Egy szó, amely sszetrte fiatal géniuszok karrierjét. Egy szó, amely miatt hatalmas vagyonokat pazaroltak el és virágzó vállaltok dltek romba. Egy szó, amely sok-sok nyomorúságért és szégyenért felel. Ez a szó – az EGO. Az EGO az ellenség! Az alkalmazkodóképesség, az ambíció és a siker ellensége. Mert amikor 160-nal száguldasz egy szabálytalanul elz kocsi után azért, hogy durvaságokat vághass a fejéhez, amikor sszeveszel a legjobb barátoddal semmiségeken, amikor nem hívsz fel valakit, akit szeretsz, mert arra vársz, hogy hívjon fel – az egód játszik veled. Ryan Holiday világsiker knyve megmutatja, hogyan ismerheted fel tetteid mgtt a saját egódat, amely sokszor arra kényszerít, hogy érdekeid ellen dnts. Ha felismered, az els és legfontosabb lépést már megtetted! Az egódat el kell pusztítanod. Vagy pusztít el téged.” Ryan Holiday tbb világsiker m szerzje. Texasban él, a Columbia Egyetemen tanít. Knyvei szerte a világon alapmvek lettek, Thaifldtl az Egyesült llamokig, Vietnámtól Franciaországig.

Cum s? trece?i cu bine (am?ndoi) prin urm?toarele 9 luni Cartea ?l ?nva?? pe viitorul t?tic cum s? se concentreze pe ceea ce poate s? fac? pentru a-i fi de ajutor mamei copilului s?u, nu pe transform?rile prin care trece ea ?n timpul sarcinii. Exist? cel pu?in 3.712 modalit??i ?n care viitorul t?tic poate da gre? ?n timp ce partenera sa este ?ns?rcinat?. Din fericire, explica?iile ?i sfaturile lui John Pfeiffer ?l pot ajuta s? le evite (aproape) pe toate. Pornind de la propria experien??, autorul aduce ?n discu?ie numeroasele evenimente care se petrec de la primul test pozitiv de sarcin? p?n? la apari?ia noului membru al familiei. Sfaturile oferite de Pfeiffer, adresate pe un ton prietenos, marcate de umor ?i bun?-dispozi?ie, vor face ca aceast? perioad? s? treac? u?or, consolid?nd rela?ia dintre proaspe?ii p?rin?i. ?n plus, t?ticul prime?te garan?ia c? nu va fi l?sat pe dinafar? la apari?ia juniorului. Cartea cuprinde: - 10 capitole despre sarcin? ?i na?tere, ?ncep?nd cu episodul concep?iei ?i termin?nd cu momentul triumf?tor al aducerii bebelu?ului acas? - Informa?ii despre gre?urile matinale ?i vizitele la doctor, sfaturi pentru amenajarea camerei copilului, preg?tirea bagajului pentru spital, alegerea unui nume pentru bebelu?, alegerea doctorului ?i a spitalului ?n care va avea loc na?terea - O sec?iune special? pentru viitoarele m?mici, cu m?rturisiri pe care t?ticii evit? uneori s? le comunice direct partenerelor ?ns?rcinate - O agend? cu povestea unei na?teri reale

Inteligen?a nu e ce crezi ?n primul r?nd, trebuie s? ?tii c? intelectualitatea nu e inteligen??. A fi intelectual ?nseamn? a fi fals; intelectualitatea este inteligen?? simulat?. Ea nu este real? din cauz? c? nu e a ta, e ?mprumutat?. Inteligen?a este dezvoltarea con?tiin?ei interne. Ea nu are nici o leg?tur? cu cuno?tin?ele, are leg?tur? cu medita?ia. Un om inteligent nu ac?ioneaz? pe baza experien?ei trecute; el ac?ioneaz? ?n prezent, ?n func?ie de condi?iile prezente. El nu reac?ioneaz?, ci r?spunde. De aceea, este ?ntotdeauna imprevizibil; niciodat? nu po?i fi sigur ce urmeaz? s? fac?.

nvturile lui Osho, unul dintre cei mai cunoscui lideri spirituali ai secolului XX, rstoarn tiparele clasice de gndire, provocndune la o permanent punere sub semnul ntrebrii a certitudinilor i la un proces de contientizare de sine.Crile din seria Incursiune ntrun nou mod de via prezint viziunea lui Osho privind cele mai importante probleme pe care i le pun oamenii interesai de tiina transformrii de sine i de o spiritualitate adaptat la provocrile cotidiene ale vieii contemporane.

nvturile lui Osho, unul dintre cei mai cunoscui lideri spirituali ai secolului XX, rstoarn tiparele clasice de gndire, provocndune la o permanent punere sub semnul ntrebrii a certitudinilor i la un proces de contientizare de sine.Crile din seria Incursiune ntrun nou mod de via prezint viziunea lui Osho privind cele mai importante probleme pe care i le pun oamenii interesai de tiina transformrii de sine i de o spiritualitate adaptat la provocrile cotidiene ale vieii contemporane.

nvturile lui Osho, unul dintre cei mai cunoscui lideri spirituali ai secolului XX, rstoarn tiparele clasice de gndire, provocndune la o permanent punere sub semnul ntrebrii a certitudinilor i la un proces de contientizare de sine.Crile din seria Incursiune ntrun nou mod de via prezint viziunea lui Osho privind cele mai importante probleme pe care i le pun oamenii interesai de tiina transformrii de sine i de o spiritualitate adaptat la provocrile cotidiene ale vieii contemporane.

n voltam a legautentikusabb rock and roll fej a nyolcvanas években” – állítja magáról Dénes József, ismertebb nevén Dnci, a pesti underground fenegyereke. Dolgozott nyomdai segédmunkásként, ltzrként és knyvárusként is, de elssorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. m amikor érezte, hogy kzeledik az utolsó dal, lecsavarta az ersítt, és befelé kezdett fülelni. s írt egy knyvet. A hetvenes-nyolcvanas évek jassznyelvén, prédikátori éleslátással az igazán lényeges dolgokról. A gyógyszerezs korszakról, a Kassák klubos bandákról és a Hit Gyülekezetében eltlttt éveirl. A Sváb- és a Szabadság-hegyrl, Amszterdamról, Nagy-Britanniáról, és arról, milyen jó volt mégis mindig visszatérni a golyóluggatta, málló ferencvárosi falak kzé. Arról, milyen érzés volt bekerülni a pasarétiek” zenekarába, és miképp ismerkedett meg a szakállas szürkeállománnyal”. Arról, mi trténik, ha egy férfi úgy istenigazából beleszeret egy nbe, és micsoda, ha a n már nem szereti tbbé. Legfképpen pedig arról, képes-e beilleszkedni egy rk kívülálló bármilyen kzsségbe, vagy kilkdik, mint a br alá fúródó szálka Lehetünk-e egy életen át szkésben Hogy mennyire ismerjük fel a kztünk él zsenit, dntse el a hálás utókor. Víg Mihály Dnci, a zeneszerz, a gitárvirtuóz. Az echte ferencvárosi pestisrác. Az érz, intellektuális hajlamú keres, a mosókonyhai levegj munkássorról. Dnci, az egyetlen, aki kzülünk akkor igazán zenélni tudott, akitl magam is tanulgattam. Dnci, a barát. Az intézeti múlt mély sebei miatt néha másokon is sebeket ejtett, mégse lehetett rá hosszan haragudni. Végül tán ez a kihordhatatlan fájdalom rántotta vissza t ugyanabba a spirálba, amibl a ’80-as években már egyszer kiszabadult. Dnci, akinek a fél-háromnegyed árvaság szántotta át lelkét. Az éhez-szomjazó, aki meglep értelmi képességeivel kitrni készült hátterébl. Dnci, akit a rácsok újra maguk mgé zártak. Megtudtam, hogy végül mégse menthetetlenül. Az utolsó pillanatban szíve még kifért a résen, hogy befogadja Magyarország fltt az ég. Mert megvan írva: Aki az r nevét segítségül hívja, az megmenekül.” Pajor Tamás Dnci a barátom volt. Minden mondatából kihallom tudásszomjas, érzékeny, megszállott, esend, karcos hangját. Mint amikor Bachot játszott konokul a gitárján, a Mester u. 46-ban, a gangra nyíló konyhában az intézetbl frissen szabadult fiú. Pontos, tiszta, szép, szinte, kíméletlen. Egy korszak lenyomata. Forgách András

Ce livre retrace mes expériences spirites, vécues depuis 2011 et offre de magnifiques messages de nos guides spirituels. Sans être une méthode, ni un enseignement, il invite à l'écoute de leur guidance et tente de démystifier le spiritisme, loin des clichés et dogmes traditionnels. "Un espoir pour les personnes en recherche spirituelle et dans la souffrance du deuil." Les messages ont été obtenus lors de séances de spiritisme (ouija et channeling) à 4, en compagnie d'une médium ou seul par écriture automatique ou inspirée. Je suis convaincu que le spiritisme est accessible à tous, à condition de se laisser guider par l'amour et le respect et d'observer certaines règles. Attention, ce n’est pas un jeu, mais il et bien moins dangereux que la majorité des activités humaines, contrairement aux idées re?ues, véhiculées par la peur, l'ignorance ou le désir de pouvoir. Nos guides spirituels sont toujours avec nous, près de nous. Ils sont toujours heureux de communiquer avec nous. Ils nous aiment sans jamais nous juger. Ils nous accompagnent, ils nous aident et ils nous le font savoir, pour peu que nous apprenions leur langage, celui du c?ur.

Depresszió. Egy sokak életét megkeserít? és t?nkretev? állapot, amely megosztja a gondolkodó embereket, és amellyel sokan mind a mai napig nem tudnak mit kezdeni. Vajon mi az oka ennek? A szerz? célja, hogy megmutassa: a depresszió nagyon is hétk?znapi jelenség, nincs benne semmi misztikum, semmi elborzasztó. Ez a k?tet nem az ismeretek didaktikus felsorolása, nem tank?nyvi rendszerezésben járja k?rül a témát az okoktól a terápiáig – erre számos kiváló szakk?nyv áll rendelkezésre. Nem találunk benne statisztikákat, bonyolult pszichológiai fejtegetéseket, vagy biológiai elméleteket, sem pedig a kezelési módszerek részleteit, hiszen ilyen munkák is szép számmal akadnak. E k?nyv legfontosabb célja: láttatni és érzékeltetni. Láttatni a depresszióról való gondolkodás dimenzióit, és érzékeltetni azt a sok-sok dilemmát, amellyel nap mint nap szembe kell néznie mind a depressziós embernek, mind pedig k?rnyezetének. BELS? N?RA érzéseket és benyomásokat k?zvetít a gyakorló pszichiáter szakmai – és lelki – szemén keresztül, hiszen a depressziót érzelmek nélkül nem lehet érteni és megértetni. Nézzünk szembe ?szintén a tényekkel és a valósággal, hiszen csakis a megismerés és a tudás biztosíthatja a gy?zelmet a depresszió elleni küzdelemben.

Яку найважлив?шу р?ч мусить зробити майбутня мама п?д час ваг?тност?? Ск?льки годин перед телеекраном можна перебувати малюку? Як у вихованн? д?тей впоратися ?з роздратуванням ? спалахами лют?? Науковц? знають в?д- пов?д? на ц? питання. ?Правила розвитку мозку?, бестселер за верс??ю New York Times, також пояснюють – як насправд? працю? наш мозок ? чому ми повинн? по-новому орган?зувати наше м?сце роботи ? навчання. ?Правила розвитку мозку? долають розб?жност? м?ж знаннями, якими оперу? сучасна наука, та батьк?вським досв?дом. Ось одна з неспод?ванок: що потр?бно ро- бити, щоб дитина вступила в Гарвардський ун?верситет? Навчити ?? контролювати власн? емоц?? та бажання. У чар?вних ? водночас пот?шних ?стор?ях молекулярний б?олог ? батько двох д?тей Джон Мед?на розгаду? та?мницю розвитку дитячого мозку.

Looking back to those days of old, ere the gate shut behind me, I can see now that to children with a proper equipment of parents these things would have worn a different aspect. But to those whose nearest were aunts and uncles, a special attitude of mind may be allowed. They treated us, indeed, with kindness enough as to the needs of the flesh, but after that with indifference (an indifference, as I recognise, the result of a certain stupidity), and therewith the commonplace conviction that your child is merely animal. At a very early age I remember realising in a quite impersonal and kindly way the existence of that stupidity, and its tremendous influence in the world; while there grew up in me, as in the parallel case of Caliban upon Setebos, a vague sense of a ruling power, wilful and freakish, and prone to the practice of vagaries--"just choosing so:" as, for instance, the giving of authority over us to these hopeless and incapable creatures, when it might far more reasonably have been given to ourselves over them. These elders, our betters by a trick of chance, commanded no respect, but only a certain blend of envy--of their good luck--and pity--for their inability to make use of it. Indeed, it was one of the most hopeless features in their character (when we troubled ourselves to waste a thought on them: which wasn't often) that, having absolute licence to indulge in the pleasures of life, they could get no good of it. They might dabble in the pond all day, hunt the chickens, climb trees in the most uncompromising Sunday clothes; they were free to issue forth and buy gunpowder in the full eye of the sun--free to fire cannons and explode mines on the lawn: yet they never did any one of these things. No irresistible Energy haled them to church o' Sundays; yet they went there regularly of their own accord, though they betrayed no greater delight in the experience than ourselves. On the whole, the existence of these Olympians seemed to be entirely void of interests, even as their movements were confined and slow, and their habits stereotyped and senseless. To anything but appearances they were blind. For them the orchard (a place elf-haunted, wonderful!) simply produced so many apples and cherries: or it didn't, when the failures of Nature were not infrequently ascribed to us. They never set foot within fir-wood or hazel-copse, nor dreamt of the marvels hid therein. The mysterious sources--sources as of old Nile--that fed the duck-pond had no magic for them. They were unaware of Indians, nor recked they anything of bisons or of pirates (with pistols!), though the whole place swarmed with such portents. They cared not about exploring for robbers' caves, nor digging for hidden treasure. Perhaps, indeed, it was one of their best qualities that they spent the greater part of their time stuffily indoors. To be sure, there was an exception in the curate, who would receive unblenching the information that the meadow beyond the orchard was a prairie studded with herds of buffalo, which it was our delight, moccasined and tomahawked, to ride down with those whoops that announce the scenting of blood. He neither laughed nor sneered, as the Olympians would have done; but possessed of a serious idiosyncrasy, he would contribute such lots of valuable suggestion as to the pursuit of this particular sort of big game that, as it seemed to us, his mature age and eminent position could scarce have been attained without a practical knowledge of the creature in its native lair. Then, too, he was always ready to constitute himself a hostile army or a band of marauding Indians on the shortest possible notice: in brief, a distinctly able man, with talents, so far as we could judge, immensely above the majority. I trust he is a bishop by this time,--he had all the necessary qualifications, as we knew.These strange folk had visitors sometimes,--stiff and colourless Olympians like themselves, equally without vital interests and intelligent pursuits: emerging out of the clouds, and passing away again to drag on an aimless existence somewhere out of our ken. Then brute force was pitilessly applied. We were captured, washed, and forced into clean collars: silently submitting, as was our wont, with more contempt than anger. Anon, with unctuous hair and faces stiffened in a conventional grin, we sat and listened to the usual platitudes. How could reasonable people spend their precious time so? That was ever our wonder as we bounded forth at last--to the old clay-pit to make pots, or to hunt bears among the hazels. It was incessant matter for amazement how these Olympians would talk over our heads--during meals, for instance--of this or the other social or political inanity, under the delusion that these pale phantasms of reality were among the importances of life. We illuminati, eating silently, our heads full of plans and conspiracies, could have told them what real life was. We had just left it outside

К?лька стол?ть нам нав’язували ?деальний образ людини — комун?кабельно?, харизматично?, енерг?йно?, — мовляв, саме ц? риси — запорука усп?ху. Тому й не дивно, що б?льш?сть переступила через себе, намагаючись в?дпов?дати цьому вз?рцев?. Сьюзен Кейн вважа?, що час скинути маски, ? на численних прикладах з пол?тики, б?знесу, осв?ти, громадського та культурного життя розпов?да?, у чому кри?ться потенц?ал тихих людей. Кейн сама ?нтроверт, тому щиро д?литься порадами, як здобути усп?х на робот? ? в особистому житт?, при цьому залишаючись самим собою.

Ця книга — ман?фест про те, як, зрештою, припинити виконувати вказ?вки ?згори?, узяти ?н?ц?ативу у сво? руки ? почати робити те, чого хочете саме ви. Це заклик побороти св?й перв?сний страх перед незв?даним ? заявити про себе, запустити новий проект, узятися за справд? важливу ? ц?каву справу. Часто люди мають усе необх?дне для досягнення усп?ху, проте не наважуються зробити перший крок. Автор перекону?: не можна чекати, поки доля сама обере вас ? вкаже правильний шлях, сл?д д?яти! Варто лише почати ? не боятися невдач — хтозна, яка з ваших ?дей урешт? вт?литься у щось ген?альне. У цьому можете не сумн?ватися — автор б?льше десяти св?тових бестселер?в точно зна?, що потр?бно для усп?ху.

To drugie wydanie ?Podró?y marzeń” Agaty W?odek. Ksi??ka powsta?a z potrzeby serca, ch?ci dzielenia si? wra?eniami, prze?yciami, ale te? mnóstwem wiedzy, któr? naby?a podczas podró?owania po Australii. Nie jest kompletnym przewodnikiem ani nie zaskakuje zwrotami akcji… po prostu zabiera nas ze sob? w drog?. Ta podró?, sprowokowana nowym otoczeniem, staje si? dla Agaty po cz??ci podró?? w g??b siebie. Publikacja ta jest dla ludzi, którzy znaj? Australi? z kina, telewizji, sporadycznych lektur. Autorka idealnie odda?a nie tylko australijskie krajobrazy, kontakt z unikatow? przyrod?, ale przede wszystkim luz, który tam panuje, którego tak bardzo nam brakuje. Ksi??ka uruchamia wyobra?ni? czytelnika, prowadzi po australijskich ?cie?kach, zach?ca, inspiruje do podró?y ?ycia, któr? odby?a Agata W?odek. Nie zapomina te? o Aborygenach, rdzennych mieszkańcach tej ziemi. Agata W?odek z wykszta?cenia jest biologiem ?rodowiskowym, z zawodu hotelarzem, a z zami?owania podró?niczk?. Czasem pisze wiersze… W 2014 roku opu?ci?a na 10 miesi?cy Kraków i odby?a podró? swoich marzeń po Australii.

S?n?tatea, iubirea, credin?a – trei piloni esen?iali din via?a fiec?ruia dintre noi. Trei piloni care ne sunt pu?i la ?ncercare ?n dese r?nduri. Trei piloni conecta?i mai profund dec?t am crede.Jurnalul unui suflet vindecat este o m?rturisire plin? de inocen??, este o dovad? vie de vulnerabilitate, este o poveste a unui om simplu ai c?rui piloni au fost d?r?ma?i doar pentru a fi din nou ridica?i, pe o funda?ie mai puternic?, pe o ?n?elegere mai profund? a vie?ii.Cartea Andreei m-a impresionat prin franche?ea cu care vorbe?te despre boal?, despre pierderea ?i reg?sirea credin?ei, despre propriile limite. Este povestea ei, dar ?n ea vei descoperi, ca ?ntr-o oglind?, povestea ta. Citind filele din carte, te vei reg?si, cu siguran??, ?n unele din ?nt?mpl?ri. Andreea nu ??i ofer? sfaturi, nu ??i d? re?ete sau pa?i de urmat. Ea doar ??i spune povestea. Iar sufletul t?u ??i va lua exact ce are nevoie.Oricine ??i poate recl?di via?a, iar Andreea este o dovad? ?n acest sens!

A modern ember tragédiája, hogy rohamosan távolodik attól az optimális életmódtól, amelyre az evolúció ?tervezte”. E folyamat egyik lényeges velejárója, hogy házakba és légkondicionált irodákba bújtunk a nap el?l. Márpedig napozás és fény nélkül D-vitamin sem termel?dik az emberi szervezetben, holott erre a speciális hormonra szervezetünk minden sejtjének nagy szüksége volna. SZENDI G?BOR új k?nyvében rámutat: a civilizált világ nagyvárosokba koncentrálódott népessége folyamatos D-vitamin-hiányban szenved, és ez az egyik f? oka a rák, az autoimmun betegségek, a légúti és idegrendszeri megbetegedések, valamint számos más civilizációs betegség rohamos terjedésének. Szendi ?sszefoglalja mindazt, amit a haladó szellem? tudomány eddig megismert a napfény, a D-vitamin és a civilizációs betegségek kapcsolatáról. Rámutat arra, hogy az ember az evolúció során évmilliókig a napon élt, ezért szervezete igen magas D-vitamin-szinthez alkalmazkodott. A szerz? állítja: az egészség megfelel? életmód, nem pedig megfelel? orvosi kezelés kérdése. A nyugati orvoslás csak árral szemben úszik, amikor arra t?rekszik, hogy némileg javítson a népesség egyre romló egészségi állapotán, mik?zben – tudomást sem véve a kutatás utóbbi harminc évének eredményeir?l – a D-vitamin túladagolásával riogat, és óva int a napozástól. Ne feledjük azonban: vitaminhiányt csak vitaminbevitellel lehet megszüntetni. Az egészség bármennyit megér – szokták mondani. Ehhez képest a napfény ingyen van, a D-vitamin pedig filléres tétel. ?m amíg erre nem ébred rá a hivatalos orvoslás, addig nem tehetünk mást, mint hogy a saját kezünkbe vesszük egészségünk védelmét. Ebben segít Szendi Gábor legújabb k?nyve, amely forradalmian új információkat nyújt minden egészségtudatos és gyógyulni vágyó embernek, leend? gyermeke egészségéért aggódó anyának.

Folose?te cea mai mare for?? a propriei vie?i! Inima uman? este o crea?ie plin? de minuni ?i deosebit de complex?, cu un spectru larg de abilit??i neimaginate p?n? acum. Ea de?ine printre altele o inteligen?? proprie ?i o capacitate de percep?ie unic?, ce dep??e?te cu mult sim?urile umane obi?nuite. Noi putem accesa ?i utiliza aceste for?e, le putem aduce ?n echilibru cu propriul mental, descoperind ?n felul acesta cele mai bune solu?ii pentru orice problem? cu care ne confrunt?m. Ruediger Schache, autor a numeroase bestseller-uri, a conceput ?n acest sens 4 ?ntreb?ri cheie pline de ?n?elepciune. Cel care le va utiliza nu va descoperi doar r?spunsuri, ci ?i calea spre poten?ialul s?u cel mai ?nalt.

Suntem obi?nui?i s? etichet?m oamenii ?n func?ie de comportamentele pe care le afi?eaz?. Judec?m omul, nu comportamentul. Critic?m persoana, nu ac?iunile sale. Proiect?m asupra altora propriile noastre temeri, speran?e, dorin?e. Condamn?m la al?ii ceea ce nu putem accepta la noi ?n?ine. Ne dorim s? ne fie mai bine, dar omitem c? schimbarea ?ncepe ?ntotdeauna cu noi ?n?ine. Noi ne cre?m experien?ele ?i via?a. Copil?ria este piatra de temelie a vie?ii fiec?rui om. M? aflam la un curs de dezvoltare personal? c?nd unul dintre colegii mei, vorbind despre copil?ria lui ?i despre felul ?n care unele experien?e de atunci i-au trasat harta vie?ii, a izbucnit ?n pl?ns. Atunci am ?n?eles necesitatea de a con?tientiza mecanismele ce declan?eaz? anumite comportamente, pentru a ne putea schimba. Numai ?n momentul ?n care ?n?elegem cauza care a dus la o anumit? manifestare, putem s? ne schimb?m modul de a ac?iona.

Vajon mennyire meghatározóak nemi szerepeink a mindennapi érintkezések során? Mik a kiegyensúlyozott és ?r?mteli párkapcsolatok kialakulásának alapk?vei? Mit?l tud hatékonyan m?k?dni a kommunikáció két ember k?z?tt? Napjainkban az emberi kapcsolatok – amelyek talán a legfontosabb er?forrást jelentik az életünkben – mind gyakrabban mondanak cs?d?t… A válások száma folyamatosan n?, és a hosszú távú párkapcsolatok m?k?dtetésébe is sokan buknak bele. BELS? N?RA k?nyve alaposan, ugyanakkor kell? érzékenységgel járja k?rül a témát, és rámutat: a legt?bb embernek az érzelmi kapcsolatok kezelése jelenti a f? problémát. Férfiak és n?k élnek egymás mellett, gyermekeik vannak, dolgoznak, pénzt keresnek – de nem képesek egymásra odafigyelni, nem érzik és nem értik egymást. A rossz kérdések rossz válaszokat szülnek, és ezt gyakran már ?k maguk sem veszik észre. A szerz? kérdésfelvetései, gondolatai, pszichiátriai praxisából hozott, vagy épp személyes, bens?séges t?rténetei, illetve a hétk?znapi társas helyzeteket elemz? sorai új megvilágításba helyezik a generációkon átível? problémákat, és mindenkinek segítenek eligazodni a párkapcsolati érintkezés útveszt?iben.

Cu toate c exist acorduri surprinztoare i frecvente ntre ei, Reich i Jung i abordeaz munca n moduri fundamental diferite. Cu asemenea diferene tulburtoare ale stilului i caracterului celor doi, unirea acestor dou sisteme este un exerciiu neateptat i remarcabil. Ironic, are loc prin medierea teoretic freudian.”Scopul umbrei este de a oferi sufletului omenesc opoziia i tensiunea necesare pentru a se dezvolta mai mult prin intermediul hotrrii i determinrii interioare, de a se elucida prin provocarea contrastelor i de a se trezi, pentru a fi astfel dispus s se transforme ntr-un mod profund.” Jung & Reich. Trupul ca umbr este o explorare a vieilor i a ideilor semnificative a dou figuri principale ale psihanalizei: Carl Jung i Wilhelm Reich, amndoi pionieri i genii controversate care nu s-au ntlnit niciodat dei au fost contemporani. Modul n care John P. Conger trateaz personalitile i perspectivele acestora – precum i ce ar fi putut asimila unul de la cellalt – reprezint o biografie combinat a similaritilor i diferenelor i totodat o evaluare contiincioas a teoriilor lor.

Cu multe nume te chem?m, ?i ale tale sunt aceste nume, pe de-a-ntregul. Cu multe rituri te sl?vim ?i ale tale sunt aceste rituri, pe de-a-ntregul. E?ti f?r? de sf?r?it, zei??, tu, regin? a cerurilor. – Apuleius, Metamorfoze Zei?a are multe chipuri. Acest ?ndreptar te va ajuta s? explorezi noi fa?ete ale minunatei ei diversit??i, ?n fiecare zi. Fiecare rug? zilnic? ?i fiecare explica?ie ce o ?nso?e?te sunt o medita?ie asupra lec?iilor divine primite ?n cadrul celor mai puternice experien?e umane: crea?ia, s?rb?toarea, na?terea, frumuse?ea, abunden?a, pierderea, dragostea, venera?ia, precum ?i toate ciclurile anotimpurilor ?i vie?ilor noastre. ?ndreptarul pentru zei?e ne ajut? s? facem o leg?tur? ?ntre propria personalitate ?i spiritul nostru divin, f?c?nd astfel loc ?n g?ndurile noastre pentru un spa?iu sacru ?n care noile noastre introspec?ii s? poat? prinde r?d?cini ?i s? creasc?. Citind ?n fiecare zi aceste str?vechi rugi pline de emo?ie, ve?i avea posibilitatea s? recunoa?te?i oportunit??ile pe care fiecare zi vi le scoate ?n cale pentru a avea profunde transform?ri spirituale – put?nd astfel s? sl?vi?i ?i s? hr?ni?i feminitatea divin? ce s?l??luie?te ?n noi.