Discursul acesta ?ndr?gostit este structurat din termeni care apar?in filosofiei sau esteticii, fiind grefat pe structura de discurs a celui mai prestigios mit al poeziei: mitul lui Orfeu ?i Euridice. Acest mit reprezint? cadrul unei fenomenologii a c?ut?rii ?i cunoa?terii Fiin?ei, care arunc? o lumin? ?n ad?ncul fenomenologiei Operei. Autorul porne?te de la premiza c? sensul unei opere nu poate fi c?utat ?i cunoscut dec?t ?n orizontul Fiin?ei. Poezia liric? la care se restr?nge demersul teoretic ?i critic al lucr?rii poate vorbi nu numai despre prezen??, ci ?i despre absen?a Fiin?ei, altfel spus, at?t despre ce este, c?t ?i despre ce nu este Fiin?a. Orice fenomenologie devine, ?n cele din urm?, ontologie. Periplurile hermeneutice sunt f?cute prin opera unor poe?i ca, bun?oar?, Eminescu, Barbu, Arghezi, Nichita.

Chipul cotropit pe partea dreapt de urmrile unei intervenii chirurgicale pstreaz, n mare, farmecul i drzenia. Prul strns n cretet i barba abundent te-ar trimite cu gndul la marii pontifi hiperboreeni sau la preoii taoiti, dac vioiciunea i gesticulaia nu te-ar opri la timp. tie multe, dar mrturisete puine. Viaa l-a fcut prudent. Cine i va dezvlui spiritul profund Poetul i savantul nu au fcut niciodat concesii. Nici omul nu are pe contiin fapte grandilocvent-regretabile, dei a stat sub vremi, iar ideologia marxist i-a fcut pe muli s-i ascund spiritul critic.“ – Gheorghe Postelnicu

„Mai devreme decât niciodat?“, cum scriam într-un vers de tinere?e, ajunge la tipar materia înjum?t??it?, v?muit? a jurnalului meu de scriitor din perioada 1979-1989; cel din anii anteriori s-a pierdut, nu mai are rost s? explic în ce fel. Iar materia jurnalelor mele din perioada de dup? 1989, structurat? în dou? volume: Lamenta?iile uitucului ?i Gândirea înceat?, î?i a?teapt? editorul. ?i, implicit, cititorii…

Cum dispare, cu de la sine putere, realismul socialist, transform?ndu-se – ?n textele publicate dup? ‘90 – ?ntr-un ?realism atroce“, ce oglinde?te p?r?ile ?ntunecate ?i incendiare ale existen?ei? Minimonografia Nicoletei S?lcudeanu, critic, profesor ?i istoric literar, r?spunde sugestiv ?i pertinent la aceast? ?ntrebare, cartea ei constituind-o un manual indirect de istorie a literaturii postdecembriste. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

ncepnd cu Grdina magistrului Thomas (1995), care reprezint debutul su editorial, tefan Borbély se recomand ca un critic eliberat de marotele locale, dezinhibat de complexe endemice i dotat cu o deschidere hermeneutic n care referinele creative principale par a fi acelea germane (Nietzsche, Freud, Jung, Kafka, Hermann Hesse i Thomas Mann). Autorul tezei de doctorat De la Herakles la Eulenspiegel. Eroicul (publicat sub form de carte n 2001) reuete s depeasc handicapul speculativ att de flagrant pentru critica noastr postbelic, rmas la stadiul unui orizont de ateptare provincialist, n imposibilitate de a lua contact cu ideile critice din alte pri i a se sincroniza normal cu demersul interdisciplinaritii. Alonja deschiderii comparatiste, ca i apetitul tririi nietzscheene a ideilor fac din tefan Borbély o personalitate critic n expansiune. El este un hermeneut de descenden eliadist care cerceteaz topologia auroral a umanitii, subsumnd-o categoriei eroicului, n perimetrul creia se pot decela fundamentele culturii i civilizaiei mediteraneene. Prin opera de cercettor i culturolog avizat, tefan Borbély este un exemplu important de integrare a criticii noastre postdecembriste n sfera hermeneuticii europene.“ – Marin Mincu

O carte-eveniment, alc?tuit? din dialoguri cu Ana Blandiana, Nicolae Breban, Augustin Buzura, Ion Iano?i, Gabriela Melinescu, Irina Petra?, Dumitru Radu Popa, Alex ?tef?nescu ?i Ion Vianu. Un manual indirect de istorie, realizat de cunoscuta scriitoare (romanciera, poeta ?i eseista) ?n baza m?rturiilor unor oameni de cultur? de prima m?n?, posibile modele europene, care – ?n falsa tranzi?ie interminabil? – aleg, iar ?i iar, voca?ia, atipica meserie de scriitor, r?m?n?nd – martori impar?iali ?i aten?i – mereu ?n prim plan. O carte extrem de dens?, actual?, un fragment dintr-o posibil? istorie a mentalit??ilor. ?Aceast? carte a ap?rut din nevoia de prietenie; a fost adunat?, treptat-treptat, ?n ritmurile felului meu de a fi, uneori-adeseori, catastrofic de ?ncet. Interlocutorii mi i-am ales, i-am c?utat, am ?ncercat s?-i "tachinez" cu ?ntreb?ri, temele discu?iilor converg?nd, firesc, de fiecare dat?, spre o arie de preocup?ri, care ne unesc mai mult dec?t ne despart. Fie ca dialog?m cu Ion Iano?i, fie cu Nicolae Breban, fie cu Ana Blandiana, fie cu Augustin Buzura, fie cu un alt interlocutor, de fiecare dat?, voiam s? aflu – folosind ca instrument, iar uneori ca arm? (din apanajul retoricii, de buna seam?) ?ntreb?rile; unele dintre acestea, da, naive, st?ngace, ?n schimb vii, mereu vii! – cum a rezistat fiecare dintre ei, cum a reu?it s?-?i construiasc? un destin, cum a izbutit s? fie, sa r?m?n? el ?nsu?i/ea ?ns??i ?i s? nu se pr?bu?easc?, cum a izbutit fiecare s? nu renun?e la lupta pentru sine ?nsu?i, pentru cultura rom?n?? Cu unele dintre personajele acestei c?r?i – dac? acceptam ca fiecare scriitor e un personaj, iar literatura este o singur? carte unic? – vreau s? cred c? m-am ?mprietenit, descoperindu-le, redescoperindu-le de fiecare dat?; ?mi place s? cred c? fiecare, aproape fiecare dintre invita?ii mei – ?ntr-un fel sau altul – m-a marcat, m-a f?cut s? m? reapropii altminteri de literatur?, de lectur?, de carte, s? v?d altminteri c?teva lucruri nelipsite pentru mine de greutate, sau – ?i mai important ! – m-a ajutat (uneori, f?r? s? ?tie!) sa r?m?n aceea?i, adic? s? nu m? schimb. Adesea, c?ut?nd prezen?a scriitorilor, de fapt c?utam o calitate la care ?ntunecat?, ?ntortocheat? de mine ajunge greu, c?teodat?, foarte greu: senin?tatea. Apoi… c?utam oameni de litere vii, scriitori ?n carne ?i oase – cum spuneam ?n adolescen??, ?i, iat?, mai spun ?i la cei circa patruzeci de ani – c?rora nu le este str?in cultul prieteniei, cultul voca?iei, cultul lucrului bine f?cut, al lucrului "rotund", cum afirm? un personaj din unul din romanele mele. Apoi… da, nu ascund, c?utam ceea ce se nume?te "complicitate" ?ntr-o lume cultural? postdecembrist? pestri?-amar?, desp?r?it? ?n grupuri, biserici, pui de catedrale. Marea majoritate a protagoni?tilor acestei c?rti de altminteri sunt mari lupi singuratici; ?i mi-a f?cut pl?cere s?-i ?ndemn s? vorbeasc? despre felul ?n care trateaz? solitudinea, via?a, literatura, contemporaneitatea. (Aura Christi)

Cassian Maria Spiridon e un fervent al fragmentului liric, al concentratului capabil a fixa poezia. Spa?iul ?i timpul verbului se contrag astfel la minimalul semn al substan?ei, ungarettian urm?rite ?n sensul unor fugitive contacte ale universului l?untric cu cel exterior, ?nconjurate de magia t?cerii. Pe deasupra oric?rei dezvolt?ri, resim?ite ca parazitare, fragmentul e suveran ca loc privilegiat al poeziei. Dac? Paul Valery afirm? c? partea cea mai profund? a omului e pielea sa, ?n?elegem alarma nivelului senzorial, ?ncordarea sim?urilor ?n vederea ?ntegr?rii ?n real a fiin?ei. Se ajunge astfel la o poetic? a sim?urilor. Aceasta restaureaz? concretul ?n drepturile lui de atotputernic? imaginea a lumii. Cassian Maria Spiridon tr?ie?te liric prin concret, ?nlocuind sublimarea experien?elor sale suflete?ti printr-o decupare ghidat? de acuitatea contemplativ?. (Gheorghe Grigurcu)Pozi?ia individual? a unui Cassian Maria Spiridon, interiorizat, divizat ?i iscoditor (dup? o copil?rie frustrat?), comport? st?ri de opozi?ie, accente de orgoliu ?i tentative (e?uate) de ini?iere ?ntr-un umanism f?r? tenebre. Ca?iva dintre contemporanii s?i mai v?rstnici ?i sunt aproape. (…) Problematiz?nd, la modul ?nalt, d?nd prioritate cerebralit??ii ?i ?nc?dr?ndu-se axial ?n fluxul psiho-nevrotic al momentului sau, Cassian Maria Spiridon opune decorativismului ?i transparen?elor ?nsemnele unei vie?i interioare fr?m?ntate. Poezia sa, de un lirism ideizat, e jurnalul superior-ceremonios al unui melancolic de extrema luciditate. (Constantin Ciopraga)

Volumele de dialoguri (vor fi trei ?n total) socratice adun? convorbiri cu personalit??i ale culturii ?i literaturii na?ionale, realizate ?n libertate, ?ncepind cu 1990. Ele au fost publicate ?n diverse reviste, ?n principal ?Convorbiri literare“ ?i ?Poezia“, dar ?i ?n ?Dacia literar?“, ?Poesis“, ?Hyperion“ ?.a. Dialogurile se succed ?n ordinea apari?ie ?i reflect? fr?m?nt?rile culturale, literare, politice ale momentului, de interes peren ?i constant privind biografia artistic? a personalit??ii intervievate. Dialogurile sunt vii, atractive, instructive ?i mereu actuale prin problematic? abordat?. Participan?ii la acest veritabil banchet platonician din primul volum, Democra?ia oblig? idiotul sa stea al?turi de geniu (310 pagini), sunt: Petre ?u?ea, Ana Blandiana, Alexandru Zub, Ioan Alexandru, Dimitrie Gavrilean, Mihai Ursachi, Cezar Iv?nescu, Svetlana Paleologu-Matta, ?erban Cantacuzino, ?tefan Avadanei, Cristian Simionescu, Luca Pi?u, Lauren?iu Ulici, Corneliu ?tefanache, Ioana Cr?ciunescu, Paul Goma, Monica Lovinescu, Ilie Cleopa, George Astalos, Marin Mincu, Liviu Ioan Stoiciu, Dan M?nuc?, Costache Ol?reanu, Sorin Vieru, Gellu Dorian, Alex ?tef?nescu, Nicolae Manolescu, Ilie Constantin.

Este un autoportret al cunoa?terii personale, un autoportret schi?at ?n timp real, sub ochii cititorului, pe m?sura ce Lara ia cuno?tin?? de st?rile emo?ionale prin care trece, ??i analizeaz? sentimentele, rezultatul posibilelor ac?iuni, analizeaz? deciziile pe care le ia, consecin?ele posibile. Dilema declarat? a Larei este: cum ?mpaci nevoia inimii pentru noutate, pentru tr?iri spontane, cu monotonia mariajului, chiar dac? acesta e fericit? Con?tiin?a sa este prins? ?ntre dragostea pentru so?ul cu care ?tie c? se potrive?te ca structur? ?i pe care ?l iube?te, ?i efervescen?a aventurii cu un alt b?rbat, care ?i furnizeaz? spontanul dup? care t?nje?te. Romanul se concentreaz? pe amant ?n mod deliberat. Lara este perfect con?tient? de r?ul pe care ?l produce celor trei personaje ?mplic?te: so?, amant, ?i ei ?ns??i. Perioada ?n care este creat ?i definitivat autoportretul sunt ultimii ai comunismului, anii ?n care priva?iunile impuse popula?iei sem?nau mai degrab? cu priva?iunile unui r?zboi. Cu toate acestea, eroina se concentreaz? cu ?nc?p???nare pe iubirea ei, pe mi?c?rile sufletului ei, refugiindu-se ?n tr?irile proprii ?i reu?ind astfel s? se salveze de autocomp?timire ?i s? supravie?uiasc? ?ntr-o aparent? normalitate.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

A Dublinban nevelkedett John Kavanagh vékony dongájú k?ly?k volt, akit az iskolában rendszeresen kínoztak és vertek a társai. Miután tinédzserként egyszer ?sszeverték az utcán, mert próbált egy járókel? védelmére kelni, úgy d?nt?tt, megtanulja megvédeni magát. Nem sokkal kés?bb már sportolókat edzett egy apró pajtában, és megszervezte ?rország els? kevert harcm?vészeti rendezvényeit. Aztán egy napon egy pimasz k?ly?k sétált be az edz?termébe. Conor McGregornak hívták. Az ír fiú a semmib?l érkezett, és néhány év alatt a világ egyik legismertebb sportolója lett… Két súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett… Ma már egymilliárd forintért száll ketrecbe, és felkerült a világ legjobban keres? sportolóinak százas listájára… Szórakoztató stílusával, hipszter külsejével igazi médiasztár lett, és arra készül, hogy meccseivel futballstadionokat t?lt meg…Ebben a k?nyvben John Kavanagh két leny?g?z? élett?rténetet mesél el: a sajátját és McGregorét, mik?zben végigk?veti az MMA robbanásszer? elterjedését az egész világon. Kavanagh a ?Gy?zz vagy tanulj!” mottót a zászlajára t?zve már nemcsak a világ egyik legelismertebb trénere, hanem képvisel?je egy eszmének, amelynek lényege a kitartás, és a pozitív világszemlélet. Mert mik?zben ott állt az egész világ csodálatát kivívó McGregor mellett a legnehezebb pillanatokban és legnagyobb diadalok perceiben is, megtanulta, mit jelent a becsvágy, a fegyelem, a csalódás – mit jelent beteljesíteni valakinek az álmait. "Mindenkinek, aki tudni szeretné, hogyan k?vesse az álmait – egészen a célig." – Tony Parsons"Vannak emberek, akik képesek a feje tetejére állítani a világot. John Kavanagh és Conor McGregor ilyenek." – S. Kovács ?dám A szerz?r?lJohn Kavanagh, a Straight Blast Gym ?rország vezet?je, a világ egyik leghíresebb kevert harcm?vészeti edz?je. Versenyz?i k?z?tt találjuk a UFC pehely- és k?nny?súlyú bajnokát, Conor McGregort.

A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…

Romanul e captivant, bine scris, n ciuda unor efuziuni retorice prea lungi pe alocuri, care puteau fi scurtate. Un text elaborat de ctre un crturar, cu lecturi din Schopenhauer, Nietzsche, Jung sau Dostoievski fcute n profunzime, temeinic. n consecin, e un roman n care simbolurile apar la tot pasul, incifrate n text, n tehnica unui modernism hermeneutic care nu poate fi scos din ecuaie (…). Strict tehnic, ne aflm n faa unui Bildungsroman construit pe un scenariu clasic, de iniiere: tnrul Matei (toate numele sunt luate din Biblie…) interiorizeaz sfietor, dramatic moartea prematur a tatlui su, David, pierdut ntr-un accident de main pe Valea Oltului, se afl n conflict deschis cu mama sa, Riri, femeie pragmatic, dar intrat n faza unui deficit de cldura uman, mascat prin nervozitate, i i fixeaz ntreaga afeciune pe fiina compensativ a bunicului, Grig, mort i el spre sfritul romanului, i pe aceea a profesorului universitar Semion Ruda, stilat, elevat, aristorcatic, un concitadin de ocazie i tat-surogat, cruia, n cele din urm, protagonistul romanului i datoreaz relansarea intelectuala – viitor student n filosofie – i formarea literar, ca romancier, talentul compensativ al scrisului descoperindu-i-l oarecum fr premeditare sau ndemnuri din afar, ca pe o efervescen intern a propriei sale fiine. (tefan Borbély)Viaa cotidian este transferat n interioritate, iar tensiunile generatoare de suspans sunt direcionate ctre aceeai nevoie urgent de a deveni. Eroii Aurei Christi sunt fpturi aflate ntre lumi, ntre vrste, ntre maluri. (Irina Ciobotaru)Intenia vdit a autoarei este aceea de a explora personajele pn n adncul firii lor, astfel nct nu aciunea s stea n prim-plan, ci caracterele. (Bogdan Mihai Dasclu)

Aceasta nu este o arc? a salv?rii, a speran?ei, a regener?rii suflete?ti, nici locul ?n care personaje-kamikaze arunc? ?n jur ?n timpul sacrificiului lor, bun?tate, generozitate, bl?nde?e, ?n?elepciune, cump?tare. E o arc? simbolic?. Fictiv?, sau e chiar lumea noastr? condamnat? s? pluteasc? ?n deriv? pe un ocean sub care p?nde?te un tzunami apocaliptic? Da, ?ntr-adev?r, Breban nu neglijeaz? nici o specie, sunt toate conservate aici, e destul s? ?nl?turi dificila, fragila ?i totu?i rezistenta perdea ?esut? din mii de pagini de carte, ca s? descoperi o umanitate crud?, pe care mul?i dintre noi, dintre cititori sau autori avem tendin?a de a o evita, tendin?a de a o machia, de a-i face opera?ii estetice… Arca are capaciatatea de a re?nvia din cenu?a ?i de a ne propune o c?l?torie imaginar? spre o alt? dimensiune, ?ncerc?nd s?-i salveze deopotriv? pe credincio?i ?i pe atei, pe puternici ?i pe cei slabi, pe victime ?i pe c?l?i, pe mae?tri ?i pe discipoli, pe slugi ?i pe st?p?ni. Tu alegi de care parte vrei s? te afli, ?n afara arcei, pe arc? sau ?n structura ei intim? fragil? ?i totu?i rezistent?, capabil? s? te duc? spre cele mai insolite teritorii care ?nc? nu au fost inventate ?i pe care doar acul busolei lui Breban le indic? ?i le plaseaz? pe o hart? altfel inaccesibil?.

Edi?ia de fa?? o reproduce ?ntocmai pe cea din 1966 care a v?zut lumina tiparului la Editura pentru literatura ?i este menit? s? repun? – laolalt? cu alte titluri editate de noi – ?n circula?ie numele ?i opera unui mare profesor de filosofie ?i a unui important om de cultur? din perioada interbelice. Edi?ia este structurat? pe c?teva capitole, cum ar fi bun?oar? ?Amintiri din copil?rie ?i tinere?e“, ?Amintiri culturale, didactice ?i politice“, cuprinz?nd, ?ntre altele, ?i coresponden?a cu Titu Maiorescu, conferin?e ?i cursuri ?inute la Viena, Paris, Geneva, Praga, Oslo ?i Bruxelles. ?Petrovici a avut o via?? fracturat?. ?ntr-o vreme, a urcat n? pe Everestul performan?ei ?i al recunoa?terii publice, de unde, atunci c?nd istoria s-a virusat de o ideologie apocaliptic?, s-a pr?bu?it direct ?n groapa Marianelor, b?ntuit? de tot felul de silnicii ?i nes?buin?e. Mult? vreme s-a am?git cu in?elesul m?ng?ietor al filosofiei, a?a cum i-l h?r?zise cei vechi, dar s-a ?i ?nfiorat de mizeriile ei, atunci c?nd a v?zut-o dec?zut? ?n condi?ia de surogat ideologic. Oare trebuia, dup? ce a privit lumea prin sp?rtura pe?terii lui Platon, s-o p?ndeasc? ?i din spatele gra?iilor ?i ale z?voarelor trase? Vremurile noi, rascolnice, l-au g?sit total nepreg?tit. Glasul s?u, obi?nuit s? peroreze ?n aule universitare, ?n Camera, ?n Academie, ?n cadrul unor fastuoase reuniuni interna?ionale a fost, pentru multe decenii, obligat la t?cere.“ (Ionel Necula)

Un fast spectacol despre feminitate, moarte ?i alte teme eterne, ne ofer? de ast? dat? redutabilul eseist, istoric ?i critic literar Irina Petra?, despre care Marin Mincu scria c? este ?cel mai “b?rbat“ critic al nostru“. ?Demersul constituie o modalitate de a-?i apropia moartea, propria moarte, de a o studia sub lupa m?ritoare, de a o ?ine deliberat, zi de zi, ceas de ceas, al?turi, ?n imediata proximitate, pentru a te impulsiona s? fii c?t mai mult, c?t mai decis ?n spirit, pentru a te determina s? te investe?ti ?n toate cu ?ntreaga-?i fiin??, una dintre limitele c?reia e moartea-cea-cotidian?, pentru a te remodela, sim?ind atingerea botului mor?ii, pentru a recurge la travaliul dep??irii de sine prin crea?ie. A nu te obi?nui cu vecin?tatea mor?ii, obi?nuindu-te ?n acela?i timp, a realiza eficienta ei, adun?ndu-te, sporindu-?i eficien?a, a fi, ?n pofida con?tiin?ei tragice a finitudinii umane – iat? o piatr? de ?ncercare, iat? un examen major, la care au c?zut nu pu?ini. Cei ce-au rezistat constituie pentru Irina Petra? un fast obiect de studiu, care, fiind cercetat cu acribia unui colec?ionar, nelipsit de o redutabil? experien?? ?n domeniu, alc?tuiesc o galerie acoperit? cu oglinzi, ?n care, v?z?nd reflectat propriul univers, propriile spaime, frici, angoase, nelini?ti, autorul se supune, el ?nsu?i, din spirit de fair play, dar ?i dintr-un subtil, rafinat amestec de sado-masochism intelectual, unui examen: ?i va rezista co?ul pieptului? va ?ti sa r?spund?? dar s? reziste? Ei, mon?trii sacri… au rezistat, descriind modul ?n care se men?in pe muchia abisului, ?n care ?i-au v?zut propriul chip, contemplat de cineva…“ (Aura Christi)

Editorul, criticul ?i istoricul literar clujean Irina Petra? propune lectorilor un studiu despre locurile favorite din literatura rom?n? ?i cea universal?, paginile de teorie literar? oferind nu pu?ine repere asupra predilec?iilor clasicilor autohtoni de la Eminescu ?i Creang? p?n? la Norman Manea ?i Marta Petreu. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Lidia Lazu semneaz? o poezie delicat-confesiv?, parcelat? pe momente distincte, cu o structur? de jurnal. De?i termenul structur? e oarecum inadecvat acestei materii de fr?gezimi ce se transcriu ca atare, f?r? grija unei osaturi, a unui tipar ce i-ar st?njeni fluiditatea, evanescent?. Fiin?a respir? neconstr?ns? de nimic, supus? doar clipei, ?nc?nta?iei tranzitoriului. A?tept?rile sale sunt naiv-fabuloase, ?n continuitatea unei copil?rii care nu s-a epuizat, care-?i tr?ie?te intens uimirile, dezvolt?ndu-le fin imaginativ... O atare autoscopie fantezista este rodul unei virtuozit??i a simplit??ii. Coeziunea textului se produce ?n jurul acestei neputin?e de a accepta ordinea pragmatic?, meschin?ria, ?n numele unei candori funciare. La polul opus criticismului luciferic, poeta se d?ruie lumii nu doar prin contempla?ie, ci ?i printr-un soi de automatism existen?ial, l?s?ndu-se ?n voia lui, sublim lipsit? de voin??. Ceea ce e o moral? a extazului. (Gheorghe Grigurcu)

Titlul se refer? la ceea ce autorul c?r?ii consider? esen?a mitului faustic: surmontarea limitelor cunoa?terii ?i tenta?ia spre ceea ce exist? dincolo, necunoscutul sau imposibilul ?n ordinea normal? a lumii. Tenta?ia limitei ?i limita tenta?iei este o investigare critic? a ideilor ?i motivelor din perspectiva unui comparatism orientat spre filosofie ?i estetic?, pe care profesorul universitar clujean, Vasile Voia, l-a practicat consecvent ?n cariera sa.

Drept cadru general al discu?iei noastre propun o poetic? a traducerii. Dup? p?rerea mea, aceast? disciplin? – al c?rei teritoriu ?nc?lca (ba chiar ??nc?leca“) domeniile lingvisticii teoretice ?i aplicate, teoriei literaturii ?i crea?iei literare – se pliaz? pe modelul actului comunic?rii. Dup? cum se ?tie, actul respectiv implic? un produc?tor de mesaje, mesajul sau textul produs ?i un receptor sau lector (care arareori e unul cu totul pasiv; cel mai adesea el exercit? func?ia de interpret al mesajului ori textului).S? observ?m acum c? procesul traducerii este compus de fapt din dou? acte de comunicare ?nl?n?uite, dintre care primul se desf??oara ?n spa?iul limbii ?i culturii de plecare, adica al Limbii sursa, iar cel?lalt ?n sfera limbii ?i culturii de destina?ie, altfel spus a Limbii ?int?. Traduc?torul reprezint? veriga de leg?tura dintre cele dou? segmente, c?ci lui ?i incumb? at?t lectura ?i interpretarea textului surs?, c?t ?i producerea textului ?int?.