Tomica Bajsi? pripada onoj skupini pisaca koja doista slavi ?ivot i razliku. Bajsi? zna da je svaki ljudski ?ivot neponovljiv. Pripada onoj izumiru?oj vrsti ljudi koja ne ?eka da svijet stigne na ekran, nego ima hrabrosti suo?iti se sa svim ?ivotnim izazovima – od najuzvi?enijih radosti do najdublje patnje.Tomica Bajsi? jedan je od rijetkih lovaca na metafore i zna?enja jer savr?eno dobro zna da negdje ipak postoji to?ka u kojoj jezik, osobito onaj pjesni?ki, jo? uvijek ima razloga postojati. Jer, mo?da negdje postoji i ona kristalna kocka vedrine o kojoj je pjevao Tin Ujevi?. Ako se i danas krije negdje u prostorima suvremene hrvatske knji?evnosti, onda je posjeduje Tomica Bajsi?. I dijeli je s nama bez ikakvoga zazora i sebi?nosti. Kako je mo?e imati netko tko je doista vidio nevidljivo more iskona? Pa i ono u kojemu ?uvamo sebe od sebe samih: to na?e nevidljivo more, sunce, sol, valovi, plime, oseke i jedno jedro, kada smo pomislili da vi?e nigdje nikoga nema.

„Bagdad, capitala devastat? a Irakului. ?i «Bagdad» – capitala unei combustii ontologice care pare a urm?ri, prin arheologia poeziei, ipostazierea întro stare de maxim? vulnerabilitate, splendoare ?i vinov??ie a acelor lucruri care sunt la limita vizibilit??ii, amalgamând realit??ile (sociale, istorice, existen?iale, memoriale etc.) întrun nod al autodemol?rilor ?i al infrarealit??ilor beligerante. Index de ecouri instinctive: tropismele lui Nathalie Sarraute ?i antiescapismul via Aktionsgruppe Banat. Iulia Modiga debuteaz? puternic ?i tran?ant, cu transfigur?ri germanice pe linie experimental?, cu rigoare lingvistic? ?i cu o atitudine imagistic? cu totul extrateritorial? în contextul actualelor poetici române?ti.“ (Liviu G. Stan) „Miar fi greu s? detectez motivele care au conduso pe Iulia Modiga spre poezie. Datele ei oficiale – doctorand? în sociologie, ma?tera unui site unionist ?i mama unui b?iat crescut frumos – nu l?sau loc b?nuielii c? Iulia ar avea ?i preocup?ri lirice. Uite îns? c? un sâmbure, ascuns bine pân? acum, a irumpt întrun volum de poezie care, sunt convins, va stârni interesul criticilor literari, pe care, îns?, îi desfid de pe acum dac? vor accesa tagul «poezie feminin?» ?i nu vor recunoa?te c? în «Bagdad» e poezie pur? ?i simpl?, scris? nu din ambi?ia de a încropi vreun manifest sau de a promova, în subsidiar, cine mai ?tie ce idei, ci din pl?cerea de a imagina ?i a formula tot cei trece prin minte Iuliei. Au f?cut vreodat? poe?ii altceva?“ (Dumitru B?di?a) „Poezia Iuliei Modiga din acest volum se na?te din nota?ii frânte ?i rapide, din înregistr?ri neutre ale unor st?ri acute de disperare ?i revolt?, din jocuri lingvistice, din ambiguit??i c?utate, din ciocnirea unei sensibilit??i exacerbate cu un cotidian agresiv, dintro luciditate sentimental? ie?it? din comun, din mici ilumin?ri personale, dar ?i din fel de fel de expresii scânteietoare memorabile, precum «u?ile se deschid în exterior»; «oameni în c?ma?? alb? de z?pad?»; «respir?m ca sub ap?»; «din cre?tet în t?lpi sârm? ghimpat?»; «deatunci ritmul cardiac î?i strânge genunchii la piept în slow motion/ precum troleele care trec pe bd. ?tefan cel Mare când efectueaz? o vizit? Merkel sau Biden»; «m? a?ez în praf întro prelungire de mesteac?n/ alt?dat? ai fi suflat ?i ar fi disp?rut tot». Dac? ar fi s?i caut un nume acestei poezii r?scolitoare, ia? spune c? e o poezie a a?tept?rii dup? ce nu mai ai niciun fel de a?tept?ri.“ (Dumitru Crudu) „Iulia Modiga scrie o poezie în care detaliile cotidiene primesc profiluri ferme, fundamentale, privind mereu spre un cel?lalt absent. Dar acest cel?lalt din volumul «Bagdad» este pentru poem o ocazie de a contura deopotriv? st?ri politice ?i personale. Uneori cel?lalt este poezia («copiii etnobotanici ?i masca?ii o conduc pe ultimul drum»), alteori cel?lalt este partenerul unei plastice discu?ii despre putere ?i istorie (unde «pe?ti?orii înoat? cu ciocane s? sparg?», iar «Bruce Lee plânge pentru c? ?i regii plâng câteodat?»). Versurile Iuliei nu cunosc ambiguitatea: «m?car am crescut un câine/ care nu te cunoa?te/ care tear sfâ?ia/ la o simpl? comand?». Reu?ita cea mai de seam? în «Bagdad» ?ine de claritatea cu care este decupat un spa?iu personal între atâtea detalii care au preten?ia c? sunt mai importante decât noi. ?i, de acolo, poezia Iuliei Modiga organizeaz? ap?rarea f?r? s? cedeze.“ (R?zvan ?upa)

ber Zsófi, a harmincas, okos és sikeres mfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétkznapok mókuskerekébl. Krnyezete legnagyobb dbbenetére vidékre kltzik, hogy birtokba vegye a nagymamájától rklt, mesébe ill házat. A titokzatos Nagyi azonban, akirl faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi krül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház – vagy valaki más – üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a külns dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán Mi minden rejtzhet az ódon, sokrekesz szekreterben Kinek a horoszkópját rizgette féltett kincsként a Nagyi és miért Bauer Barbara generációkon átível regénye arra keresi a választ, honnan jvünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük ket Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalóktól Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy idtlen szerelem felemel és szívszorító trténete bontakozik ki, saját sorsa is gykeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az igazi – de lehet, hogy egy kicsit még annál is tbb. Mieltt kzs jvjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy trténetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak ssze, mint azt bármelyikük is gondolta volna…

E versesk?tet egy színes, izgalmas, változatos gy?jtemény, amely valójában nem más, mint egy lélek kalandos bels? útkeresése. Az utazás hétk?znapi helyszíneken zajlik, mégis megannyi érzelem, élmény és izgalmas felfedezés vár arra az olvasóra, aki sze?ret gondolatban elmerülni a lélek tengerében, s partot érni egy rejtélyes szigeten, hogy bejárja a Lélektérképet.Milyen lehet az éjjeli napsütés, milyen csodák rejt?znek s?tét erd?k, padlások mélyén, milyen szép és dallamos lehet a csend hangja? Hogyan képes a világjáró vándor meg?birkózni az útjába kerül? akadályokkal, és milyen harcok árán vívja ki végül a végs? gy?zelmet? Hogyan lehet képes egy lélektelen buszmegálló k?nnyeket csalni az em?ber szemébe? Sok-sok érdekes kérdés vár megválaszolásra, ebben az id?nként szé?dít? magasságokat és ijeszt? mélységeket sem nélkül?z? gy?jteményben, melyben megtalálhatóak k?nnyed, dallamos, már-már mesés versek, de mély lelki tartalma?kat mutató írások is.Tartson velem! Kísérje el útján a világjáró vándort, aki valójában a szobából sem mozdult ki, mégis kalandok ezreit élte át...

Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy ?személyes t?rténeteken” keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború t?rténete nem csak hadt?rténet, hanem társadalomt?rténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létr?l – arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát.

lmában nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írón eltt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára rkre zárva marad. A megingathatatlan jellem, erklcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetnnek áll az írónhz, ám els perctl nyilvánvaló, hogy diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván knnynek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja eltte, ha csak résnyire is. gy sejlik fel Magyarország huszadik századi trténelmének kulisszái eltt egy magára maradt n tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit rizget az ids asszony a hét lakatra zárt ajtó mgttAz ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál si jelképe. llandó kettsség jellemzi a két fhs áhítatosan odaadó, máskor szinte gyllkd kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Nagy élmény ez az éjszaka! Felettem zldell faág és a csillagos ég.” A csndben zek, dámvadak osonnak le a kopolyához”… – írja naplójában tizenévesen a majdani kutató, a nvénybiológia professzora, két teljes napot egyedül eltltve a Nagynyíri erdben. Folytatódik a sor nyári diákmunkaként egész megyéket feltérképez kerékpártúrákkal, ifjúkori nyaralásokkal, majd eljutunk a már felntt férfi, családapa kutatói munkáival sszekapcsolódó utazásaihoz, tanulmányútjaihoz. Egyszer turista számára elérhetetlen oldalát láthatjuk Hollandiának, Japánnak, megtudjuk, hol van Fokhagymaország”, van-e, volt-e rabszolgaság a 20. sz.-ban, mit mond a távolról jtt magyarnak Dél-Amerika… Megismerhetjük más népek szokásait, vallását, gynyrkdhetünk természeti és épített kincseik szépségében. Ismeretekben gazdag leírások, pontos információkkal az adott ország fldrajzi adottságairól, társadalmáról, olykor trténelmérl is – érzékletesen, élményszeren. Nem hagyva ki a korabeli Magyarország külfldi utakkal kapcsolatos hozzáállását sem... Szülfldjérl, Trtelrl indul, és vissza is tér oda. Bár Szegeden él, mégis tevékenyen vesz részt a település mindennapjaiban. E. L. tudósként gondolkodik, de a hétkznapok nyelvén fogalmaz. Visszaemlékezéseit olvasva knnyedén, szinte észrevétlenül gazdagodik tudásunk, emelkedik lelkünk… Szafián Zsuzsanna tanár, író

Graff Angéla és Encsy Eszter élete és sorsa oly szorosan tartozik ?ssze, akár a nappal és az éjszaka – s ?k ketten éppen ennyire ellentétei is egymásnak. Komor korban t?ltik együtt gyermekéveiket, amelynek s?tétségér?l Angéla mit sem tud, s amely ?r?kre feketére festi Eszter lelkét. Angéla gondtalan áhítattal mosolyog a hajnali fénybe, mik?zben széthulló családja életük romjait menekíti, Eszter pedig tehetetlen irigységgel zokog, amiért nem láthatja szenvedni ezt az ártatlan angyalt. ?vekkel kés?bb találkoznak ismét, a kapocs kettejük k?z?tt egy férfi ? férj és szeret?. Eszter ünnepelt színészn?, mégis boldogtalan: a lelkében izzó démoni gy?l?let lassan elpusztít mindent, ami boldoggá tehetné. Angéla ?r?k gyermek, fogalma sincs a k?rül?tte munkáló gyilkos indulatokról, emészt? szenvedélyekr?l. Nem sejti, hogy akiket a legjobban szeret, háta m?g?tt megcsalják, élete f?lforgatására készülnek. Az ?z?egy szerelmi háromsz?g és egy élethosszig tartó, engesztelhetetlen bosszú kegyetlen t?rténete. Szabó Magda magával ragadó, kíméletlen regénye mé.ltán tette egy csapásra híressé és elismertté szerz?jét: t?bb mint húsz nyelvre fordították le, és máig sem veszített elementáris erejéb?l

Brendan Wallace, with a background in psychology, demonstrates that the key claims of Evolutionary Psychology (EP), popularised by Steven Pinker and others, are based on the 'brain is a digital computer' argument. He then argues that as we now know this model of the brain will not work, therefore EP won't work either, since it is based on a fallacious view of the mind/brain.The book, which is written in a reader friendly but rigorous style, is a timely assault on one of the most fashionable philosophies of mind currently 'out there'.

12 interviuri cu Ioan Es. Pop. Via?a ?i opera unuia dintre cei mai importan?i poe?i rom?ni ?n interviuri

n paginile acestei cri, am redat situaia general din Paradisul Vestului“ i a exilatului romn venit aici, vzut n dublu avantaj de persoana particular i jurnalist. Majoritatea celor venii n perioada tranziiei romne“, dar i o buna parte din ceilali au fost i sunt buni aici – cu preponderen n Germania – la muncile de jos“ (…) Romnia nu e cunoscut n Occident dect ca zona srciei, a copiilor orfani, a hoilor i a corupiei“!

Astfel de dic?ionare care s? te edifice asupra autorului, a operelor ?i a personajelor principale ale acestora n-au mai ap?rut p?n? acum la noi (desigur, ?n ce prive?te literatura universal?). Aici g?se?ti nu numai cuno?tin?ele necesare la orele rezervate lecturii obligatorii sau suplimentare din literatura universal?, ci ?i suficiente informa?ii care s? te incite la noi ?aventuri“ ale lecturii ?i, firesc, la l?rgirea universului intelectual.

Dac? spun un adev?r incomod sunt tratat? ca un trouble-fête. Dac? regret radicalismul sau lipsa de tact de a emite un adev?r nepl?cut, mi se sugereaz? c? sunt la??. Dac? sunt vis?toare sau patetic?, mi se spune c? sunt dep??it?. C?nd sunt trist? ?i m? ascund dup? masca unei veselii debordante, mi se z?mbe?te insidios: ei, ascunde ea ceva. C?nd spun ?n gura mare ceea ce cred, sunt ?fichiuit? cu sarcasme. Iar atunci c?nd abordez teme majore, mi se sugereaz? c? sunt expirat?. Nu, nu exist? nici un fel de comunicare. La mijloc sunt, mai degrab?, ni?te savante mecanisme menite s?-?i deformeze faptele, iar, ?n ultim? instan??, imaginea, ?i s?-?i taie orice elan, pentru ca, ?ntr-un t?rziu, s? te fac? s? alegi, iar??i, singur?tatea – mam? bun?, aspr?, cald? – ?n iadul-raiul de fiecare zi.S? te re?ntorci ?n subterana ta mereu acela?i, mereu altul, tu, cel care e?ti ?i devii ceea ce e?ti. Aici e marea judecat?. ?ntre pere?ii acoperi?i cu c?r?i ?ncepe cunoa?terea. Restul sunt vorbe, fantezii, toane, divaga?ii, ?nt?mpl?ri m?runte, scurse dinspre realitatea de fum, a c?rei amintire e proasp?t? ?i-at?t de vie. Orgoliul, smerenia ?i asprimea ?ndreptat? ?mpotriva ta ??i vor fi sfetnici.Carnea trec?toare a cui sunt, Doamne? (Aura Christi)

Nici avangardi?tii cei mai radicali n-au putut ignora total tradi?ia, de?i, la modul teoretic, au pretins c? au aruncat-o la co?ul de gunoi. Un Urmuz a valorificat absurdul care nu lipse?te din folclor, dar nici din Caragiale. ?Constructivi?tii” au sim?it tenta?ia s?-l asimileze pe Br?ncu?i la avangard? etc. Iat? ?ns? c? postmoderni?tii au ajuns la ??n?elepciunea” c? lumea contemporan? ?ncepe doar cu d?n?ii. Am auzit voci spun?nd c? Liviu Rebreanu este at?t de ??nvechit”, ?nc?t nu mai are ce c?uta ?n programele de ?nv???m?nt. Nu mai vorbim de Eminescu. Acesta n-ar fi dec?t un scriitor ?istoricizat”, interesant, cel mult, prin c?teva poeme cu tent? parodic-textualist?, cum sus?ine un eminent istoric literar, care consider? c? locul ?n ?canonul literar” rom?nesc trebuie cedat postmodernistului Mircea C?rt?rescu, cu detronarea ?poetului na?ional”, sintagm? complet ?dep??it?”. Captatio benevolentiae din conferin?a Aurei Crhisti ?ncepe cu o astfel de provocare: ?M-am ?ntrebat nu o dat?, pe ?ntinderea ultimilor ani, ce s-ar ?nt?mpla dac?, ?ntr-o bun? zi, ne-am pomeni fa?? ?n fa?? cu Mihai (sau Mihail, cum ?i spunea Nichita St?nescu) Eminescu, cu Lucian Blaga sau Nicolae Iorga, cu George C?linescu sau Liviu Rebreanu, cu Titu Maiorescu sau cu una dintre marile doamne ale literaturii rom?ne, Hortensia Papadat-Bengescu? S-ar sim?i acas?? Aici, printre noi, scriitorii rom?ni… Aceste ?ntreb?ri ar st?rni, f?r? ?ndoial?, ironiile sau comentariile sarcastice ale multor postmoderni?ti, textuali?ti, dou?mii?ti sau post-post-moderni?ti, care ?i-au ?ntocmit, ?ntr-o grab? suspect?, precipitat?, o ?nou? tabl? de valori acceptate?, fiindc? no?iunea de cultur? e... ?suspect? din punct de vedere politic!? Desigur, ace?ti mari scriitori nu s-ar mai sim?i acas?, ci abandona?i, cu patria lor cu tot, ?n numele alteia, obscur?, fudul?, ?n vulgaritatea ei, hibrid? din punct de vedere nu numai cultural, a?a cum o prevedea, alarmat, Mircea Eliade ?n celebra lui conferin?? din 1953, Destinul culturii rom?ne?ti. (Theodor Codreanu)

Nicolae Breban este stpnit de – i ajunge s stpneasc el nsui – voina de putere creatoare. Creaia este, dup Fr. Nietzsche, adevrata voin de putere. Ct pot crea – att exist“, iat relaia definitorie i poate chiar sensul vieii, raliat adnc unei ontologii a artei literare. Scriitorul se teme cel mai mult de insuficiena voinei. ntotdeauna a fost ngrozit de un succes de mna a doua. Un succes a fost faptul c n Frana i-au fost publicate romane dificile“, ntr-un context literar i istoric defavorabil. (…) Breban triete cu luciditate abisal; vis estetic“. Urmeaz, aadar, i nu contrazice autonomia esteticului. Omul i cultura sunt artificioase, nu naturale. El crede c, n esen, literatura nu s-a schimbat niciodat de la Homer ncoace.“ (Marian Victor Buciu) Un romancier pentru o generaie a literaturii. Nici un prozator romn nu a trit, dup 1960, o evoluie att de rapid. Succesul fulgertor al lui Nicolae Breban nu poate i nici nu trebuie s fie judecat independent de momentul 1965 al literaturii tinere. O generaie de povestitori i de poei avea nevoie de un adevrat romancier pentru a-i consacra, aa cum se cuvine, strlucirea. Nu de un romancier fcut prin aglomerarea povestirilor, strlucitor pe fiecare pagin, spectaculos prin fiecare personaj al su; generaia reclam nu un autor care tie s povesteasc, ci un scriitor nzestrat cu vocaie de romancier: de adevrat constructor.“ (Cornel Ungureanu)

Ormai Norbert Kossuth Lajos mellett szolgált, s remek meggy?z?képességével ?tezer vadászkatonát állított a szabadságharcba. Gyorsan t?rt el?re, az 1848 júliusában még hadnagyi rangban szolgáló Ormait tíz hónap múlva már ezredessé léptették el?, Kossuth kinevezte a honvéd vadászezredek f?felügyel?jévé. Pár nappal azután, miután visszavonult és lemondott beosztásáról, császári fogságba esett, majd a hadbírósági tárgyalása napján kivégezték.Az egykori ezredes életét és halálát máig legendák ?vezik. Sokan, még a neves t?rténészek is, minden komolyabb utánajárás nélkül nevezték Ormait szélhámosnak. E kiadvány számos ponton tisztázza az Ormaival kapcsolatos félreértéseket, torzításokat, és megpróbál hiteles adatok, valamint eredeti okmányok k?zlésével hozzájárulni pályaívének teljesebb megrajzolásához.

Raporturile dintre cuvinte i confer poemelor sale conotaii metafizice derulate ntr-o muzic enigmatic a linitii i tcerii, fiecare cuvnt scris avnd parc viaa i destinul su (ca n poemele uruguaienei Delmira Agustini), brodnd misterioase asociaii greu de tradus chiar n limba romn, ceea ce m-a determinat s le las s zburde singure, citndu-le deseori pe acelea crora nu le-am gsit corespondentul n dicionarul meu srac n sinonime.Poemele Alinei Beiu-Deliu au o densitate i un dramatism care refuz tiparele obinuite ale feminitii, fiind ncrcate de un lirism convulsiv care explodeaza deseori cu farmecul spontaneitii imediate, alteori cu delicateea i fragilitatea disimulrilor, care printr-un inexplicabil algoritm, dezvluie mai mult dect acoper mesajul poetic, crend o atmosfer grav de filigran incomprehensibil la prima lectur, dar care se limpezete treptat, pe msura repetrii, n toat splendoarea, obligndu-l pe cititor s se ntrebe, n final, dac singurtatea poetei este o simpl izolare sau o form de aprare a libertii sale ctigate prin suferin.“ (Valeriu Cuner)

Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori, monografia ?n cauz? – semnat? de marele c?rturar Ion Iano?i, membru al Academiei Rom?ne – constituind una dintre lucr?rile de v?rf despre uria?ul romancier de la Iasnaia Poliana.

Parodicul nu este doar unul dintre modurile comice; el este rezultatul variatelor ncercri pe care literatura le face spre a se rennoi prin autonegare. Asumndu-i acest rol, literatura parodic are luciditatea de a-i etala mecanismul auto-producerii, analizndu-i exagerrile, dar i constitutivele convenii. Aceast ntoarcere spre literaritatea literaturii pe care mizeaz orice demers parodic este camuflat prin aparena orientare spre diferii autori, texte sau stiluri. Orice parodist este, simultan, explorator prin textele altora, dar i autorul ce-i analizeaz lucid teritoriul propriului text. Una dintre aceste dou dimensiuni poate fi dominant ntr-o parodie, oscilaiile fiind generate att de parodist, ct i de contextul estetic cruia acesta i aparine. Dac, n mod normal, principiile critice urmeaz dezvoltrii formelor literare, discursul parodic este un discurs critic contient deghizat n form literar sau un discurs literar cu finalitate critic. Vorbim de parodia studiat estetic i nu de parodia ca simpl deformare, comis din ignoran.“ O fenomenologie a parodicului din Evul Mediu, epoc modern i postmodern, aceast carte ofer i analiza parodicului n operele unor scriitori ca Urmuz, Caragiale, Crtrescu .a.

Deopotriv? cronica vivant? a tranzi?iei, aide-memoire, jurnal ?i anti-jurnal, foileton pamflet, addenda, Pe muchie de h?rtie ??i propune o radiografiere a st?rii literaturii rom?ne de azi, folosind ?n permanen?? oglinda retrovizoare."Tipic, scrie despre autoare Constantin C?lin, ?n critica actual?, e, cel mai adesea, s? coexi?ti, s? superi c?t mai pu?in? lume, s? te rezemi de grup, s? te pliezi pe ideile celor mai bine plasa?i ?n ierarhie, s? fii amuzant ca un comis-voiajor, s? te adaptezi la orice "canon", s? te aranjezi cu oricine. Atipic a devenit s? ?ncerci s? spui adev?rul integral, s? nu ui?i, s? nu fii la?, s? nu fii oportunist."

BORNAI TIBOR ?S BORNAI TIBOR? Talán csak nem ?nmagával fog társalogni a szerz?? Nos, ezúttal másról van szó. A k?nyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel ezel?tt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt. Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük t?rténeteib?l rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt id?szak, amelynek kezdete éppen most, a k?nyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Err?l a száz évr?l mesélnek ?k ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványosbódéi el?tti padon vagy egy ?ll?i úti bérház konyhájában. Sírós-nevet?s k?nyv ez, dokumentumregény, minden benne szerepl? tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire rímel egymásra ez a két sors. ?s talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképlet? verssorokat. ?Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott k?nyvekt?l a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?” Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átsz?tt k?nyvben.