Am nceput s scriu pentru c aa am simit chemarea. E la fel ca preoia: devii pstor de suflete pentru c ai trimitere de sus, de la Tata. Aa s-a croit i destinul meu. Probabil c obria mea flticenean e de vin. n acest loc binecuvntat am crescut i am primit educaie. colile, dasclii, istoria literar a oraului – nesat de nume mari i sonore, care au trecut i trit pe aici – mi-au creat creuzetul. Mai departe a trebuit s muncesc singur, ca un rob, pe aceast plantaie plin ochi de litere, cuvinte i fraze. Aa am fost, sunt i voi rmne: un ego ce intersecteaz anii pe orizontal i vertical, aducndu-mi i eu, la rndul meu, contribuia pe care un ora minunat, numit Flticeni, mi-o cere. Mark Twain spunea: Dou zile sunt importante n viaa unui om: ziua n care s-a nscut i ziua n care a aflat de ce. Tu, cititorule, ai aflat” (Romulus Andriescu)

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

K?zben éltem is.Mégis az álmaim t?ntek valóságosabbnak.Néha szerettem.Mégis mindig csalódtam magamban.Mindig harcoltam.Mégsem tudtam legy?zni ?nmagam.Egy nap mindent elveszítettem.Mégis volt mit elvesztenem másnap.

Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké. Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké.

O que poderá talvez deixar mais intrigado o leitor que pela primeira vez se depare com o título Travessias pela Literatura Portuguesa: estudos críticos de Saramago a Vieira é a aparente anomalia na disposi??o dos nomes que aparecem em subtítulo: de Saramago a Vieira. N?o faria mais lógica de Vieira a Saramago? No entanto, quando percorremos o conjunto de oito artigos que comp?em este volume, compreendemos que eles n?o est?o dispostos por ordem cronológica.

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

Доля ж?нки в Пакистан? визначена наперед: бути пок?рною дружиною, догоджати чолов?ков? й виховувати д?тей. Але 1997 року народилася ??накша? д?вчинка. Вона хот?ла ходити в школу, носити яскравий одяг ? не ховати обличчя. В цей час владу в ?? р?дних краях, в долин? Сват, захопив ?Тал?бан?. За найменшу провину перед ?законом? терористи карали людей побоями ? нав?ть смертю. Геро?ня ? авторка ц??? книжки розум?ла важлив?сть осв?ти ? боронила права ж?нок, за що й отримала кулю в голову... ?? звуть Малала. ? це т?льки початок ?? ?стор??...

Júlia 584. (Királylány a feleségem)

Júlia 578. (Natalia, a botrányhercegn?)

Wiliam Shakespeare Se?me ?iirleri

Yüzen ?ehir

Júlia 580 (Kísértetek kíméljenek!)

Complete Works of William Hope Hodgson

Vergi UsulKanunu

Romana Gold 8. k?tet

Etkin ve H?zl? Okuma

A takácsok

Júlia 453. (Vak végzet)

A halál kocsisa

N?vekv? hold