E textul pe baza cruia am fcut spectacolul Habemus bebe, n primvara lui 2014, mpreun cu soul meu, regizorul Robert Blan. Iniial nu-l voiam publicat, apoi m-am rzgndit, publicarea i d o via textului pe care scena nu i-o poate da (i invers cred c e la fel de valabil). Non Stress Test va fi un poem mai lung, pe o tem care nu a fost i nici nu este la mod: maternitatea. E nsoit i de un set de fotografii, sper s fie o carte mito. i de data asta m-am jucat cu limitele genului: o variant a textului a aprut deja n traducere (n bulgar i n maghiar) ca text de teatru”. (Elena Vldreanu)

n lucrarea sa, care a ctigat premiul Pulitzer n 1981, Robert K. Massie prezint detaliat viaa acestui captivant personaj istoric i evideniaz evenimentele cruciale care au transformat un biat ntr-o legend, inclusiv cltoriile sale incognito prin Europa, curiozitatea sa de nepotolit fa de obiceiurile occidentale, obsesia pentru mare i constituirea mreei flote ruseti, modul n care a creat o armat de nenvins i relaiile sale cu cei pe care i-a iubit cel mai mult: Ecaterina, iubita sa tandr, i Menikov, prinul fermector i lipsit de scrupule care a ajuns la putere prin intermediul prieteniei cu Petru. Un loc special n carte l ocup relaia dificil a lui Petru cu fiul su Aleksei, care a fost judecat i condamnat la moarte n 1718. Autorul nu neglijeaz nici viaa politic, social, cultural i religioas din Rusia pe parcursul jumtii secunde a secolului al XVII-lea i primei pri a secolului al XVIII-lea. Astfel, Massie i conduce cititorii n lumea ruseasc medieval i premodern schimbat iremediabil, uneori n mod violent, de reformele iniiate de monarhul autocrat Petru cel Mare. Fie c sunt schimbri care au afectat n primul rnd individul, precum obligativitatea tierii brbilor, sau iniiative care au vizat consolidarea forei statului, de exemplu, nfiinarea marinei ruseti i a Sankt-Petersburgului, reorganizarea administrativ inspirat de modelul occidental, toate acestea au transformat Rusia medieval ntr-un stat modern. n acelai timp, multe dintre reformele din timpul lui Petru au avut o influen ndelungat asupra societii ruseti. Cartea lui Massie nu ofer doar o perspectiv intern a societii ruseti, ci urmrete i aciunile lui Petru n planul politicii externe, la nivel european sau chiar global. Astfel, dou dintre cele cinci seciuni ale lucrrii se ocup de relaiile Rusiei cu celelalte state europene. Poate cel mai important conflict din timpul domniei lui Petru a fost cel mpotriva Suediei. n urma Marelui Rzboi Nordic (1700-1721), Rusia a obinut o serie de teritorii (Estonia, Livonia i Ingria). Totodat, deznodmntul acestui lung rzboi a nsemnat i ascensiunea Rusiei la rangul de putere continental. Pe plan militar, ns, domnia lui Petru nu a fost scutit de eecuri. Campania arului din Moldova, pornit mpotriva Imperiului Otoman, s-a terminat prin nfrngerea de la Stnileti (1711). Nu de puine ori, autorul american i aduce n prim-plan pe actorii politici importani din Europa sfritului secolului al XVIII-lea i nceputului secolului al XVIII-lea. Regi, comandani militari, nobili, toi sunt prezentai cititorilor, care pot astfel nelege mai bine aciunile sau atitudinile lor. arul Aleksei, tatl lui Petru, Ludovic al XIV-lea, Wilhelm de Orania, Carol al XII-lea, Augustus de Saxonia, ducele de Marlborough, prinul Eugeniu de Savoia sau feldmarealul Rehnskild se numr printre figurile ilustre descrise de Massie. De regul, atunci cnd analizeaz anumite perioade, istoricii pun accentul pe rolul proceselor i al fenomenelor de lung durat, lsnd cumva n umbr personalitile excepionale. Tocmai pentru a sugera impactul lui Petru cel Mare asupra istoriei Rusiei, n special, putem face apel la istoria contrafactual i s ne ntrebm: Cum ar fi artat Rusia contemporan dac n-ar fi existat Petru cel Mare

Cum ?i-au crescut regii britanici copiii din 1066 p?n? ?n prezent Lumea ?ntreag? a fost uimit? c?nd Prin?esa Diana s-a dovedit a fi o mam? bun? ?i afectuoas?. Ea a constituit o excep?ie: Familia Regal? a Marii Britanii este cunoscut? mai cur?nd pentru rela?iile reci ?i chiar tensionate dintre genera?iile de p?rin?i ?i copii. ?nc? din vremea Reginei Victoria ?i a Regelui George al VI-lea, p?rin?ii ?i-au exprimat ?n mod f??i? dezam?girea fa?? de mo?tenitori. David Cohen folose?te materiale noi ?i documente descoperite recent, ce dateaz? ?nc? din vremea dinastiei Tudor, ?i realizeaz? ?n Educa?ia regal? o combina?ie captivant? ?ntre istorie ?i telenovel?. ?O bog??ie de anecdote – de la lec?iile de scrim? p?n? la faptul c? Prin?ul Charles a avut valet de la v?rsta de trei ani.“

Alexandru Sf?rlea arat? ?ntr-o recent? recenzie a versiunii tip?rite a c?r?ii 101 poeme: ?[...] S? mai spun c? unii ?i al?ii s-au ?inspirat? din texte ale lui Vasile Poenaru pentru a-?i etala ?prospe?imile? propriilor crea?ii, ?n vreme ce acest excelent poet st?tea ?pitit? sub obrocul impasibilit??ii ?i ignor?rii tenace a criticilor?Pentru c?, ?n via?a noastr? literar?, am ajuns s? cred c? asemenea practici sunt uzitate cu... sistem?, ca s? zic a?a, pentru ca lipsi?ii de har ?i inspira?ie, proteja?ii ?i coteri?tii s?-?i ?edifice? constructele de chirpici lingvistic, cu o jalnic? ?i penibil? non?alan??, cu un tupeu de-a dreptul incalificabil!Se vorbe?te cu asiduitate ?n presa literar? despre c?r?i ale unor a?a-zi?i nou?zeci?ti sau dou?mii?ti lipsite de semnifica?ii, sens ?i substan?ialitate poetic? ?i care pur ?i simplu bat apa-n piu? ?i nu spun nimic dec?t, poate, celor ce nu vor s? aud? nimic, adul?nd – ?ntr-un nefericit paradox – nevolniciile , nonsensurile ?i vacuitatea, ?n timp ce sunt ignorate cu cerbicie c?r?i valoroase ale unor autentici poe?i, precum Vasile Poenaru. Iat? , ?nc? un elocvent fragment poenaristic: ?Mergeam pe str?zi de lung? diminea??/ Cu p?inea mea de poezie sub bra?,/ Mergeam pe str?zi de lung? diminea??/ ?i m? ardeau de foame ochii min?ii/ Mergeam pe str?zi de lung? diminea??/ Tot forfoteau p?rerile sub pietre/ Din loc ?n loc o balt? de adverbe/ Ca p?s?rile clocotitor ardeau/ Spre vie?i izvor?toare-n alte trupuri/ Mergeam pe str?zi de lung? diminea??/ ?i nu se mai cr?pa odat’ de ziu? / ?i m? ardeau de foame ochii min?ii/ ?i-am ?nceput s?-mi rod ?nt?i din unghii/ Apoi din os din inim? din creier/ Mergeam pe str?zi de lung? diminea?? (...)? (R?sfirare). Sau, ?nc?, ni?te versuri de-a dreptul subversive – s? nu uit?m c? volumul din care citez a ap?rut ?n 1984 – care, poate c? fie ?i numai acestea, ar fi trebuit s?-i r?m?n? precum o aur? de zv?cnire iconoclast?, de nu protestatar?, poetului Vasile Poenaru: ?(...) Ora?ul ?n care m-ai ademenit/ E o sonat? a mor?ii/ ?n care doar miezul vie?ii trozne?te,/ Toat? noaptea am s? ard de frig ?n avanscen?/ C-un dirijor mai lent ca o statuie (...)??n fine, ce pot s? mai spun dec?t c? – ?n acest areal literar rom?nesc care seam?n? izbitor cu cel politicesc – poetul Vasile Poenaru este un mare nedrept??it, pe care cititorii one?ti, dac? ar ajunge, sau ar vrea s? ?i citeasc? volumele de poezie, l-ar pre?ui la adev?rata sa valoare...“

Cafeaua fierbinte coboar i urc n acelai timp, ceaca se umple, pereii rotunzi se nclzesc, Tante Dante (din prun) simte cldura i se trezete, Nea Tza simte n nri aburul cafelei i deschide ochii, midiile snt deja fierbini, Tante Dante ateapt cuminte, n prun, s fie servit. De ani de zile, n fiecare diminea, mblnzitorul privete amuzat cum cafeaua fierbinte readuce la via imaginea inscripionat pe ceaca de cafea, mblnzitorul privete cum, simind cldura cafelei, Tante Dante i Nea Tza ncep s se mite de fiecare dat dup acelai scenariu, adresndu-i din fotografia aceea fierbinte aceleai cuvinte, de ani i ani de zile:— Bun dimineaa, Tante Dante!— Bune midii, Nea Tza!“

Cartea reprezint? o minimonografie spectaculoas? despre proza, publicistica ?i poezia unuia dintre cei mai mari poe?i interbelici, Tudor Arghezi. M.V. Buciu are un instrumentar critic adus la zi, ca ?i bibliografia de altfel, aten?ia exegetului fiind focalizat? asupra operei acestui mare scriitor, contestat vehement ?n perioada post-decembrist?. ?n esen??, monografia lui M.V. Buciu, constituie o temeinic? tentativ? de rea?ezare a lui Tudor Arghezi ?n actualitatea literar?, readuc?nd ?n discu?ie, dar nu mai pu?in ?n actualitate, complexitatea personalit??ii argheziene, un urma? al poetului na?ional, Mihai Eminescu.

nainte de orice altceva, Poezia de la Gndirea este o carte despre slbiciunea conceptelor. Ce mai definesc azi cuvinte precum tradiionalism sau modernism ntre rzboaie, termenii au polarizat probabil toate disputele, nelsnd n stare de neutralitate aproape nimic. Nu-i vorba, nu ideologiile fac literatura. Iar cnd este vorba despre poezie, lucrurile sunt cu atat mai complicate. Or, privind napoi cu suspiciune, Mircea A. Diaconu realizeaz nu doar o descriere comparativa a principalelor constante ale poeziei de la Gndirea, ci si o anatomie – sceptic mcar – a conceptelor n disputa lor cu realitatea de fapt. Criticii conceptelor – dublate de o ncercare de refundamentare a lor – i rspunde o analiz minuioas, fr parti-pris-uri, a realitii de fapt. n distana aceasta, dintre concept i realitate, ptrunde ochiul deopotriv al istoricului i al criticului literar. Iar ceea ce rezult nu mai este o sum de adevruri apodictice, ci o proiecie hermeneutic fundamentat interogativ.

Volumul reprezint? punctul de finalizare a unor preocup?ri anterioare ale autorului, afirmat ?n c?mpul semioticii ?i al stilisticii prin studii ?i eseuri dedicate cu prec?dere poeziei rom?ne?ti de-a lungul evolu?iei ei. F?r? a-i ignora pe creatorii medii, importan?i pentru c? dau expresie continuit??ii, el ?i-a propus s? explice, cu mijloacele puse la dispozitie de progresul ?nregistrat de disciplinele umaniste ?n ultima jum?tate de secol, ?misterul“ care transforma limba ?n opera. Sunt discuta?i marii poe?i na?ionali, de la Mihai Eminescu la Nichita St?nescu, relev?ndu-i-se fiec?ruia specificitatea, a?a cum se deta?eaz? ea pe fundalul unor constante care definesc ?ns??i esen?a poeticit??ii.

Pornind de la Ioana Em. Petrescu, studiul propus urm?re?te s? probeze cu arsenalul criticii de descenden?? fenomenologic?, mereu actualizat?, o teorie referitoare la asumarea eminescianismului de c?tre cei mai importan?i poe?i ai secolului trecut. Actualitatea lui Eminescu se dovede?te astfel ?i prin ve?nica recitire ?i asumare a poeziei sale de c?tre poe?i precum Bacovia, Blaga, Barbu, Arghezi, Labi?, Nichita St?nescu. Aceast? prezen?? eminescian?, asumat? teoretic (vezi Blaga) sau topit? ?n profunzimile textelor poetice (vezi Labi? sau Nichita St?nescu), sus?ine valabilitatea canonului eminescian. Eminescu este astfel inactual doar dac? privim o parte ?nsemnat? a poeziei actuale, prea ancorat? ?ntr-o realitate golit? de semnifica?ie, o poezie s?r?cit? de profunzimea transfigurat? a Creatorului. (In)actualitatea lui Eminescu probeaz? astfel doar tragic? noastr? inactualitate./ – Florin Oprescu

ntre crile de poezie ale autoarei, Inima ca un pumn de boxeur este una dintre cele mai interesante deveniri“, una dintre multiplele sale viei“ artistice. Prima via a acestei cri a nceput n 1982 prin publicarea volumului la Editura Cartea Romneasc, constituind mpreun cu Scrisori neexpediate i Opinii despre durere revenirea n literatur a Norei Iuga dup aproape un deceniu n care poeta a avut interdicie de publicare. (Cezar Gheorghe)

Nu ?tiu c?nd au trecut 15 ani. ?n mai 2000 nu m-am g?ndit o clip? unde voi fi peste 15 ani, ?tiam c? voi face acest ziar, dac? m? va ?ine Dumnezeu ?n via??, ?nc? un an, doi, zece, dar nu m-am v?zut o clip? m?car peste un num?r at?t de mare de ani. Pentru o publica?ie, de orice fel, 15 ani ?nseamn? enorm, aproape istorie, mai ales c?nd traverseaz? vremuri de criz?, cu fluctua?ii economice uria?e, cu schimb?ri politice care pot pune cap?t ?i celui mai minunat proiect.

T?bb mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülr?l néznek, aligha észlelnek kül?n?sebb változást. De nekem már csak k?d?sen rémlik egy n?, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségt?l, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és bek?lt?ztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a k?ltséges biztosítások t?bbségét?l, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan el?fizetésekt?l, és egy lényegesen egyszer?bb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenb?l csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a s?tétben. Vagy ücs?rg?k a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az ?ton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a k?rnyezetemben él?ket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak t?nik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek t?bbet értük, mint hogy elmondom a magam t?rténetét, amely így kezd?dik: van esély! Csak a békességnek el?bb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegz?dések, el?ítéletek foglalják a helyet, addig a cs?nd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, cs?ndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

Jurnalul de fa?? este relatarea captivant? a expedi?iei lui Fridtjof Nansen c?tre Polul Nord. Autorul alterneaz? observa?iile ?tiin?ifice ?i notele de jurnal cu fotografii ?i desene, dar ?i cu ?nregistrarea celor mai profunde tr?iri care l-au b?ntuit pe t?n?rul explorator pe t?r?murile temute ale Nordului ?nghe?at. Dup? ce primul volum a prezentat ?nceputul expedi?iei ?i aventurile navei Fram, cel de-al doilea volum descrie palpitanta c?l?torie de cincisprezece luni cu s?niile, ?ntreprins? de Friedtjof Nansen ?i de locotenentul Johansen. Ace?tia au pornit la drum pe un teren necunoscut, ajung?nd mai aproape de Polul Nord dec?t orice explorator de p?n? atunci. Istorisirea aventurilor lor se ?ncheie cu deriva navei Fram ?i revenirea ?n Norvegia, ?n august 1896.

Az idén 80 éves Fenákel Judit élete Hitler diadala idején kezd?d?tt, magában foglalta a második világháborút, a munkatáborba deportálást, munkaszolgálatos édesapja meggyilkolását, rokonai elvesztését. Aztán átélte egy másik diktatúra felépülését, ami egy újabb hatalom természetével ismertette meg. K?zben megírt huszonhat k?nyvet, regényeket, novellákat, hangjátékokat, nem támogatták, legfeljebb megt?rték, így maradt gyalogíró mindvégig. Ahogy magáról írja akkor botrányos K-vonal cím? novellájában, amiért Szegedr?l szerencséjére Pestig kellett futnia.A csalódásukban benne van a rangom, a helyem a világban, ott leghátul a slapajok k?z?tt, a szaladjide, viddarrább osztályban. Hogy akárki, akármelyik vastag nyakú a kett?s tokája f?l?tt, kilencven kilója toronymagasából megfenyegessen az ujjával, no-no, elvtársn?, jólesz vigyázni, majd elkapjuk a frakkját!?gy élte, éli ma is íróiéletét, diktatúrából diktatúrába bukdácsolva parancsuralmi nagyurak és konjunktúra szolgáik sokaságában azzal a meggy?z?déssel, hogy így is lehet élni. Nem nagyon kényelmes, de kibírható.?Az elhallgatás legjobb regényeinek egyike, egy fiatal n? útjáról szól a reményt?l az elhallgatásig.Ez a k?nyv t?bb mint harminc éve jelent meg el?sz?r. ?jra olvasva Salamon király b?lcsessége jut róla eszembe: Az van, ami volt, az lesz, ami van. Minden megváltozott azóta, és nem változott semmi.?Fenákel Judit

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

A címül használt okirat évtizedekig titkosnak min?sült, olyan fontos államtitkokat tartalmazott, mint a személy neve, születési dátuma és a seregben izzadságszagúan elért magas rendfokozat. Ma már lehet, hogy meg sem találnám egy-két félórás keresés után sem. Az utolsó komoly lehet?ség ez az id?pont arra, hogy hajdani keserves, a Magyar Néphadsereg katonájaként 1957 és 1959 k?z?tt szerzett élményeimet felelevenítsem, k?zkinccsé tegyem.Keserves volt, de mégis. A férfivé válás, k?z?sségi magatartás, némely esetben a higiéniai szabályok elsajátítása volt az ellentétel. Fiatalok voltunk, emlékeinket magunkba zártuk, most azonban kikívánkoznak.

O que poderá talvez deixar mais intrigado o leitor que pela primeira vez se depare com o título Travessias pela Literatura Portuguesa: estudos críticos de Saramago a Vieira é a aparente anomalia na disposi??o dos nomes que aparecem em subtítulo: de Saramago a Vieira. N?o faria mais lógica de Vieira a Saramago? No entanto, quando percorremos o conjunto de oito artigos que comp?em este volume, compreendemos que eles n?o est?o dispostos por ordem cronológica.

Márton László új regénye, A mi kis k?ztársaságunk a t?kéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott él? agrárproletárok létrehozták a saját kis k?ztársaságukat. A regényben a t?rténelmi tények és az írói képzelet t?rténetei keverednek – a keser? szatírában tegnapi-mai ?nmagunkra ismerhetünk és saját kisszer?ségünk?n nevethetünk.

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc krül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt krülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elszr terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az sszes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldtt minket, anyámat és az sszes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.” Emlékirat, naplótredékek és a feleségéhez írt levelek egy ktetben. A külnleges sszeállítás elszr jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, mikzben egy kusza keletkezéstrténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szvegét elszr Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta kzre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit lekzli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Kzben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést A válasz egyszer: A jelen ktetben, amelyik tartalmazza mindkét szvegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.