Cum se vede orbirea. ?ntr-o colec?ie de eseuri ?n care studiul biografic se ?mbin? p?n? la indistinc?ie cu fic?iunea, Julián Fuks face o incursiune puternic subiectiv? ?n via?a ?i opera a trei dintre cei mai cunoscu?i scriitori ai secolului XX. Inova?ia ?n literatur? nu este singurul punct comun al celor trei biografii, cel asupra c?ruia Fucks se va opri fiind orbirea, ca incident care ?i va afecta pe to?i. Trecerea de la lumea perceput? cu toate cele cinci sim?uri la universul ?n care culorile sunt proiec?ii ale min?ii ?i vagi amintiri difer? de la un autor la altul, iar Fucks va descrie ?i completa prin propria imagina?ie creatoare felul ?n care Borges, Jo?o Cabral ?i Joyce – deveni?i personaje – aleg s?-?i gestioneze limitele senzoriale.

Nova zbirka poezije ?arka Pai?a otkriva izvanredan autorov poetski svijet u kojem se na najneposredniji i najjasniji na?in spajaju njegova filozofska razmi?ljanja, post-punk poetika i jasna eti?ka komponenta. Poezija ?arka Pai?a ipak prije svega i nadasve progovara o slobodi i ?e?nji za njom, a Pai? u stihovima daje inovativne, sna?ne slike i ?itatelja ostavlja da nad stihovima razmi?lja, da im se vra?a i da ih iznova ?ita i citira.

Tomica Bajsi? pripada onoj skupini pisaca koja doista slavi ?ivot i razliku. Bajsi? zna da je svaki ljudski ?ivot neponovljiv. Pripada onoj izumiru?oj vrsti ljudi koja ne ?eka da svijet stigne na ekran, nego ima hrabrosti suo?iti se sa svim ?ivotnim izazovima – od najuzvi?enijih radosti do najdublje patnje.Tomica Bajsi? jedan je od rijetkih lovaca na metafore i zna?enja jer savr?eno dobro zna da negdje ipak postoji to?ka u kojoj jezik, osobito onaj pjesni?ki, jo? uvijek ima razloga postojati. Jer, mo?da negdje postoji i ona kristalna kocka vedrine o kojoj je pjevao Tin Ujevi?. Ako se i danas krije negdje u prostorima suvremene hrvatske knji?evnosti, onda je posjeduje Tomica Bajsi?. I dijeli je s nama bez ikakvoga zazora i sebi?nosti. Kako je mo?e imati netko tko je doista vidio nevidljivo more iskona? Pa i ono u kojemu ?uvamo sebe od sebe samih: to na?e nevidljivo more, sunce, sol, valovi, plime, oseke i jedno jedro, kada smo pomislili da vi?e nigdje nikoga nema.

Az általános igazságok rendszerint csak okkal-móddal igazak.” Fiatal kltk versei hangzanak el itt néhány perc múlva. Fiatal kltk” ...vajon lehet-e klt más, mint fiatal Fiatalság és kltészet lényegszeren sszetartozik a dolgok rk rendjében, aki igazán fiatal, egy kissé mindig klt, és aki igazán klt, mindig fiatal marad - írta Szerb Antal 1941. december 3-án, majd két hét múlva elhangzik a rádióban is Gobbi Hilda és Szendr József kzremkdésével. Az adás nem egyedi eset volt, Szerb 1934 és 1938 kztt számos eladás anyagát állította ssze Cs. Szabó László kérésére, aki a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette. A jelen ktet külnlegessége abban rejlik, hogy a hagyatékban fellelt Rádióeladások dosszié anyagát kzli, a benne lév gépiratok fotójával együtt. Némely írás elzménye megjelent a Nyugat hasábjain, más jegyzet posztumusz ktetekben újabb vagy rvidebb változatban, van téma, amelyik regényben kszn vissza, de mindezek együtt elssorban az író nagyobb lélegzet alkotásainak keletkezésére világítanak rá. A rádiós tárcákban Szerb kitn elemz, stílusa magával ragadó, meglátásai, sszegzései igazi kuriózumolvasatai irodalomnak, kzéletnek, íróknak és hseiknek. A mindssze tucatnyi gépiratból is árad a szerz lenygz tudása, elemz világképe és az a szinte csak rá jellemz elegancia, ahogy az irodalmi témák kztt játszi knnyedséggel átjár. A képes melléklet regénytredéket, stílusparódiákat tartalmaz, és tovább ersíti az ismert vagy kevésbé ismert tényt, hogy Szerb Antal hagyatékában van még mit keresni, rendszerezni és kutatni.

A fordító huszon?t amerikai k?lt? ?sszesen százegy versét válogatta kétnyelv? antológiába. Olyan k?lt?k verseit, akik kortársaink a második ezredforduló tájékán. Igyekezett színes képet kapni – és mutatni – a magyar irodalomkedvel?knek híres k?lt?k változatos egyéniségér?l, témájuk kavalkádjáról.A versfordítás ?r?k dilemmája: mennyire legyen szolgai, mennyire legyen szabad. Jelen k?tet fordítójának célja az arany k?zépút megtartása volt, ellenállni a parttalan átk?ltés csábításának. A maga valójában mutatni meg az amerikai k?ltészet tartalmi és formai sokszín?ségét. Három-négy vers egy-egy k?lt?t?l, szellemi kóstoló, néhány felvillantott gondolat, kép, hangulat – távolról sem életm?vek, vagy korszakos k?tetek bemutatásának igényével.A fordító azzal az ambícióval hízeleg magának, hogy férfi mivoltának dacára képes hitelesen tolmácsolni a szebbik nem érzéseit is.A versek kedvel?it szólítja meg ez az ?sszeállítás, egyben hasznos – és remélhet?leg élvezetes – kirándulásra vezetheti azokat, akik az angol nyelvvel ismerkednek, vagy foglalkoznak. ?Amerikás magyarjaink” is haszonnal vehetik kézbe. Nekik és gyermekeiknek a magyar szókincset segíthet ?rizni és gyarapítani. The translator has selected, for inclusion in this anthology, a total of one hundred and one poems written by twenty five American poets at about the turn of the last century. These tr anslations are intended to convey the color and personality of each poet for Hungarian readers, while still respecting and preserving the essential style of each poet — and while also avoiding the temptation to rewrite.American poetry has so much diversity of form and content that a translator has to attempt, for each individual poet, to include representative works that express unique tastes, thoughts, images and humors, in acceptance of the fact that comprehensive treatment of each poet is not reasonably within reach in this volume.A sincere effort has been made to faithfully present the work of a number of American women, at least as well as a mere man can do.Throughout, the chosen works all reflect an overriding purpose of fur-thering a love of poetry while also serving as an effective tool for learning English. Hungarians abroad, and their families, it is hoped, will also find that this anthology will help them to increase and broaden the vocabulary of their native language.

A k?tet egy sajátos életutat bejárt embert mutat be, aki harminc év, bányában végzett munka után d?nt?tt úgy, hogy életét nagy szerelmének, a festészetnek szenteli. ?gy érezte, b?n lenne Isten adta tehetségét veszni hagyni, és nem hívni fel az emberek figyelmét az olykor rejt?zk?d?, máskor mulandó szépre rohanó világunkban. Ebben az érzésben osztozhat az album olvasója, aki végignézi Sziklai Károly festményeit és elolvassa Jenes Gyula portréját a naiv fest?r?l.

vóhely, Wekerle, zsidók a vonaton, Csévharaszt, cserevilág, május elseje, tanoncotthon, Szabad Nép-félórák, VIT, munkássors, Vica, harckocsiezred, DISZ, proli esküv, nkényes lakásfoglalás, sámlis televíziónézések, irodalmi élet, koda, hétvégi telek, panelház.Egy mélyen megélt, 20. századi magántrténelem, amelyben sokan osztoztak.

Sub limita de detec?ieVorbi?i ?n ?oapt?Ceva se petreceSub pragul vostru auditiv.A?a cum silabele gurii taleSunt sorbite de timpanele ei, tot astfelAcolo, ?n ad?nc,Picur? ceva –P?m?ntului ?i scap? lacrimiPe care le-nghit r?d?cinile;Acolo, ?n ?naltSe spulbera ceva –V?zduhului ?i scap? lacrimiPe care le-nghit ?ngerii.E un plan?et f?r? istovAl lucrurilor, fertil –Doar c? se petreceSub limita de detec?ie.

mi nchipui pe pmnt locuriUnde nu ajunge raza de soareLocuri unde nu adie vntulLocuri oarbe i surde, fr cldurFr memorie –Dar nu am destul putere s-mi nchipuiLocuri unde s nu ajungi s nu m ajungDurerea.

Selecia prozatorilor din comunism se cere ceva mai struitor argumentat dect cea a prozatorilor interbelici (termen uzual, dar neacoperitor, pentru c includem n aceast perioad i vremurile de rzboi). Exemplaritatea, aici, e motivat de valoarea, originalitatea, insolitul, atipicitatea (stranietatea, cu termenul lui Harold Bloom) epicii. Urmresc – o spun riscnd simplificarea – fondul autohton i forma universal. Dau prioritate experimentului, dac nnoirea este substanial, se integreaz n – i face sau ncearc diferena de – epica occidental. Fac o concesie cu M. Preda, prozatorul emblematic al unei epoci istorice ntunecate (cu toate nuanele de ntuneric i rarele ei strfulgerri de lumin). Previn uor reproul de a ocoli n selecie prozatori care abia dac debutau sau publicau primele cri pn n 1989.“ – Marian Victor Buciu

Agasat de o doamn? care gira rubrica monden? a unui ziar newyorkez, cu privire la preferin?ele sale, la ?ntrebarea care este obiectul s?u favorit din natur?, Mark Twain a r?spuns, ?n maniera sa unic?: ?O frumoas? mut?!“Ziarist, traduc?tor, autor de c?r?i, Irina Airinei ?ndepline?te doar una dintre condi?ii. Fiind universitar – doctor ?n filologie -, pred?nd cursuri, ?in?nd seminarii, preg?tind studen?i, nu prea are cum s? fie mut?. ?i, cu at?t mai mult, ca ziarist de pres? scris? ?i de radio. Urm?rind ?ns? transcrierile interviurilor luate de ea unor personalit??i din aproape toate domeniile, ??i dai seama c?, departe de a fi t?citurn?, Irina Airinei are o mare calitate: ?tie nu numai s? ?ntrebe, ci mai ales s? asculte. Este perfect con?tient? c? rolul reporterului, dincolo de a descoperi oameni cu vie?i ?i personalit??i interesante, nu este s? se pun? ?n valoare pe sine cu ?ntreb?ri ?inteligente“ p?n? la narcisism sau incisive p?n? la obr?znicie, dimpotriv?, ci s? se apropie de partenerul de discu?ie cu discre?ie, ?ncerc?nd s? scoat? din mintea ?i sufletul s?u tot ceea ce este mai semnificativ ?i mai interesant. Pentru c? oamenilor care au fost ?sorti?i s? vad?“ nu le prea place s? vorbeasc? despre ei ?n?i?i. Multe dintre interviurile sale aduc aminte de tehnicile arheologice, de migala dezgrop?rii cu delicate?e a frumosului ascuns ?n eul interlocutorului, ref?c?nd din cuvinte ceea ce, poate, altfel nu ar fi fost spus niciodat?. (Dorin Suciu)

Marieta Rdoi Mihi face parte din acea restrns categorie de poei a cror creaie este lipsit de metafora spectaculoas (glgioas!), beneficiind ns de taina cuvintelor, dnd alturrii acestora acea imprevizibilitate, venind parc dinspre Mallarmé sau, i mai aproape de noi, de la Ion Barbu, acest farmec al imprecisului care asigur autoarei o indiscutabil originalitate i esenializare a acestei poetici.“ – Radu Crneci

Tot ce urmeaz? s? sus?in ?n acest eseu nu poate fi de?monstrat cu precizie. ?ntr?un fel, nu fac altceva dec?t s? m? sabotez singur: sunt critic ?i istoric literar, profesor de lite?ratur? la Facultatea de Litere. Am, cum se spune, o ?cari?er? ?tiin?ific?“. Or, tot ce v? voi povesti ?n cele ce urmeaz? se a?az? contra tradi?iei, care la noi porne?te de la Mihail Dragomirescu, a ??tiin?ei literaturii“. C?linescu ironiza de fi?ecare dat? preten?iile pozitiviste ale unor cercet?tori care au impresia c? pot extrage, eventual cu cianuri, ca pe un mine?reu aurifer, adev?rul din textul literar. Literatura nu se las? disecat? cu instrumente ?tiin?ifice. C? analiza, interpreta?rea, hermeneutica literar? folosesc metode riguroase, fac uz sau caz de erudi?ie, e o alt? poveste. Dar nici o interpretare nu va ajunge la Adev?r. Pentru c? ?adev?rul“ literaturii nu e unul singur, ci o sum? de multe adev?ruri. Fiecare dintre ele depinz?nd de cititor, de inteligen?a lui, de cultura lui ?i, nu ?n ultimul and, de sensibilitatea lui. Bogdan Cre?u

Atunci c?nd Iisus le spune ucenicilor, ?n Evanghelia dup? Matei, 5:14, enun??nd ?fericirile“ (?n Cuv?ntarea de pe munte) c? ?voi sunte?i lumina lumii. O cetate situat? pe un munte nu poate s? r?m?n? ascuns?“, accep?iunea e strict metaforic?, la fel cum se ?nt?mpl? ?i ?n foarte cunoscuta scen? a Schimb?rii la fa??, tot ?n Mat. 17:2, unde se spune c? ?El s-a schimbat la fa?? ?naintea lor; fa?a lui a str?lucit ca Soarele ?i hainele i s-au f?cut albe ca lumina“. ?n Evanghelia dup? Marcu, mai aspr? ?i – dup? cum ?tim – mai veche dec?t aceea a lui Matei, lumina are, de asemenea, o accep?iune metaforic?, fiind asociat? cunoa?terii ezoterice pe care, prin credin??, o vor dob?ndi cre?tinii, spre deosebire de celelalte neamuri, c?rora le este rezervat? doar o cunoa?tere exoteric?. ?tefan Borbély

„Bucur?-te de fiecare clip? tr?it?!“ „Principala mea preocupare în via?? a fost s? mi cultiv pl?cerile sim?urilor. Sim?indu-m? n?scut pentru sexul opus, l-am iubit întotdeauna ?i m-am l?sat iubit de el. Mi-a pl?cut la nebunie savoarea meselor bune ?i m-a pasionat tot ceea ce era menit s?-mi incite curiozitatea.“ – Casanova Casanova (n. 1725, Vene?ia), „scandalosul ?i insolitul vene?ian, nu a fost doar ceea ce s-a crezut: un aventurier, escroc ?i libertin. Ci ?i poetul, memorialistul, filosoful, muzicianul ale c?rui Memorii au fost considerate «adev?rata Enciclopedie a secolului al XVIII lea».“ – Blaise Cendrars „Pu?ine persoane îi pot egala cunoa?terea, inteligen?a ?i imagina?ia.“ – Lamberg ?Via?a monden? ?i amoroas? a lui Casanova a fost consemnat? f?r? pudoare în miile de pagini ale Memoriilor sale, intitulate ?i Povestea vie?ii mele, autobiografie lipsit? de complezen??, care traverseaz? Secolul Luminilor. Scris? extrem de savuros, cartea – din care edi?ia de fa?? ofer? o bogat? selec?ie – este considerat? o capodoper? a literaturii, prin picanteria detaliilor, amploarea moravurilor descrise ?i erudi?ia autorului.

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

A szerz? a két nem k?z?tti klasszikus konfliktushelyzeteket vázol fel, majd k?nnyedén kivitelezhet? és hatékony megoldásokat kínál a kezelésükre. Ha megfogadjuk tanácsait, vérbeli "férfiszelídít?ként" nem esik majd nehezünkre, hogy k?lcs?n?s megbecsülésre és szerelemre épül? párkapcsolatban éljünk, olyan intim viszonyban, amelyben kulcsszerepet játszik a humor, és amelyben álmaink férfija szívesen és ?nszántából k?vet bennünket, hogy kapcsolatunk boldog és sikeres legyen.

A bájos, v?r?s hajú Répássy Rebeka szereti a magas sarkú cip?ket, a drágak?veket és a bécsi kávét. Nem szereti viszont a tenger gyüm?lcseit, a tolakodó pasikat és a felt?nést. A sors szeszélye folytán mégis egyik pillanatról a másikra az osztrák tévé képerny?jén találja magát, és a Kísérletkastély cím? valóságshow ígéretes szerepl?jeként egy ország kíséri figyelemmel minden mozdulatát. A tét Rebeka számára százezer euró, a hírnév, és váratlan ráadásként a szívfájdítóan jókép? producer, Marcus szerelme. A Bécsben dolgozó magyar lány igyekszik megállni a helyét a kereskedelmi tévék számára ismeretlen világában, ahol semmi sem az, aminek látszik: az ellenfelek barátnak álcázzák magukat, a segítség kerül? utakon jár, és még az igazi szerelem is álruhába bújik. Vajon ki mozgatja a szálakat a háttérben? Mi a szerepe az eseményekben a titokzatos újságírón?nek, Fr?ulein Lemkének? ?s vajon megtartja-e Rebeka kezdeti elhatározását, miszerint nem hajlandó szerelmeskedni a kamerák el?tt? Aki a rokonszenves Rebekához hasonlóan kedveli az osztrák f?várost, a karácsonyi hangulatot és a bécsi kávét, az kül?n?sen élvezni fogja PALOT?S PETRA izgalmakban és fordulatokban nem sz?k?lk?d? regényét.

Dup? treisprezece ani de la prima apari?ie, m?-ntreb unde-a ajuns oare Drumul furnicilor? Strada pe care plou?-ntotdeauna ?i-o fi luat un new look? Josefina, musca dintre ferestre, cum se adapteaz? la termopane? La baie apa continu? s? curg? zi ?i noapte ca un fluviu particular? Colacul de s?rm? ploioas? s-o fi dezr?sucit de tot, l?s?nd moartea pe dinafar?? Vreun paparazzi o fi ob?inut vreo poz? a p?s?rii din pod pe care nimeni n-a z?rit-o? Nu m?-ntreba?i pe mine, eu n-am f?cut altceva dec?t s? bat la ma?in? litere unele dup? altele. Tot ce ?tiu este c? ?i dup? treisprezece ani norii ?i be?ele de chibrit r?m?n cele mai frumoase lucruri de pe lume. (Constantin Ab?lu??, decembrie 2010)