在现代社会中，其实任何两个看上去根本毫无联系的人，都可以通过六层甚至更少的中间环节达成联系，这也意味着，如果你能够对你圈子内的人施加足够强大的影响，你的影响力足以改变整个世界，你将成为无数人心目中为宝贵的人脉资源。那么，人与人之间的人际影响力是如何通过人的相互联系而传导的？ 　　对于中国人而言，关系总代表某种神秘的力量，而人脉则成为人生发展为重要的资源之一。是什么决定了你的人脉？你所处的圈子里的人就是你的人脉吗？你的人脉空间到底有多广大？ 　　六度思维为您开启了一扇通晓人际关系、拓展人脉资源的窗户，如果能够把握人际交往中的核心人物或关键结点，并借助曲线策略，把自己的影响力通过身边人向更广阔的空间传播，你也能成为一个具有强大能量的SUPER MAN！

在儒家之外，老子和庄子另辟了一条更宽广的路，带来一种更超越的人生智慧。学贯中西的国学大师林语堂，于风趣中见睿智，前所未有地“以庄解老”，将老庄思想的独特魅力娓娓道来；抛开烦琐的训诂考辨，用人生的阅历、生命的觉悟去品味老庄哲学，将那原本生涩难解的文字赋予血肉，给予全新的灵魂。

《孟子（玩诵本）》以朱子（熹）的《四书章句集注》作为底本，对难读难认字的注音重点标记，标出通假字，强调易错读音，标注古今音（读为今音，注释体现古音）。同时，精选先儒的经典注释作为脚注，并将《孔子圣迹图》、《孟子圣迹图》相关图片作为插图，将《孟子》相关的重要历史文献以及人名表、地名朝代表作为附录，便于读者品味玩习。

　　《幸福地活着》立足“自爱”本性，以幸福生活为目标，在充分认识自我的前提下，通过对生命力的开发和修养的提升，逐步实现爱心、力量和修养的发展和完善，从“爱己”走向“爱人”，做到“爱己及人”。 　　进而，以“爱己及人”为精神动力和能量源泉，综合道家的“独立自由”，兵家的“自为全胜”和“民主与科学”等思想，对儒家的“内圣外王”理想进行改造，提出“自强济世”的新理念。 　　然后，改进《大学》的“八条目”，提出“心诚、守信、互爱、互利、敬业、富家、报国、济天下”。后践行“自由、平等”，增进“民主、法治”，为“爱己及人”和“自强济世”提供新的制度保障。这是一种可以极大释放潜力，极大实现人生价值，收获足够快乐和幸福的“新生活”。

常识能提升人的文化素养，改善一个人的形象，掌握更多的学科知识对于我们成为一个有文化素养的人很有意义。本书从人们关注的哲学话题出发，精心汇编了哲学简述、哲学故事、哲学术语等内容，将哲学常常完整、清晰地呈现在读者面前，是读者不可多得的哲学常识百宝箱。

老子，姓李名耳，字伯阳，一名重耳，又号老聃，谥曰聃，约生活在春秋末年。《史记》载“楚苦县厉乡曲仁里人”，即现今安徽亳州涡阳人。春秋时期著名的思想家、哲学家、教育家，中国道家学派的创始人。道教奉为教主或教祖，尊为“道德天尊”，列三清尊神之一，太上老君是道教对老子的尊称。

　　本书以寓意深刻、直指人心的禅学小故事为主，围绕着宽心的主题，讲述了如何认识自我、如何投入工作、如何感知世界、如何选择恰当的生活方法、如何修养自身、如何体验人生以及如何享受自在等问题，让我们可以在纷繁杂乱的世界里寻找到一颗宁静的心。

　　本书是以记载孔子言论为主，兼记孔子一些弟子言行的一部书。成书于春秋战国之际，由孔子的学生及其再传学生记录整理。涉及哲学、政治、经济、教育、文艺等诸多方面，内容非常丰富，是儒学主要的经典。同时其语言明晰而生动，堪称语录体的典范。

《菜根谭》成书于明代万历年间。作者洪应明，字自诚，号还初道人，生平事迹不详。 此版本编者收集百家之言，共同“品味菜根”之香，使您从中采撷更丰富的人生智慧。 为便于阅读，编者将全书分为处世篇、修持篇、养身篇、闲适篇，并编制了主题目录。书中准确流畅的“释义”和详尽的“注释”，更便于您去阅读和理解。

本书主要收集整理了数位名家对王阳明经典著作《传习录》的评语，遵照隆庆六年初刻版本上中下三卷的结构，对其语录和论学书信逐篇缀评。《传习录》包含了王阳明的主要哲学思想，是研究王阳明思想及心学发展的重要资料。整理名家会评资料，深入浅出地阐释阳明心学心即理、知行合一、致良知的核心理念，旨在让读者轻松领悟阳明心学的智慧精髓，修炼内心强大的自己，开启致良知的正循环，是各级领导干部提升自身修养的读物。

《金刚经》是佛教*伟大的一部经典，包含了大乘佛教的智慧。被奉为“诸佛之智母、菩萨之慧父、众圣之所依”，是能代表大乘般若思想的经典。在中国古代，上至帝王将相，名流士大夫，下至贩夫走卒、百姓之家，无不推崇《金刚经》、奉持《金刚经》，历经千年，这部经典已经深深的融了中国的传统文化。 从浅处说，《金刚经》解决的是心的问题，这些问题对人生而言是很重要的。从深处说，《金刚经》谈的是宇宙真理、时空等大问题，这些问题对于全人类来说亦是很重要的。但个人问题和宇宙问题在这里却是统一的，佛以“刹那间”去包容百、千、万世，将大千世界等同于一粒尘埃，是非常吸引人的观念。 但是《金刚经》却不是那么好懂，因为机缘变了，受众变化了，随缘而产生的“文字般若”也失去了它沟通的“方便”，变成了深奥的经理。 幸好时代变迁，为我们提供了解读经典的新方式，即消解掉不利于沟通的旧文字，以图、文相谐的视觉思考逻辑，化繁为简，重新构筑阅读。本书即是这样一种视觉表演，文字、图片、图表等符号，互为对应角色，相互对话，力争在还原《金刚经》初精神的基础上，把受众引对现实生活的理性思考。相信本书的出版，会让这千年的智慧，洞穿时空，成为现代的人生指南。 　　《金刚经》，全名叫做《金刚般若波罗蜜经》，在传介到中土的大量佛教经典中，《金刚经》是译介早、流传广、影响深的经典之一。这部经跟中国人特别有缘，念经者，欢喜念金刚经；讲经者，欢喜讲金刚经；注经者，喜欢注金刚。自从鸠摩罗什法师把它翻译成汉字以来，历经南北各朝、直至唐宋元明清，“金刚经”所带衍生的各种文化现象，已经成为了中华文明不可缺少的重要组成部分了。在中国传统文化中，人们把　　《金刚经》与儒家的《论语》、道家的《道德经》并列视为释儒道三家的宝典。 　　在中国历史上，佛教的各宗各派都十分尊重《金刚经》，为其行注疏。尤以唐宋来盛极一时的禅宗，与《金刚经》更是结有深厚的因缘。禅宗大德，六祖惠能禅师，是因为在街边听到有人读诵《金刚经》中“应无所住而生其心”一句时，激发了他的佛性，后来，他远赴千里之外去亲近五祖，五祖专为他讲《金刚般若波罗蜜经》，于是，他是豁然大悟了。本来禅宗是依据《楞伽经》修行，但是，自惠能大师以后，就是依据《金刚经》了。所以，金刚经在禅宗，是特别受重视的一部经典。 　　之所以受重视，是由于中国佛教自身的特。中国佛教一是重实行：如台、贤、禅、净各宗，都注重行持，尤重于由静定思虑生发智慧的体悟。二是好简易，中国人的习性好简，卷帙浩繁的经论，是极难普遍流通的。鉴于这部《金刚经》既重般若的悟证，有极强的可操作性；又不繁复艰涩，恰合中国人的口味，所以能特别流行！ 　　《金刚经》是一切大乘佛教的理论基础，因其探讨解脱生命困惑的大智慧，被奉为“佛门的智慧之母”。同时，不学佛的人也能够在其中获得重要的人生启迪，所以通常意义上，它也是一本人生哲理典籍。 从《金刚经》来看，佛法是解决心的问题。一始先提到发“成佛”的心，然后是降伏虚妄之心，而后又是清净心，等到证涅槃之后，心不再迷茫，连一丝丝的烦恼都没有了。助人脱苦离难，不生烦恼，这就是金刚经所要达到的目的。同样，这也是佛法的目的。在这个意义上看，佛法也不妨称为心性之学。 　　“心”的健康与否，直关系到人的幸福。现代的心理医生解决的只能是个别人的问题，而一种千年背景的哲学思想，则能够影响成千上万的人。有识之士，已经将眼光投向了这样的经典，比如探讨《论语》与人生智慧、研究《老子》与人生幸福。而实际上，直针对烦恼、欲望的“心灵鸡汤”则是这部旷世经典《金刚经》。 　　《金刚经》提出降伏其心，就是要降伏我们内心中的不安定的烦恼因素。这恐怕是现代人急需的一剂心灵良药。 　　《金刚经》虽然只有5000多字，读起来也很容易上口，但要参透却很难，甚至门都不容易。因此，千年以来无数高僧大德、国学大师都殚精竭虑，注疏详释，试图为世人启这扇通向人生无上智慧的“金刚之门”。也正是因为阐释太多，理解殊同，导致对同一概念有诸多版本的解释，这使得许多初习《金刚经》的人常常陷于更大的迷惑，致使《金刚经》成为著名的“难读之经”。 　　我们编辑本书的目的，是以通俗易懂的图解方式，让这部经典的要义呈现出来，并使它成为一小扇通向人生无上智慧的方便之门。若有人在阅读中，有一时的精神体悟，获得片刻的宁静，足矣！

Elveink nem tudnak olyan szilárdak lenni, mint naiv pillanatainkban gondolnánk, mert világunkat az érzelmek, az értelem és a hit folyton változó egyensúlya tartja ?ssze. Az ember hajlamos nagy titkokat sejteni ott, ahol egyszer?en csak nagyobb er?k m?k?dnek, mint amiket uralni tud. Azonnal a nagy titkot keresi, amikor kiemelked? tehetségekkel találkozik, amikor a hit alapvet? kérdéseit firtatja, amikor a saját érzelmeit vizsgálja, és akkor is, amikor a tudomány eszk?zeivel igyekszik mélyebben megérteni a világot. Pedig: ?A nagy titok az, hogy nincs titok”. ?j k?nyvében Mér? László az elvek, az érzelmek, a hit és a tudomány erejét valamint korlátait járja k?rül. A csattanós, “?tperces” esszék felvillantják a témák kül?nféle arcait a mindennapi életben, a hosszabbak pedig bemutatják, mit tett mindehhez a modern pszichológia.

Magyarázatok a Srimad-Bhagavatam tizedik éneke harminckettedik fejezetének 16-22. versáhez, az el?z? acaryák írásai alapján. A Na pāraye ’ham három része ?rī K???a, ?rī Caitanya Mahāprabhu és ?rīmatī Rādhārā?ī szeretetét mutatja be. Szeretetük egy-egy hatalmas folyóként h?mp?ly?g a prema óceánja felé. ?cāryáink kegyéb?l a bhakták megérinthetik ennek az óceánnak a partját, s néhány cseppnyi nektárt megízlelhetnek bel?le.

《悦心语(南怀瑾先生*述佳句选摘)(精)》是南怀瑾先生语录集，以笔记形式呈现。取材自南先生《论语别裁》、《孟子旁通》、《老子他说》、《禅宗与道家》等*作。编者“断章取义”，稍加整理。本书内容博大精深，文字简短，通俗易懂，便于现代读者阅读。 《悦心语》是南怀瑾先生的语录集，从《论语别裁》《孟子旁通》等南怀瑾先生代表作中精选经典章句而成，浓缩南师智慧精华。 南怀瑾先生是海内外享有盛誉的儒释道大师，将中华文化各种思想融会贯通，带领国人重读中国古代儒、释、道典籍，引导人们关注人的内心，关注人伦世界，关注人文教化。 南师*作不是象牙塔里不食人间烟火的精密考校疏证，处处体现着对现实世界的深切关怀，和芸芸众生的生活与命运紧密相连。南怀瑾先生认为，人生的*高境界是：佛为心，道为骨，儒为表，大度看世界；技在手，能在身，思在脑，从容过生活。这正是夫子自道。 谨以《悦心语》一书，深切缅怀敬爱的南怀瑾先生。  

　　《费孝通早期思想探源》的论证有助于理解费孝通的社会改革思想所代表的江南社会精英群体，进一步明晰费孝通“合作主义”和“社会主义”取向的社会来源和思想来源。此外，作者还考证和分析了四十年代中期费孝通对中国文化看法的变化、原因及思想来源，指出费晚年倡导的“文化自觉”思想在1947年初已具雏形。本研究可增进对费孝通整体思想沿革的认识。

        本书在伯特兰·罗素的经典著作《西方哲学简史》的结构框架下，广泛吸取其他学界名家的研究成果，精选84位哲学家及其观，用近200幅思维导图与图表，将复杂晦涩的西方哲学图像化，以超图解的手法为你展现西方哲学的发展演，带你探索西方文明的本质与内核。         为什么柏拉图的《理想国》能长居西方高校书单榜首？怎样的哲学思想推了西方现代化程？为何以理性文明著称的欧洲会爆发两次世界大战？         英国著名哲学家、诺贝尔文学奖获得者伯特兰·罗素认为，想要了解一个时代或民族，必须了解其哲学，只有这样才能真正洞悉历史的发展。

《参同契》又名《周易参同契》，为东汉魏伯阳著。其学说汇融周易、黄老、丹火之功于一体，用《易》的阴阳变化之理，阐述炼丹、内养之道，证明人与天地、宇宙有同体、同功而异用的法则。 《我说<参同契>》是南怀瑾先生继《论语别裁》后用力*深、*有分量的作品之一，共八十余万言，分上、中、下三册。内容涉及广泛，旁征博引，举证极多，更有南师本人所经历的诸多奇特的人和事，是国人了解、解读《参同契》这部“天书”的选择。

A partir de uma sugest?o de Gilles Deleuze e Félix Guattari – a de que todos os filósofos ocidentais terminaram construindo, no interregno do seu pensamento, personagens conceituais, uma espécie de assinatura do filósofo – este livro objetiva identificar esse tra?o a partir da obra de Michel Foucault. A tese em quest?o é que este autor n?o se enquadra em uma imagem única, como a do Juiz em Kant, ou a do sedutor em Kierkegaard, mas em uma imagem híbrida e triádica, fazendo coro com muitos filósofos chamados de transversais e que se instalaram no horizonte de filosofias chamadas de pós-estruturalistas, como Deleuze.

Such is the system which underlies the Meditations of Marcus Aurelius. Some knowledge of it is necessary to the right understanding of the book, but for us the chief interest lies elsewhere. We do not come to Marcus Aurelius for a treatise on Stoicism. He is no head of a school to lay down a body of doctrine for students; he does not even contemplate that others should read what he writes. His philosophy is not an eager intellectual inquiry, but more what we should call religious feeling. The uncompromising stiffness of Zeno or Chrysippus is softened and transformed by passing through a nature reverent and tolerant, gentle and free from guile; the grim resignation which made life possible to the Stoic sage becomes in him almost a mood of aspiration. His book records the innermost thoughts of his heart, set down to ease it, with such moral maxims and reflections as may help him to bear the burden of duty and the countless annoyances of a busy life. It is instructive to compare the Meditations with another famous book, the Imitation of Christ. There is the same ideal of self-control in both. It should be a man's task, says the Imitation, 'to overcome himself, and every day to be stronger than himself.' 'In withstanding of the passions standeth very peace of heart.' 'Let us set the axe to the root, that we being purged of our passions may have a peaceable mind.' To this end there must be continual self-examination. 'If thou may not continually gather thyself together, namely sometimes do it, at least once a day, the morning or the evening. In the morning purpose, in the evening discuss the manner, what thou hast been this day, in word, work, and thought.' But while the Roman's temper is a modest self-reliance, the Christian aims at a more passive mood, humbleness and meekness, and reliance on the presence and personal friendship of God. The Roman scrutinises his faults with severity, but without the self-contempt which makes the Christian 'vile in his own sight.' The Christian, like the Roman, bids 'study to withdraw thine heart from the love of things visible'; but it is not the busy life of duty he has in mind so much as the contempt of all worldly things, and the 'cutting away of all lower delectations.' Both rate men's praise or blame at their real worthlessness; 'Let not thy peace,' says the Christian, 'be in the mouths of men.' But it is to God's censure the Christian appeals, the Roman to his own soul. The petty annoyances of injustice or unkindness are looked on by each with the same magnanimity. 'Why doth a little thing said or done against thee make thee sorry? It is no new thing; it is not the first, nor shall it be the last, if thou live long. At best suffer patiently, if thou canst not suffer joyously.' The Christian should sorrow more for other men's malice than for our own wrongs; but the Roman is inclined to wash his hands of the offender. 'Study to be patient in suffering and bearing other men's defaults and all manner infirmities,' says the Christian; but the Roman would never have thought to add, 'If all men were perfect, what had we then to suffer of other men for God?' The virtue of suffering in itself is an idea which does not meet us in the Meditations. Both alike realise that man is one of a great community. 'No man is sufficient to himself,' says the Christian; 'we must bear together, help together, comfort together.' But while he sees a chief importance in zeal, in exalted emotion that is, and avoidance of lukewarmness, the Roman thought mainly of the duty to be done as well as might be, and less of the feeling which should go with the doing of it. To the saint as to the emperor, the world is a poor thing at best. 'Verily it is a misery to live upon the earth,' says the Christian; few and evil are the days of man's life, which passeth away suddenly as a shadow. ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?*** ? "MARCUS AURELIUS ANTONINUS" was born on April 26, A.D. 121. His real name was M. Annius Verus, and he was sprung of a noble family which claimed descent from Numa, second King of Rome. Thus the most religious of emperors came of the blood of the most pious of early kings. His father, Annius Verus, had held high office in Rome, and his grandfather, of the same name, had been thrice Consul. Both his parents died young, but Marcus held them in loving remembrance. On his father's death Marcus was adopted by his grandfather, the consular Annius Verus, and there was deep love between these two. On the very first page of his book Marcus gratefully declares how of his grandfather he had learned to be gentle and meek, and to refrain from all anger and passion. The Emperor Hadrian divined the fine character of the lad, whom he used to call not Verus but Verissimus, more Truthful than his own name. He advanced Marcus to equestrian rank when six years of age, and at the age of eight made him a member of the ancient Salian priesthood. The boy's aunt, A

Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor fedheti le pontosan a k?nyv tartalmát, ha bet?r?l bet?re megegyezik vele. Valami hasonló mondható a fülsz?vegekr?l is (biztos Boegesnek is tetszene ez a gondolat), és ennek megfelel?en meg sem kísérlem néhány mondatban ?sszefoglalni, hogy mir?l lesz szó. Ehelyett inkább el?sz?r is azt emelem ki, hogy a címnek megfelel?en mir?l nem: például nem magáról Borgesr?l, a 20. század egyik legjelent?sebb argentin írójáról. Hanem inkább arról, hogy a novelláival kapcsolatban milyen, az irodalomtól olyakor látszólag meglehet?sen távol álló kérdések merülhetnek fel kezdve azon, hogy az általa leírt bábeli k?nyvtár valóban olyan teljes és mindenre kiterjed?-e, miként azt Borges sugallja; folytatva azon, hogy van-e egyáltalán értelme felvetni, hogy milyen lenne, ha valaki t?kéletes emlékezettel rendelkezne (nincs). Meg, hogy elképzelhet?-e, nem pedig, hogy létezik vagy legalább lehetséges-e egy olyan pont vagy térrész: egy olyan Alef, amelyen keresztül egyszerre láthatunk mindent. ?s így tovább egészen addig, hogy mit mondhatunk az irodalomkritikáról, az irodalmi zsánerek létrej?ttér?l meg elt?nésér?l vagy éppen az irodalmi halhatatlanságról – ismét csak mint elméleti problémáról. Azaz végs? soron persze mégiscsak egyfajta bolyongás ez a borgesi k?nyvtában, illetve bizonyos, legalább hipotetikusan lehetséges és az irodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó kérdések fázisterében még akkor is, ha a fentebbiekben, miként a figyelmes olvasó már észre vehette, éppen azt tettem, amir?l korábban azt sejttettem, hogy nem fogom: néhány példa említésével próbáltam utalni rá, hogy mir?l szól az egész. De talán ez sincs igazi ellentmondásban azzal a megk?zelítéssel, amit ez a k?nyv sugall. Galántai Zoltán tudományt?rténész és író. Korábbi k?nyvei az eClassicnál: K?nyvkett?. A k?nyv, az írás és az irodalom j?v?jér?l (2013) http://eclassic.xyz/shop/bemutato/konyvketto-a-konyv-az-iras-es-az-irodalom-jovojerol/ Monoverzumok. Kozmosz, t?rvény, tudomány (2016) http://eclassic.xyz/shop/szabadpolc/monoverzumok/

Kitab?n ba?l?ca vasf? olarak, Antik Yunan polisinden günümüze uzanan yolda, ?ocuk ve gen? yeti?tirmenin kamusal ve insan? ?nemini ortaya koyarken, fizik?, ahl?k? ve kültürel y?nleriyle bir bütün olarak e?itim felsefesi üzerine kaleme al?nm?? en temel eserlerden biri olmas? g?sterilebilir… ?Bu noktada, Rousseau’nun, “Tüm yazd?klar?m i?inde en iyi eserim” diye takdim etti?i?Emile’in 1762’de yay?nland???nda lanetlenip, 30 y?l sonra, Frans?z Devrimi’nin ?ncüleri i?in Frans?z milli e?itiminin ilham kayna?? addedildi?i dikkate al?nd???nda, Kant’?n e?itim üzerine sarf etti?i s?zlerin tarihsel ve toplumsal ba?lam? da ortaya ??kar. 18.yüzy?l?n ortalar?ndan 19.yüzy?l?n ba?lar?na dek ge?en bir ?mürlük sürede k?ta Avrupas? büyük bir do?umun sanc?lar?yla sars?lmaktad?r. ?ncesi ve sonras? diye tarihi ikiye ay?ran ?ifte Devrim (Sanayi ve Frans?z Devrimi) büyük bir zihinsel d?nü?üme yol a?mak üzeredir. Kant’? büyüten, ya da büyüklü?üne ayr?ca de?er katan bir unsur da, onun i?te bu ?a??n insan? olmas?d?r. ?Kant, 1806’daki Jena Sava??n? ve Napoleon i?galinin Alman milleti üzerinde yaratt??? ?ok ve deh?eti g?remeden vefat etse de, Wilhelm von Humboldt gibi e?itim reformcular? arac?l???yla Prusya (genel itibar?yla da Alman) e?itim sistemi i?in ne denli ?nemli bir yol a?t???n? tüm kitap boyunca seziyor gibidir. Bununla birlikte Kant’?nE?itim ?zerine’si, milli dilde ibadet edip, okumay? yazmay? te?vik eden Luhterci gelene?in Pietizmle kendini yenilemi? ve Büyük Frederich taraf?ndan te?vik edilmi? olan e?itim anlay???n?n olgunla?ma ?a??n?n da bir ürünüdür. Bu sebeple, kitab?n tamam?na h?kim olan motif, Ayd?nlanmac? bir “i?sel ?zgürle?im” ve “ruhan? terbiye” aras?nda kurulmas? gereken büyük dengedir. ? ? ?Bu arka plan? dikkate alarak, ?imdi kitaba biraz daha yak?ndan bakabiliriz… E?itim ?zerine, memleketin sayg?n ?evirmenlerinden biri olan Ahmet Aydo?an’?n sunu? ve ?ns?züyle ba?l?yor. ?stü kapal? fakat sitem dolu bir de?erlendirme yaz?s? olan “’Sapere Aude!’ Diye ??kt?k Yola”, Kant’a s?zü teslim etmeden evvel, 30 sayfada, Kant’?n dü?ünce dünyas?ndan ne denli uzakta kald???m?z?n ele?tirisini yap?yor. Bu arada, kitab?n ortaya ??k?? ?yküsüne de 22.sayfada a??klay?c? bir notla yer veriliyor. K?ningsberg ?niversitesi’nde muhtelif zamanlarda verilen dersler i?in haz?rlanan notlardan derlendi?i anla??lan?E?itim ?zerine, modern Türk?e’nin bir felsefe dili olamamas?n?n da etkisiyle, ?e?itli dipnotlar arac?l???yla kavramlar?n ve kelimelerin daha anla??l?r k?l?nd??? bir h?lde okura sunuluyor. ? “?nsan E?itilmesi Gereken Bir Varl?kt?r”: ? ?Kant, dü?üncelerini temellendirdi?i giri? sayfalar?nda insan?n e?itime muhta? ten varl?k oldu?u ger?e?inden hareket ediyor ve insan?n ancak e?itimle insan olabilece?ini dile getiriyor. (s.35) E?itime y?nelik bu yakla??m, Kant’?n idealizm felsefesinin ger?ekle?mesine giden yolu a?an anahtarlardan biri say?labilir.? ? ???NDEK?LER: ? KANT'IN YA?AMI…KANT'A G?RE AYDINLANMA NED?R?AHLAKIN METAF?Z???…KANT VE E??T?M ?ZER?NE….KANT VE TANRIKANT IN ELE?T?REL FELSEFES?KANT’IN ELE?T?REL FELSEFES?NE PLATON VE PARMEN?DES?N KATKILARI Kritisizm Nedir? KANT FELSEFES?N?N TEMEL KAVRAMLARIKANT’IN KURAMSAL METAF?Z?K ELE?T?R?S? HAKKINDAK? D???NCELER?..I. KANT'IN LE?BN?Z- WOLFF VE HUME'UN FELSEFELER?NE Y?NEL?K ELE?T?R?S?II. KANT'TA METAF?Z?K B?LG?N?N OLANA?I: METAF?Z?K OLANAKLI MIDIR?SONU?LARKANT’IN D?NYA YURTTA?LI?I AMACINA Y?NEL?K GENEL B?R TAR?H D???NCES?KANT’?I EBED? BARI?” D???NCES?S?YAS? HAKLARDA TEOR? VE PRAT?K ?L??K?S? ?ZER?NEK?RESELLE?EN SORUNLAR KAR?ISINDA KANT ET???UNUTULMAZ KANT S?ZLER?…..