Gyilkosság t?rténik egy vidéki kúriában. Az áldozatot megfojtva találják a szobájában, az ajtót belülr?l elreteszelték, az ablak tárva-nyitva. Az asztalon egy csupor kakaó - benne altató. Vajon a gyilkos tette bele? Ha igen, aligha lehetett más, mint valaki a házban lakók k?zül. A Maxie család és két vendégük feszült, gyanakvó légk?rben várják a nyomozás eredményét, és a legkevésbé sem k?nnyítik meg Dalgliesh f?felügyel? dolgát. A poéta-lelk? detektív azonban nem az a fajta, aki k?nnyen feladja...P. D. James, akit Agatha Christie mellett az angol krimi klasszikusának tartanak, gondosan ügyel arra, hogy az olvasó számára végig izgalmas maradjon a fejt?r? irodalmi kirakójáték - majd minden szerepl?je gyanús, és egészen az utolsó oldalakig az is marad.?A Takard el az arcát! az írón? korai és egyik legsikeresebb regénye, a m?faj tízmilliók által olvasott alapm?ve.?

Az elvált, nyugdíjas Nathan Glass már nem vágyik másra, csak magányra és névtelenségre, ezért visszavonul gyerekkora helyszínére, Brooklynba. Csakhogy találkozik rég nem látott unoka?ccsével, Tommal, aki valaha akadémiai ambíciókat dédelgetett, ám most taxisof?r, majd annak barátjával, a kétes múltú antikvárius Harryvel, és hamarosan azt veszi észre, hogy egy ?sszeesküvés részese, amelynek tárgya egy hamisított kézirat, célja pedig a bosszú. Paul Auster ebben a regényében a t?le megszokottnál melegebb, der?sebb hangon mesél kallódó emberekr?l, akiknek élete nem úgy alakult, ahogy remélték, akik már lemondtak a j?v?r?l, de a j?v? még korántsem mondott le róluk. Auster, hosszú évek óta a Nobel-díj várományosa, számtalan irodalmi díj birtokosa, k?nyveit harminc nyelvre fordították le. M?vei most a 21. Század Kiadó új életm?sorozatában jelennek meg. "Elb?v?l? t?rténet a család elviselhetetlen szépségér?l és a szerelem megváltó erejér?l." USA TODAY "Nagyszív?, életigenl?, gyengéd és mulatságos t?rténet.” The Washington Post "Auster üzenenetet küld nekünk: van remény. A szerelem megment bennünket. Meg fogjuk menteni egymást. The Boston Globe

gy mondják, sose bízz egy idegenben. Talán nekik van igazuk. Amikor Emma Joseph megismerkedett a férjével, Davidet bánat gytrte. Els feleségét a saját elszabadult kocsija gázolta halálra, hatesztends lánya pedig titokzatos módon eltnt a baleset helyszínérl. Most, hat évvel késbb, Emma úgy véli, végre maguk mgtt tudhatják a fájdalmas idket. j életet építettek fel Daviddel, és van egy csodaszép kisfiúk, Ollie. Aztán feltnik egy idegen, és flforgatja az életüket. Emma elveszíti a biztonságérzékét. Vajon csakugyan tudja, mi trtént oly sok évvel azeltt s miért aggódik nmagáért meg a csecsem fiáért Elkeseredésében régi barátjához, Tom Douglas nyomozó ffelügyelhz fordul segítségért, ám ezzel a lépéssel valamennyiük életét veszélybe sodorja. Hamarosan olyan hazugságok hálójára derítenek fényt, amely mindkettejüket velejéig sokkolja. Az Aludj jól világhír szerzjének legújabb bestsellere letehetetlen és elgondolkodtató remekm, a pszichológiai thrillerek, és a krimik kedvelinek a kedvence világszerte.

Alice was beginning to get very tired of sitting by her sister on the bank, and of having nothing to do: once or twice she had peeped into the book her sister was reading, but it had no pictures or conversations in it, 'and what is the use of a book,' thought Alice 'without pictures or conversation?'So she was considering in her own mind (as well as she could, for the hot day made her feel very sleepy and stupid), whether the pleasure of making a daisy-chain would be worth the trouble of getting up and picking the daisies, when suddenly a White Rabbit with pink eyes ran close by her. There was nothing so VERY remarkable in that; nor did Alice think it so VERY much out of the way to hear the Rabbit say to itself, 'Oh dear! Oh dear! I shall be late!' (when she thought it over afterwards, it occurred to her that she ought to have wondered at this, but at the time it all seemed quite natural); but when the Rabbit actually TOOK A WATCH OUT OF ITS WAISTCOAT-POCKET, and looked at it, and then hurried on, Alice started to her feet, for it flashed across her mind that she had never before seen a rabbit with either a waistcoat-pocket, or a watch to take out of it, and burning with curiosity, she ran across the field after it, and fortunately was just in time to see it pop down a large rabbit-hole under the hedge. In another moment down went Alice after it, never once considering how in the world she was to get out again. The rabbit-hole went straight on like a tunnel for some way, and then dipped suddenly down, so suddenly that Alice had not a moment to think about stopping herself before she found herself falling down a very deep well. Either the well was very deep, or she fell very slowly, for she had plenty of time as she went down to look about her and to wonder what was going to happen next. First, she tried to look down and make out what she was coming to, but it was too dark to see anything; then she looked at the sides of the well, and noticed that they were filled with cupboards and book-shelves; here and there she saw maps and pictures hung upon pegs. She took down a jar from one of the shelves as she passed; it was labelled 'ORANGE MARMALADE', but to her great disappointment it was empty: she did not like to drop the jar for fear of killing somebody, so managed to put it into one of the cupboards as she fell past it. 'Well!' thought Alice to herself, 'after such a fall as this, I shall think nothing of tumbling down stairs! How brave they'll all think me at home! Why, I wouldn't say anything about it, even if I fell off the top of the house!' (Which was very likely true.) Down, down, down. Would the fall NEVER come to an end! 'I wonder how many miles I've fallen by this time?' she said aloud. 'I must be getting somewhere near the centre of the earth. Let me see: that would be four thousand miles down, I think—' (for, you see, Alice had learnt several things of this sort in her lessons in the schoolroom, and though this was not a VERY good opportunity for showing off her knowledge, as there was no one to listen to her, still it was good practice to say it over) '—yes, that's about the right distance—but then I wonder what Latitude or Longitude I've got to?' (Alice had no idea what Latitude was, or Longitude either, but thought they were nice grand words to say.) ? ? ABOUT AUTHOR: ??Charles Lutwidge Dodgson (1832 – 1898), better known by his pen name, as “Lewis Carroll”, was an English writer, mathematician, logician, Anglican deacon and photographer. His most famous writings are Alice's Adventures in Wonderland and its sequel Through the Looking-Glass, as well as the poems "The Hunting of the Snark" and "Jabberwocky", all examples of the genre of literary nonsense.

F?szerepl?nk Kópé, egy erdei manó, aki kirándulók fogságábae sik, majd az erd?b?l egy f?városi lakótelepre kerül. A manó megsz?kik a rabságból, és meghúzódik egy limlommal zsúfolter kélyen. Nem esik kétségbe, hanem kényelmes kuckót alakít ki a kacatok k?z?tt. Kópé az épület el?tt magasodó akácfán k?zlekedik az erkélyek k?z?tt. ?gy talál egy barátot, Dórit, aki egyedül él az anyukájával, és soha nem járt erd?ben. A manó mesélni kezd az otthonáról, az odvas t?lgyrol, a barátairól. A mesékhez Dóri rajzokat készít. A rideg lakótelepen nem ismerik egymást az emberek, és éppen Kópé kalandozása, kíváncsisága hozza ?ket ?szsze. Dóri megismerkedik Olga nénivel, akit?l kertész kedni tanul,virágokat nevel az erkélyen, másoktól cicát kap. A k?nyvben az izgalmas kalandokat, mint például amikor Kópét majdnem elüti egy autó, vagy amikor lepottyan egyik erkélyrol a másikra, mulatságos részek gazdagítják. Az erdei él?világ valóságh? bemutatása keveredik a fantáziavilágbeli lények, tündérek és manók jellemzésével. Megtudhatjuk például, milyen is egy manó esküv?! Ajánlott korosztály: 5 és 10 év k?z?tt.

When does life begin?... A well-known book says "forty". A well-known radio program says "eighty". Some folks say it's mental, others say it's physical. But take the strange case of Mel Carlson who gave a lot of thought to the matter. Mel felt as if he were floating on clouds in the deepest, most intense dark he had ever experienced. He tried opening his eyes but nothing happened, only a sharp pain. Little bits of memory flashed back and he tried to figure out what could have happened, where he was. The last thing he could remember was the little lab hidden back in the mountains in an old mine tunnel. Remote, but only an hour's drive from the city. What had he been doing? Oh yes, arguing with Neil again. He even recalled the exact words."Damn it, Mel," his partner had said. "We've gone about as far as possible working with animal brains. We've got to get a human one." "We can't," Mel had disagreed. "There'd be enough of an uproar if the papers got hold of what we've been doing with animals. If we did get someone in a hospital to agree to let us use his brain on death, they would close us up tighter than a drum.""But our lab's too well hidden, they'd never know." "It wouldn't work anyway. The brain might be damaged for lack of oxygen and all of our work would go for nothing. Worse, it might indicate failure where a fresh, healthy brain would mean success.""We'll never know unless we try," said Neil almost violently, dark eyes glittering. "Our funds aren't going to last forever."

To the irreverent—and which of us will claim entire exemption from that comfortable classification—there is something very amusing in the attitude of the orthodox criticism toward Bernard Shaw. He so obviously disregards all the canons and unities and other things which every well-bred dramatist is bound to respect that his work is really unworthy of serious criticism (orthodox). Indeed he knows no more about the dramatic art than, according to his own story in "The Man of Destiny," Napoleon at Tavazzano knew of the Art of War. But both men were successes each in his way—the latter won victories and the former gained audiences, in the very teeth of the accepted theories of war and the theatre. Shaw does not know that it is unpardonable sin to have his characters make long speeches at one another, apparently thinking that this embargo applies only to long speeches which consist mainly of bombast and rhetoric. There never was an author who showed less predilection for a specific medium by which to accomplish his results. He recognized, early in his days, many things awry in the world and he assumed the task of mundane reformation with a confident spirit. It seems such a small job at twenty to set the times aright. He began as an Essayist, but who reads essays now-a-days—he then turned novelist with no better success, for no one would read such preposterous stuff as he chose to emit. He only succeeded in proving that absolutely rational men and women—although he has created few of the latter—can be most extremely disagreeable to our conventional way of thinking. As a last resort, he turned to the stage, not that he cared for the dramatic art, for no man seems to care less about "Art for Art's sake," being in this a perfect foil to his brilliant compatriot and contemporary, Wilde. He cast his theories in dramatic forms merely because no other course except silence or physical revolt was open to him. For a long time it seemed as if this resource too was doomed to fail him. But finally he has attained a hearing and now attempts at suppression merely serve to advertise their victim. It will repay those who seek analogies in literature to compare Shaw with Cervantes. After a life of heroic endeavor, disappointment, slavery, and poverty, the author of "Don Quixote" gave the world a serious work which caused to be laughed off the world's stage forever the final vestiges of decadent chivalry. The institution had long been outgrown, but its vernacular continued to be the speech and to express the thought "of the world and among the vulgar," as the quaint, old novelist puts it, just as to-day the novel intended for the consumption of the unenlightened must deal with peers and millionaires and be dressed in stilted language. Marvellously he succeeded, but in a way he least intended. We have not yet, after so many years, determined whether it is a work to laugh or cry over. "It is our joyfullest modern book," says Carlyle, while Landor thinks that "readers who see nothing more than a burlesque in 'Don Quixote' have but shallow appreciation of the work." Shaw in like manner comes upon the scene when many of our social usages are outworn. He sees the fact, announces it, and we burst into guffaws. The continuous laughter which greets Shaw's plays arises from a real contrast in the point of view of the dramatist and his audiences. When Pinero or Jones describes a whimsical situation we never doubt for a moment that the author's point of view is our own and that the abnormal predicament of his characters appeals to him in the same light as to his audience. With Shaw this sense of community of feeling is wholly lacking. He describes things as he sees them, and the house is in a roar. Who is right If we were really using our own senses and not gazing through the glasses of convention and romance and make-believe, should we see things as Shaw does Must it not cause Shaw to doubt his own or the public's sanity to hear audiences laughing boisterously over tragic situations And yet, if they did not come to laugh, they would not come at all. Mockery is the price he must pay for a hearing. Or has he calculated to a nicety the power of reaction Does he seek to drive us to aspiration by the portrayal of sordidness, to disinterestedness by the picture of selfishness, to illusion by disillusionment It is impossible to believe that he is unconscious of the humor of his dramatic situations, yet he stoically gives no sign. He even dares the charge, terrible in proportion to its truth, which the most serious of us shrinks from—the lack of a sense of humor. Men would rather have their integrity impugned. In "Arms and the Man" the subject which occupies the dramatist's attention is that survival of barbarity—militarism—which raises its horrid head from time to time to cast a doubt on the reality of our civilization. No more hoary superstition survives than that the donning of a uniform changes the nature of the wearer. This

A t?kéletes házaspár. A t?kéletes gyilkosság. Senki nem feltételezné, hogy az elismert bíró és az elegáns felesége egy drogos prostituálttal beszél meg találkozót. Azt pedig végképp nem, hogy a lányt meg?lik és eltemetik a patinás, ódon villájuk kertjében. A Fitzsimon házaspár mélyen hallgat a gyilkosságról. A n? mindent megtesz, nehogy a fia tudomására jusson a sz?rny? titok. A férfi viszont lelkileg és idegileg kezd szétesni. De a fiú nem olyan naiv, mint ahogy a szülei képzelik. Talán nem is annyira ártatlan. ?s a legnagyobb probléma, hogy szinte r?geszmésen érdekl?dni kezd a prostituált családja iránt… ?Mondd le a programjaidat, amikor belekezdesz.” Sunday Mirror ?Pokoli jól kitalált t?rténet, bravúros kegyelemd?féssel a végén.” Sunday Times ?Briliáns szerkezet? thriller. Az utolsó lapokon már szinte elviselhetetlen a feszültség.” Woman&Home

A fváros eleshet, a hadsereg széteshet, de a gyzelmet nem adjuk.” Tamás tábornagy sikeresen visszaérkezik szeretett hazájába, ám a fváros, Adró, trténetében elszr idegen megszállók kezére került. Egyetlen fia eltnt, szvetségeseit képtelen megkülnbztetni az ellenségeitl, az ersítés pedig csak hetek múlva érkezhet. A továbbra is a Kez támadásait nyg, vezet nélkül maradt adrói hadsereg végül nmaga ellen fordul. Adamat felügyel ebbe a konfliktusba keveredik elrabolt fia keresése kzben. Kétlvet Tániel, akit saját katonái üldznek, igyekszik megóvni az egyetlen reményt arra, hogy Adró pusztulás nélkül vészelje át a háborút… Az SZI KZTRSASG a Lpormágus-trilógia eposzi zárása.

S, mint sokk. Alex élete egyetlen pillanat alatt romba d?l, amikor autóbalesetben elveszti a szüleit. A lány ügyvédje ráadásul felkavaró hírrel szolgál: van egy eltitkolt n?vére. O, mint otthon. Dory sosem ismerte a szüleit és ?r?kbefogadó családja másodrend? gyerekként nevelte fel. Amikor a család imádott, vér szerinti gyereke gyilkosság áldozata lesz, a gyanú Dory-ra terel?dik. S, mint sors. Harminc év után Alex és Dory el?sz?r találkozik. Alexnek nemsokára sz?rny? kérdéssel kell szembesülnie: lehet, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megkereste az eddig eltitkolt n?vérét? Ki akarhat most Alex életére t?rni? ?Az utolsó lapig nem találod ki a megoldást." - Publishers Weekly. ?Sokkolóan fordulatos t?rténet. " - Booklist. Patricia MacDonald amerikai bestsellerszerz? okos, csavaros krimijei egyaránt magával ragadják a pszichothriller és a klasszikus detektívregények rajongóit. Szinte irodalmi min?ség? sztorikat talál ki, viszont - mint egykori televíziós szappanopera-szerkeszt? - lebilincsel?en p?rg?sre, fordulatosra írja meg.

“BOSSZ?T ?LLOK MINDAZOKON, KIK EL?RULT?K CSAL?DOMAT. NEVEM: EZIO AUDITORE DA FIRENZE. ORGYILKOS VAGYOK…” Egy bosszúra szomjas fiatalember eposzi méret? küldetésre indul, miután Itália uralkodó dinasztiái elárulták ?t. ?m ahhoz, hogy visszaállítsa családja becsületét, és véget vessen hazája romlásnak, ki kell tanulnia az orgyilkosok mesterségét. Mik?zben a szabadságért és igazságért harcol, Ezio útját olyan kiváló elmék segítik, mint Leonardo da Vinci és Niccoló Machiavelli, akik – mint koruk legb?lcsebb gondolkodói – beavatják a túlélés fortélyaiba. Társai el?tt Ezio fogja megtestesíteni az er?t, mely els?pri a régit, és újat hoz a helyébe. Ellenségei számára pedig fenyeget? jelképpé válik, kinek rendeltetése, hogy eltiporja a zsarnokságot, mely Itália népét sanyargatja. Kezd?djék a hatalom, az ?sszeesküvés és a bosszú ?r?k színjátékának reneszánsz krónikája… …HISZEN AZ IGAZS?GOT V?RREL ?RJ?K. (Az Ubisoft nagysiker? videojátéka alapján)

Mary Lennox is a sour-faced 10-year-old girl, who is born in India to selfish wealthy British parents who had not wanted her and were too wrapped up in their own lives. She was taken care of primarily by servants, who pacify her as much as possible to keep her out of the way. Spoiled and with a temper, she is unaffectionate, angry, rude and obstinate. Later, there is a cholera epidemic which hits India and kills her mother, father and all the servants. She is discovered alone but alive after the house is empty. She is sent to Yorkshire, England to live with her uncle, Archibald Craven at his home called Misselthwaite Manor.

Az escseppek fenn születnek az égen, egy hatalmas felhpalotában. Annak is a belsejében. Puha fehérség veszi ket krbe. A csecsem escseppek azonban gyorsan fejldnek. Megszületésük után már egy-két órával vidáman ugrándoznak, hancúroznak. Ha megszomjaznak, finom páralevet isznak, ha megéheznek, ízletes felhcipót majszolnak. Gyorsan nnek. s gondtalan életük tele van mókával, meglepetéssel. Ugyanis a felhkastély, ami lassan úszik a kék égen, nem olyan, mint az emberek által épített házak, várak, kastélyok – merthogy a szobák nem maradnak ugyanott, hanem folyton vándorolnak, de még a feladatuk is állandóan változik. Az, ami reggel még a konyha volt, délidre hálószobává alakul át, estére pedig már fürdszoba lesz. Ezért az escsepp gyerekek élete csupa izgalmas kaland. Amikor egyik helyiségbl átfutnak a másikba, még nem tudják, hogy mi vár rájuk a kvetkez szobában. Ennek az az oka, hogy maga a palota is percrl percre arrébb mozdul az égen, a szél fújja tovább, az egész épület szüntelenül gomolyog. A legkisebbek ezért a palota kzepén cseperednek fel, mert a szélek, ahol a nagyobbak és a felnttek élnek, sokszor leszakadoznak, amikbl es hull a fldre.”

Vajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének?Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? ?s ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba?Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról els? részében megismert szerepl?ké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon k?vethetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétk?znapi h?s?kkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán k?nny? azonosulni. A korábbi k?tethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vet?dik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglep?, néhol megd?bbent? fordulatokban gazdag t?rténet mégis k?nnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér. Papp Csilla legújabb k?nyvében, mely ott kezd?dik, ahol az els? regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, mik?zben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

A hatalmas sikert aratott Marokkói szerelem szerz?jének új k?nyve Yasmine magyar származású édesanyjával, Lillával, és muzulmán édesapjával, Abd ar-Rashid Gibrannal él az Egyesült Arab Emírségekben. A fiatal lány minden vágya, hogy megismerhesse gy?kereit, és anyja szül?hazájában tanulhasson. Apja nem támogatja a lány külf?ldi útját, de felesége unszolására végül, szigorú feltételeket szabva, elengedi ?t. Yasmine az egyetemen szoros barátságot k?t Larával. A lány bátyjával viszont k?lcs?n?s ellenszenv alakul ki, de végül kiderül számukra, hogy milyen keskeny a határ a gy?l?let és a szenvedélyes szerelem k?z?tt. Lehet-e esélyük a fiataloknak a hith? muzulmán apa támogatása nélkül? Kiállhatja-e szerelmük az id? és megannyi akadály próbáját? Dee Dumas a nagy siker? Marokkói szerelem cím? k?tete után ezúttal a mesés Emírségekbe varázsolja olvasóit, ahol kiderül, hogy mire képes egy szerelmes szív, hogy beteljesítse legh?bb vágyait.

Mikor mondhatjuk, hogy kapcsolatunk kiegyensúlyozott a gyerekünkkel? Ha minden kérésünket szó nélkül teljesíti? Ha nem dacol, és az iskolában sincs rá panasz? De mi t?rténik, ha egy nap rossz jegyet hoz haza, ha duzzogva kivonja magát a házimunkából, ha nem tartja be nekünk tett ígéretét, s?t nem mond igazat? Akkor kevésbé fogjuk szeretni? Alfie Kohn, a gyermeknevelés elismert szakért?je határozottan állítja, hogy a kérdés komolyabb, mint el?sz?r gondolnánk. A gyermekek jelent?s részének komoly szorongást okoz, ha úgy érzi, nem ? maga, hanem a viselkedése számít. Mindegy, hogy büntetünk vagy jutalmazunk, az üzenet ugyanaz: csak akkor állunk ki mellette, ha azt csinálja, amit elvárunk t?le. Holott minden gyereknek alapvet? és legfontosabb igénye, hogy a szülei feltétel nélkül szeressék! Akkor is, ha nem fogad szót. Akkor is, ha csúnyán beszél, verekszik, vagy egyszer?en csak lustálkodni szeretne tanulás helyett… A Szül?k feltétel nélkül állításait komoly kutatások támasztják alá, és rengeteg gyakorlati tanáccsal látja el a hagyományos fegyelmezés ?rd?gi k?réb?l kit?rni vágyó szül?ket. Kerüljünk k?zelebb gyermekeinkhez! Ha nem rekesztjük ki ?ket saját életükb?l, ha engedjük ?ket d?nteni, és azt is tiszteletben tartjuk, ha d?ntéseik ellentétesek a mieinkkel, egy napon észre fogjuk venni, hogy már nemcsak terelgetjük ?ket – hanem együtt haladunk velük.Alfie Kohn Amerika-szerte ismert szakért?, tizennégy gyermeknevelési k?nyv szerz?je, egyetemek és konferenciák népszer? el?adója, televíziós m?sorok visszatér? vendége. A hagyományos, büntetésen és jutalmazáson alapuló nevelés legnagyobb kritikusa, akinek k?nyveit húsz nyelvre fordították le. Maga is gyakorló szül?, feleségével és két gyerekével Bostonban él.

Milyen az igazi férfi? Milyen az igazi, hiteles férfi? ?s hogyan válhat valaki azzá? El?bb-utóbb minden kamasz fiú szembe találja magát ezzel a kérdéssel, majd a problémával, hogy magára hagyatottan bolyong a feln?tté válás r?g?s útján. Hiányoznak a hiteles apai minták, mik?zben alig-alig lát túl a reklámok, a férfimagazinok, a tévém?sorok, a pornófilmek fogyasztásra buzdító, kaotikus világán. F?RFI cím? k?nyvében Dr. Csernus Imre a feln?tt olvasókat igyekezett ráébreszteni, hogyan változtathatnak az életük?n, ha nem jó irányba haladnak. A k?tet ifjúsági, srácoknak szóló kiadása, melyet kezében tart az olvasó, a 14?20 év k?z?tti korosztálynak szolgál útmutatóul. A szerz? sorra veszi mindazon problémákat, amelyekkel manapság egy fiatal fiúnak meg kell küzdenie, legyen szó a szüleihez f?z?d? kapcsolatáról, a lányokról, a szexr?l, a drogokról, a barátairól, a tanulásról, az autókról, a pénzr?l, az okostelefonokról, a média sugallta példaképekr?l vagy a Facebookról. Hogyan tanulhatnak meg hallgatni az érzéseikre? Hogyan vállalhatnak felel?sséget sorsukért? Hogyan válhat bel?lük boldog, ?nmagukhoz h? feln?tt? Dr. Csernus Imre ebben a k?nyvében sem a leveg?be beszél: tanácsai olykor mellbevágóak és provokatívak, de mindig elgondolkodtatóak. Ha van hozzá fülünk, egy ?szintébb, kiegyensúlyozottabb élet kialakításához adnak kulcsot. Dr. Csernus Imre pszichiáter Bevállalja? cím? szókimondó m?sorával robbant be a k?ztudatba. ?vekig kezelt súlyos drogfügg?ket, manapság rendelései mellett el?adásokat tart, és borászkodik. Ez a k?tete A F?RFI cím? sikerk?nyvének b?vített és a fiatalabb korosztály számára átdolgozott változata.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

A budapesti Lánchíd pesti hídf?jénél álló Gresham-palotát mindannyian jól ismerjük – legalábbis kívülr?l. De tudjuk-e, miféle titkokat rejtett egykor az impozáns épület? Szelke László izgalmas és olvasmányos nyomozása, A Gresham a nácik ellen a 19. századtól a második világháborúig kíséri nyomon a mai luxusszálloda fordulatos t?rténetét. A százarcú épület a kezdetekt?l a t?rténelem f?sodrában állt. El?dje, a Nákó-palota magánházként olyan hírességek lakhelye volt, mint a Lánchíd tervein dolgozó Clark ?dám vagy a Széchenyi István életnagyságú portréját fest? Barabás Miklós, a század végén pedig a Gresham életbiztosító társaság székhelyéül szolgált. Miután a 20. század elején szecessziós stílusban újjáépítették, a pezsg? kávéházi élet meghatározó színterévé, haladó értelmiségiek találkahelyévé avanzsált. Ahogy a Horthy-rendszer idején egyre fogyott a leveg?, úgy vált a Gresham-palota az ellenzéki politika, a szellemi ellenállás, a mind rendszerkritikusabb kabarék otthonává ? a második világháború idején pedig a titkos diplomácia és az embermentés megkerülhetetlen k?zpontjává. Náciellenes m?vészek, újságírók, tudósítók, attasék, hírszerz?k, kémelhárítók, kett?s, s?t hármas ügyn?k?k fordultak meg a falai k?zt, és itt m?k?d?tt t?bbek k?zt a liberális párt pesti klubja, illetve a szabadelv? Esti Kurir cím? napilap szerkeszt?sége. A k?nyv lapjain a kor olyan meghatározó figurái t?nnek fel, mint Szent-Gy?rgyi Albert és Herczeg Ferenc, Szekf? Gyula és Raoul Wallenberg, de megismerkedhetünk a budapesti k?nyvhét alapítójával, a bátor emberment? Supka Gézával, a zsidót?rvények kíméletlen kritikusával, Rassay Károllyal vagy a Pódium Kabarét vezet? Békeffi Lászlóval, aki az angol titkosszolgálattal is kapcsolatban állt. Tények és legendák, t?rvénytisztel?k és provokátorok, h?s?k és áldozatok – A Gresham a nácik ellen a t?rténelem legrejtettebb kulisszái m?gé kalauzolja olvasóját. Szelke László 1975-ben született. Egyetemi adjunktus, 2013-ban szerzett doktori fokozatot, jelenleg a piliscsabai M?vel?dési Információs K?zpont és K?nyvtár igazgatója. 19?20. századi magyar és egyetemes t?rténelmet tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

Kicsoda a férfi? Bátor harcos, aki minden veszélyt?l megóvja családját? Csábító macsó, a n?i szívek elrablója? Példás és odaadó apa, aki munka után a gyerekeinek él? Nagy formátumú gondolkodó, zseniális tudós? Vagy épp az ellenkez?je: er?szakos, bárdolatlan, züll?tt, ?nz? és hatalmaskodó? Esetleg, ami még rosszabb: egyszer?en csak papucs? A férfi a teremtés koronája és bukott angyal: amit felépít az egyik kezével, azt romba d?nti a másikkal. Szájkosarat visel? fenevad, aki jól-rosszul igyekszik alakítani a kultúrlény szerepét. ?nt?rvény? lázadó, aki fejjel rohan a falnak, mik?zben t?bbet kell pátyolgatni, mint egy óvodást. Igazi vezéregyéniség, aki megfutamodásra késztet a saját szennyese. Szendi Gábor a t?le megszokott szellemes stílusban, kíméletlen alapossággal mutatja be az er?sebbiknek vélt nemet. A férfi maga a rendszerhiba, az evolúció átgondolatlan, sebtiben ?sszetákolt találmánya. Gyártási folyamatának kulisszái m?gé pillantva láthatjuk, hányféle buktatón át vezet az út, mire egyáltalán megszületik – az igazi bonyodalmak pedig csak ezután k?vetkeznek. A férfit fenyeget? legnagyobb veszély ugyanis éppen saját maga. A férfi hanyatlása és bukása súlyos állításokat fogalmaz meg, és nem ígér kész recepteket, együtt gondolkodásra hív. Meglep? ?sszefüggéseivel és vadonatúj néz?pontjaival A n? felemelkedése és tünd?klése méltó párja. Szendi Gábor író és pszichológus, a paleolit táplálkozás magyarországi meghonosítója és elterjeszt?je, szabadgondolkodó. Azt vallja, hogy modern világunk fényévekre távolodott attól a létformától, amihez évmilliók során alkalmazkodtunk. Bár nagyvárosokban élünk, és szuperintelligens kütyükkel vesszük k?rül magunkat, az agyunk még mindig egy vadászó-gy?jt?get? t?rzs tagjáé. Ha teljesebb és boldogabb életre vágyunk, el?sz?r meg kell értenünk, mire is lettünk kitalálva.

Egy kép ezer hazug szóval is felér. Amikor Autumn Carpenter az interneten véletlenül rátalál egy család profiljára, megfordul vele a világ. A képeken szerepl? egyik gyerek ugyanis a saját, ?r?kbe adott kislánya. Egyre megszállottabban k?veti a befogadó családot: gy?ny?r? emberek, szép ház, irigylésre méltó élet. Amikor egyik pillanatról a másikra t?rl?dik a profil, Autumn bébiszitternek jelentkezik, hogy a lánya k?zelében maradhasson. Ekkor szembesül vele, hogy semmi sem az, aminek látszik. ?s hogy néha a legszebb embereknek vannak a legb?n?sebb titkaik. Minka Kent amerikai írón? bemutatkozó pszichológiai thrillere a tavalyi év egyik nagy k?nyvpiaci sikere, amely most a magyar olvasókat is kész elvarázsolni váratlan fordulataival és elképeszt? végkifejletével. A filmjogokat szinte azonnal megvette a Universal Studios.