Cartea este o culegere de eseuri pe teme de istorie literar?, istoria ideilor ?i probleme generale de estetica artelor, toate acestea fiind abordate dintr-un accentuat unghi filozofic ?i ?tiin?ific deopotriv?.

Avem o carte preponderent de sondare a mentalit??ii ruse, care este rezultatul unei radiografieri a societ??ii pe mai multe pali?ere, dintre care se deta?eaz? cel istoric ?i cel religios. (…) Rusia bolnav? este scris? ?n primii ani dup? evenimentele revolu?ionare din 1905?l907, ?n cursul c?rora autorul a avut o participare activ?, mai ales ?n ce prive?te punerea acestei revolu?ii sub semnul lui Hris?tos. Este o carte important? tocmai pentru c? oglinde?te deziluziile unei naturi pasiona?le, care, ?n centrul istoriei ?i al religiei, pune mereu fapta. Fire?te acum, dup? Arhipelagul lui Soljeni??n, pamfletele lui Merejkovski par simple exerci?ii de stil, ?nelibertatea” deza?vuat? ?n ele, Rusia ?arist? ca ??nchisoare a popoarelor” ap?r?nd chiar foarte apropiat? de ceea ce s?ar putea numi ?stat de drept”. ?n privin?a ?demasc?rii” ororilor contemporane?it??ii, putem spune c? – a?a cum au dovedit?o deceniile bol?evice – ?ntotdeauna este loc de mai r?u. (Emil Iordache)

Such is the system which underlies the Meditations of Marcus Aurelius. Some knowledge of it is necessary to the right understanding of the book, but for us the chief interest lies elsewhere. We do not come to Marcus Aurelius for a treatise on Stoicism. He is no head of a school to lay down a body of doctrine for students; he does not even contemplate that others should read what he writes. His philosophy is not an eager intellectual inquiry, but more what we should call religious feeling. The uncompromising stiffness of Zeno or Chrysippus is softened and transformed by passing through a nature reverent and tolerant, gentle and free from guile; the grim resignation which made life possible to the Stoic sage becomes in him almost a mood of aspiration. His book records the innermost thoughts of his heart, set down to ease it, with such moral maxims and reflections as may help him to bear the burden of duty and the countless annoyances of a busy life. It is instructive to compare the Meditations with another famous book, the Imitation of Christ. There is the same ideal of self-control in both. It should be a man's task, says the Imitation, 'to overcome himself, and every day to be stronger than himself.' 'In withstanding of the passions standeth very peace of heart.' 'Let us set the axe to the root, that we being purged of our passions may have a peaceable mind.' To this end there must be continual self-examination. 'If thou may not continually gather thyself together, namely sometimes do it, at least once a day, the morning or the evening. In the morning purpose, in the evening discuss the manner, what thou hast been this day, in word, work, and thought.' But while the Roman's temper is a modest self-reliance, the Christian aims at a more passive mood, humbleness and meekness, and reliance on the presence and personal friendship of God. The Roman scrutinises his faults with severity, but without the self-contempt which makes the Christian 'vile in his own sight.' The Christian, like the Roman, bids 'study to withdraw thine heart from the love of things visible'; but it is not the busy life of duty he has in mind so much as the contempt of all worldly things, and the 'cutting away of all lower delectations.' Both rate men's praise or blame at their real worthlessness; 'Let not thy peace,' says the Christian, 'be in the mouths of men.' But it is to God's censure the Christian appeals, the Roman to his own soul. The petty annoyances of injustice or unkindness are looked on by each with the same magnanimity. 'Why doth a little thing said or done against thee make thee sorry? It is no new thing; it is not the first, nor shall it be the last, if thou live long. At best suffer patiently, if thou canst not suffer joyously.' The Christian should sorrow more for other men's malice than for our own wrongs; but the Roman is inclined to wash his hands of the offender. 'Study to be patient in suffering and bearing other men's defaults and all manner infirmities,' says the Christian; but the Roman would never have thought to add, 'If all men were perfect, what had we then to suffer of other men for God?' The virtue of suffering in itself is an idea which does not meet us in the Meditations. Both alike realise that man is one of a great community. 'No man is sufficient to himself,' says the Christian; 'we must bear together, help together, comfort together.' But while he sees a chief importance in zeal, in exalted emotion that is, and avoidance of lukewarmness, the Roman thought mainly of the duty to be done as well as might be, and less of the feeling which should go with the doing of it. To the saint as to the emperor, the world is a poor thing at best. 'Verily it is a misery to live upon the earth,' says the Christian; few and evil are the days of man's life, which passeth away suddenly as a shadow. ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?*** ? "MARCUS AURELIUS ANTONINUS" was born on April 26, A.D. 121. His real name was M. Annius Verus, and he was sprung of a noble family which claimed descent from Numa, second King of Rome. Thus the most religious of emperors came of the blood of the most pious of early kings. His father, Annius Verus, had held high office in Rome, and his grandfather, of the same name, had been thrice Consul. Both his parents died young, but Marcus held them in loving remembrance. On his father's death Marcus was adopted by his grandfather, the consular Annius Verus, and there was deep love between these two. On the very first page of his book Marcus gratefully declares how of his grandfather he had learned to be gentle and meek, and to refrain from all anger and passion. The Emperor Hadrian divined the fine character of the lad, whom he used to call not Verus but Verissimus, more Truthful than his own name. He advanced Marcus to equestrian rank when six years of age, and at the age of eight made him a member of the ancient Salian priesthood. The boy's aunt, A

Lucrarea adun? eseuri filozofice ?i evoc? figuri de marc? ale culturii rom?ne.

Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor fedheti le pontosan a k?nyv tartalmát, ha bet?r?l bet?re megegyezik vele. Valami hasonló mondható a fülsz?vegekr?l is (biztos Boegesnek is tetszene ez a gondolat), és ennek megfelel?en meg sem kísérlem néhány mondatban ?sszefoglalni, hogy mir?l lesz szó. Ehelyett inkább el?sz?r is azt emelem ki, hogy a címnek megfelel?en mir?l nem: például nem magáról Borgesr?l, a 20. század egyik legjelent?sebb argentin írójáról. Hanem inkább arról, hogy a novelláival kapcsolatban milyen, az irodalomtól olyakor látszólag meglehet?sen távol álló kérdések merülhetnek fel kezdve azon, hogy az általa leírt bábeli k?nyvtár valóban olyan teljes és mindenre kiterjed?-e, miként azt Borges sugallja; folytatva azon, hogy van-e egyáltalán értelme felvetni, hogy milyen lenne, ha valaki t?kéletes emlékezettel rendelkezne (nincs). Meg, hogy elképzelhet?-e, nem pedig, hogy létezik vagy legalább lehetséges-e egy olyan pont vagy térrész: egy olyan Alef, amelyen keresztül egyszerre láthatunk mindent. ?s így tovább egészen addig, hogy mit mondhatunk az irodalomkritikáról, az irodalmi zsánerek létrej?ttér?l meg elt?nésér?l vagy éppen az irodalmi halhatatlanságról – ismét csak mint elméleti problémáról. Azaz végs? soron persze mégiscsak egyfajta bolyongás ez a borgesi k?nyvtában, illetve bizonyos, legalább hipotetikusan lehetséges és az irodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó kérdések fázisterében még akkor is, ha a fentebbiekben, miként a figyelmes olvasó már észre vehette, éppen azt tettem, amir?l korábban azt sejttettem, hogy nem fogom: néhány példa említésével próbáltam utalni rá, hogy mir?l szól az egész. De talán ez sincs igazi ellentmondásban azzal a megk?zelítéssel, amit ez a k?nyv sugall. Galántai Zoltán tudományt?rténész és író. Korábbi k?nyvei az eClassicnál: K?nyvkett?. A k?nyv, az írás és az irodalom j?v?jér?l (2013) http://eclassic.xyz/shop/bemutato/konyvketto-a-konyv-az-iras-es-az-irodalom-jovojerol/ Monoverzumok. Kozmosz, t?rvény, tudomány (2016) http://eclassic.xyz/shop/szabadpolc/monoverzumok/

《你在忙什么》是由影响力遍及全球的佛教大德索达吉堪布近年来赴哈佛、耶鲁、斯坦福、哥廷根、清华、北大、港大……等全球近百所学府的演讲精粹。 堪布认为，时代在变迁，但佛教的宗旨没有变，人们可以从中找到解决现代问题的真正答案，这是应该去提醒大家的。 本书以幸福、压力、财富、情感、快乐为关键词，关注当下社会现状，针对现代人的思想误区，以浅显易懂的语言，为世人打开一条光明之路。身体的忙碌，根本在心。但愿由此你能得到佛教中的宁静心灵，减少无意义的忙碌，活得更加淡定。

Elveink nem tudnak olyan szilárdak lenni, mint naiv pillanatainkban gondolnánk, mert világunkat az érzelmek, az értelem és a hit folyton változó egyensúlya tartja ?ssze. Az ember hajlamos nagy titkokat sejteni ott, ahol egyszer?en csak nagyobb er?k m?k?dnek, mint amiket uralni tud. Azonnal a nagy titkot keresi, amikor kiemelked? tehetségekkel találkozik, amikor a hit alapvet? kérdéseit firtatja, amikor a saját érzelmeit vizsgálja, és akkor is, amikor a tudomány eszk?zeivel igyekszik mélyebben megérteni a világot. Pedig: ?A nagy titok az, hogy nincs titok”. ?j k?nyvében Mér? László az elvek, az érzelmek, a hit és a tudomány erejét valamint korlátait járja k?rül. A csattanós, “?tperces” esszék felvillantják a témák kül?nféle arcait a mindennapi életben, a hosszabbak pedig bemutatják, mit tett mindehhez a modern pszichológia.

　　《费孝通早期思想探源》的论证有助于理解费孝通的社会改革思想所代表的江南社会精英群体，进一步明晰费孝通“合作主义”和“社会主义”取向的社会来源和思想来源。此外，作者还考证和分析了四十年代中期费孝通对中国文化看法的变化、原因及思想来源，指出费晚年倡导的“文化自觉”思想在1947年初已具雏形。本研究可增进对费孝通整体思想沿革的认识。

本书从康德遗留于世的300多封信中选出100封书信，根据年代先后按照编年史顺序排列。康德书信是康德哲学思想体系的一个重要组成部分。它们不仅包含了康德对自己思想体系的许多重要的说明和解释，形成了康德哲学著作的一个重要补充，而且以动态的方式再现了康德哲学思想形成的过程。同时，它们也是康德生活与事业的忠实见证人。 此外，本书的附录部分收录了康德三篇重要的论文，即《关于一种出自世界公民意图的普遍历史的观念》《回答一个问题：什么是启蒙》《重新提出的问题：人类是否在不断地向善步？》

　　这是一本介绍逻辑学基本原理和技巧的书。本书从逻辑学的基本原理，到论证，到非逻辑思维的根源和主要形式，这些看似枯燥难懂的内容，却被作者以贴近生活、通俗易懂的方式讲述得明明白白。生活中，逻辑无处不在。无论我们是有意还是无意，逻辑无时不在服务于我们的生活。然而逻辑到底是什么，也许并没有太多的人有很清楚的概念。对门外汉或是初学者来说，本书都有切实的帮助。这本书的目的是向读者介绍逻辑学的初步知识和基本技巧。

《生命的奇迹，水知道》中，作者延续《水知道答案》前两部的探索，用上百张美轮美奂的水结晶照片，向世人展示了一项独一无二的科学观察：听到“爱”与“感谢”，水结晶呈现完整美丽的六角形；被骂作“浑蛋”，水几乎不能形成结晶；听过古典音乐，水结晶风姿各异；听过重金属音乐，水结晶则歪曲散乱……虽然当今世界纷繁嘈杂，但人类只要心中充满爱和感谢，就能让自己和这个世界充满幸福。

100多年过去了，弗洛伊德的思想仍然闪烁着璀璨的光芒。从1900年《梦的解析》的出版为20世纪心理学揭幕，到这位泛性论者高呼“生命的叫喊来自爱欲的争斗”，从通过梦境探察人类的无意识，到运用催眠消除人们的内心压抑，从“潜意识如海下冰山”的经典比喻，到“男性”伪装成为“雨伞”的释梦理论……弗洛伊德的思想极富诱惑、令人叹服又备受争议。我们又该如何破译自身的密码，发掘自己巨大的潜意识能量7本书以图解方式再现了神秘的精神分析疗法，论证了弗洛伊德的伟大发现，相信会给您带来省时、高效、快乐的阅读体验。 人类的潜意识中压抑着什么样的欲望？ 性本能为什么对人类有如此之大的影响？ 在当前社会，为什么我们一定要了解精神分析学？

本书是作者学习《论语》一书的心得的总结。作者结合现代人生活中遇到的各种困惑，将《论语》中相关的语录做了深浅出的阐释，全面涵养一个人的灵魂、修养、品味、境界、见识，可以全面提高一个人的洞察力、理解力、判断力、忍耐力和处置力。作者通过通俗的语言，以讲座的方式呈现，语言生动，说理明晰，让读者轻松了解《论语》的真正内涵，同时把古人的思想与智慧应用在当下的生活和工作中。

当独立、自助的生活不能再维持时，我们该怎么办？在生命临近终的时刻，我们该和医生谈些什么？应该如何优雅地跨越生命的终？对于这些问题，大多数人缺少清晰的观念，而只是把命运交由医学、技术和陌生人来掌控。影响世界的医生阿图·葛文德结合其多年的外科医生经验与流畅的文笔，讲述了一个个伤感而发人深省的故事，对在21世纪变老意味着什么行了清醒、深的探索。本书富有洞见、感人至深，并为我们提供了实用的路线图，告诉我们为了使生命后的岁月有意义，我们可以做什么、应该做什么。 作者选择了常人往往不愿面对的话题——衰老与死亡，梳理了美国社会养老的方方面面和发展历程，以及医学界对末期病人的不当处置。书中不只讲述了死亡和医药的局限，也揭示了如何自主、快乐、拥有尊严地活到生命的终。书中对“善终服务”“辅助生活”“生前预嘱”等一系列作者推崇的理念，都穿插在故事中作出了详尽的说明，相信会给老龄化日益加剧的中国社会以启迪。 众多专家、媒体推荐。创新工场CEO李复：作为一名医生，阿图葛文德关注的是医疗的局限以及人的尊严。作为凡人，我们都将面对人生的终，《好的告别》给我们重要的启示。《新知》杂志主编苗炜：希望大家有机会能看看阿图葛文德医生的著作，他能帮助我们更好地理解医学，知道医学的局限和可能。畅销书作家马尔科姆·格拉德威尔：这是阿图·葛文德有力，也感人的一本书。《自然》杂志：难得读到这样一本发人深省的书。

　　该书出版后，为胡适的学术地位奠定了不可撼动的基石。该书是中国学者用现代学术方法系统研究中国古代哲学史的一部著作，也是中国近代一部系统地应用资产阶级观和方法写成的中国古代哲学史，具有反封建的步的历史意义，在中国哲学史发展史学上占有重要地位

　通过大师们的视角，谛听大师们的教诲，不仅能领会到哲学的精髓，还能于感叹哲学博大精深的同时，感受到大师们的思想和精神。从大师们的身上，不仅汲取的是知识的营养，还有那种通过博大的心胸、长者的风范所彰显出来的崇高人格魅力。《大师哲学课》以世界著名哲学大师的核心思想为方向，涵盖古今中外哲学理论的经典主张。把哲学大师的一生主要的哲学成果通俗地展现出来，让读者只读精华的篇章。 　　本书以哲学大师具有代表意义的经典言论的基础上创作而成，用浅显易懂的语言和生动的案例，详尽地阐述了大师们对人生和世界的认知与理解。

《论语》是一部语录体思想散文集。早在春秋后期孔子设坛讲学时期，其主体内容就已初始创成；孔子去世以后，他的辫子和再传弟子代代传授他的言论，并逐渐将这些口头记诵的语录言行记录下来，集腋成裘，终在战国初年汇辑论纂成书，因此称“论”。《论语》主要记载孔子及其弟子的言行，因此称为“语”。 孔子思想以立身为出发，而人能立身于世的首要条件就是具有“君子”人格。君子具备仁爱之心，自重自律；表里如一，言行一致；积极取，德才兼备；孜孜于学，注重实践；安贫乐道，谨守正义等等；始终坚守人之间的相处之道，遵从不同的伦理关系，构建着和谐友爱的人际关系和社会环境。

科学发展观继承了*思想、邓小平理论、"三个代表"重要思想中关于发展的基本思想,深刻 体现了马克思主义中国化一脉相承的重要特。科学发展观是在新形势下提出的关于中国建设的又一新理论指导，是马克思主义中国化的*理论成果。本书主要从科学发展观的内容、要义等方面探讨了科学发展观就是中国化的马克思主义。

哲学能改变一个人的生活，它能够给人们的生活指明正确的方向，提供正确的方法，本书通过回应一些哲学问题，将我们引向哲学的思考方式，指导我们正确看待自己与他人，从而拥有正确的人生观、世界观、价值观，拥有幸福和成功。

 生活中并不缺少美，缺少的只是一双发现美的眼睛。有很多地方值得你游历，有很多美食等着你去品尝。还有很多实际的事情等你去做，而不要只是在脑子里想象。是时候放慢匆忙的脚步，细细地体味生活了。享受亲情、爱情、友情的美好，享受树木、花朵、云霞、溪流、瀑布以及大自然的形形色色，享受艺术、旅行、读书等精神上的补给。因为这样，通过滴的积累，我们将生活中要做的一件件小事汇成了这本《有些事现在不做，一辈子都不会做了》，那些记忆、人事、风景、画面，亲切而又熟悉、温暖而又动人……如果在这其中作为读者能够感受到一股向上之力，那便是作者的态度，便是此书的意义。

现代社会遇到了这样的困局：以物质财富为标准来衡量人的价值和意义，人类对于善和自身德性完善的需求得不到应有的观照，人与人、人与物、人与环境之间的精神和解不能实现。但是，在这个困局的迷茫之中，也逐渐露出了新时代的曙光，更好和更高的精神文明将成为时代的重要主题。在这个时代，每个个体都应该懂得精神和解、学会精神和解，与现实共舞，与时代共舞，与历史共舞，与天地、万物、环境共其和，与规律、规则共其和，*可能地实现相互间的精神和解。这是人类乃至世界更好生存和更好发展的立足，也是每个人获得更多、更大的快乐和幸福的*好途径。