S?n?tatea, iubirea, credin?a – trei piloni esen?iali din via?a fiec?ruia dintre noi. Trei piloni care ne sunt pu?i la ?ncercare ?n dese r?nduri. Trei piloni conecta?i mai profund dec?t am crede.Jurnalul unui suflet vindecat este o m?rturisire plin? de inocen??, este o dovad? vie de vulnerabilitate, este o poveste a unui om simplu ai c?rui piloni au fost d?r?ma?i doar pentru a fi din nou ridica?i, pe o funda?ie mai puternic?, pe o ?n?elegere mai profund? a vie?ii.Cartea Andreei m-a impresionat prin franche?ea cu care vorbe?te despre boal?, despre pierderea ?i reg?sirea credin?ei, despre propriile limite. Este povestea ei, dar ?n ea vei descoperi, ca ?ntr-o oglind?, povestea ta. Citind filele din carte, te vei reg?si, cu siguran??, ?n unele din ?nt?mpl?ri. Andreea nu ??i ofer? sfaturi, nu ??i d? re?ete sau pa?i de urmat. Ea doar ??i spune povestea. Iar sufletul t?u ??i va lua exact ce are nevoie.Oricine ??i poate recl?di via?a, iar Andreea este o dovad? ?n acest sens!

Te-ai ?ntrebat vreodat? cum ar fi s? fii un pe?te? Dar un liliac, o albin? sau un tigru?Oare au ei g?nduri ?i emo?ii ca ale noastre? Cu siguran??, animalele g?ndesc ?i simt mult mai mult dec?t credem noi. ?n plus, sunt capabile de lucruri uimitoare, pe care noi le descoperim abia acum. De exemplu, furnicile se ?nva?? una pe alta drumul spre cas?, p?s?rile-gr?dinar folosesc perspectiva ?n construirea cuibului, c?inii pot ?nv??a sute de cuvinte, ciorile ?i porumbeii pot recunoa?te ?i deosebi chipurile umane, co?ofenele se pot recunoa?te ?n oglind?, iar lista ar putea continua la nesf?r?it.Nu numai maimu?ele antropoide, elefan?ii ?i delfinii sunt specii inteligente, a?a cum se credea p?n? de cur?nd. Ultimele descoperiri ale cercet?torilor arat? c? nu trebuie s? ai un creier mare pentru a fi de?tept.Inteligen?a animal? ne poart? ?n lumea speciilor de?tepte, de la papagali la cimpanzei, f?c?ndu-ne cuno?tin?? cu cercet?tori simpatici ?i descoperirile lor incredibile. Scris? cu umor ?i inteligen??, cartea Virginiei Morell ne demonstreaz? c? animalele (?i mintea lor) merit? cunoscute, respectate ?i iubite.

Nr . 1 bestseller New York Times ? Carte tradus? ?n 30 de limbi Ce ?nseamn? s? mori cu demnitate? Medicina modern? poate c? g?se?te moduri din ce ?n ce mai eficiente de a lupta cu b?tr?ne?ea ?i cu moartea, dar, ?n cele din urm?, cu to?ii suntem muritori. ?ntrebarea pe care o pune autorul este ce poate face medicina pentru a ?mbun?t??i nu doar via?a, ci ?i sf?r?itul acesteia. Pentru c?, prea adesea, oamenii ??i tr?iesc b?tr?ne?ea ?n scaune cu rotile, ?n aziluri ?n care sunt trata?i ca ni?te copii, sau mor din cauza unor boli grave, chinui?i de medici care nu vor s? recunoasc? faptul c? au fost ?nvin?i ?i care insist? s? ?ncerce pe pacient cele mai revolu?ionare tratamente, ?n ciuda suferin?elor inimaginabile prin care acesta trebuie s? treac? inutil. Atul Gawande argumenteaz? c? ultimele s?pt?m?ni sau luni din via?a unui om pot fi tr?ite cu demnitate, al?turi de cei dragi ?i ?n mediul care l-a f?cut fericit. Pentru c?, de fapt, scopul principal nu ar trebui s? fi e o moarte bun?, ci o via?? bun? – p?n? la sf?r?itul ei. ?O carte ?n?eleapt? ?i curajoas?, ce pune probleme la care nimeni dintre noi nu vrea s? se g?ndeasc?.“ – The Sunday Times ?Dr. Gawande arat? cum pacien?ii ?n faza terminal? a bolii lor pot p?stra aspecte importante ce ?in de calitatea vie?ii.“ – Wall Street Journal La prima vedere, australianul Terence Tao pare un om normal. Are 36 de ani ?i pred? matematica la University of California, Los Angeles. Dar nu este nici pe departe o persoan? obi?nuit?. Conform Institutului Davidson din SUA, el are un IQ de 230, cel mai mare ?nregistrat vreodat?. Cu alte cuvinte, Terence este cel mai de?tept om din lume. Coeficientul mediu de inteligen?? se situeaz? ?n jurul valorii de 100. Dincolo de 100 ?ncepe ?ara oamenilor de?tep?i, oameni care nu numai c? ?tiu mai multe, dar VOR S? AFLE mai multe. Oameni care ??i pun ?NTREB?RI despre lumea din care fac parte – despre IUBIRE ?i SEX, despre PRIETENIE ?i NEVOIA DE CEILAL?I, despre ISTORIE, ?TIIN?? ?i SOCIETATE, despre CINE SUNTEM ?i ce ne face cu adev?rat OAMENI – liberi, plini de umor, lipsi?i de prejudec??i. Tuturor celor chinui?i de astfel de ?ntreb?ri le oferim colec?ia IQ230. Psihologia, filosofia ?i sociologia vorbesc pe ?n?elesul tuturor, a?tept?nd un singur lucru: s? punem ?ntreb?rile...

ntmplri reale despre magia pe care iubirea o aduce n viaa taAventura cutrii rochiei de mireas perfecte se sfrete cu gsirea unui nou mire. Un diagnostic greit de cancer devine pentru o tnr prilejul s afle c a fcut cea mai bun alegere n dragoste. Cstoria unui cuplu de pensionari arat c iubirea nu are vrst, iar cei care spun c ea este doar pentru cei tineri i c apare doar o dat n via se nal. S completezi cercul dragostei cu un inel este singura cale s nelegi cu adevrat ncntarea pe care i-o ofer aceasta. 57 de ntmplri adevrate despre magia care face doi oameni s rmn mpreun pn cnd moartea i va despri.

C?nd ne compar?m prea des cu ceilal?i, c?nd suntem ?nseta?i de posesii ?i faim?, ?n?ep?tura invidiei sau mu?c?tura geloziei ne va ?ncerca inevitabil. ?i, cum tinde s? neg?m sau s? proiect?m asupra altora aceste sentimente, ele nu vor disp?rea, ci ne vor "roade" pe din?untru, diminu?ndu-ne stima de sine. Reputata psihoterapeut? jungian? Verena Kast demonstreaz? ?n ce fel, atunci c?nd ne min?im ?i refuz?m s? admitem aceste sentimente negative, pierdem ?ansa dezvolt?rii personale ?i ne cufund?m ?n ranchiun? sau ?n false ra?ionaliz?ri ale neputin?elor noastre. Devenind, ?n schimb, con?tien?i de invidia ?i gelozia ce ne pot b?ntui uneori, vom g?si c?ile spre a st?p?ni aceste sentimente: fie ne vom angaja ?ntr-o competi?ie constructiv?, fie ne vom asuma anumite limite ?i ne vom descoperi noi poten?ialit??i, prin care s? ne diferen?iem de ceilal?i. Odat? elibera?i de sindromul "caprei vecinului", ni se va deschide calea s?n?toas? spre noi rela?ii, spre solidaritate, spre "a fi" ?n loc de "a avea".

Nebunia fascineaz? ?i ?ngroze?te ?n aceea?i m?sur?, oferindu-ne imaginea unui celuilalt complet diferit de noi. Dar ce marcheaz? diferen?a dintre omul s?n?tos ?i omul nebun? Poate deveni vreodat? un om s?n?tos, nebun?C?ut?nd s? p?trund? dincolo de suprafa??, dincolo de aparentele bizarerii de comportament ale nebunului, Darian Leader ofer? simptomelor o nou? semnifica?ie, capabil? s? zguduie din temelii paradigma contemporan? asupra bolii psihice. Teoria sa, prezentat? ?ntr-un limbaj accesibil cititorului profan, este exemplificat? prin reinterpretarea unor celebre cazuri clinice sau judiciare, precum Omul cu lupi. Ce este nebunia? se adreseaz? deopotriv? speciali?tilor ?i publicului larg, reu?ind s? dea r?spunsuri dar ?i s? lanseze ?ntreb?ri.Ce ne facem cu insul care-?i vede lini?tit de via?? ?i de familie, ani de-a r?ndul, p?n? ?ntr-o bun? zi c?nd se duce la slujb?, ??i face impecabil datoria, dup? care iese ?ntr-un loc public, scoate o arm? ?i ?mpu?c? un personaj cunoscut de toat? lumea? ?n comportamentul lui nu se poate observa nimic anormal, p?n? ?n clipa tragediei. Se prea poate s? fi fost chiar un cet??ean-model, responsabil, respectabil ?i cu un comportament lini?tit. Dar, ?n clipele dinaintea actului s?u criminal, chiar se poate spune c? n-ar fi fost nebun? – Darian Leader... nebunia nu va fi niciodat? reductibil? la simptome exterioare, care atrag aten?ia. G?ndirea nu este v?zut? aici ca tulburat?, ci urm?nd un gen de rigoare care, de fapt ?i de drept, s-ar putea s? nu fie de g?sit la individul ?s?n?tos". Diagnosticul nu se poate pune pe baza unei clasific?ri a comportamentului exterior, ci numai ascult?nd ce are de spus persoana ?n cauz? despre ce s-a ?nt?mplat ?n via?a ei, lu?nd ?n serios pozi?ia pe care o adopt? ?n propriul discurs, logica pe care ?i-a construit-o singur?. - Darian Leader

Sunt cuplul ?i familia dou? concepte diferite? Ce ne motiveaz? s? form?m un cuplu? Odat? format, cum putem men?ine echilibrul ?n rela?ia noastr?, cum putem ?ntre?ine focul viu, ?ns? la acea intensitate care nu provoac? arsuri, ci ?nc?lze?te ?i energizeaz??Dac? p?n? nu de mult familia avea o importan?? primordial?, ?n ultimele decenii ideea de cuplu a ?nceput s? prind? tot mai mult contur ?n a?tept?rile ?i ?n vie?ile noastre. Acum ?tim c? un cuplu nu este indestructibil, ?tim c? o rela?ie de iubire, necultivat?, se stinge, ?tim c? nu e suficient dar nici obligatoriu s? ai copii sau bunuri comune pentru a forma un cuplu ci, din contr?, decizia de a "ne a?eza" pare s? afecteze rela?ia amoroas?. Via?a de cuplu a devenit mai savuroas?, dar ?i mai periculoas?.?n volumul de fa??, cunoscutul autor francez ne ?nva?? "mersul pe s?rm?" al unei rela?ii de cuplu satisf?c?toare ?i de durat?, ?n care fiecare partener e invitat s?-?i exercite libertatea de alegere, responsabilitatea, imagina?ia, construind ?i reconstruind permanent ?mpreun? via?a ?n doi.?

A modern ember tragédiája, hogy rohamosan távolodik attól az optimális életmódtól, amelyre az evolúció ?tervezte”. E folyamat egyik lényeges velejárója, hogy házakba és légkondicionált irodákba bújtunk a nap el?l. Márpedig napozás és fény nélkül D-vitamin sem termel?dik az emberi szervezetben, holott erre a speciális hormonra szervezetünk minden sejtjének nagy szüksége volna. SZENDI G?BOR új k?nyvében rámutat: a civilizált világ nagyvárosokba koncentrálódott népessége folyamatos D-vitamin-hiányban szenved, és ez az egyik f? oka a rák, az autoimmun betegségek, a légúti és idegrendszeri megbetegedések, valamint számos más civilizációs betegség rohamos terjedésének. Szendi ?sszefoglalja mindazt, amit a haladó szellem? tudomány eddig megismert a napfény, a D-vitamin és a civilizációs betegségek kapcsolatáról. Rámutat arra, hogy az ember az evolúció során évmilliókig a napon élt, ezért szervezete igen magas D-vitamin-szinthez alkalmazkodott. A szerz? állítja: az egészség megfelel? életmód, nem pedig megfelel? orvosi kezelés kérdése. A nyugati orvoslás csak árral szemben úszik, amikor arra t?rekszik, hogy némileg javítson a népesség egyre romló egészségi állapotán, mik?zben – tudomást sem véve a kutatás utóbbi harminc évének eredményeir?l – a D-vitamin túladagolásával riogat, és óva int a napozástól. Ne feledjük azonban: vitaminhiányt csak vitaminbevitellel lehet megszüntetni. Az egészség bármennyit megér – szokták mondani. Ehhez képest a napfény ingyen van, a D-vitamin pedig filléres tétel. ?m amíg erre nem ébred rá a hivatalos orvoslás, addig nem tehetünk mást, mint hogy a saját kezünkbe vesszük egészségünk védelmét. Ebben segít Szendi Gábor legújabb k?nyve, amely forradalmian új információkat nyújt minden egészségtudatos és gyógyulni vágyó embernek, leend? gyermeke egészségéért aggódó anyának.

…mi hajtja a géniuszokat? Szeretnéd tudni, mit tanulhatsz a t?rténelem nagyjaitól, hogy a legt?bbet hozd ki magadból? Ha igen, vár rád egy kaland. Sean Patrick k?nyve hatalmas sikert aratott a tengerentúlon. Ha elolvasod, tizenegy bámulatos elme életébe pillanthatsz be. Megtudhatod, mi hajtotta ?ket, és hogyan alakította az életüket egy-egy jellemz? tulajdonság. Látni fogod t?bbek k?z?tt, hogyan indult útjára Walt Disney stúdiója, miként vált egy karddal játszó kisfiúból a hódító Nagy Sándor, vagy hogyan lett Nikola Tesla a megannyi nehézség ellenére az elektromosság atyja. A kiválóság nem adottság, hanem egy út, amire Te is ráléphetsz. Mondj ?IGEN!”-t a saját kalandodra, és ébreszd fel a benned rejl? géniuszt!

Dr. Peterson a torontói egyetem megbecsült tanára, klinikai pszichológus és hivatásos provokátor. K?nyvével az egész világot zavarba hozta. A 12 szabály az élethez hónapok óta listavezet? az Amazonon, tarol a világ sikerlistáin, t?bbek k?zt a USA Today, a Wall Street Journal, a The Washington Post és a The New York Times toplistájának els? helyezettje. K?zel 40 ország megvásárolta a kiadás jogait. A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ?si hagyomány igazságait ?tv?zi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel. Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a g?rdeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán. Mit taníthat nekünk az egyszer? homár idegrendszere a sikeres életr?l? Miért emelték az ?si egyiptomiak a gondos figyelmet isteni magasságokba? Miféle sz?rny? útra térnek azok, akik megkeserednek, arrogánsak és bosszúra szomjaznak? Dr. Peterson kitér a fegyelem, a szabadság, a kaland és a felel?sség értékeire, hogy aztán tizenkét praktikus és átüt? szabályban foglalja ?ssze világunk életb?lcsességeit. A 12 szabály az élethez szétzúzza a tudomány, a hit és az emberi természet modern k?zhelyeit, mik?zben átformálja sok olvasó lelkét és elméjét. Dr. Peterson viccesen és nagyon komolyan, meglep?en és tanulságosan, egyenesen, olykor kifejezetten bántóan fogalmaz. Az olvasó valószín?leg nem fog vele mindenben egyetérteni – a gyerekneveléssel kapcsolatos elveivel például kifejezetten nehéz azonosulni –, de k?nyvével olyan vitathatatlan értékeket képvisel, mint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga.?? ?Dr. Peterson a torontói egyetem megbecsült tanára, klinikai pszichológus és hivatásos provokátor. K?nyvével az egész világot zavarba hozta. A 12 szabály az élethez hónapok óta listavezet? az Amazonon, tarol a világ sikerlistáin, t?bbek k?zt a USA Today, a Wall Street Journal, a The Washington Post és a The New York Times toplistájának els? helyezettje. K?zel 40 ország megvásárolta a kiadás jogait. A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ?si hagyomány igazságait ?tv?zi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel. Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a g?rdeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán. Mit taníthat nekünk az egyszer? homár idegrendszere a sikeres életr?l? Miért emelték az ?si egyiptomiak a gondos figyelmet isteni magasságokba? Miféle sz?rny? útra térnek azok, akik megkeserednek, arrogánsak és bosszúra szomjaznak? Dr. Peterson kitér a fegyelem, a szabadság, a kaland és a felel?sség értékeire, hogy aztán tizenkét praktikus és átüt? szabályban foglalja ?ssze világunk életb?lcsességeit. A 12 szabály az élethez szétzúzza a tudomány, a hit és az emberi természet modern k?zhelyeit, mik?zben átformálja sok olvasó lelkét és elméjét. Dr. Peterson viccesen és nagyon komolyan, meglep?en és tanulságosan, egyenesen, olykor kifejezetten bántóan fogalmaz. Az olvasó valószín?leg nem fog vele mindenben egyetérteni – a gyerekneveléssel kapcsolatos elveivel például kifejezetten nehéz azonosulni –, de k?nyvével olyan vitathatatlan értékeket képvisel, mint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga.?? Dr. Peterson a torontói egyetem megbecsült tanára, klinikai pszichológus és hivatásos provokátor. K?nyvével az egész világot zavarba hozta. A 12 szabály az élethez hónapok óta listavezet? az Amazonon, tarol a világ sikerlistáin, t?bbek k?zt a USA Today, a Wall Street Journal, a The Washington Post és a The New York Times toplistájának els? helyezettje. K?zel 40 ország megvásárolta a kiadás jogait. A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ?si hagyomány igazságait ?tv?zi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel. Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a g?rdeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán. Mit taníthat nekünk az egyszer? homár idegrendszere a sikeres életr?l? Miért emelték az ?si egyiptomiak a gondos figyelmet isteni magasságokba? Miféle sz?rny? útra térnek azok, akik megkeserednek, arrogánsak és bosszúra szomjaznak? Dr. Peterson kitér a fegyelem, a szabadság, a kaland és a felel?sség értékeire, hogy aztán tizenkét praktikus és átüt? szabályban foglalja ?ssze világunk életb?lcsességeit. A 12 szabály az élethez szétzúzza a tudomány, a hit és az emberi természet modern k?zhelyeit, mik?zben átformálja sok olvasó lelkét és elméjét. Dr. Peterson viccesen és nagyon

Questo libro è dedicato a coloro che desiderano vivere ogni momento della propria vita con serenità e consapevolezza. La morte fa parte della vita, come l’amore, come la lotta per le cose in cui crediamo, come i sogni che abbiamo da giovani e i dubbi che abbiamo da adulti. “Imparare a morire” ci spiega come prepararci al momento della morte: per essere pronti, un giorno, a incontrarla con leggerezza e sapere, oggi, come aiutare amici e persone amate mentre la stanno affrontando.

O carte deschiz?toare de drumuri care prezint? c?ile naturale cele mai eficiente ?i mai sigure pentru prevenirea ?i inversarea evolu?iei unui mare num?r de boli.Aceast? carte fascinant? ?i practic? se adreseaz? tuturor celor care pre?uiesc abordarea natural? a problemei s?n?t??ii. Medicina bun? exploreaz? peste 75 dintre cele mai r?sp?ndite probleme de s?n?tate ?i ofer? lucruri simple pe care le po?i face pentru a preveni sau inversa evolu?ia acelei probleme de s?n?tate. Toate solu?iile propuse sunt testate ?i li s-a dovedit eficien?a, at?t ?n studii clinice, c?t ?i ?n practic?. Pentru fiecare afec?iune sunt incluse urm?toarele informa?ii:Cinci sau ?ase solu?ii ale medicinei bune – cum ac?ioneaz? fiecare solu?ie ?i ce trebuie s? faci;Cele mai bune ?i cele mai rele alimente – ce alimente trebuie s? consumi ?i pe care s? le evi?i;Cele mai bune suplimente alimentare.Vei g?si, de asemenea, studii de caz relevante ?i sfaturi cu caracter general privind obiceiurile, care te vor ajuta s?-?i p?strezi s?n?tatea – de la reducerea nivelului de stres la ?mbun?t??irea alimenta?iei, precum ?i cum s? monitorizezi schimb?rile care ??i vor fi cele mai folositoare.Acoperind o gam? impresionant? de boli, de la afec?iunile banale precum r?ceala la boli mai grave, aceast? carte cuprinz?toare este ghidul perfect pentru o abordare natural? a s?n?t??ii.?Nutri?ia optim? este medicina viitorului.“ - Dr. Linus Pauling, de dou? ori laureat al Premiului Nobel?Ce trebuie s? faci pentru a??i sus?ine vindecarea c?nd ai una dintre cele mai r?sp?ndite 75 de boli? ?n multe cazuri, asta presupune s? ai o alimenta?ie corect?, s? faci schimb?ri simple ale stilului de via?? ?i s? iei suplimente alimentare ?n concentra?ii mari.“ - Patrick Holford

Este posibil? o autoanaliz?? Dac? da, c?nd, ?n ce m?sur? ?i cu ce limite? Putem utiliza tehnicile psihanalitice pe cont propriu, pentru a ne rezolva problemele? Este introspec?ia constructiv? sau mai degrab? inutil?? Acestea sunt ?ntreb?rile pe care le abordeaz?, ?n cartea sa, Karen Horney, al?turi de prezentarea a numeroase studii de caz. Argumente sunt destule, at?t pro, c?t ?i contra: noi ne cunoa?tem cel mai bine pe noi ?n?ine, introspec?ia este constructiv? ?n momentul ?n care o utiliz?m ?n slujba dorin?ei de a deveni o fiin?? mai bun?, mai ?nzestrat? ?i mai puternic?, iar insighturile ob?inute prin autoanaliz? sunt mai bine primite; pe de alt? parte, factorii emo?ionali ?i rezisten?ele constituie o dificultate important? ?n acest demers. Astfel, autoanaliza este, ?n viziunea autoarei, o ?ncercare de a fi pacient ?i analist ?n acela?i timp, metoda de baz? r?m?n?nd aceea?i ca la orice psihanaliz?: asocierile libere. Dincolo de tehnici ?i metode, mesajul este simplu ?i percutant: pentru c? via?a ta este cel mai bun psihoterapeut, crede ?n tine ?nsu?i!Fiecare autoanaliz? reu?it? spore?te ?ncrederea ?n sine, dar exist? ?i un alt c??tig, datorat faptului c? ai cucerit ?n ?ntregime un teritoriu prin ini?iativ? proprie, perseveren?? ?i curaj. Acest efect se manifest? ?n analiz?, ca ?i ?n alte aspecte ale vie?ii. S? g?se?ti de unul singur o c?rare pe munte ??i d? un sentiment mai deplin de putere, dec?t s? mergi pe poteca indicat?, de?i efortul ?i rezultatul sunt acelea?i. O astfel de realizare nu-?i insufl? numai o m?ndrie justificat?, ci ?i un sentiment de ?ncredere ?n propria capacitate de a te confrunta cu situa?ii grele ?i de a nu te sim?i pierdut ?n lipsa ?ndrum?rii.Autoanaliza este o ?ncercare de a fi pacient ?i psihanalist ?n acela?i timp. S? nu uit?m c? acest proces este nu numai suma dintre travaliul analistului ?i cel al pacientului, dar ?i o rela?ie uman?. Faptul c? sunt implicate dou? persoane are o influen?? considerabil? asupra contribu?iei fiec?reia. Pacientul are trei sarcini principale. Prima este s? se exprime c?t mai complet ?i sincer cu putin??. A doua este s? devin? con?tient de for?ele pulsionale incon?tiente ?i influen?a lor asupra vie?ii sale. Iar a treia e s?-?i dezvolte capacitatea de a schimba acele atitudini care ?i perturb? rela?iile cu sine ?nsu?i ?i cu lumea din jurul lui. [...] Dac? pacientul are capacitatea de a lucra singur pentru a g?si solu?ia la o problem?, poate fi oare folosit? aceast? capacitate de o manier? deliberat??

C??i dintre noi reu?esc s?-?i exprime o nevoie sau o emo?ie f?r? s? fie recepta?i ca fiind critici, egoi?ti sau manipulatori? De c?te ori nu evit?m, din fric?, s? ne spunem p?rerea? ?i ?n c?te r?nduri nu pornim o discu?ie doar pentru a ne ?desc?rca nervii"? Creat? de psihologul american Marshall B. Rosenberg, metoda Comunic?rii NonViolente (CNV) ofer? un cadru accesibil ?i de impact pentru dezvoltarea unor rela?ii empatice ?i respectuoase at?t cu sine, c?t ?i cu cei din jur. Bazat? pe numeroase exerci?ii ?i povestiri ilustrative, cartea demonstreaz? c? a comunica ?nonviolent “nu ?nseamn? s? devii pasiv sau de o polite?e artificial?, ci s? reu?e?ti s?-?i transmi?i c?t mai autentic ?i mai conving?tor sentimentele ?i opiniile, ?in?nd totodat? cont de impactul vorbelor tale asupra interlocutorului. Metoda CNV poate fi aplicat? cu folos at?t ?n familie, c?t ?i la serviciu, la ?coal? sau ?n rela?iile cu prietenii.

n aceast carte vom vorbi despre acele boli, care ne fac s ne ntrebm: Oare triesc corect, oare am contiina curat, oare nu sunt prea gelos, prea invidios sau prea iritat“ Sursele i mecanismele acestor boli sunt asigurate de defecte ale sferei noastre spirituale i nu de factori externi. Aceste boli se numesc boli karmice. Cum s ne lecuim de acestea i s nvm s trim conform legilor i ritmurilor cosmice Cum s fim n armonie cu noi nine, cu lumea nconjurtoare, cum s avem succes i s devenim oameni sntoin aceast carte: predispoziia zodiacal la anumite boli; legtura dintre Lun i sntate; mecanismul apariiei i tratrii bolilor karmice; legtura dintre boli i strile negative; mbuntirea karmei i ndeprtarea cmpurilor energetice strine.

Яку найважлив?шу р?ч мусить зробити майбутня мама п?д час ваг?тност?? Ск?льки годин перед телеекраном можна перебувати малюку? Як у вихованн? д?тей впоратися ?з роздратуванням ? спалахами лют?? Науковц? знають в?д- пов?д? на ц? питання. ?Правила розвитку мозку?, бестселер за верс??ю New York Times, також пояснюють – як насправд? працю? наш мозок ? чому ми повинн? по-новому орган?зувати наше м?сце роботи ? навчання. ?Правила розвитку мозку? долають розб?жност? м?ж знаннями, якими оперу? сучасна наука, та батьк?вським досв?дом. Ось одна з неспод?ванок: що потр?бно ро- бити, щоб дитина вступила в Гарвардський ун?верситет? Навчити ?? контролювати власн? емоц?? та бажання. У чар?вних ? водночас пот?шних ?стор?ях молекулярний б?олог ? батько двох д?тей Джон Мед?на розгаду? та?мницю розвитку дитячого мозку.

Останн? дек?лька стол?ть нам вказували, що купувати, що дивитися ? як думати. Нас вчили не вир?знятися. Сьогодн? ж св?т стр?мко зм?ню?ться ? ми ? св?дками боротьби м?ж масов?стю та неформатом. ?накш?сть сьогодн? — нова норма. Саме тому сучасн? компан??, як? хочуть вижити, мають ор??нтуватися на ??накших? ? вести ?х за собою, надихаючи створювати щось нове, а не те, що нав’язу? система. Як не загубитися ? вижити в епоху ?ндив?дуальност?, як не пропустити ун?кальн? б?знес-можливост? — саме про це стисло, але неймов?рно яскраво та аргументовано розпов?да? Сет ?од?н.

Looking back to those days of old, ere the gate shut behind me, I can see now that to children with a proper equipment of parents these things would have worn a different aspect. But to those whose nearest were aunts and uncles, a special attitude of mind may be allowed. They treated us, indeed, with kindness enough as to the needs of the flesh, but after that with indifference (an indifference, as I recognise, the result of a certain stupidity), and therewith the commonplace conviction that your child is merely animal. At a very early age I remember realising in a quite impersonal and kindly way the existence of that stupidity, and its tremendous influence in the world; while there grew up in me, as in the parallel case of Caliban upon Setebos, a vague sense of a ruling power, wilful and freakish, and prone to the practice of vagaries--"just choosing so:" as, for instance, the giving of authority over us to these hopeless and incapable creatures, when it might far more reasonably have been given to ourselves over them. These elders, our betters by a trick of chance, commanded no respect, but only a certain blend of envy--of their good luck--and pity--for their inability to make use of it. Indeed, it was one of the most hopeless features in their character (when we troubled ourselves to waste a thought on them: which wasn't often) that, having absolute licence to indulge in the pleasures of life, they could get no good of it. They might dabble in the pond all day, hunt the chickens, climb trees in the most uncompromising Sunday clothes; they were free to issue forth and buy gunpowder in the full eye of the sun--free to fire cannons and explode mines on the lawn: yet they never did any one of these things. No irresistible Energy haled them to church o' Sundays; yet they went there regularly of their own accord, though they betrayed no greater delight in the experience than ourselves. On the whole, the existence of these Olympians seemed to be entirely void of interests, even as their movements were confined and slow, and their habits stereotyped and senseless. To anything but appearances they were blind. For them the orchard (a place elf-haunted, wonderful!) simply produced so many apples and cherries: or it didn't, when the failures of Nature were not infrequently ascribed to us. They never set foot within fir-wood or hazel-copse, nor dreamt of the marvels hid therein. The mysterious sources--sources as of old Nile--that fed the duck-pond had no magic for them. They were unaware of Indians, nor recked they anything of bisons or of pirates (with pistols!), though the whole place swarmed with such portents. They cared not about exploring for robbers' caves, nor digging for hidden treasure. Perhaps, indeed, it was one of their best qualities that they spent the greater part of their time stuffily indoors. To be sure, there was an exception in the curate, who would receive unblenching the information that the meadow beyond the orchard was a prairie studded with herds of buffalo, which it was our delight, moccasined and tomahawked, to ride down with those whoops that announce the scenting of blood. He neither laughed nor sneered, as the Olympians would have done; but possessed of a serious idiosyncrasy, he would contribute such lots of valuable suggestion as to the pursuit of this particular sort of big game that, as it seemed to us, his mature age and eminent position could scarce have been attained without a practical knowledge of the creature in its native lair. Then, too, he was always ready to constitute himself a hostile army or a band of marauding Indians on the shortest possible notice: in brief, a distinctly able man, with talents, so far as we could judge, immensely above the majority. I trust he is a bishop by this time,--he had all the necessary qualifications, as we knew.These strange folk had visitors sometimes,--stiff and colourless Olympians like themselves, equally without vital interests and intelligent pursuits: emerging out of the clouds, and passing away again to drag on an aimless existence somewhere out of our ken. Then brute force was pitilessly applied. We were captured, washed, and forced into clean collars: silently submitting, as was our wont, with more contempt than anger. Anon, with unctuous hair and faces stiffened in a conventional grin, we sat and listened to the usual platitudes. How could reasonable people spend their precious time so? That was ever our wonder as we bounded forth at last--to the old clay-pit to make pots, or to hunt bears among the hazels. It was incessant matter for amazement how these Olympians would talk over our heads--during meals, for instance--of this or the other social or political inanity, under the delusion that these pale phantasms of reality were among the importances of life. We illuminati, eating silently, our heads full of plans and conspiracies, could have told them what real life was. We had just left it outside

Depresszió. Egy sokak életét megkeserít? és t?nkretev? állapot, amely megosztja a gondolkodó embereket, és amellyel sokan mind a mai napig nem tudnak mit kezdeni. Vajon mi az oka ennek? A szerz? célja, hogy megmutassa: a depresszió nagyon is hétk?znapi jelenség, nincs benne semmi misztikum, semmi elborzasztó. Ez a k?tet nem az ismeretek didaktikus felsorolása, nem tank?nyvi rendszerezésben járja k?rül a témát az okoktól a terápiáig – erre számos kiváló szakk?nyv áll rendelkezésre. Nem találunk benne statisztikákat, bonyolult pszichológiai fejtegetéseket, vagy biológiai elméleteket, sem pedig a kezelési módszerek részleteit, hiszen ilyen munkák is szép számmal akadnak. E k?nyv legfontosabb célja: láttatni és érzékeltetni. Láttatni a depresszióról való gondolkodás dimenzióit, és érzékeltetni azt a sok-sok dilemmát, amellyel nap mint nap szembe kell néznie mind a depressziós embernek, mind pedig k?rnyezetének. BELS? N?RA érzéseket és benyomásokat k?zvetít a gyakorló pszichiáter szakmai – és lelki – szemén keresztül, hiszen a depressziót érzelmek nélkül nem lehet érteni és megértetni. Nézzünk szembe ?szintén a tényekkel és a valósággal, hiszen csakis a megismerés és a tudás biztosíthatja a gy?zelmet a depresszió elleni küzdelemben.

Sincerely do I hope that the issue of this little book may prove useful in drawing the attention of the public to the mental and physical condition of the unfortunates who form such a large proportion of our prison population.??To our authorities the sad plight of this mass of smitten humanity is well known. Year after year our Prison Commissioners, in presenting their reports, have not failed to impress upon the State the great part physical and mental afflictions play in the production of crime.??So far, the information given by the Prison Commissioners has produced little or no effect; neither have their representations led to any alteration in the treatment of unfortunate individuals whose infirmities are in reality the root cause of their delinquency.??To the official information I add the result of my own prolonged experience. This experience has imbued me with the conviction that the present methods of dealing with suffering humanity are neither wise, just, nor efficacious. I have seen the helplessness of so many that are called criminals that, in writing these pages, I am animated with a keen desire to hasten the day of sensible reform. Surely the day cannot be far distant when the State will take mental and physical infirmities into consideration when it has to deal with its erring children.??Thomas Holmes.?Howard Association,? Devonshire Chambers, Bishopsgate.? ?IS THERE A CRIMINAL TYPE? ??After years of close observation, during which I have formed many friendships with criminals, I can only answer this question in the words that I have answered it before, and say that, physically, I have not found any evidence to show that a criminal type exists. In saying this I know that I shall run counter to the teaching of a good many people, and probably run counter to public opinion. For the criminal class and the criminal type have been written about so largely, and talked about so frequently, that the majority of people have come to the conclusion that our criminals come from a particular order of society, and that the poorest; or that there exists a type of people whose physical appearance gives outward and visible signs that proclaim the inward criminal mind.??I believe both these ideas to be entirely wrong. I was confirmed in my opinion last year when I visited many of the largest prisons in the United States; for I found there, as I have found in England, a complete absence among the prisoners of those physical and facial peculiarities that we are taught to believe differentiate criminals from ordinary citizens.??Speaking on this subject to the American Congress at Washington on October 4, 1910, Sir Evelyn Ruggles-Brise, K.C.B., the esteemed chairman of our Prison Commissioners, made the following statement—??“There is no criminal type. Nothing in the past has so retarded progress as the conviction, deeply rooted and widespread, that the criminal is a class by himself, different from all others, with a tendency to crime, of which certain peculiarities of body are the outward and visible signs.??“This superstition, for such I think it must be called, was, you know, strengthened and encouraged by the findings of the Italian school.

PSYCHOLOGY is generally considered to be the science of mind, although more properly it is the science of mental states—thoughts, feelings, and acts of volition. It was formerly the custom of writers on the subject of psychology to begin by an attempt to define and describe the nature of mind, before proceeding to a consideration of the subject of the various mental spates and activities. But more recent authorities have rebelled against this demand, and have claimed that it is no more reasonable to hold that psychology should be held to an explanation of the ultimate nature of mind than it is that physical science be held to an explanation of the ultimate nature of matter. ??The attempt to explain the ultimate nature of either is futile—no actual necessity exists for explanation in either case. Physics may explain the phenomena of matter, and psychology the phenomena of mind, without regard to the ultimate nature of the substance of either.??The science of physics has progressed steadily during the past century, notwithstanding the fact that the theories regarding the ultimate nature of matter have been revolutionized during that period. The facts of the phenomena of matter remain, notwithstanding the change of theory regarding the nature of matter itself. ??Science demands and holds fast to facts, regarding theories as but working hypotheses at the best. Some one has said that "theories are but the bubbles with which the grown-up children of science amuse themselves." ??Science holds several well-supported, though opposing, theories regarding the nature of electricity, but the facts of the phenomena of electricity, and the application thereof, are agreed upon by the disputing theorists. And so it is with psychology; the facts regarding mental states are agreed up-on, and methods of developing mental powers are effectively em-ployed, without regard to whether mind is a product of the brain, or the brain merely an organ of the mind. ??The fact that the brain and nervous system are employed in the phenomena of thought is conceded by all, and that is all that is necessary for a basis for the science of psychology.