vine un tractor, un T 82.5 din Bielorusia,nimeni din cei prezen?i nu am mai v?zut a?a ceva –un tractor care s? planteze cartofi,ne apropiem cu fric? de el,femeile se tem s? urce ?n locurile de unde s? pun? cartofii ?ntr?un tub,le apuc? panica, iau ?n m?ini c?te o sap??i zic c? mai bine planteaz? cu propriile m?ini,e prea periculos acest tractor,nu ?tie nimeni cum merge,e dintr-un alt viitor,tractorul ?sta e un fel de monstru Frankenstein,?l atingem ?i apoi fugim de l?ng? el speria?i

Aceast? carte este ?n limba englez?.?In My Loved Japan, [...] the Romanian poet Clelia Ifrim offers a very fine imaginative response to the tragedy that overtook northeast Japan earlier this year.As far as I know the writer has never visited Japan, though she has long connections with it through haiku, and haiku poets.“A river of tears — to whom belongs this silence after the earthquake?“; “Not a voice or sound but this moon path on the waves — fishermen's village“;“Hobby horse sinking in the depth of the ocean to make its farewell.“?From David Burleigh, Best Books of 2011: Close-up on a People’s Disaster, in Japan Times, at http://www.japantimes.co.jp/text/fb20111225a5.html.

Oliver Cromwell, the future Lord Protector of the Commonwealth of England, was born at Huntingdon on April 25, 1599, receiving his baptismal name from his uncle, Sir Oliver Cromwell of Hinchingbrooke, a mansion hard by the little town. It was at Huntingdon that the father of the infant, Robert Cromwell, had established himself, farming lands and perhaps also adding to his income by the profits of a brewhouse managed by his wife, Elizabeth—a descendant of a middle-class Norfolk family of Steward—originally Styward—which, whatever writers of authority may say, was not in any way connected with the Royal House of Scotland. "I was," said Cromwell in one of his later speeches, "by birth a gentleman, living neither in any considerable height nor yet in obscurity. I have been called to several employments in the nation, and—not to be overtedious—I did endeavour to discharge the duty of an honest man in those services to God and His people's interest, and to the Commonwealth." The open secret of Cromwell's public life is set forth in these words:—his aim being: first, to be himself an honest man; secondly, to serve God and the people of God; and thirdly, to fulfil his duty to the Commonwealth. In this order, and in no other, did his obligations to his fellow-creatures present themselves to his eyes. For the work before him it could not be otherwise than helpful that his position in life brought him into contact with all classes of society. What powers and capacities this infant—or indeed any other infant—may have derived from this or the other ancestor, is a mystery too deep for human knowledge; but at least it may be noted that the descent of the Cromwells from Sir Richard Williams, the nephew of Thomas Cromwell, the despotic Minister of Henry VIII., brought into the family a Welsh strain which may have shown itself in the fervid idealism lighting up the stern practical sense of the warrior and statesman.Of Oliver's father little is known; but his portrait testifies that he was a man of sober Puritanism, not much given to any form of spiritual enthusiasm—very unlike his elder brother, Sir Oliver, who had inherited not only the estate, but the splendid ways of his father, Sir Henry Cromwell—the Golden Knight—and who, after running through his property, was compelled to sell his land and to retire into a more obscure position. As the little Oliver grew up, he had before his eyes the types of the future Cavalier and Roundhead in his own family. So far as parental influence could decide the question, there could be no doubt on which side the young Oliver would take his stand. His education was carried on in the free school of the town, under Dr. Beard, the author of The Theatre of God's Judgments Displayed, in which a belief in the constant intervention of Providence in the punishment of offenders was set forth by numerous examples of the calamities of the wicked. Though Oliver afterwards learned to modify the crudeness of this teaching, the doctrine that success or failure was an indication of Divine favour or disfavour never left him, and he was able, in the days of his greatness, to point unhesitatingly to the results of Naseby and Worcester as evidence that God Himself approved of the victorious cause.

Volum nominalizat la sec?iunea ?Critic?. Istorie ?i Teorie Literar?“ – Premiile ?Observator cultural“, edi?ia a VI-a, 2012 Lucrarea de fa?? pleac? de la ideea c?, odat? cu sf?r?itul anilor ‘60/?nceputul anilor ‘70, se configureaz?, ?n context rom?nesc, o mi?care poetic? cu caracter experimentalist, care se ?ndep?rteaz? de paradigmele modernismului, urm?nd modelul avangardelor interbelice. Principiul fundamental al unei asemenea poezii trebuie c?utat ?n pragmatica ?tiin?ei contemporane, c?ci ea presupune elaborarea unor ?axiomatici“ (concretizate ?n abord?ri teoretice, programe ?i manifeste artistice), urmat? apoi de investigarea, printr-o mi?care de extensie, a limitelor, de c?utarea obstinat? a noului, care se raporteaz? la propria sa ?axiomatic?“ ?n calitate de diferen??, de ?paralogie“, extinz?ndu-i limitele, dar ?i problematiz?nd-o, printr-un demers care e constructiv ?i deconstructiv totodat?, contestatar ?i autocontestatar ?n acela?i timp.

n doar civa ani, tefan Manasia a devenit una dintre cele mai importante figuri ale poeziei noastre de azi. i nu m refer aici doar la activitatea lui poetic propriu-zis (dac lsm la o parte plachetele underground, autorul a publicat deja trei volume), ci i la prezena pregnant n spaiul public(istic).“ – Alex Golditefan Manasia dispune – i n noul volum se vede cu ochiul liber – de o capacitate enorm de a experimenta. De altfel, poetul este cunoscut nc de la Amazon ca un mptimit al stilisticii glam. Poezia luxuriant, baroc, domolit i mprosptat de o estetic a onestitii discursului definesc, acum la al patrulea volum, anarhismul livresc al autorului.“ – tefan Baghiu

Kanyó András a rendszerváltás hajnalán a már felfelé buktatott Kádár Jánossal készített interjúval vonta magára a figyelmet, az utóbbi évtizedben viszont sokan támadták a Horthy Miklósról és Mindszenty Józsefr?l készített k?tetei, illetve ?VH-s múltja miatt. Az egykori hírszerz? és újságíró most el?sz?r tárja fel élete t?rténetét, amelyben a t?bbsz?ri életpályaváltás, szerelmek és magán?életi tragédiák mellett nyíltan és részletesen beszél arról, hogy? milyen módszerekkel toborozta és képezte ki a hírszerz?ket az ?llamvédelmi Hatóság a Rákosi-korszakban;? hogyan élte meg a személyi kultusz éveit és mit csinált 1956-ban;? milyen kényes feladatokat kellett elvégeznie hírszerz?ként Londonban, majd itthon;? mik voltak azok a szakmai ellentétek, amelyek miatt szakított a ?Hivatallal”;? hogy talált új életpályát az irányított sajtó világában, és miként tudósította a Népszabadságot Berlinb?l, Moszkvából, majd Bonnból;? miért kezdeményezte a Kádár-interjút és hogyan érte el, hogy nyilatkozzon is neki az ??reg”;? hogy került Grósz Károly k?zelébe és miként élte meg a megalázó aradi találkozót Ceau?escuval.

Babits Mihály remekbe szabott válogatása és ezek m?fordításai 1947-ben jelent meg az Officina Kiadó gondozásában. Az Erato példás munka, mely hozza az eredeti nyelv? változatot, legyen az g?r?g, latin, olasz, francia, vagy angol nyelv?. Manapság az a generáció, mely egyként képes a digitális világban eligazodni és g?r?g, vagy latin nyelven olvasni és érteni, megszámlálhatóan kicsiny lélekszámú. Ezért úgy d?nt?ttünk, hogy elhagyjuk az eredeti változatban megtalálható g?r?g és latin nyelv? verseket és csak Babits magyar nyelv? m?fordítását k?z?ljük abban a sorrendben, ahogy az egykori k?tet oldalain megjelentek. Reméljük, hogy a digitális világ szerelemre, lírára fogékony és olvasni kedvel? lakói értékelik vállalkozásunkat. Jó olvasást, és felr?ppen? szerelmes sóhajokat kívánunk.

Rónai Egon nagy siker? m?sorának legérdekesebb beszélgetéseib?l szerkesztett k?tetet. Vendégei a magyar kulturális, gazdasági és politikai élet legjavából kerültek ki. Az elgondolkodtató interjúkkal most k?nyv alakban találkozhat az olvasó.  ?… remekül tudok élni, mert nagyon boldog tudok lenni, ha kisüt a nap… De ahogy múlik az id?, változik, mert tudja, jól vagyunk megteremtve. Fiatalon még sokkal k?nnyebben átlépünk tragédiákat… Ilyenkor meg már sokkal jobban nyomaszt az emberi szenvedés. Hihetetlen, hogy mit tudunk kitalálni egymás ellen!”/ T?r?csik Mari/?A kapitalista piacgazdaságban nincs teljes foglalkoztatás, az a szocializmusban volt, amikor a kapun belüli munkanélküliség formájában eltüntették a kapun kívüli munkanélküliséget. Teljesen értelmetlen azzal a tudatot torzítani, és az embereket ilyen értelemben butítani, hogy teljes lesz a foglalkoztatás.”/ Bokros Lajos/?Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánik szituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én r?h?gve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.” /Szilágyi János/?Más id?k voltak, az igaz. 2002-t?l t?rt el valami ebben az országban. 2002-ben, amikor nagyon sokad magammal felültem oda a tribünre, Orbán Viktor beszéde m?gé, akkor ez nagyon érdekes hatással volt a k?rnyezetemre.” /Kovács ’Kokó’ István/  Rónai Egon újságíró, televíziós-rádiós m?sorvezet?. Ahogy mondja, 50 éves, de 60 éve van a szakmában: 15 év az írott sajtóban, 25 a rádiózásban, 20 a televízióban. Pályafutását a Népsportnál kezdte, azután a rádiózás k?vetkezett, a Magyar Rádió, majd a Danubius Rádió, amelynek alapító tagja, kés?bb program- és hírigazgatója volt. Vezette a Budapest Rádiót és a PontFM Rádiót. 2000-ben bábáskodott a Sport1 TV indulásánál is, ahol aztán egy évtizedet t?lt?tt. Ezután csábította el jelenlegi munkahelye, az ATV. Ezek mellett másfél évtizeden át tanította a rádiós utánpótlást, k?zben 12 éven át reklámügyn?kséget is vezetett. Az ATV-ben a Start! cím?, reggeli politikai magazin mellett Csatt címmel vitam?sort vezet. A k?tet beszélgetéseinek az alapja a 2011 óta minden héten - jelenleg is - jelentkez? portrém?sora, a Húzós.

Se poate comunica i e necesar sǎ se comunice cu valorile literaturii universale, pǎstrandu-se o perspectivǎ istoricǎ, citindu-l pe Sofocle ca pe contemporanul lui Pericle. Dar, am nceput sǎ nelegem, spre deosebire de secolul trecut, istoricist, cǎ tot att de necesarǎ, ba poate chiar mai fecundǎ, e o comunicare cu trecutul, adoptndu-se o perspectivǎ actualizatoare, citindu-l pe Sofocle ca pe contemporanul nostru. Dincolo de aceastǎ perspectivǎ care, n cele din urmǎ, e i ea oarecum istoricistǎ, doar cǎ istoria e localizatǎ n actualitate, se deschide o perspectivǎ a sincroniei literare care dispune sǎ-l citim pe Sofocle ca pe contemporanul nimǎnui ori al tuturor, ca pe un martor al esenialitǎii umane i nu numai al unei existene istoric cantonate. ncercare ambiioasǎ, ce nǎzuiete sǎ derelativizeze valorile literar-artistice, pǎstrnd totodatǎ contiina unei relativitǎi a formelor i figurilor pe care o hermeneuticǎ a textelor se cuvine sǎ o punǎ n luminǎ. Relativitate impusǎ chiar de prezena autorului, a cititorului interpret, a scriitorului i hermeneutului n comentariile sale. n cartea aceasta a attor cǎri, scribul interpret apare n textele sale ca i pictorul ce se zugrǎvete pictnd n propriile sale tablouri. Sǎ-i fie iertatǎ aceastǎ ultimǎ deertǎciune.” (Nicolae Balot)

Am adunat n aceast carte momente din viaa public, ncercnd s refac, din ceea ce a selectat memoria, traseul profesional care m-a adus de la catedra de fizic la ipostaza de candidat pentru preedinie. Am inclus n ea i lucruri personale, dar nu am fcut-o neaprat pentru a rspunde curiozitii celorlali. Am recuperat acele ntmplri, ntlniri sau detalii care au spus ceva despre felul n care m-am format, despre valorile pe care le-am preuit. Identitatea mea personal a umplut, prin intermediul faptelor, dar i prin aceste principii n care am crezut, rolul de persoan public pe care l-am ocupat mai bine de paisprezece ani. Momentele n care am descoperit un adevr, intervalele n care am nvat lucruri importante, despre mine sau despre oamenii din jurul meu, i-au adus de fiecare dat ceva i profilului meu public. Tot ceea ce am dobndit i tot ceea ce am neles de-a lungul unei viei cu destul de multe mpliniri a lucrat n sprijinul profesionistului care am vrut s ajung. Viaa mea privat a fost, pentru cei mai muli, invizibil. De fapt, ca orice om, mi-am folosit n public tot ceea ce am descoperit ca fiind valoros n viaa simpl, de zi cu zi: calmul, discreia, nelegerea. Au fost bunuri preioase, pe care am vrut s le protejez ca s le pot cultiva n continuare. Nu cred c, dezvluindu-le sursa, le pun n pericol.“ Klaus Iohannis

Romanele Aurei Christi, ample construc?ii epice, abordeaz?, cu un curaj ?i maturitate rar?, modelul ?i aria expresiv? ?i ideatic? a romanului de reflexivitate ?i problematic? grav?, uman?, de la M. Proust ?i Th. Mann, sub tutela impresionant?, infinit? ?i enorm expresiv? a lui F.M. Dostoievski. Acela?i, Dostoievski, de data asta al?turat lui Friedrich Nietzsche, face obiectul unor ample studii eseistice, pe care Aura Christi le-a conceput ?i publicat ?n ultimii ani, abord?nd teme de o rar? ?ndr?zneal? ideatic?, problematica esen?ial? a individului ?n abisalitatea sa, a Fiin?ei, arta complicat?, prezent?nd ?nc? nu pu?ine mistere ?i paradoxuri psihologice ale tipologiei romane?ti moderne, de la cu adev?rat revolu?ionara ? la recherche du temps perdu la Idiotul ?i Crim? ?i pedeaps?.?n publistica ei curent?, sus?inut?, Aura Christi sprijin?, polemic adeseori, cultul valorilor clasice ?i moderne europene ?i refuz? improviza?iile ?i impostura literar? care, ?n actualitatea post-comunist?, tresare ?n c?mpul literar rom?nesc ?n varii forme, de la contestarea, de plano, a marilor modele moderne lirice ale continentului ?i cultivarea unui mizerabilism ?i a brutalit??ii expresiei ce se cufund? ?i abund? nu rareori ?n tonuri suburbane, sclipind triumf?tor ?n accente arogante ce vor s? instaleze un fel de triumf al tinere?ii ?protestatar-revolu?ionare“ culturale ?i preiau, f?r? sim? critic, ?ntr-o afi?at? incultur? poetic?, cu o anume voluptate, simboluri ?i expresii france, voit pornografice, din recuzita avangardist? ?i futurist? a literaturii ?nceputului de secol XX. (Nicolae Breban)O mistic? de halou dostoievskian domin? obsedant destinele eroilor din romanul Aurei Christi, Cercul s?lbatic. (…) E, ?n felul s?u, un roman al cuplurilor ce se fac ?i se desfac, se men?in c?t ?i cum se men?in ?n virtutea unor automatisme ?n care iubirea este c?utat?, mimat?, tr?dat?, ea r?m?n?nd mereu o iluzie sau o speran?? virtual?, ?ntre via?? ?i moarte. Se vorbe?te mult despre moarte ?n acest roman. Existen?a ?ns??i e parcurs? sub semnul acesteia. (Constantin Cuble?an)Poate aici este imensul merit al Cercului… M-a supus unui exerci?iu deloc facil de a formula motive pentru care merit? s? tr?ie?ti. ?i nu ?n fa?a unui om care ur??te via?a, n?uc, sau e dezgustat de ceea ce i se pare a fi via?a. Ci ?n fa?a acestei fete-femei, Diana, care caut? profund sensul, care iube?te florile, apa, arta. At?t de plin? de via?? e creatura aceasta (…), ?nc?t preaplinul acesta o consum? ?i o arunc? ?n moarte. Diana arat? c? nu e simplu s? tr?ie?ti la altitudinea aceea uria?? a foamei de via??, a puterii uria?e de a tr?i. Setea ei de via?? ?i frumuse?e ?i lini?te o expune, o face fragil?… Naufragiul ei e produs de apele grele ?i ur?te ale unei lumi neatente, nep?s?toare p?n? la agresiune fizic?… O lume de fiare, ?n care nimeni nu ofer? protec?ie puilor. O lume hulpav?, ?n care fluturii ?i puii de c?prioare sunt r?pu?i, ?nghi?i?i, ca ?i c?nd… Poate pentru asta s-au n?scut… Poate Dumnezeu ?i cheam? la el… Sau poate nu! Poate o imens? responsabilitate ar trebui luat? pe umerii mei ?i nu numai ai mei! Poate c? oamenii frumo?i, ca Diana, au o for?? neb?nuit? ?n fragilitatea lor. Poate c? nimic nu se poate face pentru adolescen?ii care aleg moartea… Poate nimic nu se poate face ?mpotriva mor?ii… (Irina Ciobotaru) http://aurachristi.ro/

Un volum de istorie, teorie ?i critic? literar?, strict necesar, ?ntruc?t se refer? la unul dintre cele mai interesante grupuri din istoria literaturii rom?ne, ?i anume Cercul de la Sibiu, care a dat culturii nume de r?sunet ca, de pilda, ?tefan Aug. Doina?, Nicolae Balota, Ion Negoi?escu s.a.Scris? ?ntr-un stil inconfundabil, alert, de o suple?e unica, cartea e destinat? studen?ilor, elevilor, profesorilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Simona Drgan are fora de a supune textele de autoritate asupra crora se apleac unei lecturi personale, “vede“ ideile n intricaia lor originar, le restructureaz n conformitate cu propriul ei scenariu. in sa apreciez faptul c, n ciuda tematicii sale, lucrarea de fa nu este arid, nu sufer (dect n proporii acceptabile) de acea placiditate stilistic, inevitabil analizelor teoretice. Capacitatea de sintez, spiritul critic, precizia terminologic, luciditatea i supleea, calmul operator, toate acestea atest o cert vocaie teoretic“. (Mircea Martin)Cum se ntmpl cnd o ecuaie care a umilit cerbicia multor duzini de matematicieni i afl mintea capabil s-i dea de capt, mprtim n cazul de fa bucuria unei revelaii: pare ca Foucault i consorii, cei ce n loc de scrieri i texte au inventat uzul sofisticat al scriiturii i discursului, au ntlnit n autoarea de fa un autentic partener de dialog. Avem a face cu o lucrare fr caracter compilativ, demonstrnd o amprent personal, o anumit prospeime a observaiei directe, un soi de entuziasm agreabil al dezbaterii de idei, care se transmite i cititorului, smulgndu-l reflexelor lui sceptice ori obosite“. (Paul Cornea)n opinia mea, un merit major al Simonei Drgan este acela de a reui, ntr-o manier indubitabil personal, sa exprime, cu o elegan a claritii ce se remarc de la prima la ultima pagin a lucrrii, unele dintre cele mai complicate, ca sa nu spunem “stufoase“, idei formulate vreodat n perimetrul tiinelor filologice“. (Ciu Dobrescu)

Volumul este c??tig?torul Concursului de Debut organizat de Editura Adenium, sec?iunea ?Teatru“, ?i con?ine dou? piese ce readuc ?n prim-plan vechi personaje mitologice (Dionysos, Medeea, Electra, Antigona, Penteu) ?i literare (Don Quijote, Dulcinea, Arlechino, Pulcinella, Trufaldino), dintr-o perspectiv? liric?, dar ?i umoristic?.

Volumul De unde stau eu pot vedea cerul este c??tig?torul Concursului de Debut, sec?iunea Poezie, organizat de Editura Adenium ?n anul 2014.Volumul cuprinde trei sec?inui ?n care poemele se ?n?iruie ca o poveste intim? care merit? citit? pe ner?suflate. Poezia Ioanei Du?? este una feminin?, confesiv?, cald?, liric?, direct?, cu accente ironice. Cititorul este plasat ?n microuniversul autoarei, tensiunea creat? de aceasta fiind conving?toare.

La Zürich, c?nd intri ?ntr-un magazin, spui ?Grüetzi“, la Berlin, ?Hallo“, la Buenos Aires, ?Ola“, un ?Hallo“ ?ntors pe dos, poate unde-i pe emisfera cealalt?, la Viena, ?Grüss Gott“, dar ?i la Sibiu, acum 60 de ani, se spunea tot ?Grüss Gott“. Timi?oara nu cred c? f?cea opinie separat?, c? unde-i unu’ nu-i putere, o ?tie tot rom?nu’, dar nici Budapesta n-avea de ce s? fac? mofturi, de vreme ce Sisi, superba ?mp?r?teas? a Austriei, devenise regina Ungariei, datorit? unui foarte cool conte maghiar... cam a?a se ?ncruci?eaz? ?i limbile. ?Grüss Gott“ ?nseamn?: ?Salut?-l pe Dumnezeu“ sau ?Domnul s? te aibe ?n paz?“. Din binecuv?ntare a ajuns marcaj de grani?? a fostului imperiu habsburgic. Gata. Mi-am f?cut intrarea ?n scen?. De fapt n-am vrut dec?t s? v? spun ?Bun? ziua“. (Nora Iuga 29 decembrie 2009)

Megfizethetetlen cím? k?nyvében Robert K. Wittman, az FBI M?kincsvédelmi Egységének alapítója el?sz?r rántja le a leplet figyelemre méltó karrierjér?l, A Thomas Crown-üggyel verseng?, ám a valós életben is megt?rtént nemzetk?zi thrillert kínálva. A The Wall Street Journal ?él? legendának” nevezte. A The London Times szerint ? ?a világ leghíresebb m?kincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen m?kincsek és régiségek visszaszerzése m?g?tt rejl? t?rténetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügyn?kként általában fegyvertelenül szeg?d?tt m?kincstolvajok, csalók és feketepiaci keresked?k nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. K?rbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külf?ldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott m?kincstolvajok és csalók k?z?tt van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett b?n?z? és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészr?l, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecsl?, aki háborús h?s?k leszármazottjaitól lopta el azok családi ?r?kségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman t?bb száz millió dollár érték? m?kincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eld?nteni, hogy mi ér t?bbet: egy Rembrandt-?narckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkett? megfizethetetlen.

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. ?znak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.?Isten Igéje elavult, az ?rd?g nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy ?ld meg. ?s a parancs megfert?zte a világot.??gy valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ?rd?g?t kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.Er?teljes, szuggesztív, remek Mengele-regény. - F?ldes Anna, ?let és IrodalomEgyszer? eszk?z?kkel, vaslogikával építkez? regény. - Berkes Erzsébet, Múlt és J?v?Kivételesen becses és szép k?nyv. - Vári Gy?rgyMik?zben olvastam, nem ment ki a fejemb?l, hogy Auschwitzra az els? atombomba válaszolt, így hát[] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész F?ld Auschwitzcá alakítható át. - E?rsi István ?

Identitatea ?i alteritatea abordate ?n opera unor importan?i autori, ca, de pild?, Eminescu, Blaga, Ionescu ?i Cioran – un subiect pe c?t de dificil, pe at?t de interesant nu numai din punct de vedere al istoriei, teoriei ?i criticii literare.

Un studiu provocator despre un altfel de Macedonski. Informa?ii inedite, aspecte mai pu?in cunoscute din via?a acestui important poet, ce face o incitant? paralela cu Eminescu, sunt menite s?-l repun? ?n luminile rampei pe un creator situat de exege?i ?n umbra literatilor mari. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Ezek a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek ?sszecsapni. Szürke hétk?znapokban k?nnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen j?nnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzr?l, egészségr?l, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemel? gondolat segíthet felfedezni a benned rejl? er?t, a kiaknázatlan er?forrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! M?nich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Meger?sít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.