Iustopia este o insul?-stat ?n care forma de guvern?m?nt este iusocra?ia, bazat? pe suprema?ia Legii. De aceea, pre?edintele Cur?ii Supreme de Justi?ie este ?i pre?edintele Iustopiei. C?nd Lidia Staicu, cea care ocup? aceste dou? func?ii este ?antajat?, Robi Ciobanu (avocat ?n Societatea de avocatur? ?Ciobanii ?n Rob? ?i Asocia?ii“, dar ?i redactor ?ef al e-tabloidului de scandal juridic ?L’oierii“) ?mpreun? cu echipa lui sunt angaja?i s? o apere pe presupusa ?antajist?. De aici ?ncep adev?ratele problemele ale lui Robi ?i ale echipei sale. Vor renun?a la cauz? c?nd vor fi pu?i ?n situa?ia s? aleag? ?ntre L’oierii ?i client?? Vor crede ?n varianta clientei? Care va fi solu?ia final? dat? de Ma?in?ria Justi?iei Iustopiene?

Exerci?ii de Traducere gramatical? ?i Teste pentru examenele de admitere ?i orele de englez?, cu rezolvare.

The Scarlet Letter, published in 1850, is an American novel written by Nathaniel Hawthorne and is generally considered to be his magnum opus. Set in 17th-century Puritan Boston, it tells the story of Hester Prynne, who gives birth after committing adultery, refuses to name the father, and struggles to create a new life of repentance and dignity. Throughout the novel, Hawthorne explores questions of grace, legalism, sin and guilt.

Bob Houston, the youngest agent of the Federal Bureau of Investigation, stepped out of the Department of Justice Building and turned toward home, his heart beating faster than it had in months. It hardly seemed real but he was now a full-fledged agent in the greatest man hunting division in the Federal Government. Bob paused a moment at the curb. Another man who had emerged from the justice building joined him. It was his uncle, Merritt Hughes, one of the most famous detectives in the department. He put his arm around Bob’s shoulders and shook him in a rough but friendly embrace.“Well, Bob, how does it feel to be a real federal agent?” he asked. It was a moment before Bob replied, and when he finally spoke the words came slowly.“I hardly know,” he confessed, “as yet it doesn’t seem real, but there is one thing I do know—I’m going to work night and day to make a success of this new job.” “Don’t worry about making a success,” advised his uncle. “You’ve got the stuff to make good or you wouldn’t have been taken into the department.”“When do you think I’ll get my first assignment on a new case?” asked Bob. “That’s hard to say,” replied the famous detective, “but if I were you I’d go home now and get a good night’s sleep. In this kind of a game you’d better sleep when you can.” “Then I’m headed for home now,” said Bob. “Good night, and thanks for all you’ve done for me.”With that the young federal agent strode off down the avenue, his lungs drinking in great gulps of the cool air of the fall night. Merritt Hughes stood on the curb of the justice building watching his nephew until Bob turned the corner a block away. Anyone noticing the federal agent would have seen a slight smile of pleasure on his lips and he might have guessed that Merritt Hughes was greatly pleased by the events which had happened in the preceding hours. As a matter of fact, Bob Houston, a plain clerk in the archives division of the War Department, temporarily a provisional federal agent, had been the key figure in preventing the theft of some of Uncle Sam’s most valuable radio secrets.

In these times of ours, though concerning the exact year there is no need to be precise, a boat of dirty and disreputable appearance, with two figures in it, floated on the Thames, between Southwark bridge which is of iron, and London Bridge which is of stone, as an autumn evening was closing in. The figures in this boat were those of a strong man with ragged grizzled hair and a sun-browned face, and a dark girl of nineteen or twenty, sufficiently like him to be recognizable as his daughter. The girl rowed, pulling a pair of sculls very easily; the man, with the rudder-lines slack in his hands, and his hands loose in his waistband, kept an eager look out. He had no net, hook, or line, and he could not be a fisherman; his boat had no cushion for a sitter, no paint, no inscription, no appliance beyond a rusty boathook and a coil of rope, and he could not be a waterman; his boat was too crazy and too small to take in cargo for delivery, and he could not be a lighterman or river-carrier; there was no clue to what he looked for, but he looked for something, with a most intent and searching gaze. The tide, which had turned an hour before, was running down, and his eyes watched every little race and eddy in its broad sweep, as the boat made slight head-way against it, or drove stern foremost before it, according as he directed his daughter by a movement of his head. She watched his face as earnestly as he watched the river. But, in the intensity of her look there was a touch of dread or horror. Allied to the bottom of the river rather than the surface, by reason of the slime and ooze with which it was covered, and its sodden state, this boat and the two figures in it obviously were doing something that they often did, and were seeking what they often sought. Half savage as the man showed, with no covering on his matted head, with his brown arms bare to between the elbow and the shoulder, with the loose knot of a looser kerchief lying low on his bare breast in a wilderness of beard and whisker, with such dress as he wore seeming to be made out of the mud that begrimed his boat, still there was a business-like usage in his steady gaze. So with every lithe action of the girl, with every turn of her wrist, perhaps most of all with her look of dread or horror; they were things of usage. 'Keep her out, Lizzie. Tide runs strong here. Keep her well afore the sweep of it.' Trusting to the girl's skill and making no use of the rudder, he eyed the coming tide with an absorbed attention. So the girl eyed him. But, it happened now, that a slant of light from the setting sun glanced into the bottom of the boat, and, touching a rotten stain there which bore some resemblance to the outline of a muffled human form, coloured it as though with diluted blood. This caught the girl's eye, and she shivered. 'What ails you?' said the man, immediately aware of it, though so intent on the advancing waters; 'I see nothing afloat.' The red light was gone, the shudder was gone, and his gaze, which had come back to the boat for a moment, travelled away again. Wheresoever the strong tide met with an impediment, his gaze paused for an instant. At every mooring-chain and rope, at every stationery boat or barge that split the current into a broad-arrowhead, at the offsets from the piers of Southwark Bridge, at the paddles of the river steamboats as they beat the filthy water, at the floating logs of timber lashed together lying off certain wharves, his shining eyes darted a hungry look. After a darkening hour or so, suddenly the rudder-lines tightened in his hold, and he steered hard towards the Surrey shore. Always watching his face, the girl instantly answered to the action in her sculling; presently the boat swung round, quivered as from a sudden jerk, and the upper half of the man was stretched out over the stern.

Цветные вазочки разных форм, ажурные конфетницы, эффектные корзинки и практичные шкатулки – все это сможет связать и начинающая, и опытная мастерица! ? Вазочка из разноцветных вязаных листьев ? Ажурная корзинка в форме кувшинки ? Ваза в виде античной амфоры ? Конфетницы в форме бабочки и в технике фриформ и др. Понятные пошаговые инструкции, схемы и советы сделают процесс вязания приятным и увлекательным.Cvetnye vazochki raznyh form, azhurnye konfetnicy, jeffektnye korzinki i praktichnye shkatulki – vse jeto smozhet svjazat' i nachinajushhaja, i opytnaja masterica! ? Vazochka iz raznocvetnyh vjazanyh list'ev ? Azhurnaja korzinka v forme kuvshinki ? Vaza v vide antichnoj amfory ? Konfetnicy v forme babochki i v tehnike friform i dr. Ponjatnye poshagovye instrukcii, shemy i sovety sdelajut process vjazanija prijatnym i uvlekatel'nym.

Торты с сюрпризом сделают ваш праздник незабываемым! Их ароматная середина подарит в разрезе цветы из творожного теста, радужное сердце с цедрой лайма, милых шоколадных кошек, ежевичное омбре и даже признание в любви! Торты просты в приготовлении. Эффектные приемы работы с различными видами теста, наполнителями из цедры, орехов, кусочков желе и шоколадных капель, начинками и специальными трафаретами превращают обычный рецепт в кулинарный шедевр.Torty s sjurprizom sdelajut vash prazdnik nezabyvaemym! Ih aromatnaja seredina podarit v razreze cvety iz tvorozhnogo testa, raduzhnoe serdce s cedroj lajma, milyh shokoladnyh koshek, ezhevichnoe ombre i dazhe priznanie v ljubvi! Torty prosty v prigotovlenii. Jeffektnye priemy raboty s razlichnymi vidami testa, napolniteljami iz cedry, orehov, kusochkov zhele i shokoladnyh kapel', nachinkami i special'nymi trafaretami prevrashhajut obychnyj recept v kulinarnyj shedevr.

Чортова дванадцятка — досить змстовна й влучна характеристика збрки жахв за редакцю неперевершеного Ствена Джонса! Пд одню обкладинкою збран 12 гостроцкавих оповдань менитих майстрв горору. Дж. Гаррс, К. Ньюман, М. рей, Р. Кемпбелл та нш гарантують вам безсонну нч в атмосфер тамничост й мстики… Подейкують, що в паризькому Театр Жаху влаштовують кривав вистави. Тридцятидвохрчна Кейт Рд пдбралася надто близько до розгадки… (Гньоль) Вдомий актор Даррен Ловр на пку популярност… був, аж доки не розгнвав вдьму! (Забуття)Chortova dvanadcjatka — dosit' zmstovna j vluchna harakteristika zbrki zhahv za redakcju neperevershenogo Stvena Dzhonsa! Pd odnju obkladinkoju zbran 12 gostrockavih opovdan' menitih majstrv gororu. Dzh. Garrs, K. N'juman, M. rej, R. Kempbell ta nsh garantujut' vam bezsonnu nch v atmosfer tamnichost j mstiki… Podejkujut', shho v pariz'komu Teatr Zhahu vlashtovujut' krivav vistavi. Tridcjatidvohrchna Kejt Rd pdbralasja nadto bliz'ko do rozgadki… (Gn'ol') Vdomij aktor Darren Lovr na pku populjarnost… buv, azh doki ne rozgnvav vd'mu! (Zabuttja)

In 1861 Captain Grant succeeded Captain Burgess on Matinicus, taking his son with him as assistant. The old keeper left Abby on the rock to instruct the newcomers in their duties, and she performed the task so well that young Grant fell in love with her, and asked her to become his wife. Soon after their marriage she was appointed an assistant keeper. A few years later the husband was made keeper and the wife assistant keeper of White Head, another light on the Maine coast. There they remained until the spring of 1890, when they removed to Middleborough, Mass., intending to pass the balance of their days beyond sight and hearing of the rocks and the waves. But the hunger which the sea breeds in its adopted children was still strong within them, and the fall of 1892 found them again on the coast of Maine, this time at Portland, where the husband again entered the lighthouse establishment, working in the engineers' department of the first lighthouse district. With them until his death lived Captain Grant, who in the closing months of 1890, being then aged eighty-five, retired from the position of keeper of Matinicus light, which he had held for nearly thirty years. Not less lonely, but far more perilous than the life of the keepers of a light like that on Matinicus is the lot of the crew of the South Shoal lightship, whose position twenty-six miles off Sankaty Head, Nantucket Island, makes it the most exposed light-station in the world. Anchored so far out at sea, it is only during the months of summer and autumn that the lighthouse tender ventures to visit it, and its crew from December to May of each year are wholly cut off from communication with the land. It is this, however, that makes the South Shoal lightship a veritable protecting angel of the deep, for it stands guard not only over the treacherous New South Shoal, near which it is anchored, but over twenty-six miles of rips and reefs between it and the Nantucket shore—a wide-reaching ocean graveyard, where bleach the bones of more than a half thousand wrecked and forgotten vessels. The lightship is a stanchly built two-hulled schooner of 275 tons burden, 103 feet long over all, equipped with fore-and-aft lantern masts 71 feet high, and with two masts for sails, each 42 feet high. The lanterns are octagons of glass in copper frames, so arranged that they can be lowered into houses built around the masts. In the forward part of the ship is a huge fog bell, swung ten feet above the deck, which, when foggy weather prevails, as it frequently does for weeks at a time, is kept tolling day and night. A two-inch chain fastened to a "mushroom" anchor weighing upward of three tons holds the vessel in eighteen fathoms of water, but this, so fiercely do the waves beat against it in winter, has not prevented her from going adrift many times. She was two weeks at sea on one of these occasions, and on another she came to anchor in New York Harbor. Life on the South Shoal lightship is at all times a hard and trying one, and, as a matter of fact, the crew are instructed not to expose themselves to danger outside their special line of duty. This, however, does not deter them from frequently risking their lives in rescuing others, and when, several years ago, the City of Newcastle went ashore on one of the shoals near the lightship, all hands, twenty-seven in number, were saved by the South Shoal crew and kept aboard of her over two weeks, until the story of the wreck was signalled to a passing vessel. Isaac H. Grant holds a silver medal given him by the Government for rescuing two men from drowning while he was keeper at White Head; while Frederick Hatch, keeper of the Breakwater station at Cleveland was awarded the gold bar. The last mentioned badge of honor is granted only to one who has twice distinguished himself by a special act of bravery. It was given Hatch in the winter of 1898.

Not many years ago the group Insecta was held even by Zoologists to include numberless small creatures—centipedes, spiders, mites, etc.—which further study has shown to present essential differences of structure, and in popular language any fairly minute animal is still an insect, just as any insect is popularly a “fly”—or, in the United States, a “bug.” Scientifically the use of the term Insect is now much restricted, though still extensive enough in all conscience, since it includes many more than a quarter of a million known species. Zoologists recognise a large group of animals characterised by having no internal skeleton but a more or less firm external coating of a peculiar substance called chitin, often strengthened by calcareous deposits, which necessitates the presence of joints in their bodies, and especially in their limbs if they are to move freely, just as medieval suits of armour required to be jointed. These are the Arthropoda. One subdivision of this group consists of aquatic animals, breathing by gills, and known as Crustacea. Crabs, lobsters, shrimps and “water-fleas” are familiar examples, and with the exception of the so-called land-crabs the only Crustaceans habitually found on land are wood-lice. The other Arthropoda are air-breathing, and since their characteristic breathing organs are branching tubes known as tracheae, the term Tracheata is sometimes used to include them all. They fall naturally into three divisions, the Myriapoda, the Insecta and the Arachnida, and it is in this last-named division that we shall find the spiders. The Myriapoda are the centipedes and millipedes, and having said this we may dismiss them, for insects and arachnids are strictly limited as to legs; and no myriapod can ever be mistaken for a spider. The Arachnida are so varied in structure that it is not easy to give characteristics common to them all, and to any general statement there are bound to be exceptions, but for practical purposes it may be said that while an insect, when mature, has only six legs, and a pair of feelers or antennae of quite different structure, Arachnids have normally eight legs, and their feeling organs are not antennae but leg-like “pedipalps.”

Ismer?seink, családtagjaink, kollégáink, a vállalati értékesít?k - egy szóval gyakorlatilag mindenki - egyfolytában hazudik nekünk. Egyikünknek sincs immunitása a ránk zúduló hazugságok ellen, úgyhogy mindannyian a csalás áldozatai vagyunk. A témát egymástól függetlenül vizsgáló kutatók jutottak ugyanarra az eredményre: az átlagembert minden áldott nap k?zel 200 alkalommal traktálják valami valótlansággal. Most végre létrej?tt valami, ami a védelmünkre lehet. A Verj át, ha tudsz! három kül?nb?z? elméletb?l és gyakorlatból - az arckifejezések helyes értelmezéséb?l, a kihallgatási technikák alkalmazásából és a hazugságvizsgáló kutatások átfogó ?sszehasonlításából - hoz létre új diszciplínát, kifejezetten azzal a céllal, hogy megtanítsa az üzleti élet szerepl?it arra, miként lehet a leghatékonyabban felderíteni a csalást, és ezáltal képessé tegye ?ket arra, hogy a rejtett háttér információk birtokában hozhassák meg fontos üzleti d?ntéseiket és vághassanak bele sorsd?nt? tranzakciók lebonyolításába. Ennek az új tudománynak a metódusait használja a gyakorlatban is az amerikai üzleti élet nem egy jól ismert alakja, elszántan arra, hogy végképp kiirtsa a nagy kockázattal járó üzleti tranzakciókból a hazugság elemeit. Hosszú évek teltek el, mire a Verj át, ha tudsz! végre k?zkinccsé tette az igazgatósági irodákban, a vezet?i értekezleteken, az állásinterjúkon, a jogi eljárásokban és az üzleti tárgyalásokon is a korábban csak a hírszerz?i k?r?kben, a rend?r akadémiákon és az egyetemi tanszékek eldugott kutatásaiban jelenlév?, szétszórtan fellelhet? tudást. Mi van a k?nyvben? Tanuljon olyan titkos kommunikációs technikákat, amelyek a k?zelmúltig csak egy maroknyi kutató, kihallgató tiszt és operatív hírszerz? el?tt voltak ismertek! A Verj át, ha tudsz! -ból megtudható, mi az ami ott van minden üzleti megbeszélésen, minden állásinterjú során, minden tárgyaláson az ?n orra el?tt, és amit mégsem vett eddig soha észre: - Az a tíz életveszélyes arckifejezés, amelyet jobb, ha megtanul felfedezni üzleti és társasági kapcsolataiban. - Az a tíz perd?nt? kérdés, amellyel bárkit rábírhat, hogy elmondja ?nnek az igazságot. Megtanulja, miképpen szúrja ki és fojtsa el csírájában egy viszonylag egyszer?, ?tlépcs?s módszer segítségével a szinte minden fontos üzleti tárgyaláson és interjúban el?bukkanó hazugságokat. Megtanul felismerni t?bb tucat olyan arckifejezést és testtartást, amelynek láttán jobb, ha harmadfokú készültségbe helyezi magát. Füle megtanulja, miképpen ismerheti fel azokat a szófordulatokat és frázisokat, amelyek beszédes jeleib?l megkül?nb?ztethet? a csalárd beszéd az igazmondástól. Végül megtudja azt is, miképpen vegye k?rül magát olyan megbízható tanácsadókkal, akik garantálhatják ?nnek a sikert.

Lumea este plin? de ?ntreb?ri pentru Hans Thomas, un b?iat de doisprezece ani care pleac? ?mpreun? cu tat?l lui la Atena, ?n c?utarea mamei sale ?r?t?cite ?n lumea modei“. Un personaj enigmatic ?i d?ruie?te pe drum o lup?, apoi b?iatul prime?te o carte minuscul? ?n care cite?te o poveste av?nd similitudini bizare cu detalii din propria-i via??. Misterul c?r?ilor de joc este o poveste ?n interiorul altei pove?ti, un joc la grani?a ?ntre realitate ?i fantezie demn de Lewis Carroll.

A magyar k?nyvkiadás legnagyobb adósságainak egyike ez a k?nyv. A világ t?bb országában a holokausztirodalom egyik legjelent?sebb remekm?veként tartják számon, Magyarországon 1982-ben jelent meg utoljára.Zsolt Béla, nagyváradi író, újságíró, a zsidót?rvények után nem folytathatta a pályáját. Munkaszolgálatra Ukrajnába került, az út onnan haza, majd a váradi gettóba, kés?bb Bergen-Belsenbe vezetett, egészen a szabadulásig.Zsolt Béla regénye nem artisztikus memoár. Vad, olykor az elviselhet?ség határáig kegyetlen és ?szinte visszaemlékezés, felzaklató olvasmány.Az olykor egymás kínjának is ?rül? társairól. Az elmebajig kegyetlen, egyszersmind a megtorlástól retteg? csend?r?kr?l. ?rulásról, kétségbeesésr?l, az újra és újra feltámadó hamis reményr?l, és mindennek okáról és céljáról: a zsidók kifosztásáról.Aki elolvassa a Kilenc koffert, megérti, miért nem tud a rémálomból eszmélni sok európai ország azóta sem.Zsolt Béla feleségének egész családja odaveszett, k?ztük az a Heyman ?va, akinek gettónaplója megjelent már t?bb nyelven, magyarul Piros bicikli címen.

Gómez Herrera este un gaucho, un haiduc al pampasului argentinian, scos parc? din revistele motiva?ionale ?i de self-improving. ?tie ce poate ?i ce vrea ?i are la ?ndem?n? arme imbatabile: cinismul, pref?c?toria, falsitatea ?i calomnia. Demn de Juan Moreira, str?mo?ul s?u, Herrera ofer? re?eta perfect? pentru ob?inerea unui scaun ministerial ?ntr-o ?ar? european?. Comedia inocent? devine astfel o satir? bine regizat?, iar r?sul un z?mbet sarcastic. Hazliile ispr?vi ale nepotului lui Juan Moreira este un tabloul al arivistului, pe fundalul societ??ii argentiniene de la sf?r?itul secolul al XIX-lea ?i ?nceputul secolului al XX-lea.

A New York Times bestseller szerz?je, a feszültségteremtés királyn?je, 100 millió eladott példánnyal a valaha volt legnépszer?bb szerz?k egyike.Legújabb, nagy siker? krimije éppúgy felkerült a legfontosabb sikerlistákra, mint Clark szinte minden m?ve. A fiatalon meg?zvegyült Lane Harmon, az ?téves Katie édesanyja lakberendez?, fény?z? otthonokba bejáratos. Egy alkalommal, amikor f?n?ke megbízza, hogy rendezzen be egy szerény sorházat, meglepve tapasztalja, hogy a megbízó nem más, mint egy híres-hírhedt pénzember felesége. A férj, Parker Bennett, két éve t?nt el a Karib-tengeren hajózva. A cégben lév? ?tmilliárd dollárral együttVajon él-e még? Vajon k?ze van-e a milliárdokhoz? ?s vajon mit tud a feleség?Lane egyre jobban belebonyolódik az ügybe, és egyre k?zelebb kerül Bennették fiához, míg végül már megszállottan próbálja bizonyítani a család ártatlanságát. Azzal azonban nem számol, hogy ezzel magát és kislányát is veszélybe sodorja Botrány, csalás, árulás és szerelem a kritikusok és az olvasók szerint ez az ?tvenk?tetes Clark életének egyik legjobb regénye. El?sz?r a pénz a tét. Utána?a szerelem. Végül az életed.

Perechi ?n formare este romanul unei iubiri ai c?rei protagoni?ti, desp?r?i?i timp de ?aisprezece ani, ajung s? se reg?seasc? ?n ?mprejur?ri dramatice. Andreas Lüscher este un psiholog care ?ncearc? s? p?streze o distan?? profesionist? fa?? de pacien?ii s?i. Dar c?nd destinul i-o aduce ?n cale pe Meret, fosta lui iubire din tinere?e, b?rbatul descoper? c?t de fragile ?i imperfecte sunt cuvintele atunci c?nd ?ncearc? s? refac? o leg?tur? pierdut?, acum mai puternic? dec?t a fost vreodat?.

Umorul, absurdul ?i tenta?ia suprarealist? sunt aduse aici la rang de repere pentru fic?iune. Blues pentru o pisic? neagr? este o colec?ie de povestiri ?n care Boris Vian ??i m?rturise?te pe spa?ii mici pasiunea pentru firescul r?sturnat cu susul ?n jos ?i pentru jocurile infinite cu limbajul ?i literatura. Pe fondul celui de-al doilea R?zboi Mondial, lumea a luat-o razna, dar toate personajele se lupt? pentru a salva aparen?ele. Protagoni?tii sunt dintre cei mai ciuda?i, iar ac?iunile lor ?n acord cu lumea ?n r?sp?r. Pescari de timbre, sculptori de pietre de morminte, motani-negri-vorbitori-englezi iubitori de b?uturi fine sunt reprezentativi pentru stilul lui Boris Vian.

A Dunnottar kastélyban ?rzik a legendás skót király, Robert Bruce kardját. Ezt az értékes kincset most mutatják meg el?sz?r a nagyk?z?nségnek, ám a megnyitóünnepségen a vendégek titokzatos álomba merülnek. Mire felébrednek, a kardnak már csak h?lt helyét látják. Régi legendák és szellemek k?z?tt ezúttal is a Mistery unokatestvérek oldják meg a rejtélyt.

Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon kül?n?s sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerz?je egy bizonyos ,,Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan... Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag keresked?t. Az áldozat íróasztalán egy skarlátv?r?s rózsa hevert - ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmer? b?nbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátv?r?s rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi t?rténetének három világhír? szerepl?je. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

Nemzeti t?rténelmünk dics?séges helyszíne az egri vár, amelynek 1552-es ostroma során kétezer hazaszeret? ember gy?zedelmeskedett kétszázezer k?ny?rtelen idegen támadó felett. Hiába a múló id?, Bornemissza Gerg?ék legendája minduntalan b?vk?rébe vonja az épp feln?vekv? nemzedékeket. ?m az Egri csillagok nem csupán a magyar emberek kedvenc olvasmánya: Gárdonyi Géza is a legjobb m?vének tartotta a sodró lendület? regényt. A Manó K?nyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt k?vetve, ám r?videbb formában meséli újra a klasszikus irodalom gy?ngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekm?vek a mai fiatalok számára is érthet? és szerethet? olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói ?r?kség megóvásáért is síkra száll: a sorozat k?teteit számos, az eredeti regényekb?l kiemelt sz?vegrészlet gazdagítja.

*** BELLWETHER-D?JAS REG?NY ***Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen k?vetkezett be chicagói házuk tetején.A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy t?bbnyire feketék lakta k?z?sségbe kerül, ahol világosbarna b?re, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem k?zéppontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, mik?zben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló t?rténete a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást.?A lány az égb?l – szárnyal… Energiájáról az élénk színekkel megrajzolt szerepl?k gondoskodnak, s az, ahogyan egymást látják. Durrow-nak fantasztikus füle van a párbeszédekhez, képes egyetlen sorral remények és félelmek egész tárházát életre kelteni.”– New York Times ??géretes debütálás… [Durrow] modern t?rténetet sz?tt identitásról és túlélésr?l.”– The Washington Post ?Komplex és komoly regény a félvér amerikaiak életér?l… Magával ragadó és elgondolkodtató olvasmány”– Minneapolis Star Tribune ?Megindító, csodálatos els? regény… Durrow er?t sugárzó regénye méltó rá, hogy helyet kapjon az amerikai életérzés klasszikus t?rténetei k?z?tt.”– The Miami Herald Durrow Rachelje fiatal félvér n?, akit semmiképp sem neveznék tragikus szerepl?nek. Bár bonyolult utat tesz meg az elidegenedés és a kétségbeesés útveszt?jében, végül olyan n?vé érik, akinek saját hangja van, és nyitott a világ számtalan lehet?ségére… Emelkedj fel! Szárnyalj! Lépj tovább! Elegáns csomagolásban ezt az üzenetet kapja kézhez az olvasó.” – The Huffington Post ?Feszes próza, konfliktusos végkifejlet, és mély reflexió rasszizmusra és faji identitásra: ezek visszhangoznak a m?ben, anélkül, hogy az politikai vagy bármilyen más túlságosan konkrét üzenetet k?zvetítene, mik?zben a t?rténet egyszerre m?k?dik mind modern feln?ttéválási meseként, mind releváns társadalmi kommentárként.”– Publishers Weekly