脉方面-“一穷二白”；或者长期信奉“万事不求人”，打拼多年才突然发现，自己的人脉几乎为零的职场人。没关系，经营我们的成功人脉，不论早晚都可以“从零开始”! 其实，像“伟大的推销员”那样的超级沟通能力，也并非天生就有，通过从零开始的学习，你也可以掌握类似的沟通技巧，让自己变得更有吸引力。你更需要打造全新的方法，去开拓你的崭新人脉。从零开始，只需一些恰当的技术，你的人脉就可以快速“丰满”起来。而当你的人脉无处不在时，你就已经迈出了走向成功的关键一步。 从现在开始，从看完这本书开始，让我们用心生活，用心工作，将我们的人脉迅速建立起来，让我们拥有属于自己的财脉。

《孟子》以朱熹的《四书章句集注·孟子》为蓝本，博采众长编译而成。每篇前有一篇导读，画龙点睛地阐明本篇的主旨。译文尽可能符合现代人的阅读习惯，准确通顺，简洁流畅。而书中意境深远的插图，则为读者提供了一个更好地理解孟子思想的平台。

　　《大学》提出了明明德、亲民、止于至善三纲领，还提出了格物、致知、诚意、正心、修身、齐家、治国、平天下八条目，因而具有由“内圣”而“外王”的重要意义。《中庸》强调“诚”，把“诚”视作思想体系的范畴，将对“诚”的追求作为“人道”的准则，同时提出了“博学之”、“审问之”、“慎思之”、“明辨之”、“笃行之”的学习过程与认知方法。

帕斯卡尔（1623—1662），法国17世纪*天才的数学家、物理学家和哲学家。他在理论科学和实验科学两方面都做出巨大贡献。几何学上的帕斯卡尔六边形定理、帕斯卡尔三角形，物理学上的帕斯卡尔定理等均是他的贡献。他还创制了世界上台计算机，制作了水银气压计。他同时还是概率论的创立从之一。 1670年《帕斯卡尔思想录赏析》一书在法国首版。该书以其论战的锋芒、思想的深邃以及文笔的流畅而作为世界思想文化史上的经典著作，对后世产生了深远影响，被认为是法国古典散文的奠基之作。帕斯卡尔是一个宗教色彩十分浓厚的思想家。他认为人是完全地处于罪孽之中，要靠上帝的恩赐才能得到拯救，然而，他也继承了理性主义的传统，对人性、人生、社会、哲学和宗教等问题进行了理性的探讨。

《菜根谭》是明代万历年间问世的一问奇书。作者洪应明，用一条条精炼的箴言警句，向世人讲述为亻世的道理。本书集儒家修身齐家治国平天下的思想、佛家超凡脱俗息念观心的禅机、道家清净无为乐天知命的观念于一体，人生百味，蕴集其中！综观全书，文辞幽雅，含义淳厚，耐人寻味。有禅、有道、有趣、有味，可以陶冶性情、练达人生！

有两种伟大的事物，我们越是经常，越是执着地思考他们，我们心中就越是充满永远新鲜，有增无止的赞叹和敬畏——他就是我们头上的灿烂星空，我们心中的道德法则！两百年前，一个世界上伟大的哲学家，把这个结论写在了他的著作，《实践理性批判》中，刻在了他的墓道上。他就是康德，一个被誉为哲学王冠上璀璨的明珠，卓然挺立于人类思想*上的巨人。在他离去了一百多年后，20世纪的哲学家们，惊叹的发现他的哲学应当成为新哲学的基础和出发点，任何离开他的立场的倒退都是不能接受的。哲人们纷纷著书立说高呼着“回到康德那里去”，回到这个世界公民的身边去，使世人惊醒。

《哲学其实很有趣:超有用超好看的哲学故事(漫画彩图白金版)》中的哲学故事剥去了哲学深奥艰涩的外衣，形象而生动地讲述了哲学的流派和思想，剖析了哲学发展的原理、规律和方法，揭示了哲学的奥秘。它以高超的分析技巧和深刻而冷静的洞察力向读者充分展现了哲学思考的真正旨趣。让你在轻松愉悦中领悟严肃哲学的趣味，回味生活的甜美，感悟人生的真谛。

《解读柏拉图》没有一位哲人像柏拉图那样关注严格的哲学思考，也没有一位哲人能以更为丰富的想象力和创造力吸引读者加入哲学对话。柏拉图其人其书两千多年来被人们不断解读，大家众说纷纭，莫衷一是。本书以广博的视野、权威的眼光、平时的语言介绍了柏拉图的复杂思想和多方面的天才创见，展示了柏拉图研究的**成果。

Via?a fiec?ruia dintre noi se desf??oar? pe fundalul unor nara?iuni?sau teorii filosofice discrete ?i insesizabile, care ne ofer? sens ?i ne ?ndrum? ?n momentele de cump?n?.Au o istorie fascinant? ?i uneori extrem de agitat?, care st? m?rturie?pentru str?daniile noastre de a ?n?elege lumea ?i de a o transforma ?ntr-un mediu familiar.Cartea de fa?? ne prezint? istoriile a trei dintre aceste nara?iuni,?cunoscute mai mult filosofilor, cu toate c? ele ?ncearc? s? ofere r?spuns?la ?ntreb?ri tulbur?toare ?i de?o importan?? cov?r?itoare pentru?noi to?i: de ce exist? lumea, ?n ce const? identitatea persoanei, ce?este realitatea.

Ce este dragostea? Cum poate fi explicat ceva at?t de intim, de misterios, de minunat? Autorul nu ??i propune s? ne dezv?luie vreun mare adev?r filosofic, nici s? ne ofere sfaturi practice. Nu ne ?nva?? cum s? avem orgasm sau cum s? sc?p?m de gelozie. Nu ne spune c? femeile g?ndesc cu o alt? parte a creierului dec?t b?rba?ii, nici nu ne arat? cum s? ne salv?m rela?ia. ?n schimb, ne ajut? s? ?n?elegem comportamentul sexual ?i social, dar ?i mecanismele din spatele unor reac?ii pe care le consider?m normale ?i fire?ti.?n c?utarea r?spunsului la ?ntrebarea Ce este dragostea?, Richard David Precht exploreaz? discipline dintre cele mai diverse: biologia, psihologia, sociologia, filosofia, chiar ?i chimia. De la fiecare vom afla c?te ceva despre dragoste: c?t de egoiste sunt genele noastre ?i c?t de mult ne influen?eaz?; ce este tipic comportamentului sexual feminin ?i celui masculin; c?t de mare este aportul culturii la capacitatea noastr? de a ne ?n?elege pe noi ?n?ine ?i de a ?n?elege lumea, ca femeie sau ca b?rbat; ce se ?nt?mpl?, de fapt, ?n creierul nostru c?nd iubim; care este diferen?a dintre dragoste ?i sex; de ce a devenit at?t de important? pentru noi dragostea romantic?.?n final, afl?m c? dragostea nu are explica?ie. Ea nu poate fi dec?t tr?it?!

...a knyvet ne tekintsük úgy, mint amelynek a fejldése már befejezdtt, és amin már nincs is mit tkéletesíteni... azzal mintha nem foglalkozna senki, hogy a knyvet miként lehetne az olvasó számára használhatóbbá tenni... nagyon is el tudnék képzelni ergonomikusabban megtervezett és knnyebben kézben tartható knyvet is (amelyet nem ejtek el, ha a mobilom után kezdek kotorászni a 6-os villamoson. Ha egyszer vehetünk jobban kézbe ill tollat, akkor talán ez sem képtelenség).”

...amikor apaként elmegyek az óvodába, hogy elhozzam a kisfiamat, akkor milyen alapon választom ki, hogy kit viszek haza Talán megkérdezem az óvóntl, hogy melyik gyerek viselkedett a legjobban Vagy krülnézek, hogy melyik klyk a legszebb s ha az óvón azzal fogad, hogy az én gyerekem elpáholta t csoporttársát, és egy pohár kefirt nttt a takarító néni fejére, akkor ott hagyom, és választok egy normális gyereket Nem. Minden krülmények kzt a sajátomat viszem haza. Azért, mert az enyém! Ez a vele való kapcsolatom alapja. s ha ez az alap megvan, hazaviszem t, és otthon elbeszélgetek vele a pohár kefirrl, az ovistársakról, a takarító nénirl és a verekedésrl. Milyen egyszernek és természetesnek tnik mindez, ha a saját gyermekeinkrl van szó, de ha Jézus mondja ugyanezt az Atyáról, akkor zavarba jvünk, mert a szégyen és a félelem által belénk vésdtt kalmárszellem olyan mélyen járja át a lelkünket, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy csak úgy, minden feltétel nélkül szeretni való emberek vagyunk...” BOLYKI LSZL 1973-ban született Budapesten. Zenész (Bolyki Brothers, Budapesti Fesztiválzenekar, Erkel Ferenc Kamarazenekar), spirituális szemlélet lelkigondozó, párkapcsolati és nismereti témákra szakosodott tréner, a Milyen zenét szeret Isten cím ktet szerzje. Bolyki László munkája azt tanítja nekünk, hogy a múlt si kultúrájának szimbolikus értékei a mai ember problémáiban is eleven lélektani, spirituális útmutatást tudnak nyújtani.” dr. SLE FERENC, a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Valláslélektani Osztályának forvosa A Kegyelem és kalmárszellem nem csak egy knyv a sok kzül; fontos, hogy minél tbb olvasóhoz eljusson! Mindenkinek ajánlom szeretettel.” SZENCZY SNDOR a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány vezetje

Valamikor a muzsika egyszer volt, szerény és tiszteletreméltó, ma cicomás lett és zrzavaros, méltóságát és értékét veszített, gyalázatos iparrá süllyedt.” Mikor volt a muzsika egyszer, szerény és tiszteletreméltó, és vajon milyen úton-módon veszítette el méltóságát és értékét Meg tudjuk határozni, hogy melyek a zene zrzavaros és cicomás stíluselemei Tudjuk-e, hogy hogyan és miért süllyedt a zene gyalázatos iparrá Végül, de nem utolsósorban fel tudjuk-e mérni annak jelentségét, hogy a fenti idézet a 6. századból származik, a nagy keresztény gondolkodó, Boethiusz tollából E knyv a zene és a kereszténység hagyományosan feszültségektl terhelt kapcsolatát vizsgálja, a valamikor” és a ma” szakrális zenéjének tükrében. A szerz szándéka, hogy a zene a dicséret és magasztalás eszkze, és ne a feszültségek állandó forrása legyen a keresztény egyházak és gyülekezetek életében. BOLYKI LSZL 1994-ben szerezte mvész-tanári diplomáját a budapesti Zeneakadémián. A Bolyki Brothers énekegyüttes, a Budapesti Fesztiválzenekar és az Erkel Ferenc Kamarazenekar tagjaként rendszeresen fllép Európa, Amerika és zsia legjelentsebb zenei kzpontjaiban. Spirituális szemlélet lelkigondozó, párkapcsolati és nismereti témákra szakosodott tréner, a Kegyelem és kalmárszellem cím ktet szerzje.

Sri Krsna számtalan univerzum vitathatatlan Ura, akit korlátlan er?, gazdagság, hírnév, tudás és lemondás jellemez, ám ezek az ?r?kké diadalmas energiák csupán részben  tárják fel ?t. Végtelen dics?ségét csak az ismerheti meg, aki elb?v?l? szépségénél keres menedéket, ?sszes t?bbi fenséges tulajdonsága forrásánál, melynek páratlan transzcendentális teste ad otthont. Szépségének legf?bb jellemz?je az a mindenek f?l?tt álló édes íz, ami t?mény kivonata mindennek, ami édes. Minden édes dolgot túlszárnyal, és nem más, mint az édes íz megízlelésének képessége. Sri Krsna édes természete finom arany sugárzásként ragyog át transzcendentális testén. Govinda páratlanul gy?ny?r? testének legszebb és legédesebb része ragyogó arca. ?des hold-arcán rejtélyes mosolya a legédesebb, az az arcáról ragyogó ezüst holdsugár, ami nektárral árasztja el a világot. Mosolyának sugárzása nélkül keser? lenne a cukor, savanyú a méz, és a nektárnak sem lenne íze. Amikor mosolyának holdsugara elvegyül teste ragyogásával, a kett? együtt a kámfor aromájára emlékeztet. Ez a kámfor aztán ajkán keresztül a fuvolába kerül, ahonnan megfoghatatlan hangvibrációként t?r el?, és er?nek erejével rabul ejti azoknak az elméjét, akik hallják. Ahogy a szavak gondolatok mondanivalóját hordozzák, ahogy a gondolatok a szemben tükr?z?dnek, ahogy egy mosoly a szív érzelmeir?l árulkodik, úgy a fuvola hangja Sri Krsna szépségét viszi a fül?n keresztül a szív templomának oltárára.

Euthyphro (Ancient Greek: Euthuphron) is one of Plato's early dialogues, dated to after 399 BC. Taking place during the weeks leading up to Socrates' trial, the dialogue features Socrates and Euthyphro, a religious expert also mentioned at Cratylus 396a and 396d, attempting to define piety or holiness. Background The dialogue is set near the king-archon's court, where the two men encounter each other. They are both there for preliminary hearings before possible trials (2a).Euthyphro has come to lay manslaughter charges against his father, as his father had allowed one of his workers to die exposed to the elements without proper care and attention (3e–4d). This worker had killed a slave belonging to the family estate on the island of Naxos; while Euthyphro's father waited to hear from the expounders of religious law (exegetes cf. Laws 759d) about how to proceed, the worker died bound and gagged in a ditch. Socrates expresses his astonishment at the confidence of a man able to take his own father to court on such a serious charge, even when Athenian Law allows only relatives of the deceased to sue for murder. Euthyphro misses the astonishment, and merely confirms his overconfidence in his own judgment of religious/ethical matters. In an example of "Socratic irony," Socrates states that Euthyphro obviously has a clear understanding of what is pious and impious. Since Socrates himself is facing a charge of impiety, he expresses the hope to learn from Euthyphro, all the better to defend himself in his own trial. Euthyphro claims that what lies behind the charge brought against Socrates by Meletus and the other accusers is Socrates' claim that he is subjected to a daimon or divine sign which warns him of various courses of action (3b). Even more suspicious from the viewpoint of many Athenians, Socrates expresses skeptical views on the main stories about the Greek gods, which the two men briefly discuss before plunging into the main argument. Socrates expresses reservations about such accounts which show up the gods' cruelty and inconsistency. He mentions the castration of the early sky god, Uranus, by his son Cronus, saying he finds such stories very difficult to accept (6a–6c). Euthyphro, after claiming to be able to tell even more amazing such stories, spends little time or effort defending the conventional view of the gods. Instead, he is led straight to the real task at hand, as Socrates forces him to confront his ignorance, ever pressing him for a definition of 'piety'. Yet, with every definition Euthyphro proposes, Socrates very quickly finds a fatal flaw (6d ff.). At the end of the dialogue, Euthyphro is forced to admit that each definition has been a failure, but rather than correct it, he makes the excuse that it is time for him to go, and Socrates ends the dialogue with a classic example of Socratic irony: since Euthyphro has been unable to come up with a definition that will stand on its own two feet, Euthyphro has failed to teach Socrates anything at all about piety, and so he has received no aid for his own defense at his own trial (15c ff.).

《哲学是很好玩儿的》(套装共15册)包括生命哲学、心灵哲学等多种哲学思想结晶，读者可以从入门开始，通过通俗易懂的方式学会如何用哲学思维思考，感受哲学里的自我和世界，帮读者重新审视自我和我们栖居的世界，以及和这个世界的关系，捕捉心中迸发的迷惑与感悟，进而把它们锤炼为人生的智慧。

Among the notable books of later times-we may say, without exaggeration, of all time--must be reckoned The Confessions of Jean Jacques Rousseau. It deals with leading personages and transactions of a momentous epoch, when absolutism and feudalism were rallying for their last struggle against the modern spirit, chiefly represented by Voltaire, the Encyclopedists, and Rousseau himself--a struggle to which, after many fierce intestine quarrels and sanguinary wars throughout Europe and America, has succeeded the prevalence of those more tolerant and rational principles by which the statesmen of our own day are actuated. On these matters, however, it is not our province to enlarge; nor is it necessary to furnish any detailed account of our author's political, religious, and philosophic axioms and systems, his paradoxes and his errors in logic: these have been so long and so exhaustively disputed over by contending factions that little is left for even the most assiduous gleaner in the field. The inquirer will find, in Mr. John Money's excellent work, the opinions of Rousseau reviewed succinctly and impartially. The 'Contrat Social', the 'Lattres Ecrites de la Montagne', and other treatises that once aroused fierce controversy, may therefore be left in the repose to which they have long been consigned, so far as the mass of mankind is concerned, though they must always form part of the library of the politician and the historian. One prefers to turn to the man Rousseau as he paints himself in the remarkable work before us. That the task which he undertook in offering to show himself--as Persius puts it--'Intus et in cute', to posterity, exceeded his powers, is a trite criticism; like all human enterprises, his purpose was only imperfectly fulfilled; but this circumstance in no way lessens the attractive qualities of his book, not only for the student of history or psychology, but for the intelligent man of the world. Its startling frankness gives it a peculiar interest wanting in most other autobiographies. Many censors have elected to sit in judgment on the failings of this strangely constituted being, and some have pronounced upon him very severe sentences. Let it be said once for all that his faults and mistakes were generally due to causes over which he had but little control, such as a defective education, a too acute sensitiveness, which engendered suspicion of his fellows, irresolution, an overstrained sense of honour and independence, and an obstinate refusal to take advice from those who really wished to befriend him; nor should it be forgotten that he was afflicted during the greater part of his life with an incurable disease. Lord Byron had a soul near akin to Rousseau's, whose writings naturally made a deep impression on the poet's mind, and probably had an influence on his conduct and modes of thought: In some stanzas of 'Childe Harold' this sympathy is expressed with truth and power; especially is the weakness of the Swiss philosopher's character summed up in the following admirable lines: "Here the self-torturing sophist, wild Rousseau, The apostle of affliction, he who threw Enchantment over passion, and from woe Wrung overwhelming eloquence, first drew The breath which made him wretched; yet he knew How to make madness beautiful, and cast O'er erring deeds and thoughts a heavenly hue Of words, like sunbeams, dazzling as they passed The eyes, which o'er them shed tears feelingly and fast. "His life was one long war with self-sought foes, Or friends by him self-banished; for his mind Had grown Suspicion's sanctuary, and chose, For its own cruel sacrifice, the kind, 'Gainst whom he raged with fury strange and blind. But he was frenzied,-wherefore, who may know? Since cause might be which skill could never find; But he was frenzied by disease or woe To that worst pitch of all, which wears a reasoning show."

　　《文化与人生》是哲学家贺麟撰写于抗战时期的论文集，是贺麟先生前期思想的代表作。《文化与人生》中每一篇文字都是为中国当时迫切的文化问题、伦理问题和人生问题所引起，而根据贺麟先生读书思想体验所得去加以适当的解答。这些解答所取的途径，如从学派的分野来看，似乎比较近中国的儒家思想，和西洋康德、费希特、黑格尔所代表的理想主义。《文化与人生》中大都系亲切地自道所思所感和所体察到的新意思，以与青年朋友们谈心论学。 　　《文化与人生》涉及人生、道德、教育、法制、宗教、中西文化与哲学各个方面，贺麟先生针对当时的现实问题行了思考与解答。贺麟先生注重将中国传统文化与西方哲学融合在一起，相互吸收、补充。同时，拒绝空谈自由、民主、平等等口号，而是讨论在现实生活中，如何使人们树立起自由、民主、平等的精神。