1944. május k?zepét?l sz?k két hónap leforgása alatt a magyar csend?r?k, rend?r?k és hivatalnokok hatékony k?zrem?k?désével t?bb mint 430 ezer, zsidónak min?sített magyar állampolgárt deportáltak. Túlnyomó t?bbségüket Auschwitz-Birkenauba vitték és meg?lték. Vajon az események milyen láncolata vezetett ehhez a holokauszt t?rténetében is példátlan méret? és gyorsaságú akcióhoz? Hol határoztak a magyarországi ?végs? megoldásról”? Berlinben vagy Budapesten? Kik, mikor és milyen k?rülmények k?z?tt hoztak végs? d?ntést a magyar zsidók deportálásáról? K?D?R G?BOR és V?GI ZOLT?N az etnikai tisztogatásokat és népirtásokat, valamint a világháborús német és magyar d?ntéshozatali mechanizmust elemezve keres válaszokat a kérdésekre. ?gy vélik, hogy a tragédia hátterében két er?, két szándék találkozása állt. Az egyik a német népirtási program volt, amelynek gy?kerei Hitler és a nácik radikális antiszemitizmusában, fajhigiéniai és etnopolitikai elképzeléseiben lelhet?k fel. A másik pedig az a mára szinte elfelejtett magyar t?rténeti attit?d, amely évszázadok óta az ?idegennek” tekintett népcsoportok beolvasztására, kiszorítására és el?zésére t?rekedett, és amely rabul ejtette a hazai fajvéd?k és a politikai elit gondolkodását. A t?rténészpáros szerint 1944-ben e két t?rekvést leginkább megszemélyesít? szerepl?k, a német Adolf Eichmann és a magyar Endre László végzetes találkozása radikalizálta tovább azt a folyamatot, amely az európai zsidóüld?zés egyik leggyilkosabb d?ntéséhez vezetett.

Németh Miklós és Pozsgay Imre egy k?tetben! Mellettük pedig Mayer Péter, Markovics Ferenc, Arató István, Kajli Béla, Kerezsi István és még sokan mások. Ismert, k?zismert és kevésbé ismert nevek egy beszélget?k?nyvben, amely a munkás?rség t?rténetét ?leli fel. A szerz?k megfogalmazásában: t?bb szempontból sem hagyományos interjúk?tetet készítettünk, vállalva ennek el?nyeit és hátrányait egyaránt. K?sz?nhet? volt ez annak is, hogy a k?nyv megírását megel?zte egy, a testület teljes t?rténetét feldolgozó kétrészes, ?sszesen k?zel egyórás dokumentumfilm elkészítése a Munkás?rség - Egy párthadsereg t?rténete címmel. A munkás?r?k nehéz ládát cipelnek. Amikor letették, hogy megpihenjenek, épp arra j?n János bácsi, a téesz juhásza és megkérdi: Mit cipelnek fiaim? Hadititok!, feleli az egyik munkás?r. ?s nagyon nehéz a láda? Már hogyne lenne nehéz, mikor tele van kézigránáttal?, válaszol az egyik munkás?r. A korabeli viccben és t?bbek emlékezetében is úgy él a Munkás?rség, mint egy kissé esetlen, sokszor id?s embereknek a gy?jt?helye vagy klubja. De a valóságban ez egyáltalán nem így volt. Az '56-os forradalom leverését k?vet?en létrehozott szervezet feladata sokáig kizárólag a rend(szer) védelmének a biztosítása volt. A kádári állam kiépülését k?vet?en kidolgozták háborús, határ?rizeti és polgári védelmi feladataikat is. A kezdetben harminc-, majd hatvanezer f?s párthadsereg létszámát tekintve a korabeli Magyar Néphadseregéhez képest is jelent?s volt! A rendszerváltás során a hatalom részér?l felmerült a testület átmentése is, de erre végül nem került sor. A Munkás?rség felszámolását 1989-ben a teljes ellenzék k?vetelte, leszerelésük jelent?s izgalommal t?lt?tte el a magyar társadalmat. De hogy látták mindezt a korabeli vezet? politikusok, katonák, és nem utolsó sorban maguk a munkás?r?k? Az interjúk?tet erre próbál választ találni.

1974-ben az Emmanuelle meghódította a francia mozikat, és r?vid id?n belül az egész világon hatalmas sikert aratott. A korabeli plakátokról egy húsz év k?rüli, r?vid hajú, félmeztelen szépség nézett kihívóan egy fonott karosszékéb?l. Ekkor még senki sem sejtette, hogy SYLVIA KRISTEL, ez az akkor még ismeretlen holland lány hamarosan a szexuális forradalom egyik emblematikus alakjává válik. A hírnévt?l és a sikert?l megrészegült színészn? egy csapásra a nemzetk?zi filmvilág ünnepelt sztárja lett, azonban nem kapott elég id?t, hogy feldolgozza a hirtelen j?tt népszer?séget, sem pedig a gyermekkorában ?t ért sérelmeket. A sztárok fény?z? és gondtalan életét élte, udvarlók seregei hevertek a lába el?tt, bejáratos volt a legcsillogóbb hollywoodi fogadásokra. Magánéletében azonban már k?zel sem volt ilyen szerencsés. Házasságai zátonyra futottak, a sorozatos sorscsapások és a múlt démonai el?l az alkoholba és drogokba menekült. Kicsapongásainak végül egy súlyos betegség vetett véget. Visszaemlékezéseiben ?szintén tárja elénk egy olyan asszony felemel? és megrendít? t?rténetét, akinek nem csak meztelen teste érdemel figyelmet.

A rock and roll nem csupán egy zenei m?faj, ?nem egy tánc”: maga az ?r?k fiatalság. Alkotás és feloldódás, amit nem magányos farkasoknak találtak ki. Csapatmunka, melyben zenész és hallgatósága egyaránt részt vesz. ?Mindenki itt van?” – kiáltja a sztár a színpadról, a t?meg pedig harsogva feleli: ?Mindenki!” Mert ahhoz, hogy egy dal megszülessen, hogy ezernyi torok visszhangozza az énekes mágikus szavait, valóban mindenkire szükség van. Az Azok a régi csibészek a hazai pop és rock legendáinak arcképcsarnoka. Csatári Bence t?rténész és Poós Zoltán író faggatja a popkultúra olyan ikonikus alakjait és nagyágyúit, mint Bródy János, Nagy Feró, Sz?rényi Levente, T?r?k ?dám, Pataky Attila, Zalatnay Sarolta és még sokan mások. Az interjúkból kirajzolódik a magyarországi rock and roll els? negyedszázadának íve Nógrádver?cét?l Londonig. A megszólalók mesélnek és mesélnek – a legvidámabb barakk k?nny?zenei szcénájáról, ?rületes bulikról, rend?rpofonokról és persze a rock and roll iránti olthatatlan szerelemr?l...

This book, in affectionate tribute to the gallant courage, rugged indepen-dence and wonderful endurance of those adventurous souls who formed the vanguard of civilization in the early history of the Territory of Arizona and the remainder of the Great West, is DEDICATED TO JOHN H. CADY and?BASIL D. WOON ?/ ?PATAGONIA, ARIZONA, NINETEEN-FIFTEEN. When I first broached the matter of writing his autobiography to John H. Cady, two things had struck me particularly. One was that of all the literature about Arizona there was little that attempted to give a straight, chronological and intimate description of events that occurred during the early life of the Territory, and, second, that of all the men I knew, Cady was best fitted, by reason of his extraordinary experiences, remarkable memory for names and dates, and seniority in pioneership, to supply the work that I felt lacking. Some years ago, when I first came West, I happened to be sitting on the observation platform of a train bound for the orange groves of Southern California. A lady with whom I had held some slight conversation on the journey turned to me after we had left Tucson and had started on the long and somewhat dreary journey across the desert that stretches from the "Old Pueblo" to "San Berdoo," and said: "Do you know, I actually used to believe all those stories about the 'wildness of the West.' I see how badly I was mistaken." She had taken a half-hour stroll about Tucson while the train changed crews and had been impressed by the—to the casual observer—sleepiness of the ancient town. She told me that never again would she look on a "wild West" moving picture without wanting to laugh. She would not believe that there had ever been a "wild West"—at least, not in Arizona. And yet it is history that the old Territory of Arizona in days gone by was the "wildest and woolliest" of all the West, as any old settler will testify.

Aganetha Smart, a 104 éves egykori olimpikon futón? elfeledve él egy nyugdíjasotthonban. Gy?zelmével annak idején mindenkit leny?g?z?tt: a kanadai versenyz? abban az évben nyert aranyat, amikor el?sz?r szerepelhettek n?i atléták az olimpián. Sorsát azonban legalább ennyire meghatározták az els? világháború komor évei, valamint vágya, hogy szembeszálljon korának konvencióival. Egy napon két idegen keresi fel, akik dokumentumfilmet készítenek a régi id?k n?i sportolóiról. A múlt eseményeit megismerve lassan megértjük, miként segített az aranyérem Aganethának megszabadulni a titkokkal terhelt családi ház béklyóitól. ?m a hajdani bajnokn?nek még egy kihívással szembe kell néznie: a filmesek talán nem is azok, mint akiknek mutatják magukat… Carrie Snydert valós t?rténelmi helyzetek inspirálták, hogy megírja fordulatokban gazdag regényét, a becsvágy és a n?i emancipáció t?rténetét, amelyb?l kiderül, hogyan képes határait átlépve a saját életét élni egy n?.

Europa acas“ este un album creat n urma unui turneu de conferine i lecturi publice inute de ctre autoare, Aura Christi, n ara lui Homer i Aristotel. Protagonitii albumului sunt Aura Christi, Nicolae Breban, Ion Ianoi, Janina Ianoi, Andrei Potlog, Victor Ivanovici, Monica Svulescu-Voudouri. Protagonistul cel mai important, ns, este fr ndoial Marea Elad i cultura ei, civilizaia acestei ri mitice - temelia civilizaiei europene moderne. Albumul conine poeme i comentarii, dar i imagini memorabile realizate de poeta Aura Christi la Delphi, Atena i alte epicentre legendare ale civilizaiei europene.

Cartea de fa?? vrea s? relateze succint, dar temeinic, evenimentele petrecute în cei dou?zeci de ani de insecuritate ?i criz? ce au urmat Marelui R?zboi. Indiferent cât de puternice sau de durat? au fost for?ele ce au dus la izbucnirea celui de-al Doilea R?zboi Mondial, a existat un moment când principalii actori pe scena istoriei s-au v?zut nevoi?i s? se confrunte cu aceste for?e ?i s? ia anumite decizii. Marile evenimente ale istoriei î?i genereaz? o dinamic? ?i o desf??urare proprii. Din perspectiva noastr?, a celor de acum, al Doilea R?zboi Mondial pare s? fi izbucnit din cauza crizei interna?ionale provocate de Germania lui Hitler. Îns? nimic din ce se întâmpl? în istorie nu este inevitabil, dup? cum va încerca s? demonstreze acest volum. Dialogul straniu între sistem ?i actorii lui se afl? la baza relat?rii istorice. Evenimentele înse?i pot fi, în acela?i timp, cauz? ?i efect – la fel cum s-a întâmplat ?

Istoria serviciilor de informa?ii sovietice continu? s? fie un mister“, m?rturise?te Boris Volodarski, fost c?pitan în Serviciul de Informa?ii Militare din URSS (GRU), unul dintre cei mai mari exper?i în studierea serviciilor secrete sovietice. ?i tot Volodarski este de p?rere c? majoritatea materialelor publicate pe aceast? tem? este plin? de falsuri ?i de informa?ii distorsionate, incluzând aici ?i memoriile publicate de fo?tii agen?i. Noile documente disponibile ast?zi ne permit s? cunoa?tem mult mai bine adev?rul despre interven?ia sovietic? în Spania ?i rolul jucat de agen?ii URSS: Gerö, Grigulevici, Philby (ini?ial trimis cu misiunea de a-l asasina pe Franco), Kol?ov ?i, mai ales, Lev Nikolski, cunoscut drept Aleksandr Orlov – omul care i-a în?elat pe Stalin ?i pe cei de la CIA, ?i chiar lumea întreag? cu memoriile sale. Acesta a condus, din februarie 1937, sta?ia NKVD din Spania ?i a fost responsabil de o etap? important? a regimului de teroare sângeroas?, care a inclus asasinarea lui Kurt Landau ?i a lui Andreu Nin. Cartea de fa??, care demonteaz? o cantitate impresionant? de fabula?ii, falsuri ?i minciuni, ce continu? s? fie propagate ?i ast?zi, va fi, f?r? îndoial?, o referin?? indispensabil? pentru to?i cei care î?i propun s? studieze R?zboiul Civil din Spania.

Junimea ?i revista Convorbiri literare, pentru o ?ar? ca a noastr?, a tuturor nea?ez?rilor, au fost un suflu de temeinicie care s-a mai repetat ?n perioada interbelic?, f?r? a reu?i s? se coaguleze ca urmare a r?zboiului ?i dictaturilor ce l-au ?nso?it ?i urmat; suflu care pare ?nc? departe, ca s? nu spunem imposibil s? revin? ?n cultura rom?n? sub presiunea globalismului ?i multiculturalismului, a deconstruc?iei cu program ?n toate manifest?rile social-culturale, materiale ?i spirituale. E un model care, dup? o sut? cincizeci de ani, ?nc? ??i trimite razele f?r? a primi o reflectare pe m?sur?.Ceea ce deosebe?te criticismul junimist de criticile epocii ?i, ?n parte, ?i de al ?nainta?ilor este atitudinea comun?, afirmat? de Maiorescu, respectul adev?rului.Importan?a ?i influen?a junimismului ?n sfera politic? sunt de acela?i nivel cu cele afirmate ?n plan cultural ?i literar, e drept, nu cu aceea?i durabilitate, politicul este mult mai efemer, dar nu mai pu?in implicat ?i cu efecte imediate ?i adesea pe termen mediu ?i lung ?n via?a social? a ??rii. (Cassian Maria Spiridon)

Aceast? carte este un demers pe care l-am g?ndit ca pe o lucrare de sintez? care s? surprind?, ?n m?sura posibilit??ilor, puncte de referin?? ?ntre texte ?i autori din perioade diferite, din Evul Mediu european ?i Rena?tere, con?tient? fiind c? epoca medieval? nu trebuie considerat? cu nimic mai prejos dec?t grandorile Greciei vechi sau ale Rena?terii. Problematica acestui concept al Alegoriei ?n receptarea sa de c?tre literatura Evului Mediu, dar ?i de c?tre epocile ulterioare, este complex? ?i bogata bibliografie ce i s-a consacrat ?n ultimele decenii nu face dec?t s? provoace la noi discu?ii ?i interpret?ri a?a cum este ?i aceast? lucrare.

Egy t?kéletes férfi és egy kül?nleges lány. Vajon mit rejthet a hibátlan álca? William, a milliárdos üzletember Seattle-be utazik, hogy megtalálja elhunyt nevel?apja egyetlen vér szerinti gyermekét, akit ténylegesen megillet a férfira hagyott ?r?kség. Mik?zben piszkos módszereivel a valódi ?r?k?s után kutat, ?sszehozza a sors egy dacos, szemtelen, fiatal lánnyal, aki egyedi szépségével azonnal megbabonázza ?t. William felrúgva saját szabályait, enged Jessica csábításának. Ahogy egyre k?zelebb kerülnek egymáshoz, William ráj?n, hogy Jessica nem egy átlagos lány, a múltját s?tét titkok rejtik, ami után a férfi hiába nyomoz, folyton zsákutcába fut.Mer?ben eltér? személyiségük, életvitelük és a k?ztük lév? korkül?nbség nehéz d?ntés elé állítja ?ket. Megéri ennyit szenvedni egy boldog kapcsolat lehet?sége miatt? Ha fény derül minden titokra, képesek lesznek ugyanúgy nézni egymásra, mint azel?tt?Lilly Shade t?rténete nemcsak arra bizonyíték, hogy nincsenek véletlenek, de arra is, hogy a sors sem mindig kegyes. A t?kéletes nem valódi, és ami annak látszik, csupán álca. Az ilyen álcák pedig a legs?tétebb titkokat rejtegetik.

Un fascinant discurs despre unul dintre cei mai celebri ?i cei mai disputa?i actori ?i regizori, cu istorii scandaloase al c?ror personaj atipic a fost, cu via?? – nu totdeauna lipsit? de r?sp?ntii ?i suspans – de culise a acestui filosof al scenei ?i bufon metafizic al existen?ei. Autoarei i s-a decernat pentru aceast? carte Premiul Uniunii Cinea?tilor din Rom?nia.

Kijárat az Adriára cím? nagysiker? munkája után Lovas Ildikó újabb regénye a mai divatos n?irodalommal száll szembe, a test, az érzékiség nyelvét nem radikalizálja tovább, hanem ?visszavesz” bel?le, mivel rendkívüli tudatossággal újra és újra az ártatlanság nyelvén akar szólni. A Spanyol menyasszony az erotikus krimi és a klasszikus lányregény mesteri ?tv?zete. A regény két síkon játszódik, az egyik az én-elbeszél? kiskamaszkoráig vezet vissza, míg a másik a neves orvos-író Csáth Géza feleségének, Jónás Olgának az utolsó napját beszéli el, abból próbálja megfejteni az író és felesége kegyetlenül túlf?t?tt, és tragédiába torkolló kapcsolatát.

Йшов четвертий р?к св?тово? в?йни. Втомлений под?ями генерал-лейтенант рос?йсько? ?мператорсько? арм?? Павло Петрович Скоропадський, нащадок старовинно? старшинсько? фам?л??, ще не знав, що стане гетьманом незалежно? Укра?нсько? Держави.??Епоха зм?н, яку самовбивчо наближали революц?онери вс?х мастей, перетворилася на апокал?псис, в?йну вс?х проти вс?х, але Скоропадському стало духу взяти на себе невдячну ношу державного буд?вництва. Спроба зак?нчилася ц?лковитим ? оч?куваним провалом, але окрем? починання гетьмана дотривали до наших дн?в: саме йому Укра?на завдячу?, наприклад, Академ??ю наук.

MODERN scientific publications, although they may in some or even many cases equal in their scientific quality the memoirs of earlier workers, do not, on the average, reach a high standard as regards illustration. For instance, in Great Britain botany is pre-eminent in its morphological aspects; it should therefore follow that the illustrations, which form so important a part of such papers, should be beyond reproach. This is not always so, a fact which must be patent to anyone with the slightest critical knowledge who looks through a typical journal. This is a fact much to be regretted, since many of the earlier scientists were accomplished draughtsmen and, indeed, often artists; in this connection the Hookers and Pro-fessor Daniel Oliver may be mentioned. The implication is not intended that there are no good amateur draughtsmen nowadays; there are, and in some cases pos-sessed of great ability. The beautiful work of Church in his Floral Mechanisms may be cited as an example. It may, of course, be argued that any picture which serves to illustrate the particu-lar feature is good enough; this is the contention of one who takes an insufficient pride in his work. A feature worthy of an illustration deserves the best the author can produce, more especially as a literary form is still, fortunately, preserved or, at any rate, aimed at.The reason for indifferent illustrations is primarily due to bad or mediocre draw-ings, or to their unsuitability for the kind of reproduction in view. With regard to the first point: this lack of draughtsmanship often obtains; when education entirely replaces mere instruction, it is to be hoped that all students of science will be trained in the rudiments of drawing. Meanwhile the difficulty can be partly overcome, as will be seen later on, by the simple means of drawing on an enlarged scale, in order that in reproduction reduction can be made. The second reason, the onus of which also falls on the authors, is a lack of knowledge regarding the kind of drawing suitable for the different modes of re-production; this is a very important point, for "technical conditions govern even genius itself."Authors, however, are not always to blame; it would appear that even editors sometimes are wanting in the requisite knowledge, for we have known straight-forward line drawings reproduced by half-tone; in other cases the paper used is unsuitable for the reproduction and, at other times, the printers are at fault. With a view to remedying, at any rate in part, these deficiencies, a course of lec-tures, arranged by the Board of Studies in Botany of the University of London, was delivered in the Lent term of 1913 in the Department of Botany of University College, London. In gratifying the wish expressed by some that these lectures should be given a more permanent dress, the author feels that some apology is necessary, for he can lay no claim to authoritative knowledge of much of the subject-matter; questions relating to the graphic arts and to illustrations, however, have always been of in-terest to him, so that he has tried various experiments, often with disastrous re-sults, and thus has gained some experience. In these matters the author has benefited much through his association with Pro-fessor F. W. Oliver, who, characteristically, has been ever ready to discuss these problems with, and to place his knowledge and experience at the disposal of the author.

ROMANCE and the HISTORY of walled cities are inseparable. Who has not felt this to be so at the sight of hoary ruins lichen-clad and ivy-mantled, that proudly rear their battered crests despite the ravages of time and man’s destructive instincts. It is within walled cities that the life of civilized man began: the walls guarded him against barbarian foes, behind their shelter he found the security necessary to his cultural development, in their defence he showed his finest qualities. And such a city—and such a history is that of Ancient Byzantium, the City of Constantine, the Castle of C?sar. What wonder then that man should endeavour to express by pen and pencil his sense of the greatness and beauty, the Romance of a Walled City such as Constantinople. The more so that a movement is on foot to remove these ancient landmarks of the history of Europe and Asia. True there are other works on this same subject, works by men deeply learned in the history of this fair city, works that bid fair to outlive the city walls if the fell intent of destroying them is carried into execution, and from these men and their works I derived inspiration and information, and so wish to chronicle my gratitude to them—Sir Edwin Pears and Professor van Millingen of Robert College, Constantinople. There are many others too in Constantinople to whom my thanks are due—His Majesty’s Vice-Consul, my host, his colleagues, now my friends, and many others too numerous to mention. They all have helped me in this work, and I am grateful for the opportunity offered me of here recording my thankfulness for their kind offices.B. Granville Baker.

Na prostorima nekada?nje Jugoslavije u posljednjih sto godina dogodile su se vi?estruke promjene, nastajale su? i nestajale dr?ave i politi?ki sistemi, doga?ali su se brojni ratovi i prevrati, povijest je nemilice mar?irala ulicama razdvajaju?i obitelji i tra?e?i od pojedinca da joj se povinuje ili suprotstavi. O jednoj takvoj povijesti pi?e Igor ?tiks? u svojoj kapitalnoj knjizi Dr?avljanin, gra?anin, stranac, neprijatelj. Nastala kao plod dugogodi?njeg bavljenja temama dr?avljanstva i gra?anstva na doktorskim? i postdoktorskim studijima, niza predavanja i referata te iznimnoga terenskog rada, ova knjiga kao nijedna do sada propituje pravo pojedinca i njegovu ulogu unutar dr?ave. ?tiks iz pojma dr?avljanina i gra?anina razvija i dokazuje tezu o mijenama politi?kih sistema i zajednica te koliko su i kako utjecali na poziciju i ?ivot pojedinca. Odgovara na pitanja ?to uop?e zna?i biti dr?avljanin, biti uklju?en ili pak isklju?en, kako se osje?ati u poziciji gra?anina i ?to se doga?a kada se ona mijenja u onu stranca ili pak neprijatelja. Knjiga Dr?avljanin, gra?anin, stranac, nepri?jatelj povijesna je, kulturolo?ka i sociolo?ka, ali prije svega politi?ka studija koja pokazuje koliko su krhki identiteti, kako se lako stvaraju i grade novi te koliko je pitanje dr?avljanstva i gra?anstva va?no i danas.

Europa, 1900.–1914.: svijet u tra?enju, pulsiraju?e razdoblje kreativ?nosti i suprotnosti. Glavne su teme terorizam, globalizacija, imigranti, konzumerizam, propast moralnih vrijednosti i suparni?tvo velikih sila. Dvadeseto stolje?e nije se rodilo u rovovima kod Somme ili Passchendaela, nego u petnaest vrtoglavih godina koje su prethodile Prvome svjetskom ratu. U kratkom razdoblju novi svjetski poredak proiza?ao je iz tragi?nih suprotnosti staroga. Posljedice industrijske revolucije, na politi?kom i osobnom planu, osje?ale su se u cijelom svijetu: gradovi rastu zbog pristizanja seoskog stanovni?tva koje napu?ta svoje tradicionalne vrijednosti, znanost donosi napredak, ali i izume iz no?nih mora, obrazovanje je milijunima ljudi otvorilo nove mogu?nosti, masovno proizvedeni predmeti promijenili su svakodnevni ?ivot, radnici zahtijevaju udio u politi?koj vlasti, ?ene ?ele promijeniti svoj polo?aj u dru?tvu i prirodu seksualnih odnosa. Od nevjerojatne nade u novo stolje?e koju je utjelovio Svjetski sajam u Parizu 1900. do atentata na austrijskog nadvojvodu u Sarajevu 1914., povjesni?ar Philipp Blom ovo razdoblje istra?uje godinu po godinu. Premijeri i seljaci, anarhisti i glumice, znanstvenici i psihopati susre?u se na pozornici novoga stolje?a u ovom prikazu rasko?noga, nestabilnog doba na rubu katastrofe. Prelijepo napisana i puna vje?to ispri?anih anegdota, knjiga Vrtoglave godine o?ivljava ?udesa, u?ase i strahove ranoga dvadesetog stolje?a.

The Interrelation Between Art Worlds is a part of PhD thesis and it deals with the simultaneous and successive art using the illustrations of Bhagavad Gita, in 18 chapters, where each chapter has two versions. The substance of the author's interest is a transfer of thoughts and feelings from the ancient Indian epic, through visual elements, that is, the visualization of temporal arts. She tried to explain the philosophy of Bhagavad Gita?through composition, color, contrast, third dimension, structure, texture, proportion, rhythm and dynamics, which is particular because in India philosophy equals religion, and vice versa. Described is also the analogy between temporal and spatial arts, such as color (valeur), music (chord). Through the synergy of meaning and radiation on the illustrations, we can achieve experience of "reading the image". ? Tatjana Burzanovi? is a writer, artist, graphics designer, and interior designer, professor at the Faculty of Culture and Tourism, where she teaches Indian culture, and Faculty of Design and Multimedia, at the University of Donja Gorica in Podgorica, Montenegro. She graduated from Academy of Fine Arts in Sarajevo, and acquired her PhD at Faculty of Art and Design at the University of Belgrade. She presented her works in numerous solo and group exhibitions, and took part in several artistic and pedagogical colonies. She received several awards for her book designs. The book The Interrelation Between Art Worlds?was awarded at 11th Book Fair in Podgorica for the best designed art book.

Idu?i ?enskom stranom hrvatske knji?evnosti Lidija Duji? sla?e koncizan i zanimljiv pregled izabranog segmenta doma?e knji?evne povijesti. Ocrtava sociolo?ke krokije hrvatskih knji?evnica, iznosi kratke karakterizacije, uzgred problematiziraju?i ?enski geto didakti?ke i dje?je knji?evnosti. Analiziraju?i i ponovno vrednuju?i neka djela, prihva?ena pod etiketom ??enskog pisma“, autorica dovodi u pitanje mnoga op?a mjesta, ne ?tite?i se krinkom autoriteta znanstvene objektivnosti – pi?u?i u prvom licu. Knjiga se temelji na njezinoj doktorskoj disertaciji, ali je pisana popularno te je namijenjena ?iroj publici.