Harvey Cheyne washed overboard from a transatlantic steamship and rescued by fishermen off the Grand Banks of Newfoundland, the young Harvey Cheyne can neither persuade them to take him quickly to port, nor convince them that his is the son of a wealthy railroad magnate. Disko Troop, captain of the We're Here, offers him a job as part of the crew until they return to port. With no other choice, Harvey accepts.

The Scottish local community mobilises to uncover and thwart the conspiracy against a Russian woman, and to defend the neutrality of Scotland against the Russian Bolshevik agents.

Volumul cuprinde poeme semnate de 34 de autori, pe care Alexandru Petria, realizatorul antologiei, le consider? reprezentative pentru anul 2013 ?i care au fost publicate ?n reviste, ?n format tip?rit sau online, ori pe diverse site-uri literare. Singurul criteriu de selec?ie este, a?a cum afirm? antologatorul, valoarea materialelor, ?i nu apartenen?a autorilor la anumite grup?ri literare. Dintre autorii textelor, ?i amintim pe: Adrian Suciu, Andrei Mocu?a, Andrei Zb?rnea, Aura Christi, Doina Uricariu, Dorin Tudoran, George G. Asztalos, Gheorghe Grigurcu, Leo Butnaru, Liviu Antonesei, Liviu Ioan Stoiciu, Menu? Maximinian, Mihail Vakulovski, Nicolae Coande, Petronela Rotar, ?tefan Doru D?ncu?.

Volumul a ambi?ionat s? aduc? ?n aten?ia cititorului activitatea unuia dintre cei mai importan?i lingvi?ti ?i publici?ti ai momentului din ?ara noastr?, din perspectiva speciali?tilor, dar ?i a fo?tilor sau actualilor s?i studen?i. ?n cei aproape ?aizeci de ani de activitate ?tiin?ific? ?i didactic?, Stelian Dumistr?cel s-a impus ?n domeniile dialectologie, stilistic?, etnolingvistic?, pragmatic? lingvistic? ?.a.; la Ia?i, a pus bazele unei ?coli de cercetare doctoral? de orientare co?erian?, confrunt?nd ?tehnica liber? a vorbirii ?i discursul repetat”. Pun?nd accentul pe activitatea sa publicistic?, ?miezul” acestui volum este constituit de treizeci de articole ap?rute ?n Revista de cultur? contemporan? ?Timpul”, c?rora li s-a ad?ugat o selec?ie de interviuri ?i articole publicate ?n alte diverse periodice, dar, la aniversare, ?i testimoniale care ?l prezint? pe Stelian Dumistr?cel ?i din postura dasc?lului preocupat at?t de fenomenele limbajului, c?t ?i de problemele comunic?rii, din perspectiv? larg interdisciplinar?.STELIAN-TRAIAN DUMISTR?CEL (n. 19 august 1937, Zvori?tea, Suceava) este, din 1958, cercet?tor ?tiin?ific la Institutul de Filologie Rom?n? ?A. Philippide” al Filialei Ia?i a Academiei Rom?ne. Din 1996, anul ?nfiin??rii Departamentului de Jurnalistic? ?i ?tiin?ele Comunic?rii la Universitatea ?Alexandru Ioan Cuza”, sus?ine cursuri de limba rom?n? (fonetic?, gramatic?, vocabular) ?i de stilistic? ?i retoric?, din perspectiva pragmaticii comunic?rii. A publicat, ?n calitate de autor ?i coautor peste trei sute de titluri (volume, studii, recenzii etc.) ?i aproape o mie de articole ?n periodice culturale ?i ?n presa cotidian?. Printre cele mai cunoscute volume se num?r? ?Influen?a limbii literare asupra graiurilor dacorom?ne” (1978), ?Lupta ?n jurul literei ? ?i demnitatea Academiei Rom?ne” (1993), ?P?n?-n p?nzele albe. Expresii rom?ne?ti. Biografii – motiva?ii” (1997, 2001), ?Limbajul publicistic rom?nesc din perspectiva stilurilor func?ionale” (2006), ?Discursul repetat ?n textul jurnalistic” (2006) ?.a.

Nu cred c trebuie s interpretm altfel referirile lui Clinescu la vechimea poporului romn dect ca o proiecie mitic a unor date istorice i, mai ales, a unor intuiii i ambiii personale. Dar chiar i aa, aceste idei meritau s fie formulate i ncarnate n imagini, aceste pagini meritau s fie scrise, fie i numai pentru clipele de reverie istoric i de mobilizare afectiv pe care ni le produc, pentru ficiunile verosimile pe care ni le propun cu atta trie i n care suntem liberi s credem cu propria noastr trie ca ntr-un alt posibil destin.“ – Mircea Martin

uneori moartea vinedac? lumea arde multe lum?n?ri,dar muribunda astanu pricepe,nu vrea ca inima s?-i crape ?nc? ?ise tot pune pe partea st?ng?ca s-o lini?teasc?,?i url? c?t poate:?sunt vie! de ce pleca?i?“

Ar fi prea simplu s? dai fr?u liberlacrimilor pe coala alba, virginal? –ci tu te ?nc?p???nezi s? la?i un semn deslu?itdespre aleanul din sufletu-?i oprimat – ?ncercis? ?ntinzi pe h?rtie materia stelar? a unei pic?turialbastre; o ?mpingi ?ncolo ?i ?ncoace, caligrafiezi litere,le ?ns?ilezi ?n cuvinte ne?nc?p?toare – ?i e de parc??n interiorul pic?turii de cerneal?s-ar afla un ce viu ?i neostoit, care se zbates? r?zbeasc? ?ntr-o parte sau alta, afar? dincaptivitatea pungii elastice – un spirit vital, care?mpunge orbe?te, nereu?ind s? evadeze, blestemats? se chinuiasc? acolo,ve?nic...

...A ine jurnal, a nu fi singur sub canonad. A duce n crc trupul cu multe rni al unui camarad, toate sngernde... El mai tria n momentul cnd l-ai aburcat n spate, dar nu mai prea n simiri. naintezi prin viscolul de gloane i schije, dintre care unele adorm scurt n carnea lui dens. Cel puin aa crezi, cel puin aa ndjduieti – c loviturile nu s-au oprit n tine. Dar poi fi sigur Prin canonad nainte, sau cine mai tie ncotro, snge a curs i se mai prelinge nc din trupul prietenului, sau i dintr-al tu Greutatea lui te deznoad, i simi cldura... Mai triete oare ntrebarea nu are nevoie de rspuns, oricum n-ai s te debarasezi de strvul lui: te-a aprat i o s te mai apere de lovitura mortal. (El, camaradul, el, jurnalul.) i de vzut cine dintre noi mai supravieuiete, vom vedea la urm, i spui.“ – Ion Lazu

La attea pricini care-mi ntresc convingerea c avem de-a face cu un poet remarcabil, a aduga i pe acela, deloc secundar, c n ciuda unui anumit nomadism al strilor de spirit ale poetului, el gsete mijloace foarte variate de a pune n scen sentimentul su, ceea ce face ca poemele s capete individualitate.“ – Cornel Regman

Sonete n-ai s? sco?i b?t?nd pe taste?i complet?nd trei strofe ?i jumateCu vorbe-plevi, cu furca adunatePe aria rom?nei limbi prea vaste;Nu-?i ies nici cu ?epu?a pus?-n coaste,Nici cu-nghiontiri ?n prip?, pe la spate,Cum nu aduni senten?e, pe-nserateDin tigva celor ce-au tr?it la Oaste...C? ies din taste doar voroave proasteS?-mproa?te broa?te din b?ltoace-opace,Cum in?i peltici ?i babe prost?nace?ngaim? t?lcuri, cum c? via?a iaste...Nu ies sonetele lovind ?n clape.Sub ele Inefabilul nu-ncape.

Discursul acesta ?ndr?gostit este structurat din termeni care apar?in filosofiei sau esteticii, fiind grefat pe structura de discurs a celui mai prestigios mit al poeziei: mitul lui Orfeu ?i Euridice. Acest mit reprezint? cadrul unei fenomenologii a c?ut?rii ?i cunoa?terii Fiin?ei, care arunc? o lumin? ?n ad?ncul fenomenologiei Operei. Autorul porne?te de la premiza c? sensul unei opere nu poate fi c?utat ?i cunoscut dec?t ?n orizontul Fiin?ei. Poezia liric? la care se restr?nge demersul teoretic ?i critic al lucr?rii poate vorbi nu numai despre prezen??, ci ?i despre absen?a Fiin?ei, altfel spus, at?t despre ce este, c?t ?i despre ce nu este Fiin?a. Orice fenomenologie devine, ?n cele din urm?, ontologie. Periplurile hermeneutice sunt f?cute prin opera unor poe?i ca, bun?oar?, Eminescu, Barbu, Arghezi, Nichita.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

Irene Matoko, rom?nc? cu tat? congolez, scrie cu lacrimi ?n ochi ?i cu durere ?n suflet. Scurta sa relatare ne impresioneaz? profund ?i ne face s? ne ?ntreb?m cum este posibil ca, ?n secolul XXI, s? persiste ?n sufletele unor oameni ura de ras? ?i prejudec??ile ?n fa?a tr?s?turilor fizice native ale semenilor no?tri.Din p?cate, profesori ?i colegi, persoane la care ne-am a?tepta cel mai pu?in s? prigoneasc? o fiin?? uman? pentru simplul fapt c? are pielea de alt? culoare, ac?ioneaz? brutal ?i inuman ?mpotriva unor copii nevinova?i.Citi?i cartea aceasta ?i pl?nge?i. Citi?i cartea aceasta ?i privi?i-v? ?n oglind?. Citi?i aceast? carte ?i aminti?i-v? de cele dou? porunci ale lui Isus: iube?te-l cu toat? fiin?a pe Dumnezeu (acesta, care a creat rasele umane) ?i iube?te-l pe semenul t?u ca pe tine ?nsu?i.Chiar dac? semenul t?u are alt? culoare.

Ianoi e viu, atent i emoionat de orice problem de parc acum abia ar ntra, aplecndu-se uor, sub naltul portic al Cunoaterii. Curios, profesnd acea dubl curiozitate, rar azi – fa de problem, dar i fa de cel ce o ridic. Fa de Fiin. Cultura romn se poate felicita, n zilele i anii notri un pic buimaci, unde Nordul valorilor pare a se fi rtcit undeva, n alte secole sau pe alte continente, c posed un cercettor, un profesor i un ins capabil de o asemenea cuprindere a unor platforme culturale att de auguste i, aparent, contradictorii. Unul din puinii supravieuitori ai acelei Mitteleuropa sapieniale, acei ndrgostii fr pricin de misterele artei i ale gndului, unul dintre acei, rari azi i n Europa, ce pesc uor peste granie istorice i mentale, rigide pentru atia, cu o graie, cu o uurin ce ne poate nela asupra acelui depozit afund de suferin i travaliu, de tenacitate unic pe care numai prezena unui ideal poate s-o explice. Iat unde putem gsi Idealul su Modelul, dezorientai nu rareori de propriile noastre ezitri i eecuri.“ (Nicolae Breban)Ianoi este un om pentru care problema morala exist, iar faptul acesta l aaz ntr-o postur extrem de fecund i de necesar, de mediator. ntr-o lume care devine tot mai conflictual, uneori n mod stupid, cu totul superficial i aberant. Ion Ianoi cred ca ne d o lecie de economie de conflict. Vd n aceast lecie i n persoana lui un model de senintate, de sinceritate intelectual, de europenitate.“ (Mircea Martin)[...] stilul Ianoi; un stil unic n cultura romn. Nu e vorba, n cazul d-sale, de cri de erudiie pedant, seac, ci de cri scrise cu un mare talent literar, cred eu, i cu extraordinare capaciti de evocare.“ (Gabriel Dimisianu)Am spus i cu alte prilejuri, am scris i cu alte ocazii c Ion Ianoi este un dar fcut literaturii romne. Oare avem puterea de a ne bucura de acest dar Avem fora de a-l onora i de a ne minuna de el, aa cum se cuvine Printre scriitorii romni, prietenul nostru e perceput drept un crturar evreu-maghiar atipic. Printre evrei e tratat drept un romn sadea. n Ianoi vd un model de prim rang, un mare crturar ce s-a nzidit n literatura romn, un scriitor care ar face onoare oricrei culturi majore a lumii. Ianoi este, apoi, un spectacol, n pofida felului su de a fi, aproape n ciuda sa...“ (Aura Christi)

Citesc Azi cnt jazz cu acea curiozitate uor nesigur cu care intri ntr-o locuin necunoscut. Din holul de la intrare m izbete ordinea. Fiecare cuvnt e la locul lui. Fiecare sentimenrt aezat pe raftul potrivit... Totul cu finee, cu rafinament, de un gust ireproabil. Culmea, mi place ordinea asta, mie, care am trecut o via ntreag prin meandrele suprarealismului, prin absurdul celor mai derutante concluzii, prin combinaii imposibile dintre un scaun i o cifr, dintre ziua de joi i un pepene verde. Gata! Debutul n poezie al Mihaelei Stanciu. Parcurg, aadar, cartea Azi cnt jazz. Un titlu incitant prin nostalgia acelui l’éternel retour, prin inciziile rafinate pe care bisturiul unui chirurg-poet le face pe propria lui agonie, pe tcere, pe tot ce vine nechemat...ca i cum ar fi ceva normal pe pmnt,/ iar tu s n-ai umbrel/ s-i plac s amesteci picturile/cu gndurile de peste noapte dintr-o conversaie neterminat. O fat singur cnt jazz fr s clameze nimic, fr s spun nimic, cauzele nu trebuie aflate. O fat cnt jazz, dar nu cnt o fat, tcerea e cea care cnt. Tcerea asta uneori e foarte neleapt. Dar nelepciunea e o mare ofens pentru un poet, vei spune. Uite c nu e aa. Nora Iuga

Cea mai mare dintre Marile Piramide e una dintre cele mai impresionante construc?ii din lumeDintre cele ?apte minuni ale lumii antice, piramidele sunt singurele care ?nc? mai exist?Nimeni nu ?tie sigur cum le-au construit egipteniiToate cele de mai sus!Afl? mai multe despre Marile Piramide din aceast? carte amuzant? ?i minunat ilustrat?!

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s elj?ne k?zétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyak?veit, ?klel? kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ‘?s, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’ […] He was brave and fearless, always ready for fight, There’s nobody like him here and there and world-wide; If he would rise from dead and would come to your ranks, You’d believe all his things to be fancies and cranks. Neither three of yours could raise his ponderous mace And his sling-stones and pike and his iron sword-lace; You’d be well dumbfounded looking at his grand shield, ‘And at spurs he had on his boots in battle-field.’ ?

Книга объединяет два главных прижизненных издания основателя и ярчайшего представителя поэзии абсурда. Эдвард Лир (1812-1888) – прославленный английский поэт и художник, отец литературного лимерика, жанра, оказавшего заметное влияние на литературу конца XIX и всего XX века. Лимерики (216 забавных пятистиший) приведены на языке оригинала с параллельными переводами, выполненными лучшим российским интерпретатором поэзии нонсенса Борисом Архипцевым, и сопровождаются авторскими иллюстрациями. Переводчик посвятил работе более 20 лет жизни, добившись уникального результата, невиданной прежде полноты раскрытия авторского замысла в сочетании с красотой и естественностью звучания русского стиха. ?…Архипцев переводит Эдварда Лира, как благочестивый толковник – Писание: он передает и смысл, и звук. Точен – часто до мельчайших деталей. Звучен – до самой лихой эквилибристики…??Н. Горбаневская. Книга погружает читателя в атмосферу тонкого английского юмора, превосходно переданного переводчиком, в мир абсурда, делая его близким и понятным человеку любого возраста – от младшего школьного до старшего пенсионного. Издательство Animedia Company желает вам приятного чтения.