Н?л Фер?юсон зауважу?: ?Ще на початку XV стол?ття сама лише думка про те, що наступн? п’ять стол?ть Зах?д буде дом?нувати над рештою св?ту, здалася б дуже дивною. А вт?м, це сталося?. ? нин? могутн?сть Заходу вража? нав?ть найбагатшу уяву... То чому ж так трапилося? Чому ?вропа, що на 1500-й р?к поступалася Сходу за багатьма показниками — економ?чними, технолог?чними, демограф?чними, — зум?ла р?зко рвонути уперед ? досягти безперечного св?тового панування? Як? складов? усп?ху зах?дно? цив?л?зац??? Саме ц? дражлив? питання украй см?ливо, часом нав?ть зухвало, а проте надзвичайно захопливо висв?тлю? Н?л Фер?юсон.

Що робити, якщо ваша дитина надто активна, емоц?йна, вразлива, чутлива... словом, надзвичайна???У ц?й книжц? талановитий педагог ? дбайлива мама Мер? Ш?д? Курс?нка д?литься з батьками ун?кальним досв?дом, ?нформац??ю ? стратег?ями виховання, набутими за багато рок?в роботи в дитячому центр?. Вона допоможе вам зрозум?ти причини дивно? повед?нки дитини, знайти ?? сильн? та слабк? сторони, гасити конфл?кти й емоц?йн? атаки, обрати школу, вир?шити проблеми ?з засинанням ? прокиданням тощо. Кредо авторки — ?Розвиток, а не досконал?сть!? — вже стало базовим принципом виховання у м?льйонах с?мей по всьому св?т?.??

Andersena pasakas: ?Lakstīgala”, ?Sliktais princis”, ?Rū?ītis”. Trīs brīni??īgas, visiem zināmas un lasītāju iecienītas pasakas vienā grāmati?ā. ?Lakstīgala” - tā ir skaista pasaka par necilu putni?u, kas dzīvoja kāda ?īnas ?eizara dārzā. Lakstīgalas burvīgās dziesmas spēja sagādāt ne tikai prieku, bet arī dziedināja slimo ?eizaru. ?? ?Sliktais princis” – ?ī pasaka vēstī par cietsirdīgu un ne?ēlīgu valdnieku, kur? nolēma gūt varu pār visu pasauli, pastāvīgi karojot. ?Rū?ītis” – tas ir stāsts par elfu, kur? pārticībā dzīvoja bagāta tirgotāja mājā un kuru sajūsmināja nabadzīga studenta, grāmatu un dzejas cienītāja, pasaule. ? Andersena pasakas ir burvju stāsti, kuros apslēptas svarīgas patiesības un morāles vērtības. Tās iepriecina mūsdienu bērnus tāpat kā pirms gadiem vi?u vecākus un vecvecākus.? Katra pasaka ir veidota ar skaistām un krāsainām ilustrācijām.

O que poderá talvez deixar mais intrigado o leitor que pela primeira vez se depare com o título Travessias pela Literatura Portuguesa: estudos críticos de Saramago a Vieira é a aparente anomalia na disposi??o dos nomes que aparecem em subtítulo: de Saramago a Vieira. N?o faria mais lógica de Vieira a Saramago? No entanto, quando percorremos o conjunto de oito artigos que comp?em este volume, compreendemos que eles n?o est?o dispostos por ordem cronológica.

Osnovu svake pri?e ove zbirke ?ini istra?ivanje emotivnog i erotskog u odnosu dve ?ene, ali ovo ?tivo nije samo to; Ana Kala se poigrava sa ?anrovima, pa je njena osnovna tema nekada obra?ena kao romansa, nekada kao triler, a nekad kao nau?na fantastika.Knjiga sadr?i veoma eksplicitne opise erotskih scena i nije namenjena maloletnicima, kao ni onima koji su neskloni kvir literaturi.

Il libro della giungla di Rudyard Kipling è tra i romanzi per ragazzi più amati. Si presenta come una raccolta di racconti a cui ha fatto seguito Il secondo libro della giungla nel 1895. Le storie del libro della giungla narrano del piccolo Mowgli, "il cucciolo d’uomo" rapito da una tigre, Shere Khan, e poi adottato dai lupi che lo educano insegnandogli come riuscire a sopravvivere nella giungla.

Disciplina affascinante e misteriosa, la Selfica permette di realizzare oggetti in metallo, inchiostri e colori in grado di interagire positivamente con l’ambiente e permettono a chi li possiede di aumentare il benessere personale, la sensibilità, l’equilibrio psicofisico. Le “self”– siano esse gioielli, strutture per l’ambiente o quadri – aiutano chi le usa a conoscere meglio se stessi e a entrare in contatto con dimensioni energetiche e campi di informazioni differenti da quelli in cui siamo normalmente immersi. La Selfica – sviluppata attraverso le ricerche e gli insegnamenti di Oberto Airaudi, Falco Tarassaco, ispiratore di Damanhur, Federazione di Comunità – è in realtà un’arte-scienza antichissima, già conosciuta da molti popoli del passato. Questo libro racconta le sperimentazioni di numerosi ricercatori e appassionati, raccolte dall’Autrice, protagonista a sua volta di molte esperienze appassionanti. ? un viaggio in una nuova dimensione dove tempo, spazio, emozione e memoria rispondono a leggi molto diverse da quelle a cui siamo abituati...

Quaranta anni di storia di Damanhur, raccontati da chi li ha vissuti di persona. Il racconto della giornata di un damanhuriano, per comprendere come si vive, si pensa, si cresce in quella che oggi è la comunità spirituale laica più grande in Italia.

Micrographia is a historic book by Robert Hooke, detailing the then thirty-year-old Hooke's observations through various lenses. Published in September 1665, the first major publication of the Royal Society, it was the first scientific best-seller, inspiring a wide public interest in the new science of microscopy. It is also notable for coining the biological term cell. Observations: Hooke most famously describes a fly's eye and a plant cell (where he coined that term because plant cells, which are walled, reminded him of a monk's quarters). Known for its spectacular copperplate engravings of the miniature world, particularly its fold-out plates of insects, the text itself reinforces the tremendous power of the new microscope. The plates of insects fold out to be larger than the large folio itself, the engraving of the louse in particular folding out to four times the size of the book. Although the book is best known for demonstrating the power of the microscope, Micrographia also describes distant planetary bodies, the wave theory of light, the organic origin of fossils, and various other philosophical and scientific interests of its author. Publication: Published under the aegis of The Royal Society, the popularity of the book helped further the society's image and mission of being "the" scientifically progressive organization of London. Micrographia also focused attention on the miniature world, capturing the public's imagination in a radically new way. This impact is illustrated by Samuel Pepys' reaction upon completing the tome: "the most ingenious book that I ever read in my life." Hooke also selected several objects of human origin; among these objects were the jagged edge of a honed razor and the point of a needle, seeming blunt under the microscope. His goal may well have been as a way to contrast the flawed products of mankind with the perfection of nature (and hence, in the spirit of the times, of biblical creation). About Author: Robert Hooke (1635 – 1703) was an English natural philosopher, architect and polymath.His adult life comprised three distinct periods: as a scientific inquirer lacking money; achieving great wealth and standing through his reputation for hard work and scrupulous honesty following the great fire of 1666, but eventually becoming ill and party to jealous intellectual disputes. These issues may have contributed to his relative historical obscurity. He was at one time simultaneously the curator of experiments of the Royal Society and a member of its council, Gresham Professor of Geometry and a Surveyor to the City of London after the Great Fire of London, in which capacity he appears to have performed more than half of all the surveys after the fire. He was also an important architect of his time – though few of his buildings now survive and some of those are generally misattributed – and was instrumental in devising a set of planning controls for London whose influence remains today. Allan Chapman has characterised him as "England's Leonardo".Robert Gunther's Early Science in Oxford, a history of science in Oxford during the Protectorate, Restoration and Age of Enlightenment, devotes five of its fourteen volumes to Hooke.Hooke studied at Wadham College during the Protectorate where he became one of a tightly knit group of ardent Royalists led by John Wilkins. Here he was employed as an assistant to Thomas Willis and to Robert Boyle, for whom he built the vacuum pumps used in Boyle's gas law experiments. He built some of the earliest Gregorian telescopes and observed the rotations of Mars and Jupiter. In 1665 he inspired the use of microscopes for scientific exploration with his book, Micrographia. Based on his microscopic observations of fossils, Hooke was an early proponent of biological evolution. He investigated the phenomenon of refraction, deducing the wave theory of light, and was the first to suggest that matter expands when heated and that air is made of small particles separated by relatively large distances. He performed pioneering work in the field of surveying and map-making and was involved in the work, though his plan for London on a grid system was rejected in favour of rebuilding along the existing routes. He also came near to an experimental proof that gravity follows an inverse square law, and hypothesised that such a relation governs the motions of the planets, an idea which was subsequently developed by Newton.

A few years ago, while visiting or, rather, rummaging about Notre-Dame, the author of this book found, in an obscure nook of one of the towers, the following word, engraved by hand upon the wall:— ? ? ? ? ? ? ? ANArKH. These Greek capitals, black with age, and quite deeply graven in the stone, with I know not what signs peculiar to Gothic caligraphy imprinted upon their forms and upon their attitudes, as though with the purpose of revealing that it had been a hand of the Middle Ages which had inscribed them there, and especially the fatal and melancholy meaning contained in them, struck the author deeply. He questioned himself; he sought to divine who could have been that soul in torment which had not been willing to quit this world without leaving this stigma of crime or unhappiness upon the brow of the ancient church. Afterwards, the wall was whitewashed or scraped down, I know not which, and the inscription disappeared. For it is thus that people have been in the habit of proceeding with the marvellous churches of the Middle Ages for the last two hundred years. Mutilations come to them from every quarter, from within as well as from without. The priest whitewashes them, the archdeacon scrapes them down; then the populace arrives and demolishes them. Thus, with the exception of the fragile memory which the author of this book here consecrates to it, there remains to-day nothing whatever of the mysterious word engraved within the gloomy tower of Notre-Dame,—nothing of the destiny which it so sadly summed up. The man who wrote that word upon the wall disappeared from the midst of the generations of man many centuries ago; the word, in its turn, has been effaced from the wall of the church; the church will, perhaps, itself soon disappear from the face of the earth. It is upon this word that this book is founded.

Janka a csinos, 31 éves pincérn? legh?bb vágya, hogy belépjen életébe a nagy szerelem. Amikor megismerkedik Dáviddal, a híres énekessel, úgy érzi, benne megtalálta azt, akit mindig is keresett. Kapcsolatuk mégsem alakul felh?tlenül, bármilyen szenvedélyesen szerelmes is a popsztárba. Ahogy egyre jobban megismeri Dávidot, kiderül a férfi s?tét oldala. Janka azonban nem tud t?le elszakadni... A regény?arra keresi a választ, hogy milyen egy bántalmazó férfi és egy bántalmazói kapcsolat. Hogyan lehet egy ilyen kapcsolaton túljutni és ?nmagunkra találni annak ellenére, hogy képtelennek érezzük magunkat az elszakadásra? Hogyan lehet egy fájdalmas kapcsolaton túl is újra boldognak lenni?

The Odyssey (Greek:Odysseia) is one of two major ancient Greek epic poems attributed to Homer. It is, in part, a sequel to the Iliad, the other work ascribed to Homer. The poem is fundamental to the modern Western canon, and is the second oldest extant work of Western literature, the Iliad being the oldest. It is believed to have been composed near the end of the 8th century BC, somewhere in Ionia, the Greek coastal region of Anatolia. The poem mainly centers on the Greek hero Odysseus (known as Ulysses in Roman myths) and his journey home after the fall of Troy. It takes Odysseus ten years to reach Ithaca after the ten-year Trojan War. In his absence, it is assumed he has died, and his wife Penelope and son Telemachus must deal with a group of unruly suitors, the Mnesteres or Proci, who compete for Penelope's hand in marriage. It continues to be read in the Homeric Greek and translated into modern languages around the world. Many scholars believe that the original poem was composed in an oral tradition by an aoidos (epic poet/singer), perhaps a rhapsode (professional performer), and was more likely intended to be heard than read. The details of the ancient oral performance, and the story's conversion to a written work inspire continual debate among scholars. The Odyssey was written in a poetic dialect of Greek—a literary amalgam of Aeolic Greek, Ionic Greek, and other Ancient Greek dialects—and comprises 12,110 lines of dactylic hexameter. Among the most noteworthy elements of the text are its non-linear plot, and the influence on events of choices made by women and serfs, besides the actions of fighting men. In the English language as well as many others, the word odyssey has come to refer to an epic voyage. The Odyssey has a lost sequel, the Telegony, which was not written by Homer. It was usually attributed in Antiquity to Cinaethon of Sparta, but in one source was said to have been stolen from Musaeus by Eugamon or Eugammon of Cyrene (see Cyclic poets). ABOUT AUTHOR: Homeros, In the Western classical tradition, Homer (Ancient Greek: Homeros) is the author of the Iliad and the Odyssey, and is revered as the greatest of ancient Greek epic poets. These epics lie at the beginning of the Western canon of literature, and have had an enormous influence on the history of literature. When he lived is unknown. Herodotus estimates that Homer lived 400 years before his own time, which would place him at around 850 BC, while other ancient sources claim that he lived much nearer to the supposed time of the Trojan War, in the early 12th century BC. Most modern researchers place Homer in the 7th or 8th centuries BC. The formative influence of the Homeric epics in shaping Greek culture was widely recognized, and Homer was described as the teacher of Greece. Homer's works, which are about fifty percent speeches, provided models in persuasive speaking and writing that were emulated throughout the ancient and medieval Greek worlds. Fragments of Homer account for nearly half of all identifiable Greek literary papyrus finds. PeriodFor modern scholars "the date of Homer" refers not to an individual, but to the period when the epics were created. The consensus is that "the Iliad and the Odyssey date from around the 8th century BC, the Iliad being composed before the Odyssey, perhaps by some decades," i.e. earlier than Hesiod, the Iliad being the oldest work of Western literature. Over the past few decades, some scholars have argued for a 7th-century BC date. Oliver Taplin believes that the conclusion of modern researchers is that Homer dates to between 750 to 650 BC. Some of those who argue that the Homeric poems developed gradually over a long period of time give an even later date for the composition of the poems; according to Gregory Nagy for example, they only became fixed texts in the 6th century BC. The question of the historicity of Homer the individual is known as the "Homeric question"; there is no reliable biographical information handed down from classical antiquity. The poems are generally seen as the culmination of many generations of oral story-telling, in a tradition with a well-developed formulaic system of poetic composition. Some scholars, such as Martin West, claim that "Homer" is "not the name of a historical poet, but a fictitious or constructed name."

UNGV?RY KRISZTI?N és TABAJDI G?BOR rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb t?rténelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerz?páros olyan f?városi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták el?tt, a városlakók számára pedig már a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsk?ztársaság és az azt k?vet? fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüld?zés, a világháborús f?város, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott t?rténeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes t?rténelmi eseményekhez k?thet? szobrok és m?emlékek kapcsán a szerz?k múlt és jelen emlékezetpolitikai t?rekvéseit is áttekintik. A t?rténészpáros kíméletlen és fájdalmas ?szinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jel?letlenül bár, de ma is ott kísértenek a f?város utcáin – ideje lenne hát mindenkinek megismerni ?ket. UNGV?RY KRISZTI?N 1969-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK t?rténelem-német szakán végezte. Budapest ostromát feldolgozó doktori disszertációja k?nyv formájában is megjelent, és számos hazai, illetve külf?ldi kiadást megélt. 2001-t?l az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, t?bb nemzetk?zi tudományos testület tagja. Kutatási területe a 20. század politika- és hadt?rténete, a széls?jobb mozgalmak, valamint az állambiztonság t?rténete. TABAJDI G?BOR 1980-ban született Budapesten. Az ELTE B?lcsészettudományi Karán t?rténelmet, politikaelméletet és filozófiát tanult. Jelenleg az Országos Széchényi K?nyvtár 1956-os Intézetének munkatársa. Eddig f?ként a 20. századi Magyarország politikat?rténetével kapcsolatos publikációi jelentek meg. F? kutatási területei: a magyar állambiztonsági szervek, illetve a pártállami rendszer m?k?désének t?rténete. A fiatal kutatókat t?m?rít? ?Fehér Hollók” munkacsoport koordinátora.

n Ferma, tnrul Daniel primete pe neateptate o vizit de la mama sa, Tilde, care i spune, cu o for de convingere i o coeren tulburtoare, o istorie ntunecat a regiunii rurale din Suedia n care se retrsese de cteva luni mpreun cu soul ei. n povestea aceasta se amestec abuzul sexual, conspiraia i crima, iar Daniel este avertizat c, dac refuz s-o cread, propria lui mam n-o s l mai considere fiul ei. Pe de alt parte, un telefon primit de la tatl lui l informeaz pe Daniel c Tilde a suferit o cdere nervoas i povestea ei e rodul unei imaginaii paranoide. Care este adevrul Tnrul va trebui s cltoreasc pn la ferm n cutarea unor rspunsuri de care acum depinde chiar viaa mamei sale.

O poveste de dragoste se înfirip? între un soldat ?i o tân?r? turist?, într?un ora? de pe litoralul albanez. Numai c? nimic nu este ceea ce pare în acest minunat decor estival. Pe fundalul ruinelor unui teatru antic, regimul comunist monteaz? o înscenare grotesc? pentru a??i ?ine sub teroare propriul popor, iar protagoni?tii devin, cu sau f?r? voia lor, actori.

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

K?zben éltem is.Mégis az álmaim t?ntek valóságosabbnak.Néha szerettem.Mégis mindig csalódtam magamban.Mindig harcoltam.Mégsem tudtam legy?zni ?nmagam.Egy nap mindent elveszítettem.Mégis volt mit elvesztenem másnap.

A horoszkóp, az univerzum k?re, életünk kerete adott. Születésünk pillanatában megérkezünk a magunk választotta pontjára, valamilyen céllal, megoldandó feladattal. Ez a sorsunk, a karmánk, ezt kell megcselekednünk. A j?v?nk kulcsa, a megoldás abban rejlik, hogy felismerjük-e a karmánk szabta feladatot, és hogy azt hogyan teljesítjük.Az asztrológia nem jóslás, hanem a sorsfeladatunk tudatosításáról és elfogadásáról szól.Ez az asztrológiai kézik?nyv a lehet? legegyszer?bb alapokon nyugszik: elegend? ismerni a Szaturnusz, a Jupiter, valamint a Nap jegy és az uralkodó bolygójának elhelyezkedését a horoszkópban jegyek és házak szerint.A k?nyv els?sorban azoknak szól, akik alapvet? asztrológiai ismeretekkel rendelkeznek, és szeretnének k?nnyen eligazodni, esetleg másoknak is tanácsot adni, hogy miként ismerhetik fel a nekik rendelt utat.

Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké. Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké.

Az escseppek fenn születnek az égen, egy hatalmas felhpalotában. Annak is a belsejében. Puha fehérség veszi ket krbe. A csecsem escseppek azonban gyorsan fejldnek. Megszületésük után már egy-két órával vidáman ugrándoznak, hancúroznak. Ha megszomjaznak, finom páralevet isznak, ha megéheznek, ízletes felhcipót majszolnak. Gyorsan nnek. s gondtalan életük tele van mókával, meglepetéssel. Ugyanis a felhkastély, ami lassan úszik a kék égen, nem olyan, mint az emberek által épített házak, várak, kastélyok – merthogy a szobák nem maradnak ugyanott, hanem folyton vándorolnak, de még a feladatuk is állandóan változik. Az, ami reggel még a konyha volt, délidre hálószobává alakul át, estére pedig már fürdszoba lesz. Ezért az escsepp gyerekek élete csupa izgalmas kaland. Amikor egyik helyiségbl átfutnak a másikba, még nem tudják, hogy mi vár rájuk a kvetkez szobában. Ennek az az oka, hogy maga a palota is percrl percre arrébb mozdul az égen, a szél fújja tovább, az egész épület szüntelenül gomolyog. A legkisebbek ezért a palota kzepén cseperednek fel, mert a szélek, ahol a nagyobbak és a felnttek élnek, sokszor leszakadoznak, amikbl es hull a fldre.”

Vajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének?Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? ?s ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba?Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról els? részében megismert szerepl?ké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon k?vethetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétk?znapi h?s?kkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán k?nny? azonosulni. A korábbi k?tethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vet?dik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglep?, néhol megd?bbent? fordulatokban gazdag t?rténet mégis k?nnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér. Papp Csilla legújabb k?nyvében, mely ott kezd?dik, ahol az els? regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, mik?zben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.