n aceast carte, scriitorul i jurnalistul timiorean a rspuns ntrebrilor adresate de un cristian, ntrebri despre literatur i lumea literar, despre presa ultimilor 20 de ani, secretele realizrii unui interviu reuit, televiziune i culisele ei, despre copilrie, adolescen, prieteni ori evenimente personale importante. Eu m aprind cam repede, dar nu m ine suprarea, nu se lipete de mine, indiferent despre ce e vorba. Snt un ins senin, mulumesc lui Dumnezeu pentru asta, dar i prinilor care m-au crescut aa, ca pe un om al pcii. Iar dac, totui, aveam ceva care m mcina, care nu-mi ddea tihn, m refugiam n citit. n singurtate. Poate c i asta m-a atras spre literatur: solitudinea de care ai nevoie ca s citeti i s scrii. Din cnd n cnd, mai rar sau mai des, faci pasul napoi din lume i rmi cu crile tale. Am fost i snt biat de gac, om de lume, dar, vorba lui Petre Stoica, doar singurtatea i este fidel. (Robert erban)

Din nord, dup? o experien?? de dasc?l la ?coala din Ieud, Ioan Es. Pop a naufragiat prin ’88, ?n Capital? ca muncitor pe un ?antier, mai apoi, dup? ’89, ca redactor la Luceaf?rul, izbutind s?-?i transforme naufragiul ?n descoperire esen?ial?, precum eroul lui Defoe. Cu migal?, cu entuziasm, cu r?bdare, cu Vineri, Robinson a f?cut din naufragiul s?u o terapeutic? a oric?rei alien?ri, inclusiv a celei de sine ?nsu?i. Cu talent, cu intui?ie, cu imagina?ie, cu nou?zeci?tii, Ioan Es. Pop ?i-a convertit naufragiul ?ntr-o splendid? revocare dramatic-liric? a neantului zilnic, cum numai poe?ilor de tot li se poate ?nt?mpla. Ieudul f?r? ie?ire este expresia plin? de prospe?ime poetic? a cestei convertiri. Lauren?iu Ulici

Cititorul l rentlnete pe acelai Cezar Ivnescu agitat, polemic, necrutor nainte de toate cu sine nsui, ca s aib ndreptirea de a pretinde i altora rigoare maxim i fr rabat, n judecarea formelor sensibile, de a aprecia, dup normele grele ale destinului scriitoricesc predispoziia confrailor de a se angaja cu toat fiina n aventura fr seamn a creaiei de tip genial. Legea acceptabil i de aur se deduce din preceptul motenit dup textele sacre: muli chemai, dar puini alei. Cezar Ivnescu se dorete a fi printre acetia din urm. i chiar este (!) dac i se identific semnele i rnile. Nu trebuie s ne neliniteasc, prin urmare, cuvintele grele, cu rost n fond, i cu hotrrea omului, la adresa impostorilor, a criticilor de ocazie, a meseriailor de duzin. Pe corabia argonauilor muli s-au ncumetat s urce la plecare, dar puini s-au nvrednicit s poarte cununa de legend la ntoarcere. Urcuul pe scara lui Iacob, pn la ntlnirea cu lumin, ngerii i poezia adevrat, nu-i este accesibil oricui.“ – Petru Ursache

n total, 26 de tablete, carevaszic, de dou ori 13. De ce de dou ori Fiindc, pe de-o parte, orice, i mai ales norocul i ghinionul, are nevoie s se repete ca s nu fie ntmpltor. Pe de alta, fiindc feele lui Caragiale sunt cel puin dou, Caragiale tatl i fiul sunt dou efigii adesea puse mpreun..

A ncerca experiena rentoarcerii ctre firescul ce a fost nainte, adic o recuperare n registru postmodernist, o sprtur n cuirasa metatextului, spre o reevaluare a resurselor poetice, o revigorare natural, fr acea automacerare sisific, a te elibera de capcanele pe care i le-ai ntins singur n desiul textului, a evada din ngrdire zidindu-i alt cas a poeziei, iat direcia derulat contient de Rodica Braga, cu o implicare tonifiant […]. Contribuia poetic a Rodici Braga n aceast carte este fundamental, ntruct intrrile ei (s-ar putea scrie un studiu aparte despre organizarea muzical programatic a acestui Commentarius perpetuus..., organizare ce ar pune n eviden mai exact principiul tonal care st la baza ntregii construcii poetice) umplu material un spaiu rarefiat de eul autoscopic al lui Mircea Ivnescu…“. (Marin Mincu)Rodica Braga este o scriitoare deplin, cu acces egal la mai multe modaliti ale expresiei literare. […] Poemele cresc paralel cu proza nvluie concentric acelai miez tare al analizei: trecerea. Proza vibreaz nu de puíne ori poematic, iar poemele au o poveste discret n fundal.[…] Poezia Rodici Braga are un timbru propriu, modulat volum dup volum, cu un elegant echilibru ntre cntecul nalt-reflexiv al modernitii i frngerile de ritm ale postmodernitii dezvrjite“. (Irina Patra)Rodica Braga scrie o literatur oarecum special, cu sonoriti dramatice vtuite, cu vibraii de afectivitate […] ce se practic puin la noi i pe care am numi-o, mprumutnd termenii muzicali, de camer. O poezie de interior, dar un interior al fiinei, al sufletului ce reverbereaz n sine, profund, la zgomotul tumultuos din afar, capabil a nregistra, cu finee, ns cu fineea unui seismograf sentimental, seismele produse n omenescul vital de scurgerea implacabil a timpului...“. (Constantin Cublean)

„Bucur?-te de fiecare clip? tr?it?!“ „Principala mea preocupare în via?? a fost s? mi cultiv pl?cerile sim?urilor. Sim?indu-m? n?scut pentru sexul opus, l-am iubit întotdeauna ?i m-am l?sat iubit de el. Mi-a pl?cut la nebunie savoarea meselor bune ?i m-a pasionat tot ceea ce era menit s?-mi incite curiozitatea.“ – Casanova Casanova (n. 1725, Vene?ia), „scandalosul ?i insolitul vene?ian, nu a fost doar ceea ce s-a crezut: un aventurier, escroc ?i libertin. Ci ?i poetul, memorialistul, filosoful, muzicianul ale c?rui Memorii au fost considerate «adev?rata Enciclopedie a secolului al XVIII lea».“ – Blaise Cendrars „Pu?ine persoane îi pot egala cunoa?terea, inteligen?a ?i imagina?ia.“ – Lamberg ?Via?a monden? ?i amoroas? a lui Casanova a fost consemnat? f?r? pudoare în miile de pagini ale Memoriilor sale, intitulate ?i Povestea vie?ii mele, autobiografie lipsit? de complezen??, care traverseaz? Secolul Luminilor. Scris? extrem de savuros, cartea – din care edi?ia de fa?? ofer? o bogat? selec?ie – este considerat? o capodoper? a literaturii, prin picanteria detaliilor, amploarea moravurilor descrise ?i erudi?ia autorului.

Aleksandar Stoicovici mi se pare unul dintre cei mai interesani, vii, dinamici, vitali poei ai ultimului val. A risca s-l altur unei serii de poei ai graniei, de poei ai limitei, din care fac parte, lng Vasko Popa i Miodrag Pavlovici, excepionali autori bneni precum Duan Petrovici, Slavomir Gvozdenovici, Liubia Raichici. Poet al unui timp al literaturii, dar i al unui spaiu literar, Aleksandar Stoicovici definete cum puini o fac un Banat al scrisului tnr.“ (Cornel Ungureanu despre vineri)

Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy ?személyes t?rténeteken” keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború t?rténete nem csak hadt?rténet, hanem társadalomt?rténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létr?l – arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát.

Of all the myths which have come down to us from the East, and of all the creations of Western fancy and belief, the Personality of Evil has had the strongest attraction for the mind of man. The Devil is the greatest enigma that has ever con-fronted the human intelligence. So large a place has Satan taken in our imagination, and we might also say in our heart, that his expulsion therefrom, no matter what philosophy may teach us, must for ever remain an impossibility. As a character in imagi-native literature Lucifer has not his equal in heaven above or on the earth beneath. In contrast to the idea of Good, which is the more exalted in proportion to its freedom from anthropomor-phism, the idea of Evil owes to the presence of this element its chief value as a poetic theme. The discrowned archangel may have been inferior to St. Michael in military tactics, but he cer-tainly is his superior in matters literary. The fair angels—all frankness and goodness—are beyond our comprehension, but the fallen angels, with all their faults and sufferings, are kin to us. There is a legend that the Devil has always had literary aspi-rations. The German theosophist Jacob B?hme relates that when Satan was asked to explain the cause of God’s enmity to him and his consequent downfall, he replied: “I wanted to be an author.” Whether or not the Devil has ever written anything over his own signature, he has certainly helped others compose their greatest works. It is a significant fact that the greatest im-aginations have discerned an attraction in Diabolus. What would the world’s literature be if from it we eliminated Dante’s Divine Comedy, Calderón’s Marvellous Magician, Milton’s Paradise Lost, Goethe’s Faust, Byron’s Cain, Vigny’s Eloa, and Lermon-tov’s Demon? Sorry indeed would have been the plight of litera-ture without a judicious admixture of the Diabolical. Without the Devil there would simply be no literature, because without his intervention there would be no plot, and without a plot the story of the world would lose its interest. Even now, when the belief in the Devil has gone out of fashion, and when the very mention of his name, far from causing men to cross themselves, brings a smile to their faces, Satan has continued to be a puissant personage in the realm of letters. As a matter of fact, Beelzebub has perhaps received his greatest elaboration at the hands of writers who believed in him just as little as Shake-speare did in the ghost of Hamlet’s father.

E versesk?tet egy színes, izgalmas, változatos gy?jtemény, amely valójában nem más, mint egy lélek kalandos bels? útkeresése. Az utazás hétk?znapi helyszíneken zajlik, mégis megannyi érzelem, élmény és izgalmas felfedezés vár arra az olvasóra, aki sze?ret gondolatban elmerülni a lélek tengerében, s partot érni egy rejtélyes szigeten, hogy bejárja a Lélektérképet.Milyen lehet az éjjeli napsütés, milyen csodák rejt?znek s?tét erd?k, padlások mélyén, milyen szép és dallamos lehet a csend hangja? Hogyan képes a világjáró vándor meg?birkózni az útjába kerül? akadályokkal, és milyen harcok árán vívja ki végül a végs? gy?zelmet? Hogyan lehet képes egy lélektelen buszmegálló k?nnyeket csalni az em?ber szemébe? Sok-sok érdekes kérdés vár megválaszolásra, ebben az id?nként szé?dít? magasságokat és ijeszt? mélységeket sem nélkül?z? gy?jteményben, melyben megtalálhatóak k?nnyed, dallamos, már-már mesés versek, de mély lelki tartalma?kat mutató írások is.Tartson velem! Kísérje el útján a világjáró vándort, aki valójában a szobából sem mozdult ki, mégis kalandok ezreit élte át...

The girl had been an orphan from childhood, and Rowland Trowbridge had been almost as a father to her. Avice loved him and watched over him as a daughter; at least, that had been the case until lately. A few weeks since, Mr. Trowbridge had succumbed to the rather florid charms of Mrs. Black, his housekeeper, and told Avice he would marry her in a month. Though greatly surprised and not greatly pleased, Avice had accepted the situation and treated the housekeeper with the same pleasant courtesy she had always shown her. The two “got along” as the phrase is, though their natures were not in many ways congenial. Avice remained at the window till she saw at last Leslie Hoyt’s tall form approaching. She ran to open the door herself. “Oh, Judge Hoyt,” she cried, “Uncle hasn’t come yet! There must be something wrong! What can we do” THE MARK OF CAINBY CAROLYN WELLS AUTHOR OF “A CHAIN OF EVIDENCE,” “THE GOLD BAG,” “THE WHITE ALLEY,” ETC.WITH A FRONTISPIECE IN COLOR BY GAYLE HOSKINS

A k?tet egy sajátos életutat bejárt embert mutat be, aki harminc év, bányában végzett munka után d?nt?tt úgy, hogy életét nagy szerelmének, a festészetnek szenteli. ?gy érezte, b?n lenne Isten adta tehetségét veszni hagyni, és nem hívni fel az emberek figyelmét az olykor rejt?zk?d?, máskor mulandó szépre rohanó világunkban. Ebben az érzésben osztozhat az album olvasója, aki végignézi Sziklai Károly festményeit és elolvassa Jenes Gyula portréját a naiv fest?r?l.

vóhely, Wekerle, zsidók a vonaton, Csévharaszt, cserevilág, május elseje, tanoncotthon, Szabad Nép-félórák, VIT, munkássors, Vica, harckocsiezred, DISZ, proli esküv, nkényes lakásfoglalás, sámlis televíziónézések, irodalmi élet, koda, hétvégi telek, panelház.Egy mélyen megélt, 20. századi magántrténelem, amelyben sokan osztoztak.

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

A ?Védtelen város” elnevezés? irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkeszt?sége. A beérkezett m?vekb?l állt ?ssze ez a válogatás. Kett?s célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségt?l, kortól, minden címkét?l függetlenül, csupán a m?vészetcsinálás ?r?méért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk k?rbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. ?gy teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életb?l merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlél?t?l függ?en. /a szerkeszt?: Sós Dóra/

ADY – Magyar – angol kétnyelv? kiadás – Hungarian-English bilingual edition Kocsi-út az éjszakában Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész elt?r?tt, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész elt?r?tt. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jaj-szó szállna, Félig mély cs?nd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér. Ride in the night How broken’s today the Moon, And how dismal and mute is this night, Today I am how sad and not blithe, How broken’s today the Moon. All the Wholes are broken now, And all the flames flare up in small parts, And all the loves are broken in hearts, All the Wholes are broken now. Bad cart is running with me, As if a cry of pain would there sound, Profound’s the still and partly din’s round, Bad cart is running with me.

A bosszúálló

Romana 570 (Gyanús jegyesség)

Karácsonyi kibékülés/ Jobb kés?n, mint még kés?bb