Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

John Grote struggled to construct an intelligible account of philosophy at a time when radical change and sectarian conflict made understanding and clarity a rarity. This book answers three questions:* How did John Grote develop and contribute to modern Cambridge and British philosophy?* What is the significance of these contributions to modern philosophy in general and British Idealism and language philosophy in particular?* How were his ideas and his idealism incorporated into the modern philosophical tradition?Grote influenced his contemporaries, such as his students Henry Sidgwick and John Venn, in both style and content; he forged a brilliantly original philosophy of knowledge, ethics, politics and language, from a synthesis of the major British and European philosophies of his day; his social and political theory provide the origins of the 'new liberal' ideas later to reach their zenith in the writings of Green, Sidgwick, and Collingwood; he founded the 'Cambridge style' associated with Moore, Russell, Broad, McTaggart and Wittgenstein; and he was also a major influence on Oakeshott.

Da. E despre mine. E despre tine. E despre noi. Din toate p?r?ile ?i toate direc?iile. Despre falimentul moral ?i trezirea spiritului. Despre cum e s? ui?i ?i c?t de bine e s? ??i reaminte?ti. (Beatrice, activist) Un volum de poezii despre poezia ?i nepoezia vie?ii. Mai degrab? despre ce omoar? poezia vie?ii. De citit dac? sunte?i odihni?i ?i cu chef de introspec?ie. Aten?ie, poate s? doar?. (Mihaela, manager) Am frunz?rit-o cu trufia c? nu e despre mine. Am citit-o cu teama c? ar putea fi despre mine. Am recitit-o cu ambi?ia s? nu devin? despre mine. (Ioana, manager formare) Am deschis cartea, am r?sfoit, am citit. Apoi am ?nchis Outlook-ul ?i m-am g?ndit la lucruri simple: prieteni, muzic?, sine. (Andrei, copywriter) Am avut permanent senza?ia c? navighez pe valuri, fel de fel de valuri, valuri peste valuri de via??, valuri cu gloata mijlocie, prins? ?n caden?a asta a noastr?, modern? ?i golit? de rost personal. (Carmen, strategic planner) O oglind? care reflect? ?n cuvinte propria via?? – care via??? – multiplicat? ?n mii de alte trupuri, care tr?iesc aceea?i nesf?r?it? ?zi a c?rti?ei“. (Sylvia, marketing manager) Mi-a transmis impresia de oper? rock, sau, m? rog, cum s-ar putea numi a?a ceva pe muzic? de Parov Stelar, Nicholas Jarr ?i al?ii mai de acum. (?tefan, student) ?Auzi, de ce nu scrie nimeni poezie despre corporati?ti?“ m-a ?ntrebat un prieten acum vreo cinci ani. La vremea aceea am pufnit ?n r?s de mi-a dat ?pri?ul pe nas, dar, anul trecut, mi-am dat seama c? se poate. Tocmai terminasem Saga – bilete la clasa din mijloc, un poem epic, ironic ?i ?ntins pe vreo 30 de pagini. Despre iubirea dintre doi corporati?ti, desp?r?i?i ?n adolescen?? ?i reg?si?i la disperare, pe la 30 de ani ?i ceva, cu ocazia unui infarct. L-am rugat pe Paul Hitter, ale c?rui desene cu miz? social? ?i tu?e cinice m? atr?geau demult, s? ilustreze c?teva scene din istoria celor doi eroi ai poemului. Au ie?it 7 desene care nu doar ajut? textul, ci duc povestea mai departe, o cresc ?i o dezvolt?. Din vagonul de accelerat Timi?oara-Bucure?ti p?n? pe malul m?rii, Paul a transcris vizual o hart? a nelini?tilor, fricilor, la?it??ilor ?i speran?elor unei genera?ii care a ?mb?tr?nit ?nainte de vreme, dar care ?nc? sper? la evadare. Saga – bilete la clasa din mijloc este o carte-album despre noi ?i despre voi, despre cei ce umplu sta?ia Pipera la 7 diminea?? ?i despre cei care r?d de ei ?ntorc?ndu-se din club, despre cei adu?i la nebunie de creditul ipotecar ?i cei ?ntor?i victorio?i ?i ar?i din Goa sau de la festivaluri. Este poezie pentru c? sunte?i poezie, este scris? pentru c? trebuia scris? ?i este desenat? ca s? nu mai existe niciun dubiu.“ (T?u?ance)

Volum nominalizat la sec?iunea ?Critic?. Istorie ?i Teorie Literar?“ – Premiile ?Observator cultural“, edi?ia a VI-a, 2012 Lucrarea de fa?? pleac? de la ideea c?, odat? cu sf?r?itul anilor ‘60/?nceputul anilor ‘70, se configureaz?, ?n context rom?nesc, o mi?care poetic? cu caracter experimentalist, care se ?ndep?rteaz? de paradigmele modernismului, urm?nd modelul avangardelor interbelice. Principiul fundamental al unei asemenea poezii trebuie c?utat ?n pragmatica ?tiin?ei contemporane, c?ci ea presupune elaborarea unor ?axiomatici“ (concretizate ?n abord?ri teoretice, programe ?i manifeste artistice), urmat? apoi de investigarea, printr-o mi?care de extensie, a limitelor, de c?utarea obstinat? a noului, care se raporteaz? la propria sa ?axiomatic?“ ?n calitate de diferen??, de ?paralogie“, extinz?ndu-i limitele, dar ?i problematiz?nd-o, printr-un demers care e constructiv ?i deconstructiv totodat?, contestatar ?i autocontestatar ?n acela?i timp.

volumul al III-lea dintr-un interviu de un cristian Trilogia lui Ion Cucu este, deopotriv?, o construc?ie editorial? ?i o demonstra?ie personal?. Ion Cucu nu e, cum s-a crezut, doar un fotograf, iar opera lui cap?t? o cu totul alt? dimensiune dac? iese din tiparul unui album oarecare sau al unei expozi?ii, fie ea ?i permanent?. Interviul ?i portretele spun mai mult dec?t povestea unor fotografii – ?mpreun?, acestea dezv?luie talentul, for?a, patimile ?i d?ruirea fotografului celor zece pre?edin?i. Ai Uniunii Scriitorilor. Pentru c? prin aceast? institu?ie s-a legitimat ?i se reg?se?te, ca artist fotograf, scriitorul Ion Cucu. Trilogia s-a sf?r?it, de-acum urmeaz? Istoria. (un cristian)

Debut?nd cu volumul Mandala (Editura Vinea, 2005), Oana C?t?lina Ninu n-a ratat aproape niciunul dintre premiile care i-au ie?it in cale. O recunoa?tere, f?r? ?ndoial?, meritat?, ?ntruc?t vorbim despre cel mai semnificativ debut liric din anul respectiv. [...] Oric?t de rebele, reprezent?rile se topesc ?ntr-o sintax? aluvionar?, corodat? prin dialogism ?i nivelat? prin directe?e. De altfel, ?n Mandala, fracturat nu e at?t discursul, care se deruleaz? lent ?i f?r? intersti?ii vizibile, c?t universul reprezent?rilor, care suport? o macera?ie organizat? din partea unei viziuni schizoide. Poemele C?t?linei Ninu descriu, cu o fervoare incandescent?, cele mai diverse forme de mutilare, ?n slujba c?rora eul liric pune la b?taie un arsenal impresionant (foarfece, ace, ?urubelni?e, col?i, unghii, bricege, lame, epilatoare, v?traie etc.), care l-ar face s? p?leasc? de invidie pe un anumit conte austriac. ?i nu e de mirare, de vreme ce figura central? a Mandalei se prezint?, ?nc? din primul text al volumului, drept ?femeia foarfec?“. (Andrei Terian, ?n Ziarul de duminic?)?Fuga de feminitate“, exorcizarea umorilor feminine ?i a corporalit??ii maligne devine miza actului poetic, prin care femeia real? e ?nlocuit? prin ?femeia inscrip?ionat?“. El are ?ns? caracterul unei vivisec?ii, presupune scormonirea nemiloas? a fibrelor ?i a ?esuturilor, e o autotortur? aproape cu neputin?? de ?ndurat, astfel ?nc?t privirea introspectiv?, care scormone?te ca un bisturiu ?n profunzimea plasmei organice cunoa?te momente de relaxare, deplas?ndu-se (ca in ciclul Nu e timpul,fato) de la spectacolul visceralit??ii ?n criz? la filmul cotidianului. Acum, Oana C?t?lina Ninu abordeaz? reportajul autenticist, care cap?t? ?ns? aspectul ?picturilor metafizice“, unde realul e ?textualizat“, realc?tuit, devenind suportul reveriei thanatice, c?ci poeta descrie ?cet??i ale mor?ilor“, evoc? ritualuri funerare grote?ti sau sortilegii sanguinare. (Octavian Soviany ?n Luceaf?rul)Mandala este ?i una dintre figurile ini?ierii. Poezia se scrie ?mpotriva limbajului dat, ?mpotriva sensului uzat, cu sufletul, dar ?mpotriva lui, cu trupul, dar ca mortificare a trupului, cu durere, ca singur vaccin al durerii prin smulgerea ei din trup ?i a?ezarea ei ?n pagin?. (Alex Matei ?n Observator cultural)Poemele se sus?in unele pe altele ?ntr-o ordine nu mecanic?, de domino, ci subversiv?: ?povestea“ ?nainteaz? exclusiv de la un ciclu la altul. ?n interiorul secven?elor, numai discurs: fragmentele narative sunt sincopate ori deturnate. O anume urgen?? a durerii, o panic? reverberat? fiziologic ?n prima parte a volumului (mandala) cedeaz? locul unei aluviuni de repro?uri distante mim?nd refrenul (nu te mai preface ana), apoi unei terapii solitare, cu oscila?ii ?i indecizii (nu e timpul fato). Iat? o radiografiere par?ial? a zonelor liminare. P?n? aici, nu de pu?ine ori scabrosul corporal (sexual sau nu, dup? caz) conserv? atmosfera co?maresc?, comparabil? aceleia din Capriciile lui Goya. (Cosmin Ciotlo? ?n Rom?nia literar?).

S?nge albastru nu mai exist? pe pia?a de carte de zeci de ani. De fapt, de la debut, din 1969. C?nd scriu aceste r?nduri, ?nc? nu mi-am rev?zut ?i recitit cartea. Aproape c? pot spune c? nu am habar ce am scris ?n S?nge albastru. ?i nici nu cred c? a? putea fi obiectiv? fa?? de valoarea estetic? a c?r?ilor mele de ?nceput. Nu-mi amintesc s? fi scris cineva, vreun critic, c?t ar fi fost el de neverosimil, despre carte. E?ecul a fost total. To?i colegii de v?rsta mea debutaser? deja, cu brio. Pentru ei ?ncepuser? vremurile recunoa?terii ?i ale privilegiilor. Eu s?pam, ca o c?rti?? kafkian?, bolnav? ?i oarb?, prin p?m?ntul poeziei din capul meu. ?tiu, doar, c? n-am putut dintr-o pudoare (ne)verosimil? s?-mi exhib sentimentele legate de boala care nu m? l?sa s? respir. Aveam tuberculoz? pulmonar? sever?. Am fost inocent?. S?nt ?i acum, dar altfel. A venit Alex Goldi?, un t?nar critic de aproximativ treizeci de ani, care a readus ?n scen? S?nge albastru, un gest exorbitant ?i riscant din partea lui, pentru care ?i mul?umesc. (Angela Marinescu)De peste patru decenii, Angela Marinescu a r?mas una dintre cele mai excentrice figuri ale poeziei rom?ne?ti, de ne?ncadrat ?n nici o poetic? genera?ionist?. ?n S?nge albastru, excelentul volum de debut din 1969 (care m? face s? m? ?ntreb unde s?nt str?lucitele debuturi de alt?dat?), t?n?ra poet? r?sturna abstractismul panteist ?i livresc à la Nichita St?nescu sau Ana Blandiana ?ntr-un imaginar dens ?i grav, ?nc?rcat de fantasme sexuale ?i funerare. Simbolurile ascensiunii, ale tinere?ii ?i ale purit??ii, tipic ?aizeciste, f?ceau loc unui con?inut poetic ponderabil ?i impudic. Ce ?mp?rt??ea poezia Angelei Marinescu cu versurile colegilor de genera?ie era, poate, doar o anumit? calofilie barbian? a formei, la care va renun?a pe parcurs. Cu optzeci?tii are autoarea Blindajului final ?i mai pu?ine lucruri ?n comun, c?ci formula ei poetic? e tot ce poate fi mai str?in ?nscen?rilor textuale. E explicabil, a?adar, faptul c? tocmai postura de outsider o recomand? pe Angela Marinescu drept mam? absolut? a autenticismului rom?nesc. (Alex Goldi?)

Ceea ce surprinde i fascineaz din capul locului n Ppdia electric este naturaleea cu care erban Axinte i transcrie viziunile. Discursul su nu are nimic contrafcut, strident, literar; din contr, poetul las impresia c nu face dect s repertorieze ct mai neutru, cu o precizie de grefier, o lume care i se ofer de-a gata i care, n ultim instan, l cuprinde. E drept c asemenea fotograme, care nu pot fi captate dect n stri liminale, precum visul, hipnoza, beia sau demena, au un aspect halucinant i misterios, de underworld rsrit parc din aburii alcoolului ori cufundat ntr-o memorie lichefiat. Numai c acest efect nu provine din anularea, ci tocmai din dilatarea percepiei comune, din celulele surescitate ale retinei care descoper nu att o irealitate imediat, ct o realitate remixat, n care lucrurile pot fi i aa, i altminteri. N-a putea bga mna-n foc c lumea i-a mai ieit i de aceast dat lui erban Axinte aa cum a vrut. Poezia, ns – cu siguran.“ – Andrei Terianerban Axinte este, dup cum tie toat lumea, unul dintre cele mai bune produse ale criticii literare din ultimul deceniu. Cronicar la Observator cultural, el este i autorul uneia dintre cele mai ambiioase sinteze recente – Definiiile romanului. De la Dimitrie Cantemir la G. Clinescu, o morfologie istoric a romanului romnesc care merit cu prisosin o receptare en fanfare.ns, pe de alt parte, taman faptul c toat lumea tie cine e criticul literar erban Axinte nu-i face un PR prea grozav poetului erban Axinte, cu toate c cel din urm e egalul absolut n drepturi al celui dinti. Lucrul s-a vzut i la precedenta sa carte de poezie, Lumea i-a ieit cum ai vrut (Vinea, 2006) – recomandat de prefaa empatic a lui Doris Mironescu, volumul n-a avut totui receptarea pe care ar fi meritat-o. Iar acum, dup cum se vede, scriu la rndul meu o prefa empatic, spernd din toat inima c Ppdia electric va fi o carte mai norocoas.(...)Ppdia electric e construit din trei cicluri (ca i Lumea i-a ieit aa cum ai vrut, de altfel – ceea ce poate s sugereze un anumit pattern arhitectural urmrit cu schepsis), intitulate decoct, bulb i acele electrice; ei bine, poemele tuturor acestor trei cicluri sunt inervate de imagini remarcabile, deseori de-a dreptul memorabile – citez aproape la ntmplare: s ni se ridice din inim o lumin att de puternic nct custura lumilor s nu se mai vad (acele electrice), ceva crete acum din mine, / cineva sufl asupra mea / cu miliarde de fotoni. // aura / nflorete din bulbul cretetului meu / ntr-o uria ppdie electric (ppdia electric), de ce i este fric, atta timp ct stai acolo, / nimic nu te poate atinge. // ce vd n tine, ce vd n tine, // un cimitir n care toi dumnezeii pmntului / i-au lsat morii s nfloreasc (de ce i este fric) .a.m.d. Sunt, toate, imagini de o mare frumusee, cu care empatizezi instantaneu i te fac s stabileti cu textul de sub ochi acel contract de ncredere despre care vorbea cndva Borges ca de o condiie sine qua non a lecturii de poezie.(...) Aadar, dac inem s-l etichetm generaionist pe erban Axinte, nu putem dect conchide c e cel mai atipic doumiist. Cu excepia obsesiei pentru hapax-ul existenial, nimic nu-l leag de generaia sa: nici poetica, nici maniera, nici tehnica. O atipie profund transpare din tot scrisul lui poetic; or, dup cum se tie, atipicii sunt ntotdeauna ctigtori pe termen lung.“ – Radu Vancu

vine un tractor, un T 82.5 din Bielorusia,nimeni din cei prezen?i nu am mai v?zut a?a ceva –un tractor care s? planteze cartofi,ne apropiem cu fric? de el,femeile se tem s? urce ?n locurile de unde s? pun? cartofii ?ntr?un tub,le apuc? panica, iau ?n m?ini c?te o sap??i zic c? mai bine planteaz? cu propriile m?ini,e prea periculos acest tractor,nu ?tie nimeni cum merge,e dintr-un alt viitor,tractorul ?sta e un fel de monstru Frankenstein,?l atingem ?i apoi fugim de l?ng? el speria?i

Babits Mihály remekbe szabott válogatása és ezek m?fordításai 1947-ben jelent meg az Officina Kiadó gondozásában. Az Erato példás munka, mely hozza az eredeti nyelv? változatot, legyen az g?r?g, latin, olasz, francia, vagy angol nyelv?. Manapság az a generáció, mely egyként képes a digitális világban eligazodni és g?r?g, vagy latin nyelven olvasni és érteni, megszámlálhatóan kicsiny lélekszámú. Ezért úgy d?nt?ttünk, hogy elhagyjuk az eredeti változatban megtalálható g?r?g és latin nyelv? verseket és csak Babits magyar nyelv? m?fordítását k?z?ljük abban a sorrendben, ahogy az egykori k?tet oldalain megjelentek. Reméljük, hogy a digitális világ szerelemre, lírára fogékony és olvasni kedvel? lakói értékelik vállalkozásunkat. Jó olvasást, és felr?ppen? szerelmes sóhajokat kívánunk.

Oliver Cromwell, the future Lord Protector of the Commonwealth of England, was born at Huntingdon on April 25, 1599, receiving his baptismal name from his uncle, Sir Oliver Cromwell of Hinchingbrooke, a mansion hard by the little town. It was at Huntingdon that the father of the infant, Robert Cromwell, had established himself, farming lands and perhaps also adding to his income by the profits of a brewhouse managed by his wife, Elizabeth—a descendant of a middle-class Norfolk family of Steward—originally Styward—which, whatever writers of authority may say, was not in any way connected with the Royal House of Scotland. "I was," said Cromwell in one of his later speeches, "by birth a gentleman, living neither in any considerable height nor yet in obscurity. I have been called to several employments in the nation, and—not to be overtedious—I did endeavour to discharge the duty of an honest man in those services to God and His people's interest, and to the Commonwealth." The open secret of Cromwell's public life is set forth in these words:—his aim being: first, to be himself an honest man; secondly, to serve God and the people of God; and thirdly, to fulfil his duty to the Commonwealth. In this order, and in no other, did his obligations to his fellow-creatures present themselves to his eyes. For the work before him it could not be otherwise than helpful that his position in life brought him into contact with all classes of society. What powers and capacities this infant—or indeed any other infant—may have derived from this or the other ancestor, is a mystery too deep for human knowledge; but at least it may be noted that the descent of the Cromwells from Sir Richard Williams, the nephew of Thomas Cromwell, the despotic Minister of Henry VIII., brought into the family a Welsh strain which may have shown itself in the fervid idealism lighting up the stern practical sense of the warrior and statesman.Of Oliver's father little is known; but his portrait testifies that he was a man of sober Puritanism, not much given to any form of spiritual enthusiasm—very unlike his elder brother, Sir Oliver, who had inherited not only the estate, but the splendid ways of his father, Sir Henry Cromwell—the Golden Knight—and who, after running through his property, was compelled to sell his land and to retire into a more obscure position. As the little Oliver grew up, he had before his eyes the types of the future Cavalier and Roundhead in his own family. So far as parental influence could decide the question, there could be no doubt on which side the young Oliver would take his stand. His education was carried on in the free school of the town, under Dr. Beard, the author of The Theatre of God's Judgments Displayed, in which a belief in the constant intervention of Providence in the punishment of offenders was set forth by numerous examples of the calamities of the wicked. Though Oliver afterwards learned to modify the crudeness of this teaching, the doctrine that success or failure was an indication of Divine favour or disfavour never left him, and he was able, in the days of his greatness, to point unhesitatingly to the results of Naseby and Worcester as evidence that God Himself approved of the victorious cause.

Cartea este rezultatul unor studii aprofundate intreprinse de autoare ?n domeniul stilurilor de via?? contemporane, rom?ne?ti dar ?i din alte p?r?i ale lumii. Cercetarea acestora a fost f?cut? intensiv mai ales ?n ultimii zece ani. La baza acestor texte stau, ?n primul r?nd, interven?iile hebdomadare ale autoarei la emisiunea Tenta?ii culturale de la Radio Rom?nia Cultural. Evident, ?n transformarea unor ?pastile“ radiofonice ?ntr-un volum de eseuri ?nchegate, structurate tematic ?i revizuite stilistic a fost parcurs? o cale lung?. Din bogata tematic? a lucr?rii, men?ion?m: ?ocurile cotidianului; pierderile pe care le implica adaptarea; cum au schimbat telefoanele mobile fa?a lumii; civiliza?ia str?zii (ieri ?i azi); cultura ?n autobuz; la bibliotec?, prin biblioteci; ?n pia??, la coada, la doctor; ?n c?l?torie, din c?l?torii; prin ora?e mari ?i mici; despre comis-voiajori, despre bac?i?; nun?i, botezuri, funeralii... Cartea este scrisa ?ntr-un stil simplu, accesibil ?i ludic. Se adreseaz? speciali?tilor ?n istorie social?, antropologie, psihologie de mas?, reform? social?, dar ?i publicului cultivat, ?n general.

Az út, ami hazavisz. Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük el?tt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már kés?. ?n negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még id?ben. Mint amikor a s?tétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett bel?le. Egy olyan ?b?nért", amit nem is tudtam, hogy elk?vettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a d?bbenett?l, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi t?rténik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Homo brucans e o carte interdisciplinar?, multifa?etat?, de ?inut? preponderent hermeneutic?, axat? pe teme legate de interpretarea Vechiului ?i Noului Testament (eseuri pe Decalog, pe personalitatea Sf. Pavel sau pe semnifica?ia mitic? ?i religioas? a cenu?ei), pe R?zboiul Rece, Revolu?ia Rus? ?i Contracultura anilor ‘60 (eseuri despre decantarea mediatic? ?n Rom?nia a revoltelor studen?e?ti din anul 1968, futuri?ti, violen?a lui Lenin sau despre The White Negro al lui Norman Mailer), pe aspecte structurale ale literaturii rom?ne din perioada de dup? Revolu?ia din decembrie 1989 (teme de genul: impactul lui Silviu Brucan asupra mentalit??ii postrevolu?ionare, identitarul rom?nesc difuz pe Internet, dinamica genera?ional? a literaturii rom?ne, rolul dinamizator al lui Marin Mincu ?i Adrian Marino), pe psihoistorie (cu un portret al lui Loyd deMause ?i o radiografie a concep?iilor sale). ?n final, cartea se ?ncheie cu decantarea eseistic? a unei c?l?torii ?n India, prilej de evocare a personalit??ii lui Mircea Eliade.

Nóra fels? k?zéposztálybeli, k?zépkorú n?, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje k?ré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ? az aranykalitkában üld?gélt, a világ k?rül?tte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a k?z?sb?l, a lánya Londonba k?lt?zik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az id? ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékel?dés társul. Az ?regedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – akár a nátha vagy az influenza – az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A t?rténtek után azonnal új társat kezd keresni, társkeres? oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal n?kre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, t?r?dj?n bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy…Nóra t?rténetéhez hasonlóak nap mint nap százával keresztezik utunkat, ám az ?vé azért lehet iránymutató, mert felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejt?je, hanem akár a felemelkedés természetes folyamata is lehet. Csupán d?ntés kérdése, melyik irány érvényesül.

Kanyó András a rendszerváltás hajnalán a már felfelé buktatott Kádár Jánossal készített interjúval vonta magára a figyelmet, az utóbbi évtizedben viszont sokan támadták a Horthy Miklósról és Mindszenty Józsefr?l készített k?tetei, illetve ?VH-s múltja miatt. Az egykori hírszerz? és újságíró most el?sz?r tárja fel élete t?rténetét, amelyben a t?bbsz?ri életpályaváltás, szerelmek és magán?életi tragédiák mellett nyíltan és részletesen beszél arról, hogy? milyen módszerekkel toborozta és képezte ki a hírszerz?ket az ?llamvédelmi Hatóság a Rákosi-korszakban;? hogyan élte meg a személyi kultusz éveit és mit csinált 1956-ban;? milyen kényes feladatokat kellett elvégeznie hírszerz?ként Londonban, majd itthon;? mik voltak azok a szakmai ellentétek, amelyek miatt szakított a ?Hivatallal”;? hogy talált új életpályát az irányított sajtó világában, és miként tudósította a Népszabadságot Berlinb?l, Moszkvából, majd Bonnból;? miért kezdeményezte a Kádár-interjút és hogyan érte el, hogy nyilatkozzon is neki az ??reg”;? hogy került Grósz Károly k?zelébe és miként élte meg a megalázó aradi találkozót Ceau?escuval.

Mayer Antal (1938-2008) magyar-t?rténelem szakos tanár a 2000-es évek elején jegyezte le emlékiratait. A k?nyvének gerincét alkotó családt?rténet szigorúan véve csak tíz év (1938-1948) esményeit ?r?kíti meg, ám kicsiben megtalálhatók benne mindazon események, amelyek a 20. században egy magyarországi, majd vajdasági német családot sújthattak: két világháború, asszimiláció, disszimiláció, a család kettészakadása ideológiák mentén, kollektív b?n?sség elvének alkalmazása, népirtás, el?zés, menekülés, majd a semmib?l t?rtén? újrakezdés. A szerz? – aki a leírtaknak részben szemtanúja volt, részben szóban meg?rz?tt hagyományokat jegyzett le –? mindezen eseményeket a kisgyermek szemével, de az az azóta eltelt sok évtized tapasztalatával ábrázolja, így azok számára is átélhet?vé teszi, akik szül?f?ldje, a bácskai régió t?rténetében kevésbé jártasak. A Mayer család 20. századi t?rténete sok szempontból sajátos, mégis tipikus bácskai sors; a t?rténet f?h?sei a (a szül?k és nagyszül?k) inkább elszenved?i, mintsem alakítói voltak annak. Sorsukon keresztül az olvasó betekintést nyerhet egy sajátos soknemzetiség? régió (a Bácska), két, a család életében meghatározó település (Bezdán és Bátmonostor), valamint a a Trianon után Jugoszláviába került bácskai németség világába is. A családt?rténet mellett a k?tet néhány kisebb írást is tartalmaz; ezek egy része a feln?tt korában tanítóként, majd tanárként dolgozó szerz? helyt?rténeti érdekl?dését mutatják, más része pedig saját, illetve családja t?rténetének a viszszaemékezésben nem tárgyalt szakaszához kapcsolódik. Az olvasó tájékozódását b?séges jegyzetanyag is segíti.

Cosi, riunendo la precisione della forma metrica alla precisione del linguaggio, io ho potuto fare un'opera che è stata intesa parte a parte (e io lo so, perché recitando i miei sonetti vedo in volto i miei uditori) a Napoli come a Roma, e sarà intesa parte a parte a Milano come a Venezia (1894) Un "petit chef-d'uvre", un piccolo capolavoro, come giustamente scrisse Henri Montecorboli presentando ai lettori francesi quello che in Italia fu il caso letterario dell'anno 1894, il poemetto di Cesare Pascarella (1858-1940) che in una incantevole e coerente sequenza di cinquanta sonetti racconta in romanesco "La scoperta de l'America"; o meglio: la sua storia magistralmente riletta e narrata in un'osteria, tra la bevuta di un bicchiere e un altro di vino, da un "Romano de Roma" in un misto, rimasto inconfondibile, di erudizione sui generis e di ironica, sagace e malinconica fantasia popolare. SOMMARIO: Un "petit chef-d'uvre", un piccolo capolavoro... - La scoperta dell'America - Il Caffè Greco - Villa Gloria. LETTURE CRITICHE Ugo Ojetti, Colloquio con Cesare Pascarella - Dino Mantovani, Poeti romaneschi: Cesare Pascarella - Henri Montecorboli, Un poème italienne sur la découverte de l'Amérique - Caras y Caretas (Buenos Aires, 1899). OPERE GIOVANILI Er Fattaccio - Cose der monno - Er morto de campagna - La serenata - Sonetti -LE COLLANE "IN/DEFINIZIONI" E "CON(TRO)TESTI"

Oblik du?e Gordane Beni? nije mjesto nikakve zatvorenosti, nego otvorenosti i gostoljubivosti za svjetlost, koja u oniri?kome transu donosi i sjaj i tamu prapo?etka. To je - kako pi?e autorica - jo? uvijek ?isto mjesto na?ega velikoga i??ekivanja, to je mjesto gdje i du?a slobodno bira i svoje no?ne zvijezde i svoje danje puteljke, svoje oblike putuju?i kroz nimalo joj sklonu stvarnost, stvarnost koja doslovno, sada ?u napisati ono obe?ano o poni?enju - poni?ava sve tragove ljudskoga duha izvan op?eprihva?ene znanstveno/tehni?ke matrice i umjetnosti u periodu vlastite industrijalizacije i poodmakle desupstancijalizacije. Pjesni?ki dar kojim Gordana Beni? danas podaruje hrvatsko pjesni?tvo vrijedan je i vi?e nego po?tovanja. Stoga nam ne preostaje ni?ta ino nego ?ekati njezine sljede?e, koliko mudre toliko i odmetni?ke, rebelijanske knjige - ne da bi najavljena pentalogija dobila svoje kona?no izdanje, pa tako mogla biti akademski i ino uskladi?tena (?itaj: umrtvljena) kao jo? jedan ambiciozan pjesni?ki projekt hrvatskoga pjesni?tva, nego da sve oko sebe bar jednom u no?i i danu pogledamo u punoj, nezakrivenoj svjetlosti. Delimir Re?icki

Romana kül?nszám 36. k?tet

Kóbor csillag