M? numesc Valeriu Mircea Popa. M-am n?scut ?n 4 octombrie 1947. Eu ?i fratele meu Sorin (un matematician de elit?) suntem a patra genera?ie de intelectuali din familie. O familie de prin Ardeal.?n via?a de acum am fost (?i poate ?nc? mai sunt) golan, student, muzician (chitar? clasic? ?i instrumentul indian numit sitar), textier, fum?tor, afemeiat, b?utor de vodc?, culturist, defectolog, logoped ?i psihoterapeut ?n ?coli speciale, practicant de karate, contrabandist, marochiner, poet, ?ngrijitor de b?tr?ni ?ntr-un Altenheim din Germania, tat?, cre?tin gnostic, lector universitar, doctor ?n psihologia artei, t?mplar, designer de bijuterii, gravor, bijutier.De o vreme ?ncoace am impresia c? sunt un nimeni.Nu vreau s? ?tiu ce am fost ?n vie?ile anterioare.

volumul al II-lea dintr-un interviu de un cristian Ce noroc a avut Genera?ia noastr?, Genera?ia ‘60, c? a fost contemporan?, c? a avut ?n mijlocul ei ?n permanen?? un artist ca Ion Cucu, un om ?n stare s? fixeze imaginea ei ?ntr-o vreme ?n care nu puteau s? r?m?n? niciun fel de alte imagini, pentru c? televiziunea era dedicat? exclusiv perechii conduc?toare, pentru c? la un moment dat nici m?car pe c?r?ile proprii nu puteau s? apar? fotografii. Dac? n-ar fi existat Cucu ?n mijlocul scriitorilor ?i dac? n-ar fi fost ?ntr-o m?sur? aproape magic? – a? zice – prieten cu ei ?i nu i-ar fi intuit, aceast? genera?ie important? a literaturii rom?ne n-ar fi existat vizual. Nu s-ar fi ?tiut cum eram. R?sfoind albumul lui, concluzia mea e c? eram frumo?i. Senza?ia e c? ne f?cea mai frumo?i dec?t eram. ?ntotdeauna c?nd v?d o fotografie a mea f?cut? de Ion Cucu, m? ?ntreb ?oare chiar a?a ar?tam ?n realitate?“. Senza?ia este c? prietenia cu care ne privea f?cea s? ap?rem mai frumo?i. (Ana Blandiana)

Problema fiinei romneti nu s-a rezolvat. Dei ea a reprezentat o mistic a ntregii generaii, motivaia principal a existenei acesteia, datorita conflictului dintre Occident si Orient, dintre cele dou doctrine sociale fundamentale, datorit Cortinei de Fier care a czut la finele celui de-al doilea rzboi mondial, care a separat lumea n dou lagre etane, problema a rmas nerezolvat. Ce a nsemnat de fapt problema fiinei romneti Conturarea unei identiti naionale, obsesie a naionalismului romnesc interbelic i a tinerei generaii“ care s-a confundat mai mult sau mai puin cu aceast epoc. Utopia generaiei a fost aceea de a scoate Romnia din anonimat. Totul a rmas la nivelul iluziei i al scepticismului. Din ntreaga generaie care a supravieuit exilului intern sau extern, doi reprezentani fideli ai acesteia au conturat prin preocuprile lor foarte bine ideea fiinei romneti sau mai bine zis modalitatea ei de manifestare n lume. Acetia sunt Cioran i Noica. Aceast carte – dreapt, radical, exact, ntunecat – trateaz rtcirile i mplinirile acestora n contextul n care ntregul continent, n perioada interbelic, prea ca a luat-o razna.“ – Mara Magda Maftei

Filling in the Gaps follows on from Peter Keogh's acclaimed and popular autobiography My Hi-de-Highlife: Before, During and After Su Pollard. This exciting sequel explores aspects of Peter's life that were left out of his autobiography, including how a gay boy raised on a farm, and in spite of abuse both physical and emotional, was finally able to come out as a homosexual man. This book is at times comical, sexual and heartbreaking and provides further insight into Peter's relationships with people like Debbie Reynolds, Australian producer John Frost and a distasteful encounter with a famous English MP. The book also reveals more of Peter's life with the stars, his well-publicised trial in London and his relationship with his partner of 25 years, Sacha. Peter's life has been a complex mix of highs and lows and his experiences have ranged from hilarious to terrifying. Filling in the Gap details how, against difficult odds, Peter has managed to survive to be the man he is today and will inspire people of all ages, gay or straight, to realise that there is light at the end of every dark tunnel.

12 interviuri cu Ioan Es. Pop. Via?a ?i opera unuia dintre cei mai importan?i poe?i rom?ni ?n interviuri

Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségb?l, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel t?lt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés ?nmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy h?séges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre a leginkább számítunk. A t?rténet bizonyítja: a legnehezebb helyzetb?l is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség er?t ad. Ennek k?sz?nhet?en Rita felveszi a keszty?t, és a hosszú, gy?trelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását is. Visszakapja egészségét, normális életét, s?t a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer a régi helyett. ?Hamarosan hozzám is odaj?ttek. – Ni, csak, a vicces kedv? h?lgy. – Engem is átraktak a kórtermi ágyamba. Megint elveszítettem az ?ntudatomat. Amikor végleg felébredtem, úgy éreztem, majd kicsattanok. Az ablaküvegen átfúródó napsugarak táncot jártak a szobában, minden sarokba jutott bel?lük. Az ágynem?k a korábbinál is fehérebben vakítottak. Egy darabka mennyország dicsfénnyel és felh?kkel. Valóságos eufória lett úrrá rajtam. – ?lek, élek, élek! – kiáltottam. – Micsoda boldogság!” A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy siker? Bipoláris folytatása, amely szintén igaz t?rténet alapján íródott.

The rhythm of nursery rhymes helps children to remember the words which, in turn, helps to develop their auditory memory skills. When they have learned the words and then see them in print, they can 'read' them, Not only will this give them a greater understanding of how the written word represents the sung or spoken word, but it will also help to develop their visual memory. The worksheets contain a mixture of activities, including: putting pictures in the right sequence ;tracing letters and writing simple words; colouring pictures; attaching words to the right object; visual memory reinforcement; finding rhyming words.

Selec?ia de cronici literare ?i recenzii care urmeaz?, propune o imagine a practicii literare la cap?tul lungii nop?i totalitare. Un raft cu c?r?i salvate de un cititor de pe margine, obi?nuit cu spectacolul tranzi?iei, tentat ?n bun? parte de acest spectacol, dar legat de catargul unei cor?bii in deriv?… Gheorghe Mocu?a

„Bagdad, capitala devastat? a Irakului. ?i «Bagdad» – capitala unei combustii ontologice care pare a urm?ri, prin arheologia poeziei, ipostazierea întro stare de maxim? vulnerabilitate, splendoare ?i vinov??ie a acelor lucruri care sunt la limita vizibilit??ii, amalgamând realit??ile (sociale, istorice, existen?iale, memoriale etc.) întrun nod al autodemol?rilor ?i al infrarealit??ilor beligerante. Index de ecouri instinctive: tropismele lui Nathalie Sarraute ?i antiescapismul via Aktionsgruppe Banat. Iulia Modiga debuteaz? puternic ?i tran?ant, cu transfigur?ri germanice pe linie experimental?, cu rigoare lingvistic? ?i cu o atitudine imagistic? cu totul extrateritorial? în contextul actualelor poetici române?ti.“ (Liviu G. Stan) „Miar fi greu s? detectez motivele care au conduso pe Iulia Modiga spre poezie. Datele ei oficiale – doctorand? în sociologie, ma?tera unui site unionist ?i mama unui b?iat crescut frumos – nu l?sau loc b?nuielii c? Iulia ar avea ?i preocup?ri lirice. Uite îns? c? un sâmbure, ascuns bine pân? acum, a irumpt întrun volum de poezie care, sunt convins, va stârni interesul criticilor literari, pe care, îns?, îi desfid de pe acum dac? vor accesa tagul «poezie feminin?» ?i nu vor recunoa?te c? în «Bagdad» e poezie pur? ?i simpl?, scris? nu din ambi?ia de a încropi vreun manifest sau de a promova, în subsidiar, cine mai ?tie ce idei, ci din pl?cerea de a imagina ?i a formula tot cei trece prin minte Iuliei. Au f?cut vreodat? poe?ii altceva?“ (Dumitru B?di?a) „Poezia Iuliei Modiga din acest volum se na?te din nota?ii frânte ?i rapide, din înregistr?ri neutre ale unor st?ri acute de disperare ?i revolt?, din jocuri lingvistice, din ambiguit??i c?utate, din ciocnirea unei sensibilit??i exacerbate cu un cotidian agresiv, dintro luciditate sentimental? ie?it? din comun, din mici ilumin?ri personale, dar ?i din fel de fel de expresii scânteietoare memorabile, precum «u?ile se deschid în exterior»; «oameni în c?ma?? alb? de z?pad?»; «respir?m ca sub ap?»; «din cre?tet în t?lpi sârm? ghimpat?»; «deatunci ritmul cardiac î?i strânge genunchii la piept în slow motion/ precum troleele care trec pe bd. ?tefan cel Mare când efectueaz? o vizit? Merkel sau Biden»; «m? a?ez în praf întro prelungire de mesteac?n/ alt?dat? ai fi suflat ?i ar fi disp?rut tot». Dac? ar fi s?i caut un nume acestei poezii r?scolitoare, ia? spune c? e o poezie a a?tept?rii dup? ce nu mai ai niciun fel de a?tept?ri.“ (Dumitru Crudu) „Iulia Modiga scrie o poezie în care detaliile cotidiene primesc profiluri ferme, fundamentale, privind mereu spre un cel?lalt absent. Dar acest cel?lalt din volumul «Bagdad» este pentru poem o ocazie de a contura deopotriv? st?ri politice ?i personale. Uneori cel?lalt este poezia («copiii etnobotanici ?i masca?ii o conduc pe ultimul drum»), alteori cel?lalt este partenerul unei plastice discu?ii despre putere ?i istorie (unde «pe?ti?orii înoat? cu ciocane s? sparg?», iar «Bruce Lee plânge pentru c? ?i regii plâng câteodat?»). Versurile Iuliei nu cunosc ambiguitatea: «m?car am crescut un câine/ care nu te cunoa?te/ care tear sfâ?ia/ la o simpl? comand?». Reu?ita cea mai de seam? în «Bagdad» ?ine de claritatea cu care este decupat un spa?iu personal între atâtea detalii care au preten?ia c? sunt mai importante decât noi. ?i, de acolo, poezia Iuliei Modiga organizeaz? ap?rarea f?r? s? cedeze.“ (R?zvan ?upa)

Cartea de fa surprinde momente de libertate, arcuiri de libertate, zvcniri libere, explozii spre frumos, notate n fragmente lirice. n esen ei ncape i mulumirea pentru aceste momente, pentru minunea coninut n ele. Iar bucuriei acestei liberti i dau o orientare n sus i spre rsrit, c mrturisire i c recunotina pentru putin de a o fi trit-o.Din punct de vedere muzical, poeziile se acordeaz i cu muzica pe care o interpretez i studiez – muzica psaltic – prelund multe din elementele ntlnite n acest gen muzical. sub aspectul formei, n multe situaii am pstrat varianta cea mai brut, considernd c pstreaz cel mai bine culoarea momentului poeziei.“ –Cristian Boro

Nagy élmény ez az éjszaka! Felettem zldell faág és a csillagos ég.” A csndben zek, dámvadak osonnak le a kopolyához”… – írja naplójában tizenévesen a majdani kutató, a nvénybiológia professzora, két teljes napot egyedül eltltve a Nagynyíri erdben. Folytatódik a sor nyári diákmunkaként egész megyéket feltérképez kerékpártúrákkal, ifjúkori nyaralásokkal, majd eljutunk a már felntt férfi, családapa kutatói munkáival sszekapcsolódó utazásaihoz, tanulmányútjaihoz. Egyszer turista számára elérhetetlen oldalát láthatjuk Hollandiának, Japánnak, megtudjuk, hol van Fokhagymaország”, van-e, volt-e rabszolgaság a 20. sz.-ban, mit mond a távolról jtt magyarnak Dél-Amerika… Megismerhetjük más népek szokásait, vallását, gynyrkdhetünk természeti és épített kincseik szépségében. Ismeretekben gazdag leírások, pontos információkkal az adott ország fldrajzi adottságairól, társadalmáról, olykor trténelmérl is – érzékletesen, élményszeren. Nem hagyva ki a korabeli Magyarország külfldi utakkal kapcsolatos hozzáállását sem... Szülfldjérl, Trtelrl indul, és vissza is tér oda. Bár Szegeden él, mégis tevékenyen vesz részt a település mindennapjaiban. E. L. tudósként gondolkodik, de a hétkznapok nyelvén fogalmaz. Visszaemlékezéseit olvasva knnyedén, szinte észrevétlenül gazdagodik tudásunk, emelkedik lelkünk… Szafián Zsuzsanna tanár, író

Paul Arva schi?eaz? fr?nturi dintr-un prezent-trecut ale c?rui grani?e imaginare se ?ntrep?trund cu cele ale realului. Amintirile ies la lumin? dintr-un subteran ad?nc (o ?min?“) sub forma unor poeme ?n proz? scrise cu sinceritate ?i sensibilitate.

Aceast? carte de interviuri, pe care le-am realizat ?n timp, reprezint?, pentru mine, portrete scrise ?i vorbite ale unor scriitori de valoare cu care am avut ?ansa s? m? ?nt?lnesc. Dar ele nu au numai o valoare literar?, ci ?i una afectiv?.

Nora Iuga mi-a spus c? scriu despre ce nu se vede. Mi-a pl?cut foarte mult formularea. De?i vorbim despre un paradox, av?nd ?n vedere c? orice carte, mai ales una de poezie, este o form? de exhibi?ionism. Cartea aceasta este a?adar despre ceea ce percepem c? exist? ?n jurul nostru. Despre o lume pe care ne-o cl?dim singuri ?i ?n care s?ntem unicii locuitori. Locul ?n care ajungem de fiecare dat? c?nd vrem s? fim doar cu noi ?n?ine. Mi-ar face mare pl?cere ca mul?i dintre cei care o vor citi s? simt? la fel.

Végh Sándor életútja tbb mint teljes volt. Miután letette a vonót egy végtelenül gazdag hegeds pálya után, ahol univerzális egyéniségét a legnagyobb mértékben és a legsokoldalúbban tudta kifejezni, a Camerata Academica élén tapasztalatai sszegzése mellett olyan megújulásnak voltunk a tanúi, amely párját ritkítja.” - Várjon Dénes. Száz esztendeje született a 20. század egyik legkiemelkedbb, világszerte ismert és elismert magyar eladómvésze, Végh Sándor. A ktet a centenárium alkalmából állít emléket a muzsikusnak, aki egy személyben volt hegedmvész, kvartettprimárius, karmester és pedagógus. Lwenberg Dániel végigkíséri a trténelmi okokból viharos, mvészi szempontból roppant változatos és termékeny életutat. A ktet ismerteti a mvész életrajzát, de a legnagyobb súlyt szakmai tevékenységére és zenei rkségére helyezi.

Talán ismered azt az érzést, amikor van két barátod, akik nem ismerik a másikat, de biztos vagy benne, hogy jól kijnnének egymással, és minden vágyad, hogy végre sszeismerkedjenek - hogy aztán reményeid szerint els látásra megkedveljék egymást. Nos, ez volt az igazi oka annak, hogy megírtam ezt a knyvet. n magam elég szerencsés voltam, hogy gyerekkoromban >>találkozhattam<< ezekkel a zeneszerzkkel - e zseniális, olykor hihetetlenül nehéz természet, máskor nagyon szórakoztató, de mindig csodálatosan elevennek ható emberekkel. s azt akartam, hogy te is megismerd ket, és életre szóló barátságot kss velük. A knyvben megpróbáltam a lehet leghitelesebb lenni. Szerencsére semmi szükség nincs rá, hogy a zeneszerzkkel kapcsolatban a fantáziámra hagyatkozzak - k maguk sokkal meglepbb dolgokat produkáltak, mint bármi, amit ki tudnék találni.” Nagyon rülk, hogy a knyvem magyarul is megjelenik. Magyarország simán pályázhatna manapság a világ legzeneibb országának címére - és maradjon is ez így még jó sokáig! Boldog leszek, ha a knyv révén kicsit tbben kezdenek érdekldni ez iránt a hat nagy zeneszerz iránt, hiszen zsenialitással áldotta meg ket a sors, külnleges életet éltek és elképeszt figurák voltak. rm volt megírni a knyvet - remélem, olvasni is az lesz.” Steven Isserlis

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). "IN the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray Gone from the path direct: and e'en to tell It were no easy task, how savage wild That forest, how robust and rough its growth, Which to remember only, my dismay Renews, in bitterness not far from death.." (Dante) IN the midway of this our mortal life,I found me in a gloomy wood, astrayGone from the path direct: and e'en to tellIt were no easy task, how savage wildThat forest, how robust and rough its growth,Which to remember only, my dismayRenews, in bitterness not far from death.Yet to discourse of what there good befell,All else will I relate discover'd there.How first I enter'd it I scarce can say,Such sleepy dullness in that instant weigh'dMy senses down, when the true path I left,But when a mountain's foot I reach'd, where clos'dThe valley, that had pierc'd my heart with dread,I look'd aloft, and saw his shoulders broadAlready vested with that planet's beam,Who leads all wanderers safe through every way. Then was a little respite to the fear,That in my heart's recesses deep had lain,All of that night, so pitifully pass'd:And as a man, with difficult short breath,Forespent with toiling, 'scap'd from sea to shore,Turns to the perilous wide waste, and standsAt gaze; e'en so my spirit, that yet fail'dStruggling with terror, turn'd to view the straits,That none hath pass'd and liv'd. My weary frameAfter short pause recomforted, againI journey'd on over that lonely steep,The hinder foot still firmer. Scarce the ascentBegan, when, lo! a panther, nimble, light,And cover'd with a speckled skin, appear'd,Nor, when it saw me, vanish'd, rather stroveTo check my onward going; that ofttimesWith purpose to retrace my steps I turn'd. ? ?About Dante: ? Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Segundo Eduardo Coutinho, a obra trata de um texto bastante atual, que aborda a cr?nica em vários de seus aspectos, no período que se estende desde a primeira metade do século XX ao início do século XXI, deixando claro que o gênero continua vivo e em plena efervescência no momento presente. Além disso, inclui uma bibliografia relevante e bastante atualizada sobre o assunto e uma rela??o bastante completa de livros de cr?nicas publicados no período de 1936 até o presente.

Tomica Bajsi? pripada onoj skupini pisaca koja doista slavi ?ivot i razliku. Bajsi? zna da je svaki ljudski ?ivot neponovljiv. Pripada onoj izumiru?oj vrsti ljudi koja ne ?eka da svijet stigne na ekran, nego ima hrabrosti suo?iti se sa svim ?ivotnim izazovima – od najuzvi?enijih radosti do najdublje patnje.Tomica Bajsi? jedan je od rijetkih lovaca na metafore i zna?enja jer savr?eno dobro zna da negdje ipak postoji to?ka u kojoj jezik, osobito onaj pjesni?ki, jo? uvijek ima razloga postojati. Jer, mo?da negdje postoji i ona kristalna kocka vedrine o kojoj je pjevao Tin Ujevi?. Ako se i danas krije negdje u prostorima suvremene hrvatske knji?evnosti, onda je posjeduje Tomica Bajsi?. I dijeli je s nama bez ikakvoga zazora i sebi?nosti. Kako je mo?e imati netko tko je doista vidio nevidljivo more iskona? Pa i ono u kojemu ?uvamo sebe od sebe samih: to na?e nevidljivo more, sunce, sol, valovi, plime, oseke i jedno jedro, kada smo pomislili da vi?e nigdje nikoga nema.

ber Zsófi, a harmincas, okos és sikeres mfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétkznapok mókuskerekébl. Krnyezete legnagyobb dbbenetére vidékre kltzik, hogy birtokba vegye a nagymamájától rklt, mesébe ill házat. A titokzatos Nagyi azonban, akirl faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi krül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház – vagy valaki más – üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a külns dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán Mi minden rejtzhet az ódon, sokrekesz szekreterben Kinek a horoszkópját rizgette féltett kincsként a Nagyi és miért Bauer Barbara generációkon átível regénye arra keresi a választ, honnan jvünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük ket Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalóktól Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy idtlen szerelem felemel és szívszorító trténete bontakozik ki, saját sorsa is gykeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az igazi – de lehet, hogy egy kicsit még annál is tbb. Mieltt kzs jvjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy trténetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak ssze, mint azt bármelyikük is gondolta volna…

Graff Angéla és Encsy Eszter élete és sorsa oly szorosan tartozik ?ssze, akár a nappal és az éjszaka – s ?k ketten éppen ennyire ellentétei is egymásnak. Komor korban t?ltik együtt gyermekéveiket, amelynek s?tétségér?l Angéla mit sem tud, s amely ?r?kre feketére festi Eszter lelkét. Angéla gondtalan áhítattal mosolyog a hajnali fénybe, mik?zben széthulló családja életük romjait menekíti, Eszter pedig tehetetlen irigységgel zokog, amiért nem láthatja szenvedni ezt az ártatlan angyalt. ?vekkel kés?bb találkoznak ismét, a kapocs kettejük k?z?tt egy férfi ? férj és szeret?. Eszter ünnepelt színészn?, mégis boldogtalan: a lelkében izzó démoni gy?l?let lassan elpusztít mindent, ami boldoggá tehetné. Angéla ?r?k gyermek, fogalma sincs a k?rül?tte munkáló gyilkos indulatokról, emészt? szenvedélyekr?l. Nem sejti, hogy akiket a legjobban szeret, háta m?g?tt megcsalják, élete f?lforgatására készülnek. Az ?z?egy szerelmi háromsz?g és egy élethosszig tartó, engesztelhetetlen bosszú kegyetlen t?rténete. Szabó Magda magával ragadó, kíméletlen regénye mé.ltán tette egy csapásra híressé és elismertté szerz?jét: t?bb mint húsz nyelvre fordították le, és máig sem veszített elementáris erejéb?l