Diego Rodríguez de Silva y Velázquez (June 6, 1599 – August 6, 1660) was a Spanish painter who was the leading artist in the court of King Philip IV and one of the most important painters of the Spanish Golden Age. He was an individualistic artist of the contemporary Baroque period, important as a portrait artist. In addition to numerous renditions of scenes of historical and cultural significance, he painted scores of portraits of the Spanish royal family, other notable European figures, and commoners, culminating in the production of his masterpiece Las Meninas (1656). From the first quarter of the nineteenth century, Velázquez's artwork was a model for the realist and impressionist painters, in particular ?douard Manet. Since that time, famous modern artists, including Pablo Picasso, Salvador Dalí and Francis Bacon, have paid tribute to Velázquez by recreating several of his most famous works. Early lifeBorn in Seville, Andalusia, Spain, Diego, the first child of Jo?o Rodrigues da Silva and Jerónima Velázquez, was baptized at the church of St Peter in Seville on Sunday, June 6, 1599. This christening must have followed the baby's birth by no more than a few weeks, or perhaps only a few days. Velázquez's paternal grandparents, Diego da Silva and Maria Rodrigues, had moved to Seville from their native Porto, Portugal decades earlier. As for Jo?o Rodrigues da Silva and his wife, both were born in Seville, and were married, also at the church of St Peter, on December 28, 1597. They came from the lesser nobility and were accorded the privileges generally enjoyed by the gentry. Velázquez was educated by his parents to fear God and, intended for a learned profession, received good training in languages and philosophy. Influenced by many artists he showed an early gift for art; consequently, he began to study under Francisco de Herrera, a vigorous painter who disregarded the Italian influence of the early Seville school. Velázquez remained with him for one year. It was probably from Herrera that he learned to use brushes with long bristles. After leaving Herrera's studio when he was 12 years old, Velázquez began to serve as an apprentice under Francisco Pacheco, an artist and teacher in Seville. Though considered a generally dull, undistinguished painter, Pacheco sometimes expressed a simple, direct realism in contradiction to the style of Raphael that he was taught. Velázquez remained in Pacheco's school for five years, studying proportion and perspective and witnessing the trends in the literary and artistic circles of Seville.To Madrid (early period) By the early 1620s, his position and reputation were assured in Seville. On April 23, 1618, Velázquez married Juana Pacheco (June 1, 1602 – August 10, 1660), the daughter of his teacher. She bore him two daughters—his only known family. The elder, Francisca de Silva Velázquez y Pacheco (1619–1658), married painter Juan Bautista Martínez del Mazo at the Church of Santiago in Madrid on August 21, 1633; the younger, Ignacia de Silva Velázquez y Pacheco, born in 1621, died in infancy. Velázquez produced notable works during this time. Known for his compositions of amusing genre scenes (also called bodegones), such as Old Woman Frying Eggs, his sacred subjects include Adoración de los Reyes (1619, The Adoration of the Magi), and Jesús y los peregrinos de Emaús (1626, Christ and the Pilgrims of Emmaus), both of which begin to express his more pointed and careful realism.

rk élet! Az emberiség si vágya. Mely megvalósíthatatlan - vagy mégsem Nathaniel Delinger, a látnok zseni a csillagok kztt találja meg ennek lehetségét. A neve: Endümión. Mert ugyan sokaknak vágya az rk élet - de van, aki nem akarja, hogy bárki rkké éljen. s ezért akár az rklétet is képes elpusztítani. Owen, a fiatal nyomozó, egy gyilkossági ügy kapcsán 8 feladvánnyal szembesül, mely egyre kzelebb visz Endümión titkához - és kzelebb egy hazugság leleplezdéséhez. Az elkvetk célja, hogy elutazhassanak Endümiónra, ahol az rk élet várja ket, hogy megszabaduljanak a Fld haláltól terhes világától. Vajon Endümión tényleg az az eszményi hely s mi az a szilánk, és hogyan kerül a Fldre GARZ LSZL fantáziájának sem a tér, sem az id nem szabhat határokat. A szerz fordulatokban gazdag kalandos sci-fi trténete új izgalmas világokba repíti az olvasót.

Lauren Hope a fiatal, gyönyör?, és céltudatos n? minden kétséget kizáróan hisz benne. Két nagy álma van: sikeres író szeretne lenni, és meg akarja ismerni az igaz szerelmet, melyr?l a nagy könyvekben írnak. Egy nap messzire utazik abban a reményben, hogy fájdalmait maga mögött hagyhatja. Akkor még nem is sejti, hogy ez az utazás alapjaiban változtatja meg az életét. Távol otthonától a véletlennek köszönhet?en megismerkedik egy titokzatos, jókép? zenésszel. Dylan Duprés, a biztonságot sugárzó férfi, Lauren álmainak lehetséges megvalósítója, egyben minden probléma forrása. Vajon milyen hatással lesz Lauren életére ennek a rejtélyes férfinek a felbukkanása? Elképzelhet?, hogy mindkét álma valóra válik? És ha választania kell? Zsarnai Beáta - a N?k Lapjához tartozó Cafeblog kiemelt bloggerének - els? regénye a sors hatalmáról.

What is the magic of pastoral Greece? What is it that gives to you a sensation of being gently released from the cares of life and the boredom of modern civilization, with its often unmeaning complications, its unnecessary luxuries, its noisy self-satisfactions? This is not the tremendous, the spectacular release of the desert, an almost savage tearing away of bonds. Nothing in the Greece I saw is savage; scarcely anything is spectacular. But, oh, the bright simplicity of the life and the country along the way to Marathon! It was like an early world. One looked, and longed to live in those happy woods like the Turkish Gipsies. Could life offer anything better? The pines are small, exquisitely shaped, with foliage that looks almost as if it had been deftly arranged by a consummate artist. They curl over the slopes with a lightness almost of foam cresting a wave. Their color is quite lovely. The ancient Egyptians had a love color: well, the little pine-trees of Greece are the color of happiness. You smile involuntarily when you see them. And when, descending among them, you are greeted by the shining of the brilliant-blue sea, which stretches along the edge of the plain of Marathon, you know radiance purged of fierceness.? The road winds down among the pines till, at right angles to it, appears another road, or rough track just wide enough for a carriage. This leads to a large mound which bars the way. Upon this mound a habitation was perched. It was raised high above the ground upon a sort of tripod of poles. It had yellow walls of wheat, and a roof and floor of brushwood and maize. A ladder gave access to it, and from it there was a wide outlook over the whole crescent-shaped plain of Marathon. This dwelling belonged to a guardian of the vineyards, and the mound is the tomb of those who died in the great battle. PICTURESQUE DALMATIA ? Chapter I: PICTURESQUE DALMATIA IN AND NEAR ATHENS ? Chapter II: IN AND NEAR ATHENS THE ENVIRONS OF ATHENS ? Chapter III: THE ENVIRONS OF ATHENS DELPHI AND OLYMPIA ? Chapter IV: DELPHI AND OLYMPIA IN CONSTANTINOPLE ? Chapter V: IN CONSTANTINOPLE STAMBOUL, THE CITY OF MOSQUES ? Chapter VI: STAMBOUL, THE CITY OF MOSQUE

Books of instruction in the practice of painting have rarely been successful. Chiefly because they have been too narrow in their point of view, and have dealt more with recipes than with principles. It is not possible to give any one manner of painting that shall be right for all men and all subjects. To say "do thus and so" will not teach any one to paint. But there are certain principles which underlie all painting, and all schools of painting; and to state clearly the most important of these will surely be helpful, and may accomplish something. It is the purpose of this book to deal practically with the problems which are the study of the painter, and to make clear, as far as may be, the principles which are involved in them. I believe that this is the only way in which written instruc-tion on painting can be of any use. It is impossible to understand principles without some statement of theory; and a book in order to be practical must therefore be to some extent theoretical. I have been as concise and brief in the theoretical parts as clearness would permit of, and I trust they are not out of proportion to the practical parts. Either to paint well, or to judge well of a painting, requires an understanding of the same things: namely, the theoretical standpoint of the painter; the technical problems of color, composition, etc.; and the practical means, processes, and materials through which and with which these are worked out. It is obvious that one cannot become a good painter without the ability to know what is good painting, and to prefer it to bad painting. Therefore, I have taken space to cover, in some sort, the whole ground, as the best way to help the student towards becoming a good painter. If, also, the student of pictures should find in this book what will help him to appreciate more truly and more critically, I shall be gratified. There is a false implication in the saying that "a poor workman blames his tools." It is not true that a good workman can do good work with bad tools. On the contrary, the good workman sees to it that he has good tools, and makes it a part of his good workmanship that they are in good condition. In painting there is nothing that will cause you more trouble than bad materi-als. You can get along with few materials, but you cannot get along with bad ones. That is not the place to economize. To do good work is difficult at best. Econo-mize where it will not be a hindrance to you. Your tools can make your work harder or easier according to your selection of them. The relative cost of good and bad materials is of slight importance compared with the relative effect on your work.The way to economize is not to get anything which you do not need. Save on the non-essentials, and get as good a quality as you can of the essentials. Save on the number of things you get, not on the quantity you use. You must feel free in your use of material. There is nothing which hampers you more than parsimony in the use of things needful to your painting. If it is worth your while to paint at all, it is worth your while to be generous enough with yourself to insure ordinary freedom of use of material.The essentials of painting are few, but these cannot be dispensed with. Put it out of your mind that any one of these five things can be got along without:—You must have something to paint on, canvas or panel. Have plenty of these.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Jonas Lie is sufficiently famous to need but a very few words of introduction. Ever since 1870, when he made his reputation by his first novel, "Den Fremsynte," he has been a prime favourite with the Scandinavian public, and of late years his principal romances have gone the round of Europe. He has written novels of all kinds, but he excels when he describes the wild seas of Northern Norway, and the stern and hardy race of sail-ors and fishers who seek their fortunes, and so often find their graves, on those dangerous waters. Such tales, for instance, as "Tremasteren Fremtid," "Lodsen og hans Hustru," "Gaa Paa!" and "Den Fremsynte" are unique of their kind, and give far truer pictures of Norwegian life and character in the rough than anything that can be found elsewhere in the literature. Indeed, Lie's skippers and mates are as superior to Kjelland's, for instance, as the peasants of Jens Tvedt (a writer, by the way, still unknown beyond his native land) are superior to the much-vaunted peasants of Bj?rnstjerne Bj?rnson. But it is when Lie tells us some of the wild legends of his native province, Nordland, some of the grim tales on which he himself was brought up, so to speak, that he is perhaps most vivid and enthralling. The folk-lore of those lonely sub-arctic tracts is in keeping with the savagery of nature. We rarely, if ever, hear of friendly elves or companionable gnomes there. The supernatural beings that haunt those shores and seas are, for the most part, malignant and malefic. They seem to hate man. They love to mock his toils, and sport with his despair. In his very first romance, "Den Fremsynte," Lie relates two of these weird tales (Nos. 1 and 3 of the present selection). Another tale, in which many of the superstitious beliefs and wild imaginings of the Nordland fishermen are skilfully grouped together to form the background of a charming love-story, entitled "Finn Blood," I have borrowed from the volume of "Fort?llinger og Skildringer," published in 1872. The re-maining eight stories are selected from the book "Trold," which was the event of the Christmas publishing season at Christiania in 1891. Last Christmas a second series of "Trold" came out, but it is distinctly inferior to the former one. TALES: THE FISHERMAN AND THE DRAUGJACK OF SJOHOLM AND THE GAN-FINNTUG OF WAR."THE EARTH DRAWS"THE CORMORANTS OF ANDVAERISAAC AND THE PARSON OF BRONOTHE WIND-GNOMETHE HULDREFISHFINN BLOODTHE HOMESTEAD WESTWARD IN THE BLUE MOUNTAINS"IT'S ME."

Since my return to liberty, I have not failed to perceive the increasing interest throughout the Northern States, in regard to the subject of Slavery. Works of fiction, professing to portray its features in their more pleasing as well as more repugnant aspects, have been circulated to an extent unprecedented, and, as I understand, have created a fruitful topic of comment and discussion.I can speak of Slavery only so far as it came under my own observation--only so far as I have known and experienced it in my own person. My object is, to give a candid and truthful statement of facts: to repeat the story of my life, without exaggeration, leaving it for others to determine, whether even the pages of fiction present a picture of more cruel wrong or a severer bondage.As far back as I have been able to ascertain, my ancestors on the paternal side were slaves in Rhode Island. They belonged to a family by the name of Northup, one of whom, removing to the State of New York, settled at Hoosic, in Rensselaer county. He brought with him Mintus Northup, my father. On the death of this gentleman, which must have occurred some fifty years ago, my father became free, having been emancipated by a direction in his will.Henry B. Northup, Esq., of Sandy Hill, a distinguished counselor at law, and the man to whom, under Providence, I am indebted for my present liberty, and my return to the society of my wife and children, is a relative of the family in which my forefathers were thus held to service, and from which they took the name I bear. To this fact may be attributed the persevering interest he has taken in my behalf.

Bir psikanalist olmas? sebebiyle Fromm, dü?ünce te-mellerini ?nemli derecede Freud dü?üncesi üzerine oturtmu?tur. Ancak Freud’un ortaya koydu?u klasik psikanalizi kendine g?re yorumlam??, analizlerinde kültürel ve sosyal fakt?rleri, etkin bi?imde kullanm??t?r. Freud’un temel kavramlar?, Fromm dü?üncesinde de ?nemli bir yer i?gal etmi?tir. O, bu kavramlar? aynen kullanmakla birlikte, Freud’un eksik b?rakt??? y?nlerini, analitik bir ?ekilde ortaya koymaya ?al??m??t?r.     ???NDEK?LER  Eric Fromm'un Ki?ilik Kuram? FROMM’a G?RE E??TL?K. ??güdüler ve ?nsan Tutkular? PS?KANAL?Z?N BUNALIMI.SEVG? KURAMISEVG? NESNELER? SEVG? VE ?A?DA? BATI TOPLUMUNDA SEVG?N?N ??K???.SEVG?N?N UYGULANMASI   ?nsan sevmeyi ??renerek yeniden di?er insanlarla birle?ir ya da toplumun otoritesine uyarak güven kazanabilir. ?nsan?n ?eli?kisi; hem do?an?n bir par?as? olmas? hem de ondan kopuk olmas?; hem insan hem de hayvan olmas?ndan kaynaklan?r. Hayvan olarak doyurulmas? gereken fizyolojik ?zellikleri vard?r. ?nsan olaraksa ak?l yürütebilir, benli?inin bilincindedir. ?nsan?n psi?esini anlaman?n yolu onun var olu?undan kaynaklanan gereksinimlerini ??zümleyebilmeye dayal?d?r  ?nsan?n var olu?undan kaynaklanan gereksinimler: 1. ?li?ki Gereksinimi; ?nsan, insan olma u?runa do?adan kopmu?tur. ?yleyse do?a ile olan birincil beraberli?inden kopmu?tur. Hayvan do?a ile ba? edebilecek güce sahiptir. Oysa insan imgeleme ve dü?ünce gücüne sahip olup do?a ile yak?n ve ba??ml?l??a dayanan ili?kisini yitirmi?tir. ?nsan?n kendi ili?kilerini kurabilmesi i?in büyük bir ?aba harcamas? gerekir. Doyum sa?layabilmesi i?in de üremeye y?nelik bir sevgiye ihtiyac? vard?r. Bu tür bir sevgi ise kar??l?kl? sorumluluk, sayg?, ?zen ve anlay?? gerektirir.  2. A?k?n Olma Gereksinimi; ?nsan a?k?n olmaya zorlan?r ?ünkü hayvans? do?as?n?n üstüne ??kmak, herhangi bir varl?k olmak yerine yarat?c? bir varl?k olmak gereksinimindedir. ?nsan?n yarat?c? dürtüleri engellendi?i zaman y?k?c? olur. Sevgi ve nefret kar??t dürtüler de?ildir. ?kisi de insan?n hayvan do?as?n? a?abilme ?abas?ndan kaynaklan?r. Hayvan ne sevebilir ne de nefret edebilir. Oysa insan hem sevebilir em de nefret edebilir.  3. ?nsan do?al k?kenini arar; ?nsan dünyan?n tamamlay?c? bir par?as? oldu?unu ve bir yere ait oldu?unu hissetmek ister. ?ocukken anne-babas?na ait hisseder. Ancak geli?tik?e bu duygunun ortadan kalkmas? gerekir. (Yoksa tehlikeli sonu?lar do?urabilir. ) ?nsan kendisine en fazla doyum sa?layan ve en sa?l?kl? ait olma duygular?n? di?er insanlarla dost?a duygular ya?ayarak sa?lar.  4. Ki?isel bir kimli?e sahip olmak ister; Bazen birey yarat?c? gücünü kullanarak amac?na ula?amaz. O zaman bir grup ya da bir ba?kas? ile ?zde?le?erek farkl?l?k kazanabilir. B?yle durumlarda kimlik duygusu birisi olmaktan de?il, birine it olmaktan kaynaklan?r.  5. Her birey bir ba?vuru ?er?evesine ihtiya? duyar; Asl?nda bireyin i?inde ya?ad??? dünyay? tutarl? bir bi?imde alg?layabilmesini sa?lar. ?er?eve mant?kl? ya da mant?ks?z olabilir. ?lk ba?vuru ?er?evesi, ailesidir.   Fromm’a g?re bu gereksinimler insana ?zgüdür, hayvanlarda bulunmaz. Ayr?ca bu gereksinimler insanlar?n belirtmeleri g?zlenerek anla??lmaz. Asl?nda bu gereksinimler insan?n evrimi boyunca insan?n do?as?nda olu?mu?tur. Bu gereksinimlerin belirtilmesi, insan?n i?sel yetilerini tan?ma yollar? bireyin i?inde ya?ad??? toplumun düzenlemeleri taraf?ndan belirlenir.   

A Tale of Three Lions was written in the year 1887 by Henry Rider Haggard. This book is one of the most popular novels of Henry Rider Haggard, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Poe a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású elbeszél?je, ?A holló” cím?, magyarra is t?bbsz?r lefordított k?ltemény szerz?je. Novellái k?z?tt megtalálhatjuk a fantasztikus irodalom, a detektívt?rténet, a lélektani rémt?rténet szinte minden alaptípusát. K?tetünk ezekb?l az írásaiból ad válogatást.

Bár témája miatt a Charles Dickens regényét feldolgozó filmes adaptációkat általában karácsony táján szokták játszani, mi azt ajánljuk, hogy bármikor vegyék kézbe ezt a t?rténetet. Mi Mikes Lajos klasszikus fordításában adjuk k?zre.

A hetvenes évek elején, Buenos Aires tartomány egyik kisvárosában meg?lték Tony Duránt. Tony, a sármos, rejtélyes idegen egy New Jerseyben nevelkedett Puerto Ricó-i szerencsevadász. Míg élt, az érdekl?dés k?zéppontjában állt, volt, aki csodálta, más figyelte minden lépését. ? volt a gy?ny?r? és kül?nleges Belladona ikerlányok szeret?je, az ?reg Belladonának, a vidék egyik leggazdagabb urának a bizalmasa. A b?ntényt k?vet?en a maga módján mindenki a tettes után nyomoz, ugyanakkor az esettel kapcsolatba hozott figurákon keresztül az olvasó el?tt feltárul a korabeli argentin társadalom minden ellentmondásossága, s kiderül, hogy a társadalmi-politikai visszásságok - korrupció, f?ldspekuláció, feketegazdaság - ágyaztak meg a gyilkosságnak. ?s hogy mi az igazság? Erre a kérdésre - a korrupt államügyészen kívül - Croce rend?rf?n?k és Luca Belladona t?nkrement gyártulajdonos, valamint a f?városi tudósító, Emilio Renzi keresi a választ. Az igazság azonban sokarcú, mély filozófiai fogalom. Piglia regénye árulásokról és piszkos üzletekr?l, egy ártatlan és egy igazi b?n?sr?l, szenvedélyekr?l és csapdákról szól. De leginkább az igazság viszonylagosságáról. Ricardo Piglia a kortárs argentin prózairodalom legkimagaslóbb írója, aki a regényeiben felvázolt eszmékkel, lebilincsel? ábrázolásmódjával, karakterteremt? m?vészetével kiérdemelte, hogy a kritika Borges méltó utódának tartsa.

Londonban él egy lány (Anna), és Budapesten egy fiú (Olivér). Mindenben kül?nb?znek, mint t?z és víz, mégis egymásba szeretnek. Helyzetüket távolságon és ellentéteken túl ügybuzgó barátok és segít?kész rokonok sora nehezíti. De hogy még ez se legyen elég, t?rténetüket egy férfi-n? szerz?páros írja meg, Olivér és Anna szemsz?géb?l. Másképp nem lehetne visszaadni ellentmondásos kapcsolatuk alakulását, és ett?l lesz az egész csiklandósan szórakoztató, romantikus és eredeti hangvétel?. No meg izgalmas, hiszen az utolsó oldalon is nyitva marad: vajon Anna vagy Olivér sztorija igaz?

The Primrose Path was written in the year 1922 by David Herbert Lawrence. This book is one of the most popular novels of David Herbert Lawrence, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

A Dunnottar kastélyban ?rzik a legendás skót király, Robert Bruce kardját. Ezt az értékes kincset most mutatják meg el?sz?r a nagyk?z?nségnek, ám a megnyitóünnepségen a vendégek titokzatos álomba merülnek. Mire felébrednek, a kardnak már csak h?lt helyét látják. Régi legendák és szellemek k?z?tt ezúttal is a Mistery unokatestvérek oldják meg a rejtélyt.

Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon kül?n?s sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerz?je egy bizonyos ,,Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan... Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag keresked?t. Az áldozat íróasztalán egy skarlátv?r?s rózsa hevert - ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmer? b?nbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátv?r?s rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi t?rténetének három világhír? szerepl?je. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

Nemzeti t?rténelmünk dics?séges helyszíne az egri vár, amelynek 1552-es ostroma során kétezer hazaszeret? ember gy?zedelmeskedett kétszázezer k?ny?rtelen idegen támadó felett. Hiába a múló id?, Bornemissza Gerg?ék legendája minduntalan b?vk?rébe vonja az épp feln?vekv? nemzedékeket. ?m az Egri csillagok nem csupán a magyar emberek kedvenc olvasmánya: Gárdonyi Géza is a legjobb m?vének tartotta a sodró lendület? regényt. A Manó K?nyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt k?vetve, ám r?videbb formában meséli újra a klasszikus irodalom gy?ngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekm?vek a mai fiatalok számára is érthet? és szerethet? olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói ?r?kség megóvásáért is síkra száll: a sorozat k?teteit számos, az eredeti regényekb?l kiemelt sz?vegrészlet gazdagítja.

*** BELLWETHER-D?JAS REG?NY ***Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen k?vetkezett be chicagói házuk tetején.A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy t?bbnyire feketék lakta k?z?sségbe kerül, ahol világosbarna b?re, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem k?zéppontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, mik?zben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló t?rténete a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást.?A lány az égb?l – szárnyal… Energiájáról az élénk színekkel megrajzolt szerepl?k gondoskodnak, s az, ahogyan egymást látják. Durrow-nak fantasztikus füle van a párbeszédekhez, képes egyetlen sorral remények és félelmek egész tárházát életre kelteni.”– New York Times ??géretes debütálás… [Durrow] modern t?rténetet sz?tt identitásról és túlélésr?l.”– The Washington Post ?Komplex és komoly regény a félvér amerikaiak életér?l… Magával ragadó és elgondolkodtató olvasmány”– Minneapolis Star Tribune ?Megindító, csodálatos els? regény… Durrow er?t sugárzó regénye méltó rá, hogy helyet kapjon az amerikai életérzés klasszikus t?rténetei k?z?tt.”– The Miami Herald Durrow Rachelje fiatal félvér n?, akit semmiképp sem neveznék tragikus szerepl?nek. Bár bonyolult utat tesz meg az elidegenedés és a kétségbeesés útveszt?jében, végül olyan n?vé érik, akinek saját hangja van, és nyitott a világ számtalan lehet?ségére… Emelkedj fel! Szárnyalj! Lépj tovább! Elegáns csomagolásban ezt az üzenetet kapja kézhez az olvasó.” – The Huffington Post ?Feszes próza, konfliktusos végkifejlet, és mély reflexió rasszizmusra és faji identitásra: ezek visszhangoznak a m?ben, anélkül, hogy az politikai vagy bármilyen más túlságosan konkrét üzenetet k?zvetítene, mik?zben a t?rténet egyszerre m?k?dik mind modern feln?ttéválási meseként, mind releváns társadalmi kommentárként.”– Publishers Weekly

– A rosszak gyztek – kérdezte csalódottan a lány. Lecvekelt, és a kórházfolyosó fehérre festett falához simult, mintha ezzel is jelezni akarná, hogy nem hajlandó annyiban hagyni a dolgot. – Ez nem gyerekmese, kislány! A küzdelem gyakran a gonosz boszorka és a tzokádó sárkány kzt dl el – tárta szét a kezét Varga –, a bátor lovag már az elején meghalt szifiliszben.” Egyetlen, kiskaliber golyó a fejbe. A tettes profi bérgyilkos. Varga László nyomozó ügyész számára nagyon hamar személyes kérdéssé válik a megbízó felkutatása: három olyan n is belekeveredik az ügybe, aki fontos neki. A hajsza tbb szálon fut, a víg zvegy, az ukrán kokaincsempészek és a polgármester is célkeresztbe kerül. A fejesek legszívesebben eltussolnák az egészet, de a helyi média lecsap a botrányra. Kzben Varga félreérthetetlen üzenetet kap: jobban tenné, ha visszavenne az elánból. s még a helyi futballcsapat bennmaradása is tle függ. Egyszer féltékenység, alvilági leszámolás vagy politikai gyilkosság Melyik az a pont, ahol Varga végre rájn, hogy bábként rángatják Albert Levente krimisorozatának els ktete. Hiteles karakterek, váratlan fordulatok, elképzelt vidéki nagyváros, foci, szerelem, gasztronómia és humor. Sok humor.

A tévéproducer Laurie Moran boldog, amikor A gyanú árnyékában cím?, megoldatlan b?nügyekkel foglalkozó reality-drámájának kísérleti epizódja sikert arat. ?s most megtalálta az ideális esetet, mely a k?vetkez? rész témája lehet: ez A Hamupip?ke-gyilkosság. Amikor Susan Dempsey-t, a gy?ny?r? és tehetséges Los Angeles-i egyetemistát holtan találták, a gyilkosság számos kérdést vetett fel. Miért parkolt az autója kilométerekre a holttestét?l? Megjelent egyáltalán azon a meghallgatáson, amelyre egy felt?rekv? filmrendez? várta az otthonában? Miért akarja Susan barátja elkerülni a kapcsolatukra vonatkozó kérdéseket? ?sszefüggésben volt az elt?nése egy ellentmondásos egyházzal? Ragyogó m?szaki érzéke miatt állt k?zel a számítástechnika-tanárához, vagy t?bbr?l volt szó? ?s miért hiányzott Susanr?l az egyik cip?je, amikor felfedezték a holttestét? Laurie tudja, hogy a t?rténet t?kéletesen alkalmas a képerny?re, kül?n?sen, hogy a korábbi gyanúsítottak k?z?tt ott vannak Hollywood elitjének tagjai és a technika milliárdosai. De vajon a gyilkos is így gondolja-e? Mary Higgins Clark és Alafair Burke? ?rengeteg intrikát és izgalmat” szállítanak a sorozat új, idegfeszít? darabjában. - Publishers Weekly Talán a perg? iram, talán a sokrét? karakterek miatt, de az els? oldaltól az utolsóig találgat az olvasó.? – Booklist