Szakhmáry Zoltán, a tehetséges fiatal f?ldbirtokos t?bb száz hold f?ld?n gazdálkodik a Kiskunságon. Nem éri be az elmaradott f?ldm?vel?i módszerekkel, modernizálni akar. Mindezt azonban úgy, hogy k?zben saját társadalmi osztályához is ragaszkodik, ? dzsentriként akar mintagazdaságot létrehozni. A lehetetlent kísérti, mint egyébként minden dolgában. Ezt tetézi magánéleti konfliktusa: szeretik a n?k, és ? is odavan a szerelemért, de afféle "egyasszonyos ember", mondta róla maga Móricz. Olyan ember, akinek egyszerre csak egy n? fér meg a vágyaiban: bárhogy rajong is a feleségéért, ha mégis beleszeret valaki másba, akkor már csak érte, a szeret?jéért fog megveszekedni, élni és halni.

Bárdos András évtizedeken át az egyik legismertebb és legfoglalkoztatottabb televíziós riporter volt Magyarországon. Dolgozott a Magyar Televízióban, az RTL Klubon és a TV2-n is, vezetett két minisztereln?k-jel?lti vitát. A Rádió Krónika-m?sorai, Napk?zi, Naptévé, RTL-Híradó, Akták, Tények, Jó estét Magyarország - t?bb ezer interjút készített a k?zélet szerpl?ivel, politikusokkal. 1995 óta tanít a Színház- és Filmm?vészeti Egyetemen, t?bbek k?z?tt kommunikációt is.?Sokat tud a hazugságról, pályája során hallott eleget. Pamela Meyer hazugságról, a hazugság felismerésér?l szóló k?nyvéhez írt el?szavában arról írt, mi t?rténne, ha csak egyetlen napig igazat mondanánk. Ez az e-füzet Bárdos irónikus, mégis halálosan komoly el?szavát tartalmazza a Verj át, ha tudsz cím? k?nyvh?z.

Egy nyugtalan képzelet? koldusfiúcska a XVI. századi London nyomortanyáin k?nyveket olvas, és királyokról álmodik… ?rdekl?dése egy napon egészen a királyi palotáig sodorja, és egyszerre csak bent van a pompás termekben, s a vele egyid?s királyfi játékból ruhacserét ajánl, csak egy-két pillanatra. Nos, ez a játék, kül?nféle félreértések miatt, valóságra fordul! A koldusfiú hónapokon át élheti a királyfiú fenséges, de cseppet sem irigylésre méltó életét, a királyfiú pedig sz?rny? megaláztatások és szenvedések k?zt kénytelen ismereteket, emberséget és b?lcsességet gy?jteni elj?vend? országlása idejére. Mark Twain részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát…

Ebben a k?nyvben semmi sem az, aminek látszik.Louise, a fiatal titkárn? talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, kül?n?sen, miután hétf?n a munkahelyén megpillantja új f?n?két, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. ?s naná, hogy felesége van. Ami ezután t?rténik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, el?bb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromsz?gben igazából semmi sem szokványos. ?s felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szerepl?t sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illet? sorsa miatt, ráébred: nem is ?t kellett volna féltenie!Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes t?rténet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke. Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. ?s nem hagy nyugodni. Ne higgy ennek a k?nyvnek!Ne higgy a szerepl?knek!Ne higgy saját magadnak se!?s t?rténjen bármi, senkinek se áruld el a végét! Sarah Pinborough az Egyesült Királyság egyik méltán népszer?, sokszoros díjnyertes romantikust?rténet- és krimiírója, akinek neve az egész világon ismert. Ne higgy a szemének! cím? regényét 19 nyelvre fordítják le, s a magyar kiadást már hetekkel az angliai bemutató után kezükbe vehetik az olvasók.Sarah Pinborough - er? és kecsesség. Egy irodalmi kaméleon! ― Neil GaimanPinborough írása élénk és érzelmileg vibráló. Nem tudtam letenni. ― Stephen KingT?kéletesen kidolgozott karakterek, páratlan írói munka, és egy cselekmény, ami teljes bizonytalanságban tart. A vége pedig úgy fejbe vág, mint mikor a mesében rázuhan egy zongora a nyúl fejére. Engem nem k?nny? leny?g?zni, de ez a k?nyv megtette. ― Joanne HarrisA Ne higgy a szemének! egy s?tét, hátborzongató hangulatú, letehetetlen k?nyv, brilliáns befejezéssel. Hamarosan rajongani fogsz Sarah Pinboroughért! ― Harlan CobenCsavaros pszichológiai thriller. A m?faj sokat látott olvasói is csak találgatnak - az utolsó oldalig. ― Publishers Weekly

Demersul este unul curajos. n ara cu cei mai muli experi i cea mai puin expertiz, ca s citez o coleg de-a mea, cineva are curajul s scrie. Minunat. i-a asumat curajul de a fi criticat. i asta pentru a fi de folos, n definitiv. i este. Cartea de fa este un bun ndrumar pentru cineva care se gndete s fie copywriter sau care a apucat-o deja pe acest drum i nu s-a umplut nc de sine. Pentru oricine consider c mai are de nvat.“ – Felix Ttaru, Global VP. International Advertising AssociationPrimul manual romnesc de copywriting. O lectur obligatorie pentru cei care vor s intre n publicitate.“ – Marius Cristea, IQadsD-mi banii ti este un ghid pe care vor trebui s-l poarte n buzunar, de acum ncolo, deopotriv cei care i doresc o carier n meseria de copywriter, ct i cei responsabili de comunicarea mrcilor.“ – Iulian Toma, AdPlayersGabriel Brnescu este un copywriter veteran, trecut prin multe i uns cu toate alifiile. Dar dincolo de tezaurul experienei, cartea dezvluie o nelegere profund att a psihologiei consumatorului, ct i a imperativelor de business ale advertiserului.“ – Conf. univ. dr. Dan Petre, SNSPA

Rendhagyó útinapló egy egzotikus világról és a n?i lélekr?l Akkor kezdtem ábrándozni a ?sz?késr?l”, amikor gyerekkoromban beszereztem egy már akkor is ciki pálmafás-tengerpartos posztert a zsebpénzemb?l, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim d?bbent pillantásától. Attól kezdve a téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol h?ség van, és – bár akkor még nem jártam tengerparton – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Elérkezett az id?, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, és teljesülj?n a gyerekkori álmom: néhány éve télen ?megsz?ktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és k?rbeutaztam Délkelet-?zsiát. Találkozásokról, naplementékr?l, ázsiai mesékr?l és elképeszt? sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésr?l, lakatlan szigetekr?l és egy másfajta életszemléletr?l szól ez a k?nyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. ?t forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és k?rül?ttem: a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító d?ntéseket hoztam, szembenéztem ?nmagammal, az újságíróval, a n?vel, az emberrel, mint talán még soha azel?tt. Ez a k?nyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok k?z?tt az emberek k?z?tt, akikt?l meg lehet tanulni ?LNI. Csupa nagybet?vel. Fej?s ?va

He stood watching while George Atkinson spun around, dark eyes flashing, hair tousled. There was a two days' growth of beard darkening Atkinson's face. "Why, George," Loveral said, swiftly examining the litter of metal and wood which was spread over a table behind Atkinson. There was a home-made hammer in Atkinson's hand. "What have we here, George?""Something for you," Atkinson said, tightening his fingers about the handle of the hammer.Loveral grinned his famous Loveral grin. "That's fine. What could it be?" "None of your damned business.""George," Loveral said, his smile still white but his eyes narrow and quick.The woman was behind them. Her voice screeched. "George, I told you. Why didn't you listen, George? You should have listened to me. You—" Loveral held up a hand, still watching Atkinson. "Now tell me, George, what is it you're making for me?"Atkinson raised the hammer slightly.Loveral stood very still. "That's a nice hammer, George."Atkinson's eyes were black beneath his thick brows."You made that, didn't you?" Loveral asked."Yes, I made that," Atkinson said. "I made that and I made something else. Another minute and I'll have that finished, too." "George," said Loveral, stepping quietly forward, "I don't like to say this, of course. You've been one of our very best members. But nobody works here, George. We can't allow that. You know the rules." "I know the rules, all right.""Well, then," Loveral said, extending his hand toward the hammer, "we'll just destroy this and whatever else you might have been making. We'll just forget it ever happened. We'll get along real fine that way, George. We'll just be such good friends.""We'll just go to hell," said Atkinson, snatching his hammer away. Loveral's smile disappeared. "I'll tell you, George. I have to mean business with this. You know the reasons. If we allow anybody to work here, then there's going to be trouble. That isn't our plan. We're here to grow within ourselves and expand culturally. Not to commercialize a beautiful world like Dream Planet."

Doktor Proktor, a kétbalkezes professzor maga sem sejti, milyen kalandokba keveredik majd, amikor véletlenül feltalálja a f?ldkerekség legnagyobb erej? pukiporát, ami bárkit képes az ?rbe r?píteni. ?m amíg két kisiskolás segít?je azon dolgozik, hogy a találmány híressé és gazdaggá tegye ?ket, a csodaszer híre illetéktelenek fülébe is eljut. A doktor hamarosan egy sz?késbiztos cellában találja magát, a gonosz ikerpár ellopja a találmányt, és egy folyton éhes anakonda is beszabadul Oslo szennyvízcsatornáiba. K?zben pedig feltartóztathatatlanul k?zeleg a nemzeti ünnepre gyakorló iskolai katonazenekar... A világhír? skandináv krimiíró Doktor Proktor-sorozatát már t?bb mint 20 nyelvre fordították le. A f?szerepl?k fergeteges kalandjait elképeszt? fordulatok, abszurd humor és a Nesb?-féle kül?nleges atmoszféra teszi feledhetetlenné.

The story begins on May 5, 1805, in one of the wildest and most abrupt portions of New Spain, which now forms the State of Coahuila, belonging to the Mexican Confederation. If the reader will have the kindness to take a glance at a numerous cavalcade, which is debouching from a canyon and scaling at a gallop the scarped side of a rather lofty hill, on the top of which stands an aldea, or village of Indios mansos, he will at the same time form the acquaintance of several of our principal characters, and the country in which the events recorded in this narrative occurred. This cavalcade was composed of fifteen individuals in all; ten of them were lancers, attired in that yellow uniform which procured them the nickname of tamarindos. These soldiers were execrated by the people, in consequence of their cruelty. They advanced in good order, commanded by a subaltern and an alférez—an old trooper who had grown gray in harness, who had long white moustachios and a disagreeable face. As he galloped on, he looked around him with the careless, wearied air of a man for whom the future reserves no hopes either of ambition, love, or fortune. About twenty paces from this little band, and just so far ahead that their remarks reached the soldiers' ears in a completely incomprehensible fashion, three persons, two men and a woman, were riding side by side.The first was a gentleman of about thirty years of age, of commanding stature; his harsh, haughty, and menacing features were rendered even more gloomy by a deep scar of a livid hue which commenced on his right temple and divided his face into two nearly equal parts. This man, who was dressed in the sumptuous costume of the Mexican campesinos, which he wore with far from common grace, was named Don Aníbal de Saldibar, and was considered the richest hacendero in the province.His companion, who kept slightly in the rear, doubtless through respect, was a civilized Indian, with a quick eye, aquiline nose, and a wide mouth lined with two rows of dazzling white teeth. His countenance indicated intelligence and bravery. He was short and robust, and the almost disproportioned development of his muscles gave an enormous width to his limbs. This individual must assuredly be endowed with extraordinary strength. His attire, not nearly so rich as that of the hacendero, displayed a certain pretension to elegance, which was an extraordinary thing in an Indian. This man's name was Pedro Sotavento, and he was majordomo to Don Aníbal.As we have said, the third person was a female. Although it was easy to see, through the juvenile grace of her movements and her taper waist, that she was still very young, she was so discreetly hidden behind gauze and muslin veils, in order to protect her from the burning heat of the sun which was then at its zenith, that it was impossible to distinguish her features. Long black locks escaped from beneath her broad-brimmed vicu?a hat, and fell in profusion on her pink and white shoulders, which were scarcely veiled by a China crape rebozo. At the moment when we approach these three persons they were conversing together with considerable animation."No," Don Aníbal said, with a frown, as he smote the pommel of his saddle, "it is not possible, I cannot believe in so much audacity on the part of these Indian brutes. You must have been deceived, Sotavento." The majordomo grinned knowingly, and buried his head between his shoulders with a motion which was habitual to him."You will see, mi amo," he replied, in a honeyed voice, "my information is positive." "What!" the hacendero continued with increased fury, "They would really attempt resistance! Why, they must be mad!""Not so much as you suppose, mi amo; the aldea is large and contains at least three thousand callis.""What matter? Suppose there were twice as many, is not one Spaniard as good as ten Indians?"

Defoe's novel Robinson Crusoe (1719) tells of a man's shipwreck on a deserted island and his subsequent adventures. The author based part of his narrative on the story of the Scottish castaway Alexander Selkirk, who spent four years stranded on the island of Juan Fernandez. He may have also been inspired by the Latin or English translation of a book by the Andalusian-Arab Muslim polymath Ibn Tufail, who was known as "Abubacer" in Europe. The Latin edition of the book was entitled Philosophus Autodidactus and it was an earlier novel that is also set on a deserted island. "One day, about noon, going towards my boat, I was exceedingly surprised with the print of a man's naked foot on the shore, which was very plain to be seen on the sand."— Defoe's Robinson Crusoe, 1719 The novel has been variously read as an allegory for the development of civilisation, as a manifesto of economic individualism and as an expression of European colonial desires but it also shows the importance of repentance and illustrates the strength of Defoe's religious convictions. It is also considered by many to be the first novel written in English. Early critics, such as Robert Louis Stevenson admired it saying that the footprint scene in Crusoe was one of the four greatest in English literature and most unforgettable; more prosaically, Dr. Wesley Vernon has seen the origins of forensic podiatry in this episode. It has inspired a new genre, the Robinsonade as works like Johann David Wyss's The Swiss Family Robinson (1812) adapt its premise and has provoked modern postcolonial responses, including J. M. Coetzee's Foe (1986) and Michel Tournier's Vendredi ou les Limbes du Pacifique (in English, Friday, or, The Other Island) (1967). Two sequels followed, Defoe's The Farther Adventures of Robinson Crusoe (1719) and his Serious reflections during the life and surprising adventures of Robinson Crusoe: with his Vision of the angelick world (1720). Jonathan Swift's Gulliver's Travels (1726) in part parodies Defoe's adventure novel. ? About Author: Daniel Defoe (1660 – 24 April 1731), born Daniel Foe, was an English trader, writer, journalist, pamphleteer, and spy, now most famous for his novel Robinson Crusoe. Defoe is notable for being one of the earliest proponents of the novel, as he helped to popularise the form in Britain, and, along with others such as Samuel Richardson, is among the founders of the English novel. A prolific and versatile writer, he wrote more than 500 books, pamphlets and journals on various topics (including politics, crime, religion, marriage, psychology and the supernatural). He was also a pioneer of economic journalism. ? Early lifeDaniel Foe (his original name) was probably born in the parish of St. Giles Cripplegate, London. Defoe later added the aristocratic-sounding "De" to his name and on occasion claimed descent from the family of De Beau Faux. His birthdate and birthplace are uncertain: sources offer dates of anywhere between 1659 to 1662; considered most likely to be 1660. His father, James Foe, was a prosperous tallow chandler and a member of the Butchers' Company. In Defoe's early life he experienced firsthand some of the most unusual occurrences in English history: in 1665, 70,000 were killed by the Great Plague of London and the Great Fire of London (1666) left standing only Defoe's and two other houses in his neighborhood. In 1667, when he was probably about 7, Dutch fleet sailed up the Medway via the River Thames and attacked Chatham. His mother Annie had died by the time he was about 10.

Sir Peter Paul Rubens ( 28 June 1577 – 30 May 1640), was a Flemish Baroque painter, and a proponent of an extravagant Baroque style that emphasised movement, colour, and sensuality. He is well known for his Counter-Reformation altarpieces, portraits, landscapes, and history paintings of mythological and allegorical subjects.In addition to running a large studio in Antwerp that produced paintings popular with nobility and art collectors throughout Europe.. Early lifeRubens was born in the German city of Siegen, Westphalia to Jan Rubens and Maria Pypelincks. His father, a Calvinist, and mother fled Antwerp for Cologne in 1568, after increased religious turmoil and persecution of Protestants during the rule of the Spanish Netherlands by the Duke of Alba. Jan Rubens became the legal advisor (and lover) of Anna of Saxony, the second wife of William I of Orange, and settled at her court in Siegen in 1570; their daughter Christine was born in 1571. Following Jan Rubens's imprisonment for the affair, Peter Paul Rubens was born in 1577. The family returned to Cologne the next year. In 1589, two years after his father's death, Rubens moved with his mother Maria Pypelincks to Antwerp, where he was raised as a Catholic. Religion figured prominently in much of his work and Rubens later became one of the leading voices of the Catholic Counter-Reformation style of painting (he had said "My passion comes from the heavens, not from earthly musings").In Antwerp, Rubens received a humanist education, studying Latin and classical literature. By fourteen he began his artistic apprenticeship with Tobias Verhaeght. Subsequently, he studied under two of the city's leading painters of the time, the late Mannerist artists Adam van Noort and Otto van Veen. Much of his earliest training involved copying earlier artists' works, such as woodcuts by Hans Holbein the Younger and Marcantonio Raimondi's engravings after Raphael. Rubens completed his education in 1598, at which time he entered the Guild of St. Luke as an independent master. Italy (1600–1608)In 1600, Rubens travelled to Italy. He stopped first in Venice, where he saw paintings by Titian, Veronese, and Tintoretto, before settling in Mantua at the court of Duke Vincenzo I Gonzaga. The coloring and compositions of Veronese and Tintoretto had an immediate effect on Rubens's painting, and his later, mature style was profoundly influenced by Titian. With financial support from the Duke, Rubens travelled to Rome by way of Florence in 1601. Last decade (1630–1640)The Exchange of Princesses, from the Marie de' Medici Cycle. Louvre, ParisRubens's last decade was spent in and around Antwerp. Major works for foreign patrons still occupied him, such as the ceiling paintings for the Banqueting House at Inigo Jones's Palace of Whitehall, but he also explored more personal artistic directions.In 1630, four years after the death of his first wife, the 53-year-old painter married 16-year-old Hélène Fourment. Hélène inspired the voluptuous figures in many of his paintings from the 1630s, including The Feast of Venus (Kunsthistorisches Museum, Vienna), The Three Graces and The Judgment of Paris (both Prado, Madrid). In the latter painting, which was made for the Spanish court, the artist's young wife was recognized by viewers in the figure of Venus. In an intimate portrait of her, Hélène Fourment in a Fur Wrap, also known as Het Pelsken, Rubens's wife is even partially modelled after classical sculptures of the Venus Pudica, such as the Medici Venus. In 1635, Rubens bought an estate outside of Antwerp, the Steen, where he spent much of his time. Landscapes, such as his Ch?teau de Steen with Hunter (National Gallery, London) and Farmers Returning from the Fields (Pitti Gallery, Florence), reflect the more personal nature of many of his later works. He also drew upon the Netherlandish traditions of Pieter Bruegel the Elder for inspiration in later works like Flemish Kermis (c. 1630; Louvre, Paris).

Iubire ?n singur?tate. Care va fi pedeapsa unei mame care, urm?ndu-?i pasiunile nebune, ??i neglijeaz? fiul? Jon ?i mama sa, Vibeke, tr?iesc ?ntr-o mic? localitate norvegian?, cu nop?i lungi ?i reci, care-i aduc copilului groaznice co?maruri ?i-i alimenteaz? femeii fantasmele erotice. Urm?ndu-?i setea de iubire, Vibeke ignor? dragostea propriului fiu, care va ajunge s? r?t?ceasc?, la propriu ?i la figurat prin gerurile Norvegiei. O poveste cu suspans, despre compromis, singur?tate ?i nevoia puternic? de iubire.

S? mori ?n momentul cel mai nepotrivit. Ce poate fi mai r?u dec?t ca amanta al?turi de care vrei s? petreci o noapte s?-?i moar? ?n bra?e? Nimic, ar zice un cititor care nu-l cunoa?te pe Javier Marías. Scriitorul spaniol ?tie ?ns? ce poate fi mai r?u. Ca ?n apartamentul unde se ?nt?mpl? totul s? se afle chiar copilul ei. ?i de aici ?ncepe povestea. Deciziile incredibil de grele pe care b?rbatul trebuie s? le ia, remu?c?rile ce-l urm?resc apoi, r?sturn?rile neprev?zute de situa?ie, interven?ia regelui Spaniei ?i farsele pe care destinul pare s? le joace personajelor sunt ingrediente marca Marías, care te vor l?sa cu gura c?scat?.

Ethel, a fiatal francia grafikusn? úgy tudja, hogy zsidó származású. Egy furcsa véletlennek k?sz?nhet?en felfedezi, hogy családja t?rténetébe kitalált szálak sz?v?dtek. Minden jel arra mutat, hogy nagymamája, a mindenkinél jobban szeretett Marie, akire egész identitását felépítette, hazudott neki. Vajon azért, hogy érdekesebb életet kreáljon magának, mint amilyen a sajátja volt, vagy más, ennél titokzatosabb okokból? Ethel lázasan kutatni kezd, de nagyanyja, aki válaszolhatna kérdéseire, Alzheimer-kórral küszk?dik, és már meg sem ismeri Csillagot, ahogy unokáját szólította magyarul. Az ?nmagával, a szerelemmel és párkapcsolataival is vívódó Ethel nyomozása során egymásba forduló sorst?rténetek bontakoznak ki üld?ztetéssel, háborúval, elnyomással, meneküléssel, a ?sehova tartozás” gy?trelmeivel, családi titkokkal, szenvedélyekkel, szerelmekkel és árulásokkal. A Csillag egy hazugság t?rténete, amely máshova vezet, mint gondolnánk... Clara Royer els? regényét magyar származású nagymamájának ajánlja, aki gy?kereit?l rég elszakadva, távolra vet?dve az ?hazától, Csillagomnak szólította unokáját, pedig már elfelejtett magyarul. Marie alakját ? ihlette a 2011-ben magyar címmel megjelent k?nyvben, amellyel a fiatal szerz? berobbant a kortárs francia irodalomba, és a megindító t?rténet mesesz?vésével, sajátosan új nyelvhasználatával elismer? kritikai visszhangot vívott ki. Clara Royer egyetemi oktató, kutatási területe a két világháború k?z?tti magyar irodalom.

Virág harminc elmúlt, de sem az álommeló, sem az álomotthon, sem az álompasi nem akar valósággá válni. ?nbizalma, optimizmusa mégis t?retlen. Pedig van kivel ?sszemérnie magát. Alig pár évvel id?sebb n?vére, Judit már régen révbe ért. Jókép? férj, három gyerek, anyagi gondokról nem is hallott, de még rettenetes f?n?k sem igyekszik pokollá tenni az életét. Aztán váratlanul Juditot elhagyja a férje egy fiatalabb n? miatt... Hogyan tud újra magára találni a n?vér? ?s hogyan tud ebben segítségére lenni a kelekótya húg? Talán els? lépésként azzal, hogy pici albérletébe k?lt?zteti n?vérét a z?r?s kamaszlánnyal, az iskolát kezd? k?zéps?vel, és az épp járni tanuló egy éves unoka?ccsel. ?s míg a két testvér azon van, hogy Judit szívét ?sszeragasszák, Virág élete is a feje tetejére áll.

Ismer?seink, családtagjaink, kollégáink, a vállalati értékesít?k - egy szóval gyakorlatilag mindenki - egyfolytában hazudik nekünk. Egyikünknek sincs immunitása a ránk zúduló hazugságok ellen, úgyhogy mindannyian a csalás áldozatai vagyunk. A témát egymástól függetlenül vizsgáló kutatók jutottak ugyanarra az eredményre: az átlagembert minden áldott nap k?zel 200 alkalommal traktálják valami valótlansággal. Most végre létrej?tt valami, ami a védelmünkre lehet. A Verj át, ha tudsz! három kül?nb?z? elméletb?l és gyakorlatból - az arckifejezések helyes értelmezéséb?l, a kihallgatási technikák alkalmazásából és a hazugságvizsgáló kutatások átfogó ?sszehasonlításából - hoz létre új diszciplínát, kifejezetten azzal a céllal, hogy megtanítsa az üzleti élet szerepl?it arra, miként lehet a leghatékonyabban felderíteni a csalást, és ezáltal képessé tegye ?ket arra, hogy a rejtett háttér információk birtokában hozhassák meg fontos üzleti d?ntéseiket és vághassanak bele sorsd?nt? tranzakciók lebonyolításába. Ennek az új tudománynak a metódusait használja a gyakorlatban is az amerikai üzleti élet nem egy jól ismert alakja, elszántan arra, hogy végképp kiirtsa a nagy kockázattal járó üzleti tranzakciókból a hazugság elemeit. Hosszú évek teltek el, mire a Verj át, ha tudsz! végre k?zkinccsé tette az igazgatósági irodákban, a vezet?i értekezleteken, az állásinterjúkon, a jogi eljárásokban és az üzleti tárgyalásokon is a korábban csak a hírszerz?i k?r?kben, a rend?r akadémiákon és az egyetemi tanszékek eldugott kutatásaiban jelenlév?, szétszórtan fellelhet? tudást. Mi van a k?nyvben? Tanuljon olyan titkos kommunikációs technikákat, amelyek a k?zelmúltig csak egy maroknyi kutató, kihallgató tiszt és operatív hírszerz? el?tt voltak ismertek! A Verj át, ha tudsz! -ból megtudható, mi az ami ott van minden üzleti megbeszélésen, minden állásinterjú során, minden tárgyaláson az ?n orra el?tt, és amit mégsem vett eddig soha észre: - Az a tíz életveszélyes arckifejezés, amelyet jobb, ha megtanul felfedezni üzleti és társasági kapcsolataiban. - Az a tíz perd?nt? kérdés, amellyel bárkit rábírhat, hogy elmondja ?nnek az igazságot. Megtanulja, miképpen szúrja ki és fojtsa el csírájában egy viszonylag egyszer?, ?tlépcs?s módszer segítségével a szinte minden fontos üzleti tárgyaláson és interjúban el?bukkanó hazugságokat. Megtanul felismerni t?bb tucat olyan arckifejezést és testtartást, amelynek láttán jobb, ha harmadfokú készültségbe helyezi magát. Füle megtanulja, miképpen ismerheti fel azokat a szófordulatokat és frázisokat, amelyek beszédes jeleib?l megkül?nb?ztethet? a csalárd beszéd az igazmondástól. Végül megtudja azt is, miképpen vegye k?rül magát olyan megbízható tanácsadókkal, akik garantálhatják ?nnek a sikert.

Lumea este plin? de ?ntreb?ri pentru Hans Thomas, un b?iat de doisprezece ani care pleac? ?mpreun? cu tat?l lui la Atena, ?n c?utarea mamei sale ?r?t?cite ?n lumea modei“. Un personaj enigmatic ?i d?ruie?te pe drum o lup?, apoi b?iatul prime?te o carte minuscul? ?n care cite?te o poveste av?nd similitudini bizare cu detalii din propria-i via??. Misterul c?r?ilor de joc este o poveste ?n interiorul altei pove?ti, un joc la grani?a ?ntre realitate ?i fantezie demn de Lewis Carroll.

A magyar k?nyvkiadás legnagyobb adósságainak egyike ez a k?nyv. A világ t?bb országában a holokausztirodalom egyik legjelent?sebb remekm?veként tartják számon, Magyarországon 1982-ben jelent meg utoljára.Zsolt Béla, nagyváradi író, újságíró, a zsidót?rvények után nem folytathatta a pályáját. Munkaszolgálatra Ukrajnába került, az út onnan haza, majd a váradi gettóba, kés?bb Bergen-Belsenbe vezetett, egészen a szabadulásig.Zsolt Béla regénye nem artisztikus memoár. Vad, olykor az elviselhet?ség határáig kegyetlen és ?szinte visszaemlékezés, felzaklató olvasmány.Az olykor egymás kínjának is ?rül? társairól. Az elmebajig kegyetlen, egyszersmind a megtorlástól retteg? csend?r?kr?l. ?rulásról, kétségbeesésr?l, az újra és újra feltámadó hamis reményr?l, és mindennek okáról és céljáról: a zsidók kifosztásáról.Aki elolvassa a Kilenc koffert, megérti, miért nem tud a rémálomból eszmélni sok európai ország azóta sem.Zsolt Béla feleségének egész családja odaveszett, k?ztük az a Heyman ?va, akinek gettónaplója megjelent már t?bb nyelven, magyarul Piros bicikli címen.

gy vagyok, hogy az apám és anyám kztti szex idevarázsolt, és most ezt egy halálos balesetnek vélem és nyilvánítom, és várom a halált, amibe bele fogok halni... Az ezen két pont kztti idt a lehet legboldogabban szeretném leélni. Gyakran ez sikerül” – vallja Feldmár András nmagáról. Szerz- és beszélgettársával, Büky Dorottyával is ezt a témát járják krül, utat mutatva nekünk, tévelygknek, segítve minket eligazodni nmagunk bels labirintusában. Hátha mi, a figyelmes olvasók a sorok mgé nézve rádbbenünk: valójában minden feltett kérdés rólunk és minden válasz nekünk szól, a mi kudarcainkról, a mi kétségeinkrl, a mi szenvedéseinkrl, a mi életünkrl. s, nem utolsósorban, a mi lehetségeinkrl. Arra, hogyan találjunk vagy teremtsünk magunknak olyan krnyezetet, amely muszájból kttt kompromisszumok nélkül is befogad bennünket, miként a borsót a héja.

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nev? fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket k?vetel? mitikus sz?rny, az essexi Kígyó újra felt?nt Aldwinter egyházk?zségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát t?zbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait k?vetve ismerkedik meg Aldwinter papjával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét. Az essexi kígyó cím? k?nyvet számos irodalmi díjra jel?lték, megjelenése óta t?bb mint egy éve az eladási listák elején szerepel a k?nyv az Egyesült Királyságban. Az ?v K?nyve - The WaterstonesBritish Book Award gy?zteseThe Sunday Times Bestseller Mint els?számú bestsellert és a 2016-os Waterstones Book of the Yeart Az essexi kígyót további nyolc díjra jel?lték, k?ztük a 2017-es Costa K?nyvdíjra és a 2017-es Bailey’s Women’s Prize for Fictionre. Sarah m?veit tizenegy nyelvre fordítják le, a Guardiannek és a The Financial Timesnak ír recenziókat. Kend?zetlenségében magával ragadó regény, melyben vágy és hit gabalyodik egymásba a lápon, de az igazi csoda a barátság. Sarah Perrynek megvan az a rendkívüli adottsága, hogy elk?vesse a prózával az elképzelhetetlent - más szóval olyan író, aki érti az életet. (Jessie Burton, a Babaház úrn?je és a Múzsa cím? k?nyv szerz?je) Az essexi kígyó élvezetes olvasmány: egy rendkívül tehetséges szerz? intelligens, magával ragadó munkája. (Sarah Waters, A szobalány cím? k?nyv szerz?je ) Ett?l a k?nyvt?l vágyat kapunk rá, hogy jobb emberré váljunk. (Justine Jordan, The Guardian)

A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…