Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori, monografia ?n cauz? – semnat? de marele c?rturar Ion Iano?i, membru al Academiei Rom?ne – constituind una dintre lucr?rile de v?rf despre uria?ul romancier de la Iasnaia Poliana.

Parodicul nu este doar unul dintre modurile comice; el este rezultatul variatelor ncercri pe care literatura le face spre a se rennoi prin autonegare. Asumndu-i acest rol, literatura parodic are luciditatea de a-i etala mecanismul auto-producerii, analizndu-i exagerrile, dar i constitutivele convenii. Aceast ntoarcere spre literaritatea literaturii pe care mizeaz orice demers parodic este camuflat prin aparena orientare spre diferii autori, texte sau stiluri. Orice parodist este, simultan, explorator prin textele altora, dar i autorul ce-i analizeaz lucid teritoriul propriului text. Una dintre aceste dou dimensiuni poate fi dominant ntr-o parodie, oscilaiile fiind generate att de parodist, ct i de contextul estetic cruia acesta i aparine. Dac, n mod normal, principiile critice urmeaz dezvoltrii formelor literare, discursul parodic este un discurs critic contient deghizat n form literar sau un discurs literar cu finalitate critic. Vorbim de parodia studiat estetic i nu de parodia ca simpl deformare, comis din ignoran.“ O fenomenologie a parodicului din Evul Mediu, epoc modern i postmodern, aceast carte ofer i analiza parodicului n operele unor scriitori ca Urmuz, Caragiale, Crtrescu .a.

Deopotriv? cronica vivant? a tranzi?iei, aide-memoire, jurnal ?i anti-jurnal, foileton pamflet, addenda, Pe muchie de h?rtie ??i propune o radiografiere a st?rii literaturii rom?ne de azi, folosind ?n permanen?? oglinda retrovizoare."Tipic, scrie despre autoare Constantin C?lin, ?n critica actual?, e, cel mai adesea, s? coexi?ti, s? superi c?t mai pu?in? lume, s? te rezemi de grup, s? te pliezi pe ideile celor mai bine plasa?i ?n ierarhie, s? fii amuzant ca un comis-voiajor, s? te adaptezi la orice "canon", s? te aranjezi cu oricine. Atipic a devenit s? ?ncerci s? spui adev?rul integral, s? nu ui?i, s? nu fii la?, s? nu fii oportunist."

Problema fiinei romneti nu s-a rezolvat. Dei ea a reprezentat o mistic a ntregii generaii, motivaia principal a existenei acesteia, datorita conflictului dintre Occident si Orient, dintre cele dou doctrine sociale fundamentale, datorit Cortinei de Fier care a czut la finele celui de-al doilea rzboi mondial, care a separat lumea n dou lagre etane, problema a rmas nerezolvat. Ce a nsemnat de fapt problema fiinei romneti Conturarea unei identiti naionale, obsesie a naionalismului romnesc interbelic i a tinerei generaii“ care s-a confundat mai mult sau mai puin cu aceast epoc. Utopia generaiei a fost aceea de a scoate Romnia din anonimat. Totul a rmas la nivelul iluziei i al scepticismului. Din ntreaga generaie care a supravieuit exilului intern sau extern, doi reprezentani fideli ai acesteia au conturat prin preocuprile lor foarte bine ideea fiinei romneti sau mai bine zis modalitatea ei de manifestare n lume. Acetia sunt Cioran i Noica. Aceast carte – dreapt, radical, exact, ntunecat – trateaz rtcirile i mplinirile acestora n contextul n care ntregul continent, n perioada interbelic, prea ca a luat-o razna.“ – Mara Magda Maftei

M? numesc Valeriu Mircea Popa. M-am n?scut ?n 4 octombrie 1947. Eu ?i fratele meu Sorin (un matematician de elit?) suntem a patra genera?ie de intelectuali din familie. O familie de prin Ardeal.?n via?a de acum am fost (?i poate ?nc? mai sunt) golan, student, muzician (chitar? clasic? ?i instrumentul indian numit sitar), textier, fum?tor, afemeiat, b?utor de vodc?, culturist, defectolog, logoped ?i psihoterapeut ?n ?coli speciale, practicant de karate, contrabandist, marochiner, poet, ?ngrijitor de b?tr?ni ?ntr-un Altenheim din Germania, tat?, cre?tin gnostic, lector universitar, doctor ?n psihologia artei, t?mplar, designer de bijuterii, gravor, bijutier.De o vreme ?ncoace am impresia c? sunt un nimeni.Nu vreau s? ?tiu ce am fost ?n vie?ile anterioare.

Soii Claudia i Haruya Sumiya sunt modele de buntate i sensibilitate. Au parcurs zeci de mii de kilometri n drumurile lor din Japonia pn n Ro-mnia, pentru salvarea cinilor fr stpn, n timp ce 90% dintre romni, spre ruinea lor, au asistat pasivi la mcelrirea a peste 300.000 de cini. Etalon pentru iubitorii de animale, cartea se adreseaz tuturor vrstelor; are i candoare, i caracter educativ, i mult nelepciune. Dac au inim, n paginile ei se regsesc oameni din toate categoriile socia-le. Judecata de valoare a doamnei Claudia Sumiya este imbatabil: ntr-adevr, toi cei care se ocup s omoare cinii, de la preedinte pn la hingherul de rnd, sunt oameni cu mintea contorsionat”. Devotai unei cauze nobile, soii Sumiya i-au salvat de la un sfrit iminent i ngrozitor pe celua Fetia din Romnia, pe motanul Sultan i pe ci-nele Sheba din Japonia. Grija lor i a iubitorilor de animale s-a ndreptat i spre eroul Ta-keshi Koizumi, condamnat la moarte pentru vina de a-i fi rzbunat cel mai loial prieten, cinele Chiro, ucis de hingheri, cu bestialitate. Cu siguran, familia Sumiya este binecuvantat cu mult fericire, pentru c iubirea revrsat ctre un animal se ntoarce nze-cit spre cel care-l iubete necondiionat. nchei prin a-i felicita pe cei doi autentici iubitori de animale i scriitori remarcabili, care ne dau permanent lecii de via: Iubim oamenii, de aceea cei mai inteligeni dintre ei spun c noi suntem cei mai buni prieteni ai lor. V mulumim c existai!“ – Marius Marinescu

A szerz? a két nem k?z?tti klasszikus konfliktushelyzeteket vázol fel, majd k?nnyedén kivitelezhet? és hatékony megoldásokat kínál a kezelésükre. Ha megfogadjuk tanácsait, vérbeli "férfiszelídít?ként" nem esik majd nehezünkre, hogy k?lcs?n?s megbecsülésre és szerelemre épül? párkapcsolatban éljünk, olyan intim viszonyban, amelyben kulcsszerepet játszik a humor, és amelyben álmaink férfija szívesen és ?nszántából k?vet bennünket, hogy kapcsolatunk boldog és sikeres legyen.

A bájos, v?r?s hajú Répássy Rebeka szereti a magas sarkú cip?ket, a drágak?veket és a bécsi kávét. Nem szereti viszont a tenger gyüm?lcseit, a tolakodó pasikat és a felt?nést. A sors szeszélye folytán mégis egyik pillanatról a másikra az osztrák tévé képerny?jén találja magát, és a Kísérletkastély cím? valóságshow ígéretes szerepl?jeként egy ország kíséri figyelemmel minden mozdulatát. A tét Rebeka számára százezer euró, a hírnév, és váratlan ráadásként a szívfájdítóan jókép? producer, Marcus szerelme. A Bécsben dolgozó magyar lány igyekszik megállni a helyét a kereskedelmi tévék számára ismeretlen világában, ahol semmi sem az, aminek látszik: az ellenfelek barátnak álcázzák magukat, a segítség kerül? utakon jár, és még az igazi szerelem is álruhába bújik. Vajon ki mozgatja a szálakat a háttérben? Mi a szerepe az eseményekben a titokzatos újságírón?nek, Fr?ulein Lemkének? ?s vajon megtartja-e Rebeka kezdeti elhatározását, miszerint nem hajlandó szerelmeskedni a kamerák el?tt? Aki a rokonszenves Rebekához hasonlóan kedveli az osztrák f?várost, a karácsonyi hangulatot és a bécsi kávét, az kül?n?sen élvezni fogja PALOT?S PETRA izgalmakban és fordulatokban nem sz?k?lk?d? regényét.

Dup? treisprezece ani de la prima apari?ie, m?-ntreb unde-a ajuns oare Drumul furnicilor? Strada pe care plou?-ntotdeauna ?i-o fi luat un new look? Josefina, musca dintre ferestre, cum se adapteaz? la termopane? La baie apa continu? s? curg? zi ?i noapte ca un fluviu particular? Colacul de s?rm? ploioas? s-o fi dezr?sucit de tot, l?s?nd moartea pe dinafar?? Vreun paparazzi o fi ob?inut vreo poz? a p?s?rii din pod pe care nimeni n-a z?rit-o? Nu m?-ntreba?i pe mine, eu n-am f?cut altceva dec?t s? bat la ma?in? litere unele dup? altele. Tot ce ?tiu este c? ?i dup? treisprezece ani norii ?i be?ele de chibrit r?m?n cele mai frumoase lucruri de pe lume. (Constantin Ab?lu??, decembrie 2010)

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

Το συγγραφικ? αυτ? ?ργο ε?ναι απ?σταγμα των ιδια?τερων συναισθηματικ?ν δεσμ?ν του συγγραφ?α με το εσ?τερο κομμ?τι τη? ψυχ?? του και τον αν?τερο φ?λακα ?γγελ? του, ?που ο ?διο? ο ?γγελο? μιλ? με σαφ?νεια και απαρ?μιλλη αγ?πη προ? αυτ?ν, μεταφ?ροντα? την ευλογ?α που συναντ? κανε?? στα κρυμμ?να καταπρ?σινα λιβ?δια του καρδιακο? πεδ?ου, ?που επ?ση? τα ροζ λουλο?δια επικρατο?ν. Ε?ναι πρ?γματι μια προσωπικ? μελ?τη γεμ?τη με πλο?σια συναισθ?ματα, ?που τι? ιερ?? στιγμ?? τη? σιωπ?? αναδ?ονται τα στοιχε?α του πυρ?να τη? ?παρξη? και αυτ? αντιμ?χονται την κ?λπικη προσωπικ?τητα, με νικηφ?ρα πορε?α την υπ?ρμαχο αγ?πη και τη συμπ?νια για κ?θε τι που υπ?ρχει σ?μερα. ?Μπορε? το σ?μερα να νικ?σει την εμμον? στο παρελθ?ν και το φευγι? στο μ?λλον?? ... Μα δεν υπ?ρχει τ?ποτε ?λλο παρ? μ?νο αυτ? η στιγμ? που διαβ?ζει? αυτ? την απλ? φρ?ση!!!... Υπ?ρχει? τ?ρα!!!...

Deja de lado lo que estás leyendo en la web sobre Elon Musk. Hay una cantidad de información más significativa que no se limita a hablar solo sobre su genio y sus logros. Este libro expone la vida que tuvo antes de llegar a los Estados Unidos y mira al ni?o que se encuentra en su interior, quien se abrió camino por sí solo, y literalmente pasó por los fuegos del infierno antes de obtener las oportunidades que deseaba.No cayó en la riqueza y no trabajó dentro de la escalera corporativa, sino que Elon conformó cada parte de su vida que puedes ver hoy. Algunas de las historias que encontrarás en este libro te sorprenderán, asombrarán y cambiarán la forma en que consideras tus propios desafíos. De llegar a un nuevo país con pocos dólares y no conocer a nadie, trabajar en granjas y limpiar los animales, hasta trabajar en el fuego de un horno tóxico. Lee sobre el hombre que está a punto de hacer que este planeta sea un lugar más seguro para vivir.Elon Musk es una inspiración para una generación porque representa muchos de los valores que definen a los Millennials de hoy y a los de la Generación X. Desde PayPal hasta Tesla, la fuerza impulsora que construyó estos íconos de la imaginación fue el deseo de hacer del mundo un lugar mejor para todos: y nunca se trató sobre el dinero. Este libro te da una mirada y un análisis más profundo de un hombre que desafía el molde tradicional de lo que es ser industrial, emprendedor y triunfador.

40 éves lettem. Bibliai értelemben – ha egy emberéletet 80 esztend?ben mérünk – eljutottam az élet felére. Ezért a cím: Félélet. 6 k?tet, kisregények sorozata után elgondolkodtam, miért is írok, hogyan jutottam el addig a pontig, amikor tollat vettem a kezembe. Végül ráj?ttem, és magam is meglep?dtem, hogy az els? nyomtatásban megjelent írásom 1996-ból való, ha innen indulok, akkor az életem felében írtam. Mindenfélét: verset, cikket, naplót, t?rténeteket. Ezekb?l állt ?ssze ez, az életem els? felét ?sszegz? k?tet. Nem változtattam a rég leírt szavakon, gondolatokon, akkor és ott jók voltak, ma is megfelelnek. Sokan kísértek az úton. K?sz?net jár mindazoknak, akiket illet, hogy eddig eljutottam. Indulok tovább. 2017. október 13. Csüll?g Ferenc

Un roman textualist, un roman-experiment propus de o scriitoare care are un stil aparte, abrupt, dens, av?nd for?a de a recurge la mari desf??ur?ri epice, situate ?n siajul textuali?tilor europeni. ?Hidrapulper este o metafor? terifiant?, o bolgie ?n care se f?r?m?, se topesc deopotriv? destine, cuvinte, c?r?i, momente istorice, natura ?ns??i... toate trec?nd ?ntr-o past? inform?. Un roman "negru", unic, al adev?ratei atmosfere de “fabric?““. (Christian Cr?ciun)Cartea este destinat? unui public larg, iubitorilor de romane ce fac parte din onorabila tradi?ie a romanelor de citit ?n tren.

Pata-Tata. ?ah nu este o carte de critic? literar?, nu este un experiment critific?ional hibrid, nu este nici o fic?iune pur?, ci este, ?n cel mai autentic sens pe care ?l permite literatura ast?zi, confesiunea unei sensibilit??i ?b?ntuite“. Despre paginile care ??i ?ntind umbrele prelungi asupra propriei vie?i ?i despre absen?ele care se strecoar? imperceptibil din autobiografic ?n c?r?ile pe care le cite?te, Diana Adamek scrie ?ntr-o tonalitate silen?ioas?, hipnotic?, cu talentul incontestabil al unui romancier. Evit?nd conven?iile obosite ale textualismului, sau problematiz?rile conceptuale ale teoriei literare, Pata-Tata. ?ah este romanul unei credin?e poetice care configureaz? deopotriv? spa?iul clipei vii ?i cel al memoriei livre?ti ?n liniile de for?? ale unei vibra?ii pasionale. ?ntre c?r?ile rom?ne?ti ale primului deceniu, acest eseu confesiv al Dianei Adamek r?m?ne cea mai patima?? ?i mai provocatoare m?rturie de credin?? a unui cititor avizat, ?i, dup? cum avea s? se dovedeasc? c??iva ani mai t?rziu, a unui excep?ional prozator.Ovidiu Mircean

C?t?lin-Mihai ?tefan a reu?it s? scrie o carte tulbur?toare despre avatarurile unei identit??i ?n curs de revelare. Poemele sale, imagini fulgurante ale memoriei, sunt ofrande aduse unui timp deja tr?it, mici lumi disp?rute care ??i cer dumicatul de p?ine ?i linguri?a de vin. Ce am fi f?r? amintiri, ce ar fi amintirile f?r? noi cei de acum... Puzzle-ul acestor ?istorii“ personale prinde contur abia dup? ce lucrurile nespuse ?ncep s? se acumuleze ?i s? fie la fel de prezente ca ?i acelea rostite cu ap?sare. Dup? un debut onorabil Muza avatarului (2005), C?t?lin-Mihai ?tefan revine ?n poezie cu un volum c?t se poate de conving?tor, al?tur?ndu-se astfel, celor mai buni poe?i ai celui de-al doilea val dou?miist. (?erban Axinte)Apaosuri este volumul de poeme care te contamineaz? cu mult? candoare, cu un limbaj care te oblig? s? te copil?re?ti p?n? acolo, ?nc?t s? con?tientizezi c? de fapt fiecare etap? a vie?ii nu are s? ?nsemne dec?t ?nc? un pas de ?otron. Poetul divulg?, ?ntr-o manier? inedit?, aromele ?i energiile copil?riei postsocialiste. Altfel spus, Apaosuri este volumul unor holograme lirice pe care poetul, inspirat, ni le aduce ?n acest postmodernism natural-robotizat. Cred c? prin acest volum autorul ??i c??tig?, la propriu, locul binemeritat ?n peisajul poeziei 2000+. (Paul Gorban)

Aura Christi posed numeroase virtui. Fora compoziiei pe multe planuri. Impactul personal ntre lecturi bogate i o viguroas inventivitate. Mijloace suple de caracterizare. O stilistic adaptat nevoilor expresive.” (Ion Ianoi) Corpul romanesc conine originalitate i – cel mai mare ctig – un timbru numai al su. E inclasificabil, n termenii triadei manolesciene doric-ionic-corintic. Dar, spre deosebire de alte scrieri tinere, i face s zvcneasc pe toi trei.” (Nicoleta Slcudeanu)

Nout??ile critice sunt devastatoare: realul realului nu mai poate fi decodat, reinventat etc. dup? ?nt?lnirile sale repetate cu textul, dup? deform?rile sale repetate, dup? transfigur?rile ?i metamorfozele acestuia; cel mult, critica face posibil un real inventat, o inven?ie recombinatorie a ceea ce ar mai fi r?mas din realul realului dup? deform?rile sale repetate ?i multiplele ?ncifr?ri ?n text ale acestuia; o decodare a realului nu este posibil? nici m?car prin textul critic, odat? ce acesta se folose?te de un pattern similar celui literar ?n naiva sa tentativ? de a demola toate barierele ce ?l separ? de lumea realului; textul critic nu (mai) poate nici explica textul literar din perspectiva modului propriu ?n care acesta recombin?, inventeaz? sau numai deformeaz? realul ?i nici opera asupra lumii realului, a c?rei reinventare dup? dramatica ei suferin?? din tr?nta cu textul devine utopic?.Textul critic propune/ instituie un real propriu, un real critic, care nu este dec?t o form? (particular?) inventat? a tuturor ?nt?lnirilor anterioare dintre real ?i texte ca obiecte critice. El este o recompunere, o inven?ie, o masc?, o fantasm? care, spre deosebire de inven?iile literare (care au notorietatea de a deforma realul), mizeaz? pe minciuna cultural? (ori numai naivitatea) de a pretinde c? dispune de instrumente ?tiin?ifice (performante) de recuperare a realului din text ?i c? de?ine ?ntreg inventarul de recuperare a realului din cle?tii prea str?n?i ai corsetelor sale textuale. (Dorin Popescu)

B?rba?ii vin de pe Marte, femeile de la coafor este urmarea best-sellerului Femeile vin de pe Venus, b?rba?ii de la b?ut. Ambele volume s-au n?scut ?n paginile s?pt?m?nalului satiric Ca?avencii. De?i pare c? e vorba de un ?r?zboi ?ntre sexe“, ?n realitate, autorii n-au dus niciodat? un r?zboi, ci un dialog. R?nd pe r?nd, toate stereotipurile care circul? despre via?a de cuplu au fost puse ?ntr-o lumin? umoristic?, eliberatoare. Primul volum s-a bucurat de o primire extraordinar? din partea publicului, ating?nd ?n mai pu?in de doi ani de la lansare un tiraj de aproape 20.000 de exemplare. Ne face pl?cere s? v? oferim acum continuarea lui, const?nd ?ntr-o nou? colec?ie de texte pline de umor, inteligen?? ?i autoironie. * * * De unde naiba s? ?tie b?rbatul care-i sunt hainele murdare??? ??i miroase, timp de dou? ore, toate c?rpele de pe scaunul-cuier. Le ?mparte ?n dou? gr?mezi, unele curate ?i altele murdare. C?nd, transpirat, anun?? c? a terminat, bestia de so?ie se ?nfiin?eaz? ?i ia ambele mormane la sp?lat. — De ce le iei ?i pe-alea curate? o ?ntreab?, confuz. — Pentru c? sunt jegoase. ?i d?-le ?i pe toate alea de pe tine, c? put. — Dar sunt proasp?t sp?late, le-am luat de-abia acum o s?pt?m?n?. Vr?jitoarea e ?ns? de neclintit. ?i ?ntoarce spatele ?i iese, l?s?ndu-l gol, dezorientat, umilit ?i mirosindu-se la subra?. * * * C?nd e o hain? murdar?? C?nd te-ai uitat la ea. Ai p?ng?rit-o cu privirea ta. E ca ?i cum s-a frecat un pechinez ?n c?lduri pe ea, trebuie aruncat? la sp?lat. Multe femei stau la u?a ?ifonierului ?i te urm?resc c?nd ??i alegi haine: — Haaaa, tricou atins, tricou ?mbr?cat, tricou ?mpu?iiiiit!