Un volum de poeme puternic, scris de unul dintre cei mai importan?i scriitori da?i de Timi?oara.

n ultimii ani Uniunea Scriitorilor a iniiat cteva proiecte specifice de anvergur, considerate n stare s sparg zidul indiferenei generalizate de care atta ne plngem, m refer desigur la dezinteresul flagrant pentru literatur, pentru cultura scris i implicit pentru creatorii acesteia, scriitorii. Zis i fcut – ceea ce nu e puin lucru pentru un scriitor evazionist, nu Oricum am lua lucrurile, la sfritul anului 2007 aveam confecionate i inscripionate nu mai puin de 124 plci memoriale, pe care figureaz numele a 167 scriitori; aceast cifra, impresionant prin ea nsi, nu poate da ns o idee corect privind amploarea aciunii despre care tocmai aminteam dect dac o raportm la cifra de circa 60 de plci memoriale pe care Uniunea noastr (USR) le-a pus n ultimii 60 de ani. Am considerat c marii notri scriitori, furitori de cultur, merit pn la urm, dup o via de privaiuni, umiline i eecuri (ignorai de semenii lor, dispreuii de rude i cunoscui, nenelei de familie, obstrucionai de birocraia nemiloas, invidiai de confraii fr har), binemerita de la aceast naiune mcar neuitarea pe care o confer, simbolic n definitiv, o plac de marmor alb pe locul ptimirii lor ntru Art, Frumos i Adevr. O binevenit atenionare pentru insul trector pe strzile capitalei: Aici a trit i a creat ntre anii... scriitorul...“ Dar va fi sesizat cinstitul nostru concetean apariia acestor plci memoriale

La Zürich, c?nd intri ?ntr-un magazin, spui ?Grüetzi“, la Berlin, ?Hallo“, la Buenos Aires, ?Ola“, un ?Hallo“ ?ntors pe dos, poate unde-i pe emisfera cealalt?, la Viena, ?Grüss Gott“, dar ?i la Sibiu, acum 60 de ani, se spunea tot ?Grüss Gott“. Timi?oara nu cred c? f?cea opinie separat?, c? unde-i unu’ nu-i putere, o ?tie tot rom?nu’, dar nici Budapesta n-avea de ce s? fac? mofturi, de vreme ce Sisi, superba ?mp?r?teas? a Austriei, devenise regina Ungariei, datorit? unui foarte cool conte maghiar... cam a?a se ?ncruci?eaz? ?i limbile. ?Grüss Gott“ ?nseamn?: ?Salut?-l pe Dumnezeu“ sau ?Domnul s? te aibe ?n paz?“. Din binecuv?ntare a ajuns marcaj de grani?? a fostului imperiu habsburgic. Gata. Mi-am f?cut intrarea ?n scen?. De fapt n-am vrut dec?t s? v? spun ?Bun? ziua“. (Nora Iuga 29 decembrie 2009)

Ezek a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek ?sszecsapni. Szürke hétk?znapokban k?nnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen j?nnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzr?l, egészségr?l, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemel? gondolat segíthet felfedezni a benned rejl? er?t, a kiaknázatlan er?forrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! M?nich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Meger?sít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.

Megfizethetetlen cím? k?nyvében Robert K. Wittman, az FBI M?kincsvédelmi Egységének alapítója el?sz?r rántja le a leplet figyelemre méltó karrierjér?l, A Thomas Crown-üggyel verseng?, ám a valós életben is megt?rtént nemzetk?zi thrillert kínálva. A The Wall Street Journal ?él? legendának” nevezte. A The London Times szerint ? ?a világ leghíresebb m?kincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen m?kincsek és régiségek visszaszerzése m?g?tt rejl? t?rténetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügyn?kként általában fegyvertelenül szeg?d?tt m?kincstolvajok, csalók és feketepiaci keresked?k nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. K?rbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külf?ldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott m?kincstolvajok és csalók k?z?tt van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett b?n?z? és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészr?l, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecsl?, aki háborús h?s?k leszármazottjaitól lopta el azok családi ?r?kségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman t?bb száz millió dollár érték? m?kincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eld?nteni, hogy mi ér t?bbet: egy Rembrandt-?narckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkett? megfizethetetlen.

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. ?znak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.?Isten Igéje elavult, az ?rd?g nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy ?ld meg. ?s a parancs megfert?zte a világot.??gy valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ?rd?g?t kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.Er?teljes, szuggesztív, remek Mengele-regény. - F?ldes Anna, ?let és IrodalomEgyszer? eszk?z?kkel, vaslogikával építkez? regény. - Berkes Erzsébet, Múlt és J?v?Kivételesen becses és szép k?nyv. - Vári Gy?rgyMik?zben olvastam, nem ment ki a fejemb?l, hogy Auschwitzra az els? atombomba válaszolt, így hát[] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész F?ld Auschwitzcá alakítható át. - E?rsi István ?

Comentariile lui Cristian ?opescu ?mpletite cu turneul final de vis al na?ionalei Rom?niei m-au f?cut s? vreau un singur lucru: s? ajung ?i eu comentator ?i s? pot tr?i pe viu meciuri de neuitat. A?a am absolvit ?coala Superioar? de Jurnalistic? ?n 2003, an ?n care mi-am realizat ?i un prim vis: acela de a comenta un meci de fotbal ?n direct. Se ?nt?mpla la TV Sport, actualul sport.ro. Partida, Arsenal – Everton 2-0. De atunci p?n? ?n prezent am adunat peste 1700 de meciuri comentate, fie din studio, fie de pe stadion. Printre ele, dou? finale de Champions League, c?teva dintre cele mai a?teptate derby-uri din Europa, Barcelona – Real Madrid, AC Milan – Inter sau Arsenal – Manchester United, precum ?i Clasicul Rom?niei, Steaua – Dinamo. Inevitabil, c?nd e?ti ?ntr-o asemenea situa?ie, trebuie s? ?nfrun?i ?i criticile ?i cele mai grobiene ?njur?turi. ?tiu c? stilul meu vulcanic, mai sud-american, nu este pe placul tuturor, ?ns? eu cred c? mi se potrive?te cel mai bine. Consider c? un comentator trebuie s? transmit? emo?ia ?i pasiunea din timpul unui meci tocmai pentru a-l face pe telespectator s? se simt? ca ?i cum ar fi pe stadion. Cert este c? pe nimeni nu las? indiferente comentariile mele. Ori plac, ori ba!

Theodore Roosevelt had the good fortune to be born of a well-known, long-established family, with every facility for education and with an atmosphere of patriotism and disinterested service both to country and humanity all about him. In his father he had before him an example of lofty public spirit, from which it would have been difficult to depart. But if the work of his ancestors relieved him from the hard struggle which meets an unaided man at the outset, he also lacked the spur of necessity to prick the sides of his intent, in itself no small loss. As a balance to the opportunity which was his without labor, he had not only the later difficulties which come to him to whom fate has been kind at the start; he had also spread before him the temp-tations inseparable from such inherited advantages as fell to his lot—temptations to a life of sports and pleasure, to lettered ease, to an amateur's career in one of the fine arts, perhaps to a money-making business, likewise an inheritance, none of them easily to be set aside in obedience to the stern rule that the larger and more facile the opportunity the greater and more insistent the responsibility. ? About Author: ? henry Cabot Lodge (May 12, 1850 – November 9, 1924) was an American Republican Senator and historian from Massachusetts. Lodge received his PhD in history from Harvard. Lodge was a long-time friend and confidant of Theodore Roosevelt. Lodge had the role (but not the official title) of the first Senate Majority Leader. He is best known for his positions on foreign policy, especially his battle with President Woodrow Wilson in 1919 over the Treaty of Versailles. Lodge demanded Congressional control of declarations of war; Wilson refused and blocked Lodge's move to ratify the treaty with reservations. As a result, the United States never joined the League of Nations.Historian George E. Mowry argues that: Henry Cabot Lodge was one of the best informed statesmen of his time, he was an excellent parliamentarian, and he brought to bear on foreign questions a mind that was at once razor sharp and devoid of much of the moral cant that was so typical of the age....[Yet] Lodge never made the contributions he should have made, largely because of Lodge the person. He was opportunistic, selfish, jealous, condescending, supercilious, and could never resist calling his opponent's spade a dirty shovel. Small wonder that except for Roosevelt and Root, most of his colleagues of both parties disliked him, and many distrusted him. * * *

“Love thy God, and love Him only,And thy breast will ne’er be lonely.In that One Great Spirit meetAll things mighty, grave, and sweet.Vainly strives the soul to mingleWith a being of our kind;Vainly hearts with hearts are twined:For the deepest still is single.An impalpable resistanceHolds like natures still at distance.Mortal: love that Holy One,Or dwell for aye alone.”De Vere In no province of the vast Roman empire, as it existed in the middle of the third century, did Nature wear a richer or a more joyous garb than she displayed in Proconsular Africa, a territory of which Carthage was the metropolis, and Sicca might be considered the centre. The latter city, which was the seat of a Roman colony, lay upon a precipitous or steep bank, which led up along a chain of hills to a mountainous track in the direction of the north and east. In striking contrast with this wild and barren region was the view presented by the west and south, where for many miles stretched a smiling champaign, exuberantly wooded, and varied with a thousand hues, till it was terminated at length by the successive tiers of the Atlas, and the dim and fantastic forms of the Numidian mountains. The immediate neighbourhood of the city was occupied by gardens, vineyards, corn-fields, and meadows, crossed or encircled here by noble avenues of trees or the re-mains of primeval forests, there by the clustering groves which wealth and luxury had created. This spacious plain, though level when compared with the northern heights by which the city was backed, and the peaks and crags which skirted the southern and western horizon, was discovered, as light and shadow travelled with the sun, to be diversified with hill and dale, upland and hollow; while orange gardens, orchards, olive and palm plantations held their appropriate sites on the slopes or the bottoms. Through the mass of green, which extended still more thickly from the west round to the north, might be seen at intervals two solid causeways tracking their persevering course to the Mediterranean coast, the one to the ancient rival of Rome, the other to Hippo Regius in Numidia. Tourists might have complained of the absence of water from the scene; but the native peasant would have explained to them that the eye alone had reason to be discontented, and that the thick foliage and the uneven surface did but conceal what mother earth with no niggard bounty supplied. The Bagradas, issuing from the spurs of the Atlas, made up in depth what it wanted in breadth of bed, and ploughed the rich and yielding mould with its rapid stream, till, after passing Sicca in its way, it fell into the sea near Carthage. It was but the largest of a multitude of others, most of them tributaries to it, deepening as much as they increased it. While channels had been cut from the larger rills for the irrigation of the open land, brooks, which sprang up in the gravel which lay against the hills, had been artificially banked with cut stones or paved with pebbles; and where neither springs nor rivulets were to be found, wells had been dug, sometimes to the vast depth of as much as 200 fathoms, with such effect that the spurting column of water had in some instances drowned the zealous workmen who had been the first to reach it. And, while such were the resources of less favoured localities or seasons, profuse rains descended over the whole region for one half of the year, and the thick summer dews compensated by night for the daily tribute extorted by an African sun.

Se poate comunica i e necesar sǎ se comunice cu valorile literaturii universale, pǎstrandu-se o perspectivǎ istoricǎ, citindu-l pe Sofocle ca pe contemporanul lui Pericle. Dar, am nceput sǎ nelegem, spre deosebire de secolul trecut, istoricist, cǎ tot att de necesarǎ, ba poate chiar mai fecundǎ, e o comunicare cu trecutul, adoptndu-se o perspectivǎ actualizatoare, citindu-l pe Sofocle ca pe contemporanul nostru. Dincolo de aceastǎ perspectivǎ care, n cele din urmǎ, e i ea oarecum istoricistǎ, doar cǎ istoria e localizatǎ n actualitate, se deschide o perspectivǎ a sincroniei literare care dispune sǎ-l citim pe Sofocle ca pe contemporanul nimǎnui ori al tuturor, ca pe un martor al esenialitǎii umane i nu numai al unei existene istoric cantonate. ncercare ambiioasǎ, ce nǎzuiete sǎ derelativizeze valorile literar-artistice, pǎstrnd totodatǎ contiina unei relativitǎi a formelor i figurilor pe care o hermeneuticǎ a textelor se cuvine sǎ o punǎ n luminǎ. Relativitate impusǎ chiar de prezena autorului, a cititorului interpret, a scriitorului i hermeneutului n comentariile sale. n cartea aceasta a attor cǎri, scribul interpret apare n textele sale ca i pictorul ce se zugrǎvete pictnd n propriile sale tablouri. Sǎ-i fie iertatǎ aceastǎ ultimǎ deertǎciune.” (Nicolae Balot)

P?n? la biografia scris? de ?pek ?al??lar ?i v?ndut? ?n Turcia ?n peste o jum?tate de milion de exemplare, s-au ?tiut destul de pu?ine lucruri despre Latife Han?m, singura so?ie a generalul Mustafa Kemal Atatürk, ?ntemeietorul Republicii Turce care a r?mas ?n istorie ca unul dintre cei mai charismatici lideri politici din primele decenii ale secolului al XX-lea. ?ntr-o epoc? ?n care educarea femeilor era considerat? inutil? ?i chiar primejdioas?, Latife era o t?n?r? intelectual? care studiase dreptul la Sorbona, vorbea fluent opt limbi str?ine ?i era extrem de ?nzestrat? pentru arte, literatur? ?i muzic?. ?nc? dinainte de a se c?s?tori, a fost o militant? pasionat? pentru drepturile femeilor turce ?i visa ridicarea acestora la acela?i nivel de progres social ?i cultural ca al surorilor lor europene. Hot?r?t? s? pun? cap?t tradi?iilor care ?nrobiser? femeile timp de secole, doamna Atatürk a devenit simbolul noilor femei turce ?n eliberarea de restric?iile musulmane ale haremului ?i v?lului. ?O carte bogat?, surprinz?toare ?i profund?.“ Orhan Pamuk

Volumul Eroticele este o apariie insolit n peisajul poeziei romneti contemporane. Poemele lui Dominic Brezianu sunt concentrate, minimaliste, cu tietur sigur de montaj cinematografic. Biograficul e decantat prin lentila amintirilor i adus n prezent cu subtile strategii n care se mbin viziualul, tactilul i, din cnd n cnd, muzicalitatea rimelor rare.“ – Cornelia Maria Savu Asocierea lipsei de prejudeci n abordarea tematic cu rafinamentul modern – arhetipal al expresiei recomand Eroticele drept unul din cele mai sincronizate volume de poeme aprute n limba romn cu tipul de poeticitate cultivat astzi de civa mari creatori n lume. – Roxana Sorescu

[11 elegii este] debutul meu ... . Debutul meu este, evident, ntr-o criz de timp. A fost ntr-o criz de timp ... , debutul s-a produs ntr-o criz de timp interior, dar ... dar ntr-o maxim contemplare exterioar. 11 elegii, cel puin pentru mine, snt dovada nceputului poeziei mele.“ – Nichita Stnescu

Firul alb Un om t?n?rVorbind singur pe strad?Gesticul?nd gata s?Te ating? din gre?eal?. O femeie ?ntre dou? v?rste fardat?U?or nedormit? vorbindsingur? la casa de bileteapoi ?n metrou O fat? care spune tareUnui perete: ?uime?te-m?“ Un fir alb sub?ire desparte lumea ?n dou?.

P?rintele Dimitrie Bejan a r?mas ?n con?tiin?a posterit??ii drept unul din pu?inii martori p?timitori ai holocaustului comunist care a l?sat ?n urma sa o m?rturie scris? ce poart? amprenta unei autentice valori literare. Ca ?i celelalte c?r?i ale P?rintelui Bejan, Hotarul cu cet??i r?m?ne ?n cadrul memorialisticii, ?ns?, ?n paginile sale nu mai ?nt?lnim cutremur?toarele relat?ri zugr?vite ?n Oranki – Amintiri din captivitate. Aceast? carte este jurnalul c?l?toriei t?n?rului Dimitrie, membru al echipelor de cercetare sociologic? ale reputatului Dimitrie Gusti, trimis ?n Basarabia pentru a observa ?i consemna specificul locurilor. Mai mult dec?t simple ?nsemn?ri zilnice, Hotarul cu cet??i prezint? secven?e istorico-memorialistice, impresii de c?l?torie, observa?ii sociologice despre Basarabia perioadei interbelice.

Volumul trateaz? tema exilului ?n literaturile europene (cu predilec?ie cea rom?na, francez?, german? ?i rus?), constituind un manual indirect de literatur? axat, ?n special, pe tema exilului artistic. Scriitori ca, de pild?, Rainer Maria Rilke, Marina ?vetaieva, Nichita St?nescu, Nicolae Breban, Gabriela Melinescu s.a. fac parte – ?n percep?ia autoarei – din confreria ale?ilor meni?i s? reprezinte ?ara tinere?ii lor departe de grani?ele acesteia. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

Az 1922-ben Kolozsvárott született és 2007-ben Budapest elhunyt Polcz Alainet szinte az egész ország tisztelte és szerette. F?zzünk ?r?mmel! cím? k?nyve megírására élettapasztalata és mértéktartásra ?szt?nz? b?lcsessége sarkallta. A kilencvenes évek derekán jutott arra az elhatározásra, hogy gasztronómiai ismeretein túl csokorba gy?jti azokat a mindennapi étek bebiztosításához szükséges ismereteit is, amelyeket hasznosnak tartott megosztani barátaival, ismer?seivel. A k?nyvet Kisorosziban kezdte el írni, ahol férjével, Mész?ly Miklóssal t?lt?tte kivált nyári napjait, de bárhol járt is, sehol sem szégyellte azonnal feljegyezni azt, amit k?tetéhez érdemleges észrevtételnek tartott.

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

Cartea de fa?? ?ncearc? s? dea seam? cu privire la c?teva dintre c?r?ile ?i figurile critice importante ale culturii rom?ne, de la E. Lovinescu, la Al. Paleologu, Nicolae Mano?lescu, Eugen Simion, Lucian Raicu, Paul Cornea, Ion Iano?i, Dan Horia Mazilu sau Gheorghe Cr?ciun. Exist?, ?n cuprinsul c?r?ii de fa??, ?i c?teva comentarii consacrate memorialisticii rom?ne?ti de dup? 1989, ?n care am c?utat s? relev?m dimensiunile scriiturii depozi?ionale ?i valoarea documentar? a unor texte revelatoare prin deschidere ideatic? ?i prin adev?rul dic?iunii etice ?i afective.Un manual indirect de literatur? postdecembrist?.

Az igazság cím? k?nyvben Damu Roland d?bbenetes ?szinteséggel és részletességgel mesélte el életét egészen addig a pillanatig, amíg a bíróság ki nem mondta rá a joger?s ítéletet: négy és fél év szabadságvesztést. T?rténete azonban ezzel korántsem ért véget. 2012. április 19-én (egy héttel a hivatalos behívó el?tt) váratlanul szembesült azzal a visszavonhatatlan d?ntéssel, hogy azonnali hatállyal meg kell kezdenie a b?rt?nbüntetését. ?s ez még csak az els? olyan jogtalan d?ntés volt a sorban, amelyet nem volt egyszer? megemésztenie... Miért vitték el egy héttel korábban? Miért került egy, az otthonától 320 kilométerre lév? b?rt?nbe? Miért kellett t?bbet bizonyítania másoknál? Szakadatlan igazságkeresése a b?rt?nbe vonulása után semmit sem vesztett lendületéb?l. Második k?nyvében a t?le megszokott részletességgel számol be a három b?rt?nben t?lt?tt év pokláról, az ottani mindennapokról, megaláztatásokról... ?s persze a számára oly fontos emberi kapcsolatokról, a megtalált igaz szerelemr?l. "A második k?nyvem szorosan kapcsolódik az els?h?z, de ez már a b?rt?nben t?lt?tt évekr?l szól. Olyan dolgokért ültem három évet, amit nem k?vettem el. Ez a k?nyv rólam, a feleségemr?l szerelmünkr?l és a b?rt?nben megélt dolgokról szól az én szemsz?gemb?l. Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy csak az igazságot írjam le. Pontosan tudom, hogy a feleségem szeretete, h?sége, kitartása nélkül nem éltem volna túl a b?rt?néletet. Most tele vagyok ?tletekkel, tervekkel. A legfontosabb pedig: T?L?LTEM!" (Damu Roland)