Nu ?tiu c?nd au trecut 15 ani. ?n mai 2000 nu m-am g?ndit o clip? unde voi fi peste 15 ani, ?tiam c? voi face acest ziar, dac? m? va ?ine Dumnezeu ?n via??, ?nc? un an, doi, zece, dar nu m-am v?zut o clip? m?car peste un num?r at?t de mare de ani. Pentru o publica?ie, de orice fel, 15 ani ?nseamn? enorm, aproape istorie, mai ales c?nd traverseaz? vremuri de criz?, cu fluctua?ii economice uria?e, cu schimb?ri politice care pot pune cap?t ?i celui mai minunat proiect.

E textul pe baza cruia am fcut spectacolul Habemus bebe, n primvara lui 2014, mpreun cu soul meu, regizorul Robert Blan. Iniial nu-l voiam publicat, apoi m-am rzgndit, publicarea i d o via textului pe care scena nu i-o poate da (i invers cred c e la fel de valabil). Non Stress Test va fi un poem mai lung, pe o tem care nu a fost i nici nu este la mod: maternitatea. E nsoit i de un set de fotografii, sper s fie o carte mito. i de data asta m-am jucat cu limitele genului: o variant a textului a aprut deja n traducere (n bulgar i n maghiar) ca text de teatru”. (Elena Vldreanu)

T?bb mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülr?l néznek, aligha észlelnek kül?n?sebb változást. De nekem már csak k?d?sen rémlik egy n?, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségt?l, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és bek?lt?ztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a k?ltséges biztosítások t?bbségét?l, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan el?fizetésekt?l, és egy lényegesen egyszer?bb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenb?l csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a s?tétben. Vagy ücs?rg?k a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az ?ton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a k?rnyezetemben él?ket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak t?nik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek t?bbet értük, mint hogy elmondom a magam t?rténetét, amely így kezd?dik: van esély! Csak a békességnek el?bb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegz?dések, el?ítéletek foglalják a helyet, addig a cs?nd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, cs?ndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…

Aki a s?tétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az ?gb?l. A szívre helyezett parázs perg? hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Diz?z és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süv?lt? orosz hómez?n ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. ?gve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színészn?, csupán elhitet? színészn? volt. Sz?gletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az id?t, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A b?n?s n?, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig k?z?s. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a t?rténelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. ?tkelt az óceánon, hogy kalaposn? legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agy?!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégr?l. Végigszívták. ? vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGY?. (Mihalicza Tamás, 1990)

Piping down the valleys wild,?Piping songs of pleasant glee,?On a cloud I saw a child,?And he laughing said to me:??"Pipe a song about a Lamb!"?So I piped with merry cheer.?"Piper, pipe that song again;"?So I piped: he wept to hear.??"Drop thy pipe, thy happy pipe;?Sing thy songs of happy cheer!"?So I sang the same again,?While he wept with joy to hear.??"Piper, sit thee down and write?In a book, that all may read."?So he vanish'd from my sight;?And I pluck'd a hollow reed,??And I made a rural pen,?And I stain'd the water clear,?And I wrote my happy songs?Every child may joy to hear. ?

Книга объединяет два главных прижизненных издания основателя и ярчайшего представителя поэзии абсурда. Эдвард Лир (1812-1888) – прославленный английский поэт и художник, отец литературного лимерика, жанра, оказавшего заметное влияние на литературу конца XIX и всего XX века. Лимерики (216 забавных пятистиший) приведены на языке оригинала с параллельными переводами, выполненными лучшим российским интерпретатором поэзии нонсенса Борисом Архипцевым, и сопровождаются авторскими иллюстрациями. Переводчик посвятил работе более 20 лет жизни, добившись уникального результата, невиданной прежде полноты раскрытия авторского замысла в сочетании с красотой и естественностью звучания русского стиха. ?…Архипцев переводит Эдварда Лира, как благочестивый толковник – Писание: он передает и смысл, и звук. Точен – часто до мельчайших деталей. Звучен – до самой лихой эквилибристики…??Н. Горбаневская. Книга погружает читателя в атмосферу тонкого английского юмора, превосходно переданного переводчиком, в мир абсурда, делая его близким и понятным человеку любого возраста – от младшего школьного до старшего пенсионного. Издательство Animedia Company желает вам приятного чтения.

Az idén 80 éves Fenákel Judit élete Hitler diadala idején kezd?d?tt, magában foglalta a második világháborút, a munkatáborba deportálást, munkaszolgálatos édesapja meggyilkolását, rokonai elvesztését. Aztán átélte egy másik diktatúra felépülését, ami egy újabb hatalom természetével ismertette meg. K?zben megírt huszonhat k?nyvet, regényeket, novellákat, hangjátékokat, nem támogatták, legfeljebb megt?rték, így maradt gyalogíró mindvégig. Ahogy magáról írja akkor botrányos K-vonal cím? novellájában, amiért Szegedr?l szerencséjére Pestig kellett futnia.A csalódásukban benne van a rangom, a helyem a világban, ott leghátul a slapajok k?z?tt, a szaladjide, viddarrább osztályban. Hogy akárki, akármelyik vastag nyakú a kett?s tokája f?l?tt, kilencven kilója toronymagasából megfenyegessen az ujjával, no-no, elvtársn?, jólesz vigyázni, majd elkapjuk a frakkját!?gy élte, éli ma is íróiéletét, diktatúrából diktatúrába bukdácsolva parancsuralmi nagyurak és konjunktúra szolgáik sokaságában azzal a meggy?z?déssel, hogy így is lehet élni. Nem nagyon kényelmes, de kibírható.?Az elhallgatás legjobb regényeinek egyike, egy fiatal n? útjáról szól a reményt?l az elhallgatásig.Ez a k?nyv t?bb mint harminc éve jelent meg el?sz?r. ?jra olvasva Salamon király b?lcsessége jut róla eszembe: Az van, ami volt, az lesz, ami van. Minden megváltozott azóta, és nem változott semmi.?Fenákel Judit

Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc krül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt krülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elszr terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az sszes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldtt minket, anyámat és az sszes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.” Emlékirat, naplótredékek és a feleségéhez írt levelek egy ktetben. A külnleges sszeállítás elszr jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, mikzben egy kusza keletkezéstrténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szvegét elszr Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta kzre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit lekzli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Kzben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést A válasz egyszer: A jelen ktetben, amelyik tartalmazza mindkét szvegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

A címül használt okirat évtizedekig titkosnak min?sült, olyan fontos államtitkokat tartalmazott, mint a személy neve, születési dátuma és a seregben izzadságszagúan elért magas rendfokozat. Ma már lehet, hogy meg sem találnám egy-két félórás keresés után sem. Az utolsó komoly lehet?ség ez az id?pont arra, hogy hajdani keserves, a Magyar Néphadsereg katonájaként 1957 és 1959 k?z?tt szerzett élményeimet felelevenítsem, k?zkinccsé tegyem.Keserves volt, de mégis. A férfivé válás, k?z?sségi magatartás, némely esetben a higiéniai szabályok elsajátítása volt az ellentétel. Fiatalok voltunk, emlékeinket magunkba zártuk, most azonban kikívánkoznak.

K?zben éltem is.Mégis az álmaim t?ntek valóságosabbnak.Néha szerettem.Mégis mindig csalódtam magamban.Mindig harcoltam.Mégsem tudtam legy?zni ?nmagam.Egy nap mindent elveszítettem.Mégis volt mit elvesztenem másnap.

Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké. Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

When young cat Simon is smuggled on board a ship, his quiet little life soon becomes an adventure fit for heroes.With new friend Peggy, the ship ;s dog, he bravely fights King Rat and his gang, rescues the crew from their problems, and shows the joy an animal can bring to our lives.Winning the hearts of the sailors and people across the world, Seacat Simon ;s inspiring and moving true tale of love, friendship and adventure is sure to enthrall a new generation of children. ;Action packed read, rich in detail, harrowing in places, heart-warming in others, and with a beautiful ending. ; - Sheila Jeffries, author of Solomon's Tale .NOTE: Children's version contains bonus quiz material.VERSION FOR ADULTS: Able Seacat Simon ;s story is also available as Simon Ships Out: How one brave, stray cat became a worldwide hero in ebook, paperback and audio formats.VERSION FOR SMALL CHILDREN: Able Seacat Simon ;s story will soon be available as Seacat Simon: An illustrated picture book in ebook and paperback formats.

Irene Matoko, rom?nc? cu tat? congolez, scrie cu lacrimi ?n ochi ?i cu durere ?n suflet. Scurta sa relatare ne impresioneaz? profund ?i ne face s? ne ?ntreb?m cum este posibil ca, ?n secolul XXI, s? persiste ?n sufletele unor oameni ura de ras? ?i prejudec??ile ?n fa?a tr?s?turilor fizice native ale semenilor no?tri.Din p?cate, profesori ?i colegi, persoane la care ne-am a?tepta cel mai pu?in s? prigoneasc? o fiin?? uman? pentru simplul fapt c? are pielea de alt? culoare, ac?ioneaz? brutal ?i inuman ?mpotriva unor copii nevinova?i.Citi?i cartea aceasta ?i pl?nge?i. Citi?i cartea aceasta ?i privi?i-v? ?n oglind?. Citi?i aceast? carte ?i aminti?i-v? de cele dou? porunci ale lui Isus: iube?te-l cu toat? fiin?a pe Dumnezeu (acesta, care a creat rasele umane) ?i iube?te-l pe semenul t?u ca pe tine ?nsu?i.Chiar dac? semenul t?u are alt? culoare.

Aer ?n iarb? este o poezie a ciclicit??ii. Anotimpuri ?i anotimpuri ale inimii. Toposuri ?i loca?uri ale refugiului ?n bucurii simple. Regenerarea prin elemente g?site ?n col?urile altor inimi. O poezie filmic?. O dinamic? cinematic? a cuvintelor ?i a surprizelor prinse de suflet ?i redate ?n pixelii colora?i ai fericirilor nea?teptate. Aer ?n iarb? este ?i ?n ?note de mare“ ?i ?n ?prim?vara la cheie“ un ciclu care mimeaz? numai aparent dicteul automat. Aer ?n iarb? este momentul c?nd treci pe strad? ?i scapi de lume, este spa?iul gol dintre cuvintele care ??i rostesc via?a ca s? dea propulsie maxim?.?Cu totul remarcabil? este, ?n poemele lui Mihai Vieru, capacitatea autorului de a descoperi, ?n spatele spectacolului cotidian, prezen?a miraculosului, a misterului, c?teodat? feeric, alt?dat? terifiant. Poetul e un spirit fantast, ?nzestrat cu ni?te antene extrem de sensibile la partea de umbr? a existen?ei, ?i un vizionar apt s? surprind? spectacularul banalului ?i s? transforme, a?a cum ??i dorea pe vremuri Rimbaud, o fabric? oarecare ?ntr-o moschee.“ (Octavian Soviany)

Riduri deschide colec?ia ?Falanga basarabean?“ (coordonator Dumitru Crudu). Un volum al tinere?ii vitaliste care ?ncepe s? se obi?nuiasc? treptat ?i sigur cu ridurile societ??ii cu o speran?? de via?? din ce ?n ce mai exact stabilit?. Un volum de versuri care sfideaz? moartea prin chiar urmele pe care le las? ?n urm?, ca ni?te tatuaje, amintirea poeziei vie?ii celor dragi.

ficiune nseamn poate c.poate c o gaur de vierme este i existena uman.mcar pentru c omul o resimte ca parcurs, mai rapid dect ar fi de dorit, dintr-o zon necunoscut n alta la fel de necunoscut.poate c ntr-o gaur de vierme prezentul e singurul timp posibil.ce este prezentul fr contiin nimic.contiina o amprent de identificare pe care sinele o numete eu, iar ceilali el.criminalitii presar peste amprente un praf, o substan destinat scoaterii lor n relief. poezia lucreaz i ea cu asemenea prafuri, limbajul expresiv sau alte trucuri.trebuie s se poat i altfel.personajul volumului gaura de vierme transfer materialul livrat de contiin printr-un loc ngust, o fant. timpul prezent din gaura de vierme: oameni, lucruri i ntmplri la care, din motivele lui, eu nu a renunat, care sunt vii, active.trecerea prin fant presupune comprimare i tensiune i totui proba trecerii trebuie s fie firescul, normalitatea spunerii. exist un punct unde sunetul nu e alterat de efectele distanei n timp sau spaiu.ce spunem firesc poate fi important, poate interesa cel puin.“ – g.g.

John Galsworthy was born at Kingston Upon Thames in Surrey, England, on August 14th 1867 to a wealthy and well established family. His schooling was at Harrow and New College, Oxford before training as a barrister and being called to the bar in 1890. However, Law was not attractive to him and he travelled abroad becoming great friends with the novelist Joseph Conrad, then a first mate on a sailing ship. In 1895 Galsworthy began an affair with Ada Nemesis Pearson Cooper, the wife of his cousin Major Arthur Galsworthy. The affair was kept a secret for 10 years till she at last divorced and they married on 23rd September 1905. Galsworthy first published in 1897 with a collection of short stories entitled "e;The Four Winds"e;. For the next 7 years he published these and all works under his pen name John Sinjohn. It was only upon the death of his father and the publication of "e;The Island Pharisees"e; in 1904 that he published as John Galsworthy. His first play, The Silver Box in 1906 was a success and was followed by "e;The Man of Property"e; later that same year and was the first in the Forsyte trilogy. Whilst today he is far more well know as a Nobel Prize winning novelist then he was considered a playwright dealing with social issues and the class system. Here we publish Villa Rubein, a very fine story that captures Galsworthy's unique narrative and take on life of the time. He is now far better known for his novels, particularly The Forsyte Saga, his trilogy about the eponymous family of the same name. These books, as with many of his other works, deal with social class, upper-middle class lives in particular. Although always sympathetic to his characters, he reveals their insular, snobbish, and somewhat greedy attitudes and suffocating moral codes. He is now viewed as one of the first from the Edwardian era to challenge some of the ideals of society depicted in the literature of Victorian England. In his writings he campaigns for a variety of causes, including prison reform, women's rights, animal welfare, and the opposition of censorship as well as a recurring theme of an unhappy marriage from the women's side. During World War I he worked in a hospital in France as an orderly after being passed over for military service. He was appointed to the Order of Merit in 1929, after earlier turning down a knighthood, and awarded the Nobel Prize in 1932 though he was too ill to attend. John Galsworthy died from a brain tumour at his London home, Grove Lodge, Hampstead on January 31st 1933. In accordance with his will he was cremated at Woking with his ashes then being scattered over the South Downs from an aeroplane.