Ianoi e viu, atent i emoionat de orice problem de parc acum abia ar ntra, aplecndu-se uor, sub naltul portic al Cunoaterii. Curios, profesnd acea dubl curiozitate, rar azi – fa de problem, dar i fa de cel ce o ridic. Fa de Fiin. Cultura romn se poate felicita, n zilele i anii notri un pic buimaci, unde Nordul valorilor pare a se fi rtcit undeva, n alte secole sau pe alte continente, c posed un cercettor, un profesor i un ins capabil de o asemenea cuprindere a unor platforme culturale att de auguste i, aparent, contradictorii. Unul din puinii supravieuitori ai acelei Mitteleuropa sapieniale, acei ndrgostii fr pricin de misterele artei i ale gndului, unul dintre acei, rari azi i n Europa, ce pesc uor peste granie istorice i mentale, rigide pentru atia, cu o graie, cu o uurin ce ne poate nela asupra acelui depozit afund de suferin i travaliu, de tenacitate unic pe care numai prezena unui ideal poate s-o explice. Iat unde putem gsi Idealul su Modelul, dezorientai nu rareori de propriile noastre ezitri i eecuri.“ (Nicolae Breban)Ianoi este un om pentru care problema morala exist, iar faptul acesta l aaz ntr-o postur extrem de fecund i de necesar, de mediator. ntr-o lume care devine tot mai conflictual, uneori n mod stupid, cu totul superficial i aberant. Ion Ianoi cred ca ne d o lecie de economie de conflict. Vd n aceast lecie i n persoana lui un model de senintate, de sinceritate intelectual, de europenitate.“ (Mircea Martin)[...] stilul Ianoi; un stil unic n cultura romn. Nu e vorba, n cazul d-sale, de cri de erudiie pedant, seac, ci de cri scrise cu un mare talent literar, cred eu, i cu extraordinare capaciti de evocare.“ (Gabriel Dimisianu)Am spus i cu alte prilejuri, am scris i cu alte ocazii c Ion Ianoi este un dar fcut literaturii romne. Oare avem puterea de a ne bucura de acest dar Avem fora de a-l onora i de a ne minuna de el, aa cum se cuvine Printre scriitorii romni, prietenul nostru e perceput drept un crturar evreu-maghiar atipic. Printre evrei e tratat drept un romn sadea. n Ianoi vd un model de prim rang, un mare crturar ce s-a nzidit n literatura romn, un scriitor care ar face onoare oricrei culturi majore a lumii. Ianoi este, apoi, un spectacol, n pofida felului su de a fi, aproape n ciuda sa...“ (Aura Christi)

Valaki azt mondta nekem, hogy az állatoknak nincs kultúrt?rténete. Ez a k?nyvecske a bizonyíték rá, hogy téved. A kutyák és macskák históriája a régmúltba nyúlik és nagyon izgalmas. Személyes t?rténeteik színesek, h?ségük megható, sokoldalúságuk megd?bbent?. Remélem a Kedves Olvasó hasonló szeretettel fogadja t?rténeteiket, mint amilyen szeretettel én gy?jt?gettem.

Edi?ie alc?tuit?, coordonat? ?i ?ngrijit? de Iulian Boldea?Profilul c?rturarului Nicolae Balot?, pe care acest volum se str?duie?te s?-l contureze, adun? laolalt? expresivitatea, rigoarea ?i erudi?ia eseistului ?i criticului literar, dar ?i afectivitatea sublimat? a memorialistului. Sumarul c?r?ii e alc?tuit din mai multe texte semnate de Nicolae Balot?, relevante pentru concep?ia sa critic? ?i estetic?, dintr-o schi?? de portret apar?in?nd lui Matei Boil?, din dou? dialoguri ?n care se ?mpletesc accentele confesive ?i proiec?iile teoretice ?i din dou? sec?iuni exegetice. Prima, Interpret?ri, con?ine abord?ri ale operei critice sau memorialistice a lui Nicolae Balot? ?n ansamblul ei, ?n timp ce a doua, Lecturi, cuprinde analize aplicate asupra unei anumite c?r?i. La toate acestea se adaug? necesarele repere bio-bibliografice. Textele au fost ini?ial tip?rite ?ntr-un num?r al revistei Vatra consacrat lui Nicolae Balot?; a?a se explic? unele referiri ale autorilor la binecunoscuta revist? din T?rgu-Mure?. Le mul?umesc, ?i pe aceast? cale, domnului Nicolae Balot?, pentru amabilitatea cu care a r?spuns provoc?rii noastre, ?i celorlal?i autori, pentru disponibilitatea domniilor lor, f?r? de care acest volum ar fi fost imposibil de realizat.“ – Iulian Boldea

Kellen felpaprikázott hangulatban lépett be az irodába, majd táskáját az asztalra csapva, nekiállt, hogy levetkzzn. Kabátját a fogasra akasztva, gyors pillantást vetett a tükrbe, és akkor látta meg, hogy a haja ott hátul, égnek áll. s így jtt végig az utcán! Az ágaskodó tincset lesimította, stét szemüvegét pedig kicsit feljebb tolta az orrán. Nem volt rá igazán szüksége, csupán kis dioptria volt az egyik lencsén, de úgy gondolta, a negyvenes évei elején érdekesebbé, modernebbé, talán fiatalosabbá is teszi, a stétített foncsorozású, divatos szemüveg. Ez tette-e, vagy csak a sors játszott vele aznap reggel, de minden balul üttt ki. A szemüvegtl függetlenül, stéten látta az egész világot, és benne nmagát. Ekkor kopogtak az ajtón, és a kolléganje lépett be. A harmincas, vrs kis nt lopva gyakran elnézegette, amint eltte haladt a folyosón. Jó alakú, frissen elvált asszony volt, gyerek nélkül. Azt ugyan nem tudta, van-e valakije, mégsem mert kezdeményezni. A n most mosolyogva üdvzlte, majd rákérdezett: hallottam, a kisfnk megjegyzést tett a késésedre. Mi volt veled ma reggel , minden balul üttt ki – és elkezdte mesélni a kálváriáját. A n láthatóan érdekldéssel hallgatta. Azért ezt te eltúlzod egy kicsit – mondta. Nem olyan stét a világ, amilyennek te látod! Végül is, gondolj csak bele. Sikerült bezárnod a lakásajtót Igen. Elcsúsztál a vizes kvn Nem. Na, de a járdán! – vetette kzbe. De nem trt el egyetlen csontod se! Még a kabátod se lett piszkos! Igaz. Beértél a munkahelyedre Hát persze, de el is késtem! Fejedet vették Nem. Na, látod! Vedd csak le ezt a stét szemüveget, azon keresztül látod te olyan stéten az eseményeket! Azzal, hogy szavának érvényt szerezzen, a kis vrs odanyúlt, és olyan gyengéd mozdulattal vette le az orráról a szemüveget, hogy az flért egy cirógatással! Egész melege lett tle. Lehet, hogy mégis kezdeményezhetne valamit ennél a kis nnél!”

Sikerül-e a vándordiáknak kiszabadítani Arabella hercegkisasszonyt, aki az Ezerarcú Szellem fogságában raboskodik? Évszakmesék. Tavasz után nyár, nyár után az ?sz, majd a tél. Így változnak az évszakok örökös körforgásban, mióta világ a világ. Falevelek hullnak, hópelyhek szállingóznak, tavaszi virágok nyílnak, sárgán izzik a nyári nap. Minden évszaknak megvannak a maga sajátosságai, s a maga sajátos történetei.Sikerül-e a némi varázser?vel is rendelkez? vándorló diáknak kiszabadítani Arabella hercegkisasszonyt, aki az Ezerarcú Szellem fogságában raboskodik? Odaér-e Frida id?ben a Havas Hegyek Birodalmába, egy titokzatos jégcsillagot követve?  Megtalálja-e Kristóf a zöld ruhás hölgyet, akiért a szíve dobog, vagy vajon megleli-e Roland király h?n áhított boldogságát? Kik azok az évszaktündérek, és miért segítenek h?seinknek?Mindezekre a kérdésekre választ kapunk, ha végigkövetjük, miként alakul a könyv szerepl?inek sorsa, s közben betekintést nyerhetünk a tündérek varázslatos, csodákkal teli világába is.

Un roman scandalos, genialoid.Poetul poate fi considerat un Paganini al poeziei, ?in?nd sub b?rbie, ?n locul unei viori Stradivarius, un dic?ionar. Din fericire, crea?ia lui nu s-a risipit ?n aer, asemenea unui recital, ci s-a p?strat, fie ?i ?n dezordine, ?n caiete, ?n c?r?i ?i reviste, ?n memoria computerului, pe dischete.

Wesselényi naplója Széchenyivel tett híres nyugat-európai útjáról. 1925 óta az els? teljes kiadás.

Solu?ia Chopra pentru o sc?dere ?n greutate permanent?, stare de bine ?i lini?te sufleteasc? Via?a ?nseamn? ?mplinire! La ce t?nje?ti acum? La m?ncare? Iubire? Stim? de sine? Lini?te sufleteasc?? De ce m?nc?m uneori mai mult dec?t avem nevoie? Deepak Chopra ne r?spunde: fiindc? nu reu?im s? g?sim mul?umirea ?i lini?tea sufleteasc? de care avem nevoie, transform?m m?ncarea ?n substitut al satisfac?iei emo?ionale. C?nd motivele dezechilibrului emo?ional dispar, organismul se autoregleaz? ?i cere c?t ?i trebuie. Deepak Chopra identific? mai ?nt?i cauzele care ne ?mpiedic? s? ne schimb?m atitudinea: obiceiurile proaste, teama de schimbare, descurajarea de a urma ?nc? o diet? sau dimpotriv?, credin?a naiv? c? urm?toarea diet? va func?iona, al?turi de poftele cotidiene, mai ales pentru alimentele s?rate, dulci ?i grase ?i de faptul c? ritmul modern de via?? aproape c? ne impune alegerea alimentelor nes?n?toase.Solu?ia Chopra este o abordare holistic?, bazat? pe leg?tura dintre minte ?i corp. Ca s? ajungem la o stare ideal? de ?mplinire sufleteasc? ?i form? fizic? optim? trebuie s? ne hr?nim zilnic trupul cu alimente s?n?toase, inima cu bucurie, compasiune ?i iubire, mintea cu noi informa?ii, iar spiritul cu calm ?i con?tiin?? de sine.Cartea se ?ncheie cu o sec?iune de re?ete delicioase ?i s?n?toase inspirate din meniurile Centrului Chopra ?i bazate pe principiile alimentare ayurvedice, adaptate la via?a occidental? modern?.Oriunde te afli ?n via??, cartea de fa?? te va ajuta s? alegi direc?ia potrivit?.

"Miklóska nagyon boldog volt, hogy újra láthatja a cica-babát és megint játszhatik vele, Kandur bátya sem adta meg a cica-babának azt a pofont és azt a pár karmolást, amit?l a cica-baba félt. Egyébként Kandur bátya csakhamar hazautazott, a cica-baba ellenben Budapesten maradt s Miklóskával együtt megy haza nyaralni a nagymamához."

Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre ?sszek?lt?zhet a szerelmével. Aztán j?n egy furcsa, szégyenteljes, mégis felejthetetlen éjszaka egy messzir?l j?tt idegennel, és Zsófi jól felépített élete ?sszeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy számára szerte a világban... Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? - vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és ?nmaga számára is ismeretlen énje felé?? Mi ad t?bb muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk a megszokott és talán unalmas életünkb?l, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk - vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útk?zben vagy "célba érve"? Fej?s ?va bestsellere most új kiadásban kerülhet az olvasó kezébe. A mexikói krimibe ill? izgalmakat, igazi lélektani drámát és jó szórakozást ígér.

What do Nightcreatures do? They fly from the South to the North. They tell stories in English on the way. They draw what you cannot see. They make friends. Don't you want to join them?

A felh?k f?l?tt csupa kaland az élet! A Légikisasszonyok és a Két út k?z?tt cím? regényb?l ismert négy légiutas-kísér?, Anna, Dia, Szonja és Dani ezúttal hadat üzennek a katonáknak, megbirkóznak egy kitoloncolttal, levezetnek egy szülést, s?t, ha a szükség úgy hozza, alkalmi bébiszitterré válnak a fedélzeten. Sugárhajtással gy?jtik a tapasztalatokat, a repülés varázslatos világában szárnyalnak, mik?zben az élet próbára teszi ?ket. Vajon Anna megtalálja a módját, hogy legy?zze a félelmeit? Szonja megérti a jeleket, melyek folyton az útjába kerülnek? Dia pedig saját magának keresi a bajt, de szabad ítélkeznünk felette? ?s ott van még Dani… ?t egy titok tartja lázban.

Sam Capra álmodni sem tudna magának boldogabb életet. A CIA nagy j?v? el?tt álló, fiatal ügyn?keként Londonban dolgozik. Feleségével, Lucyvel els? gyermeküket várják, van egy csodálatos otthonuk, és halálosan szerelmesek egymásba. Mindenük megvan – hogy aztán egyetlen pillanat alatt mindent elveszítsenek… Egy napsüt?tte ?szi reggelen az idillinek tetsz? londoni hétk?znapok váratlan fordulatot vesznek: Lucyt elrabolják, a fiatal ügyn?k pedig egy véres merénylet els? számú gyanúsítottjává válik a CIA szemében. Miután sikerül megsz?knie, Sam az id?vel versenyt futva próbálja megmenteni elrabolt feleségét. ?m nincs k?nny? dolga. Ahhoz, hogy k?zelebb tudjon férk?zni titokzatos és k?ny?rtelen ellenségéhez, be kell épülnie egy nemzetk?zi b?nszervezetbe. Sam hamarosan ráj?n, hogy mindaz, ami t?rtént, csupán a kezdete volt egy ?rd?gi tervnek, és nincs más választása, h?ssé kell válnia, ha meg akarja akadályozni, hogy ártatlan emberek tucatjai haljanak meg.

Egy teljesen átlagosnak induló napon egy gy?ny?r?, fiatal n? lép be Sam Capra San Franciscó-i bárjába, és kétségbeesetten arra kéri, hogy mentse meg üld?z?it?l. A volt CIA-ügyn?k egyetlen vágya, hogy nyugodt és békés otthont teremtsen a családjának, ám a t?kéletes életr?l sz?tt álma abban a pillanatban szertefoszlik, amint Diana Keene felt?nik a színen. Mire Sam feleszmél, máris egy kegyetlen játszma kell?s k?zepén találja magát. A lányt ugyanis egy dúsgazdag és befolyásos személyekb?l álló titkos társaság akarja elkapni. Ezekkel a mindenre elszánt b?n?z?kkel rúgja ?ssze a port Sam Capra, amikor megmenti a fiatal lányt üld?z?it?l. A bosszú pedig nem maradhat el. Sam egyetlen reménye, hogy túléli az ellene indított támadást. Ahhoz azonban, hogy visszakapja régi életét, el kell pusztítania a mindent – és mindenkit – behálózó szervezet teljhatalmú vezet?jét, a rejtélyes és kegyetlen Beliast… A Sam Capra-sorozat legújabb részében JEFF ABBOTT ismét lélegzetelállító tempót diktál. A volt CIA-ügyn?k személyében Jason Bourne igazi kihívóra talált. Thrillerfanatikusoknak k?telez? darab.

Velence, 1408. Velencében, a titkok és rejtélyek városában semmi nem az, aminek látszik, és senki nem az, akinek mutatja magát. B?báj és ármány, árulás és vesztegetés – bármilyen eszk?z bevethet? a gy?zelemért. Kül?n?sen akkor, amikor a bizánci és a német-római császár is szemet vet a szépséges Lady Giulietta di Millionira. Az sem akadály, hogy a h?lgynek már van egy nem mindennapi k?rülmények k?z?tt fogant gyermeke… A két uralkodó valódi célja a gazdag városállam megszerzése. Velence sorsa három ember kezében van. Egyikük a frissen lovaggá üt?tt Sir Tycho, az angyalarcú démon, a kegyetlen Assassini-harcos, aki megóvta a várost a mameluk támadóktól. Csak egyet nem tud elérni – hogy a n?, akit szeret, viszontszeresse. Tycho szenved a napfényt?l, irtózik a vízt?l, s nem beszélhet az ?t kínzó titkokról. Miért is mentené meg újra a gy?l?lt várost – hiszen így szerelmét is végleg elveszítené. Tycho szíve h?lgye, a mesésen gazdag Lady Giulietta a másik ember, aki eld?ntheti Velence sorsát. Anya és ?zvegy alig tizenhét évesen. Fiának mostohaapja a német-római császár egyik fia, s mindezek ellenére még sz?z… Társuk Rosalyn, a kolduslány ?rokonlelke” Tychónak, aki visszahozza ?t a sírból, hogy mindhárman sz?vetségre lépve megküzdjenek a német császár vérfarkasaival, szembeszálljanak a bizánci mágus s?tét er?ivel, és megmentsék a város – s vele Giuliettát a házasságtól…

A roast – vagyis a celebek égetése, cikizése, kikarikírozása – az amerikai tévénéz?k számára már régóta kedvelt m?faj, és a Showder Klub humoristáinak k?sz?nhet?en tavaly óta már hazánkban sem teljesen ismeretlen. S?t, az internetes kommentel?k – még ha nem is tudnak m?fajteremt? viselkedésükr?l – már régóta részt vesznek ismert emberek roastolásában… K?nyv formájában azonban eddig még nem hódított teret magának a m?faj. A nagy Roast k?nyv els?dleges célja az olvasó megnevettetése, szórakoztatása, és semmiképpen sem a gy?l?lk?dési kedv kiszolgálása, gerjesztése. A k?tet szerz?i épp ezért nem vállalnak k?z?sséget a neten névtelenül vádaskodókkal, hanem arcukat, nevüket vállalva, az irónia, a humor eszk?zeivel mutatnak rá egyes személyek, karakterek, jelenségek, kulturális termékek hibáira, fonákságaira. Ez a k?nyv tehát azért született, hogy a bosszantót mulatságossá tegye, hogy a g?rbe elé még g?rbébb tükr?t tartson, és hogy kreatív és változatos módon vessen fel olyan kérdéseket, témákat, amelyek nap mint nap foglalkoztatják a k?z?nséget.

This story belongs to the year 1837, and was regarded by the generations of that and a succeeding time as the most miraculous of all the recorded deliverances from death at sea. It may be told thus: Mr. Montagu Vanderholt sat at breakfast with his daughter Violet one morning in September. Vanderholt's house was one of a fine terrace close to Hyde Park. He was a rich man, a retired Cape merchant, and his life had been as chequered as Trelawney's, with nothing of romance and nothing of imagination in it. He was the son of honest parents, of Dutch extraction, and had run away to sea when about twelve years old. Nothing under the serious heavens was harsher, more charged with misery, suffering, dirt, and wretchedness, than seafaring in the days when young Vanderholt, with an idiot's cunning, fled to it from his father's comfortable little home. He got a ship, was three years absent, and on his return found both his father and mother dead. He went again to sea, and, fortunately for him, was shipwrecked in the neighbourhood of Simon's Bay. The survivors made their way to Cape Town, and presently young Vanderholt got a job, and afterwards a position. He then became a master, until, after some eight or ten years of heroic perseverance, attended by much good luck, behold Mr. Vanderholt full-blown into a colonial merchant prince. How much he was worth when he made up his mind to settle in England, after the death of his wife, and when he had disposed of his affairs so as to leave himself as free a man as ever he had been when he was a common Jack Swab, really signifies nothing. It is certain he had plenty, and plenty is enough, even for a merchant prince of Dutch extraction. Besides Violet, he had two sons, who will not make an appearance on this little brief stage. They are dismissed, therefore, with this brief reference—that both were in the army, and both, at the time of this tale, in India. Violet was Vanderholt's only daughter, and he loved her exceedingly. She was not beautiful, but she was fair to see, with a pretty figure, and an arch, gay smile. You saw the Dutch blood in her eyes, as you saw it in her father's, whose orbs of vision, indeed, were ridiculously small—scarcely visible in their bed of socket and lash. An English mother had come to Violet's help in this matter. Taking her from top to toe, with her surprising quantity of brown hair, soft complexion, good mouth, teeth, and figure, Violet Vanderholt was undoubtedly a fine girl. THE LAST ENTRY "OPINIONS OF THE PRESS ON THE LAST ENTRY": '"The Last Entry" is a rattling good salt-water yarn, told in the author's usual breezy, exhilarating style.'-”Daily Mail. 'In this new novel Mr. Russell has cleverly thrown its events into the year 1837, and there are one or two ingenious passages which add to the Diamond Jubilee interest which that date suggests.... "The Last Entry" is as certain of general popularity as any of Mr. Russell's former tales of the marvels of the sea.'-”Glasgow Herald. 'We do not think it possible for anyone to dip into this novel without desiring to finish it, and it adds another to the long list of successes of our best sea author.'-”Librarian. 'In addition to mutiny and murder, "The Last Entry" contains many of those good things which have made Mr. Russell's pages a joy to so many lovers of the sea during the last twenty years.... "The Last Entry" is a welcome addition to Mr. Clark Russell's library.'-”Speaker. 'The writer is as realistic and picturesque as usual in his vivid descriptions of the stagnant life on board the homeward-bound Indiaman.'-”Times. 'It is full of pleasant vigour.... As is always the case in Mr. Clark Russell's books, the elements are treated with the pen of an artist.'-”Standard. 'We expected plenty of go, of fresh and vigorous description of sea-faring life, coupled with a story which would not be wanting in interest. All this we have here.'”-Tablet.

45.538 de cuvinte. At?tea stau str?nse ?n cartea asta. A?a ?mi indic? un contor al softului ?n care am editat textul. Ceea ce ?nseamn? c? ?n aceast? prezentare a ei, a c?r?ii, trebuie s? m? comport ca un gospodar care ar ?ncerca s? hr?neasc? toat? p?s?rimea satului cu o singur? m?n? de gr?un?e. N-am cum. ?i nici n-a? vorbi despre ea a?a cum o facem despre copiii no?tri, care sunt mereu ?i mai de?tep?i, mai frumo?i sau m?car mai ?nal?i dec?t ai altora. ?n momentul ?sta, tot programul de editare m? salveaz?. Observ c? are posibilitatea de a rezuma textul meu ?n numai zece sentin?e: De riduri. De paradigm?. Nu de om, ci de m?gar [...] De necur??ie. De ?coal?. De efeminat. De care uitasem. De munc?. De butie. De p?reri. ?mi dau seama ?ns? c? posibilul cititor interesat, ori librarul care ar dori s? v?nd? cartea, nu are cum s? ?n?eleag? prea multe din asta. Nu pricep nici eu de unde apeten?a programului pentru prepozi?ia de. Sunt singur ?n cas?, nimeni nu-?i poate da cu p?rerea despre volumul ?sta, editorii m? sun? rug?nd s? le trimit acest sinopsis. ?n clipa aia, Cimbru, c?inele meu, cel care m? ?n?elege mereu at?t de bine, ??i f?lf?ie coada pe l?ng? cracii pantalonilor mei. ?i pun manuscrisul ?n fa?? ?i-l rog s? m? ajute cumva. ?l miroase curios, de dou?, trei ori, p?n? ??i d? seama c? nu-i bun de m?ncat. E clar, cartea asta nu este bun? de m?ncat! Poate o fi bun? la altceva. Nu ?tiu, m?car ca palet? de ping-pong.

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern ?nagyvilági” életet kívánta ábrázolni. A m? szerkezetileg két lazán ?sszefügg? részre tagolódik. Az els?, A ?tegnap” 1848-49-ben játszódik. F?h?se Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, m?velt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unoka?ccsét, Opatovszky Kornélt t?bbsz?r kimenti kül?nféle halálos veszedelmekb?l, noha méltatlan rá, hogy ?r?k?séül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti…. A második rész, A ?ma”: az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok t?nkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban… A regény b?velkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kit?n? olvasmány.

Snt fericit de aceast regsire n literatur a lui InimRea, cum snt bucuros c, din ntmplare, i-am fost cumva un martor privilegiat, publicnd acum aproape patru ani n Timpul primele pagini din Cas pe pmnt i susinnd publicarea celor Cteva idei despre fericire la Editura T. Iar acum, Adenium i reediteaz unul din romanele deja publicate, care va fi, cum am scris deja c sper, urmat de altele. Cum nc mai trim n era Navigatorului, i urez lui InimRea vnt bun la pup!“ – Liviu Antonesei

Karinthy legismertebb, legnépszer?bb m?ve mindmáig az ?gy írtok ti. Ez a m? hozta meg számára az ismertséget, ezzel a k?nyvével aratta els? igazi, nagy sikerét. A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat id?vel tudatos enciklopédiává b?vült, s nemcsak a magyar szerz?k arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és m?faji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg. K?tetünk a Még mindig így írtok ti méltán híres gy?jteményén túl a korabeli lapokban megjelent k?zlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.