Tudomásom szerint csak a ?A walesi bárdok” angol fordítása létezik, ezt t?bben is lefordították. Célom a fordításokkal az, hogy az angol nyelvterületen él?k is élvezhessék Arany verseit és remélem a fordítások megfelelnek ennek az igénynek. A Zichy-rajzok hozzájárulhatnak a k?tetben megjelen? versek ?fogyaszthatóságához”. – Tomschey Ottó As far as I know only the translation of ?The Welsh bards” exists, this was made by several translators. My aim with these translation was to make ?consumable” the ballads of Arany for people living in the English-speaking world and I do hope that my work will meets therequirements. The Zichy-drawings may contribute to the ?consumability” of the poems of this volume. – Otto Tomschey

Politi?ki komentari koje je Borislav Radosavljevi? pisao od 2001. do 2003. godine za autorsku emisiju na televiziji Palma plus.

Jedan od najve?ih poznavatelja hrvatske knji?evnosti Tvrtko Zane, poznatiji pod pseudonimom Branimir Donat, u svojem je prou?avanju hrvatske knji?evne ba?tine duljem od pola stolje?a objavio veliki broj tekstova i knjiga, a broj kartica koje je napisao jednak je njegovu znanju, koje mo?emo zvati enciklopedijskim. Iz goleme ostav?tine na?eg jedinog i najve?eg poznavatelja brojnih, ?esto zaboravljenih autora, ali jednako tako i velikan? knji?evnosti, urednik Goran Rem izabrao je one mo?da najva?nije tekstove. Druga knjiga iz serije Prakseologija hrvatske knji?evnosti posve?ena je modernosti i modernizmu. U njoj su izabrani tekstovi koji se bave autorima 20. stolje?a, simbolizmom, secesijom, dadizmom, eksprezionizmom, ali i - kola?ima, a uz tekstove o djelu hrvatskih autora, Krle?e, Mato?a, Cesarca, Nazora, Kamova i mnogih drugih, u ovaj je svezak uvr?ten i esej o Franzu Kafki. Zajedno s jo? tri sveska izabranih djela Branimira Donata ova ?e knjiga dati maleni uvid u ?irinu tema kojima se Tvrtko Zane bavio.

Книжка ?Прода?ться все. Джефф Безос та ера Amazon? — не лише ?стор?я усп?ху найб?льш ?нновац?йно? св?тово? компан??, а й свого роду пос?бник, ?нструкц?я для тих, хто хоче створити св?й б?знес. ??Автор книжки, Бред Стоун, майстерно пише про зародження та розвиток Amazon — в?д моменту створення компан?? на Волл-Стр?т на початку 1990-х ? дотепер. Ця компан?я одн??ю з перших побачила необмежен? можливост? ?нтернету та назавжди зм?нила те, як ми купу?мо ? чита?мо.??Також автор розкрива? та?мниц? тр?умфу засновника Amazon Джеффа Безоса, одного ?з найвидатн?ших кер?вник?в, невтомного генератора ?дей. Стоун розпов?да?, як Безос дисципл?новано ? подекуди педантично вт?лю? новаторськ? ?де? у життя, як лама? стереотипи, не визна? загальноприйнятих правил, а запроваджу? сво?.??

Oliver Cromwell, the future Lord Protector of the Commonwealth of England, was born at Huntingdon on April 25, 1599, receiving his baptismal name from his uncle, Sir Oliver Cromwell of Hinchingbrooke, a mansion hard by the little town. It was at Huntingdon that the father of the infant, Robert Cromwell, had established himself, farming lands and perhaps also adding to his income by the profits of a brewhouse managed by his wife, Elizabeth—a descendant of a middle-class Norfolk family of Steward—originally Styward—which, whatever writers of authority may say, was not in any way connected with the Royal House of Scotland. "I was," said Cromwell in one of his later speeches, "by birth a gentleman, living neither in any considerable height nor yet in obscurity. I have been called to several employments in the nation, and—not to be overtedious—I did endeavour to discharge the duty of an honest man in those services to God and His people's interest, and to the Commonwealth." The open secret of Cromwell's public life is set forth in these words:—his aim being: first, to be himself an honest man; secondly, to serve God and the people of God; and thirdly, to fulfil his duty to the Commonwealth. In this order, and in no other, did his obligations to his fellow-creatures present themselves to his eyes. For the work before him it could not be otherwise than helpful that his position in life brought him into contact with all classes of society. What powers and capacities this infant—or indeed any other infant—may have derived from this or the other ancestor, is a mystery too deep for human knowledge; but at least it may be noted that the descent of the Cromwells from Sir Richard Williams, the nephew of Thomas Cromwell, the despotic Minister of Henry VIII., brought into the family a Welsh strain which may have shown itself in the fervid idealism lighting up the stern practical sense of the warrior and statesman.Of Oliver's father little is known; but his portrait testifies that he was a man of sober Puritanism, not much given to any form of spiritual enthusiasm—very unlike his elder brother, Sir Oliver, who had inherited not only the estate, but the splendid ways of his father, Sir Henry Cromwell—the Golden Knight—and who, after running through his property, was compelled to sell his land and to retire into a more obscure position. As the little Oliver grew up, he had before his eyes the types of the future Cavalier and Roundhead in his own family. So far as parental influence could decide the question, there could be no doubt on which side the young Oliver would take his stand. His education was carried on in the free school of the town, under Dr. Beard, the author of The Theatre of God's Judgments Displayed, in which a belief in the constant intervention of Providence in the punishment of offenders was set forth by numerous examples of the calamities of the wicked. Though Oliver afterwards learned to modify the crudeness of this teaching, the doctrine that success or failure was an indication of Divine favour or disfavour never left him, and he was able, in the days of his greatness, to point unhesitatingly to the results of Naseby and Worcester as evidence that God Himself approved of the victorious cause.

This book is merely a personal narrative, and not a pretentious history or a philosophical dissertation. It is a record of several years of variegated vagabondizing, and its object is rather to help the resting reader while away an idle hour than afflict him with metaphysics, or goad him with science. Still, there is information in the volume; information concerning an interesting episode in the history of the Far West, about which no books have been written by persons who were on the ground in person, and saw the happenings of the time with their own eyes. I allude to the rise, growth and culmination of the silver-mining fever in Nevada -a curious episode, in some respects; the only one, of its peculiar kind, that has occurred in the land; and the only one, indeed, that is likely to occur in it.Yes, take it all around, there is quite a good deal of information in the book. I regret this very much; but really it could not be helped: information appears to stew out of me naturally, like the precious ottar of roses out of the otter. Sometimes it has seemed to me that I would give worlds if I could retain my facts; but it cannot be. The more I calk up the sources, and the tighter I get, the more I leak wisdom. Therefore, I can only claim indulgence at the hands of the reader, not justification. THE AUTHOR."My brother had just been appointed Secretary of Nevada Territory--?an office of such majesty that it concentrated in itself the duties and dignities of Treasurer, Comptroller, Secretary of State, and Acting Governor in the Governor's absence. A salary of eighteen hundred dollars a year and the title of "Mr. Secretary," gave to the great position an air of wild and imposing grandeur. I was young and ignorant, and I envied my brother. I coveted his distinction and his financial splendor, but particularly and especially the long, strange journey he was going to make, and the curious new world he was going to explore. He was going to travel! I never had been away from home, and that word "travel" had a seductive charm for me. Pretty soon he would be hundreds and hundreds of miles away on the great plains and deserts, and among the mountains of the Far West, and would see buffaloes and Indians, and prairie dogs, and antelopes, and have all kinds of adventures, and may be get hanged or scalped, and have ever such a fine time, and write home and tell us all about it, and be a hero. And he would see the gold mines and the silver mines, and maybe go about of an afternoon when his work was done, and pick up two or three pailfuls of shining slugs, and nuggets of gold and silver on the hillside. And by and by he would become very rich, and return home by sea, and be able to talk as calmly about San Francisco and the ocean, and "the isthmus" as if it was nothing of any consequence to have seen those marvels face to face. What I suffered in contemplating his happiness, pen cannot describe. And so, when he offered me, in cold blood, the sublime position of private secretary under him, it appeared to me that the heavens and the earth passed away, and the firmament was rolled together as a scroll! I had nothing more to desire. My contentment was complete.At the end of an hour or two I was ready for the journey. Not much packing up was necessary, because we were going in the overland stage from the Missouri frontier to Nevada, and passengers were only allowed a small quantity of baggage apiece. There was no Pacific railroad in those fine times of ten or twelve years ago--?not a single rail of it. I only proposed to stay in Nevada three months--?I had no thought of staying longer than that. I meant to see all I could that was new and strange, and then hurry home to business. I little thought that I would not see the end of that three-month pleasure excursion for six or seven uncommonly long years!

Megfizethetetlen cím? k?nyvében Robert K. Wittman, az FBI M?kincsvédelmi Egységének alapítója el?sz?r rántja le a leplet figyelemre méltó karrierjér?l, A Thomas Crown-üggyel verseng?, ám a valós életben is megt?rtént nemzetk?zi thrillert kínálva. A The Wall Street Journal ?él? legendának” nevezte. A The London Times szerint ? ?a világ leghíresebb m?kincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen m?kincsek és régiségek visszaszerzése m?g?tt rejl? t?rténetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügyn?kként általában fegyvertelenül szeg?d?tt m?kincstolvajok, csalók és feketepiaci keresked?k nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. K?rbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külf?ldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott m?kincstolvajok és csalók k?z?tt van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett b?n?z? és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészr?l, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecsl?, aki háborús h?s?k leszármazottjaitól lopta el azok családi ?r?kségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman t?bb száz millió dollár érték? m?kincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eld?nteni, hogy mi ér t?bbet: egy Rembrandt-?narckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkett? megfizethetetlen.

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

Az 1922-ben Kolozsvárott született és 2007-ben Budapest elhunyt Polcz Alainet szinte az egész ország tisztelte és szerette. F?zzünk ?r?mmel! cím? k?nyve megírására élettapasztalata és mértéktartásra ?szt?nz? b?lcsessége sarkallta. A kilencvenes évek derekán jutott arra az elhatározásra, hogy gasztronómiai ismeretein túl csokorba gy?jti azokat a mindennapi étek bebiztosításához szükséges ismereteit is, amelyeket hasznosnak tartott megosztani barátaival, ismer?seivel. A k?nyvet Kisorosziban kezdte el írni, ahol férjével, Mész?ly Miklóssal t?lt?tte kivált nyári napjait, de bárhol járt is, sehol sem szégyellte azonnal feljegyezni azt, amit k?tetéhez érdemleges észrevtételnek tartott.

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

Ezek a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek ?sszecsapni. Szürke hétk?znapokban k?nnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen j?nnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzr?l, egészségr?l, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemel? gondolat segíthet felfedezni a benned rejl? er?t, a kiaknázatlan er?forrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! M?nich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Meger?sít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. ?znak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.?Isten Igéje elavult, az ?rd?g nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy ?ld meg. ?s a parancs megfert?zte a világot.??gy valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ?rd?g?t kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.Er?teljes, szuggesztív, remek Mengele-regény. - F?ldes Anna, ?let és IrodalomEgyszer? eszk?z?kkel, vaslogikával építkez? regény. - Berkes Erzsébet, Múlt és J?v?Kivételesen becses és szép k?nyv. - Vári Gy?rgyMik?zben olvastam, nem ment ki a fejemb?l, hogy Auschwitzra az els? atombomba válaszolt, így hát[] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész F?ld Auschwitzcá alakítható át. - E?rsi István ?

Az ?kút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor k?nyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a k?zelébe sem volt szabad mennie.Szabó Magda feln?ttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szerepl?it, legf?képpen szüleit. ?Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismer?s és csupa rejtély, hétk?znapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényh?sként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gy?t?rte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az ?kút az életr?l szól: állatokról és képekr?l, hitr?l és m?vészetr?l, háborúról és hazáról, szerelemr?l és halálról. A megejt? bájjal és humorral átsz?tt t?rténetekb?l egy titokzatos és csodálatos múlt sokszín?, eleven képe áll ?ssze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és m?vészetének megértéséhez.

Sz?cs Iza okos, modern n?, lelkiismeretes orvos – és odaadó gyermek. Mindent megad ?zvegyen maradt anyjának, felk?lt?zteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Sz?csnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: ?nmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a t?r?dést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírk?vét felállítandó Sz?csné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy k?d?s, ?szi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya t?rténete, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ? maga jelent.

Volt egyszer egy büszke város, Trója, melyet a g?r?g?k ?r?kre elt?r?ltek a f?ld színér?l. ?m egy maroknyi trójai, élén a h?s Aeneasszal útra kelt, hogy megtalálja új hazáját: így kezd?dik a Római Birodalom eredetmítosza. ?s így kezd?dik Szabó Magda regénye is, hogy Aeneast r?gt?n az elején, a menekülés k?zben váratlanul odaveszett feleségével, Creusával cserélje fel. A pillanat egy rendkívüli n? fájdalmasan szép és ironikus t?rténete. Egy n?é, akir?l mindenki azt hiszi, férfi. T?rténelmet ír, bejárja az alvilágot, látja a j?v?t, de nem ismeri a szerelmet. Imádott és rettegett félistenként kell élnie, holott nem vágyik másra, mint hétk?znapiságra. Halhatatlan, bár már megmenekülése pillanatában halott. Szabó Magda az antik világba helyezi a kiválasztottak magányának id?tlen t?rténetét. Színpompás fantáziája mitikus figurákat változtat hús-vér lényekké és sosemvolt isteneket b?v?l elénk. A mágiát minduntalan megt?r? kesernyés humor viszont mai m?vé, egy meghasonlott lélek modern eposzává avatja A pillanatot.

A?Mózes egy, huszonkett???brahám és Izsák ósz?vetségi t?rténetének modern feldolgozása. Az ?brahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett ?rettenetes” szül?k, nagyszül?k. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmen?ik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy ?szigetre” vágynak, távol a vénekt?l, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és ?dám, Bartos Márta és Gyuri – a két testvérpár – csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a ?nemzet mártírjának” fiától, a naivnak és jámbornak t?n? Miklóstól. Mert ? bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja? Mikor újraolvastam a?Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve?Az ajtó?felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés el?tt. A?Mózes?megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerz?nél, csak hogy néhány szót válthassanak vele. Megrendülten t?prengek rajta, miféle szív és lélek lakozott ebben a t?rékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életb?lcsességét olyan er?vel tudta szavakba ?nteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból ? pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amir?l maguk sem tudják, mi, de a k?nyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük. –?Singer Magdolna

Mindenkinél elérkezik egyszer az az id?pont az életében, hogy visszatekint. Ez nálam akkor érkezett el, amikor is bet?lt?ttem azt a bizonyos ?tvenet. Mindig jó tanuló voltam, így nem az ?t?ssel kezd?d? szám volt a sért?n mérvadó számomra. Inkább azon gondolkodtam, elmélkedtem, hogy ennyi évb?l már kell tudni levonni tanulságokat. Nehogy újra és újra elk?vessem ugyan azokat a hibákat. Hisz én nem egy mókuskerékben vagyok, ugye? Rengeteg mindent sikerült meg és átélnem, megértenem és értelmeznem. Ezekb?l szeretnék egy-egy csokrot átnyújtani olvasásra, vagy mondhatnám azt is, tanulságul. Imádom a verseket, sokszor úgy ébredek reggel, hogy csak úgy tolonganak a gondolataimban a szavak és mondatok elegye arra várva, hogy ki és leírjam ?ket. Pontosan én sem tudom honnan is j?nnek, ki is küldte, küldi nekem, de biztosan céllal teszi azt! A versek és a novellák, az elbeszélések adják a k?nyvem szivárványos sokszín?ségét, a n?i lélek érzékenységével és érzékiségével egyetemben. Szeretem látni az emberek arcán azt a kül?n?s mosolyt, amikor verseket olvasva, annak érzelemvilága ?ssze?lelkezik az ? lelkükkel. Engedjük, hagyjuk, merjünk mosolyogni!

Ez Jay Dobyns története, azé a szövetségi ügynöké, aki els?ként férk?zött be a törvényen kívüli Hells Angels Motorcycle Club legbels?bb köreibe. A 21 hónapon át tartó akció kis híján az életébe került, és majdnem ráment a családja és az ép esze is. Kezd? ügynökként mellbe l?tték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, els? olvasatra hihetetlennek t?n?, de az els?t?l az utolsó szóig igaz történetben. Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik k?kemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott n?ikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nev? elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, er?szakos b?ncselekményeket követtek el. Az er?sen ?rzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: k?kemény gyilkos. A legnehezebb azonban a rákényszerített kett?s élet: h?séges felesége és szeret? gyermekei, valamint a motoros lét között ?rl?dik. Megfogadja, hogy ? lesz az els? olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférk?zik a klub áthatolhatatlannak hitt legbels?bb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ? beépült a klubba, az is beépült az ? életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ? sem csak jó. A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztet? története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvb?l mindent megtudunk arról a leny?göz?en veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gy?löletr?l és megfélemlítésr?l, valamint a tagok között valóban létez? testvéri szeretetr?l, ami az egyetlen, t?sgyökeres amerikai b?nszövetkezetet jelképezi.

Cartea de fa?? ?ncearc? s? dea seam? cu privire la c?teva dintre c?r?ile ?i figurile critice importante ale culturii rom?ne, de la E. Lovinescu, la Al. Paleologu, Nicolae Mano?lescu, Eugen Simion, Lucian Raicu, Paul Cornea, Ion Iano?i, Dan Horia Mazilu sau Gheorghe Cr?ciun. Exist?, ?n cuprinsul c?r?ii de fa??, ?i c?teva comentarii consacrate memorialisticii rom?ne?ti de dup? 1989, ?n care am c?utat s? relev?m dimensiunile scriiturii depozi?ionale ?i valoarea documentar? a unor texte revelatoare prin deschidere ideatic? ?i prin adev?rul dic?iunii etice ?i afective.Un manual indirect de literatur? postdecembrist?.

Volumul de fa?? din seria Eminescu, poem cu poem ne dezva?? de toate vechile obiceiuri de interpretare care au prezentat ?n limbaj de lemn poeziile eminesciene. Alex. ?tef?nescu ne face din nou cuno?tin??, de data aceasta ?n cuvinte simple ?i idei proaspete, cu unele dintre cele mai cunoscute poezii din literatura rom?n?. Analiza sa cuprinde observa?ii fresh ?i referin?e culturale pe gustul elevilor, tinerilor ?i iubitorilor de literatur? care (re)descoper? ast?zi crea?ia eminescian?.

Geo Vasile ne propune o selec?ie riguroas? de 100 de prozatori ?i esei?ti ale?i din ?ntreaga istorie a literaturii. Elementul inedit, provocator ?i inevitabil ?n acest context este selectarea ?i plasarea, evident, justificat?, a unor redutabili prozatori ?i esei?ti rom?ni ?n contextul generos ?i selectiv deopotriv? al concertului universal al litera?ilor. Astfel, al?turi de autori precum Paul Auster, Saul Bellow, Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar, Henri Miller, Philip Roth etc., sunt a?eza?i Nicolae Breban, Augustin Buzura, Petru Cimpoe?u ?i mai tinerii s?i colegi, argumenta?ia adus? ?n arena de litere de istoricul ?i criticul literar Geo Vasile fiind una perfect justificat?, iar criteriul de selec?ie – unul atotputernic: valoarea.