UNGV?RY KRISZTI?N és TABAJDI G?BOR rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb t?rténelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerz?páros olyan f?városi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták el?tt, a városlakók számára pedig már a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsk?ztársaság és az azt k?vet? fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüld?zés, a világháborús f?város, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott t?rténeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes t?rténelmi eseményekhez k?thet? szobrok és m?emlékek kapcsán a szerz?k múlt és jelen emlékezetpolitikai t?rekvéseit is áttekintik. A t?rténészpáros kíméletlen és fájdalmas ?szinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jel?letlenül bár, de ma is ott kísértenek a f?város utcáin – ideje lenne hát mindenkinek megismerni ?ket. UNGV?RY KRISZTI?N 1969-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK t?rténelem-német szakán végezte. Budapest ostromát feldolgozó doktori disszertációja k?nyv formájában is megjelent, és számos hazai, illetve külf?ldi kiadást megélt. 2001-t?l az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, t?bb nemzetk?zi tudományos testület tagja. Kutatási területe a 20. század politika- és hadt?rténete, a széls?jobb mozgalmak, valamint az állambiztonság t?rténete. TABAJDI G?BOR 1980-ban született Budapesten. Az ELTE B?lcsészettudományi Karán t?rténelmet, politikaelméletet és filozófiát tanult. Jelenleg az Országos Széchényi K?nyvtár 1956-os Intézetének munkatársa. Eddig f?ként a 20. századi Magyarország politikat?rténetével kapcsolatos publikációi jelentek meg. F? kutatási területei: a magyar állambiztonsági szervek, illetve a pártállami rendszer m?k?désének t?rténete. A fiatal kutatókat t?m?rít? ?Fehér Hollók” munkacsoport koordinátora.

T?rténik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erd?ben – vélhet?leg Franciaországban. Egy nagy erej? vitéz, miként nálunk majd Toldi, legy?z egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az ? homlokára kerül a gy?ztesnek kijáró koszorú. ?s ezzel kezdetét veszi vessz?futása. El?bb csak bátyja, majd uralkodója haragja el?l, utóbb egyenest a szám?zetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézb?l kapott amulett és ?reg szolgája sírig h? ragaszkodása szolgál. ?m az ardeni erd? mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és el?z?tt hercegének birodalmára talál.

"Reportajele din aceast? carte vorbesc despre aspecte din istoria recent?, cum ar fi migra?ia, corup?ia, via?a ?n penitenciare sau problemele minorit??ilor, ?nchiderea spitalelor sau stresul care schimb? vie?i, crizele din s?n?tate, pove?ti ale unor oameni obi?nui?i, care fac lucruri speciale. Reg?sim, ?ns?, ?i pove?ti de demult, cum e cazul reportajelor despre lupt?torii anticomuni?ti din mun?i, despre tezaurul de la Pietroasele sau istoriile din satele s?se?ti. Reportajele surprind realit??i dintr-o Rom?nie aflat? ?n continu? schimbare, cu enorme discrepan?e. Sunt ca o fotografie a realit??ii. Cine le cite?te afl? cum se tr?ia sau cum se tr?ie?te ?n anumite locuri. Cum se schimb? sau de ce nu se schimb? lucrurile ?i mentalit??ile. Cartea cuprinde 30 de reportaje publicate ?n revista Dilema veche, dar ?i adapt?ri dup? reportaje sau documentare radio difuzate la Europa FM ?i Radio Rom?nia Actualit??i. Reportajul e un gen mai rar ?nt?lnit ast?zi ?n presa din Rom?nia. Dar asta nu se ?nt?mpl? din cauza lipsei de interes a publicului, ci din pricina lipsei de bani ?i de investi?ii ?ntr-o pres? de calitate. De fiecare dat? c?nd totu?i apar reportaje bine f?cute, se constat? c? publicul le urm?re?te cu interes, tot a?a cum urm?re?te reportajele ?i documentarele oferite de televiziunile str?ine. Asta fiindc? oamenii au nevoie de pove?ti. Un reportaj bine f?cut este de fapt o poveste adev?rat?. P?n? la urm?, ?i aceast? carte este o carte cu pove?ti adev?rate." (Liliana Nicolae)

C eti un artist dramatic care se zbate s supravieuiasc sau c eti un om care nu se identific cu sexul cu care a fost nzestrat i ncearc disperat s remedieze aceast problem, c eti un geniu ajuns n zdrene, care cerete ansa de a-i spune povestea, c eti un ndrgostit iremediabil, care ncaseaz doar indiferen, c eti un nimeni urmrit venic de autoriti, de probleme i eecuri, c eti captiv n lumea ta, singurul loc n care nu eti perceput ca fiind nebun tocmai fiindc sfideaz noiunea unanim acceptat de normalitate, c eti un scriitor care i aterne realitatea bidimensional, pe foaie, n replici, n didascalii, n uniti de msur a emoiei – numite cuvinte –, i ridic n alii realiti tridimensionale, c eti o ntmplare care citete aceste rnduri, tii foarte bine c orice fapt consumat d singur startul la o continuare i c exist mereu o a doua ans, la fel cum Moartea tie cnd trebuie s lase ceva s continue, cnd s-i spun stop sau cnd s nchid ochii, fiindc intervenia ar descalifica-o. Totul poart eticheta cu va urma i depinde doar de noi s lsm eticheta acolo i s urmm indicaia.Teatrul prelungete viaa fiindc este o prelungire a vieii. Nu e att parte a ei, ct o extensie, ca o pereche de aripi cu care plonjm ntr-un bar supraaglomerat, ntr-un dormitor n care ncap fix dou persoane, ntr-un vis policrom cu iz de psihotrope, sau ntr-o scen care ne va marca fiindc urmeaz s se petreac n acel interval de timp pe care niciodat nu suntem n stare s-l dibuim, dar tim atunci cnd se ntmpl c nu putea fi altcndva.Trei piese care ne zguduie, ne las simurile bulversate, creierii bruscai, inima n aritmie, dar sufletul cumva ridicat. Trei piese de prelungit viaa, chiar i a celor care cred c aceasta urmeaz abia dup ce vor muri. Moartea strig: Bis!“ cnd se vede aplaudnd de una singur, fiindc nu are de ales dect s lase spectacolul s continue n momentul n care tocmai se dezintegreaz.ndrznete i citete!“ – Andrei Vornicu

Habsburgi, Windsori, Romanovi, Hohenzollerni, familii regale ale Belgiei, Olandei, Italiei, Iugoslaviei, Bulgariei, Rom?niei sau Greciei – monarhiile europene s-au aflat ?n inima celor dou? R?zboaie Mondiale.?ntr-o incursiune istoric? fascinant?, punctat? de portrete, anecdote, momente-cheie, ?nt?lniri decisive, jocuri de alian?e, Jean des Cars ne introduce ?n culisele cur?ilor europene prinse ?n v?rtejul celor dou? conflagra?ii care au zguduit secolul al XX-lea.?Jean des Cars, eminent specialist al marilor dinastii europene, realizeaz? – ?ar? dup? ?ar?, deceniu dup? deceniu – un expozeu al faptelor istorice marcante, construind o lucrare plin? de vivacitate ?i bine documentata, o lectura cu at?t mai captivanta, cu c?t cele aproape 170 de subcapitole care o compun istorisesc, fiecare ?n parte, o adev?rat? poveste." - Le Figaro Magazine?Una dintre cele mai bune c?r?i ale autorului ?i un succes de libr?rie: urm?rim pe parcursul acestor conflicte comportamentele monarhilor, majoritatea ?nrudi?i ?ntre ei. Un secol de istorie a marilor familii, a destinelor europene, iar pentru Europa de Est, o memorie reg?sit?." - Valeurs Actuelles?n vara lui 1914, Europa este majoritar monarhic?: din dou?zeci ?i dou? de state, nou?sprezece sunt regate, imperii, principate sau mari ducate. Ast?zi, nu au mai r?mas dec?t zece. Primul R?zboi Mondial provoac? pr?bu?irea a patru imperii (Germania, Rusia, Austro-Ungaria, Imperiul Otoman), iar al Doilea spulber? patru regate (Italia, Iugoslavia, Rom?nia, Bulgaria).Cine erau ace?ti suverani? Dar femeile care le ?mp?rt??eau destinul?De la ambi?ie la orbire, de la curaj la sl?biciune, de la gelozie la abnega?ie, care au fost triumfurile ?i e?ecurile lor? Cum ?i-au tr?it gloria, dramele, cum s-au confruntat cu ascensiunea extremismelor interbelice, cu apari?ia totalitarismelor? Erau con?tien?i de consecin?ele gesturilor lor? Sau au fost incapabili s? stopeze avansul na?ionalismelor? Care au fost vie?ile lor personale, iubirile ?i pasiunile secrete? Ace?ti monarhi, care se vor alia, se vor ?nfrunta ?i uneori tr?da, sunt to?i ?nrudi?i, uni?i prin leg?turi de s?nge ?i matrimoniale. Astfel, ?r?zboiul regilor" va fi o incredibil? reglare de conturi familial? – la scar? continental?, apoi mondial?.

Toate popoarele sunt preocupate de identitatea lor, dar la rom?ni aceast? chestiune a ?mbr?cat forme speciale. Rom?nii, locuitori p?n? ?n epoca modern? ?n dou? principate autonome supuse Por?ii Otomane ?i r?vnite de mul?i al?i vecini, dar tr?itori ?i ?n vaste provincii ocupate de unguri, de austrieci, de ru?i ?i de turci, pierdu?i ?n mijlocul at?tor str?ini rapace, s-au ?ntrebat, parc? mai mult dec?t al?ii, de unde vin ?i cine sunt ei. P?n? la urm? ?ns?, toate popoarele mici, lovite de soart? ?i l?sate la cheremul celor mari, au asemenea preocup?ri, transformate uneori ?n adev?rate obsesii. (Ioan-Aurel Pop)

Materialele reunite in acest volum reprezinta o suma de contributii si studii publicate in ultimii ani. Toate materialele au fost selectate pentru a corespunde titlului stabilit: BATALIA PENTRU BASARABIA. Este explicabil de ce, in atare conditii, preocuparile colectivului de autori s-au concentrat asupra epocii celui de-al Doilea Razboi Mondial, cu predilectie tratand sfartecarea teritoriala a Romaniei Mari in 1940 sau rolul si locul Maresalului Ion Antonescu in reluarea luptei nationale pentru eliberarea Basarabiei de sub dominatia Imperiului Rosu stalinist, dupa 1941. Nu au fost neglijate nici anume fapte si consideratii din rastimpul 1945-1989, cand batalia s-a desfasurat indeosebi pe plan politico-diplomatic, dar si ideologic ori istoriografic.

National Book Critics Circle Award 2005 pentru carte de nonfic?iune. Premiul pentru Pace Erich-Maria-Remarque, 2001 Carte interzis? ?n Bielorusia ?Explozia reactorului num?rul 4 va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Picnic la marginea drumului, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici danseaz? lumini deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. Ei sunt C?l?uzele reale ?n Zona reactorului de la Cernob?l.“ – Ion M. Ioni?? C?nd fra?ii Arkadi ?i Boris Struga?ki publicau ?n 1972 celebrul lor roman SF Picnic la marginea drumului, nu ?i-ar fi putut imagina, nici ?n cele mai negre vise, c? Zona descris? ?n roman va deveni realitate paisprezece ani mai t?rziu, ?n ?ara lor, URSS. Conform ideologiei oficiale, Zona nu avea cum s? apar? ?n patria sovietelor. Doar URSS construia cele mai sigure reactoare nucleare din lume care ?ar fi putut fi instalate chiar ?n Pia?a Ro?ie, at?t de fiabile erau“. Nu a fost a?a. Pe 26 aprilie 1986, lumea avea s? intre ?n epoca Cernob?l. Explozia reactorului num?rul patru va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici lumini danseaz? deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. ?O istorie oral? mi?c?toare a catastrofei din 1986 de la reactorul nuclear de la Cernob?l, ?n care curajul fatalist ?i stoic este dublat de un umor incredibil de negru. Jurnalista rus? Svetlana Aleksievici a ?nregistrat o serie de m?rturii pe care le-a prezentat sub forma unor ?monologuri?, ?n stil romanesc, care zugr?vesc imaginea vie a atmosferei generale de nemul?umire de la sf?r?itul perioadei comuniste, ?n care liderilor de partid agresivi, propagandei paranoice ?i mobiliz?rilor haotice li se opun sarcasmul deprimant, g?ndurile amare ?i abuzul de votc?. Rezultatul este o radiografie de neuitat a sufletului rus.“ – Publishers Weekly

Cred ?n sensibilitatea publicului fa?? de un teatru al ideilor, dar ?i fa?? de un teatru de ac?iune fidel formelor clasice. Cu riscul de a fi considerat un manierist, accept aceast? etichet?, dac? ?mi aleg drept modele nume ca Montherlant, Camus, Vallejo sau Camil Petrescu. Am ?ncercat s? tratez una dintre marile teme ale dramaturgiei universale, care ?ncepe cu vechii greci ?i se ?mpline?te ?n teatrul clasic francez: conflictul dintre datorie ?i pasiune. Drama apare atunci c?nd cele dou? imperative devin divergen?e ?i ea se poate reg?si ?i azi de la marii lideri politici la oamenii de r?nd. Dar pentru a o ilustra am ales varianta teatrului istoric, deoarece (pentru a-l cita pe Henri Rochefort ) ?viitorul, ?n momentul de fa??, pare at?t de sumbru, ?nc?t am sim?it s? m? hr?nesc o vreme cu trecutul". Drama personajelor mele, fie c? este vorba despre Ugo, fie c? este vorba despre printul Rudolf, este e?ecul ?nregistrat ?n ?ncercarea de a le g?si un liant, de a le ?mp?ca. Am v?zut ?n Rudolf de Habsburg un adev?rat profet al lumii moderne… care a prev?zut toate catastrofele secolului al XX-lea ?i a ?ncercat s? orienteze politica austriaca ?ntr-o alta direc?ie. Dar via?a sa privat?, departe de a fi un model, a dejucat acest plan. El dispare pentru c? nu-?i mai g?se?te locul ?n lumea lui, ?n timp ce Ugo d’Este ??i accept? sf?r?itul din acela?i motiv. (Corneliu ?enchea)

"Where ocean bathes earth's footstool these sea-bowersBedeck its solid wavelets: wise was heWho blended shore with deep, with seaweed flowers,And Naiads' rivulets with Nereids' sea." Strictly speaking the peninsula on which the city stands is of the form of a trapezium. It juts out into the sea, beating back as it were the fierce waves of the Bosphorus, and forcing them to turn aside from their straight course and widen into the Sea of Marmora, which the ancients called the Propontis, narrowing again as it forces its way between the near banks of the Hellespont, which rise abrupt and arid from the European side, and slope gently away in Asia to the foot of Mount Ida. Northwards there is the little bay of the Golden Horn, an arm as it were of the Bosphorus, into which run the streams which the Turks call the Sweet Waters of Europe. The mouth of the harbour is no more than five hundred yards across. The Greeks of the Empire spanned it by a chain, supported here and there on wooden piles, fragments of which still remain in the Armoury that was once the church of S. Irene. Within is safe anchorage in one of the finest harbours of the world. South of the Golden Horn, on the narrow tongue of land—narrow it seems as seen from the hills of the northern shore—is the city of Constantine and his successors in empire, seated, like the old Rome, on seven hills, and surrounded on three sides by sea, on the fourth by the still splendid, though shattered, medi?val walls. Northwards are the two towns, now linked together, of Pera and Galata, that look back only to the trading settlements of the Middle Ages.The single spot united, as Gibbon puts it, the prospects of beauty, of safety, and of wealth: and in a masterly description that great historian has collected the features which made the position, "formed by Nature for the centre and capital of a great monarchy," attractive to the first colonists, and evident to Constantine as the centre where he could best combine and command the power of the Eastern half of his mighty Empire. Byzantium Before Constantine.It is impossible to approach Constantinople without seeing the beauty and the wonder of its site. Whether you pass rapidly down the Bosphorus, between banks crowned with towers and houses and mosques, that stretch away hither and thither to distant hills, now bleak, now crowned with dark cypress groves; or up from the Sea of Marmora, watching the dome of S. Sophia that glitters above the closely packed houses, till you turn the point which brings you to the Golden Horn, crowded with shipping and bright with the flags of many nations; or even if you come overland by the sandy wastes along the shore, looking across the deep blue of the sea to the islands and the snow-crowned mountains of Asia, till you break through the crumbling wall within sight of the Golden Gate, and find yourself at a step deep in the relics of the middle ages; you cannot fail to wonder at the splendour of the view which meets your eyes. Sea, sunlight, the quaint houses that stand close upon the water's edge, the white palaces, the crowded quays, and the crowning glory of the Eastern domes and the medi?val walls—these are the elements that combine to impress, and the impression is never lost. Often as you may see again the approach to the imperial city, its splendour and dignity and the exquisite beauty of colour and light will exert their old charm, and as you put foot in the New Rome you will feel all the glamour of the days that are gone by.

Cartea pe care o ?ine?i ?n m?n? este periculoas?. Incomod?, scor?oas?, incendiar? fiind, ?n mod cert, va deranja unele personaje, nelipsite de importan??, din arena politicii rom?ne?ti, care confund? adeseori politica cu diletantismul, tr?d?nd interesele sus?inute cu at?ta patos ?n campaniile electorale. ?n mod sigur, Nu tr?da?i, v? rog! va alarma edilii capitalei ce se ?ntrec ?n a distruge ?micul Paris“ de pe vremuri. Aceast? carte, a?adar, va deranja nu pu?in? lume prin scenele din via?a social-politic? post-decembrist?, cu at?t mai mult, cu c?t umorul ?fichiuitor nu-i este str?in nici pe departe autorului. Nici deta?area…

Art, with its finite means, cannot hope to record the infinite variety and com-plexity of Nature, and so contents itself with a partial statement, addressing this to the imagination for the full and perfect meaning. This inadequation, and the artificial ad-justments which it involves, are tolerated by right of what is known as artistic convention; and as each art has its own particular limitations, so each has its own particular conventions. Sculpture reproduces the forms of Nature, but discards the color without any shock to our ideas of verity; Painting gives us the color, but not the third dimension, and we are satisfied; and Architecture ispurely conventional, since it does not even aim at the imitation of natural form. The Conventions of Line Drawing,Of the kindred arts which group themselves under the head of Painting, none is based on such broad conventions as that with which we are immediately concerned—the art of Pen Drawing. In this medium, Nature's variety of color, when not positively ignored, is suggested by means of sharp black lines, of varying thickness, placed more or less closely together upon white paper; while natural form depends primarily for its representation upon arbitrary boundary lines. There is, of course, no authority in Na-ture for a positive outline: we see objects only by the difference in color of the other objects behind and around them. The technical capacity of the pen and ink medium, however, does not provide a value corresponding to every natural one, so that a broad interpretation has to be adopted which eliminates the less positive values; and, that form may not likewise be sacrificed, the outline becomes necessary, that light objects may stand relieved against light. This outline is the most characteristic, as it is the most indispensable, of the conventions of line drawing. To seek to abolish it only involves a resort to expedients no less artificial, and the results of all such attempts, dependent as they necessarily are upon elaboration of color, and a general indirectness of method, lack some of the best characteristics of pen drawing. More frequently, however, an elaborate color-scheme is merely a straining at the technical limitations of the pen in an effort to render the greatest possible number of values. It may be worth while to inquire whether excellence in pen drawing consists in thus dispensing with its recognized conventions, or in otherwise taxing the technical re-sources of the instrument. This involves the question of Style,—of what characteristic pen methods are,—a question which we will briefly consider...

Sorsdráma. Szrny, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak flkeverése. Hirtelen, képtelen, elre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika külns fonadékú szvete. A sors irracionális gykereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom kzt! Ilyen vad, si, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb mvészete tár fl: annál megrendítbb! A Szophoklész mvészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom trténeté-ben.

Demersul Antoanetei Olteanu, reputat? traduc?toare de limba rus? ?iexpert? ?n istoria cultural? a Rusiei, se distinge at?t prin calitatea informa?iilor, adesea inedite, c?t ?i prin compozi?ia complex?, care ?mbin? viziunea sintetic? cu o perspectiv? transcultural? exersat?. Cartea se recomand? de la sine at?t cititorului profesionist, care g?se?te aici o serie de date altfel greu accesibile, c?t ?i celui interesat de istoria ?i cultura Europei ?n ansamblu. Dup? cum anun?? ?i subtitlul, lucrarea reconstituie o istorie cultural? a secolului al XIX-lea, realiz?nd, ?n fapt, o fresc? a uneia dintre cele mai captivante perioade din istoria Rusiei, cea imperial?. Datele prezentate acoper? practic toate Aspectele vie?ii politice, sociale, economice ?i culturale ale acestui interval de timp, marcat at?t de aura ?arilor, c?t ?i de nenum?ratele revolte populare. Tabloul evenimentelor majore este ?ntregit cu minu?ioase inventare de titluri nobiliare, cu date economice consemnate cu acribie, cu o expunere vie a panoramei cutumelor sociale, familiale ?i religioase, merg?nd de la modalit??ile de confec?ionare a juc?riilor sau a bijuteriilor p?n? la istorii ale ceaiului sau vodcii. Atmosfera epocii cap?t? un contur des?v?r?it prin citarea unor fragmente din lucr?ri ?tiin?ifice de referin??, din jurnalele de c?l?torie ?i din publicistica vremii, dar ?i din operele marilor scriitori ai vremii, ca Dostoievski, Gogol ?i Tolstoi. Se contureaz?, astfel, o imagine neconven?ional? a Rusiei, o na?iune confruntat? permanent cu tensiunea unei alegeri fundamentale, care pune ?n opozi?ie modelul str?in ?i inegalabila for?? intern?. Autoarei ?i revine meritul de a fi surprins aspectele esen?iale ale acestei tensiuni, cu ample ecouri ?n perioadamodern? ?i cu evidente efecte asupra mentalit??ii contemporane.

Volumul Dic?iunea ideilor, apar?in?nd profesorului Mircea Martin de la Facultateade Litere a Universit??ii Bucure?ti, este o contribu?ie valoroas? ?i original? la analiza unui raport extrem de important ?n teoriile socio-umane ale cunoa?terii, anume raportul dintre natural, artificial ?i autentic, aplicat asupra discursului metaliterar. Cartea se constituie ca o ?nsumare de analize a acestui raport ?n opera unor teoreticieni ai fenomenului literar rom?ni ?i str?ini: Tudor Vianu, G. C?linescu, B. Fondane, Matei C?linescu, Marcel Raymond, Roland Barthes, Carlos Bouso?o, Jaap Linnvelt. Departe de a fi o simpl? ?nsumare de analize aplicate, cartea este de fapt o critic? aconceptelor folosite deopotriv? de cercetarea antropologic?, cea estetic? ?i cea pur literar? ?i o contribu?ie esen?ial? la un proces de inserare ?nmodernitate a culturii rom?ne. Contribu?iile teoreticienilor rom?ni sunt v?zute ?n raportul lor de originalitate-sincronicitate cu cele ale cercet?torilor str?ini, ?nscriindu-se ?ntr-un proces de organicitate care implic? categorii culturale largi.

Lucrarea inedit? a lui Nathan Belofsky se concentreaz? asupra ideilor ?i practicilor medicale acceptate de-a lungul veacurilor, pe scar? larg?, ale doctorilor reali, nu ale vracilor ?i aproape to?i doctorii men?iona?i erau figuri medicale importante ale acelor vremuri. Autorul prezint? c?teva dintre cele mai r?sp?ndite practici ?ocante sau ?ndoielnice din fiecare epoc?, ?ncep?nd cu Antichitatea ?i continu?nd cu Evul Mediu, Rena?terea, perioada modern? ?i secolul al XX-lea. Cartea se afl? sub semnul insolitului ?i readuce la via?a, ?ntr-o manier? narativ? ?i deseori umoristic?, momente mai pu?in cunoscute din istoria medicinei. ,,Cartea este o comoar? de fapte uluitoare.“Los Angeles Examiner

O analiz? metodic? ?i patima?? a cumplitei dictaturi ro?ii de care a avut parte Rom?nia. Atitudinea elitelor fa?? de tiran ?i fa?? de clica sa. ?n ce masur? suntem vinova?i? La?itatea este oare una dintre caracteristicile definitorii ale c?rturarului rom?n? La aceste ?i multe alte ?ntreb?ri r?spunde profesorul de filosofie, Ion Iano?i – un veritabil model european. Cartea e destinat? studen?ilor, elevilor, profesorilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Milyen állambiztonsági kockázatokat rejtett magában egy futball-világbajnokság? Vajon miért volt olyan fontos a titkosszolgálat számára Puskás, hogy még a hatvanas évek végén is érkeztek róla jelentések? Valóban kiváltságos klubként kezelte a rendszer Kádár kedvenc csapatát, a Vasast? A politikai rend?rség szempontjából miért voltak kiemelten veszélyesek a Ferencváros mérk?zései? ?s vajon mi igaz abból, hogy a magyar válogatott nem nyerhetett a Szovjetunió ellen? ?s egyáltalán: miért érdekelte mindez az állambiztonságot? TAK?CS TIBOR k?nyvéb?l kiderül, hogy a sport, így a futball egyre fokozódó állambiztonsági ellen?rzését mindenekel?tt a kiszélesed? nemzetk?zi kapcsolatok indokolták, de egyes sportvezet?ket, játékosokat és szurkolókat is folyamatosan megfigyelés alatt tartottak. Ezzel együtt a kádári politikai rend?rség olykor maga sem tudta pontosan, mi dolga a labdarúgás k?rül – ilyenkor aztán m?k?désbe lépett az állambiztonsági paranoia, amely egy egyszer? szurkolói megnyilvánulásban is ?ellenséges tevékenységet” szimatolt. A t?rténész arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb t?megeket vonzó t?megsport, a labdarúgás k?rül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról kül?nb?z?, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metsz? t?rténeteken keresztül ad átfogó képet, mik?zben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rend?rség m?k?désének f?bb vonásait és jellemz?it is. TAK?CS TIBOR Nyíregyházán született 1974-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem B?lcsészettudományi Karán diplomázott 1997-ben. Ezt k?vet?en doktori ?szt?ndíjas volt, majd a nyíregyházi levéltárban dolgozott. 2002-t?l a T?rténeti Hivatal, illetve utódintézménye, az ?llambiztonsági Szolgálatok T?rténeti Levéltára munkatársa. 2005-ben a Debreceni Egyetemen doktori címet szerzett. F? kutatási területe az 1945 utáni magyar t?rténelem, kül?n?s tekintettel a politikai rend?rség m?k?désére

K?ztudott, hogy a pártállami diktatúra idején minden jobboldali gondolat eredend?en üld?zend?nek számított. De vajon hogyan élték túl a hagyományos politikai felosztás szerint jobboldalinak tekintett személyek és mozgalmak a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer üld?ztetéseit? Kik választották az évtizedekre szóló, csendes ?alámerülést”, és kik azok, akik továbbra is aktívan képviselték korábbi eszméiket? ?s vajon a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján meg lehet-e kül?nb?ztetni a jobboldalhoz k?thet? valós társadalmi jelenségeket az állambiztonság konstruált ügyeit?l? Az UNGV?RY KRISZTI?N által szerkesztett tanulmányk?tet a Kádár-rendszer állambiztonsága szempontjából ?jobboldalinak” tekintett hagyomány és gondolkodás, illetve az ezt képvisel? csoportok 1945 és 1990 k?z?tti t?rténetéb?l ad reprezentatív válogatást. Mivel e meglehet?sen széles – a progresszív konzervatív eszmét?l a kisgazdákon át az egyetemi szervezkedésekig és a radikális széls?jobboldali mozgalmakig terjed? – politikai paletta szerepl?i és nézetei a kommunista és államszocialista diktatúra idején egyként ?ellenségesnek” min?sültek, a k?tet tanulmányai mindenekel?tt az állambiztonsági iratok feldolgozására épülnek. Az ?sszeállítás áttekintést nyújt az olvasónak a belügyminisztérium ?jobboldali” ellenségképér?l, részletesen tárgyalja a prominens kisgazda és kereszténydemokrata politikusok sorsát, illetve nyomon k?veti a háború el?tti széls?jobboldalhoz k?thet? mozgalmak utóéletét is. E hiánypótló k?tet kit?n? írásai nem csupán arra világítanak rá, hogy a jobboldali hagyományok hogyan élték túl búvópatakszer?en a háborút k?vet? fél évszázadot, de a ma jobboldalinak tekintett attit?d?ket és mentalitásokat is jobban érthet?vé teszik.

Hogyan váltak a lovak az emberiség kiszolgálóivá?A lovak évezredek óta jelen vannak az emberek életében: hatalmas erejüket és engedelmességüket kihasználva dolgoznak, küzdenek, hódítanak.De hogyan lehetséges, hogy a 60-65 millió éve a F?ld?n él? állatokat végül az ember igába hajthatta? Ez a regény err?l is szól, fantasztikus, mesés elemekkel telet?zdelve. Kül?n?s mozzanat a t?rténetben a lovak találkozása az emberekkel, akik a F?ldész nev?, egy a F?ldh?z hasonló élhet? bolygóról érkeztek, és egyedül ezekben csodás állatokban találták meg azt az akarater?t és intelligenciát, ami alkalmassá teszi ?ket majd a f?ldi emberi társadalmak kialakítására.Fuli Sándor kalandos regénye az életigenlésr?l felhívja fiatal olvasói figyelmét a minden nehézséggel való bátor szembenézés fontosságára.

A Kádár-kori titkosszolgálatok m?k?dése a rendszerváltás óta mind a mai napig a magyar k?zélet egyik meghatározó és kibeszéletlen témájának számít. Az 1962-ben új m?k?dési kereteket kialakító egykori szervezet legismertebb részlege – els?sorban egyes k?zéleti szerepl?k utóbb leleplez?d? ügyn?kmúltja miatt – a bels? elhárítással foglalkozó III/III. Csoportf?n?kség lett. E részleg tényleges tevékenysége ugyanakkor ma is csak t?redékesen ismert, mik?zben továbbra is számtalan félreértés, legenda és mítosz él a III/III-mal kapcsolatban. TABAJDI G?BOR k?tete az elmúlt évek kutatási eredményeinek felhasználásával a pártállami titkosszolgálatok, azon belül is a bels?reakció-elhárítás m?k?désének átfogó krónikáját adja. A k?nyv az események id?rendi tárgyalása során a sok esetben félrevezet? ügyn?kt?rténetek helyett magára a szervezetre helyezi hangsúlyt, így a jól dokumentálható, konkrét esetek kapcsán a bels? elhárítás nagyszabású akciói mellett a III/III-asok mindennapjait befolyásoló egyéb hatásokat is igyekszik bemutatni, a pártutasítások fogadtatásától kezdve a szabadid?s tevékenységeken át egészen az állomány társadalmi helyzetéig. Az egyes szócikkekhez tartozó események arra is rávilágítanak, hogy a ?létez? szocializmus” világában milyen hétk?znapi tevékenységi formák válhattak politikai kérdéssé, és melyek voltak azok, amelyek a hatalom megtorló intézkedéseit kiváltották. A szócikkekkel párhuzamosan futó k?zt?rténeti kronológia és a kor hangulatát megidéz? dokumentumok ugyanakkor eddig kevésbé érzékelt ?sszefüggéseket is megvilágítanak. A Budapest a diktatúrák árnyékában cím? nagy siker? t?rténelmi útikalauz szerz?je új néz?pontból, a III/III szervezeti oldaláról láttatja e sz?k három évtized t?rténéseit, és ennek k?sz?nhet?en az olvasó el?tt oldalról oldalra feltárul a pártállami Magyarország titkos t?rténete. A Kádár-kori titkosszolgálatok m?k?dése a rendszerváltás óta mind a mai napig a magyar k?zélet egyik meghatározó és kibeszéletlen témájának számít. Az 1962-ben új m?k?dési kereteket kialakító egykori szervezet legismertebb részlege – els?sorban egyes k?zéleti szerepl?k utóbb leleplez?d? ügyn?kmúltja miatt – a bels? elhárítással foglalkozó III/III. Csoportf?n?kség lett. E részleg tényleges tevékenysége ugyanakkor ma is csak t?redékesen ismert, mik?zben továbbra is számtalan félreértés, legenda és mítosz él a III/III-mal kapcsolatban. TABAJDI G?BOR k?tete az elmúlt évek kutatási eredményeinek felhasználásával a pártállami titkosszolgálatok, azon belül is a bels?reakció-elhárítás m?k?désének átfogó krónikáját adja. A k?nyv az események id?rendi tárgyalása során a sok esetben félrevezet? ügyn?kt?rténetek helyett magára a szervezetre helyezi hangsúlyt, így a jól dokumentálható, konkrét esetek kapcsán a bels? elhárítás nagyszabású akciói mellett a III/III-asok mindennapjait befolyásoló egyéb hatásokat is igyekszik bemutatni, a pártutasítások fogadtatásától kezdve a szabadid?s tevékenységeken át egészen az állomány társadalmi helyzetéig. Az egyes szócikkekhez tartozó események arra is rávilágítanak, hogy a ?létez? szocializmus” világában milyen hétk?znapi tevékenységi formák válhattak politikai kérdéssé, és melyek voltak azok, amelyek a hatalom megtorló intézkedéseit kiváltották. A szócikkekkel párhuzamosan futó k?zt?rténeti kronológia és a kor hangulatát megidéz? dokumentumok ugyanakkor eddig kevésbé érzékelt ?sszefüggéseket is megvilágítanak. A Budapest a diktatúrák árnyékában cím? nagy siker? t?rténelmi útikalauz szerz?je új néz?pontból, a III/III szervezeti oldaláról láttatja e sz?k három évtized t?rténéseit, és ennek k?sz?nhet?en az olvasó el?tt oldalról oldalra feltárul a pártállami Magyarország titkos t?rténete.