On the Origin of Species, published on 24 November 1859, is a work of scientific literature by Charles Darwin which is considered to be the foundation of evolutionary biology. Its full title was On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. For the sixth edition of 1872, the short title was changed to The Origin of Species. Darwin's book introduced the scientific theory that populations evolve over the course of generations through a process of natural selection. It presented a body of evidence that the diversity of life arose by common descent through a branching pattern of evolution. Darwin included evidence that he had gathered on the Beagle expedition in the 1830s and his subsequent findings from research, correspondence, and experimentation. Various evolutionary ideas had already been proposed to explain new findings in biology. There was growing support for such ideas among dissident anatomists and the general public, but during the first half of the 19th century the English scientific establishment was closely tied to the Church of England, while science was part of natural theology. Ideas about the transmutation of species were controversial as they conflicted with the beliefs that species were unchanging parts of a designed hierarchy and that humans were unique, unrelated to other animals. The political and theological implications were intensely debated, but transmutation was not accepted by the scientific mainstream. The book was written for non-specialist readers and attracted widespread interest upon its publication. As Darwin was an eminent scientist, his findings were taken seriously and the evidence he presented generated scientific, philosophical, and religious discussion. The debate over the book contributed to the campaign by T. H. Huxley and his fellow members of the X Club to secularise science by promoting scientific naturalism. Within two decades there was widespread scientific agreement that evolution, with a branching pattern of common descent, had occurred, but scientists were slow to give natural selection the significance that Darwin thought appropriate. During the "eclipse of Darwinism" from the 1880s to the 1930s, various other mechanisms of evolution were given more credit. With the development of the modern evolutionary synthesis in the 1930s and 1940s, Darwin's concept of evolutionary adaptation through natural selection became central to modern evolutionary theory, and it has now become the unifying concept of the life sciences. Summary of Darwin's theory: Darwin's theory of evolution is based on key facts and the inferences drawn from them, which biologist Ernst Mayr summarised as follows: ? Every species is fertile enough that if all offspring survived to reproduce the population would grow (fact).? Despite periodic fluctuations, populations remain roughly the same size (fact).? Resources such as food are limited and are relatively stable over time (fact).? A struggle for survival ensues (inference).? Individuals in a population vary significantly from one another (fact).? Much of this variation is inheritable (fact).? Individuals less suited to the environment are less likely to survive and less likely to reproduce; individuals more suited to the environment are more likely to survive and more likely to reproduce and leave their inheritable traits to future generations, which produces the process of natural selection (inference).? This slowly effected process results in populations changing to adapt to their environments, and ultimately, these variations accumulate over time to form new species (inference).

Art, with its finite means, cannot hope to record the infinite variety and com-plexity of Nature, and so contents itself with a partial statement, addressing this to the imagination for the full and perfect meaning. This inadequation, and the artificial ad-justments which it involves, are tolerated by right of what is known as artistic convention; and as each art has its own particular limitations, so each has its own particular conventions. Sculpture reproduces the forms of Nature, but discards the color without any shock to our ideas of verity; Painting gives us the color, but not the third dimension, and we are satisfied; and Architecture ispurely conventional, since it does not even aim at the imitation of natural form. The Conventions of Line Drawing,Of the kindred arts which group themselves under the head of Painting, none is based on such broad conventions as that with which we are immediately concerned—the art of Pen Drawing. In this medium, Nature's variety of color, when not positively ignored, is suggested by means of sharp black lines, of varying thickness, placed more or less closely together upon white paper; while natural form depends primarily for its representation upon arbitrary boundary lines. There is, of course, no authority in Na-ture for a positive outline: we see objects only by the difference in color of the other objects behind and around them. The technical capacity of the pen and ink medium, however, does not provide a value corresponding to every natural one, so that a broad interpretation has to be adopted which eliminates the less positive values; and, that form may not likewise be sacrificed, the outline becomes necessary, that light objects may stand relieved against light. This outline is the most characteristic, as it is the most indispensable, of the conventions of line drawing. To seek to abolish it only involves a resort to expedients no less artificial, and the results of all such attempts, dependent as they necessarily are upon elaboration of color, and a general indirectness of method, lack some of the best characteristics of pen drawing. More frequently, however, an elaborate color-scheme is merely a straining at the technical limitations of the pen in an effort to render the greatest possible number of values. It may be worth while to inquire whether excellence in pen drawing consists in thus dispensing with its recognized conventions, or in otherwise taxing the technical re-sources of the instrument. This involves the question of Style,—of what characteristic pen methods are,—a question which we will briefly consider...

A kosaras srácok t?rténete folytatódik! Valaki felgyújtja Sédar klubját. Nyolcszornyolc, az edz? kizártnak tartja, hogy a Sharks csapatának k?ze legyen a dologhoz. A gyanúsítottak k?re azonban egyre b?vül, el?veszik a játékosokat is: Tunyát, aki mindig kül?nck?dik, Levet, aki visszahúzódó és félénk, Grimaszt, aki a legkisebb provokációból is balhét csinál. ?s ha mindez nem volna elég, Stifti, aki a szép szál Sédar iránti féltékenységét soha sem titkolta, ezúttal Szilviával is ?sszekap. Ráadásul Porto Vecchio hárompontosakat szóró királyn?je is eltitkol valamit. A Sharksnak a nagy izgalmak k?zepette is meg kell ?riznie higgadtságát, hogy legy?zhessék a Templomosokat.

He stood watching while George Atkinson spun around, dark eyes flashing, hair tousled. There was a two days' growth of beard darkening Atkinson's face. "Why, George," Loveral said, swiftly examining the litter of metal and wood which was spread over a table behind Atkinson. There was a home-made hammer in Atkinson's hand. "What have we here, George?""Something for you," Atkinson said, tightening his fingers about the handle of the hammer.Loveral grinned his famous Loveral grin. "That's fine. What could it be?" "None of your damned business.""George," Loveral said, his smile still white but his eyes narrow and quick.The woman was behind them. Her voice screeched. "George, I told you. Why didn't you listen, George? You should have listened to me. You—" Loveral held up a hand, still watching Atkinson. "Now tell me, George, what is it you're making for me?"Atkinson raised the hammer slightly.Loveral stood very still. "That's a nice hammer, George."Atkinson's eyes were black beneath his thick brows."You made that, didn't you?" Loveral asked."Yes, I made that," Atkinson said. "I made that and I made something else. Another minute and I'll have that finished, too." "George," said Loveral, stepping quietly forward, "I don't like to say this, of course. You've been one of our very best members. But nobody works here, George. We can't allow that. You know the rules." "I know the rules, all right.""Well, then," Loveral said, extending his hand toward the hammer, "we'll just destroy this and whatever else you might have been making. We'll just forget it ever happened. We'll get along real fine that way, George. We'll just be such good friends.""We'll just go to hell," said Atkinson, snatching his hammer away. Loveral's smile disappeared. "I'll tell you, George. I have to mean business with this. You know the reasons. If we allow anybody to work here, then there's going to be trouble. That isn't our plan. We're here to grow within ourselves and expand culturally. Not to commercialize a beautiful world like Dream Planet."

Doktor Proktor, a kétbalkezes professzor maga sem sejti, milyen kalandokba keveredik majd, amikor véletlenül feltalálja a f?ldkerekség legnagyobb erej? pukiporát, ami bárkit képes az ?rbe r?píteni. ?m amíg két kisiskolás segít?je azon dolgozik, hogy a találmány híressé és gazdaggá tegye ?ket, a csodaszer híre illetéktelenek fülébe is eljut. A doktor hamarosan egy sz?késbiztos cellában találja magát, a gonosz ikerpár ellopja a találmányt, és egy folyton éhes anakonda is beszabadul Oslo szennyvízcsatornáiba. K?zben pedig feltartóztathatatlanul k?zeleg a nemzeti ünnepre gyakorló iskolai katonazenekar... A világhír? skandináv krimiíró Doktor Proktor-sorozatát már t?bb mint 20 nyelvre fordították le. A f?szerepl?k fergeteges kalandjait elképeszt? fordulatok, abszurd humor és a Nesb?-féle kül?nleges atmoszféra teszi feledhetetlenné.

The story begins on May 5, 1805, in one of the wildest and most abrupt portions of New Spain, which now forms the State of Coahuila, belonging to the Mexican Confederation. If the reader will have the kindness to take a glance at a numerous cavalcade, which is debouching from a canyon and scaling at a gallop the scarped side of a rather lofty hill, on the top of which stands an aldea, or village of Indios mansos, he will at the same time form the acquaintance of several of our principal characters, and the country in which the events recorded in this narrative occurred. This cavalcade was composed of fifteen individuals in all; ten of them were lancers, attired in that yellow uniform which procured them the nickname of tamarindos. These soldiers were execrated by the people, in consequence of their cruelty. They advanced in good order, commanded by a subaltern and an alférez—an old trooper who had grown gray in harness, who had long white moustachios and a disagreeable face. As he galloped on, he looked around him with the careless, wearied air of a man for whom the future reserves no hopes either of ambition, love, or fortune. About twenty paces from this little band, and just so far ahead that their remarks reached the soldiers' ears in a completely incomprehensible fashion, three persons, two men and a woman, were riding side by side.The first was a gentleman of about thirty years of age, of commanding stature; his harsh, haughty, and menacing features were rendered even more gloomy by a deep scar of a livid hue which commenced on his right temple and divided his face into two nearly equal parts. This man, who was dressed in the sumptuous costume of the Mexican campesinos, which he wore with far from common grace, was named Don Aníbal de Saldibar, and was considered the richest hacendero in the province.His companion, who kept slightly in the rear, doubtless through respect, was a civilized Indian, with a quick eye, aquiline nose, and a wide mouth lined with two rows of dazzling white teeth. His countenance indicated intelligence and bravery. He was short and robust, and the almost disproportioned development of his muscles gave an enormous width to his limbs. This individual must assuredly be endowed with extraordinary strength. His attire, not nearly so rich as that of the hacendero, displayed a certain pretension to elegance, which was an extraordinary thing in an Indian. This man's name was Pedro Sotavento, and he was majordomo to Don Aníbal.As we have said, the third person was a female. Although it was easy to see, through the juvenile grace of her movements and her taper waist, that she was still very young, she was so discreetly hidden behind gauze and muslin veils, in order to protect her from the burning heat of the sun which was then at its zenith, that it was impossible to distinguish her features. Long black locks escaped from beneath her broad-brimmed vicu?a hat, and fell in profusion on her pink and white shoulders, which were scarcely veiled by a China crape rebozo. At the moment when we approach these three persons they were conversing together with considerable animation."No," Don Aníbal said, with a frown, as he smote the pommel of his saddle, "it is not possible, I cannot believe in so much audacity on the part of these Indian brutes. You must have been deceived, Sotavento." The majordomo grinned knowingly, and buried his head between his shoulders with a motion which was habitual to him."You will see, mi amo," he replied, in a honeyed voice, "my information is positive." "What!" the hacendero continued with increased fury, "They would really attempt resistance! Why, they must be mad!""Not so much as you suppose, mi amo; the aldea is large and contains at least three thousand callis.""What matter? Suppose there were twice as many, is not one Spaniard as good as ten Indians?"

Csak szenvedélyes erd?járóknak! Filozófikus eszmefuttatások erd?r?l, madarakról, fegyverekr?l, vadászírókról és veszend? értékekr?l. Harmincegy állatmese a mátyásmadárról, a ravasz nyúlról, az Apró Vadászok Egyesületér?l - és persze az erd?r?l. A népszer? vadászíró (Az id?r?l és az erd?r?l, Az erd?r?l és az elt?nt id?r?l, Az elveszett erd?r?l és a megtalált id?r?l) újabb párbeszéde a természettel.

Dina Kane számára a szépség több mint vonzer?. Több mint üzlet. A szépség hatalom. Ám Dinának keményen meg kell küzdenie ezért a hatalomért, míg eljut a szegénységb?l és a kiszolgáltatottságból a leggazdagabb New York-i n?k szívéig. Kezdeti naivitásával csúnyán visszaél egy férfi, aki akkor még nem sejti: Dina Kane személyében nem egy eltaposható, buta fruskát gyalázott meg. A lány nem mindennapi képességekkel rendelkezik, ami a kereskedelmet illeti, és egy kis kozmetikai üzletben felfedezi azt, ami igazán érdekli: a szépségipart. Csakhogy a sikert senki nem garantálja. Egy kallódó testvér, egy gonosz anya, a pénztelenség és túl fiatal kora mellett még egy akadály az útjába áll: egykori megszégyenít?je, az aranyifjú Edward Johnson is kemény ellenfélnek bizonyul. Dinának azonban nemcsak szépsége különleges, de kitartása is. Felveszi a keszty?t, hogy megküzdjön mindazokkal, akik útjába állnak. Er?, kreativitás és kitartás – ez Dina mottója.   Nem véletlenül mondják, hogy egy szép n?nek mindig nehezebb érvényesülnie a pályáján, hát még akkor, ha az ötleteivel felülmúlja a kollégáit és a versenytársait. Dina er?s n?, aki akkor sem adja fel, amikor már mindenki más feladná a helyében... Fej?s Éva

Most szervezed az esküvtket Fejtrést okoz, hogy kit hívjatok meg Mit illik és mit nem Mitl tartasz a legjobban Egyáltalán hogyan készülj Izgulsz Esküv Tour - Az izguló jegyespárok végs menhelye t éve tltm a hétvégéimet boldog párokkal, lelkes násznéppel és odaadó segítkkel. Ugyanúgy izgulnak és ugyanúgy aggódnak, mint most te és a párod. Most kulcsot adok nekik ahhoz, hogy élményekben gazdagon, gondtalanul éljék meg ezt a napot. Ez a knyv sok tippet és trükkt ad, de a legjobb, hogy az eredményt együtt fogjuk elérni, átélni. Együtt tudom, menni fog, mert oltári jók vagytok!

Segítség a h?tleneknek, segítség a szeret?knek és segítség a megcsaltaknak. A k?tet szerz?je, Gelsei Bernadett szeret?ként maga is volt ilyen helyzetben, és pszichológusként is rendszeresen ad tanácsot azoknak, akik szerelmi háromsz?gbe kerültek. A k?nyvb?l jobban megérheted a társas hármas más résztvev?inek néz?pontját, és kitalálhatod, mit tegyél, ha valahogy szerelmi háromsz?gbe jutottál.

ld át és értsd meg a terápiát! - Pszichorendelés knyvben! Mira rejtélyes csomagot kap, ezzel külns egybeesések sora veszi kezdetét…Mi kze a halsütde logójának a hányattatott szerelmi élethezs a kis hableánynak a manipulatív fnkhzHogy válhat egy bársonyboleró megsemmisít fegyverré egy szül kezébenHogy vértez fel egy jó barát egy krokodillal, és a még ennél is rettenetesebb üveggolyókkal szembenA népszer pszichológusduó els, formabontó knyvében Mira regényes életét nyomon kvetve bepillantást nyerünk a terápia hagyományosan zárt ajtaja mgé, hogy aztán a regényben olvasottak tudományos hátterére is fény derüljn. A kapott támpontok alapján saját életünkben is beazonosíthatjuk azokat a sokszor észrevétlen nsorsrontó beidegzdéseket, amelyek miatt újra meg újra hasonló nehézségekbe ütkzünk. A m nem csak abban segít, hogy jobban megértsük magunkat, hanem abban is, hogy a gyakorlati útmutatót kvetve megszakítsuk rdgi kreinket.

Támba Renátó (1987–) író, gyermekkor-kutató. Doktori értekezését 2016-ban védte meg a Debreceni Egyetemen, gyermekkor-t?rténeti ikonográfia tudományterületen. Jelen m? disszertációja javított változata, s az alf?ldi iskola fest?inek gyermekábrázolásait járja k?rbe a gyermekszemlélet t?rténeti kutatásának tükrében.

Hogyan váltak a lovak az emberiség kiszolgálóivá?A lovak évezredek óta jelen vannak az emberek életében: hatalmas erejüket és engedelmességüket kihasználva dolgoznak, küzdenek, hódítanak.De hogyan lehetséges, hogy a 60-65 millió éve a F?ld?n él? állatokat végül az ember igába hajthatta? Ez a regény err?l is szól, fantasztikus, mesés elemekkel telet?zdelve. Kül?n?s mozzanat a t?rténetben a lovak találkozása az emberekkel, akik a F?ldész nev?, egy a F?ldh?z hasonló élhet? bolygóról érkeztek, és egyedül ezekben csodás állatokban találták meg azt az akarater?t és intelligenciát, ami alkalmassá teszi ?ket majd a f?ldi emberi társadalmak kialakítására.Fuli Sándor kalandos regénye az életigenlésr?l felhívja fiatal olvasói figyelmét a minden nehézséggel való bátor szembenézés fontosságára.

1609 októberében?Fabricius Flóra, egy pozsonyi orvos lánya?Báthori Erzsébet ?udvarába érkezik, hogy megkeresse elt?nt n?vérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?? Minden erejére szüksége van, hogy legy?zze az akadályokat és kibogozza a s?tét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.? Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellem?, mégis rendkívül vonzó férfira, akir?l azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.? R.?Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írón??17. század elején játszódóregénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó t?rténetet mesél el, korh? t?rténelmi háttérbe helyezve.? Ahogy azt már megszokhattuk t?le, írása nem nélkül?zi a romantikát és a politikai cselsz?vést sem.?

1610-ben, egy borzalmas évet maga m?g?tt hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni.?A ?b?n?s ?r?m?k városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát.?Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megment?jének édesanyja. Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ? csupán egyetlen férfi után vágyakozik,?Lorenzo Marianit azonban nem k?nny? ?r?kre rabul ejteni.?Flóra úgy d?nt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.?A szálak a legmagasabb k?r?kbe, a Collegió tagjai k?zé vezetnek, akik k?zül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.?Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának??R. Kelényi Angelika, Az ártatlan cím? k?nyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe.?Ahogy azt már megszokhattuk, a regény t?rténete a hatalom, a vágy, a b?n és a szerelem gyilkos kombinációja, t?rténelmi korba ágyazva.?

Te is szereted, ha lustán elnyújtózhatsz a parton, szikrázik a nap, szemed el?tt a nagy kékség, ?sszecsúszik a víz és az ég, nem szól a telefon és az sem foglalkoztat, mi t?rténik a k?z?sségi oldalakon? ?ppen kikérted a kedvenc koktélodat, koccintasz a szeretteiddel, majd belenyúlsz a strandtáskába és el?veszed azt a k?nyvet, ami elfeledtet veled minden gondot, és a nyaralásod idejére teljes kikapcsolódást ígér. Igen, ez az igazi Holiday-érzés! Fej?s ?va legújabb k?nyvében is gondoskodik arról, hogy vele utazzunk, akár ha otthon, a kedvenc karosszékünkbe ülve vesszük is kezünkbe a k?tetet. Romantika, b?nügyi szál, kaland, utazás, nosztalgia, boldogságkeresés vár ránk - akárcsak az eddigi k?tetekben.? ?s hogy mit?l más a Holiday? Ebben a k?nyvben hosszabb-r?videbb t?rténetekkel szórakoztat a szerz? - mindenki maga d?nti el az olvasási sorrendet, ahogyan a hangulata diktálja. Egy biztos: mire az olvasó a vaskos k?tet utolsó lapjához érkezik, és véget ér a "holiday", t?kéletesen felt?lt?dik - és talán ez lesz élete legmesésebb nyara.

Through the Looking-Glass, and What Alice Found There (1871) is a novel by Lewis Carroll (Charles Lutwidge Dodgson), the sequel to Alice's Adventures in Wonderland (1865). The themes and settings of Through the Looking-Glass make it a kind of mirror image of Wonderland: the first book begins outdoors, in the warm month of May (4 May), uses frequent changes in size as a plot device, and draws on the imagery of playing cards; the second opens indoors on a snowy, wintry night exactly six months later, on 4 November (the day before Guy Fawkes Night), uses frequent changes in time and spatial directions as a plot device, and draws on the imagery of chess. In it, there are many mirror themes, including opposites, time running backwards, and so on. Short Summary: Alice is playing with a white kitten (whom she calls "Snowdrop") and a black kitten (whom she calls "Kitty")—the offspring of Dinah, Alice's cat in Alice's Adventures in Wonderland—when she ponders what the world is like on the other side of a mirror's reflection. Climbing up on the fireplace mantel, she pokes at the wall-hung mirror behind the fireplace and discovers, to her surprise, that she is able to step through it to an alternative world. In this reflected version of her own house, she finds a book with looking-glass poetry, "Jabberwocky", whose reversed printing she can read only by holding it up to the mirror. She also observes that the chess pieces have come to life, though they remain small enough for her to pick up. Upon leaving the house (where it had been a cold, snowy night), she enters a sunny spring garden where the flowers have the power of human speech; they perceive Alice as being a "flower that can move about." Elsewhere in the garden, Alice meets the Red Queen, who is now human-sized, and who impresses Alice with her ability to run at breathtaking speeds. This is a reference to the chess rule that queens are able to move any number of vacant squares at once, in any direction, which makes them the most "agile" of pieces. The Red Queen reveals to Alice that the entire countryside is laid out in squares, like a gigantic chessboard, and offers to make Alice a queen if she can move all the way to the eighth rank/row in a chess match. This is a reference to the chess rule of Promotion. Alice is placed in the second rank as one of the White Queen's pawns, and begins her journey across the chessboard by boarding a train that literally jumps over the third row and directly into the fourth rank, thus acting on the rule that pawns can advance two spaces on their first move.

Az escseppek fenn születnek az égen, egy hatalmas felhpalotában. Annak is a belsejében. Puha fehérség veszi ket krbe. A csecsem escseppek azonban gyorsan fejldnek. Megszületésük után már egy-két órával vidáman ugrándoznak, hancúroznak. Ha megszomjaznak, finom páralevet isznak, ha megéheznek, ízletes felhcipót majszolnak. Gyorsan nnek. s gondtalan életük tele van mókával, meglepetéssel. Ugyanis a felhkastély, ami lassan úszik a kék égen, nem olyan, mint az emberek által épített házak, várak, kastélyok – merthogy a szobák nem maradnak ugyanott, hanem folyton vándorolnak, de még a feladatuk is állandóan változik. Az, ami reggel még a konyha volt, délidre hálószobává alakul át, estére pedig már fürdszoba lesz. Ezért az escsepp gyerekek élete csupa izgalmas kaland. Amikor egyik helyiségbl átfutnak a másikba, még nem tudják, hogy mi vár rájuk a kvetkez szobában. Ennek az az oka, hogy maga a palota is percrl percre arrébb mozdul az égen, a szél fújja tovább, az egész épület szüntelenül gomolyog. A legkisebbek ezért a palota kzepén cseperednek fel, mert a szélek, ahol a nagyobbak és a felnttek élnek, sokszor leszakadoznak, amikbl es hull a fldre.”

Vajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének?Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? ?s ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba?Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról els? részében megismert szerepl?ké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon k?vethetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétk?znapi h?s?kkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán k?nny? azonosulni. A korábbi k?tethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vet?dik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglep?, néhol megd?bbent? fordulatokban gazdag t?rténet mégis k?nnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér. Papp Csilla legújabb k?nyvében, mely ott kezd?dik, ahol az els? regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, mik?zben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

A hatalmas sikert aratott Marokkói szerelem szerz?jének új k?nyve Yasmine magyar származású édesanyjával, Lillával, és muzulmán édesapjával, Abd ar-Rashid Gibrannal él az Egyesült Arab Emírségekben. A fiatal lány minden vágya, hogy megismerhesse gy?kereit, és anyja szül?hazájában tanulhasson. Apja nem támogatja a lány külf?ldi útját, de felesége unszolására végül, szigorú feltételeket szabva, elengedi ?t. Yasmine az egyetemen szoros barátságot k?t Larával. A lány bátyjával viszont k?lcs?n?s ellenszenv alakul ki, de végül kiderül számukra, hogy milyen keskeny a határ a gy?l?let és a szenvedélyes szerelem k?z?tt. Lehet-e esélyük a fiataloknak a hith? muzulmán apa támogatása nélkül? Kiállhatja-e szerelmük az id? és megannyi akadály próbáját? Dee Dumas a nagy siker? Marokkói szerelem cím? k?tete után ezúttal a mesés Emírségekbe varázsolja olvasóit, ahol kiderül, hogy mire képes egy szerelmes szív, hogy beteljesítse legh?bb vágyait.

Mikor mondhatjuk, hogy kapcsolatunk kiegyensúlyozott a gyerekünkkel? Ha minden kérésünket szó nélkül teljesíti? Ha nem dacol, és az iskolában sincs rá panasz? De mi t?rténik, ha egy nap rossz jegyet hoz haza, ha duzzogva kivonja magát a házimunkából, ha nem tartja be nekünk tett ígéretét, s?t nem mond igazat? Akkor kevésbé fogjuk szeretni? Alfie Kohn, a gyermeknevelés elismert szakért?je határozottan állítja, hogy a kérdés komolyabb, mint el?sz?r gondolnánk. A gyermekek jelent?s részének komoly szorongást okoz, ha úgy érzi, nem ? maga, hanem a viselkedése számít. Mindegy, hogy büntetünk vagy jutalmazunk, az üzenet ugyanaz: csak akkor állunk ki mellette, ha azt csinálja, amit elvárunk t?le. Holott minden gyereknek alapvet? és legfontosabb igénye, hogy a szülei feltétel nélkül szeressék! Akkor is, ha nem fogad szót. Akkor is, ha csúnyán beszél, verekszik, vagy egyszer?en csak lustálkodni szeretne tanulás helyett… A Szül?k feltétel nélkül állításait komoly kutatások támasztják alá, és rengeteg gyakorlati tanáccsal látja el a hagyományos fegyelmezés ?rd?gi k?réb?l kit?rni vágyó szül?ket. Kerüljünk k?zelebb gyermekeinkhez! Ha nem rekesztjük ki ?ket saját életükb?l, ha engedjük ?ket d?nteni, és azt is tiszteletben tartjuk, ha d?ntéseik ellentétesek a mieinkkel, egy napon észre fogjuk venni, hogy már nemcsak terelgetjük ?ket – hanem együtt haladunk velük.Alfie Kohn Amerika-szerte ismert szakért?, tizennégy gyermeknevelési k?nyv szerz?je, egyetemek és konferenciák népszer? el?adója, televíziós m?sorok visszatér? vendége. A hagyományos, büntetésen és jutalmazáson alapuló nevelés legnagyobb kritikusa, akinek k?nyveit húsz nyelvre fordították le. Maga is gyakorló szül?, feleségével és két gyerekével Bostonban él.