Az Uralom Koronája egy ?si, egyedülálló varázser?vel rendelkez? elveszett ereklye. A civilizációtól távol, az elhagyatott Felejtés-sivataggal k?rülvett, misztikus Piramisf?ld?n nyugszik titkos rejtekhelyén. A legendák szerint megszerz?je Erabon világának urává válhat. A tolvajfiú Antor, tanítványa Morghan, a varázslón? Kyranda, a szerencsevadász Monteris és az íjászn? Elvana kapják azt az életveszélyes kényszerfeladatot, hogy megszerezzék ezt a fenséges varázstárgyat a rettegett Birodalom császárának. A k?z?s cél a viszontagságokkal teli utazás során elszánt és lelkes csapattá kovácsolja ?ket ?ssze. Egy ármányos és velejéig romlott rosszakaró, valamint a fondorlatos alvilág jelenléte miatt azonban a folytonos kihívások mellett ellenségekb?l sincs hiány. A konfliktusok során szerepet kap a hagyományos küzdelem, a kül?nféle harcm?vészetek, a mágia szinte minden iskolája és formája, továbbá a pusztán beavatottak által használt titokzatos kozmikus er?. A megpróbáltatások folyamán el?térbe kerülnek birodalmak, népek, kultúrák, vallások, világi és titkos rendek, szokások és kivételes világcsodák; mindek?zben változatos helyszíneken igaz barátságok és szenvedélyes szerelmek születnek. Az igazi meglepetéseket mégis az ismert világ peremvidékén túli, lakatlannak vélt vidék tartogatja. Vajon képes lesz-e a csapat megküzdeni minden nehézséggel? A k?nyvben ?tv?z?dik a páratlan részletességgel kidolgozott háttérvilág a rendkívül precíz ?sszefonódású, egymásra utaló eseményekkel, és mindezt életh?en színes leírások, filmszer? jelenetek, valamint hangulatos párbeszédek tarkítják. Nem mindennapi terjedelmét, színvonalas tartalmát és kimagasló mélységét tekintve e m? egyike a valaha megírt legnagyobb eredeti alkotásoknak. www.aholdsarlofenye.hu

Cirilla, a cintrai trón?r?k?s a Fecske-toronyban elt?nik saját világáról, és olyan útra indul, ahová sem védelmez?je, a fehér hajú vaják, sem mentora, a fekete hajú varázslón? nem k?vetheti. Olyan útra, amelynek a végén a végzet várja – az a végzet, amelyr?l már oly sok látomás kísértette. Minden a helyére kerül, a kígyó a saját farkába harap, valami véget ér, és valami elkezd?dik… A Vaják-saga befejez? k?tetében Sapkowski még magához képest is elképeszt? bravúrral ábrázol nagyszabású háborút és ugyanakkor az egyes ember drámai sorsát. Képzeletének és érzékletes leírásainak hatására megelevenednek el?ttünk az országok, városok és falvak, a t?le megszokott néz?pontváltások pedig gondoskodnak róla, hogy a sorssz?tte t?rténet végét a lehet? legalaposabb, legmélyebb módon kapjuk meg. A sagát átsz?v? fekete humor pedig tükr?t tart nemcsak a társadalom, de az egyes ember kicsinyessége és nagysága elé. ??

". . . aphorism are seldom couched in such terms, that they should be taken as they sound precisely, or according to the widest extent of signification; but do commonly need exposition, and admit exception: otherwise frequently they would not only clash with reason and experience, but interfere, thwart, and supplant one another." ? ? ? ? Issac Barrow "The very essence of an aphorism is that slight exaggeration which makes it more biting whilst less rigidly accurate." ? ? ? ?—Leslie Stephen There are of course, girls and girls; yet at heart they are pretty much alike. In age, naturally, they differ wildly. But this is a thorny subject. Suffice it to say that all men love all girls-the maid of sweet sixteen equally with the maid of untold age. There is something exasperatingly something-or-otherish about girls. And they know it—which makes them more something-or-otherish still:—there is no other word for it. A girl is a complicated thing. It is made up of clothes, smiles, a pompadour, things of which space and prudence forbid the enumeration here. These things by themselves do not constitute a girl which is obvious; nor is any one girl without these things which is not too obvious. Where the things end and the girl begins many men have tried to find out. Many girls would like to be men—except on occasions. At least so they say, but perhaps this is just a part of their something-or-otherishness. Why they should want to be men, men cannot conceive. Men pale before them, grow hot and cold before them, run before them (and after them), swear by them (and at them), and a bit of a chit of a thing in short skirts and lisle-thread stockings will twist able-bodied males round her little finger.It is an open secret that girls are fonder of men than they are of one another—which is very lucky for the men. Girls differ; and the same girl is different at different times. When she is by herself, she is one thing. When she is with other girls she is another thing. When she is with a lot of men, she is a third sort of thing. When she is with a man. . . But this baffled even Agur the son of Jakeh.As a rule, a man prefers a girl by herself. This is natural. And yet is said that you cannot have too much of a good thing. If this were true, a bevy of girls would be the height of happiness. Yet some men would sooner face the bulls of Bashan.Some foolish men—probably poets—have sought for and asserted the existence of the ideal girl. This is sheer nonsense: there is no such thing. And if there were, she could not compare with the real girl, the girl of flesh and blood—which (as some one ought to have said) are excellent things in woman. Other men, equally foolish, have regarded girls as playthings. I wish these men had tried to play with them. They would have found that they were playing with fire and brimstone. Yet the veriest spit-fire can be wondrous sweet.Sweet? Yes. On the whole a girl is the sweetest thing known or knowable. On the 6 whole of this terrestrial sphere Nature has produced nothing more adorable than the high-spirited high-bred girl.—Of this she is quite aware—to our cost (I speak as a man). The consequence is, her price has gone up, and man has to pay high and pay all sorts of things—ices, sweets, champagne, drives, church-goings, and sometimes spot-cash.

This story belongs to the year 1837, and was regarded by the generations of that and a succeeding time as the most miraculous of all the recorded deliverances from death at sea. It may be told thus: Mr. Montagu Vanderholt sat at breakfast with his daughter Violet one morning in September. Vanderholt's house was one of a fine terrace close to Hyde Park. He was a rich man, a retired Cape merchant, and his life had been as chequered as Trelawney's, with nothing of romance and nothing of imagination in it. He was the son of honest parents, of Dutch extraction, and had run away to sea when about twelve years old. Nothing under the serious heavens was harsher, more charged with misery, suffering, dirt, and wretchedness, than seafaring in the days when young Vanderholt, with an idiot's cunning, fled to it from his father's comfortable little home. He got a ship, was three years absent, and on his return found both his father and mother dead. He went again to sea, and, fortunately for him, was shipwrecked in the neighbourhood of Simon's Bay. The survivors made their way to Cape Town, and presently young Vanderholt got a job, and afterwards a position. He then became a master, until, after some eight or ten years of heroic perseverance, attended by much good luck, behold Mr. Vanderholt full-blown into a colonial merchant prince. How much he was worth when he made up his mind to settle in England, after the death of his wife, and when he had disposed of his affairs so as to leave himself as free a man as ever he had been when he was a common Jack Swab, really signifies nothing. It is certain he had plenty, and plenty is enough, even for a merchant prince of Dutch extraction. Besides Violet, he had two sons, who will not make an appearance on this little brief stage. They are dismissed, therefore, with this brief reference—that both were in the army, and both, at the time of this tale, in India. Violet was Vanderholt's only daughter, and he loved her exceedingly. She was not beautiful, but she was fair to see, with a pretty figure, and an arch, gay smile. You saw the Dutch blood in her eyes, as you saw it in her father's, whose orbs of vision, indeed, were ridiculously small—scarcely visible in their bed of socket and lash. An English mother had come to Violet's help in this matter. Taking her from top to toe, with her surprising quantity of brown hair, soft complexion, good mouth, teeth, and figure, Violet Vanderholt was undoubtedly a fine girl. THE LAST ENTRY "OPINIONS OF THE PRESS ON THE LAST ENTRY": '"The Last Entry" is a rattling good salt-water yarn, told in the author's usual breezy, exhilarating style.'-”Daily Mail. 'In this new novel Mr. Russell has cleverly thrown its events into the year 1837, and there are one or two ingenious passages which add to the Diamond Jubilee interest which that date suggests.... "The Last Entry" is as certain of general popularity as any of Mr. Russell's former tales of the marvels of the sea.'-”Glasgow Herald. 'We do not think it possible for anyone to dip into this novel without desiring to finish it, and it adds another to the long list of successes of our best sea author.'-”Librarian. 'In addition to mutiny and murder, "The Last Entry" contains many of those good things which have made Mr. Russell's pages a joy to so many lovers of the sea during the last twenty years.... "The Last Entry" is a welcome addition to Mr. Clark Russell's library.'-”Speaker. 'The writer is as realistic and picturesque as usual in his vivid descriptions of the stagnant life on board the homeward-bound Indiaman.'-”Times. 'It is full of pleasant vigour.... As is always the case in Mr. Clark Russell's books, the elements are treated with the pen of an artist.'-”Standard. 'We expected plenty of go, of fresh and vigorous description of sea-faring life, coupled with a story which would not be wanting in interest. All this we have here.'”-Tablet.

Káprázatos, borzongtató, lélegzetelállító. T?kéletes. - Meg Rossoff Sally Gardner megd?bbent? regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell - akinek kül?nb?z? szín?ek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem - egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost k?rülvev? fal túloldalára, és ráj?nnek, mit rejteget el?lük az Anyaf?ld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz ráj?n egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül. Száz nagyon r?vid fejezet, t?kéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a t?rténeten, mert egyszerre izgalmas és s?tét humorú, lakatlan és borzongtató, gy?ngéd és elragadó. A Hold legs?tétebb oldala eredeti és megindító t?rténet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver. Sally Gardner Londonban n?tt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzd?tt a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és t?rténelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a k?nyvekkel, mint ahogy azt A Hold legs?tétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki.

Janka a csinos, 31 éves pincérn? legh?bb vágya, hogy belépjen életébe a nagy szerelem. Amikor megismerkedik Dáviddal, a híres énekessel, úgy érzi, benne megtalálta azt, akit mindig is keresett. Kapcsolatuk mégsem alakul felh?tlenül, bármilyen szenvedélyesen szerelmes is a popsztárba. Ahogy egyre jobban megismeri Dávidot, kiderül a férfi s?tét oldala. Janka azonban nem tud t?le elszakadni... A regény?arra keresi a választ, hogy milyen egy bántalmazó férfi és egy bántalmazói kapcsolat. Hogyan lehet egy ilyen kapcsolaton túljutni és ?nmagunkra találni annak ellenére, hogy képtelennek érezzük magunkat az elszakadásra? Hogyan lehet egy fájdalmas kapcsolaton túl is újra boldognak lenni?

Volumul cuprinde prima pies? a lui Boris Vian tradus? ?n rom?ne?te, Ecarisajul pentru to?i, urmat? de seria de Cronici roman?ate ap?rut? ?n volumul de opere complete. Ecarisajul pentru to?i este una dintre cele mai cunoscute piese ale lui Vian, ?n care umorul negru, absurdul ?i jocurile de cuvinte amintesc teatrul lui Eugène Ionesco. C?t despre Cronicile roman?ate, acestea fac parte dintr?o categorie de texte aparte scrise de Vian ?i ap?rute ini?ial ?n publica?ii periodice precum s?pt?m?nalul La Rue: colorate, incisive, ciudate sau sobre, Cronicile sunt un dublu portret, al epocii lui Vian ?i al preocup?rilor autorului: via?a monden?, jazz?ul, automobilele, literatura, stilul de via?? american.

Mit jelent az, hogy széls?jobboldal? Kikkel szimpatizálnak és mit képviselnek az újhungaristák? Mit jelképez a 88-as szám? Miféle ideológia áll a széls?jobboldali irányzatok hátterében? Mikor és miért válnak sikeressé a radikálisok? K?tetünk ezeken a kérdéseken kívül arra is választ ad, hogy melyek voltak a magyar széls?jobboldali mozgalmak megszületésének hazai el?zményei, külf?ldi szellemi el?képei és testvérmozgalmai. Mindemellett rávilágít a széls?jobboldaliság kritériumaira az irányzat 1919-es születését?l napjainkig, és feltárja a széls?jobboldali szubkultúrák változatos, markáns ismertet?jegyeit. A Jobbik és a Magyar Gárda tevékenységéig ível? áttekintés azt is megmutatja, milyen sokszín? jelenség a magyarországi széls?jobboldal, pontosabban az a radikális politikai mozgalmakat t?m?rít? gy?jt?fogalom, amelyet ma így szokás nevezni. A szerz?, PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

T?bb mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülr?l néznek, aligha észlelnek kül?n?sebb változást. De nekem már csak k?d?sen rémlik egy n?, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségt?l, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és bek?lt?ztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a k?ltséges biztosítások t?bbségét?l, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan el?fizetésekt?l, és egy lényegesen egyszer?bb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenb?l csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a s?tétben. Vagy ücs?rg?k a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az ?ton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a k?rnyezetemben él?ket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak t?nik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek t?bbet értük, mint hogy elmondom a magam t?rténetét, amely így kezd?dik: van esély! Csak a békességnek el?bb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegz?dések, el?ítéletek foglalják a helyet, addig a cs?nd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, cs?ndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

National Book Critics Circle Award 2005 pentru carte de nonfic?iune. Premiul pentru Pace Erich-Maria-Remarque, 2001 Carte interzis? ?n Bielorusia ?Explozia reactorului num?rul 4 va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Picnic la marginea drumului, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici danseaz? lumini deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. Ei sunt C?l?uzele reale ?n Zona reactorului de la Cernob?l.“ – Ion M. Ioni?? C?nd fra?ii Arkadi ?i Boris Struga?ki publicau ?n 1972 celebrul lor roman SF Picnic la marginea drumului, nu ?i-ar fi putut imagina, nici ?n cele mai negre vise, c? Zona descris? ?n roman va deveni realitate paisprezece ani mai t?rziu, ?n ?ara lor, URSS. Conform ideologiei oficiale, Zona nu avea cum s? apar? ?n patria sovietelor. Doar URSS construia cele mai sigure reactoare nucleare din lume care ?ar fi putut fi instalate chiar ?n Pia?a Ro?ie, at?t de fiabile erau“. Nu a fost a?a. Pe 26 aprilie 1986, lumea avea s? intre ?n epoca Cernob?l. Explozia reactorului num?rul patru va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici lumini danseaz? deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. ?O istorie oral? mi?c?toare a catastrofei din 1986 de la reactorul nuclear de la Cernob?l, ?n care curajul fatalist ?i stoic este dublat de un umor incredibil de negru. Jurnalista rus? Svetlana Aleksievici a ?nregistrat o serie de m?rturii pe care le-a prezentat sub forma unor ?monologuri?, ?n stil romanesc, care zugr?vesc imaginea vie a atmosferei generale de nemul?umire de la sf?r?itul perioadei comuniste, ?n care liderilor de partid agresivi, propagandei paranoice ?i mobiliz?rilor haotice li se opun sarcasmul deprimant, g?ndurile amare ?i abuzul de votc?. Rezultatul este o radiografie de neuitat a sufletului rus.“ – Publishers Weekly

Voltak olyan korok, amikor az azonos nem?ek szerelme elfogadott volt. Vajon hogy lehet, hogy most, a 21. században mégse tudunk mit kezdeni ezzel a dologgal? Miért van az, hogy sokan még ma is csak a kül?nbségeket akarják látni, legyen szó akár vallásról, b?rszínr?l vagy szexuális orientációról? Sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a k?nyvet. Azt mondták, nem olyan világban élünk, hogy ilyenekr?l beszélni lehessen. ?n mégis azt hiszem, hogy az emberi érzéseknek, az emberi életek tanulságainak, az ember drámáinak, dilemmáinak és ?r?meinek mindig és mindenkor helye van, mert talán ezek a legfontosabbak az életben. Remélem, hogy ez a k?nyv sokaknak jelent majd segítséget, kapaszkodót és ad er?t, hogy mindenb?l, a legnehezebb élethelyzetekb?l is van kiút. Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a k?nyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan k?nyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. ?rz?dik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszer? mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: ?Ott j?n az a buzi a tévéb?l!” ?n mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon ?ssze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ?k?lbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt… Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, s?t beindított a sok kül?nb?z? hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra… Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Leny?g?z?, hogy megismételhetetlen életeink mennyire ?sszeforrnak a t?bbiek sorsával, mások t?rténetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az els? ?barin?m” az oviból, meg az ?ikern?vérem” a gimib?l, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók k?zben. ?s bevillant a torna?lt?z?, ahol hideg verejtékben für?dtem k?vér kisfiúként, mik?zben a nyolcadikos srácok el?ttünk ?lt?ztek át, és disznó vicceket mesélve r?h?gtek. ?s persze el?bújt az emlékeim k?zül a jelenet, amikor Spanyolországba k?lt?ztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. ?s persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az els? látogatásom a picike melegbárban, biológiak?nyvemmel a kezemben – másnap az ?t?sért feleltem… Meg a nagy csalódásom a ?legjobb barátomban”, akivel a gimiben el?sz?r lefeküdtem. ?s persze eszembe jutott a ?nagy szerelem”, ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az. Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthet?k? A melegek csak annyiból ?mások”, amennyiben a t?bbiek annak akarják tekinteni ?ket. Ez a k?nyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól. Lakatos Márk

Micrographia is a historic book by Robert Hooke, detailing the then thirty-year-old Hooke's observations through various lenses. Published in September 1665, the first major publication of the Royal Society, it was the first scientific best-seller, inspiring a wide public interest in the new science of microscopy. It is also notable for coining the biological term cell. Observations: Hooke most famously describes a fly's eye and a plant cell (where he coined that term because plant cells, which are walled, reminded him of a monk's quarters). Known for its spectacular copperplate engravings of the miniature world, particularly its fold-out plates of insects, the text itself reinforces the tremendous power of the new microscope. The plates of insects fold out to be larger than the large folio itself, the engraving of the louse in particular folding out to four times the size of the book. Although the book is best known for demonstrating the power of the microscope, Micrographia also describes distant planetary bodies, the wave theory of light, the organic origin of fossils, and various other philosophical and scientific interests of its author. Publication: Published under the aegis of The Royal Society, the popularity of the book helped further the society's image and mission of being "the" scientifically progressive organization of London. Micrographia also focused attention on the miniature world, capturing the public's imagination in a radically new way. This impact is illustrated by Samuel Pepys' reaction upon completing the tome: "the most ingenious book that I ever read in my life." Hooke also selected several objects of human origin; among these objects were the jagged edge of a honed razor and the point of a needle, seeming blunt under the microscope. His goal may well have been as a way to contrast the flawed products of mankind with the perfection of nature (and hence, in the spirit of the times, of biblical creation). About Author: Robert Hooke (1635 – 1703) was an English natural philosopher, architect and polymath.His adult life comprised three distinct periods: as a scientific inquirer lacking money; achieving great wealth and standing through his reputation for hard work and scrupulous honesty following the great fire of 1666, but eventually becoming ill and party to jealous intellectual disputes. These issues may have contributed to his relative historical obscurity. He was at one time simultaneously the curator of experiments of the Royal Society and a member of its council, Gresham Professor of Geometry and a Surveyor to the City of London after the Great Fire of London, in which capacity he appears to have performed more than half of all the surveys after the fire. He was also an important architect of his time – though few of his buildings now survive and some of those are generally misattributed – and was instrumental in devising a set of planning controls for London whose influence remains today. Allan Chapman has characterised him as "England's Leonardo".Robert Gunther's Early Science in Oxford, a history of science in Oxford during the Protectorate, Restoration and Age of Enlightenment, devotes five of its fourteen volumes to Hooke.Hooke studied at Wadham College during the Protectorate where he became one of a tightly knit group of ardent Royalists led by John Wilkins. Here he was employed as an assistant to Thomas Willis and to Robert Boyle, for whom he built the vacuum pumps used in Boyle's gas law experiments. He built some of the earliest Gregorian telescopes and observed the rotations of Mars and Jupiter. In 1665 he inspired the use of microscopes for scientific exploration with his book, Micrographia. Based on his microscopic observations of fossils, Hooke was an early proponent of biological evolution. He investigated the phenomenon of refraction, deducing the wave theory of light, and was the first to suggest that matter expands when heated and that air is made of small particles separated by relatively large distances. He performed pioneering work in the field of surveying and map-making and was involved in the work, though his plan for London on a grid system was rejected in favour of rebuilding along the existing routes. He also came near to an experimental proof that gravity follows an inverse square law, and hypothesised that such a relation governs the motions of the planets, an idea which was subsequently developed by Newton.

As a dense yellow fog swirls through the streets of London, a deep melancholy has descended on Sherlock Holmes, who sits in a cocaine-induced haze at 221B Baker Street. His mood is only lifted by a visit from a beautiful but distressed young woman - Mary Morstan, whose father vanished ten years before. Four years later she began to receive an exquisite gift every year: a large, lustrous pearl. Now she has had an intriguing invitation to meet her unknown benefactor and urges Holmes and Watson to accompany her. And in the ensuing investigation - which involves a wronged woman, a stolen hoard of Indian treasure, a wooden-legged ruffian, a helpful dog and a love affair - even the jaded Holmes is moved to exclaim, 'Isn't it gorgeous!'For more than seventy years, Penguin has been the leading publisher of classic literature in the English-speaking world. With more than 1,700?titles, Penguin Classics represents a global bookshelf of the best works throughout history and across genres and disciplines. Readers trust the?series to provide authoritative texts enhanced by introductions and notes by distinguished scholars and contemporary authors, as well as up-to-date?translations by award-winning translators.

The Sherlock Holmes series read in unabridged form by David Timson is widely regarded as one of the finest. Here, Timson brings his remarkable performance skills to one of Doyle's full-length novels. Holmes and faithful Dr. Watson are summoned to a country house by a coded message. They arrive too late to save a life, but pursue the trail to unmasking the murderer.

Pali kilencéves. Magányos otthon és az iskolában is. Egyik téli reggel aztán a mogorva újságárus csodálatos üveggolyót ad neki. Délutánra a konyhában felt?nik egy Egér, az ablakban megtelepszik egy Pók, egy Légy és egy Katica. Kik ezek és mit akarnak Palitól? Talán a rejtélyekre is fény derül, mikor egy picike kislány magával rántja a fiút a tük?rbe…

The Odyssey (Greek:Odysseia) is one of two major ancient Greek epic poems attributed to Homer. It is, in part, a sequel to the Iliad, the other work ascribed to Homer. The poem is fundamental to the modern Western canon, and is the second oldest extant work of Western literature, the Iliad being the oldest. It is believed to have been composed near the end of the 8th century BC, somewhere in Ionia, the Greek coastal region of Anatolia. The poem mainly centers on the Greek hero Odysseus (known as Ulysses in Roman myths) and his journey home after the fall of Troy. It takes Odysseus ten years to reach Ithaca after the ten-year Trojan War. In his absence, it is assumed he has died, and his wife Penelope and son Telemachus must deal with a group of unruly suitors, the Mnesteres or Proci, who compete for Penelope's hand in marriage. It continues to be read in the Homeric Greek and translated into modern languages around the world. Many scholars believe that the original poem was composed in an oral tradition by an aoidos (epic poet/singer), perhaps a rhapsode (professional performer), and was more likely intended to be heard than read. The details of the ancient oral performance, and the story's conversion to a written work inspire continual debate among scholars. The Odyssey was written in a poetic dialect of Greek—a literary amalgam of Aeolic Greek, Ionic Greek, and other Ancient Greek dialects—and comprises 12,110 lines of dactylic hexameter. Among the most noteworthy elements of the text are its non-linear plot, and the influence on events of choices made by women and serfs, besides the actions of fighting men. In the English language as well as many others, the word odyssey has come to refer to an epic voyage. The Odyssey has a lost sequel, the Telegony, which was not written by Homer. It was usually attributed in Antiquity to Cinaethon of Sparta, but in one source was said to have been stolen from Musaeus by Eugamon or Eugammon of Cyrene (see Cyclic poets). ABOUT AUTHOR: Homeros, In the Western classical tradition, Homer (Ancient Greek: Homeros) is the author of the Iliad and the Odyssey, and is revered as the greatest of ancient Greek epic poets. These epics lie at the beginning of the Western canon of literature, and have had an enormous influence on the history of literature. When he lived is unknown. Herodotus estimates that Homer lived 400 years before his own time, which would place him at around 850 BC, while other ancient sources claim that he lived much nearer to the supposed time of the Trojan War, in the early 12th century BC. Most modern researchers place Homer in the 7th or 8th centuries BC. The formative influence of the Homeric epics in shaping Greek culture was widely recognized, and Homer was described as the teacher of Greece. Homer's works, which are about fifty percent speeches, provided models in persuasive speaking and writing that were emulated throughout the ancient and medieval Greek worlds. Fragments of Homer account for nearly half of all identifiable Greek literary papyrus finds. PeriodFor modern scholars "the date of Homer" refers not to an individual, but to the period when the epics were created. The consensus is that "the Iliad and the Odyssey date from around the 8th century BC, the Iliad being composed before the Odyssey, perhaps by some decades," i.e. earlier than Hesiod, the Iliad being the oldest work of Western literature. Over the past few decades, some scholars have argued for a 7th-century BC date. Oliver Taplin believes that the conclusion of modern researchers is that Homer dates to between 750 to 650 BC. Some of those who argue that the Homeric poems developed gradually over a long period of time give an even later date for the composition of the poems; according to Gregory Nagy for example, they only became fixed texts in the 6th century BC. The question of the historicity of Homer the individual is known as the "Homeric question"; there is no reliable biographical information handed down from classical antiquity. The poems are generally seen as the culmination of many generations of oral story-telling, in a tradition with a well-developed formulaic system of poetic composition. Some scholars, such as Martin West, claim that "Homer" is "not the name of a historical poet, but a fictitious or constructed name."

Bels? irányt?nk ahhoz az élethez vezet el, amelyr?l mindig is álmodtunk. Célunk felé tartva ráismerünk azokra a pontokra, ahol irányt kell változtatnunk, hogy kihasználhassuk teljes bels? potenciálunkat. Ez az inspiráló utazás minden életterületen átvezet: segít, hogy felismerjük életfeladatunkat, hogy meghozzuk a helyes d?ntéseket, hogy megvalósítsuk legrejtettebb vágyainkat. A híres életmódtanár ezúttal gyakorlati útmutatót ad ahhoz, miként menedzselhetjük sikeresen a saját életünket. "Már maga az a felismerés, hogy minden élethelyzetben igent mondhatok az életre, hihetetlenül gazdaggá tette a hétk?znapjaimat. ?jra meg újra próbára tettem, hogyan tudom az éveken át gy?jt?tt élettapasztalatokat és az új látásmódot alkalmazni, és az eredmények mindig azt igazolták, hogy minden egyes esetben lehetséges változást elérni. ?ppen csak meg kell teremteni a változás el?feltételeit." (a Szerz?) A K?nyvjelz? magazin 2015. májusi számában megjelent cikk: Okosabban kéne élni

Cunoa?te-te pe tine ?nsu?i Aceast? inscrip?ie reliefat? pe frontonul templului lui Apolo din Delfi a devenit principiul fundamental al filosofiei lui Socrate. Remarc?m de altfel c? majoritatea religiilor ?i ?nv???turilor antice ne ?ndeamn? c?tre aceea?i cunoa?tere fundamental?. ?Cunoa?te-te pe tine ?nsu?i!” s-a transformat ?ntr-o maxim? ?i un ?ndemn de urmat pentru majoritatea oamenilor, fiecare urm?ndu-?i propria cale. Ce ?nseamn? s? ne cunoa?tem? Ce suntem noi ?n realitate ?i ce este de (re)cunoscut referitor la fiin?a noastr?? Care este numitorul comun al tuturor ac?iunilor noastre? Care este aspira?ia l?untric? a fiec?ruia dintre noi, pentru ce facem tot ce facem ?i care este natura adev?ratei fericiri? Toat? c?utarea noastr? se rezum? la un lucru foarte simplu: g?sirea propriei identit??i. Poate fi adev?rata noastr? identitate o stare, o manifestare sau o experien??? Toate acestea sunt trec?toare, astfel c? dac? am fi fost una din ele, am fi disp?rut odat? cu ea. Nimic din ceea ce este supus schimb?rii, nimic din ceea ce apare ?i dispare nu poate constitui esen?a noastr?. Ceea ce suntem ?n realitate este permanent aici, percep?nd schimb?rile, apari?iile ?i dispari?iile experien?elor ?i a obiectelor din ele.

Egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal n? került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkor végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hír? novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedez? érték? zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s útt?r?je a novellam?fajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megel?zi kora gondolkodását, ízlését, m?veltségét. ?gy van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintély?, de konzervatív iskolát képvisel? Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak f?ltárásában, megismerésében. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új t?rekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is elt?rte, s?t segítette kezd? orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkez? elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos k?rnyezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.

Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre ?sszek?lt?zhet a szerelmével. Aztán j?n egy furcsa, szégyenteljes, mégis felejthetetlen éjszaka egy messzir?l j?tt idegennel, és Zsófi jól felépített élete ?sszeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy számára szerte a világban... Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? - vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és ?nmaga számára is ismeretlen énje felé?? Mi ad t?bb muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk a megszokott és talán unalmas életünkb?l, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk - vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útk?zben vagy "célba érve"? Fej?s ?va bestsellere most új kiadásban kerülhet az olvasó kezébe. A mexikói krimibe ill? izgalmakat, igazi lélektani drámát és jó szórakozást ígér.

Un b?iat de ?ase ani care a impresionat-o pe ?mp?r?teasa Austriei cu geniul s?u muzical Un compozitor care a scris peste 600 de concerte, sonate, simfonii ?i opere ?n cei treizeci ?i cinci de ani c?t a tr?it Un muzician serios c?ruia ?i pl?cea s? spun? glume stupide Toate cele de mai sus! ? Afl? mai multe despre adev?ratul Wolfgang Amadeus Mozart ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!