Idegenek egy hídon: Abel ezredes rejtélye

Yirmi birinci yüzy?lda, teknolojik geli?melerin de etkisiyle, büyük bir "öz güven patlamas?" ya?ayan insanl?k; kurulu?undan bu yana kendi yasalar?na göre çal??an ba?ta ekolojik sistem olmak üzere: Biyolojik ve jeolojik sistemlere müdahale ederek; kendi kurallar?na göre de?i?tirmeye kalkt?. ??te, ba?ta baz? hastal?klar olmak üzere; birçok sorunlar da burada ortaya ç?kt?. Maalesef bugün nerede ise hepimiz, hastay?z! Hastal?klar?m?z?n ise çe?it çe?it ad? olsa bile en yayg?n olan?: "Parçalama Hastal???" olup çok da kolay tedavi edilebilecek gibi de görünmemektedir.Günümüzde, teknolojik geli?mi?li?in de etkisiyle: ?nsano?lu, bütünü anlamak için onu parçalamay? seçti. Parçalar? üzerinden bütünü; anlamaya ve tan?maya çal??maktad?r.. Oysa ki, parçalar? birle?tirerek bütünü tan?mak hem daha kolay, hem de daha do?al bir yöntem oldu?unu da bilmesine ra?men.Y?llard?r; maddeleri parçalad?k yetmedi. Atomlar? parçalad?k bitmedi. Bu i? daha nereye kadar gidecek? Ve ne kadar daha sürecek? Bilinmez! Ancak bizler, bir an önce maddeleri ve sistemleri parçalamaktan vazgeçmek mecburiyetindeyiz! Yoksa: Korkar?m çok yak?nda, yeryüzündeki ya?am? kökünden bitirece?iz!..Bu arada, baz? "Laboratuvar Ka?iflerine" de birkaç hat?rlatmada bulunmak isterim:Hani; Sizlerin, mikro organizmalar? incelemek için hergün bakt???n?z o devasa büyüteçler'iniz (Dev Elektron Mikroskoplar?n?z) var ya! ??te o büyüteçler; inceledi?iniz o organizmalar?, sizlerin gözünde milyonlarca kez büyütmekte iken; sizleri de belki onlar?n "gözünde" milyonlarca kez küçültüyor olmas?nlar (?) Yine: Belki de sizler; onlar? tan?maya çal???rken; onlar da bizleri anlamaya çabal?yor olmas?nlar? Dahas?: Belki de onlar da bizleri merak ediyorlard?r (?) Kim bilir? Ne dersiniz? Bir de böyle dü?ünmeyi denemelisiniz!.."LABORATUARDAK? ?BL?S"{???R L?STES? & ?Ç?NDEK?LER}:YAZAR HAKKINDA {ÖZ GEÇM??}TANITMALIK {PROSPEKTÜS}T?N VE TENZERRELABORATUARDAK? ?BL?SB?ZDEN M?D?R?RUH YARASIKONDUNEFES?ST?R?DYEN?N HÜNER?MOLEKÜLER SEYAHATYARI?L?NÇHIZ/HAZ ÇEL??MECES?HAL?S YAPAYLIKLAR D?YARINDA -1MAZ?DEK? AYAK ?ZLER?MMAN?SA TARZANIARKA KAPAK?a’irin Yay?nlanm?? Di?er Kitaplar?VEYSEL TOPALO?LU (?A?R; SADEKUL)

Proiectul acestei cri m frmnta de mai muli ani. n ultimul timp am tot cutat motivaii pentru care o asemenea carte merit s fie scris. Iat ce am gsit.n primul rnd, chiar dac printr-o fereastr foarte ngust, ea este o mrturie a ultimilor 20 de ani. Conine o frm din istoria acestor dou decenii, mici instantanee ale devenirii Romniei dup 1989.n al doilea rnd, exist n mintea fiecrui romn – i aici m includ i pe mine – preconcepia c toate afacerile postrevoluionare sunt mnjite, nscute din privatizri dubioase sau dezvoltate la umbra unor reele de influen care-i ntind rdcinile n era comunist. Povestea din aceast carte arta contrariul. S-au putut constitui i iniiative independente i curate, cum sunt convins c mai exist cu miile. Povestea de fa poate fi o contribuie la schimbarea de mentalitate, att de necesar pentru intrarea n normalitate.“ (Mihail Penescu)

Nu cred c trebuie s interpretm altfel referirile lui Clinescu la vechimea poporului romn dect ca o proiecie mitic a unor date istorice i, mai ales, a unor intuiii i ambiii personale. Dar chiar i aa, aceste idei meritau s fie formulate i ncarnate n imagini, aceste pagini meritau s fie scrise, fie i numai pentru clipele de reverie istoric i de mobilizare afectiv pe care ni le produc, pentru ficiunile verosimile pe care ni le propun cu atta trie i n care suntem liberi s credem cu propria noastr trie ca ntr-un alt posibil destin.“ – Mircea Martin

uneori moartea vinedac? lumea arde multe lum?n?ri,dar muribunda astanu pricepe,nu vrea ca inima s?-i crape ?nc? ?ise tot pune pe partea st?ng?ca s-o lini?teasc?,?i url? c?t poate:?sunt vie! de ce pleca?i?“

La attea pricini care-mi ntresc convingerea c avem de-a face cu un poet remarcabil, a aduga i pe acela, deloc secundar, c n ciuda unui anumit nomadism al strilor de spirit ale poetului, el gsete mijloace foarte variate de a pune n scen sentimentul su, ceea ce face ca poemele s capete individualitate.“ – Cornel Regman

Sonete n-ai s? sco?i b?t?nd pe taste?i complet?nd trei strofe ?i jumateCu vorbe-plevi, cu furca adunatePe aria rom?nei limbi prea vaste;Nu-?i ies nici cu ?epu?a pus?-n coaste,Nici cu-nghiontiri ?n prip?, pe la spate,Cum nu aduni senten?e, pe-nserateDin tigva celor ce-au tr?it la Oaste...C? ies din taste doar voroave proasteS?-mproa?te broa?te din b?ltoace-opace,Cum in?i peltici ?i babe prost?nace?ngaim? t?lcuri, cum c? via?a iaste...Nu ies sonetele lovind ?n clape.Sub ele Inefabilul nu-ncape.

Discursul acesta ?ndr?gostit este structurat din termeni care apar?in filosofiei sau esteticii, fiind grefat pe structura de discurs a celui mai prestigios mit al poeziei: mitul lui Orfeu ?i Euridice. Acest mit reprezint? cadrul unei fenomenologii a c?ut?rii ?i cunoa?terii Fiin?ei, care arunc? o lumin? ?n ad?ncul fenomenologiei Operei. Autorul porne?te de la premiza c? sensul unei opere nu poate fi c?utat ?i cunoscut dec?t ?n orizontul Fiin?ei. Poezia liric? la care se restr?nge demersul teoretic ?i critic al lucr?rii poate vorbi nu numai despre prezen??, ci ?i despre absen?a Fiin?ei, altfel spus, at?t despre ce este, c?t ?i despre ce nu este Fiin?a. Orice fenomenologie devine, ?n cele din urm?, ontologie. Periplurile hermeneutice sunt f?cute prin opera unor poe?i ca, bun?oar?, Eminescu, Barbu, Arghezi, Nichita.

Chipul cotropit pe partea dreapt de urmrile unei intervenii chirurgicale pstreaz, n mare, farmecul i drzenia. Prul strns n cretet i barba abundent te-ar trimite cu gndul la marii pontifi hiperboreeni sau la preoii taoiti, dac vioiciunea i gesticulaia nu te-ar opri la timp. tie multe, dar mrturisete puine. Viaa l-a fcut prudent. Cine i va dezvlui spiritul profund Poetul i savantul nu au fcut niciodat concesii. Nici omul nu are pe contiin fapte grandilocvent-regretabile, dei a stat sub vremi, iar ideologia marxist i-a fcut pe muli s-i ascund spiritul critic.“ – Gheorghe Postelnicu

Am mplinit, la 3 martie anul acesta, 81 de ani. O via de om, cu bune i mai puin bune. Am fost martor i actor al multor evenimente, dintre care unele au schimbat cursul istoriei. n cteva dintre aceste schimbri se poate gsi i contribuia mea.[…] Trecerea n revist a istoriei celor 21 de ani de la Revoluia din Decembrie 1989, cu reuite i nereuite, cu experiene pozitive i negative, cu bune i cu rele, trebuie s fie prilej de nvminte pentru toi, s ne inspire pentru a gsi cile cele mai potrivite de redresare i de cuplare a Romniei la procesul n curs de construcie european, n condiiile adncirii procesului amplu de globalizare a economiei i a vieii sociale, n beneficiul tuturor cetenilor rii.“Sunt un om de stnga, nu neg i nu-mi reneg trecutul. Mi-l asum, cu toate ale lui. Dar nimeni nu-mi poate reproa lipsa bunei-credine n ceea ce am fcut. i nici faptul c nu a fi evoluat, c nu a fi nvat din leciile pe care viaa i oamenii mi le-au dat.[…] Nu m-a interesat puterea n sine i nu am folosit puterea pe care am avut-o pentru a face ru sau n interes personal. Puterea devine interesant doar n momentul n care ai un proiect, i ea devine un instrument pentru materializarea lui.Nimic nu corupe mai mult dect puterea. i trebuie s fii, moral vorbind, extrem de puternic pentru a nu te lsa corupt de putere. mi place s cred c pe mine puterea nu m-a corupt. Muli au fost uimii de modul firesc n care s-a fcut transferul de putere n 1996, dup ce domnul Emil Constantinescu a ctigat alegerile prezideniale. Cei care se ateptau la altceva nu m cunosc. Nu mi-am dorit puterea, n 1989, ci mi-am asumat o responsabilitate. Era normal s fiu primul care s respecte regulile la structurarea crora lucrase.[…] Formal, suntem o ar cu toate instituiile i mecanismele unei ri europene, membr a Uniunii Europene. n realitate, lucrurile sunt departe de a fi normale. Am fost i sunt contient de faptul c acestea sunt marile noastre slbiciuni, cele care ne mpiedic s progresm. Nu tiu s existe o soluie miraculoas care s ne vindece de aceste pcate. Cred doar c libertatea de circulaie i dreptul romnilor de a munci n Europa vor permite, n timp, schimbarea profund a Romniei.“

Michael Faraday (1791 –1867) was an English scientist who contributed to the fields of electromagnetism and electrochemistry. His main discoveries include those of electromagnetic induction, diamagnetism and electrolysis. Although Faraday received little formal education, he was one of the most influential scientists in history. It was by his research on the magnetic field around a conductor carrying a direct current that Faraday established the basis for the concept of the electromagnetic field in physics. Faraday also established that magnetism could affect rays of light and that there was an underlying relationship between the two phenomena. He similarly discovered the principle of electromagnetic induction, diamagnetism, and the laws of electrolysis. His inventions of electromagnetic rotary devices formed the foundation of electric motor technology, and it was largely due to his efforts that electricity became practical for use in technology. As a chemist, Faraday discovered benzene, investigated the clathrate hydrate of chlorine, invented an early form of the Bunsen burner and the system ofoxidation numbers, and popularised terminology such as anode, cathode, electrode, and ion. Faraday ultimately became the first and foremost Fullerian Professor of Chemistry at the Royal Institution of Great Britain, a life-time position.. Faraday was an excellent experimentalist who conveyed his ideas in clear and simple language; his mathematical abilities, however, did not extend as far as trigonometry or any but the simplest algebra. James Clerk Maxwell took the work of Faraday and others, and summarized it in a set of equations that is accepted as the basis of all modern theories of electromagnetic phenomena. On Faraday's uses of the lines of force, Maxwell wrote that they show Faraday "to have been in reality a mathematician of a very high order – one from whom the mathematicians of the future may derive valuable and fertile methods." The SI unit of capacitance is named in his honour: the farad. Albert Einstein kept a picture of Faraday on his study wall, alongside pictures of Isaac Newton and James Clerk Maxwell. Physicist Ernest Rutherford stated; "When we consider the magnitude and extent of his discoveries and their influence on the progress of science and of industry, there is no honour too great to pay to the memory of Faraday, one of the greatest scientific discoverers of all time". ABOUT AUTHOR: John Tyndall (1820 – 1893) was a prominent 19th-century Irish physicist. His initial scientific fame arose in the 1850s from his study of diamagnetism. Later he made discoveries in the realms of infrared radiation and the physical properties of air. Tyndall also published more than a dozen science books which brought state-of-the-art 19th century experimental physics to a wide audience. From 1853 to 1887 he was professor of physics at the Royal Institution of Great Britain in London. Tyndall was born in Leighlinbridge, County Carlow, Ireland. His father was a local police constable, descended from Gloucestershire emigrants who settled in southeast Ireland around 1670. Tyndall attended the local schools in County Carlow until his late teens, and was probably an assistant teacher near the end of his time there. Subjects learned at school notably included technical drawing and mathematics with some applications of those subjects to land surveying. He was hired as a draftsman by the Ordnance Survey of Ireland in his late teens in 1839, and moved to work for the Ordnance Survey for Great Britain in 1842. In the decade of the 1840s, a railroad-building boom was in progress, and Tyndall's land surveying experience was valuable and in demand by the railway companies. Between 1844 and 1847, he was lucratively employed in railway construction planning. In 1847 Tyndall opted to become a mathematics and surveying teacher at a boarding school (Queenwood College) in Hampshire. Recalling this decision later, he wrote: "the desire to grow intellectually did not forsake me; and, when railway work slackened, I accepted in 1847 a post as master in Queenwood College." Another recently arrived young teacher at Queenwood was Edward Frankland, who had previously worked as a chemical laboratory assistant for the British Geological Survey. Frankland and Tyndall became good friends. On the strength of Frankland's prior knowledge, they decided to go to Germany to further their education in science. Among other things, Frankland knew that certain German universities were ahead of any in Britain in expe-rimental chemistry and physics. (British universities were still focused on classics and mathematics and not laboratory science.)The pair moved to Germany in summer 1848 and enrolled at the University of Marburg, where Robert Bunsen was an influential teacher. Tyndall studied under Bunsen for two years.

Was ist es an ihm, dass ihn zu einem Superhelden macht? Was ist mit ihm, wenn er eine Idee in ein Mega-Unternehmen verwandeln kann? Was ist an ihm wie bei Ihnen und was nicht? Was k?nnen Sie von ihm lernen? Lesen Sie es und finden es heraus. Das Bedürfnis, diejenigen um uns herum zu verstehen, die jenseits unserer eigenen Vorstellungskraft Erfolg haben, ist uns allen inh?rent. Der angeborene Wunsch wird von unserem tiefen und grundlegenden Bedürfnis getrieben, bessere Wege zu finden, um unsere eigenen Ziele zu erreichen, unsere eigenen Tr?ume zu verstehen und uns unseren einzigartigen Herausforderungen zu stellen. In diesem Buch geht es um die zugrundeliegenden Ereignisse im Leben von Jeff Bezos und die Art und Weise, wie es sein Leben beeinflusste, wie er auf sie reagierte und wie er sie zu seinem Vorteil nutzte. Das Buch behauptet nicht, die Ideen zu kennen, die sein Herz füllen – das kann kein Mensch wissen. Aber wir schauen auf mehrere aneinander gereihte Ereignisse und sehen die Schatten, die sie werfen. All das, damit Sie eben jene Elemente in sich selbst finden k?nnen, die der Keim für Erfolg, Leistung und Gr??e sein werden. Die Geschichte von Bezos zeichnet seinen Weg durchs Leben als Jugendlicher nach, betrachtet sein Handeln und seine Leistungen und entschlüsselt die Existenz seiner gr??ten Leistung – Amazon – in einer Weise, die seinen Charakter, seinen Intellekt und seine Erziehung widerspiegelt. Seine Geschichte ist anders als jene, anderer erfolgreicher Menschen in der Geschichte. Seine Arbeitsmoral ist vertraut, aber anders. Warten Sie nicht l?nger! Scrollen Sie nach oben und klicken Sie auf

Al Doilea R?zboi Mondial nu va ajunge niciodat? s?-?i dezv?luie ?ntreaga groz?vie. ?n spatele faptelor de arme, al atrocit??ilor ?i al crimelor monstruoase comise ?mpotriva civililor se ascunde o alt? realitate. Aceea a miilor de femei sovietice trimise pe front ?mpotriva inamicului nazist. Svetlana Aleksievici ?i-a dedicat ?apte ani din via?? colect?rii m?rturiilor unor femei care, multe dintre ele, la momentul acela erau abia ie?ite din copil?rie. Dup? primele sentimente de euforie, asist?m la o schimbare radical? de ton, pe m?sur? ce ajungem la ?ncercarea fatal? a luptei, ?nso?it? de partea sa de ?ntreb?ri ?i de suferin??. Abandon?nd t?cerea ?n care ?i-au g?sit refugiul, aceste femei ?ndr?znesc, ?n sf?r?it, s? prezinte r?zboiul a?a cum l-au tr?it. ?Svetlana Aleksievici este unul dintre cei mai valoro?i scriitori ai vremurilor noastre. Proza ei nu este feminin?, ci aspr? precum r?zboiul […], dar, prin expresivitatea ei, devine artistic?, palpabil?, profund emo?ionant?.” – Vladimir Voinovici

B?R DAMLA SEVG?YLE MERHABA ?Dokunan hafif bir esinti, bir damla ya?, bir kü?ük ka?amak bak??tan ve bir tatl? s?zden sonra yüre?in ?eperlerine yap???p kalan a?k?n izleriyle dolu ya?amakt?r belki de istenilen… ??zlemek sevgiyle yüre?e dokunmaksa; bir tatl? s?z, bir gidenin ard?ndan kalan iz, bir hüzün i?indeki umutsuzluklarda bile, umut arayan kalple var olmakt?r kimbilir belki de i?imizde kalan… ??zlemek; a?k?n g?zya?lar?nda, yar?n? olmayan a?klarda ve bir garip a?k?n i?inde bile mutlulu?u, sevginin kanatlar?nda ?zlemle arayarak yazmakt?r belki de sayfalarda saklanan… ?Kim bilir belki de sevgiyi i?inde bularak kanatlanmakt?r, kanats?z hallerinde bile ?zlemle a?ka u?makt?r… ?Her okunan ?iirin i?inde hissedebilmektir belki de; tarifi olmayan, tarifsiz o duyguyu, yüre?indeki bir k?v?lc?m ate?iyle canland?r?p ya?atabilmektir belki de arzulanan... ?Sevgiyle dolu sayfalarda, hissettiklerinizi bulup dolu dolu ya?aman?z dile?iyle… Cengiz ?ET?K 1964 y?l?nda Konya/Karap?nar do?du. ?lkokulu Emirgazi il?esinde okudu. Ortaokulu ve liseyi Karap?nar’da okudu. Endüstri Meslek Lisesi Torna tesviye’den mezun oldu. 1989 y?l?nda Burdur E?itim Yüksek Okulu’ndan S?n?f ??retmeni olarak mezun olduktan sonra 1990 y?l?ndan bu yana zaman zaman idarecilik yapsa da ?u an Uzman S?n?f ??retmeni olarak ?al??makta olup iki k?z babas?d?r. 1986 y?l?nda ilk ?yküsü “sonun Ba?lang?c?” bir sinema dergisinin a?t??? yar??mada birinci gelmi?tir. Finike yerel gazetelerinde 2005 y?l?ndan sonra bir?ok k??e yaz?lar? yay?nland?. 2006 y?l?nda ilk ?iir kitab? “Son S?züm Sana Gülüm” yay?nlad?. ?kinci kitab? “Siyahlarday?m Alev Bak??l?m” 2008 y?l?nda yay?nland?. Ayr?ca güfte halinde “ Siyahlarday?m” 2010 y?l?nda ve “Vazge? G?nlüm” 2016 y?l?nda iki ?iiri bestelenip ?ark? olarak hayat bulmu?tur. 2017 y?l? son ay?nda ilk bilimkurgu roman? “Pokentranl? G?kmen” okurlar?yla tan??t?.

On the second day of July in the year 1863 the Civil War in America was at its height. Late in the preceding month Lee had turned his face northward, and, with an army of a hundred thou-sand Confederate soldiers at his back, had marched up into Penn-sylvania. There was little to hinder his advance. Refraining, by reason of strict orders, from wanton destruction of property, his soldiers nevertheless lived on the rich country through which they passed. York and Carlisle were in their grasp. Harrisburg was but a day’s march away, and now, on this second day of July, flushed with fresh victories, they had turned and were giving desperate battle, through the streets and on the hills of Gettysburg, to the Union armies that had followed them. The old commonwealth was stirred as she had not been stirred before since the fall of Sumter. Every town and village in the state responded quickly to the governor’s call for emergency troops to defend the capital city. Mount Hermon, already depleted by gen-erous early enlistments, and by the draft of 1862, gathered to-gether the bulk of the able-bodied men left in the village and its surroundings, and sent them forth in defense of the common-wealth. Not that Mount Hermon was in especial danger from Lee’s invasion, far from it. Up in the northeastern corner of the state, on a plateau of one of the low foot-hills of the Moosic range, sheltered by the mountains at its back, it was well protected, both by reason of distance and location, from the advancing foe. But Mount Hermon was intensely patriotic. In the days preceding the Revolution the sturdy pioneers from Connecticut had met the equally sturdy settlers from the domain of Penn, and on this plateau they had fought out their contentions and settled their differences; the son of the Pennamite had married the daughter of the Yankee; and the new race, with love of country tingeing every drop of its blood a deeper red, had stayed on and possessed the land. So, on this July day, when the armies of North and South were striving and struggling with each other in bloody combat back and forth across the plain and up the hills of Gettysburg, Mount Hermon’s heart beat fast. But it was not for themselves that these people were anxious. It was for the fathers, husbands, sons, lovers in that army with which Meade, untried and unproven, was endeavoring to match the strategy and strength of Lee. News of the first day’s skirmishing had reached the village, and it was felt that a great battle was imminent. In the early evening, while the women were still busy at their household tasks, the men gathered at the post-office and the stores, eager for late news, anxious to discuss the situation as they had learned it. In the meantime the boys of the town had congregated on the village green to resume the military drills which, with more or less frequency, they had carried on during the summer. These drills were not wholly without serious intent. It was play, indeed; but, out of the ranks of these boys, three of the older ones had already gone to the front to fight real battles; and it was felt, by the men of the town, that the boys could not be too thoroughly imbued with the military spirit. So, on this July evening, wakened into new ardor by the news from Gettysburg, they had gathered to resume their nightly work—and play.There were thirty-three of them, ranging in years all the way from eight to eighteen. They were eager and enthusiastic. At the command to fall in there was much pushing and jostling, much striving for desirable places, and even the young captain, with great show of authority, could not quite adjust all differences to the complete satisfaction of his men.Before the confusion had wholly ceased, and while there were still awkward gaps in the ranks, a tall, straight, shy-mannered boy of seventeen, who had remained hitherto on the outskirts of the group, quietly slipped into one of the vacant places.

Cafeaua fierbinte coboar i urc n acelai timp, ceaca se umple, pereii rotunzi se nclzesc, Tante Dante (din prun) simte cldura i se trezete, Nea Tza simte n nri aburul cafelei i deschide ochii, midiile snt deja fierbini, Tante Dante ateapt cuminte, n prun, s fie servit. De ani de zile, n fiecare diminea, mblnzitorul privete amuzat cum cafeaua fierbinte readuce la via imaginea inscripionat pe ceaca de cafea, mblnzitorul privete cum, simind cldura cafelei, Tante Dante i Nea Tza ncep s se mite de fiecare dat dup acelai scenariu, adresndu-i din fotografia aceea fierbinte aceleai cuvinte, de ani i ani de zile:— Bun dimineaa, Tante Dante!— Bune midii, Nea Tza!“

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc krül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt krülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elszr terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az sszes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldtt minket, anyámat és az sszes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.” Emlékirat, naplótredékek és a feleségéhez írt levelek egy ktetben. A külnleges sszeállítás elszr jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, mikzben egy kusza keletkezéstrténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szvegét elszr Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta kzre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit lekzli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Kzben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést A válasz egyszer: A jelen ktetben, amelyik tartalmazza mindkét szvegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

A címül használt okirat évtizedekig titkosnak min?sült, olyan fontos államtitkokat tartalmazott, mint a személy neve, születési dátuma és a seregben izzadságszagúan elért magas rendfokozat. Ma már lehet, hogy meg sem találnám egy-két félórás keresés után sem. Az utolsó komoly lehet?ség ez az id?pont arra, hogy hajdani keserves, a Magyar Néphadsereg katonájaként 1957 és 1959 k?z?tt szerzett élményeimet felelevenítsem, k?zkinccsé tegyem.Keserves volt, de mégis. A férfivé válás, k?z?sségi magatartás, némely esetben a higiéniai szabályok elsajátítása volt az ellentétel. Fiatalok voltunk, emlékeinket magunkba zártuk, most azonban kikívánkoznak.

A Dublinban nevelkedett John Kavanagh vékony dongájú k?ly?k volt, akit az iskolában rendszeresen kínoztak és vertek a társai. Miután tinédzserként egyszer ?sszeverték az utcán, mert próbált egy járókel? védelmére kelni, úgy d?nt?tt, megtanulja megvédeni magát. Nem sokkal kés?bb már sportolókat edzett egy apró pajtában, és megszervezte ?rország els? kevert harcm?vészeti rendezvényeit. Aztán egy napon egy pimasz k?ly?k sétált be az edz?termébe. Conor McGregornak hívták. Az ír fiú a semmib?l érkezett, és néhány év alatt a világ egyik legismertebb sportolója lett… Két súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett… Ma már egymilliárd forintért száll ketrecbe, és felkerült a világ legjobban keres? sportolóinak százas listájára… Szórakoztató stílusával, hipszter külsejével igazi médiasztár lett, és arra készül, hogy meccseivel futballstadionokat t?lt meg…Ebben a k?nyvben John Kavanagh két leny?g?z? élett?rténetet mesél el: a sajátját és McGregorét, mik?zben végigk?veti az MMA robbanásszer? elterjedését az egész világon. Kavanagh a ?Gy?zz vagy tanulj!” mottót a zászlajára t?zve már nemcsak a világ egyik legelismertebb trénere, hanem képvisel?je egy eszmének, amelynek lényege a kitartás, és a pozitív világszemlélet. Mert mik?zben ott állt az egész világ csodálatát kivívó McGregor mellett a legnehezebb pillanatokban és legnagyobb diadalok perceiben is, megtanulta, mit jelent a becsvágy, a fegyelem, a csalódás – mit jelent beteljesíteni valakinek az álmait. "Mindenkinek, aki tudni szeretné, hogyan k?vesse az álmait – egészen a célig." – Tony Parsons"Vannak emberek, akik képesek a feje tetejére állítani a világot. John Kavanagh és Conor McGregor ilyenek." – S. Kovács ?dám A szerz?r?lJohn Kavanagh, a Straight Blast Gym ?rország vezet?je, a világ egyik leghíresebb kevert harcm?vészeti edz?je. Versenyz?i k?z?tt találjuk a UFC pehely- és k?nny?súlyú bajnokát, Conor McGregort.