G?LV?LGYI J?NOS k?tetében az olvasó átfogó képet kaphat a népszer? komikus színész egész életpályájáról, a gyerekkori indíttatásoktól kezdve a sorsfordító Ki mit tud?-on át egészen a jelent?sebb színpadi alakításokig és a paródiák kulisszatitkaiig. Gálv?lgyi k?nyve egyben f?hajtás a nagy mesterek és példaképek el?tt is. T?lük idézünk most: ?Egy jó whisky, egy finom szivar és ez a k?nyv. Mi kellhet még?” Winston Churchill ??n a hazám szolgálatáért adtam fel a színészetet. Gálv?lgyi színészként szolgálja hazáját. Ha ide születik, ma ? lenne az Egyesült ?llamok eln?ke.” Ronald Reagan ?Amikor esténként forgatók?nyvet írtam és elfáradtam, letettem a tollat. Ezt a k?nyvet nem tudtam letenni.” Charlie Chaplin ?Elfogulatlanul mondom: a Rómeó és Júlia, az Othello és a Sok h?hó semmiért után a legjobb k?nyv, amit valaha olvastam. William Shakespeare ?Gálv?lgyi egy arany ember.” Jókai Mór ?El?ítéletekkel vettem kezembe ezt a k?nyvet. Aztán mosolyogtam, majd kacagtam.” Teréz anya ?Most sajnálom igazán, hogy Kennedyt ismertem, de Gálv?lgyit sajnos nem.” Marilyn Monroe ?Aki ezt a k?nyvet nem olvassa, legyen az az ? tragédiája.” Madách Imre ?Nem tudtam, hogy kétszáz oldal is elég egy remekm?h?z.” Lev Tolsztoj

Da. E despre mine. E despre tine. E despre noi. Din toate p?r?ile ?i toate direc?iile. Despre falimentul moral ?i trezirea spiritului. Despre cum e s? ui?i ?i c?t de bine e s? ??i reaminte?ti. (Beatrice, activist) Un volum de poezii despre poezia ?i nepoezia vie?ii. Mai degrab? despre ce omoar? poezia vie?ii. De citit dac? sunte?i odihni?i ?i cu chef de introspec?ie. Aten?ie, poate s? doar?. (Mihaela, manager) Am frunz?rit-o cu trufia c? nu e despre mine. Am citit-o cu teama c? ar putea fi despre mine. Am recitit-o cu ambi?ia s? nu devin? despre mine. (Ioana, manager formare) Am deschis cartea, am r?sfoit, am citit. Apoi am ?nchis Outlook-ul ?i m-am g?ndit la lucruri simple: prieteni, muzic?, sine. (Andrei, copywriter) Am avut permanent senza?ia c? navighez pe valuri, fel de fel de valuri, valuri peste valuri de via??, valuri cu gloata mijlocie, prins? ?n caden?a asta a noastr?, modern? ?i golit? de rost personal. (Carmen, strategic planner) O oglind? care reflect? ?n cuvinte propria via?? – care via??? – multiplicat? ?n mii de alte trupuri, care tr?iesc aceea?i nesf?r?it? ?zi a c?rti?ei“. (Sylvia, marketing manager) Mi-a transmis impresia de oper? rock, sau, m? rog, cum s-ar putea numi a?a ceva pe muzic? de Parov Stelar, Nicholas Jarr ?i al?ii mai de acum. (?tefan, student) ?Auzi, de ce nu scrie nimeni poezie despre corporati?ti?“ m-a ?ntrebat un prieten acum vreo cinci ani. La vremea aceea am pufnit ?n r?s de mi-a dat ?pri?ul pe nas, dar, anul trecut, mi-am dat seama c? se poate. Tocmai terminasem Saga – bilete la clasa din mijloc, un poem epic, ironic ?i ?ntins pe vreo 30 de pagini. Despre iubirea dintre doi corporati?ti, desp?r?i?i ?n adolescen?? ?i reg?si?i la disperare, pe la 30 de ani ?i ceva, cu ocazia unui infarct. L-am rugat pe Paul Hitter, ale c?rui desene cu miz? social? ?i tu?e cinice m? atr?geau demult, s? ilustreze c?teva scene din istoria celor doi eroi ai poemului. Au ie?it 7 desene care nu doar ajut? textul, ci duc povestea mai departe, o cresc ?i o dezvolt?. Din vagonul de accelerat Timi?oara-Bucure?ti p?n? pe malul m?rii, Paul a transcris vizual o hart? a nelini?tilor, fricilor, la?it??ilor ?i speran?elor unei genera?ii care a ?mb?tr?nit ?nainte de vreme, dar care ?nc? sper? la evadare. Saga – bilete la clasa din mijloc este o carte-album despre noi ?i despre voi, despre cei ce umplu sta?ia Pipera la 7 diminea?? ?i despre cei care r?d de ei ?ntorc?ndu-se din club, despre cei adu?i la nebunie de creditul ipotecar ?i cei ?ntor?i victorio?i ?i ar?i din Goa sau de la festivaluri. Este poezie pentru c? sunte?i poezie, este scris? pentru c? trebuia scris? ?i este desenat? ca s? nu mai existe niciun dubiu.“ (T?u?ance)

Volum nominalizat la sec?iunea ?Critic?. Istorie ?i Teorie Literar?“ – Premiile ?Observator cultural“, edi?ia a VI-a, 2012 Lucrarea de fa?? pleac? de la ideea c?, odat? cu sf?r?itul anilor ‘60/?nceputul anilor ‘70, se configureaz?, ?n context rom?nesc, o mi?care poetic? cu caracter experimentalist, care se ?ndep?rteaz? de paradigmele modernismului, urm?nd modelul avangardelor interbelice. Principiul fundamental al unei asemenea poezii trebuie c?utat ?n pragmatica ?tiin?ei contemporane, c?ci ea presupune elaborarea unor ?axiomatici“ (concretizate ?n abord?ri teoretice, programe ?i manifeste artistice), urmat? apoi de investigarea, printr-o mi?care de extensie, a limitelor, de c?utarea obstinat? a noului, care se raporteaz? la propria sa ?axiomatic?“ ?n calitate de diferen??, de ?paralogie“, extinz?ndu-i limitele, dar ?i problematiz?nd-o, printr-un demers care e constructiv ?i deconstructiv totodat?, contestatar ?i autocontestatar ?n acela?i timp.

volumul al III-lea dintr-un interviu de un cristian Trilogia lui Ion Cucu este, deopotriv?, o construc?ie editorial? ?i o demonstra?ie personal?. Ion Cucu nu e, cum s-a crezut, doar un fotograf, iar opera lui cap?t? o cu totul alt? dimensiune dac? iese din tiparul unui album oarecare sau al unei expozi?ii, fie ea ?i permanent?. Interviul ?i portretele spun mai mult dec?t povestea unor fotografii – ?mpreun?, acestea dezv?luie talentul, for?a, patimile ?i d?ruirea fotografului celor zece pre?edin?i. Ai Uniunii Scriitorilor. Pentru c? prin aceast? institu?ie s-a legitimat ?i se reg?se?te, ca artist fotograf, scriitorul Ion Cucu. Trilogia s-a sf?r?it, de-acum urmeaz? Istoria. (un cristian)

Debut?nd cu volumul Mandala (Editura Vinea, 2005), Oana C?t?lina Ninu n-a ratat aproape niciunul dintre premiile care i-au ie?it in cale. O recunoa?tere, f?r? ?ndoial?, meritat?, ?ntruc?t vorbim despre cel mai semnificativ debut liric din anul respectiv. [...] Oric?t de rebele, reprezent?rile se topesc ?ntr-o sintax? aluvionar?, corodat? prin dialogism ?i nivelat? prin directe?e. De altfel, ?n Mandala, fracturat nu e at?t discursul, care se deruleaz? lent ?i f?r? intersti?ii vizibile, c?t universul reprezent?rilor, care suport? o macera?ie organizat? din partea unei viziuni schizoide. Poemele C?t?linei Ninu descriu, cu o fervoare incandescent?, cele mai diverse forme de mutilare, ?n slujba c?rora eul liric pune la b?taie un arsenal impresionant (foarfece, ace, ?urubelni?e, col?i, unghii, bricege, lame, epilatoare, v?traie etc.), care l-ar face s? p?leasc? de invidie pe un anumit conte austriac. ?i nu e de mirare, de vreme ce figura central? a Mandalei se prezint?, ?nc? din primul text al volumului, drept ?femeia foarfec?“. (Andrei Terian, ?n Ziarul de duminic?)?Fuga de feminitate“, exorcizarea umorilor feminine ?i a corporalit??ii maligne devine miza actului poetic, prin care femeia real? e ?nlocuit? prin ?femeia inscrip?ionat?“. El are ?ns? caracterul unei vivisec?ii, presupune scormonirea nemiloas? a fibrelor ?i a ?esuturilor, e o autotortur? aproape cu neputin?? de ?ndurat, astfel ?nc?t privirea introspectiv?, care scormone?te ca un bisturiu ?n profunzimea plasmei organice cunoa?te momente de relaxare, deplas?ndu-se (ca in ciclul Nu e timpul,fato) de la spectacolul visceralit??ii ?n criz? la filmul cotidianului. Acum, Oana C?t?lina Ninu abordeaz? reportajul autenticist, care cap?t? ?ns? aspectul ?picturilor metafizice“, unde realul e ?textualizat“, realc?tuit, devenind suportul reveriei thanatice, c?ci poeta descrie ?cet??i ale mor?ilor“, evoc? ritualuri funerare grote?ti sau sortilegii sanguinare. (Octavian Soviany ?n Luceaf?rul)Mandala este ?i una dintre figurile ini?ierii. Poezia se scrie ?mpotriva limbajului dat, ?mpotriva sensului uzat, cu sufletul, dar ?mpotriva lui, cu trupul, dar ca mortificare a trupului, cu durere, ca singur vaccin al durerii prin smulgerea ei din trup ?i a?ezarea ei ?n pagin?. (Alex Matei ?n Observator cultural)Poemele se sus?in unele pe altele ?ntr-o ordine nu mecanic?, de domino, ci subversiv?: ?povestea“ ?nainteaz? exclusiv de la un ciclu la altul. ?n interiorul secven?elor, numai discurs: fragmentele narative sunt sincopate ori deturnate. O anume urgen?? a durerii, o panic? reverberat? fiziologic ?n prima parte a volumului (mandala) cedeaz? locul unei aluviuni de repro?uri distante mim?nd refrenul (nu te mai preface ana), apoi unei terapii solitare, cu oscila?ii ?i indecizii (nu e timpul fato). Iat? o radiografiere par?ial? a zonelor liminare. P?n? aici, nu de pu?ine ori scabrosul corporal (sexual sau nu, dup? caz) conserv? atmosfera co?maresc?, comparabil? aceleia din Capriciile lui Goya. (Cosmin Ciotlo? ?n Rom?nia literar?).

S?nge albastru nu mai exist? pe pia?a de carte de zeci de ani. De fapt, de la debut, din 1969. C?nd scriu aceste r?nduri, ?nc? nu mi-am rev?zut ?i recitit cartea. Aproape c? pot spune c? nu am habar ce am scris ?n S?nge albastru. ?i nici nu cred c? a? putea fi obiectiv? fa?? de valoarea estetic? a c?r?ilor mele de ?nceput. Nu-mi amintesc s? fi scris cineva, vreun critic, c?t ar fi fost el de neverosimil, despre carte. E?ecul a fost total. To?i colegii de v?rsta mea debutaser? deja, cu brio. Pentru ei ?ncepuser? vremurile recunoa?terii ?i ale privilegiilor. Eu s?pam, ca o c?rti?? kafkian?, bolnav? ?i oarb?, prin p?m?ntul poeziei din capul meu. ?tiu, doar, c? n-am putut dintr-o pudoare (ne)verosimil? s?-mi exhib sentimentele legate de boala care nu m? l?sa s? respir. Aveam tuberculoz? pulmonar? sever?. Am fost inocent?. S?nt ?i acum, dar altfel. A venit Alex Goldi?, un t?nar critic de aproximativ treizeci de ani, care a readus ?n scen? S?nge albastru, un gest exorbitant ?i riscant din partea lui, pentru care ?i mul?umesc. (Angela Marinescu)De peste patru decenii, Angela Marinescu a r?mas una dintre cele mai excentrice figuri ale poeziei rom?ne?ti, de ne?ncadrat ?n nici o poetic? genera?ionist?. ?n S?nge albastru, excelentul volum de debut din 1969 (care m? face s? m? ?ntreb unde s?nt str?lucitele debuturi de alt?dat?), t?n?ra poet? r?sturna abstractismul panteist ?i livresc à la Nichita St?nescu sau Ana Blandiana ?ntr-un imaginar dens ?i grav, ?nc?rcat de fantasme sexuale ?i funerare. Simbolurile ascensiunii, ale tinere?ii ?i ale purit??ii, tipic ?aizeciste, f?ceau loc unui con?inut poetic ponderabil ?i impudic. Ce ?mp?rt??ea poezia Angelei Marinescu cu versurile colegilor de genera?ie era, poate, doar o anumit? calofilie barbian? a formei, la care va renun?a pe parcurs. Cu optzeci?tii are autoarea Blindajului final ?i mai pu?ine lucruri ?n comun, c?ci formula ei poetic? e tot ce poate fi mai str?in ?nscen?rilor textuale. E explicabil, a?adar, faptul c? tocmai postura de outsider o recomand? pe Angela Marinescu drept mam? absolut? a autenticismului rom?nesc. (Alex Goldi?)

13 interviuri de: Alexandru Vakulovski / deschide.md Dumitru Crudu / Europa Liber? Veronica D. Niculescu / zilesinopti.ro Diana Iepure / revistalaplic.md Sorin-Mihai Grad & Ormeny Francisc / EgoPhobia Ioana Vighi / hyperliteratura.ro Andra Rotaru / luceafarul.ro Amelia St?nescu / Zona Literar? Jovi Ene / filme-carti.ro Nicolae Baldovin / muzaholic.ro Aurelia Borzin / Ziarul Na?ional C?t?lin Stanciu / Merg ?n Bra?ov un cristian / Observator cultural Nu mai ?in minte care a fost primul interviu publicat, dar ?tiu sigur c? primul interviu nescris a fost jucat cu tata, adic? el se juca cu noi, ?nv???ndu-ne ce e o poezie, poveste, proz?, ce e un interviu. (Mihail Vakulovski)

Volumul Eroticele este o apariie insolit n peisajul poeziei romneti contemporane. Poemele lui Dominic Brezianu sunt concentrate, minimaliste, cu tietur sigur de montaj cinematografic. Biograficul e decantat prin lentila amintirilor i adus n prezent cu subtile strategii n care se mbin viziualul, tactilul i, din cnd n cnd, muzicalitatea rimelor rare.“ – Cornelia Maria Savu Asocierea lipsei de prejudeci n abordarea tematic cu rafinamentul modern – arhetipal al expresiei recomand Eroticele drept unul din cele mai sincronizate volume de poeme aprute n limba romn cu tipul de poeticitate cultivat astzi de civa mari creatori n lume. – Roxana Sorescu

[11 elegii este] debutul meu ... . Debutul meu este, evident, ntr-o criz de timp. A fost ntr-o criz de timp ... , debutul s-a produs ntr-o criz de timp interior, dar ... dar ntr-o maxim contemplare exterioar. 11 elegii, cel puin pentru mine, snt dovada nceputului poeziei mele.“ – Nichita Stnescu

Volumul trateaz? tema exilului ?n literaturile europene (cu predilec?ie cea rom?na, francez?, german? ?i rus?), constituind un manual indirect de literatur? axat, ?n special, pe tema exilului artistic. Scriitori ca, de pild?, Rainer Maria Rilke, Marina ?vetaieva, Nichita St?nescu, Nicolae Breban, Gabriela Melinescu s.a. fac parte – ?n percep?ia autoarei – din confreria ale?ilor meni?i s? reprezinte ?ara tinere?ii lor departe de grani?ele acesteia. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Rstimp de douzeci de ani, sub egida acestui prestigios Club de Dialog – Ideea European – au fost organizate numeroase dezbateri, turnee, lecturi publice, conferine, ntruniri, simpozioane, att n ar, ct i peste hotare. M refer, n aceast ordine de idei, la Conferinele Modele Europene. Friedrich Nietzsche, Marx i Nietzsche. Vinovai fr vin, Modele europene. Ion Ianoi, Eugen Negrici. Iluziile literaturii romne sau Nicolae Breban. Trdarea criticii (...) in deopotriv la toate. Unele dintre acestea, multe – majoritatea! – au fost gndite de subsemnata mpreun cu romancierul Nicolae Breban, fiind rodul unei prietenii, al unei compliciti de litere rare – a spune, citnd-o de fapt pe Magda Ursache, unice – cum sunt, de pild, dezbaterile dedicate crilor-eveniment: Iluziile literaturii romne de Eugen Negrici i Trdarea criticii de Nicolae Breban, ca s citez exclusiv dou, oprindu-ne aici. Dar, m ntreb, iar i iar, de ce ne-am opri Nu spunea Blaga, oare, ntr-un vers memorabil: Orice nceput se vrea fecund“ Douzeci de ani sunt un nceput!Destinul nostru este literatura, spuneam ani de-a rndul, parafrazndu-l pe Napoleon, repetnd, iar i iar, aceast afirmaie gnomic, nu rareori, c pe o rugciune, ca pe o litanie, cu smerenie, iar, uneori-adeseori, cu spaim, ntruct – iubindu-l atroce pe sihastrul de la Torino, da, pe Nietzsche cel unic, cel hamletian – tiam, da, tiam, cine se joac de-a destinul... devine destin.“ – Aura Christi

Autoarea trece ?n revist? principalele direc?ii din teoria critic? a ultimelor dou? decenii, a c?ror surs? empiric? este literatura publicat? la grani?a dintre secole. Din studiul paralel, al limbajelor teoretice ?i al lumilor fic?ionale, se poate observa omogenitatea epistemic? ?i retoric? a operelor literare apar?in?nd unei faze din istoria literaturii, for?a modelatoare a unui spirit al timpului care se manifest? dincolo de grani?e geo-politice. Totodat?, printr-o lectur? comparatist?, se poate demonstra capacitatea impresionant? a unei literaturi na?ionale de a reface, ?ntr-un timp foarte scurt, leg?turile cu marile centre de cultur? ?i de a ?negocia“ cu succes forme ?i idei literare ale unei epoci comparabile, prin ambi?iile enciclopediste ?i de sinteza, cu Rena?terea. Abordarea are caracter interdisciplinar, la grani?a dintre studiul filologic ?i modelele epistemologice furnizate, ?n epoca numit? a ?complexit??ii“, de ?tiin?a dominant?: fizica cuantic?.

Aceasta tnr scriitoare este animat de o rar pasiune formatoare. A se forma pe sine nseamn totodat a-i forma pe alii. Nu ne mir recursul frecvent al eseistei la modelele formatoare, chiar dac nu este nicidecum vorba de a repeta epigonic experiene consumate. Modelul poate (i trebuie s fie) ntructva jucu. Ion Barbu este, n aceast perspectiv, un magister ludi. Cu o generozitate spontan, Aura Christi i mprtete experienele, e gta s dea sfaturi unor tineri poei, n continuarea celor binecunoscute ale lui Rilke cel din Scrisorile ctre un tnr poet. Iat, aadar, cartea unei autoare cu un destin literar cert. Un destin pe care Aura Christi i-l asum. Mai mult, ea i-l construiete cu orice sacrificiu.“ – Nicolae Balot

1525, Wittenberg, Szászország A szász választófejedelem híres udvari fest?je, Lucas Cranach szomorú szem? fiatal n? portréját festi meg. A m? csak látszólag egyszer? arckép, a mester gondoskodik róla, hogy a festmény rejtett üzenetéb?l a figyelmes szemlél? kiolvashassa a lány tragikus t?rténetét. 1897, München Katharina, a magányos fiatal lány rokonai durvasága el?l menekülve a müncheni magyar fest?kolónia egyik m?vészéhez fordul segítségért. A találkozásból szerelem, majd házasság lesz, és a pár hamarosan Magyarországra k?lt?zik. De vajon el lehet-e felejteni azt a megrázó élményt, amely ?r?kre megváltoztatta a sorsukat? 2013, Budapest Kata, az elegáns pesti galéria m?vészett?rténésze a szakmájában nagyon sikeres, a szerelemben jóval kevésbé. Egy fájdalmas csalódást k?vet?en úgy d?nt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. ?lményei akkor nyernek értelmet, amikor egy hetven évvel korábban elt?nt családi festmény után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a m? új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képt?l, ám meglep? ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, akivel k?z?sen próbálják meg felderíteni a festményt ?vez? rejtélyt, és mik?zben egyre k?zelebb kerülnek egymáshoz, ráj?nnek, hogy a Madonna jóval t?bb titkot ?riz, mint valaha sejtették volna. A századel?t?l napjainkig ível? és a m?kincs-kereskedelem izgalmas világába vezet? regény egy fordulatos nyomozás és egy szenvedélyes szerelem t?rténete.

"Volumul Picaj al Ioanei Miron e de fapt un poem amplu scris parc? sub imperiul aceleia?i st?ri, una a dezordinii interioare, a hausului existen?ial. Poezia ?ncearc? s? pun? ordine ?ntr-o lume dezmembrat? ?i schizoid?. Spa?iile psihice sunt ?n acord cu toate acele lucruri dezlocuite de sens. Cea care a decis s? dep??easc? un oarecare prag existen?ial are nevoie de o propulsare spre altceva cu adev?rat autentic ?i plin de con?inut. De aici, un r?zboi interior, o tenta?ie a punctului zero, un picaj. Cartea nu descrie traiectoria descendent? a unui spirit din ce ?n ce mai lucid. Nu e vorba aici de o probu?ire, dup? cum ar putea sugera titlul. Confruntarea cu limita (suportabilit??ii?) stimuleaz? ?nfiriparea unei dimensiuni material-spiritual?. Materialitatea dur?, abraziv?, t?ioas? poate fi ?n?eleas? ?n dou? feluri: ca nevoie de echilibru, de fixitate ?i, mai plauzibil, ca o ?ngreunare a spiritului dornic de libertate. Dincolo de toate acestea, timpul cunoa?te reprezent?ri clar delimitate:? ?ncet ?ncet ne facem loc aici/ o s? ne aciu?m mai bine/ cine ne spune cu adev?rat cine suntem cine o s? ne descopere/ de ce s? taci ?ine-m? bine minte/ ?mpreun? am scotocit prin d?rm?turi/ ?i cu toate astea n-ai dat impresia de nesiguran??/ s?-mi poveste?ti ce ?i c?nd/ cum ?i de ce se ?nt?mpl? s? mai ?i uit?m/ ?n lipsa concentr?rii aerul devine ?ngust/ & str?zile cu tot restul/ bitimul cald ?mp?ienjenit privirile ?ntinse/ un loc sigur ?n care te infiltrezi”." (?erban Axinte) "Poezia Ioanei Miron face chiar lucrurile pe care teoriile literare au ?ncercat mereu f?r? succes s? le explice. Alege diferite scenarii existen?iale ?i decupeaz? secven?ele relevante pentru circula?ia unei energii speciale. Face acest lucru chiar ?i atunci c?nd reformuleaz? mizele t?cerii: "am ?nv??at s? mim?m t?cerea/ despre noi ?i despre al?ii am ?nv??at/ s? fim o singur? gur? din care iese orice imbold orice/ striden??". Arta Ioanei Miron ?ine mai ales de injectarea cu for?? a unor expresii al c?ror sunet pare str?in de ceea ce ?tim deja c? este poezie ?i totul se ?nt?mpl? contur?nd circuite controlate poetic. Dintre variantele de titlu pe care Ioana Miron mi le-a ar?tat, "Blocaje tactile" era sintagma care mie mi se p?rea c? sugereaz? linia investiga?iei poetice din acest volum: "schimb?ri comune gesturi banale/ facem corp comun cu obiectele/ am stat pe iarb? important e s? fim ?n locuri cunoscute ?i/ sigur te-a? convinge/ s? ne ?nt?lnim la ?nt?mplare s? ?nlocuim/ aerul cu sufl?rile tale tactile/". S-ar putea s? m? fi ?n?elat, ?ns? picajul este numai cadrul acestui demers ?n care se ?nc?p???neaz? Ioana Miron, ?n ciuda tuturor celor care ?in s? rezume poezia la fluctua?iile ipocriziei militante." (R?zvan ?upa)

Am pus ?n valiz? / Chilo?i ?i po?ete / Degetu’ t?u mare / Trei perechi de ghete.?n aia mai mic? / Am pus o batist? / 5 kile de mere / O spr?ncean? trist?.?n cea mijlocie / Nu o ?nc?put / Dec?t 4 pere / ?i-un genunchi futut.Nu mi-e dor de tine / Te am peste tot / Te am ?n valiz? / Chiar ?i ?n compot.

Politi?ki komentari koje je Borislav Radosavljevi? pisao od 2001. do 2003. godine za autorsku emisiju na televiziji Palma plus.

Jedan od najve?ih poznavatelja hrvatske knji?evnosti Tvrtko Zane, poznatiji pod pseudonimom Branimir Donat, u svojem je prou?avanju hrvatske knji?evne ba?tine duljem od pola stolje?a objavio veliki broj tekstova i knjiga, a broj kartica koje je napisao jednak je njegovu znanju, koje mo?emo zvati enciklopedijskim. Iz goleme ostav?tine na?eg jedinog i najve?eg poznavatelja brojnih, ?esto zaboravljenih autora, ali jednako tako i velikan? knji?evnosti, urednik Goran Rem izabrao je one mo?da najva?nije tekstove. Druga knjiga iz serije Prakseologija hrvatske knji?evnosti posve?ena je modernosti i modernizmu. U njoj su izabrani tekstovi koji se bave autorima 20. stolje?a, simbolizmom, secesijom, dadizmom, eksprezionizmom, ali i - kola?ima, a uz tekstove o djelu hrvatskih autora, Krle?e, Mato?a, Cesarca, Nazora, Kamova i mnogih drugih, u ovaj je svezak uvr?ten i esej o Franzu Kafki. Zajedno s jo? tri sveska izabranih djela Branimira Donata ova ?e knjiga dati maleni uvid u ?irinu tema kojima se Tvrtko Zane bavio.

Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. ?n ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé. Deésfalvi Boncza Berta. Bimbi. Csinszka. Múzsa és k?lt?n?, emlékiratíró... Ady Endre, Tabéry Géza, Babits Mihály, Harsányi Zsolt, Márffy ?d?n jegyességek, szerelmek, szakítások, házasságok. Vallomás és kitárulkozás. Kiútkeresés egy nevel?intézet szobájából vagy fiatalon már a végzet asszonya? Románc a Svájcban tartozkodó Tabéryvel, kés?bb találkozás Adyval, de eljegyzés egy erdélyi mérn?k-íróval? Aztán házasság Adyval? Aki Léda szerint csak sovány, mint eserny?nyél, el?l-hátul sexuális duzzanatokkal. Ki is ez a h?lgy, aki végül eléri, hogy 1914. április 23-án találkozhasson Adyval Csucsán? Boncza Berta naplójának néhány részlete el?sz?r 1932-ben jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain, majd négy évtizeddel kés?bb a Magyar Nemzetben látott napvilágot az erdélyi író, újságíró Ruffy Péter tolmácsolásában, aki Csinszka kéziratos füzeteit és Kárpáti Aurél kiegészítéseit dolgozta fel. A memoár nem hiánytalan, hiszen a házasság t?rténetét már nem tudta megírni Csinszka, csupán az Ady halála után írt három Vallomás készült el 1919 és 1922 k?z?tt. A huszonkét fejezetre osztott írás el?sz?r jelenik meg ?nálló k?tetben, Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány kül?nleges gépiratfotó, levél és dokumentum kíséretében, melyek fényt deríthetnek eddig nem vagy kevésbé ismert rejtélyre: mi lett az ?rmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették... Valóban agyvérzésben hunyt el a k?lt?n?, vagy más áll a háttérben? A mendemondák újabb szerelemr?l regéltek... Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen versesk?tetbe 1931-ben? Minden reggel és minden este imádkozott Nagymama velem. Eldolgozott két keze k?zé fogta az én parányi kezemet, és azt a másik imát, amit este a Miatyánk után mondottam el, ? találta ki. R?vid, egyszer? és jó kis ima volt. Kérésb?l és k?sz?netb?l állott. Mindazokért kértem a jó Istent, akik hozzám tartoztak. Apámért els?sorban, de a csucsai virágok, kutyák, madarak is bele lettek sz?ve...

Kanyó András a rendszerváltás hajnalán a már felfelé buktatott Kádár Jánossal készített interjúval vonta magára a figyelmet, az utóbbi évtizedben viszont sokan támadták a Horthy Miklósról és Mindszenty Józsefr?l készített k?tetei, illetve ?VH-s múltja miatt. Az egykori hírszerz? és újságíró most el?sz?r tárja fel élete t?rténetét, amelyben a t?bbsz?ri életpályaváltás, szerelmek és magán?életi tragédiák mellett nyíltan és részletesen beszél arról, hogy? milyen módszerekkel toborozta és képezte ki a hírszerz?ket az ?llamvédelmi Hatóság a Rákosi-korszakban;? hogyan élte meg a személyi kultusz éveit és mit csinált 1956-ban;? milyen kényes feladatokat kellett elvégeznie hírszerz?ként Londonban, majd itthon;? mik voltak azok a szakmai ellentétek, amelyek miatt szakított a ?Hivatallal”;? hogy talált új életpályát az irányított sajtó világában, és miként tudósította a Népszabadságot Berlinb?l, Moszkvából, majd Bonnból;? miért kezdeményezte a Kádár-interjút és hogyan érte el, hogy nyilatkozzon is neki az ??reg”;? hogy került Grósz Károly k?zelébe és miként élte meg a megalázó aradi találkozót Ceau?escuval.

Ceea ce surprinde i fascineaz din capul locului n Ppdia electric este naturaleea cu care erban Axinte i transcrie viziunile. Discursul su nu are nimic contrafcut, strident, literar; din contr, poetul las impresia c nu face dect s repertorieze ct mai neutru, cu o precizie de grefier, o lume care i se ofer de-a gata i care, n ultim instan, l cuprinde. E drept c asemenea fotograme, care nu pot fi captate dect n stri liminale, precum visul, hipnoza, beia sau demena, au un aspect halucinant i misterios, de underworld rsrit parc din aburii alcoolului ori cufundat ntr-o memorie lichefiat. Numai c acest efect nu provine din anularea, ci tocmai din dilatarea percepiei comune, din celulele surescitate ale retinei care descoper nu att o irealitate imediat, ct o realitate remixat, n care lucrurile pot fi i aa, i altminteri. N-a putea bga mna-n foc c lumea i-a mai ieit i de aceast dat lui erban Axinte aa cum a vrut. Poezia, ns – cu siguran.“ – Andrei Terianerban Axinte este, dup cum tie toat lumea, unul dintre cele mai bune produse ale criticii literare din ultimul deceniu. Cronicar la Observator cultural, el este i autorul uneia dintre cele mai ambiioase sinteze recente – Definiiile romanului. De la Dimitrie Cantemir la G. Clinescu, o morfologie istoric a romanului romnesc care merit cu prisosin o receptare en fanfare.ns, pe de alt parte, taman faptul c toat lumea tie cine e criticul literar erban Axinte nu-i face un PR prea grozav poetului erban Axinte, cu toate c cel din urm e egalul absolut n drepturi al celui dinti. Lucrul s-a vzut i la precedenta sa carte de poezie, Lumea i-a ieit cum ai vrut (Vinea, 2006) – recomandat de prefaa empatic a lui Doris Mironescu, volumul n-a avut totui receptarea pe care ar fi meritat-o. Iar acum, dup cum se vede, scriu la rndul meu o prefa empatic, spernd din toat inima c Ppdia electric va fi o carte mai norocoas.(...)Ppdia electric e construit din trei cicluri (ca i Lumea i-a ieit aa cum ai vrut, de altfel – ceea ce poate s sugereze un anumit pattern arhitectural urmrit cu schepsis), intitulate decoct, bulb i acele electrice; ei bine, poemele tuturor acestor trei cicluri sunt inervate de imagini remarcabile, deseori de-a dreptul memorabile – citez aproape la ntmplare: s ni se ridice din inim o lumin att de puternic nct custura lumilor s nu se mai vad (acele electrice), ceva crete acum din mine, / cineva sufl asupra mea / cu miliarde de fotoni. // aura / nflorete din bulbul cretetului meu / ntr-o uria ppdie electric (ppdia electric), de ce i este fric, atta timp ct stai acolo, / nimic nu te poate atinge. // ce vd n tine, ce vd n tine, // un cimitir n care toi dumnezeii pmntului / i-au lsat morii s nfloreasc (de ce i este fric) .a.m.d. Sunt, toate, imagini de o mare frumusee, cu care empatizezi instantaneu i te fac s stabileti cu textul de sub ochi acel contract de ncredere despre care vorbea cndva Borges ca de o condiie sine qua non a lecturii de poezie.(...) Aadar, dac inem s-l etichetm generaionist pe erban Axinte, nu putem dect conchide c e cel mai atipic doumiist. Cu excepia obsesiei pentru hapax-ul existenial, nimic nu-l leag de generaia sa: nici poetica, nici maniera, nici tehnica. O atipie profund transpare din tot scrisul lui poetic; or, dup cum se tie, atipicii sunt ntotdeauna ctigtori pe termen lung.“ – Radu Vancu