中島敦 ザベスト：光と風と夢、名人伝、文字禍、李陵、山月記

The 2 Position Guitar Scale System: Scales and Arpeggios

Az akasztott király: kortárs dráma

How to Tell a Story and Other Essays

InPROV

UNGV?RY KRISZTI?N és TABAJDI G?BOR rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb t?rténelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerz?páros olyan f?városi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták el?tt, a városlakók számára pedig már a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsk?ztársaság és az azt k?vet? fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüld?zés, a világháborús f?város, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott t?rténeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes t?rténelmi eseményekhez k?thet? szobrok és m?emlékek kapcsán a szerz?k múlt és jelen emlékezetpolitikai t?rekvéseit is áttekintik. A t?rténészpáros kíméletlen és fájdalmas ?szinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jel?letlenül bár, de ma is ott kísértenek a f?város utcáin – ideje lenne hát mindenkinek megismerni ?ket. UNGV?RY KRISZTI?N 1969-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK t?rténelem-német szakán végezte. Budapest ostromát feldolgozó doktori disszertációja k?nyv formájában is megjelent, és számos hazai, illetve külf?ldi kiadást megélt. 2001-t?l az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, t?bb nemzetk?zi tudományos testület tagja. Kutatási területe a 20. század politika- és hadt?rténete, a széls?jobb mozgalmak, valamint az állambiztonság t?rténete. TABAJDI G?BOR 1980-ban született Budapesten. Az ELTE B?lcsészettudományi Karán t?rténelmet, politikaelméletet és filozófiát tanult. Jelenleg az Országos Széchényi K?nyvtár 1956-os Intézetének munkatársa. Eddig f?ként a 20. századi Magyarország politikat?rténetével kapcsolatos publikációi jelentek meg. F? kutatási területei: a magyar állambiztonsági szervek, illetve a pártállami rendszer m?k?désének t?rténete. A fiatal kutatókat t?m?rít? ?Fehér Hollók” munkacsoport koordinátora.

National Book Critics Circle Award 2005 pentru carte de nonfic?iune. Premiul pentru Pace Erich-Maria-Remarque, 2001 Carte interzis? ?n Bielorusia ?Explozia reactorului num?rul 4 va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Picnic la marginea drumului, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici danseaz? lumini deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. Ei sunt C?l?uzele reale ?n Zona reactorului de la Cernob?l.“ – Ion M. Ioni?? C?nd fra?ii Arkadi ?i Boris Struga?ki publicau ?n 1972 celebrul lor roman SF Picnic la marginea drumului, nu ?i-ar fi putut imagina, nici ?n cele mai negre vise, c? Zona descris? ?n roman va deveni realitate paisprezece ani mai t?rziu, ?n ?ara lor, URSS. Conform ideologiei oficiale, Zona nu avea cum s? apar? ?n patria sovietelor. Doar URSS construia cele mai sigure reactoare nucleare din lume care ?ar fi putut fi instalate chiar ?n Pia?a Ro?ie, at?t de fiabile erau“. Nu a fost a?a. Pe 26 aprilie 1986, lumea avea s? intre ?n epoca Cernob?l. Explozia reactorului num?rul patru va deveni cel mai mare dezastru nuclear civil din istoria omenirii. Zona este o realitate ?n toat? monstruozitatea ei. La fel ca ?n cartea SF a fra?ilor Struga?ki, Zona este un infern pe p?m?nt, guvernat de propriile legi. Aici lumini danseaz? deasupra c?mpului, praful ridicat de v?nt are culori ciudate, se nasc copii cu muta?ii genetice, popula?ia a fost evacuat?, regiunea, interzis? ?i p?zit? de patrule militare, dar oameni stranii ?i-au f?cut din Zon? locul ?n care tr?iesc. ?O istorie oral? mi?c?toare a catastrofei din 1986 de la reactorul nuclear de la Cernob?l, ?n care curajul fatalist ?i stoic este dublat de un umor incredibil de negru. Jurnalista rus? Svetlana Aleksievici a ?nregistrat o serie de m?rturii pe care le-a prezentat sub forma unor ?monologuri?, ?n stil romanesc, care zugr?vesc imaginea vie a atmosferei generale de nemul?umire de la sf?r?itul perioadei comuniste, ?n care liderilor de partid agresivi, propagandei paranoice ?i mobiliz?rilor haotice li se opun sarcasmul deprimant, g?ndurile amare ?i abuzul de votc?. Rezultatul este o radiografie de neuitat a sufletului rus.“ – Publishers Weekly

Milyen állambiztonsági kockázatokat rejtett magában egy futball-világbajnokság? Vajon miért volt olyan fontos a titkosszolgálat számára Puskás, hogy még a hatvanas évek végén is érkeztek róla jelentések? Valóban kiváltságos klubként kezelte a rendszer Kádár kedvenc csapatát, a Vasast? A politikai rend?rség szempontjából miért voltak kiemelten veszélyesek a Ferencváros mérk?zései? ?s vajon mi igaz abból, hogy a magyar válogatott nem nyerhetett a Szovjetunió ellen? ?s egyáltalán: miért érdekelte mindez az állambiztonságot? TAK?CS TIBOR k?nyvéb?l kiderül, hogy a sport, így a futball egyre fokozódó állambiztonsági ellen?rzését mindenekel?tt a kiszélesed? nemzetk?zi kapcsolatok indokolták, de egyes sportvezet?ket, játékosokat és szurkolókat is folyamatosan megfigyelés alatt tartottak. Ezzel együtt a kádári politikai rend?rség olykor maga sem tudta pontosan, mi dolga a labdarúgás k?rül – ilyenkor aztán m?k?désbe lépett az állambiztonsági paranoia, amely egy egyszer? szurkolói megnyilvánulásban is ?ellenséges tevékenységet” szimatolt. A t?rténész arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb t?megeket vonzó t?megsport, a labdarúgás k?rül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról kül?nb?z?, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metsz? t?rténeteken keresztül ad átfogó képet, mik?zben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rend?rség m?k?désének f?bb vonásait és jellemz?it is. TAK?CS TIBOR Nyíregyházán született 1974-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem B?lcsészettudományi Karán diplomázott 1997-ben. Ezt k?vet?en doktori ?szt?ndíjas volt, majd a nyíregyházi levéltárban dolgozott. 2002-t?l a T?rténeti Hivatal, illetve utódintézménye, az ?llambiztonsági Szolgálatok T?rténeti Levéltára munkatársa. 2005-ben a Debreceni Egyetemen doktori címet szerzett. F? kutatási területe az 1945 utáni magyar t?rténelem, kül?n?s tekintettel a politikai rend?rség m?k?désére

K?ztudott, hogy a pártállami diktatúra idején minden jobboldali gondolat eredend?en üld?zend?nek számított. De vajon hogyan élték túl a hagyományos politikai felosztás szerint jobboldalinak tekintett személyek és mozgalmak a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer üld?ztetéseit? Kik választották az évtizedekre szóló, csendes ?alámerülést”, és kik azok, akik továbbra is aktívan képviselték korábbi eszméiket? ?s vajon a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján meg lehet-e kül?nb?ztetni a jobboldalhoz k?thet? valós társadalmi jelenségeket az állambiztonság konstruált ügyeit?l? Az UNGV?RY KRISZTI?N által szerkesztett tanulmányk?tet a Kádár-rendszer állambiztonsága szempontjából ?jobboldalinak” tekintett hagyomány és gondolkodás, illetve az ezt képvisel? csoportok 1945 és 1990 k?z?tti t?rténetéb?l ad reprezentatív válogatást. Mivel e meglehet?sen széles – a progresszív konzervatív eszmét?l a kisgazdákon át az egyetemi szervezkedésekig és a radikális széls?jobboldali mozgalmakig terjed? – politikai paletta szerepl?i és nézetei a kommunista és államszocialista diktatúra idején egyként ?ellenségesnek” min?sültek, a k?tet tanulmányai mindenekel?tt az állambiztonsági iratok feldolgozására épülnek. Az ?sszeállítás áttekintést nyújt az olvasónak a belügyminisztérium ?jobboldali” ellenségképér?l, részletesen tárgyalja a prominens kisgazda és kereszténydemokrata politikusok sorsát, illetve nyomon k?veti a háború el?tti széls?jobboldalhoz k?thet? mozgalmak utóéletét is. E hiánypótló k?tet kit?n? írásai nem csupán arra világítanak rá, hogy a jobboldali hagyományok hogyan élték túl búvópatakszer?en a háborút k?vet? fél évszázadot, de a ma jobboldalinak tekintett attit?d?ket és mentalitásokat is jobban érthet?vé teszik.

Die Shakespeare-Trag?die, übersetzt von Christoph Martin Wieland. Laut Wikipedia: "King Lear ist eine Trag?die von William Shakespeare. Der Titelheld kommt in den Wahnsinn, nachdem er t?richterweise zwischen zwei seiner drei T?chter aufgrund seiner Schmeichelei seinen Nachlass verworfen hat, was tragische Folgen für alle hat. Das Stück basiert auf der Legende von Leir of Britain, einem mythologischen vorr?mischen keltischen K?nig, der für Bühnen- und Spielfilme weitgehend adaptiert wurde, und die Rolle von Lear wurde von vielen der besten Schauspieler der Welt begehrt und gespielt. "

Poésie classique, dans le fran?ais original. Selon Wikipedia: "Victor-Marie Hugo (26 février 1802 - 22 mai 1885) était un poète, dramaturge, romancier, essayiste, artiste visuel, homme d'?tat, militant des droits de l'homme et représentant du mouvement romantique en France. La renommée littéraire vient d'abord de sa poésie, mais repose aussi sur ses romans et ses réalisations dramatiques Parmi les nombreux volumes de poésie, Les Contemplations et La Légende des siècles sont particulièrement estimés et Hugo est parfois identifié comme le plus grand poète fran?ais. La France, ses ?uvres les plus connues sont les romans Les Misérables et Notre-Dame de Paris (connu aussi en anglais sous le titre de Le Bossu de Notre-Dame), bien que conservateur conservateur dans sa jeunesse, Hugo devint plus libéral au fil des décennies. il est devenu un partisan passionné du républicanisme et son travail touche à la plupart des questions politiques et sociales et aux tendances artistiques de son temps: il est enterré au Panthéon.

罗马艺术指的是11世纪到13世纪的艺术史。这一时代有各种学派百家争鸣，多种多样，各具特色。在建筑和雕塑领域，罗马艺术的特色是具有原始的形式。这本著作通过丰富的插图和迷人的文字，重新发现这种在当今备受轻视的中世纪艺术仍然可与之后功成名就的哥特艺术相媲美。

Hard Times – For These Times (commonly known as "Hard Times") is the tenth novel by Charles Dickens, first published in 1854. The book appraises English society and highlights the social and economic pressures of the times. Hard Times is unusual in several respects. It is by far the shortest of Dickens' novels, barely a quarter of the length of those written immediately before and after it. Also, unlike all but one of his other novels, Hard Times has neither a preface nor illustrations. Moreover, it is his only novel not to have scenes set in London. Instead the story is set in the fictitious Victorian industrial Coketown, a generic Northern English mill-town, in some ways similar to Manchester, though smaller. Coketown may be partially based on 19th-century Preston. One of Dickens's reasons for writing Hard Times was that sales of his weekly periodical, Household Words, were low, and it was hoped the novel's publication in instalments would boost circulation – as indeed proved to be the case. Since publication it has received a mixed response from critics. Critics such as George Bernard Shaw and Thomas Macaulay have mainly focused on Dickens's treatment of trade unions and his post–Industrial Revolution pessimism regarding the divide between capitalist mill owners and undervalued workers during the Victorian era. F. R. Leavis, a great admirer of the book, included it—but not Dickens' work as a whole—as part of his Great Tradition of English novels. ***‘Now, what I want is, Facts. Teach these boys and girls nothing but Facts. Facts alone are wanted in life. Plant nothing else, and root out everything else. You can only form the minds of reasoning animals upon Facts: nothing else will ever be of any service to them. This is the principle on which I bring up my own children, and this is the principle on which I bring up these children. Stick to Facts, sir!’ ? ?The scene was a plain, bare, monotonous vault of a school-room, and the speaker’s square forefinger emphasized his observations by underscoring every sentence with a line on the schoolmaster’s sleeve. The emphasis was helped by the speaker’s square wall of a forehead, which had his eyebrows for its base, while his eyes found commodious cellarage in two dark caves, overshadowed by the wall. The emphasis was helped by the speaker’s mouth, which was wide, thin, and hard set. The emphasis was helped by the speaker’s voice, which was inflexible, dry, and dictatorial. The emphasis was helped by the speaker’s hair, which bristled on the skirts of his bald head, a plantation of firs to keep the wind from its shining surface, all covered with knobs, like the crust of a plum pie, as if the head had scarcely warehouse-room for the hard facts stored inside. The speaker’s obstinate carriage, square coat, square legs, square shoulders,—nay, his very neckcloth, trained to take him by the throat with an unaccommodating grasp, like a stubborn fact, as it was,—all helped the emphasis. ‘In this life, we want nothing but Facts, sir; nothing but Facts!’The speaker, and the schoolmaster, and the third grown person present, all backed a little, and swept with their eyes the inclined plane of little vessels then and there arranged in order, ready to have imperial gallons of facts poured into them until they were full to the brim.

DRAWING is the expression of an idea: “Art must come from within, and not from without. This fact has led some to assert that the study of nature is not essential to the student, and that careful training in the study of the representation of the actual appearance is mechanical and harmful. Such persons forget that all art ideas and sentiments must be based upon natural objects, and that a person who cannot represent truly what he sees will be entirely unable to express the simplest ideal conceptions so that others may appreciate them. Study of nature is, then, of the first and greatest importance to the art student.A drawing may be made in outline, in light and shade, or in color. The value of the drawing artistically does not depend upon the medium used, but upon the individuality of the draughtsman making it. The simplest pencil sketch may have much more merit than an elaborate colored drawing made by one who is unable to represent truly the facts of nature, or who sees, instead of the beauty and poetry, the ugliness and the imperfections of the subject. OBJECTS FOR STUDY:We hear a great deal now about the cultivation of the sense of beauty by the choice of drawing models. Many go so far as to say that nothing but the most beautiful forms should be given from the start, and, asserting that the cube, cylinder,and other type forms are not beautiful, they say that they should not be used, but that beautiful variations of these type forms should be provided. More definite information than this is rarely given. We are not told what natural objects are beautiful, and cheap enough to be provided, or how these objects of beauty are to be obtained, if they are not provided by the city. Such advice as to the use of beautiful models must be very pleasant and valuable to the drawing teacher, who so often fails to secure the money necessary to provide the cheap wooden models costing a few cents each ; and we do not wonder that special and regular teachers often regard this subject as one having no standards and no authorities. Much of all this commotion about beautiful objects of study is raised by those who, suffering from criticism, have in the desire to escape it plunged headlong from one set of mechanical rules for a series of lessons for the public schools, to another set less arbitrary in certain directions, but still mechanical, and if possible, more harmful than before, because attempting more.The average teacher can readily learn to discover at a glance whether or not the drawing of a cube represents the object as it might appear. She can do this even without seeing the model from the pupil's position; and the student can compare his drawing with the object and discover its errors more easily than he can in the drawing of a cast, a leaf, a figure,or any other object of beauty, in which the beauty depends upon lines which are subtile and which require a trained eye to see at all truly.

Kézfejek magánya: ?sszegy?jt?tt versek 2012-2016.

Saviour of the Nation

Rock historian Barney Hoskyns is the author of nine books and has written about music and pop culture for numerous publications including NME, The Times, Guardian, Vogue and Mojo, of which he was Associate Editor. He lives in London.

According to Arthur Conan Doyle’s famous detective Sherlock Holmes, ‘We see but we do not observe.’ In many ways this describes the reaction a magic performer is trying to instill in his (or her) audience. The performer wants the spectator to see what is happening, but not observe what is going on behind the scenes.

As famous during his lifetime as after his death, Rembrandt (1606-1669) was oneof the greatest masters of the Dutch Golden Age of the 17th century. His portraitsnot only bring us back to that fascinating time, but also represent, above all, ahuman adventure; beneath every dab of paint the spirit of the model is hidden. Yet these portraits are only the tip of the Rembrandt iceberg, which consists of over 300canvasses, 350 engravings, and 2,000 drawings. Throughout his oeuvre, the influence of Flemish Realism is as powerful as that of Caravaggio. He applied this skillful fusion of styles to all his works, conferring biblical subjects and everyday themes alike with an unparalleled and intimate emotional power. Because of his empathy for the human condition, he has been called "one of the great prophets of civilization".

Pierre Puvis de Chavannes is not a very well-known artist. Famous throughout his life yetquickly forgotten by the history of art, his work remains little-studied in comparison tothe Impressionist masterpieces of the same period. His oeuvre, however, was crucialin France at the end of the 19th century, in particular his mural paintings which are stillvisible today in numerous important public buildings, such as the Hotel de Ville and the Pantheon in Paris, or the Palais des Beaux-arts in Lyon. Puvis’ specialty was monumental decorative works. He tackled traditionalsubjects from a more general angle and his works were accepted by all the artistic principlesof the time. Far from being a cold and academic painter, he supported artists includingCourbet, Bazile, and Degas when they were attacked by the critics. His oeuvreplayed an essential role in the construction of a national French identity in the 19thcentury.Today the glory of Puvis de Chavannes shines forth in uncontested splendour. No one dreams of comparing him with any of his contemporaries, because his art reveals no kinship with that of any one of them. He is recognized as the successor and the equal of the great fresco painters of the Italian Renaissance. Even to these he owes nothing, having borrowed nothing from them. But he shares with them his passionate love of truth, his nobility of inspiration and sincerity of execution.

Pieter Brueghel was the first important member of a family of artists who were active for four generations. Firstly a drawer before becoming a painter later, he painted religious themes, such as Babel Tower, with very bright colours. Influenced by Hieronymus Bosch, he painted large, complex scenes of peasant life and *ure or spiritual allegories, often with crowds of subjects performing a variety of acts, yet his scenes are unified with an informal integrity and often with wit. In his work, he brought a new humanising spirit. Befriending the Humanists, Brueghel composed true philosophical landscapes in the heart of which man accepts passively his fate, caught in the track of time.