Cartea aceasta reprezint o confesiune sincer despre tririle, sentimentele, nvmintele i convingerile mele. Am depnat aici amintiri din ntreaga mea via, cu bune i cu mai puin bune, cu frumoase i mai puin frumoase. Dragostea, acest sentiment minunat, este cea care mi-a ghidat destinul, ncepnd cu dragostea pentru prini, apoi cu cea pentru alesul inimii, continund cu dragostea pentru copii, pentru familia toat, pentru oameni n general i, alturi de toate acestea, dragostea pentru cntec.“ Maria Dragomiroiu

Critic? literar? Editura ALLFA inaugureaz? seria de volume ?Eminescu, poem cu poem”, care va cuprinde ?ntreaga oper? poetic? antum? a marelui poet analizat? de scriitorul ?i criticul literar Alex. ?tef?nescu. Lucrarea ?Eminescu, poem cu poem. C?lin (file din poveste)” ne dezva?? de toate vechile obiceiuri de interpretare care au prezentat ?n limbaj de lemn poezia eminescian?. Alex. ?tef?nescu ne face din nou cuno?tin??, de data aceasta ?n cuvinte simple ?i idei proaspete, cu una dintre cele mai cunoscute poezii din literatura rom?n?. Analiza sa cuprinde observa?ii fresh ?i referin?e culturale pe gustul elevilor, tinerilor ?i iubitorilor de literatur? care (re)descoper? ast?zi poezia eminescian?. C?lin, ?voinicul” din basmele populare rom?ne?ti, ?i face o vizit? nocturn?, neanun?at?, fetei de ?mp?rat. Alex. ?tef?nescu scoate ?n eviden?? capacitatea poetului de a p?stra ritmul, de a nu precipita relatarea, de?i evenimentele se precipit?. Marii poe?i ai lumii, Homer ?i Dante, st?p?neau acelea?i mijloace. Mai mult dec?t at?t, o dezvoltare calm? a ideilor, cu toate nuan??rile necesare, se reg?se?te ?i ?n interiorul replicilor personajelor lui Shakespeare. Un mare scriitor ?tie c? spectacolul existen?ei este mai important dec?t succesul sau insuccesul ?ntreprinderilor omene?ti. Volumul cuprinde poemul ?C?lin (file din poveste)” ?nso?it de textul critic al lui Alex. ?tef?nescu.

“Prima edi?ie din Jurnalul lui Lev Tolstoi a ap?rut la Editura Univers, ?n dou? volume (?n anii 1975 ?i 1976 – vol. I: 1847-1895, vol. II: 1896-1910), incluse ?n colec?ia ?Coresponden??, memorii, jurnale“. Traducerea a realizat-o Janina Iano?i; prefa??, tabelul cronologic, notele ?i comentariile – Ion Iano?i. Respectiva edi?ie a reprezentat o selec?ie din textul integral al edi?iei academice ruse?ti Polnoe sobranie socinenii (iubileinoe izdanie), Opere complete (edi?ie jubiliar?). Din volumele 1-90 (Moscova-Leningrad, 1928-1958), am folosit cele treisprezece volume de jurnal, 46-58 (ap?rute ?ntre 1934 ?i 1958). Orientativ, am consultat ?i o edi?ie de Opere ?n dou?zeci de volume (din 1965) – volumele 19 ?i 20. ?n alegerea textelor am urm?rit devenirea ?i dominantele cople?itoarei personalit??i a marelui scriitor, ?in?nd seama ?i de interesele publicului cititor rom?nesc. Edi?ia a II-a i s-a datorat Editurii Elit (tip?rit?, f?r? specificarea datei, ?n 2000). Ea a urmat, cu unele renun??ri ?i c?teva complet?ri, varianta ini?ial?, dar ?i pe baza confrunt?rii textelor cu cele re?inute ?ntr-o selec?ie ruseasc? ulterioar?, ?n dou?zeci ?i dou? de volume, Sobranie socinenii v dvadtati dvux tomah (Moscova, 1985), Opere ?n dou?zeci ?i dou? de volume, volumele 21 ?i 22. Am constatat cu acel prilej coinciden?a ?ntre majoritatea textelor re?inute ini?ial de noi ?i de alc?tuitorul respectivei edi?ii ruse?ti, dar ?i unele deosebiri: sunt acolo prezente fie pasaje ?teoretice“ mai ample, fie altele cu adres? recognoscibil? doar de c?tre cititorii autohtoni familiariza?i cu mediul specific vremii – ?n schimb, sunt omise at?t detalii biografice considerate a fi prea intime (mai ales erotice, ?n genere legate de starea corporal?, de s?n?tate ori boal?), c?t ?i multe accente sociale considerate de editorul rus de atunci ca indezirabile prin ascutisul lor critic (cu deosebire, cele la adresa revolu?iei, marxismului, socialismului). ?n ceea ce ne prive?te, le-am p?strat ?i pe unele, ?i pe celelalte, ?n schimb nu am dorit – cu rare excep?ii – s? ?nc?rcam selec?ia noastr? cu expozeuri lungite, care oricum variaza idei cunoscute. Amintita edi?ie rus? ne-a servit, mai degrab?, pentru suplimentarea acribiei de care am ?ncercat s? d?m dovada ?nc? din anii ?aptezeci ai secolului trecut. Am urmat aceea?i cale ?i la revederea ?i ?mbun?ta?irea textului pentru prezenta edi?ie, a III-a, finalizat?, dup? al?i cinci ani, prin bun?voin?a Editurii Ideea European?.“ (Ion Iano?i)

Un fascinant atelier de crea?ie unde sunt convocate c?r?ile cele mai importante ap?rute ?n perioada postdecembrist?, meritul acestei monografii fiind acela de a aborda un domeniu marginalizat ?n ultimii ani ?i tratat pe nedrept ca o cenu??reas?. Rostul acestui studiu monografic este acela de a informa lectorul asupra poeziei majore scrise ?n Rom?nia, redeschiz?ndu-i apetitul pentru Poezie. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Ormai Norbert Kossuth Lajos mellett szolgált, s remek meggy?z?képességével ?tezer vadászkatonát állított a szabadságharcba. Gyorsan t?rt el?re, az 1848 júliusában még hadnagyi rangban szolgáló Ormait tíz hónap múlva már ezredessé léptették el?, Kossuth kinevezte a honvéd vadászezredek f?felügyel?jévé. Pár nappal azután, miután visszavonult és lemondott beosztásáról, császári fogságba esett, majd a hadbírósági tárgyalása napján kivégezték.Az egykori ezredes életét és halálát máig legendák ?vezik. Sokan, még a neves t?rténészek is, minden komolyabb utánajárás nélkül nevezték Ormait szélhámosnak. E kiadvány számos ponton tisztázza az Ormaival kapcsolatos félreértéseket, torzításokat, és megpróbál hiteles adatok, valamint eredeti okmányok k?zlésével hozzájárulni pályaívének teljesebb megrajzolásához.

Raporturile dintre cuvinte i confer poemelor sale conotaii metafizice derulate ntr-o muzic enigmatic a linitii i tcerii, fiecare cuvnt scris avnd parc viaa i destinul su (ca n poemele uruguaienei Delmira Agustini), brodnd misterioase asociaii greu de tradus chiar n limba romn, ceea ce m-a determinat s le las s zburde singure, citndu-le deseori pe acelea crora nu le-am gsit corespondentul n dicionarul meu srac n sinonime.Poemele Alinei Beiu-Deliu au o densitate i un dramatism care refuz tiparele obinuite ale feminitii, fiind ncrcate de un lirism convulsiv care explodeaza deseori cu farmecul spontaneitii imediate, alteori cu delicateea i fragilitatea disimulrilor, care printr-un inexplicabil algoritm, dezvluie mai mult dect acoper mesajul poetic, crend o atmosfer grav de filigran incomprehensibil la prima lectur, dar care se limpezete treptat, pe msura repetrii, n toat splendoarea, obligndu-l pe cititor s se ntrebe, n final, dac singurtatea poetei este o simpl izolare sau o form de aprare a libertii sale ctigate prin suferin.“ (Valeriu Cuner)

Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori, monografia ?n cauz? – semnat? de marele c?rturar Ion Iano?i, membru al Academiei Rom?ne – constituind una dintre lucr?rile de v?rf despre uria?ul romancier de la Iasnaia Poliana.

Monumentala monografie dedicat? unuia dintre cei mai mari romancieri ai lumii are avantajul de a sintetiza o bun? parte din bibliografia scris? pe marginea operei uria?ului care a semnat, ?ntre altele, capodopera Crima ?i pedeaps?. Ion Iano?i plaseaz? ?ac?iunea“, firul epic al cercet?rii ?ntreprinse ?n contextul secolului al XIX-lea, astfel ?nc?t eroii vie?ii literare de atunci se contureaz? pregnant, provoc?tor de viu.

Lirica Aurei Christi s-a format i s-a modelat iute, ferm, cu o ndrzneal i o gravitate rar a tonului, mai ales n jurul poeziei de meditaie post-romantic, de la Rilke la vetaieva, de la Blaga la Nichita Stnescu. Necznd prad ispitelor culturale i mondene post-decembriste, ntre care aa-zisul post-modernism romnesc, ce afia cu o anume suficien refuzul valorilor clasice i moderne n favoarea unei lirici descompuse i uneori barbar improvizate sub scuza autenticismului, poeta noastr a uimit critica de specialitate prin ample volute metaforice, calde, ndrznee, abordnd, n cteva volume, printr-o splendid frond, clasicul sonet poetic i dovedind o excelent stpnire a limbii, a mijloacelor specifice, ntr-o liric a meditaiei grave, adnci, exprimat n metafore, n care modernitatea i sensibilitatea secolului se confund, cu vigoare clar, de o marcat originalitate, tumultuos i muzical aproape, ntr-o subtil rezonan eufonic, cu trimiteri, accente i imagini simbolice, cu marele torent al liricii europene de nalt nivel, de la Rimbaud i Baudelaire, la Rilke i Blaga. i, nc odat, la vetaieva i Nichita Stnescu.“ (Nicolae Breban)A scrie cderea apocaliptic nu e uor. E un merit al Aurei Christi faptul de a gsi singura soluie la aceast cdere fatal, dat din pornire: cel care o scrie o i oprete, incitnd rigoarea/ celui din urm frig. Doar un fel de zeu al poeziei, o divinitate descoperit cu greu, contient de destrmarea mitului, poate s impun din nou mitul: instituirea mai viului este cu putin doar datorit morii. nvierea nu e posibil dect datorit ei. Sensul celei mai mari dintre taine se dezleag, astfel, paradoxal, prin rsturnarea negativitii generale a sensului. (...) Descoperirea fcut de poet este c realul nsui are origine poetic (nu real!), prin cderea n emisfera cealalt, de parc Dante nsui ar fi acum reeditat n alt semantic: Ah, calul e fiu al pegailor dintotdeauna. Fiinele existente i au obria n himere, iar realitatea ia fiin din metafor. (...) Alt descoperire poetic: ntreg mitul temporal al omenirii poate fi ranversat. (…) Iat, deci, cum se poate recupera mitul ntr-o epoc n care toat lumea postmodern a visat la demitizare i dez-iluzionare pentru a se apropia de realul ca atare.“ (tefania Mincu)http://aurachristi.ro/

Iat?, ?n cuvintele Aurei Christi, curg?nd abundent, din surse ascunse, fluidul vivifiant al poeziei, s? nu ne temem de retorica majusculelor, al marei Poezii. (Nicolae Balota).Aici totul e grav. Nici ludicul, nici parodicul, nici oboseala contextului postindustrial ?i nici tendin?ele destructurante ale postmodernilor nu au trecere. Modernitatea Aurei Christi e una esen?ial?, organic?, refractar? modelor, n?zuind spre reinterpretarea semnelor ?i universaliilor; ?ntreb?rile pe care ?i le pune ea au fost ?i ale inainta?ilor, iar r?spunsurile transcend achizi?iile, relev?nd evolu?ia con?tiin?ei ?n mers, relev?nd evolu?ia unei creatoare de m?na ?nt?i, cu totul personal?. Scrieri mai noi, Labirintul exilului (2000), Elegii nordice (2002) ?i altele confirma consecven?a cu sine a unei con?tiin?e exemplare. (Constantin Ciopraga)M? auzi tu, oare, ?nstr?inato? Am citit poeziile tale la ceas de sear?, pe o teras?, av?nd ?n fa?? colinele Ierusalimului. Eu nu sunt un bun comentator de poezie, cei care au scris despre poezia ta te-au “prins“ foarte bine, ai for??, un sim? rar al tragicului ?i antene pentru transcenden??, f?r? s? cazi (din fericire) ?n ceea ce se cheam? “poezie religioas?“. E un instinct p?g?n care te fere?te de o excesiva “cre?tinare“ a poeziei chiar ?i ?n Psalmi. (Leon Volovici). (fragment dintr-o scrisoare)E simplu: ?l vad pe Dumnezeu ca pe un partener de dialog, cu care ma cert nu rareori. Citesc adesea serile din Noul Testament mai ales; ei, ?i atunci ?ncepe fierberea... Nu prea merg la biseric? dec?t atunci c?nd simt imperios nevoia – adev?r pentru care Mama de pilda m? ceart? c?teodat?. Duc biserica mea cu mine; a?a pot s? m? rog oriunde, oric?nd. Spre deosebire de Cioran, eu cred ca nu Diavolul a f?cut lumea, ci Dumnezeu; doar c? spre sf?r?itul Facerii a obosit un pic; se ?nt?mpl? ?ntruc?tva c? ?ntr-o proza a lui Rilke, ?n care cele doua m?ini ale Domnului se iau la ?ntrecere ?i se pare ca st?nga profit? de oboseala dreptei... M? ?i ?ntreb uneori, pe urmele lui Unamuno: cine sunt eu s?-i cer socoteala lui Dumnezeu pentru ca lumea ?n care tr?im e a?a cum e? (Are dreptul, oare, o g?nganie s?-?i aroge obr?znicia de a se ciond?ni cu El, cu nimeni altcineva dec?t cu El?!!) ?i tot ca Unamuno, invoc?ndu-l pe Oberman, ?mi r?spund: da, c?ci pentru lume, pentru univers eu sunt nimeni, nu ?nsemn nimic, pentru mine ?ns? sunt totul.Gr?dini austere a stat – da, incredibil – ?n sertarele c?torva edituri circa ?apte ani; ani de izolare atroce, de singur?tate dorit?, iubit?, hulit? ?i, iar ?i iar, iubit?... E un volum publicat dup? o perioada de secet?, c?nd mi se p?rea – p?n? la o neagr? m?nie! – ca nu voi mai scrie niciodat? poezie... Nici cartea de debut n-am a?teptat-o at?tea... secole. E un volum care a circulat pe internet, prietenii trimi??ndu-mi mesaje, scrisori, cronici ad-hoc despre cartea mea de psalmi ?n r?sp?r. (Aura Christi)Faptul c? Gr?dinile austere au trecut prin PC-ul meu mi-a prilejuit o bucurie, o tulburare de zile aurorale. Nu m-am putut ab?ine ?i am citit c?teva poeme. N-am mai putut apoi s-o las din mana. M-a ?nv?luit ?i m-a luat pe sus cutremurata spiritualitate vital? care str?bate versurile. Asta nu mi se ?nt?mpl? prea des, citind poezie contemporan?. (Zoltan Terner)Mignona ?i b?t?ioas?, cheltuind pasionalitate, r?zboinic? ?n pofida fragilit??ii, ?mpr??tiind texte curajoase pe care amicii internau?i nu ezit? a le califica “dinamit? curat?“, sup?r?nd pe mul?i, scriind febril, asum?ndu-?i riscurile Balcaniei (“lin?at?“, pedepsit?, izolat? etc.), Aura Christi, cit?nd “vorbele atroce“ ale iubitului Nietzsche, vrea s? devin? ceea ce este: poet?. (...) Metamorfoza e izbitoare; discursul a devenit sincopat, auster, de o incanta?ie adumbrit?, celebr?nd “via?a de vis“, test?nd – prin “poemele de iubire“ – temele grave (rela?ia cu maestrul, divinitatea, moartea, poezia) pentru a conchide c?, doar povestit?, via?a e tr?it?. Mul?i dintre exege?ii Aurei Christi au subliniat “fulminant? ascensiune“ a poetei. Penetrant?, Aura Christi a avut ?ansa de a fi fost v?zut? ?n mediile bucure?tene. Dar meritele poetei, dincolo de suportul valoric, stau ?i ?n tenacitatea autoconstruc?iei, promov?nd – programatic – “ruptura“. (Adrian Dinu Rachieru)

Poeta, eseista ?i prozatoarea Aura Christi propune o radiografie a vie?ii literare ?i a celor mai interesante c?r?i ap?rute ?n ultimul deceniu literar. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

A ?Védtelen város” elnevezés? irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkeszt?sége. A beérkezett m?vekb?l állt ?ssze ez a válogatás. Kett?s célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségt?l, kortól, minden címkét?l függetlenül, csupán a m?vészetcsinálás ?r?méért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk k?rbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. ?gy teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életb?l merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlél?t?l függ?en. /a szerkeszt?: Sós Dóra/

ADY – Magyar – angol kétnyelv? kiadás – Hungarian-English bilingual edition Kocsi-út az éjszakában Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész elt?r?tt, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész elt?r?tt. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jaj-szó szállna, Félig mély cs?nd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér. Ride in the night How broken’s today the Moon, And how dismal and mute is this night, Today I am how sad and not blithe, How broken’s today the Moon. All the Wholes are broken now, And all the flames flare up in small parts, And all the loves are broken in hearts, All the Wholes are broken now. Bad cart is running with me, As if a cry of pain would there sound, Profound’s the still and partly din’s round, Bad cart is running with me.

Йшов четвертий р?к св?тово? в?йни. Втомлений под?ями генерал-лейтенант рос?йсько? ?мператорсько? арм?? Павло Петрович Скоропадський, нащадок старовинно? старшинсько? фам?л??, ще не знав, що стане гетьманом незалежно? Укра?нсько? Держави. Епоха зм?н, яку самовбивчо наближали революц?онери вс?х мастей, перетворилася на апокал?псис, в?йну вс?х проти вс?х, але Скоропадському стало духу взяти на себе невдячну ношу державного буд?вництва. Спроба зак?нчилася ц?лковитим ? оч?куваним провалом, але окрем? починання гетьмана дотривали до наших дн?в: саме йому Укра?на завдячу?, наприклад, Академ??ю наук. У цих пронизливих спогадах постають буремн? роки революц?? ? громадянсько? в?йни та особиста драма Скоропадського, який за влучними словами Вячеслава Липинського, став укра?нцем, т?льки переставши бути гетьманом. Але, на жаль, було вже п?зно: Укра?ну охопив червоний морок з п?вноч?. Коментар? до видання п?дготували Георг?й Потульницький, Владлена Мара?ва. П?слямова — Ярослава Пеленського, ?горя Гирича та Георг?я Папак?на.

Of all the myths which have come down to us from the East, and of all the creations of Western fancy and belief, the Personality of Evil has had the strongest attraction for the mind of man. The Devil is the greatest enigma that has ever con-fronted the human intelligence. So large a place has Satan taken in our imagination, and we might also say in our heart, that his expulsion therefrom, no matter what philosophy may teach us, must for ever remain an impossibility. As a character in imagi-native literature Lucifer has not his equal in heaven above or on the earth beneath. In contrast to the idea of Good, which is the more exalted in proportion to its freedom from anthropomor-phism, the idea of Evil owes to the presence of this element its chief value as a poetic theme. The discrowned archangel may have been inferior to St. Michael in military tactics, but he cer-tainly is his superior in matters literary. The fair angels—all frankness and goodness—are beyond our comprehension, but the fallen angels, with all their faults and sufferings, are kin to us. There is a legend that the Devil has always had literary aspi-rations. The German theosophist Jacob B?hme relates that when Satan was asked to explain the cause of God’s enmity to him and his consequent downfall, he replied: “I wanted to be an author.” Whether or not the Devil has ever written anything over his own signature, he has certainly helped others compose their greatest works. It is a significant fact that the greatest im-aginations have discerned an attraction in Diabolus. What would the world’s literature be if from it we eliminated Dante’s Divine Comedy, Calderón’s Marvellous Magician, Milton’s Paradise Lost, Goethe’s Faust, Byron’s Cain, Vigny’s Eloa, and Lermon-tov’s Demon? Sorry indeed would have been the plight of litera-ture without a judicious admixture of the Diabolical. Without the Devil there would simply be no literature, because without his intervention there would be no plot, and without a plot the story of the world would lose its interest. Even now, when the belief in the Devil has gone out of fashion, and when the very mention of his name, far from causing men to cross themselves, brings a smile to their faces, Satan has continued to be a puissant personage in the realm of letters. As a matter of fact, Beelzebub has perhaps received his greatest elaboration at the hands of writers who believed in him just as little as Shake-speare did in the ghost of Hamlet’s father.

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

C?t?lin-Mihai ?tefan a reu?it s? scrie o carte tulbur?toare despre avatarurile unei identit??i ?n curs de revelare. Poemele sale, imagini fulgurante ale memoriei, sunt ofrande aduse unui timp deja tr?it, mici lumi disp?rute care ??i cer dumicatul de p?ine ?i linguri?a de vin. Ce am fi f?r? amintiri, ce ar fi amintirile f?r? noi cei de acum... Puzzle-ul acestor ?istorii“ personale prinde contur abia dup? ce lucrurile nespuse ?ncep s? se acumuleze ?i s? fie la fel de prezente ca ?i acelea rostite cu ap?sare. Dup? un debut onorabil Muza avatarului (2005), C?t?lin-Mihai ?tefan revine ?n poezie cu un volum c?t se poate de conving?tor, al?tur?ndu-se astfel, celor mai buni poe?i ai celui de-al doilea val dou?miist. (?erban Axinte)Apaosuri este volumul de poeme care te contamineaz? cu mult? candoare, cu un limbaj care te oblig? s? te copil?re?ti p?n? acolo, ?nc?t s? con?tientizezi c? de fapt fiecare etap? a vie?ii nu are s? ?nsemne dec?t ?nc? un pas de ?otron. Poetul divulg?, ?ntr-o manier? inedit?, aromele ?i energiile copil?riei postsocialiste. Altfel spus, Apaosuri este volumul unor holograme lirice pe care poetul, inspirat, ni le aduce ?n acest postmodernism natural-robotizat. Cred c? prin acest volum autorul ??i c??tig?, la propriu, locul binemeritat ?n peisajul poeziei 2000+. (Paul Gorban)

The girl had been an orphan from childhood, and Rowland Trowbridge had been almost as a father to her. Avice loved him and watched over him as a daughter; at least, that had been the case until lately. A few weeks since, Mr. Trowbridge had succumbed to the rather florid charms of Mrs. Black, his housekeeper, and told Avice he would marry her in a month. Though greatly surprised and not greatly pleased, Avice had accepted the situation and treated the housekeeper with the same pleasant courtesy she had always shown her. The two “got along” as the phrase is, though their natures were not in many ways congenial. Avice remained at the window till she saw at last Leslie Hoyt’s tall form approaching. She ran to open the door herself. “Oh, Judge Hoyt,” she cried, “Uncle hasn’t come yet! There must be something wrong! What can we do” THE MARK OF CAINBY CAROLYN WELLS AUTHOR OF “A CHAIN OF EVIDENCE,” “THE GOLD BAG,” “THE WHITE ALLEY,” ETC.WITH A FRONTISPIECE IN COLOR BY GAYLE HOSKINS

Tomica Bajsi? pripada onoj skupini pisaca koja doista slavi ?ivot i razliku. Bajsi? zna da je svaki ljudski ?ivot neponovljiv. Pripada onoj izumiru?oj vrsti ljudi koja ne ?eka da svijet stigne na ekran, nego ima hrabrosti suo?iti se sa svim ?ivotnim izazovima – od najuzvi?enijih radosti do najdublje patnje.Tomica Bajsi? jedan je od rijetkih lovaca na metafore i zna?enja jer savr?eno dobro zna da negdje ipak postoji to?ka u kojoj jezik, osobito onaj pjesni?ki, jo? uvijek ima razloga postojati. Jer, mo?da negdje postoji i ona kristalna kocka vedrine o kojoj je pjevao Tin Ujevi?. Ako se i danas krije negdje u prostorima suvremene hrvatske knji?evnosti, onda je posjeduje Tomica Bajsi?. I dijeli je s nama bez ikakvoga zazora i sebi?nosti. Kako je mo?e imati netko tko je doista vidio nevidljivo more iskona? Pa i ono u kojemu ?uvamo sebe od sebe samih: to na?e nevidljivo more, sunce, sol, valovi, plime, oseke i jedno jedro, kada smo pomislili da vi?e nigdje nikoga nema.