La zece ani de la moartea lui Emil Cioran – un studiu aplicat ?i incitant despre viata ?i opera sa, rela?ia filosofului de la R??inari cu marii g?nditori ai lumii, dar ?i cu ?ara ce l-a d?ruit lumii, cu care parisianul nu ?nceteaz? niciodat? controversele. Un studiu de teorie ?i istorie literar? extrem de interesant ?i util ce se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Volumul de versuri Elegii parisiene este scris ?n anii 1986-1987, la Paris, reprezent?nd – conform confesiunii autorului – ?alcoolul unei veri“. Este un volum dens, scris ?n siajul Elegiilor… rilkeene, de factur? expresionist?, volumul fiind menit sa ne aduc? ?n fa?? o alt? posibil? imagine a romancierului Nicolae Breban.

De la fulminantul s?u debut ca poet ?i teoretician al futurismului, Vladimir Maiakovski s-a dovedit a fi un n?valnic emanator de energii artistice, ideatice, un generos creator de metafore surprinz?toare, ?nc?t cople?ea, hipnotiza o parte a publicului; las? cu gura cascat? sute ?i sute de in?i… Era un adev?rat retor (cu ?glas de arhidiacon“, cum scria Pasternak) al noii literaturi, al futurismului rus; retor clam?nd ?n gura mare!… Acest poem tot Pasternak l-a definit ca fiind un ?nemuritor document din preclipele mor?ii“… Vladimir Maiakovski face parte din spi?a nu prea numero?ilor poe?i c?rora li se potrive?te calificativul de uria?. (Leo Butnaru)

Un roman textualist, un roman-experiment propus de o scriitoare care are un stil aparte, abrupt, dens, av?nd for?a de a recurge la mari desf??ur?ri epice, situate ?n siajul textuali?tilor europeni. ?Hidrapulper este o metafor? terifiant?, o bolgie ?n care se f?r?m?, se topesc deopotriv? destine, cuvinte, c?r?i, momente istorice, natura ?ns??i... toate trec?nd ?ntr-o past? inform?. Un roman "negru", unic, al adev?ratei atmosfere de “fabric?““. (Christian Cr?ciun)Cartea este destinat? unui public larg, iubitorilor de romane ce fac parte din onorabila tradi?ie a romanelor de citit ?n tren.

Pata-Tata. ?ah nu este o carte de critic? literar?, nu este un experiment critific?ional hibrid, nu este nici o fic?iune pur?, ci este, ?n cel mai autentic sens pe care ?l permite literatura ast?zi, confesiunea unei sensibilit??i ?b?ntuite“. Despre paginile care ??i ?ntind umbrele prelungi asupra propriei vie?i ?i despre absen?ele care se strecoar? imperceptibil din autobiografic ?n c?r?ile pe care le cite?te, Diana Adamek scrie ?ntr-o tonalitate silen?ioas?, hipnotic?, cu talentul incontestabil al unui romancier. Evit?nd conven?iile obosite ale textualismului, sau problematiz?rile conceptuale ale teoriei literare, Pata-Tata. ?ah este romanul unei credin?e poetice care configureaz? deopotriv? spa?iul clipei vii ?i cel al memoriei livre?ti ?n liniile de for?? ale unei vibra?ii pasionale. ?ntre c?r?ile rom?ne?ti ale primului deceniu, acest eseu confesiv al Dianei Adamek r?m?ne cea mai patima?? ?i mai provocatoare m?rturie de credin?? a unui cititor avizat, ?i, dup? cum avea s? se dovedeasc? c??iva ani mai t?rziu, a unui excep?ional prozator.Ovidiu Mircean

Cartea pe care joac? de la ?nceput D. ?epeneag este aceea a (neo)avangardei. A fost firesc ?i miraculos s? o ?nceap? la Bucure?ti, ?ntr-un moment de straniu, nea?teptat ?i viclean experiment politic ?liberal“-na?ional-comunist, c?nd literatura rom?n? ren??tea, ?n felurite chipuri, din cenu?? realist-socialist?. La Paris, ?n ianuarie 1971, descoperea o lume artistic? diferit?, dar cu dificult??i diferite ?i deloc ?ncur?j?toare. Exemplele lui Tzara, Isou, Ionesco, inimitabile, r?m?n, la o analiz? lucida a ?anselor, doar consolatoare. Nu-i u?or s? convingi o lume pentru care ?nnoirile at?t de frecvente au fost confiscate de tradi?ie. Parisul, Fran?a, limba lui Jarry s-au dezobi?nuit temeinic s? mai a?tepte scandaluri estetice de import. Produc?ia artistic? intern? e suficient?, chiar excedentar?. Sunt timpuri f?r? glorie, grele, pentru avangardi?tii parizieni. (Marian Victor Buciu)

Unul dintre volumele de v?rf ale scriitorului german, ?n traducerea romancierului Nicolae Breban.

Aceast? carte a fost, este ?i va fi o fabuloas? c?l?torie spre centrul fiin?ei mele, chiar ?i la mul?i ani dup? ce voi fi terminat-o. V? mai aminti?i problemele de aritmetic? din clasele primare? Un tren pleac? cu viteza H, Y, Z (?tiind c? viteza este variabil?) din punctul A ?i ajunge ?n punctul B dup? un num?r de ore. Ei bine, povestea care urmeaz? este acea problem? de aritmetic?. Dac? trenul sunt eu, ?nseamn? c? Dumnezeu este o problem? de aritmetic?. Grea. ?i de rezolvat. (Daniela Lungu)

n paginile acestei cri, am redat situaia general din Paradisul Vestului“ i a exilatului romn venit aici, vzut n dublu avantaj de persoana particular i jurnalist. Majoritatea celor venii n perioada tranziiei romne“, dar i o buna parte din ceilali au fost i sunt buni aici – cu preponderen n Germania – la muncile de jos“ (…) Romnia nu e cunoscut n Occident dect ca zona srciei, a copiilor orfani, a hoilor i a corupiei“!

Astfel de dic?ionare care s? te edifice asupra autorului, a operelor ?i a personajelor principale ale acestora n-au mai ap?rut p?n? acum la noi (desigur, ?n ce prive?te literatura universal?). Aici g?se?ti nu numai cuno?tin?ele necesare la orele rezervate lecturii obligatorii sau suplimentare din literatura universal?, ci ?i suficiente informa?ii care s? te incite la noi ?aventuri“ ale lecturii ?i, firesc, la l?rgirea universului intelectual.

Dac? spun un adev?r incomod sunt tratat? ca un trouble-fête. Dac? regret radicalismul sau lipsa de tact de a emite un adev?r nepl?cut, mi se sugereaz? c? sunt la??. Dac? sunt vis?toare sau patetic?, mi se spune c? sunt dep??it?. C?nd sunt trist? ?i m? ascund dup? masca unei veselii debordante, mi se z?mbe?te insidios: ei, ascunde ea ceva. C?nd spun ?n gura mare ceea ce cred, sunt ?fichiuit? cu sarcasme. Iar atunci c?nd abordez teme majore, mi se sugereaz? c? sunt expirat?. Nu, nu exist? nici un fel de comunicare. La mijloc sunt, mai degrab?, ni?te savante mecanisme menite s?-?i deformeze faptele, iar, ?n ultim? instan??, imaginea, ?i s?-?i taie orice elan, pentru ca, ?ntr-un t?rziu, s? te fac? s? alegi, iar??i, singur?tatea – mam? bun?, aspr?, cald? – ?n iadul-raiul de fiecare zi.S? te re?ntorci ?n subterana ta mereu acela?i, mereu altul, tu, cel care e?ti ?i devii ceea ce e?ti. Aici e marea judecat?. ?ntre pere?ii acoperi?i cu c?r?i ?ncepe cunoa?terea. Restul sunt vorbe, fantezii, toane, divaga?ii, ?nt?mpl?ri m?runte, scurse dinspre realitatea de fum, a c?rei amintire e proasp?t? ?i-at?t de vie. Orgoliul, smerenia ?i asprimea ?ndreptat? ?mpotriva ta ??i vor fi sfetnici.Carnea trec?toare a cui sunt, Doamne? (Aura Christi)

Nici avangardi?tii cei mai radicali n-au putut ignora total tradi?ia, de?i, la modul teoretic, au pretins c? au aruncat-o la co?ul de gunoi. Un Urmuz a valorificat absurdul care nu lipse?te din folclor, dar nici din Caragiale. ?Constructivi?tii” au sim?it tenta?ia s?-l asimileze pe Br?ncu?i la avangard? etc. Iat? ?ns? c? postmoderni?tii au ajuns la ??n?elepciunea” c? lumea contemporan? ?ncepe doar cu d?n?ii. Am auzit voci spun?nd c? Liviu Rebreanu este at?t de ??nvechit”, ?nc?t nu mai are ce c?uta ?n programele de ?nv???m?nt. Nu mai vorbim de Eminescu. Acesta n-ar fi dec?t un scriitor ?istoricizat”, interesant, cel mult, prin c?teva poeme cu tent? parodic-textualist?, cum sus?ine un eminent istoric literar, care consider? c? locul ?n ?canonul literar” rom?nesc trebuie cedat postmodernistului Mircea C?rt?rescu, cu detronarea ?poetului na?ional”, sintagm? complet ?dep??it?”. Captatio benevolentiae din conferin?a Aurei Crhisti ?ncepe cu o astfel de provocare: ?M-am ?ntrebat nu o dat?, pe ?ntinderea ultimilor ani, ce s-ar ?nt?mpla dac?, ?ntr-o bun? zi, ne-am pomeni fa?? ?n fa?? cu Mihai (sau Mihail, cum ?i spunea Nichita St?nescu) Eminescu, cu Lucian Blaga sau Nicolae Iorga, cu George C?linescu sau Liviu Rebreanu, cu Titu Maiorescu sau cu una dintre marile doamne ale literaturii rom?ne, Hortensia Papadat-Bengescu? S-ar sim?i acas?? Aici, printre noi, scriitorii rom?ni… Aceste ?ntreb?ri ar st?rni, f?r? ?ndoial?, ironiile sau comentariile sarcastice ale multor postmoderni?ti, textuali?ti, dou?mii?ti sau post-post-moderni?ti, care ?i-au ?ntocmit, ?ntr-o grab? suspect?, precipitat?, o ?nou? tabl? de valori acceptate?, fiindc? no?iunea de cultur? e... ?suspect? din punct de vedere politic!? Desigur, ace?ti mari scriitori nu s-ar mai sim?i acas?, ci abandona?i, cu patria lor cu tot, ?n numele alteia, obscur?, fudul?, ?n vulgaritatea ei, hibrid? din punct de vedere nu numai cultural, a?a cum o prevedea, alarmat, Mircea Eliade ?n celebra lui conferin?? din 1953, Destinul culturii rom?ne?ti. (Theodor Codreanu)

Again and again, in Denver Welte's exquisite Dew Drops, poems startle us into awareness of the understated, the nearly always invisible and the marvelous; those aspects of life that come under the rubrics of loneliness and joy. Welte combines a light lyricism with a postmodern sensibility for life. This collection was gathered from a one time weekly blog that appeared over four years. They are arranged in date order rather than by theme, so that you may witness the poet's growth.

E cu putin?? ca un studiu despre Constantin Noica – unul care se respect? ?i vrea s? fie respectat – s? fie scris de un literat? Noica are la noi statutul filosofului tare (faptul se explic? poate tocmai prin absen?a unei filosofii tari ?n spa?iul cultural rom?nesc) ?i, ?n plus, a cam dezavuat literatura, consider?nd-o cumva frivol?. Poate chiar pe scriitori. Prin urmare, s?nt toate datele ca acest fapt s? par? cel pu?in riscant. Dac? nu o insolen??. Doar c? Dorin Popescu, autorul c?r?ii, de?i absolvent de studii filologice, nu e numai ceea ce se nume?te ?ndeob?te prin literat; pe de alt? parte, din confruntarea cu exerci?iul exegetic nici Constantin Noica nu mai iese la fel de ?ncorsetat ?n tiparele prejudec??ilor. Altfel spus, nici Constantin Noica nu mai este Constantin Noica – a?a cum apare ?n tratatele despre filosofia rom?neasc?. (Mircea A. Diaconu)

rülk, hogy úgy dntttél, belenézel a knyvembe. Tudod, ez az hely, ahol a szerzk ismert emberektl idéznek arról, hogy milyen nagyszer ez a knyv. De én ezt nem igazán szeretem. Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgyis okosabb vagy, és szebb úgysem dlnél be. Nagyon tetszik a blúzod jól megy a knyvemhez! ELLEN DEGENERES Imádom, ahogy fogod ezt a knyvet. Látszik, hogy erre születtél Vedd meg és el se engedd! ELLEN DEGENERES Tudod, mi tetszik nekem a legjobban benned Az, hogy így egymásra találtunk. Na meg a szemed! ELLEN DEGENERES Te vagy a legkedvesebb olvasóm! Minden idk abszolút kedvence. De psszt... meg ne mondd a tbbieknek! ELLEN DEGENERES

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

A ?Védtelen város” elnevezés? irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkeszt?sége. A beérkezett m?vekb?l állt ?ssze ez a válogatás. Kett?s célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségt?l, kortól, minden címkét?l függetlenül, csupán a m?vészetcsinálás ?r?méért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk k?rbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. ?gy teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életb?l merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlél?t?l függ?en. /a szerkeszt?: Sós Dóra/

ADY – Magyar – angol kétnyelv? kiadás – Hungarian-English bilingual edition Kocsi-út az éjszakában Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész elt?r?tt, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész elt?r?tt. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jaj-szó szállna, Félig mély cs?nd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér. Ride in the night How broken’s today the Moon, And how dismal and mute is this night, Today I am how sad and not blithe, How broken’s today the Moon. All the Wholes are broken now, And all the flames flare up in small parts, And all the loves are broken in hearts, All the Wholes are broken now. Bad cart is running with me, As if a cry of pain would there sound, Profound’s the still and partly din’s round, Bad cart is running with me.

Of all the myths which have come down to us from the East, and of all the creations of Western fancy and belief, the Personality of Evil has had the strongest attraction for the mind of man. The Devil is the greatest enigma that has ever con-fronted the human intelligence. So large a place has Satan taken in our imagination, and we might also say in our heart, that his expulsion therefrom, no matter what philosophy may teach us, must for ever remain an impossibility. As a character in imagi-native literature Lucifer has not his equal in heaven above or on the earth beneath. In contrast to the idea of Good, which is the more exalted in proportion to its freedom from anthropomor-phism, the idea of Evil owes to the presence of this element its chief value as a poetic theme. The discrowned archangel may have been inferior to St. Michael in military tactics, but he cer-tainly is his superior in matters literary. The fair angels—all frankness and goodness—are beyond our comprehension, but the fallen angels, with all their faults and sufferings, are kin to us. There is a legend that the Devil has always had literary aspi-rations. The German theosophist Jacob B?hme relates that when Satan was asked to explain the cause of God’s enmity to him and his consequent downfall, he replied: “I wanted to be an author.” Whether or not the Devil has ever written anything over his own signature, he has certainly helped others compose their greatest works. It is a significant fact that the greatest im-aginations have discerned an attraction in Diabolus. What would the world’s literature be if from it we eliminated Dante’s Divine Comedy, Calderón’s Marvellous Magician, Milton’s Paradise Lost, Goethe’s Faust, Byron’s Cain, Vigny’s Eloa, and Lermon-tov’s Demon? Sorry indeed would have been the plight of litera-ture without a judicious admixture of the Diabolical. Without the Devil there would simply be no literature, because without his intervention there would be no plot, and without a plot the story of the world would lose its interest. Even now, when the belief in the Devil has gone out of fashion, and when the very mention of his name, far from causing men to cross themselves, brings a smile to their faces, Satan has continued to be a puissant personage in the realm of letters. As a matter of fact, Beelzebub has perhaps received his greatest elaboration at the hands of writers who believed in him just as little as Shake-speare did in the ghost of Hamlet’s father.

Йшов четвертий р?к св?тово? в?йни. Втомлений под?ями генерал-лейтенант рос?йсько? ?мператорсько? арм?? Павло Петрович Скоропадський, нащадок старовинно? старшинсько? фам?л??, ще не знав, що стане гетьманом незалежно? Укра?нсько? Держави. Епоха зм?н, яку самовбивчо наближали революц?онери вс?х мастей, перетворилася на апокал?псис, в?йну вс?х проти вс?х, але Скоропадському стало духу взяти на себе невдячну ношу державного буд?вництва. Спроба зак?нчилася ц?лковитим ? оч?куваним провалом, але окрем? починання гетьмана дотривали до наших дн?в: саме йому Укра?на завдячу?, наприклад, Академ??ю наук. У цих пронизливих спогадах постають буремн? роки революц?? ? громадянсько? в?йни та особиста драма Скоропадського, який за влучними словами Вячеслава Липинського, став укра?нцем, т?льки переставши бути гетьманом. Але, на жаль, було вже п?зно: Укра?ну охопив червоний морок з п?вноч?. Коментар? до видання п?дготували Георг?й Потульницький, Владлена Мара?ва. П?слямова — Ярослава Пеленського, ?горя Гирича та Георг?я Папак?на.

Segundo Eduardo Coutinho, a obra trata de um texto bastante atual, que aborda a cr?nica em vários de seus aspectos, no período que se estende desde a primeira metade do século XX ao início do século XXI, deixando claro que o gênero continua vivo e em plena efervescência no momento presente. Além disso, inclui uma bibliografia relevante e bastante atualizada sobre o assunto e uma rela??o bastante completa de livros de cr?nicas publicados no período de 1936 até o presente.