Az ?kút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor k?nyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a k?zelébe sem volt szabad mennie.Szabó Magda feln?ttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szerepl?it, legf?képpen szüleit. ?Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismer?s és csupa rejtély, hétk?znapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényh?sként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gy?t?rte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az ?kút az életr?l szól: állatokról és képekr?l, hitr?l és m?vészetr?l, háborúról és hazáról, szerelemr?l és halálról. A megejt? bájjal és humorral átsz?tt t?rténetekb?l egy titokzatos és csodálatos múlt sokszín?, eleven képe áll ?ssze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és m?vészetének megértéséhez.

Sz?cs Iza okos, modern n?, lelkiismeretes orvos – és odaadó gyermek. Mindent megad ?zvegyen maradt anyjának, felk?lt?zteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Sz?csnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: ?nmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a t?r?dést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírk?vét felállítandó Sz?csné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy k?d?s, ?szi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya t?rténete, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ? maga jelent.

Ezek a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek ?sszecsapni. Szürke hétk?znapokban k?nnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen j?nnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzr?l, egészségr?l, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemel? gondolat segíthet felfedezni a benned rejl? er?t, a kiaknázatlan er?forrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! M?nich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Meger?sít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.

Megfizethetetlen cím? k?nyvében Robert K. Wittman, az FBI M?kincsvédelmi Egységének alapítója el?sz?r rántja le a leplet figyelemre méltó karrierjér?l, A Thomas Crown-üggyel verseng?, ám a valós életben is megt?rtént nemzetk?zi thrillert kínálva. A The Wall Street Journal ?él? legendának” nevezte. A The London Times szerint ? ?a világ leghíresebb m?kincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen m?kincsek és régiségek visszaszerzése m?g?tt rejl? t?rténetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügyn?kként általában fegyvertelenül szeg?d?tt m?kincstolvajok, csalók és feketepiaci keresked?k nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. K?rbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külf?ldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott m?kincstolvajok és csalók k?z?tt van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett b?n?z? és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészr?l, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecsl?, aki háborús h?s?k leszármazottjaitól lopta el azok családi ?r?kségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman t?bb száz millió dollár érték? m?kincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eld?nteni, hogy mi ér t?bbet: egy Rembrandt-?narckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkett? megfizethetetlen.

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. ?znak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.?Isten Igéje elavult, az ?rd?g nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy ?ld meg. ?s a parancs megfert?zte a világot.??gy valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ?rd?g?t kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.Er?teljes, szuggesztív, remek Mengele-regény. - F?ldes Anna, ?let és IrodalomEgyszer? eszk?z?kkel, vaslogikával építkez? regény. - Berkes Erzsébet, Múlt és J?v?Kivételesen becses és szép k?nyv. - Vári Gy?rgyMik?zben olvastam, nem ment ki a fejemb?l, hogy Auschwitzra az els? atombomba válaszolt, így hát[] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész F?ld Auschwitzcá alakítható át. - E?rsi István ?

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

Jedan od najve?ih poznavatelja hrvatske knji?evnosti Tvrtko Zane, poznatiji pod pseudonimom Branimir Donat, u svojem je prou?avanju hrvatske knji?evne ba?tine duljem od pola stolje?a objavio veliki broj tekstova i knjiga, a broj kartica koje je napisao jednak je njegovu znanju, koje mo?emo zvati enciklopedijskim. Iz goleme ostav?tine na?eg jedinog i najve?eg poznavatelja brojnih, ?esto zaboravljenih autora, ali jednako tako i velikan? knji?evnosti, urednik Goran Rem izabrao je one mo?da najva?nije tekstove. Druga knjiga iz serije Prakseologija hrvatske knji?evnosti posve?ena je modernosti i modernizmu. U njoj su izabrani tekstovi koji se bave autorima 20. stolje?a, simbolizmom, secesijom, dadizmom, eksprezionizmom, ali i - kola?ima, a uz tekstove o djelu hrvatskih autora, Krle?e, Mato?a, Cesarca, Nazora, Kamova i mnogih drugih, u ovaj je svezak uvr?ten i esej o Franzu Kafki. Zajedno s jo? tri sveska izabranih djela Branimira Donata ova ?e knjiga dati maleni uvid u ?irinu tema kojima se Tvrtko Zane bavio.

31 interjú két k?tetben a 13. kerület híres lakosaival Sztankay Istvántól Schweitzer Józsefen és Beke Katán át Spiró Gy?rgyig. ?letinterjúk: ?dám Gy?rgy agykutató, Antalóczy Attila népm?vel?, Arató Gy?rgy építész, Arató István fest?, Bánffy Gy?rgy színész, Bánki ?rpád f?szerkeszt?, Baranyi Ferenc k?lt?-m?fordító, Beke Kata oktatáspolitikus, Csáji Attila fest?, Hegyi Gyula EU-képvisel?, Kéri László politikai kommentátor, Léner Péter rendez?, Lendvay Kamilló zeneszerz?-karmester, Mester ?kos újságíró, Nemeskürty István irodalomt?rténész, Ormos Mária t?rténész, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Pet? Iván politikus, Petschnig Mária Zita k?zgazdász, Popper Péter valláspszichológus, Rajk László építész, Schweitzer József f?rabbi, Spiró Gy?rgy író, Szávai János író-m?fordító, Szabó István filmrendez?, Szathmáry István idegorvos, Szelényi Iván szociológus, Sztankay István színész, Tóth József politikus, Vámos Tibor mérn?k, Vigyázó Miklós kanonok.

Vallomás csajozásról, rapháborúról, és magyar focivalóságról. "Curtis vagyok, az újpesti huligán, aki ?k?llel üti a n?ket, pénzért veszi a nézettséget és a hírnév reményében az utcagyerek stílust is hajlandó eldobni. Jól tudom, sokan ezt gondolják rólam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a legt?bben csak irigyek a sikereimre, mások féltékenyek rám, mert a csajuk engem akar - vagy már le is csaptam a kezükr?l... Nekem viszont tiszta a lelkiismeretem, istenfél? ember vagyok, akit az imádott anyukája tart r?vid pórázon. Csak hát nincs k?nny? dolga velem: iskoláskoromban a rend?rségr?l szedtek ?ssze, mert egyedül szembe szálltam és téglákkal dobáltam meg egy busznyi kispesti drukkert; és azt is a családomnak k?sz?nhetem, hogy édesapám halála után a bátyám nyakon csípett, s elindította az újpesti focikarrierem. Jóllehet, engem maga alá temetett a mocskos magyar futballk?zeg és egy máig az NB I-ben edz?sk?d? szarházi megutáltatta velem a játékot, azt sem én, sem a Fradi-tábor nem felejti el soha, hogy egy "K?sz?n?m Istenem, hogy nem vagyok fradista" feliratú pólóban ünnepeltem a kecskeméti bajnoki címet az ?ll?i úti pályán. Labdarúgónak készültem, de rapperként ismert meg az ország és nem tagadom, minden pillanatát kiélvezem és kihasználom a zenélésnek: a klubtulajok komoly pénzt fizetnek, hogy náluk csináljak bulit, és míg a korombeli srácok prostikat vesznek, engem a csajok ráncigálnak az ágyba. De még mindig érnek meglepetések... T?led kérte már anyuka, hogy a szeme el?tt tedd magadévá a lányát? Vagy téged utaztatott már ki külf?ldre n? csak azért, hogy veled t?lts?n néhány éjszakát? Na, ugye! Curtis, az utca álma."

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

Da. E despre mine. E despre tine. E despre noi. Din toate p?r?ile ?i toate direc?iile. Despre falimentul moral ?i trezirea spiritului. Despre cum e s? ui?i ?i c?t de bine e s? ??i reaminte?ti. (Beatrice, activist) Un volum de poezii despre poezia ?i nepoezia vie?ii. Mai degrab? despre ce omoar? poezia vie?ii. De citit dac? sunte?i odihni?i ?i cu chef de introspec?ie. Aten?ie, poate s? doar?. (Mihaela, manager) Am frunz?rit-o cu trufia c? nu e despre mine. Am citit-o cu teama c? ar putea fi despre mine. Am recitit-o cu ambi?ia s? nu devin? despre mine. (Ioana, manager formare) Am deschis cartea, am r?sfoit, am citit. Apoi am ?nchis Outlook-ul ?i m-am g?ndit la lucruri simple: prieteni, muzic?, sine. (Andrei, copywriter) Am avut permanent senza?ia c? navighez pe valuri, fel de fel de valuri, valuri peste valuri de via??, valuri cu gloata mijlocie, prins? ?n caden?a asta a noastr?, modern? ?i golit? de rost personal. (Carmen, strategic planner) O oglind? care reflect? ?n cuvinte propria via?? – care via??? – multiplicat? ?n mii de alte trupuri, care tr?iesc aceea?i nesf?r?it? ?zi a c?rti?ei“. (Sylvia, marketing manager) Mi-a transmis impresia de oper? rock, sau, m? rog, cum s-ar putea numi a?a ceva pe muzic? de Parov Stelar, Nicholas Jarr ?i al?ii mai de acum. (?tefan, student) ?Auzi, de ce nu scrie nimeni poezie despre corporati?ti?“ m-a ?ntrebat un prieten acum vreo cinci ani. La vremea aceea am pufnit ?n r?s de mi-a dat ?pri?ul pe nas, dar, anul trecut, mi-am dat seama c? se poate. Tocmai terminasem Saga – bilete la clasa din mijloc, un poem epic, ironic ?i ?ntins pe vreo 30 de pagini. Despre iubirea dintre doi corporati?ti, desp?r?i?i ?n adolescen?? ?i reg?si?i la disperare, pe la 30 de ani ?i ceva, cu ocazia unui infarct. L-am rugat pe Paul Hitter, ale c?rui desene cu miz? social? ?i tu?e cinice m? atr?geau demult, s? ilustreze c?teva scene din istoria celor doi eroi ai poemului. Au ie?it 7 desene care nu doar ajut? textul, ci duc povestea mai departe, o cresc ?i o dezvolt?. Din vagonul de accelerat Timi?oara-Bucure?ti p?n? pe malul m?rii, Paul a transcris vizual o hart? a nelini?tilor, fricilor, la?it??ilor ?i speran?elor unei genera?ii care a ?mb?tr?nit ?nainte de vreme, dar care ?nc? sper? la evadare. Saga – bilete la clasa din mijloc este o carte-album despre noi ?i despre voi, despre cei ce umplu sta?ia Pipera la 7 diminea?? ?i despre cei care r?d de ei ?ntorc?ndu-se din club, despre cei adu?i la nebunie de creditul ipotecar ?i cei ?ntor?i victorio?i ?i ar?i din Goa sau de la festivaluri. Este poezie pentru c? sunte?i poezie, este scris? pentru c? trebuia scris? ?i este desenat? ca s? nu mai existe niciun dubiu.“ (T?u?ance)

volumul al III-lea dintr-un interviu de un cristian Trilogia lui Ion Cucu este, deopotriv?, o construc?ie editorial? ?i o demonstra?ie personal?. Ion Cucu nu e, cum s-a crezut, doar un fotograf, iar opera lui cap?t? o cu totul alt? dimensiune dac? iese din tiparul unui album oarecare sau al unei expozi?ii, fie ea ?i permanent?. Interviul ?i portretele spun mai mult dec?t povestea unor fotografii – ?mpreun?, acestea dezv?luie talentul, for?a, patimile ?i d?ruirea fotografului celor zece pre?edin?i. Ai Uniunii Scriitorilor. Pentru c? prin aceast? institu?ie s-a legitimat ?i se reg?se?te, ca artist fotograf, scriitorul Ion Cucu. Trilogia s-a sf?r?it, de-acum urmeaz? Istoria. (un cristian)

G?LV?LGYI J?NOS k?tetében az olvasó átfogó képet kaphat a népszer? komikus színész egész életpályájáról, a gyerekkori indíttatásoktól kezdve a sorsfordító Ki mit tud?-on át egészen a jelent?sebb színpadi alakításokig és a paródiák kulisszatitkaiig. Gálv?lgyi k?nyve egyben f?hajtás a nagy mesterek és példaképek el?tt is. T?lük idézünk most: ?Egy jó whisky, egy finom szivar és ez a k?nyv. Mi kellhet még?” Winston Churchill ??n a hazám szolgálatáért adtam fel a színészetet. Gálv?lgyi színészként szolgálja hazáját. Ha ide születik, ma ? lenne az Egyesült ?llamok eln?ke.” Ronald Reagan ?Amikor esténként forgatók?nyvet írtam és elfáradtam, letettem a tollat. Ezt a k?nyvet nem tudtam letenni.” Charlie Chaplin ?Elfogulatlanul mondom: a Rómeó és Júlia, az Othello és a Sok h?hó semmiért után a legjobb k?nyv, amit valaha olvastam. William Shakespeare ?Gálv?lgyi egy arany ember.” Jókai Mór ?El?ítéletekkel vettem kezembe ezt a k?nyvet. Aztán mosolyogtam, majd kacagtam.” Teréz anya ?Most sajnálom igazán, hogy Kennedyt ismertem, de Gálv?lgyit sajnos nem.” Marilyn Monroe ?Aki ezt a k?nyvet nem olvassa, legyen az az ? tragédiája.” Madách Imre ?Nem tudtam, hogy kétszáz oldal is elég egy remekm?h?z.” Lev Tolsztoj

Edi?ie ?ngrijit? de Mircea A. Diaconu.Respectiva edi?ie ?n dou? volume Zilele ?i umbra mea ?ntrune?te pentru prima data ?n istoria culturii rom?ne, edi?ia integral? a disputatului jurnal al lui Traian Chelariu.Jurnalul din anii ’30, inedit ?n cea mai mare m?sura, este interesant din mai multe puncte de vedere. Pe de o parte, el ?nregistreaz? minu?ios atmosfera din mediul intelectual din Cernau?ii perioadei interbelice. Via?a universitar?, disputele tinerilor scriitori, ?ncercarea de a impune coordonate rom?ne?ti lumii culturale, toate acestea sunt minu?ios radiografiate ?n cele zece caiete manuscris. ?n jurnal, sunt reproduse scrisori trimise sau primite de la Ion Nistor, ministru ?n mai multe legislaturi, de la Mircea Streinul, tumultuosul coleg de genera?ie, de la alte figuri importante ale locului. Pe de alt? parte, g?sim aici reperele form?rii unui intelectual ale c?rui valori s?nt focalizate de necesitatea unei deveniri culturale. Viziunea stoic? pe care Traian Chelariu o ?ntruchipeaz? ?n anii ’50 este fundamentat? pe experien?a unei tinere?i angajate pe traiectul asum?rii culturii. ?n plus, jurnalul cuprinde experien?a studiilor sale la ?coala Rom?n? de la Paris ?i la Roma, fiind ?i din acest punct de vedere un document.

Cartea este rezultatul unor studii aprofundate intreprinse de autoare ?n domeniul stilurilor de via?? contemporane, rom?ne?ti dar ?i din alte p?r?i ale lumii. Cercetarea acestora a fost f?cut? intensiv mai ales ?n ultimii zece ani. La baza acestor texte stau, ?n primul r?nd, interven?iile hebdomadare ale autoarei la emisiunea Tenta?ii culturale de la Radio Rom?nia Cultural. Evident, ?n transformarea unor ?pastile“ radiofonice ?ntr-un volum de eseuri ?nchegate, structurate tematic ?i revizuite stilistic a fost parcurs? o cale lung?. Din bogata tematic? a lucr?rii, men?ion?m: ?ocurile cotidianului; pierderile pe care le implica adaptarea; cum au schimbat telefoanele mobile fa?a lumii; civiliza?ia str?zii (ieri ?i azi); cultura ?n autobuz; la bibliotec?, prin biblioteci; ?n pia??, la coada, la doctor; ?n c?l?torie, din c?l?torii; prin ora?e mari ?i mici; despre comis-voiajori, despre bac?i?; nun?i, botezuri, funeralii... Cartea este scrisa ?ntr-un stil simplu, accesibil ?i ludic. Se adreseaz? speciali?tilor ?n istorie social?, antropologie, psihologie de mas?, reform? social?, dar ?i publicului cultivat, ?n general.

Az út, ami hazavisz. Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük el?tt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már kés?. ?n negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még id?ben. Mint amikor a s?tétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett bel?le. Egy olyan ?b?nért", amit nem is tudtam, hogy elk?vettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a d?bbenett?l, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi t?rténik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Cartea de fa?? ?ncearc? s? dea seam? cu privire la c?teva dintre c?r?ile ?i figurile critice importante ale culturii rom?ne, de la E. Lovinescu, la Al. Paleologu, Nicolae Mano?lescu, Eugen Simion, Lucian Raicu, Paul Cornea, Ion Iano?i, Dan Horia Mazilu sau Gheorghe Cr?ciun. Exist?, ?n cuprinsul c?r?ii de fa??, ?i c?teva comentarii consacrate memorialisticii rom?ne?ti de dup? 1989, ?n care am c?utat s? relev?m dimensiunile scriiturii depozi?ionale ?i valoarea documentar? a unor texte revelatoare prin deschidere ideatic? ?i prin adev?rul dic?iunii etice ?i afective.Un manual indirect de literatur? postdecembrist?.

Az igazság cím? k?nyvben Damu Roland d?bbenetes ?szinteséggel és részletességgel mesélte el életét egészen addig a pillanatig, amíg a bíróság ki nem mondta rá a joger?s ítéletet: négy és fél év szabadságvesztést. T?rténete azonban ezzel korántsem ért véget. 2012. április 19-én (egy héttel a hivatalos behívó el?tt) váratlanul szembesült azzal a visszavonhatatlan d?ntéssel, hogy azonnali hatállyal meg kell kezdenie a b?rt?nbüntetését. ?s ez még csak az els? olyan jogtalan d?ntés volt a sorban, amelyet nem volt egyszer? megemésztenie... Miért vitték el egy héttel korábban? Miért került egy, az otthonától 320 kilométerre lév? b?rt?nbe? Miért kellett t?bbet bizonyítania másoknál? Szakadatlan igazságkeresése a b?rt?nbe vonulása után semmit sem vesztett lendületéb?l. Második k?nyvében a t?le megszokott részletességgel számol be a három b?rt?nben t?lt?tt év pokláról, az ottani mindennapokról, megaláztatásokról... ?s persze a számára oly fontos emberi kapcsolatokról, a megtalált igaz szerelemr?l. "A második k?nyvem szorosan kapcsolódik az els?h?z, de ez már a b?rt?nben t?lt?tt évekr?l szól. Olyan dolgokért ültem három évet, amit nem k?vettem el. Ez a k?nyv rólam, a feleségemr?l szerelmünkr?l és a b?rt?nben megélt dolgokról szól az én szemsz?gemb?l. Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy csak az igazságot írjam le. Pontosan tudom, hogy a feleségem szeretete, h?sége, kitartása nélkül nem éltem volna túl a b?rt?néletet. Most tele vagyok ?tletekkel, tervekkel. A legfontosabb pedig: T?L?LTEM!" (Damu Roland)

Edi?ie ?ngrijit? de Mircea A. Diaconu.Traian Chelariu apar?ine grupului tinerilor scriitori afirma?i ?n Cern?u?ii anilor ’30, a c?ror maturitate creatoare a fost distrus? de instaurarea comunismului ?n Rom?nia. Cu un doctorat ?n psihologie, cu burse de studiu la Paris ?i Roma, redactor-?ef al ?Universului Literar", se remarcase ?ntre r?zboaie ?i prin volumele sale de poezii ?i de eseuri filozofice. Dup? 1945, este exclus din ?nv???m?ntul superior, o vreme nu lucreaz? nic?ieri, apoi este angajat muncitor la deratizare, pentru a fi reintegrat, t?rziu, ?n ?nv???m?ntul superior, ca lector, la Institutul de ?nv???m?nt Superior care se ?nfiin?ase la Suceava ?n 1964. Avea sa moar? doar peste doi ani. De?i cu recomand?ri de la Vianu, Perpessicius, Tudor Arghezi ?i al?ii, nu reu?e?te s? fie reprimit ?n Uniunea Scriitorilor.

1525, Wittenberg, Szászország A szász választófejedelem híres udvari fest?je, Lucas Cranach szomorú szem? fiatal n? portréját festi meg. A m? csak látszólag egyszer? arckép, a mester gondoskodik róla, hogy a festmény rejtett üzenetéb?l a figyelmes szemlél? kiolvashassa a lány tragikus t?rténetét. 1897, München Katharina, a magányos fiatal lány rokonai durvasága el?l menekülve a müncheni magyar fest?kolónia egyik m?vészéhez fordul segítségért. A találkozásból szerelem, majd házasság lesz, és a pár hamarosan Magyarországra k?lt?zik. De vajon el lehet-e felejteni azt a megrázó élményt, amely ?r?kre megváltoztatta a sorsukat? 2013, Budapest Kata, az elegáns pesti galéria m?vészett?rténésze a szakmájában nagyon sikeres, a szerelemben jóval kevésbé. Egy fájdalmas csalódást k?vet?en úgy d?nt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. ?lményei akkor nyernek értelmet, amikor egy hetven évvel korábban elt?nt családi festmény után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a m? új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képt?l, ám meglep? ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, akivel k?z?sen próbálják meg felderíteni a festményt ?vez? rejtélyt, és mik?zben egyre k?zelebb kerülnek egymáshoz, ráj?nnek, hogy a Madonna jóval t?bb titkot ?riz, mint valaha sejtették volna. A századel?t?l napjainkig ível? és a m?kincs-kereskedelem izgalmas világába vezet? regény egy fordulatos nyomozás és egy szenvedélyes szerelem t?rténete.

Am pus ?n valiz? / Chilo?i ?i po?ete / Degetu’ t?u mare / Trei perechi de ghete.?n aia mai mic? / Am pus o batist? / 5 kile de mere / O spr?ncean? trist?.?n cea mijlocie / Nu o ?nc?put / Dec?t 4 pere / ?i-un genunchi futut.Nu mi-e dor de tine / Te am peste tot / Te am ?n valiz? / Chiar ?i ?n compot.