Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

Mihai Eminescu este considerat de cititori ?i de critica literar? mondial? drept cea mai important? voce poetic? din literatura rom?n?. ?Titlul de fata reprezinta cea mai bogata colectie de poezii a poetului Mihai Eminescu. In cele 650 de pagini regasiti titluri celebre precum: Floare albastra * Revedere * Scrisoarea III * Luceafarul * Ce te legeni... * Mai am un singur dor * Sara pe deal

The girl had been an orphan from childhood, and Rowland Trowbridge had been almost as a father to her. Avice loved him and watched over him as a daughter; at least, that had been the case until lately. A few weeks since, Mr. Trowbridge had succumbed to the rather florid charms of Mrs. Black, his housekeeper, and told Avice he would marry her in a month. Though greatly surprised and not greatly pleased, Avice had accepted the situation and treated the housekeeper with the same pleasant courtesy she had always shown her. The two “got along” as the phrase is, though their natures were not in many ways congenial. Avice remained at the window till she saw at last Leslie Hoyt’s tall form approaching. She ran to open the door herself. “Oh, Judge Hoyt,” she cried, “Uncle hasn’t come yet! There must be something wrong! What can we do” THE MARK OF CAINBY CAROLYN WELLS AUTHOR OF “A CHAIN OF EVIDENCE,” “THE GOLD BAG,” “THE WHITE ALLEY,” ETC.WITH A FRONTISPIECE IN COLOR BY GAYLE HOSKINS

Йшов четвертий р?к св?тово? в?йни. Втомлений под?ями генерал-лейтенант рос?йсько? ?мператорсько? арм?? Павло Петрович Скоропадський, нащадок старовинно? старшинсько? фам?л??, ще не знав, що стане гетьманом незалежно? Укра?нсько? Держави. Епоха зм?н, яку самовбивчо наближали революц?онери вс?х мастей, перетворилася на апокал?псис, в?йну вс?х проти вс?х, але Скоропадському стало духу взяти на себе невдячну ношу державного буд?вництва. Спроба зак?нчилася ц?лковитим ? оч?куваним провалом, але окрем? починання гетьмана дотривали до наших дн?в: саме йому Укра?на завдячу?, наприклад, Академ??ю наук. У цих пронизливих спогадах постають буремн? роки революц?? ? громадянсько? в?йни та особиста драма Скоропадського, який за влучними словами Вячеслава Липинського, став укра?нцем, т?льки переставши бути гетьманом. Але, на жаль, було вже п?зно: Укра?ну охопив червоний морок з п?вноч?. Коментар? до видання п?дготували Георг?й Потульницький, Владлена Мара?ва. П?слямова — Ярослава Пеленського, ?горя Гирича та Георг?я Папак?на.

Segundo Eduardo Coutinho, a obra trata de um texto bastante atual, que aborda a cr?nica em vários de seus aspectos, no período que se estende desde a primeira metade do século XX ao início do século XXI, deixando claro que o gênero continua vivo e em plena efervescência no momento presente. Além disso, inclui uma bibliografia relevante e bastante atualizada sobre o assunto e uma rela??o bastante completa de livros de cr?nicas publicados no período de 1936 até o presente.

BORNAI TIBOR ?S BORNAI TIBOR? Talán csak nem ?nmagával fog társalogni a szerz?? Nos, ezúttal másról van szó. A k?nyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel ezel?tt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt. Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük t?rténeteib?l rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt id?szak, amelynek kezdete éppen most, a k?nyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Err?l a száz évr?l mesélnek ?k ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványosbódéi el?tti padon vagy egy ?ll?i úti bérház konyhájában. Sírós-nevet?s k?nyv ez, dokumentumregény, minden benne szerepl? tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire rímel egymásra ez a két sors. ?s talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképlet? verssorokat. ?Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott k?nyvekt?l a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?” Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átsz?tt k?nyvben.

Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségb?l, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel t?lt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés ?nmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy h?séges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre a leginkább számítunk. A t?rténet bizonyítja: a legnehezebb helyzetb?l is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség er?t ad. Ennek k?sz?nhet?en Rita felveszi a keszty?t, és a hosszú, gy?trelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását is. Visszakapja egészségét, normális életét, s?t a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer a régi helyett. ?Hamarosan hozzám is odaj?ttek. – Ni, csak, a vicces kedv? h?lgy. – Engem is átraktak a kórtermi ágyamba. Megint elveszítettem az ?ntudatomat. Amikor végleg felébredtem, úgy éreztem, majd kicsattanok. Az ablaküvegen átfúródó napsugarak táncot jártak a szobában, minden sarokba jutott bel?lük. Az ágynem?k a korábbinál is fehérebben vakítottak. Egy darabka mennyország dicsfénnyel és felh?kkel. Valóságos eufória lett úrrá rajtam. – ?lek, élek, élek! – kiáltottam. – Micsoda boldogság!” A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy siker? Bipoláris folytatása, amely szintén igaz t?rténet alapján íródott.

Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy ?személyes t?rténeteken” keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború t?rténete nem csak hadt?rténet, hanem társadalomt?rténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létr?l – arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát.

Nora Iuga mi-a spus c? scriu despre ce nu se vede. Mi-a pl?cut foarte mult formularea. De?i vorbim despre un paradox, av?nd ?n vedere c? orice carte, mai ales una de poezie, este o form? de exhibi?ionism. Cartea aceasta este a?adar despre ceea ce percepem c? exist? ?n jurul nostru. Despre o lume pe care ne-o cl?dim singuri ?i ?n care s?ntem unicii locuitori. Locul ?n care ajungem de fiecare dat? c?nd vrem s? fim doar cu noi ?n?ine. Mi-ar face mare pl?cere ca mul?i dintre cei care o vor citi s? simt? la fel.

E versesk?tet egy színes, izgalmas, változatos gy?jtemény, amely valójában nem más, mint egy lélek kalandos bels? útkeresése. Az utazás hétk?znapi helyszíneken zajlik, mégis megannyi érzelem, élmény és izgalmas felfedezés vár arra az olvasóra, aki sze?ret gondolatban elmerülni a lélek tengerében, s partot érni egy rejtélyes szigeten, hogy bejárja a Lélektérképet.Milyen lehet az éjjeli napsütés, milyen csodák rejt?znek s?tét erd?k, padlások mélyén, milyen szép és dallamos lehet a csend hangja? Hogyan képes a világjáró vándor meg?birkózni az útjába kerül? akadályokkal, és milyen harcok árán vívja ki végül a végs? gy?zelmet? Hogyan lehet képes egy lélektelen buszmegálló k?nnyeket csalni az em?ber szemébe? Sok-sok érdekes kérdés vár megválaszolásra, ebben az id?nként szé?dít? magasságokat és ijeszt? mélységeket sem nélkül?z? gy?jteményben, melyben megtalálhatóak k?nnyed, dallamos, már-már mesés versek, de mély lelki tartalma?kat mutató írások is.Tartson velem! Kísérje el útján a világjáró vándort, aki valójában a szobából sem mozdult ki, mégis kalandok ezreit élte át...

Nagy élmény ez az éjszaka! Felettem zldell faág és a csillagos ég.” A csndben zek, dámvadak osonnak le a kopolyához”… – írja naplójában tizenévesen a majdani kutató, a nvénybiológia professzora, két teljes napot egyedül eltltve a Nagynyíri erdben. Folytatódik a sor nyári diákmunkaként egész megyéket feltérképez kerékpártúrákkal, ifjúkori nyaralásokkal, majd eljutunk a már felntt férfi, családapa kutatói munkáival sszekapcsolódó utazásaihoz, tanulmányútjaihoz. Egyszer turista számára elérhetetlen oldalát láthatjuk Hollandiának, Japánnak, megtudjuk, hol van Fokhagymaország”, van-e, volt-e rabszolgaság a 20. sz.-ban, mit mond a távolról jtt magyarnak Dél-Amerika… Megismerhetjük más népek szokásait, vallását, gynyrkdhetünk természeti és épített kincseik szépségében. Ismeretekben gazdag leírások, pontos információkkal az adott ország fldrajzi adottságairól, társadalmáról, olykor trténelmérl is – érzékletesen, élményszeren. Nem hagyva ki a korabeli Magyarország külfldi utakkal kapcsolatos hozzáállását sem... Szülfldjérl, Trtelrl indul, és vissza is tér oda. Bár Szegeden él, mégis tevékenyen vesz részt a település mindennapjaiban. E. L. tudósként gondolkodik, de a hétkznapok nyelvén fogalmaz. Visszaemlékezéseit olvasva knnyedén, szinte észrevétlenül gazdagodik tudásunk, emelkedik lelkünk… Szafián Zsuzsanna tanár, író

Dup? treisprezece ani de la prima apari?ie, m?-ntreb unde-a ajuns oare Drumul furnicilor? Strada pe care plou?-ntotdeauna ?i-o fi luat un new look? Josefina, musca dintre ferestre, cum se adapteaz? la termopane? La baie apa continu? s? curg? zi ?i noapte ca un fluviu particular? Colacul de s?rm? ploioas? s-o fi dezr?sucit de tot, l?s?nd moartea pe dinafar?? Vreun paparazzi o fi ob?inut vreo poz? a p?s?rii din pod pe care nimeni n-a z?rit-o? Nu m?-ntreba?i pe mine, eu n-am f?cut altceva dec?t s? bat la ma?in? litere unele dup? altele. Tot ce ?tiu este c? ?i dup? treisprezece ani norii ?i be?ele de chibrit r?m?n cele mai frumoase lucruri de pe lume. (Constantin Ab?lu??, decembrie 2010)

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). "IN the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray Gone from the path direct: and e'en to tell It were no easy task, how savage wild That forest, how robust and rough its growth, Which to remember only, my dismay Renews, in bitterness not far from death.." (Dante) IN the midway of this our mortal life,I found me in a gloomy wood, astrayGone from the path direct: and e'en to tellIt were no easy task, how savage wildThat forest, how robust and rough its growth,Which to remember only, my dismayRenews, in bitterness not far from death.Yet to discourse of what there good befell,All else will I relate discover'd there.How first I enter'd it I scarce can say,Such sleepy dullness in that instant weigh'dMy senses down, when the true path I left,But when a mountain's foot I reach'd, where clos'dThe valley, that had pierc'd my heart with dread,I look'd aloft, and saw his shoulders broadAlready vested with that planet's beam,Who leads all wanderers safe through every way. Then was a little respite to the fear,That in my heart's recesses deep had lain,All of that night, so pitifully pass'd:And as a man, with difficult short breath,Forespent with toiling, 'scap'd from sea to shore,Turns to the perilous wide waste, and standsAt gaze; e'en so my spirit, that yet fail'dStruggling with terror, turn'd to view the straits,That none hath pass'd and liv'd. My weary frameAfter short pause recomforted, againI journey'd on over that lonely steep,The hinder foot still firmer. Scarce the ascentBegan, when, lo! a panther, nimble, light,And cover'd with a speckled skin, appear'd,Nor, when it saw me, vanish'd, rather stroveTo check my onward going; that ofttimesWith purpose to retrace my steps I turn'd. ? ?About Dante: ? Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Talán ismered azt az érzést, amikor van két barátod, akik nem ismerik a másikat, de biztos vagy benne, hogy jól kijnnének egymással, és minden vágyad, hogy végre sszeismerkedjenek - hogy aztán reményeid szerint els látásra megkedveljék egymást. Nos, ez volt az igazi oka annak, hogy megírtam ezt a knyvet. n magam elég szerencsés voltam, hogy gyerekkoromban >>találkozhattam<< ezekkel a zeneszerzkkel - e zseniális, olykor hihetetlenül nehéz természet, máskor nagyon szórakoztató, de mindig csodálatosan elevennek ható emberekkel. s azt akartam, hogy te is megismerd ket, és életre szóló barátságot kss velük. A knyvben megpróbáltam a lehet leghitelesebb lenni. Szerencsére semmi szükség nincs rá, hogy a zeneszerzkkel kapcsolatban a fantáziámra hagyatkozzak - k maguk sokkal meglepbb dolgokat produkáltak, mint bármi, amit ki tudnék találni.” Nagyon rülk, hogy a knyvem magyarul is megjelenik. Magyarország simán pályázhatna manapság a világ legzeneibb országának címére - és maradjon is ez így még jó sokáig! Boldog leszek, ha a knyv révén kicsit tbben kezdenek érdekldni ez iránt a hat nagy zeneszerz iránt, hiszen zsenialitással áldotta meg ket a sors, külnleges életet éltek és elképeszt figurák voltak. rm volt megírni a knyvet - remélem, olvasni is az lesz.” Steven Isserlis

Bori és barátai

A mindenség peremén

Falling Kingdoms - Lázadók tavasza

Túl messzire mész

Hozott lélek

A halálsoron

A nulladik nap