A Szvetséges sidk óta kztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyznünk. Hanem egy legendát.” A mindig harcra kész Lyrna királynnek Alltor véres ostroma után ssze kell gyjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fvárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szvetkezni: olyan férfiakkal és nkkel, akiknek szrny ereje a Stétség rémiszt hatalmától ered. Vaelin Al Sorna ismét a legfbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szvetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi fldekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat… Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: stét trténet, si mágia, kegyetlen sszeesküvések, kérdéses hség és vér. Patakokban.” – Publishers Weekly

Tanara Oriana moare intr-un accident, chiar in ziua nuntii ei. Pentru oricine, acesta ar parea sfarsitul. Nu si pentru ea. Se intoarce ca recuperator de suflete, insa nu la vechea viata si familie, pentru care trebuie sa ramana moarta, ci la una cu totul noua. Rasfatul si confortul, considerate garantate mai inainte, se duc acum pe Apa Sambetei. Va trebui sa lupte pentru a-i salva pe ceilalti, dar si pe sine. Apar noi prieteni, noi dusmani si… prima iubire? Exista viata dupa moarte? Unii vor spune ca da, altii ca nu. Dar exista un raspuns la care cu siguranta nu v-ati gandit. Exista recuperatorii de suflete. Smulsi din existentele lor, sunt aruncati in altele, neintrebati de nimeni, fara sa li se ceara acceptul. Trebuie doar sa se supuna legilor celor de Dincolo. Iar unii aleg razvratirea…In volumul 2, relatia ei cu Marc, dar si cu ingerii, se aprofundeaza si o determina sa reevalueze tot ce simtea fata de fiecare dintre ei.Aventura se inteteste, atragand cititorul intr-un vartej din care nu mai poate, si nu mai vrea, sa iasa.

Tanara Oriana moare intr-un accident, chiar in ziua nuntii ei. Pentru oricine, acesta ar parea sfarsitul. Nu si pentru ea. Se intoarce ca recuperator de suflete, insa nu la vechea viata si familie, pentru care trebuie sa ramana moarta, ci la una cu totul noua. Rasfatul si confortul, considerate garantate mai inainte, se duc acum pe Apa Sambetei. Va trebui sa lupte pentru a-i salva pe ceilalti, dar si pe sine. Apar noi prieteni, noi dusmani si… prima iubire? Exista viata dupa moarte? Unii vor spune ca da, altii ca nu. Dar exista un raspuns la care cu siguranta nu v-ati gandit. Exista recuperatorii de suflete. Smulsi din existentele lor, sunt aruncati in altele, neintrebati de nimeni, fara sa li se ceara acceptul. Trebuie doar sa se supuna legilor celor de Dincolo. Iar unii aleg razvratirea…In volumul 3, lucrurile iau o intorsatura la care nimeni nu s-ar fi gandit. Ce este Dincolo? Indiferent cu ti-ai imaginat tu, cititorule ca e, nimic din ce ai trait pana acum ne te-a pregatit pentru ce vei afla.Ai curaj? Atunci, continua aventura alaturi de Oriana si ingerii ei.

Aviatoarea Sure Vanay porneste in cea mai importanta misiune a vietii sale, care o poate propulsa spre un nivel mai inalt in randul aviatorilor din Naram. Misiunea stranie pe care o primeste, de a livra un mesaj la o adresa nestiuta de nimeni, aflata la baza muntelui Histo, o trimite pe Sure intr-o calatorie de neuitat. Curiozitatea si curajul o imping spre limitele dintre spatiu si timp, facand-o sa se piarda chiar inainte de a ajunge la destinatie. Locurile pe care le vede, oamenii pe care ii intalneste si speranta nebuna de a-si revedea fratele disparut, o poarta intr-o lume cu totul noua si misterioasa. Incepe o aventura de neuitat alaturi de Sure Vanay, aviatoarea neinfricata si decopera o lume plina de emotie, in care razboiul sta sa inceapa la fiecare pas, in care dragostea pare imposibila si timpul devine relativ.

Lelakatolt ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok. Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más k?ti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátn?je sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életét?l. ?j lakása nem éppen ideális, de legalább élhet?, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezel? cég ügyn?ke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesít?ek, mint nyugtalanítóak. Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. ?s a másik szomszédjáét, Xela-ét . ?s Tim és Veek lakásáét is. Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a t?rténete t?bb mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembe?tl?, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek el?l. Viszont ha e kül?n?s rejtélyek ?sszeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára. Vagy az egész világ számára…

Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggy?z?dése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a b?rt?nben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehet?vé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszk?z segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejl? genetikus emlékeket. ?m Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ?si és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az ?denszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmit?l sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ? találja meg el?sz?r a Szigonyt. Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lév? k?z?s emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú k?vetkezményei lesznek a jelenben. A t?bbsz?r?sen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új t?rténetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerül? filmre.

Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika k?zép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihen?vel, minden újabb autópályával egyre k?zelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és el?rejelz? módszere nem alkalmazható. K?zben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó t?bb százezer halott személyiségt?l túlterhelve tántorog az ?sszeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek t?rnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.

A New York Times bestseller Hollóárnyék-trilógia Magyarországon is nagy sikert elért szerz?jének új sorozata! TARTALOM: Véráldottak – olyan férfiak és n?k, akik a vad sárkányok véréb?l készült elixírek elfogyasztásával mérhetetlen er?knek parancsolnak. A Vashajó Szindikátust a véráldottak hatalma tette naggyá. Most azonban pusztító vihar k?zeleg: a sárkányok vérvonala gyengül?ben, a felemelked? Korvantin Birodalom pedig ugrásra készen várja a pillanatot, hogy kihasználhassa a Szindikátus gyengeségét. Ráadásul a vadonban is mozgolódás támad: a sárkányok támadásai egyre gyakoribbá válnak – és ami még ennél is rosszabb, szervezettnek t?nnek. Az utolsó reménysugár nem más, mint egy mitikus sárkány, amelynek nagyerej? vére valódi csodákra képes – ha egyáltalán létezik ez a rejtélyes lény. A sors végül három h?st választ ki magának. Claydon Tocreekre, a lajstromozatlan véráldottra és kisstíl? tolvajra hárul a feladat, hogy az ismeretlen vadonban felkutassa a legendás sárkányt, aminek a létezésében még csak nem is hisz. Lizanne Lethridge, a Szindikátus félelmetes erej?, ifjú elit kéme hirtelen találja magát ellenséges terepen, küldetése egyre veszedelmesebb helyzetekbe sodorja. Corrick Hilemore, az ismert világ peremén cirkáló kalózvadász Vashajó parancsnokhelyettese k?nnyen lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a k?ny?rtelen rablók nyomába eredt – és helyettük egy jóval komolyabb ellenséggel kerül szembe. Ahogy a birodalmak egymásnak feszülnek, mindhármuknak harcolni kell azért, amiben hisznek, ha nem akarják, hogy a világot elnyelje az ébred? t?z.

Mit ér az emlékezés, ha senki nem kíváncsi arra, ami elmúlt? B?n-e a hallgatás, ha védeni akarjuk szeretteinket a múlt sz?rny?ségeit?l? Mit tehetünk, ha a t?rténelem megismételni látszik ?nmagát?? Egy újságíró és egy sokat megélt nyolcvannégy éves h?lgy találkozása régi sebeket tép fel. Mélyen eltemetett emlékek kerülnek felszínre: A remény és a hit a kegyetlenséggel szemben, emberek az embertelenségben, és üzleti érdekek, melyek a pokol káoszát irányítják. Mi k?ti ?ssze egy kislány, egy náci tiszt, egy szovjet ezredes és egy m?fordító sorsát hetven év távlatából? ?Ez a t?rténet...

Micrographia is a historic book by Robert Hooke, detailing the then thirty-year-old Hooke's observations through various lenses. Published in September 1665, the first major publication of the Royal Society, it was the first scientific best-seller, inspiring a wide public interest in the new science of microscopy. It is also notable for coining the biological term cell. Observations: Hooke most famously describes a fly's eye and a plant cell (where he coined that term because plant cells, which are walled, reminded him of a monk's quarters). Known for its spectacular copperplate engravings of the miniature world, particularly its fold-out plates of insects, the text itself reinforces the tremendous power of the new microscope. The plates of insects fold out to be larger than the large folio itself, the engraving of the louse in particular folding out to four times the size of the book. Although the book is best known for demonstrating the power of the microscope, Micrographia also describes distant planetary bodies, the wave theory of light, the organic origin of fossils, and various other philosophical and scientific interests of its author. Publication: Published under the aegis of The Royal Society, the popularity of the book helped further the society's image and mission of being "the" scientifically progressive organization of London. Micrographia also focused attention on the miniature world, capturing the public's imagination in a radically new way. This impact is illustrated by Samuel Pepys' reaction upon completing the tome: "the most ingenious book that I ever read in my life." Hooke also selected several objects of human origin; among these objects were the jagged edge of a honed razor and the point of a needle, seeming blunt under the microscope. His goal may well have been as a way to contrast the flawed products of mankind with the perfection of nature (and hence, in the spirit of the times, of biblical creation). About Author: Robert Hooke (1635 – 1703) was an English natural philosopher, architect and polymath.His adult life comprised three distinct periods: as a scientific inquirer lacking money; achieving great wealth and standing through his reputation for hard work and scrupulous honesty following the great fire of 1666, but eventually becoming ill and party to jealous intellectual disputes. These issues may have contributed to his relative historical obscurity. He was at one time simultaneously the curator of experiments of the Royal Society and a member of its council, Gresham Professor of Geometry and a Surveyor to the City of London after the Great Fire of London, in which capacity he appears to have performed more than half of all the surveys after the fire. He was also an important architect of his time – though few of his buildings now survive and some of those are generally misattributed – and was instrumental in devising a set of planning controls for London whose influence remains today. Allan Chapman has characterised him as "England's Leonardo".Robert Gunther's Early Science in Oxford, a history of science in Oxford during the Protectorate, Restoration and Age of Enlightenment, devotes five of its fourteen volumes to Hooke.Hooke studied at Wadham College during the Protectorate where he became one of a tightly knit group of ardent Royalists led by John Wilkins. Here he was employed as an assistant to Thomas Willis and to Robert Boyle, for whom he built the vacuum pumps used in Boyle's gas law experiments. He built some of the earliest Gregorian telescopes and observed the rotations of Mars and Jupiter. In 1665 he inspired the use of microscopes for scientific exploration with his book, Micrographia. Based on his microscopic observations of fossils, Hooke was an early proponent of biological evolution. He investigated the phenomenon of refraction, deducing the wave theory of light, and was the first to suggest that matter expands when heated and that air is made of small particles separated by relatively large distances. He performed pioneering work in the field of surveying and map-making and was involved in the work, though his plan for London on a grid system was rejected in favour of rebuilding along the existing routes. He also came near to an experimental proof that gravity follows an inverse square law, and hypothesised that such a relation governs the motions of the planets, an idea which was subsequently developed by Newton.

A few years ago, while visiting or, rather, rummaging about Notre-Dame, the author of this book found, in an obscure nook of one of the towers, the following word, engraved by hand upon the wall:— ? ? ? ? ? ? ? ANArKH. These Greek capitals, black with age, and quite deeply graven in the stone, with I know not what signs peculiar to Gothic caligraphy imprinted upon their forms and upon their attitudes, as though with the purpose of revealing that it had been a hand of the Middle Ages which had inscribed them there, and especially the fatal and melancholy meaning contained in them, struck the author deeply. He questioned himself; he sought to divine who could have been that soul in torment which had not been willing to quit this world without leaving this stigma of crime or unhappiness upon the brow of the ancient church. Afterwards, the wall was whitewashed or scraped down, I know not which, and the inscription disappeared. For it is thus that people have been in the habit of proceeding with the marvellous churches of the Middle Ages for the last two hundred years. Mutilations come to them from every quarter, from within as well as from without. The priest whitewashes them, the archdeacon scrapes them down; then the populace arrives and demolishes them. Thus, with the exception of the fragile memory which the author of this book here consecrates to it, there remains to-day nothing whatever of the mysterious word engraved within the gloomy tower of Notre-Dame,—nothing of the destiny which it so sadly summed up. The man who wrote that word upon the wall disappeared from the midst of the generations of man many centuries ago; the word, in its turn, has been effaced from the wall of the church; the church will, perhaps, itself soon disappear from the face of the earth. It is upon this word that this book is founded.

Janka a csinos, 31 éves pincérn? legh?bb vágya, hogy belépjen életébe a nagy szerelem. Amikor megismerkedik Dáviddal, a híres énekessel, úgy érzi, benne megtalálta azt, akit mindig is keresett. Kapcsolatuk mégsem alakul felh?tlenül, bármilyen szenvedélyesen szerelmes is a popsztárba. Ahogy egyre jobban megismeri Dávidot, kiderül a férfi s?tét oldala. Janka azonban nem tud t?le elszakadni... A regény?arra keresi a választ, hogy milyen egy bántalmazó férfi és egy bántalmazói kapcsolat. Hogyan lehet egy ilyen kapcsolaton túljutni és ?nmagunkra találni annak ellenére, hogy képtelennek érezzük magunkat az elszakadásra? Hogyan lehet egy fájdalmas kapcsolaton túl is újra boldognak lenni?

The Odyssey (Greek:Odysseia) is one of two major ancient Greek epic poems attributed to Homer. It is, in part, a sequel to the Iliad, the other work ascribed to Homer. The poem is fundamental to the modern Western canon, and is the second oldest extant work of Western literature, the Iliad being the oldest. It is believed to have been composed near the end of the 8th century BC, somewhere in Ionia, the Greek coastal region of Anatolia. The poem mainly centers on the Greek hero Odysseus (known as Ulysses in Roman myths) and his journey home after the fall of Troy. It takes Odysseus ten years to reach Ithaca after the ten-year Trojan War. In his absence, it is assumed he has died, and his wife Penelope and son Telemachus must deal with a group of unruly suitors, the Mnesteres or Proci, who compete for Penelope's hand in marriage. It continues to be read in the Homeric Greek and translated into modern languages around the world. Many scholars believe that the original poem was composed in an oral tradition by an aoidos (epic poet/singer), perhaps a rhapsode (professional performer), and was more likely intended to be heard than read. The details of the ancient oral performance, and the story's conversion to a written work inspire continual debate among scholars. The Odyssey was written in a poetic dialect of Greek—a literary amalgam of Aeolic Greek, Ionic Greek, and other Ancient Greek dialects—and comprises 12,110 lines of dactylic hexameter. Among the most noteworthy elements of the text are its non-linear plot, and the influence on events of choices made by women and serfs, besides the actions of fighting men. In the English language as well as many others, the word odyssey has come to refer to an epic voyage. The Odyssey has a lost sequel, the Telegony, which was not written by Homer. It was usually attributed in Antiquity to Cinaethon of Sparta, but in one source was said to have been stolen from Musaeus by Eugamon or Eugammon of Cyrene (see Cyclic poets). ABOUT AUTHOR: Homeros, In the Western classical tradition, Homer (Ancient Greek: Homeros) is the author of the Iliad and the Odyssey, and is revered as the greatest of ancient Greek epic poets. These epics lie at the beginning of the Western canon of literature, and have had an enormous influence on the history of literature. When he lived is unknown. Herodotus estimates that Homer lived 400 years before his own time, which would place him at around 850 BC, while other ancient sources claim that he lived much nearer to the supposed time of the Trojan War, in the early 12th century BC. Most modern researchers place Homer in the 7th or 8th centuries BC. The formative influence of the Homeric epics in shaping Greek culture was widely recognized, and Homer was described as the teacher of Greece. Homer's works, which are about fifty percent speeches, provided models in persuasive speaking and writing that were emulated throughout the ancient and medieval Greek worlds. Fragments of Homer account for nearly half of all identifiable Greek literary papyrus finds. PeriodFor modern scholars "the date of Homer" refers not to an individual, but to the period when the epics were created. The consensus is that "the Iliad and the Odyssey date from around the 8th century BC, the Iliad being composed before the Odyssey, perhaps by some decades," i.e. earlier than Hesiod, the Iliad being the oldest work of Western literature. Over the past few decades, some scholars have argued for a 7th-century BC date. Oliver Taplin believes that the conclusion of modern researchers is that Homer dates to between 750 to 650 BC. Some of those who argue that the Homeric poems developed gradually over a long period of time give an even later date for the composition of the poems; according to Gregory Nagy for example, they only became fixed texts in the 6th century BC. The question of the historicity of Homer the individual is known as the "Homeric question"; there is no reliable biographical information handed down from classical antiquity. The poems are generally seen as the culmination of many generations of oral story-telling, in a tradition with a well-developed formulaic system of poetic composition. Some scholars, such as Martin West, claim that "Homer" is "not the name of a historical poet, but a fictitious or constructed name."

Bels? irányt?nk ahhoz az élethez vezet el, amelyr?l mindig is álmodtunk. Célunk felé tartva ráismerünk azokra a pontokra, ahol irányt kell változtatnunk, hogy kihasználhassuk teljes bels? potenciálunkat. Ez az inspiráló utazás minden életterületen átvezet: segít, hogy felismerjük életfeladatunkat, hogy meghozzuk a helyes d?ntéseket, hogy megvalósítsuk legrejtettebb vágyainkat. A híres életmódtanár ezúttal gyakorlati útmutatót ad ahhoz, miként menedzselhetjük sikeresen a saját életünket. "Már maga az a felismerés, hogy minden élethelyzetben igent mondhatok az életre, hihetetlenül gazdaggá tette a hétk?znapjaimat. ?jra meg újra próbára tettem, hogyan tudom az éveken át gy?jt?tt élettapasztalatokat és az új látásmódot alkalmazni, és az eredmények mindig azt igazolták, hogy minden egyes esetben lehetséges változást elérni. ?ppen csak meg kell teremteni a változás el?feltételeit." (a Szerz?) A K?nyvjelz? magazin 2015. májusi számában megjelent cikk: Okosabban kéne élni

On the Origin of Species, published on 24 November 1859, is a work of scientific literature by Charles Darwin which is considered to be the foundation of evolutionary biology. Its full title was On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. For the sixth edition of 1872, the short title was changed to The Origin of Species. Darwin's book introduced the scientific theory that populations evolve over the course of generations through a process of natural selection. It presented a body of evidence that the diversity of life arose by common descent through a branching pattern of evolution. Darwin included evidence that he had gathered on the Beagle expedition in the 1830s and his subsequent findings from research, correspondence, and experimentation. Various evolutionary ideas had already been proposed to explain new findings in biology. There was growing support for such ideas among dissident anatomists and the general public, but during the first half of the 19th century the English scientific establishment was closely tied to the Church of England, while science was part of natural theology. Ideas about the transmutation of species were controversial as they conflicted with the beliefs that species were unchanging parts of a designed hierarchy and that humans were unique, unrelated to other animals. The political and theological implications were intensely debated, but transmutation was not accepted by the scientific mainstream. The book was written for non-specialist readers and attracted widespread interest upon its publication. As Darwin was an eminent scientist, his findings were taken seriously and the evidence he presented generated scientific, philosophical, and religious discussion. The debate over the book contributed to the campaign by T. H. Huxley and his fellow members of the X Club to secularise science by promoting scientific naturalism. Within two decades there was widespread scientific agreement that evolution, with a branching pattern of common descent, had occurred, but scientists were slow to give natural selection the significance that Darwin thought appropriate. During the "eclipse of Darwinism" from the 1880s to the 1930s, various other mechanisms of evolution were given more credit. With the development of the modern evolutionary synthesis in the 1930s and 1940s, Darwin's concept of evolutionary adaptation through natural selection became central to modern evolutionary theory, and it has now become the unifying concept of the life sciences. Summary of Darwin's theory: Darwin's theory of evolution is based on key facts and the inferences drawn from them, which biologist Ernst Mayr summarised as follows: ? Every species is fertile enough that if all offspring survived to reproduce the population would grow (fact).? Despite periodic fluctuations, populations remain roughly the same size (fact).? Resources such as food are limited and are relatively stable over time (fact).? A struggle for survival ensues (inference).? Individuals in a population vary significantly from one another (fact).? Much of this variation is inheritable (fact).? Individuals less suited to the environment are less likely to survive and less likely to reproduce; individuals more suited to the environment are more likely to survive and more likely to reproduce and leave their inheritable traits to future generations, which produces the process of natural selection (inference).? This slowly effected process results in populations changing to adapt to their environments, and ultimately, these variations accumulate over time to form new species (inference).

Descoperi?i al cincilea volum dintr-o serie de c?r?i pentru copii a c?ror popularitate a dep??it orice a?tept?ri! ?Pisicile r?zboinice” s-au v?ndut ?n mai mult de 14 milioane de volume ?n peste 20 de ??ri ?i au ap?rut pe lista New York Times a celor mai v?ndute titluri. De genera?ii ?ntregi, patru clanuri de pisici s?lbatice convie?uiesc ?n p?dure, departe de oameni. Au un cod al onoarei ?i pre?uiesc loialitatea. Se antreneaz? ca r?zboinici pentru a-?i proteja Clanurile. Folosesc remedii naturiste pentru a se vindeca. Respect? legile statornicite de ?nainta?i. Sunt ghidate ?n ac?iunile lor de spiritele str?mo?ilor r?zboinici, reuni?i ?n Clanul Stelelor. Ro?covanul este un fost pisoi de cas? care s-a dovedit a fi puternic ?i descurc?re? ?n s?lb?ticie. Dup? ce a fost acceptat ca ucenic ?n Clanul Tunetului sub numele de Lab? de Foc, a primit titulatura de r?zboinic ?i numele Inim? de Foc. ?n cele din urm?, vitejia l-a adus p?n? la pozi?ia de secund ?n clan. Dar nu are o clip? de lini?te c?t? vreme Ghear? de Tigru, fostul secund, poate ataca oric?nd. ?i conduc?toarea Stea Albastr? ?i-a pierdut ?ncrederea ?n r?zboinicii clanului, dup? ce Ghear? de Tigru s-a dovedit a fi un tr?d?tor. Pe m?sur? ce ea este din ce ?n ce mai bolnav? ?i mai absent?, Inim? de Foc va fi nevoit s? preia fr?iele Clanului Tunetului. ?n aceast? perioad?, ?n p?dure ??i face sim?it? prezen?a un du?man misterios. Mai mult dec?t at?t, Ghear? de Tigru, devenit acum conduc?torul Clanului Umbrelor sub numele de Stea de Tigru, comploteaz? ?n continuare, la fel de ?nsetat de putere. Luptele pentru onoare ?i teritoriu sunt tot mai ?ncr?ncenate, iar ?ndoielile ?i tr?darea afecteaz? toate clanurile. Oare pisicile r?zboinice au fost p?r?site de spiritele din Clanul Stelelor pentru totdeauna? Volumul cuprinde h?r?i ?i simboluri din via?a pisicilor r?zboinice. ?O poveste plin? de aventur?, care v? va ?ine cu sufletul la gur?.” - Publishers Weekly ?Un episod palpitant din aventurile pisicilor r?zoinice, care va fi cu siguran?? pe placul cititorilor.“ - ALA Booklist ?Povestea este mereu surprinz?toare; personajele sunt ?nzestrate cu tabieturi ?i comportamente feline autentice.” - VOYA Din aceea?i serie: PISICILE R?ZBOINICE. CARTEA I - ?N INIMA P?DURII PISICILE R?ZBOINICE. CARTEA A II-A - FOC ?I GHEA?? PISICILE R?ZBOINICE. CARTEA A III-A - P?DUREA SECRETELOR PISICILE R?ZBOINICE. CARTEA A IV-A - FURTUNA

Amit az olvasó a kezében tart, a F?ld kül?nb?z? pontjain feltárt lel?helyekr?l és a bennük található leletekr?l szól. Kül?nleges ablakot nyit elfeledett világokba, amiket a legt?bb ember nehezen tud elképzelni. Ezek a helyek olyan k?rülmények k?z?tt j?ttek létre, amik k?vetkeztében halált hoztak a figyelmetlenekre, legyenek azok kicsik vagy hatalmasak. Ebben a k?nyvben végigmegyünk kül?nb?z? f?ldt?rténeti korokon, mik?zben megtudjuk, hogy ezek a csapdák hogyan keletkeztek, hogyan m?k?dtek, és a bennük elpusztultak maradványaiból rekonstruáljuk a rég elfeledett él?lényeket.

Félelem helyett bizalom. Versengés helyett együttm?k?dés. Hogyan alakul át társadalmi-gazdasági k?rnyezetünk, mik a kihívások, mik a lehet?ségek? Mit jelent a tanulás a digitális korban? Mit jelent a karrier? Milyen szervezeti formákban zajlik a munka, milyen emberi min?ségeket keresnek a cégek?

Te is biztosan jártál már úgy, hogy szeretted volna pszichológushoz vinni a gyermekedet, de a k?zismert el?ítéletek (“Csak a bolondok járnak pszichológushoz!”) és a k?rnyezeted ellenállása visszatartott. Ez a k?nyv gyermekek és szüleik számára készült. Egy kislány, Lili t?rténetén keresztül mutatja meg, mi is t?rténik a gyermekpszichológusnál. Lili egy szorongó kislány, aki nem akar oviba menni és emiatt betegnek érzi magát. Kata néni, a pszichológus segít neki félelmei leküzdésében. A k?nyv segítségével egy r?vid progresszív izomrelaxációs gyakorlatot is ki lehet próbálni. Emellett pedig sok hasznos információval szolgál gyermeknek, feln?ttnek egyaránt.

Sunt bucuros s? ?tiu c? aceast? carte a fost remarcat? ?i luat? ?n considerare pentru publicarea ?n Rom?nia. ?mi amintesc vorbele lui Serghei Dovlatov, scriitor rus care ?i-a desf??urat activitatea literar? ?n America: ?Orice ziarist viseaz? s? scrie un roman.“ Un s?mbure de adev?r ?n aceast? fraz? exist?... E greu s? g?se?ti un jurnalist care, ?n timpul liber, s? nu fi ?ncercat s? scrie un roman, povestiri sau versuri... Principiul redac?ional era urm?torul: ?Scrie ?n a?a fel ?nc?t cel care va citi s? aib? co?maruri noaptea!...“ Totul p?rea extraordinar... Ie?it? din comun este ?i povestea dintre coper?ile acestei c?r?i.

Jane Forrest Hargitai nyugodtnak induló hétf? reggele abban a pillanatban felborul, amint a dugóban el?tte álló kocsiból el?kerül egy n?i holttest. A bizonyítékok az éjszakai élet vezéréhez, Dobó Renátóhoz vezetnek, de a férfi egy csepp hajlandóságot sem mutat arra, hogy segítsen. Még a halott nevét sem árulja el. Jane viszont nem hagyja annyiban a dolgot, minden k?vet megmozgat, hogy megtudja, ki is az illet?. Mikor kiderül, hogy Bárfai sógorn?je az, elindul a lavina. Vivien és Renátó elt?nik, Jane családját pedig folyamatos támadások érik. Mikor a nyomozón? két gyerekére is rál?nek, Jane ráj?n, hogy csak úgy védheti meg a gyerekei életét, ha végez Bátfaival. A n?ben kett?s érzések dúlnak. Egyrészr?l a nyomozó, aki a b?n ellen harcol, másrészr?l, az anya, aki bármire képes azért, hogy megvédje a családját. De vajon helyesen cselekszik-e, ha meg?leti a b?rt?nben ül? férfit? Jogilag semmiképp! De mint ember? Vajon elfogadható-e, hogy úgy védje meg a gyerekei életét, hogy felbujtóként meg?leti a családja életére t?r?t?